|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2017-03-19 20:45:44, vasárnap
|
| |
| |
BUDAPEST LETT A VILÁG MÁSODIK LEGSZEBB VÁROSA!
Tarolt a magyar főváros egy amerikai internetes szavazáson.
Budapestet szavazták meg a világ második legszebb városának az elismert New Yorki Condé Nast Traveler utazási magazin olvasói.
A Conde Nast Traveller listáján Budapest olyan világvárosokat előzött meg, mint Sydney, Tokió, Szingapúr és Hongkong. Európán belül Amszterdam, Barcelona, London, Párizs, Prága és Róma is a magyar főváros mögött kapott csak helyet.
Csak Firenze előzte meg a magyar fővárost a Condé Nast Traveler 28. alkalommal megrendezett éves olvasói szavazásán, amelyben több mint 128 ezren adták le a voksukat.
Budapest olyan városokat előzött meg Európában, mint Róma vagy Párizs és nem sokkal csúszott le az első helyről.
A szavazók a kedvenc városukat értékelhették, a magyar főváros 100 pontból 86,09-et kapott, Firenze 86,53-at.írja a hvg.hu .
Forrás:
Link
BUDAPEST from the SKY
Link
A csodálatos Budapest éjjel
Link
Melyik európai ország fővárosa Budapest? - Egy kis humor?
/Egy "retro gyöngyszem" 2007-ből. Biztos sokak számára nem ismeretlen. :D Kellie Pickler kétes hírneve egy TV műsornak köszönhető.
Az amerikai Okosabb vagy mint egy ötödikes című vetélkedő műsorban a kis hölgytől ugyanis megkérdezik, hogy ugyan melyik európai ország fővárosa Budapest../
Link
Link
Szép estét Budapest, szép estét Magyarország!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Világjárók |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-18 13:30:30, szombat
|
| |
| |
TAVASZI VERSEK 
Végre újra itt a tavasz!
Elérkezett végre, amire már oly régen vártunk! Néhány napja még ámulva vártuk, most azonban láthatjuk, most már valóban tavasz lesz ...
A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.
Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!
Itt hát a kikelet!
A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!
A BOLOND ÉS AZ ÖREG VÁNDOR
A tél utolsó napján, a kerek erdő és nagy kaszáló találkozásánál, ahol a hegyek csúcsai a Napot szurkálják és ahol a Nap sugarai a mezőt simogatják, az egyik keresztútnál összetalálkozott a Bolond és az öreg vándor. Szívélyesen üdvözölték egymást, és a Bolond azt mondta:vandor
- Bátyámuram, üljünk le ide kicsit, élvezzük a természet szépségeit! - azzal a Bolond ledobta csörgősipkáját és leheveredett a friss fűbe. Az öreg vándor is leült egy útszéli kőre és fáradtan botjára támaszkodott.
- Látod amott a magas hegyeket, még itt-ott hó födi be csúcsokat! - mutatott büszkén a távolba az öreg.
- Látom bátyám, de szerencsére mára a hóból itt lent már csak a virág maradt meg! Nézd a hóvirágokat! - mondta hetykén a Bolond és az út szélére mutatott.
- Na és, érzed-e a levegő fagyott, csípős illatát? - kérdezgette tovább az öreg.
- Alig bátyám. A szellő zsenge hajtások üde illatát küldi felém! - felelte a Bolond vidáman.
- Bolond vagy te fiam! Csodállak, hogy nem érzed a hideget, hiszen ez itt mind az én birodalmam, és te, mint látogató tévedtél csak udvaromba. - mondta gőgösen az öreg.
- Fáradt vagy már bátyám! Pihenned kéne! - válaszolta a Bolond és csak kuncogott magában.
Egyszer csak egy szellő fújta át közöttük az út porát, ami finoman, selymesen kavargott az éterben. A szellő kecsesen körbefújta az öreg vándort is. Belébújt szakadt kabátjába, átjárta a gomblyukait, még a zsebébe is belebújt. Megérintette az öreg ráncos kezét, szélcsókot lehelt ajkára is. Az öreg hátrahőkölt meglepettségében.fa_1
- Miféle varázslat ez Bolond? A szél körbelibbent, lágyan megcirógatta arcomat, úgy siklott végig testemen, akár egy tengeri sellő a tenger habjain. Szakadt gúnyámat befoltozta, szakállamat kifésülte, lényével megrészegített teljesen. - a Bolond csak nevetett és az öreget ez bosszantotta.
- Fiatal vagy Bolond és szemtelen is! Mi volt ez? Ki volt ez? - értetlenkedett tovább az öreg.
- Ő nem volt más bátyám, mint a Szerelem. Megmutatta magát neked, hogy tudd, ő is újjá éled a tél távoztával.
- Messziről jössz fiam? Ki vagy te, s mi a tudományod? - kérdezte az öreg.
- Csak téged követtelek bátyám, végig szorosan a nyomodban voltam, és lám, végre utolértelek, hogy te nyugodtan pihenhess! - mondta a Bolond.
- Fiatalság, bolondság! - mondta az öreg. Már mindent értett. Megsimogatta hosszú szakállát, és megadva magát a természet akaratának átnyújtotta vándorbotját a Bolondnak, és azzal ő maga is köddé vált.
Így történt, hogy végre beköszöntött az a várva várt bolondos, szerelmes tavasz.
Andók Veronika: TAVASZ VAN
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.
Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
Aranyosi Ervin: ITT A TAVASZ
Megjött hát a tavasz,
rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal
vidám dallamát!
Frissül a levegő,
a szél is dalol,
Sándor, meg a József
itt jár valahol.
Lábnyomukban lépked
büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták
a várt meleget.
A világ fényben fürdik,
Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is,
vidámak vagyunk.
Kedves Tavasztündér,
vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.
Aranyosi Ervin: TAVASZ
Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez...
Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!
Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét,
hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez.
Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled.
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni.
Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!
Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni,
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!
Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel.
mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.
Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással,
hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!
Aranyosi Ervin: TAVASZCSALOGATÓ
Ébredj tavasz, szeretni vágyunk,
megöl a befagyott világ.
hadd nyíljon végre lét-virágunk,
süssön Napunk is újra ránk!
Anyagba fagyott érzéseink,
olvadjanak, s teljen szívünk!
Legyen reményünk, s élményeink!
Kelljen életre, miben hiszünk!
Madarak dala ébresszen fel,
jöjjön gyönyör, s harmónia!
Ébredjen jóra minden ember!
Ne kelljen már aggódnia!
Élesszük fel a szép világot,
élőn megélve minden álmot!
Aranyosi Ervin: TAVASZ MEGINT...
Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.
A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.
De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.
Aranyosi Ervin: Tavasz megint
Link
Aranyosi Ervin: TAVASZTÜNDÉR ELJÖTT KÖZÉNK
Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.
De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!
Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.
Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.
Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.
Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.
Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!
Aranyosi Ervin: VIRÁGOK KÖZT...
Virágok közt kinyílik a lelkem,
ezt az ágat magamhoz öleltem!
A természet velem együtt éled,
lüktetését, talán te is érzed.
Úgy vágytam már fényes napsugárra,
virágokra, kirügyező fákra.
Elmúlt a tél, s véle minden panasz,
s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!
Áprily Lajos: KÖSZÖNET A NAPSUGÁRNAK
Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malomkerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.
Köszönöm a szél jóízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.
Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.
Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
Bars Sándor: TAVASZ KÖSZÖNTŐ
Ma még foga van a hidegnek
de holnap már itt a tavasz!
Csivitel a sok veréb...
Télúrfiból már elég!
Zord február, tova fuss...
Itt vagy végre Március!
Zsenge lánya Napsugár..
Kicsi és nagy Téged vár!
Aranyhajad terítsd szét...
Zöldüljön ki minden rét!
Bontsál szirmot Hóvirág...
Hadd szépüljön a világ!
Fiúk, lányok táncba fognak...
Tavasz, tavasz lesz már holnap!
Bars Sári: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!
Beney Zsuzsa: TAVASZ
Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra -
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
Berzsenyi Dániel: A TAVASZ
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
S magvai kelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtnek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,
S mint mi, mulandó!
William Blake: A TAVASZHOZ
Óh harmatosfürtü, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!
A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.
Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.
Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!
Böszörményi Ilona: TAVASZI KÖSZÖNTŐ
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.
Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.
Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.
Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!
Cobblah Ilona: KÖRFORGÁS
Barna avar alatt haldokló világ,
üvöltő szelek fújják a sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó felhők palástja,
puha takaróként borul a világra.
Még kietlen és kopár a természet ágya,
de a felszín alatt rügyezik az új élet fája.
Még alussza álmát, szendereg a hegytető,
szélfuvolán játszik - a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat köd lepi be,
sejtelmes látványa mesébe illene.
Még szállnak a héják ágról - másik ágra,
kutatva az avaron lesz e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok mosolyát kicsalva.
Lassan megnyílik a horizont palástja,
mit arannyal szegélyez a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban küldi a világnak,
melegétől a kispatak zubogva megárad.
Mozdul az avar is - bújik a csíra,
gyenge lábon ingadozva, összekapaszkodva,
egy lehulló harmatcsepp gyengéden locsolja.
Egyre szélesebbre tárul az égi színpad
függönye.
Teret nyer a fény, s éltető ereje.
Dermedésből olvad - színesedik a világ,
s a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.
Csanádi Imre: TAVASZI ÉBRESZTŐ
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!
Csokonai Vitéz Mihály: TAVASZ
Az egész világ feléledt
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.
Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedűl csak én kesergek.
Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedven a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?
Csukás István: TAVASZI VERS
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Donkó László: TAVASZ ÉKE
Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
Drégely László: TÉLKERGETŐ
Fenn az égen, lenne a réten
fúj a szél.
Felhőt kerget,
kis verebet nem kímél.
Hess szél! Hess szél!
Tvasz van már,
nem tél!
Dsida Jenő: TAVASZI BÉKE
Fürdik lelkem az illatos
Tavasz sugarában...
Kerestem a békességet -
Végre megtaláltam.
Minden madár, kicsi tücsök
Örömét zengi...
Legyek egyszer én is boldog,
Ne zavarjon senki!...
Farkas Luca Ágnes: A HARMÓNIA FESTMÉNYE
Egy szó, ami mindörökké gömbölyű,
Egy fogalom mely szép s gyönyörű.
Egy olyan érzés, mely leírhatatlan,
Ez a tavasz, ami megfoghatatlan.
Lelkes növények illatukat ontják,
Napsugarak a fák rügyeit bontják.
A huncut égi villany már most ragyog,
A réten színes virághad kanyarog.
A mező lágyan most karjaiba vesz,
Nincs már zaj, csak a friss, természetes nesz.
A napfény cirógat, a virág simogat,
Majd engem mindez most álomba ringat.
Bár sajnos, már hamar fel kell ébrednem,
Nem élhetem le itt az én életem.
Vége a tavasznak, hisz` egy pillanat.
Majd jön a nyár, s elmúlik ez illat.
Százezer, erőt adó gyémánt-szikra,
Hát ez csakugyan a tavasz nagy titka.
A napsugár sima vizeken táncol,
S mindent felold, már semmit sem láncol.
Üde illattól mámorba szállt a táj,
A sün a fűben magának vackot váj.
Este van, már a vércse sem kiabál,
Illatot kever a szél, mint fakanál.
E tavasz aromáját viszi széjjel,
Még most is ilyenkor, e csendes éjjel.
Az ringatja álomba ma a méhet,
Az csitítja el a kis virágkelyhet.
Kiújult a membrán minden növényben,
Harcol, mint hadirokkant csatatéren.
Ó, Isten két kezének teremtménye:
Jöjj, tavasz, te harmónia festménye!
Fodor József: TAVASZI DAL
A tiszta rétben kis bogár,
a szárnya arany és sugár,
ahogy megy, látni száz színét,
amerre jár.
S ha felszáll, hallasz züm-zenét,
mint pici szárnyát bontja szét;
arany-öröm, arany-bogár,
mert jön a nyár.
Gazdag Erzsi: FECSKENÓTA
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!
Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!
Gazdag Erzsi: ITT A TAVASZ
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
Gazdag Erzsi: TAVASZT HIRDETŐ PIPITÉR
,,Jön a tavasz! Jön bizony!
Itt lépked a pázsiton."
Ezt mondja a kis pipitér,
Kinek szava is százat ér.
Nézd, hogy virít, hogy integet!
Neked beszél, csakis neked.
Százszorszép szemét rád veti...
Higgyél neki! Higgyél neki!
Még minden bokor alszik itt,
Csupán a százszorszép virít.
A dermedt parknak gyér füvén
A tavaszt hirdeti szegény.
A tavaszt hirdeti szegény,
Gyenge kis árva pipitér.
Mindaddig mondja, hirdeti,
Míg a tavasz is hisz neki,
S kibontva napsugár-haját
Kacagva jön a parkon át.
A pipitér megöleli,
Öle virággal lesz teli.
Gősi Vali: ÉVSZAKOK KIRÁLYNŐJE
Ahogy fordul a föld, és vele az éjszakába a nappalok, lágyan, lassan, észrevétlenül suhanva, úgy fordul a zord tél a törtfényű tavaszból egyre perzselőbb nyárba, hogy onnan a mézszínű, lombhullató, krizantémillatú, elmúlást idéző ködös, őszi táj, bújával megint átszenderüljön a fagyos tél hótakarója alá.
Anyanyelvünk varázslatos szavakkal idézi a négy évszak, - a tavasz, nyár, ősz, és a tél - titokzatos hangulatát és folytonosságát. Ha néha befelé figyelünk, lelkünk is szinte hallja, hogy mindegyik szó - az évszak hangulatát idézve, lágyan, hevesen, mélabúsan, majd keményen, fagyosan - muzsikál.
A legszebb szó - és évszak is - közülük, számomra a tavasz, és a hozzá kapcsolódó csodálatos kifejezések: a rügyfakadás, rigófütty, pipitér, gólyahír, pázsit, és a tavasz hónapjai, - a március, április, május - melyek számomra mind-mind az életet hirdetik.
Hallgasd csak: tavasz! Lágyan muzsikál a szó, s ha becsukod a szemed egy pillanatra, lehet bármilyen sötét és zord a tél, lelked azonnal átlényegül.
Felengedsz fagyos mélabúdból, egyszerre megérzed a sarjadó fű friss illatát, becsukott szemeid mögött lombkoronát varázsol a tar ágakra a képzelet, hallod a rigók rekedt, riadt, erőtlen, hajnali énekét, a halkan surranó kis patak ébredő neszét, látod a tarka rétek színpompás virágait, a falusi udvarokon tipegő pelyhes kiscsibéket.
Érzed, ahogy ébred a természet, újraéled fű, fa, virág, s tavaszt idézel így a lelkedbe is. Enged a fagyos szorítás a szíved körül, élni akarsz, újjászületni a rügyfakasztó tavaszban, ahol a földből remegve bújik elő az első hóvirág, majd az ibolya, s a háztetőkön újra ott kelepel a gólya is.
A tavasz jöttével újraélednek lelkünk derűs hangjai. A langyos napsugártól átmelegszik szívünk, újra élünk, mosolygunk, szeretünk, erőtől duzzadunk, mint a kipattanó barkaág.
S míg lágyan suhanunk a múló idővel, hagyjuk, hogy a körforgásban hosszan öleljen a forró, mézillatú nyár, hogy felhevült testünket lágyan simogassák hűs folyók habjai. Ha ilyenkor a végtelen nyári ég csillagsátorára pillantunk, megállni látszik a tűnő idő is, míg lábunk elé nem hull egy kósza csillag, amely az időtlenségből felriaszt.
Aztán múlni kezd testünkből a nyári láz, esténként néha borzongva bújunk össze már. S míg bódultan szívjuk az őszirózsák, dáliák illatát, menekülünk a kósza ökörnyál pajkos, ragacsos csókja elől, addig hátunk mögül belopódzik újra az elmúlást idéző ősz. Halott lombkoronájukért még reccsenve lehajolnak néha a kopár fák vacogó, meztelen karjaikkal, de mindhiába. Fagyos, októberi szélben gyertyák lobbannak megint a holtakért, akiknek sírjain büszke, duzzadó virágú krizantémok dacolnak a faggyal az életért.
A végtelen körforgásban már hó és jég borít mindent, a kérlelhetetlen tél álomra int, hófehér takarót borítva a halott világra, hogy mély álmából zsongó, új tavaszra, a királylány csókjára ébredjen megint.
Gősi Vali: EZ MÁR TAVASZ...
Ez már a tavasz,
bár halkan pilinkél a hó,
délutánra néha kipiroslik a Nap,
és az is egy parányi vigasz,
hogy hajnalban, bágyadt hangon
ébresztőt fújnak már az ablak alatt
a pőre fákon ácsingó madarak,
és a fagyos földben mocorgó
gyökerekben új élet kereng,
boldogan viszik az életírt a kis hajszálerek,
a fű közül néhol kimerednek
a szégyenlős hóvirágfejek,
az erőtlen napmelegben ocsúdik
a remény, hogy az utolsó hópehely,
s a fagy utat enged végre
az újjászületés bimbóinak,
és harsány hangon élni hív megint;
ébredj, világ,
ez már a tavasz!
Gyenes István: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.
Gyulai Pál:TAVASZI REGGEL
A bércet már a hajnal aranyozza,
A völgy virágit gyönggyel harmatozza;
Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,
Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.
A sullogó patak mintegy megbátrul,
Vadrózsa bokra ég a napsugártul;
Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,
Az ég mosolyján a föld szíve dobban.
Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja'.
Elveszett fényét lelkem visszakapja,
Szívem megárad ifju érzelemben,
S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.
Hamza Anikó Julianna: TAVASZ
Jön a tavasz, érzem, itt van már,
Nőnek a virágok, rügyeznek a fák.
Süt a nap, éledezik minden,
Éled a természet, ennél szebb nincsen.
Megjöttek a madarak, csicseregnek már,
Oly jó hallgatni a nyitni kéket ám.
Zöldell a mező, virágzik a rét,
Napos idő, úgy vártuk rég.
Nem kell a nagykabát, levehetjük már,
Előkerül a szoknya és a rövidnadrág.
Mehetünk kirándulni, mit várunk rég.
Természet lágy ölén sétálni oly szép.
Helen Bereg: ÉBRED A TAVASZ
Hideg, szürke lepellé szenderül a tél.
Északi széltől hosszú életet remél.
Hó alatt megbújva didereg a tavasz,
néha kinéz, meleget ad-e már a Nap.
Napok telnek várakozva nap-nap után.
Egy reggel nem csillan jégcsap a csatornán,
madár trillája új életre hívó nász,
avar palástján fehérlik a hóvirág.
Megrázza dermedt, csupasz ágait a tölgy,
rügybölcső duzzad, előbb barna lesz, majd zöld.
Lassan fehérből lilára vált a határ,
ibolyaszőnyeg illata messzire száll.
Fehérré lesz ismét a síkság és a hegy,
menyasszonyi ruhát ölt magára a meggy,
szűzi fehérben pompázó mandulafa
nektárra éhes méheknek lesz otthona.
Ó, hogy vártalak édes, színpompás tavasz!
Vártalak, mint esőre vár földben a mag,
páncélból kibújva magasra szökelljen
virágokat bontson, széllel nászra keljen.
Ó, hogy reméltem elvonul egyszer a tél!
Reméltem, mint aki szebb életet remél.
Fagyos arcomat simogató napsugár
ifjúság bódult erejével járja át.
Helen Bereg: NAPSUGÁR SIMOGAT
Ereszről csepegő jégcsapba fagyott tél
Szunnyadó tavasznak halk ébresztőt zenél.
Föld szomja beissza a jeges cseppeket,
Vékony hótakarón éled a természet.
Hűvös, szürke hajnal, a talajt köd lepi,
A Napot zúzmara csillaga köszönti.
Felmelegszik délre a levegő lassan,
Napsugár simogat, faágon rügy pattan.
Avar télszőnyegén hóvirág fehérlik,
Harangján szél csendül, felhallik az égig.
Még el sem hervadt már nyílik a pipitér,
Ibolya, kikerics, szivárvány lesz a rét.
Szántók barázdáján zöldül már a határ,
Árvalányhaj selyme ég pipacs pirosán.
Hónap hónap után lombkoronát növeszt,
Szárba szökken a mag, virágból gyümölcs lesz.
Szeretlek kikelet, szépséged varázslat
Csupasz gallyra pompás menyasszonyruhát adsz.
Felpezsdíted szívem, melegség járja át,
Szerelemre virul, mint réten a virág
Heltai Jenő: TAVASZ
Az éjszakába álmodozva jöttem,
Köröttem minden néma volt, sötét.
És legelőször éreztem az ifju,
Most született tavasz lehelletét.
A gólya hozta délrül, valahonnan,
Onnan, ahol a kisbaba terem,
És engem elfogott a dajka-érzés:
Táplálni őt poéta-keblemen!
Oh, mert ilyenkor úgy dagad a mellem,
Tággá dagasztja isten tudja mi, 
Tán a reménység, hogy minden lezajlott
Tavasznál szebb lesz majd a mostani.
Szebb lesz az élet, nyájasabb a napfény,
Olcsóbb a pénz és kisebb a kamat,
Zöldebb a fű...E tengersok reménnyel
Szinte anyának érzem magamat.
Versek születnek majd e sok reménybül.
Tavaszi versek. Refrénjük: "Szeret?"
Nagy vajudással, kínos bömböléssel
A nagy hegy így szül egy kis gyereket.
Horváth Ilona /Hanoli: MEGINT TAVASZ
Pattan a rügy
pitt-patt
fehér virág
bontja szirmát,
új tavaszi sugár
járja táncát,
zöldül az élet,
borongós felhők alatt
madárdal tör a fény felé utat.
Itt lent
sajgó fájdalom enyhül,
az ágon egy rezzenő levél lendül,
szívedbe ültet édes dallamot
az új tavasz szivárványa:
csupa csend,
csupa béke,
csupa nyugalom
kapuját kitárja.
Megint tavasz van,
természet csodája,
mindez érted, neked,
hogy érezd,
élned kell
megújulva minden hajnalon,
újjászületni
bár kereszted súlya nyom,
gyermeki lélekkel
hinni a szépben, a jóban
Isten szent ege alatt
ez a küldetés valóban.
Horváth Piroska: KIKELETRE VÁROK...
Suttogásra várok, langyos leheletre,
kikeletfátyolba libbenő csodára,
cserebogártáncra, ízes, könnyed estre,
hangos zümmögésre, mézes, fodros fákra,
levélzöld-illatra, madárfüttyre vágyom,
fűzfa susogását szeretném íziben,
pille-röptű hajnal hintázzon az ágon,
tavaszragyogásban csillanna íriszem,
átható ösztönnel vágyom tisztaságát,
várom pattogását bomló rügyecskéknek,
lenge pongyolája mézédes illatát,
édes csicsergését játékos fecskéknek,
repce-sárga napfény simogatna engem,
felhők fodraiba pitypangokat fújnék,
szirmaira nyílna - kibomlana lelkem,
tavasztenyerében boldogan elnyúlnék,
várok és csak várok - türelmetlen vagyok -
jégvirágból végre szirompehely legyen,
zümmögjenek már a felbolydult méhkasok -
begyógyulna végre a tél-tépte sebem!
Horváth Piroska: TAVASZI SZÍNKAVALKÁD
Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,
rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,
vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,
liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...
Horváth Piroska: TAVASZTÜNDÉR LEHELETE...
Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron,
zsongó rétpiac, bimbózó vessző,
virgonc zsibvásár - zümmögő varázs,
szertelen, fürge, csintalan bagázs,
lebben a csipke - kamillás mező,
szürkeségűző boldogságkámfor,
bimbózó lelket ringatja trilla,
sugárfonat közt rebeg a pilla,
repcetakarón mézillatmámor,
tülljét ledobta - szemérmetesen,
illatos fátyla virágzó vászon,
pasztellrózsaszín, szép, leányálom
szikraporosan röppen sebesen,
smaragdkavicsos, rügyező remény,
apró lábnyomban fodrozó pelyhek,
égig repkedő kikeletselymek -
tündérlehelet - illó tünemény.
Victor Hugo: TAVASZ...
Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
Tavasz van! Március, április ránk nevethet,
május és június, hónap-barátaink!
Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,
oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma;
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;
egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel, homlokán szelíd hajnal-füzérrel;
az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt, a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.
Fordította: Nemes Nagy Ágnes
Jánosházy György: TAVASZI NESZ
Halk nesz lebben felém a pirkadatban
és megrezzen egy zöld tavaszi ág....
Egy pihegő kis bimbó szertepattan
és rám kacag,mint nagy,fehér virág.
József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
József Attila - Tavasz van! Gyönyörű!
Link
Juhász Gyula: MEGINT TAVASZ
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Juhász Gyula: JAPÁNOSAN - KÖSZÖNTŐ
Minden tavaszból őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked.
Juhász Gyula: ÖRÖKSÉG c. prózagyűjtemény
"Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak."
Karádi Erzsébet: TAVASZ TÜNDÉR
Szellő szárnyán érkezett nesztelen.
Nyomában a természet ébredez.
Varázsporát szórja szerteszét,
Csodás menyegző veszi kezdetét.
Elsőként a hóvirág tör a fény felé,
Majd követik sorban a többiek.
Ibolyák, boglárkák, százszorszépek,
S mindenféle illatos szépségek.
Zöld fűszőnyeg borítja a földet,
Köztük apró, tarka tünemények.
Fehérek, sárgák, lilák, kékek...
Festeni se lehetne szebbet!
A fák fehér virágba borulnak,
mint szűz menyasszonyok virulnak.
Virágruhájuk tündököl a fényben,
Szél repíti fel, fel... a végtelenbe.
Rózsaszínbe öltözött társaik
A gyönyörű koszorúslányaik.
Megrészegítik a zsongó méheket,
Kik a bőség asztalánál dőzsölnek.
A mámor mindenkire átragad,
Arany sugarait ontja a nap.
Akác, bodza, hárs illatorgiája,
Csodás dallamok harmóniája.
E varázslatos újjászületést,
Az élet győzelmét és szépségét
Trillázó madarak dala zengi,
Sohasem lehet vele betelni!
Minden lüktetés, fényes ragyogás!
Magával ragad e titkos varázslás!
Köszönöm a Tavasz tündérnek:
e földi gazdagságot, szépséget.
Kányádi Sándor: KÖNYÖRGÉS TAVASSZAL...
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.
Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.
Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem -
igaz igékkel.
Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.
Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.
Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.
Kecskés Béla: SZÓL A TAVASZ
Szól a tavasz:
itt vagyok!
Eljöttem, mert
hívtatok.
Egész télen
hó alatt
álmodtam az
álmomat.
Szól a tavasz:
itt vagyok,
napsugárban
csillanok,
kezemben száz
szál virág -
annak adom,
aki várt!
Kiss Béla: NYITNIKÉK
Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.
Dalrafakadt nyitnikék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros, kék
Erdő-mező rét határ.
Koschir Andrea:TAVASZ
Ki az aki téged nem szeret?
Ki tagadná meg a te gyönyörű neved?
Te aki erőt adsz kicsinek és nagynak
profi üzlettársa a napsugaraknak.
Bizsergető érzést adsz az embereknek
nem kell hogy kérdezd miért is szeretnek.
Te vagy a szépség nagymestere
gyengéd érintésed felül múlja az eget.
Ki az akinek valamit megígérsz?
Mégis jössz,szó nélkül ide érsz.
Vidámságot hozol az emberek szívébe,
ajándékként teszed senki nem kérte.
Gyönyörű varázslat vagy te Tavasz
a természet törvénye.
Kovács Hajnal: TÁRD KI ABLAKOD
Tárd ki ablakod, engedd be a fényt
Megjött a tavasz, üdvözöld a reményt!
Madárdal zengje körbe a szobád,
Szívedet újra boldogság járja át!
Tárd ki ablakod, engedd be a kék eget,
Lágy szellő bódító virágillatot terelget...
A ragyogó nap beárasztja meleg sugarait,
Barackfa virága széthinti selymes szirmait...
Tárd ki ablakod, engedd be a hangokat,
Tartsd oda füledet, hadd hallja a szavakat!
Áldásról, békességről szólnak ezek neked,
Fogadd be, fogadd be, lelkedbe a szeretetet!
Kökény Éva: TAVASZI REMÉNY
Megújult a világ, itt a tavasz!
Újra hallani madarak énekét,
már érzem a lét új lényegét,
s élvezem a nap csókját, hevét -
éppúgy, mint egy kamasz,
csak a reményt ne öld meg, Tavasz!
Örülök megint, kedvem a régi,
bár fúj a szél, s hajat cibál,
épp ideje már, hogy valaki
átrendezze életem s a frizurám.
Megint úgy érzek, mint egy kamasz,
csak a reményt meg ne öld, Tavasz!
László Gyula: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Fut a felhő fent az égen,
tavaszi szél hajtja.
Kizöldült a domb oldala,
pelyhedzik a barka.
Sürgönydróton fecskék ülnek,
hazajött a gólya:
ereszünknek, kéményünknek
újra van lakója.
Csiripelnek, kelepelnek,
köszöntik a tájat:
csöppnyi csermelyt, békás tavat,
országúti fákat,
pihenésre nincsen idő,
javítják a fészket.
Szalmaszálat gyűjtögetnek,
s puha tollpihéket.
LILA ORGONÁK
(régi orosz dal)
Lila orgonák, ó vigasztaljatok !
Mi lesz most velem, hogy így kinyíltatok ?
Hiába járok a kertbe, jobbra balra nézegetve,
Nem találok kedvesemre
Bárhogy is keresem.
A sok szép virág közt őt nem lelem...
Lila orgonák a bokrotok alól
Hallom, hogy az én szép kedvesem dalol.
Ha nem jön elő a párom, nem marad virág az ágon,
Mind letépem, s megtalálom.
Bárhogy is keresem.
A sok szép virág közt én meglelem...
Lila orgonák, oly dús a lombotok.
Egy szép barna lányt de elbújtattatok,
Mondj búcsút az orgonáknak,
Pompázzon csak a világnak,
Jöjj elő én csókkal várlak,
S megkérem a kezed.
Boldogok leszünk majd kettesben veled...
Lupsánné Kovács Eta: JÖN A TAVASZ
Elballag már lassan a tél,
nyomában a kikelet
noszogatja lágy szellővel
a sétáló hideget.
Festéket hoz, remény-zöldet,
átrajzolja a rétet,
aranysárga virágok lent,
égig dobja a kéket!
Gyengéd szellő illatot hajt,
a tavasznak barátja,
jókedvében borzol néha
a fűszálak hajába.
Lupsánné Kovács Eta: TAVASZ
Minden csupa fény
ébred a remény
boldog mosolyok
szív dobban.
Eljött a tavasz,
érzés ugyanaz
vágyod, akarod
még jobban
Álmok, remények,
jókedv temérdek
néhány kis rigó
szétrebben
Nyíló orgona
illat száll tova
fátyol pillanat
szél lebben
Poet.hu
Majtényi Erik: A TAVASZ
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
Mentovics Éva: KÉSIK A TAVASZ
Tavasszal a három barát:
Sándor, József, Benedek -
teli pakolt három zsákot,
s cipelte a meleget...
Minden évben így volt eddig,
de most - lássatok csodát -
szőrén - szálán felszívódott
ez a három jó barát.
Sem a Sándor, sem a József,
s ugyanígy a Benedek -
nem hozott az idén semmit... 
de főként nem meleget.
Fogunk vacog, ázunk, fázunk,
didereg a sok madár...
minden felnőtt, minden gyerek
három teli zsákra vár.
Nézegetem a naptárat:
Sándor, József, Benedek...
elmúlt már a névnapotok,
itt lenne a helyetek.
Mentovics Éva: TAVASZI ÖLTÖZÉKBEN
Félre kesztyű, szervusz sapka,
viszlát sál és nagykabát!
Szól a cinke, hallom üde,
tavaszhívó dallamát.
Bújj el te is, hótaposó,
bundás bakancs, ég veled!
Jövő télig biztos nő majd
lábam néhány méretet.
Gyere póló, lenge pulcsi,
vékony nadrág, félcipő!
Végre itt vagy, köszöntelek,
napsugaras, szép idő!
Mentovics Éva: TAVASZTÜNDÉR
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Mentovics Éva - TamásÉva Játéktára: Tavasztündér
Link
A. A. Milne: KICSI SÁRGA NÁRCISZ
Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."
Móra Ferenc: FECSKEHÍVOGATÓ
Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
Nemes Nagy Ágnes: TAVASZI FELHŐK
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen
,bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Osvát Erzsébet: HÁROM CIMBORA
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.
Osvát Erzsébet: HÓVIRÁGOS ZÖLD SZOKNYÁBAN
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.
Osváth Erzsébet: ITT A TAVASZ!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.
Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok! 
Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után
Osvát Erzsébet: PATTAN A RÜGY
Tavaszt rikkant
a rigó,
itt van már a
gólya
Pattan a sok
rügy a fán,
mintegy varázsszóra.
Eltűnt a hó,
és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont
az ibolya,
híre sincs a
télnek.
Tarka szoknyát
kap a rét
zöld ruhát
az erdő.
Ég kékjéről
csodálja
egy kis
kölyökfelhő.
Versenyez a
kék cinke,
sármány,
búbos banka,
hogy melyikük
repül fel
a legmagasabbra.
Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.
Parancs János: ISMÉT A TAVASZ
"...Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.
Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!
Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
Poller Ildikó: TAVASZ
Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lomb koronát.
Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
látom a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
melynek az illata betölti szobámat.
Hazafelé erdőn át vezet az utam,
némaság megtörik ha gallyra lép lábam.
Madarak szállnak el riadtan felettem,
sietve lépkedek vár már a kedvesem.
Erdőből kiérve, még egyszer megállok...
"természet ölelj át, nyugalomra vágyok
ledobva magamról, gondom és bánatom,
lelkemről lerázva fájdalmas jármom."
Most hazatérek, de máskor is eljövök,
mert az élet zűrös, a rohanás örök.
S ha újra csordultig telik a "pohár",
visszatérek ide, hol örökös béke vár.
Pósa Lajos: TAVASZKOR
Itt a tavasz, itt van itt!
Mesélek hát valamit.
Méhe mondja: "Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!"
Kutya mondja: " Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!"
Macska mondja: "Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!"
Tehén mondja: "Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!"
Csikó mondja: "Nyehehe,
Kizöldellt már a here!"
Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!"
Csirke mondja: "Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!"
Pulyka mondja: "Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!"
Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!"
Kecske mondja: "Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!"
Kacsa mondja: "Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!"
Kis fürj mondja: "Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!"
Gyerek mondja: "Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"
Reviczky Gyula: TAVASZODIK...
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba' jár.
Nem tudom, de olyan édes
Még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz ha megjelen.
Kedves ábránd langy fuvalma
Vonul át a lelkemen.
Szép világ van, azt regéli,
Messze, túl a tengeren.
S hallgatom, bár ismerem jól,
Milyen az a szebb haza.
Halkan intek: Voltam én már,
Voltam én ott valaha!
Az a sugár, az az illat
Nem idegen énnekem;
Ha sivár az élet útja:
Gyönyörűnek képzelem!
Sánta J. Ede: JÖJJ TAVASZ! JÖJJ!
Drága tavasz, jöjj most el hozzám!
Úgy örülnék, ha mosolyt hoznál,
Vagy egy kis kósza meleget,
Hogy elöntse szívemet a szeretet!
Úgy szeretnék nyíló virágokat látni!
Énekes madarakat a magasban szállni!
Pajkos szellőt, és magas zöld fákat!
Színes szép mezőt, apró nyuszit, százat!
Drága tavasz, jöjj most el kérlek!
Hozzál nekem valami szépet!
Lehet az bármi, én örülni fogok!
Mert én tőled mindig szépet kapok.
Szeretném az arcomon a napot,
Ahogy süt le rám egy tavaszi napon!
Úgy örülnék, ha eljönnél drága tavasz!
S ha majd itt leszel, ugye örökre maradsz?
Sík Sándor: CSENDES TAVASZI DAL
Gyöngyvirágos szép tavasznap,
Testvérül ma elfogadj,
Kisgyereknek, szép-igaznak,
Önmagamnak visszaadj.
Fürge szellő, lég suhanca,
Légy te most a mesterem.
Míg szökellve szétsuhansz a
Friss füvön, jer, játssz velem!
Új tavasz, legyünk ma egyek!
Add, ma mindent elfeledjek,
Ami nem dal, nem derű,
Nem győzelmes-egyszerű.
Félre tőlem, téli rontás,
Zúzmarázó kételyek,
Sziromrázó részrebontás,
Gondok, árnyak, éjjelek.
Drága köntös, egyszerűség,
Tiszta tóga, légy ruhám;
Kék-fehér tükröd, derűs ég,
Arcom nézze vissza rám.
Zaj ha bennem, elcsituljon,
Csendnek ujja rám simuljon.
Angyalujjú rejtelem,
Tiszta béke, légy velem!
Shrenk Éva: TAVASZI IDILL
Madár röppen ágról-ágra,
nóta szökken szájról-szájra.
Lengedezik lebke szellő,
égen úszik bárányfelhő.
Virág réten illatozik,
legény s leány nem habozik.
Bódulatban, szédületben,
szemük meredt révületben.
Patakparton kövek ülnek,
rajtuk gyerkőcök csücsülnek.
Összejött a haditanács,
meg lesz róva Tibi s Tamás.
Ilyen a falusi élet,
örvendnek, kik benne élnek.
Simai Mihály: TAVASZI DÚDOLÓ
Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda.
Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,
lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.
Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.
Suri Zsolt: ÚJ TAVASZ
Még rajta csüngnek az utolsó hópelyhek a fák ágain,
feltöltődve várom a Tavaszt, hogy beteljesedjenek álmaim.
Színjátszó tükörben ébredezik a néma természet,
régi, múlt emlékek, melyek az emberek szívébe vésett.
Új év, új remény, a vágyak csak sorakoznak,
lelkek mélyén e szavak vidámságot hoznak.
Ezt kívánom én is mindenkinek, ki a verset olvassa,
kellemes Tavaszt, sok szerencsét és legyen szép a napja.
Szabó Lőrinc: NYITNIKÉK
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék! -
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra. 
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
Szabó Lőrinc: TAVASZ
,,Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Tavasz" - felelt a Nap.
,,Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Meg ám!" - felelt a Nap.
,,Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Szeretlek!" - szólt a Nap.
,,Akkor hát szép lesz a világ?"
,,Még szebb és boldogabb!"
Szebenyi Judit: A TAVASZRÓL ÁLMODTAM
Az éjjel a tavaszról álmodtam,
hogy megérkezett színes ruhájában.
Öröm és hála ragyogott arcomon,
felébredve, az eső szorgosan kopogott.
Télies hangulatban a kikeletre gondolva,
napfényre várva, a jövőt lapozgatva,
néztem lélekben az ablakon át az udvarra,
ébredeznek az alvó virágok lassan.
Hideg és nyugalom ölelte át a természetet,
hó védte a rétet, a megművelt szántóföldeket.
Néha egy hegedű szólt halkan a távolban,
hosszú, hideg hónapok most elballagnak.
Szomorkásan vagyok, de előrenézek,
szivárványt keresem az élet leheletében.
A szürke felhők fölött már napsugár kacsintott,
életre kelnek a gyönyörű tavaszi virágok.
A hóvirágjaim már sorolnak ablakom alatt,
nárciszaim már bimbósan várakoznak nyílásra.
Szebbnél szebb lesz a kertemnek varázsa.
jelt ad a világnak, az új élet erejét hozhassa.
Ami szívemben él, s velem együtt naponta,
álomból valóság lesz, kis türelem és akarat.
Hiszen reményre áhít lelkünk, s szebbet benne,
bízz ember, ne félj, csak szeretetben élj vele.
2015. április 11.
Székely Dezső: TAVASZVÁRÓ
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!
Szigeti Piroska: GÓLYAHÍVOGATÓ
Hosszú lábú gólyamadár,
Hej, de régen nem láttunk már.
Rég messze van ősz és tél,
De jó lenne, ha jönnél!
Megvan még a régi fészked
Ide kell hát visszatérned!
Gábor nap is elmúlt már,
Szépen zöldül a határ.
Mikor halljuk kelep, kelep,
Tudjuk itt van a kikelet.
Patak partján zöld a nád,
Gólyamadár, várunk rád!
Szilágyi Domokos: TAVASZ
Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.
Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zizzenni se mer,
tanulja a remegést.
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
Szuhanics Albert - TAVASZI IDILL
Szellő a réten
fülembe dalolja,
szép ez az élet,
csodás a világ!
Őrzi a szépet,
csókja szerelmes,
bólogat néki
sok réti virág.
Harmatos fűszál,
zsenge levélke,
tó tükre rezzen
ujja nyomán.
Aranyló könnyet,
hullat az égből
zöld horizontunk
lábainál.
Incselkedik szép
átlátszó testtel,
borzong a lényem
kellemesen.
Átölel engem
hozzám feszülve,
égve az égre
kúszik velem.
"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."
Csitáry-Hock Tamás
Tornóczi Köles Ildikó: TAVASZTÜNDÉR
Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben.
Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.
Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.
Szikrázó lépte nyomán
jég és hó megolvad,
didergős, zimankós tél
táncától elhamvad.
"Tavasz van, tavasz van!"
Suttogják fák, bokrok,
meghajol egy fűzfa,
s köszöni a táncot.
Túrmezei Erzsébet: TAVASZ
Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
s róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
minden illatát és fényét
megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
minden hóvirágharangot,
hazatérő madarat,
simogató sugarat.
Áldalak a tarka rétért
és a sarjadó vetésért.
Áldalak, hogy a magot
alig hogy mi elvetettük,
reménységgel eltemettük,
hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
édes illatot lehellőt,
mindent köszönök neked.
Köszönöm az Életet.
Azt a húsvéti, hatalmas,
halálon is diadalmas
Életet, kit a tavasz
minden fénye hódolattal
szolgál, hirdet és magasztal:
a feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
ez a tavaszi dicséret:
hiszen azt az Életet
megköszönni nem lehet!
Vámosi Nóra: TAVASZ
Kikelet van, örvendj hát!
Napsütés a szívben,
Nézd csak nyíló pompáját
Sok tavaszi kincsnek!
Daloló csöpp madárkák
Csicsergése cserren,
Tavasztündér dala száll,
Megtöri a csendet.
Zümmögő méhek raja
Zendül üde ágon,
Bimbós ruhát ölt minden
Szerte hét határon.
Tarkabarka színfoltok
Fűben, fán és bokron,
Vidám fények táncolnak
Égen, felhőfodron.
Tavaszünnep látogat
Erdőket, friss mezőt,
Szelíd szellő simogat
Viháncoló felhőt.
Daloló rigó röppen
Virágszirmos ágra,
Szerelmes dalát fújja
Táncol fáról fára.
Üde, friss tavaszillat
Lengedez a légben,
Édes-mézes illatár
Kavarog a szélben.
Tavasz, drága szép Tavasz!
Szeretem éneked.
Madárdaltól zengő dalos,
Boldog, szellős és illatos,
Bimbóbontó varázslatos...
Ez vagy Te énnekem.
Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
Weöres Sándor: TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Zelk Zoltán: CSILINGEL A GYÖNGYVIRÁG
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.
Zelk Zoltán: TAVASZI DAL
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Vivaldi - Tavasz
Link
Link
Várnai Zseni: Csendes csodák
Link
Tavaszi virágok
Link
Tavaszköszöntő
/Közeleg a tavasz.Gyönyörű virágok,gyönyörű zene,Németh Tamással/
Link
Tavaszra várva
/Szép képek, andalító zene, madárcsicsergés/
Link
Tavaszra várva. AVI
/Zene: Johann Strauss: Frühlingstimmen/
Link
Újabb tavasz születése...
/Zene: Somewhere My Love - Zongorázik: R. Cleyderman/
Link
Link
Link
RICHARD CLAYDERMAN: FELL FREE TO SHARE FRIENDS
Link
Az én gólyáim
Link
Képgaléria
Link
"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."
Wass Albert
Csók István: A tavasz ébredése
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-17 20:00:15, péntek
|
| |
| |
POFÁRA ESETT AZ UNIÓ
Máté T. 2017.03.17.
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
Törökország felfüggesztette a menekültek visszavételét Görögországból, s jelezte: akár az egész uniós migráns-alkut felrúghatja. Mert Brüsszel átveri és semmibe veszi őket. Készülhetünk az újabb invázióra.
Most igazából kárörvendeni kellene a brüsszeli urakon, az egész török boltot összehozó Angela Merkel német kancelláron. Csak hát nehéz úgy, hogy az a több millió migráns, aki most Törökországban dekkol, holnap megjelenhet a magyar határnál. Nem több száz, több ezer, több tízezer - több millió.
Mielőtt tovább mennénk, idézzük fel röviden, mi is történt. Tavaly tavasszal Brüsszelben és Berlinben végre rádöbbentek, bármilyen nyitottak is ők, azért most már lassan zavaró ez az ipari mennyiségű ,,bevándorló". Egyikük-másikuk még robbantgat is, de a többi sem európai mintapolgár.
Merkel a bazárban
De ami fontosabb: egyre több nagy országban jönnek a választások. Ha a migráns-kérdés lesz a kulcstéma, akkor Berlintől Párizsig marha nagy kergetés és irodaürítés lesz. Márpedig az irodához még egy rákospalotai házmester is tud ragaszkodni, nem, hogy egy tekintélyes nyugati uniós politikus.
Ezért hát Merkel asszony - aki szintén nagyon szereti irodáját, főleg, mert úgy gondolja, az kiterjed az egész Európai Unióra - gyorsan összepakolt megfelelő mennyiségű baksist, felült kormánygépére és elrepült Ankarába.
Ott aztán gyorsan meg is alkudtak: az EU azonnal fizet pár milliárd euró hálapénzt, és rövidtávon a török polgárok vízummentesen jöhetnek az unióba. Cserébe Törökország vállalja, hogy lezárja határait, sőt visszaveszi azokat, akik Görögországba illegálisan érkeznek. Persze minden ilyenért, az uniónak is át kell vennie egy szírt. Szóval bombajó üzletet kötött Angela Merkel...
Hátradőltek, örömködtek
Ezt mondták Brüsszelben. Az uniós vezetők, Junker, Tusk és Schulz urak nem győztek kezet csókolni a német kancellárnak. Aztán szépen hátradőltek, hogy most már minden rendben. Jöhet a megszokott semmittevés, fel lehet venni új titkárnőt is a nagy örömre, a fizu is megtoldható.
Idővel azonban a törökök szóltak, hogy srácok, OK, hogy a baksis milliárdok ideértek, ezért türelmesek is voltunk, de mi van a vízummentességgel? Brüsszelben elkezdtek gondolkodni. Ez már önmagában előrevetítette, hogy egészen kitűnő döntés születik. Így is lett: közölték a törökökkel, hogy OK a vízum-alku, de előbb ők töröltessék el a terrorellenes törvényüket. Mivel Törökországban éppen puccsot vertek le az elnökkel szemben, ennyi erővel kérhették volna azt is, hogy szárítsák ki a boszporuszi öblöt.
Betelt a Boszporusz
Ankarában nyeltek egy nagyot, és aztán még egy nagyot. Csak sejtés, hogy igaz az a brüsszeli pletyka: a nyelést újabb eurók olajozták meg. De aztán a németek is, és a hollandok is elkezdték provokálni a törököket. Nem hagyták, hogy a helyi török kisebbség Erdogan elnököt éltesse gyűlésein. Ankara ezt finoman szólva is zokon vette.
Mire volt ez jó? Egyszerű a válasz, már feljebb sejtetetve volt. Angela Merkelnek szüksége van a bevándorló-ellenes szavazatokra is a választásokon. A holland Mark Ruttének erre még nagyobb szüksége volt, nem véletlen, hogy ott az elmúlt héten már ütötték is a törököket. Amúgy be is jött neki a dolog, a szerdai választások eredményeként valószínűleg tovább kormányozhat.
A törököknél itt szakadt el a cérna. Tegnap közölték: nem vesznek vissza több menekültet Görögországtól, sőt, bármely pillanatban felmondhatják az egész üzletet. ,,Mostantól azt mondhatjuk, hogy nem hajtjuk végre, és kész, vége"
- mondta Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter.
Barátunk, az unió
Mit mondtak erre Brüsszelben? Az Európai Bizottság szóvivőjét megkérdezték. Margarítisz Szkínász állt és nézett a sajtótájékoztatóján, mint egy levágásra szánt, az EU-normáknak megfelelően leszedált méla borjú. Majd kinyögte: ,,Az Európai Unió elvárja Törökországtól, hogy teljesítse a kölcsönös bizalmon alapuló migrációs megállapodásban vállalat kötelességeit".
Hát ülj előre!
Mi lesz most? Brüsszelben elkezdenek aktákat tologatni, a sáskajárás meg vagy azonnal elindul Európa felé, vagy majd kicsit később - mert újabb korrupciós pénzek mennek Ankara felé. De jönni fog, mert az Európai Unió vezetői tehetetlenek, idióta és megalkuvó döntéseket hoznak a csak általuk ismert ,,civilizációs európai normák" jegyében.
A magyar határ védve van, az ellenzék most feltűnően gyorsan levette a napirendről a második szerbiai határzár bírálatát. Talán az is világos, hogy miért volt szükség az elkülönítő táborok létrehozására is már most.
Ezt egyébként tegnap Brüsszel is megköszönte. Az Európai Bíróság elítélte Magyarországot, mert a ,,magyar hatóságok az emberi jogok európai egyezményét megsértve tartottak fogva két bangladesi menedékkérőt 2015 őszén a röszkei tranzitzónában, későbbi visszaküldésük Szerbiába pedig azzal a kockázattal járt, hogy embertelen bánásmódnak lesznek kitéve görögországi befogadó központokban".
Kérem a Tisztelt Olvasót, saját maga kommentálja ezt a hírt...
Link
Itt a teljes igazság. Megvan, mi húzódik a bevándorlás mögött! Csak akkor olvassa el, ha valóban felkészült!
BY Világfigyelő 2017.03.17.
Link
Böjte atya nagyon odacsapott migránsügyben!
Link
Donald Trump nem volt hajlandó kezet fogni Merkellel
24.hu 2017. 03. 17. 19:06
/Elképesztően kínos videó jött ki Donald Trump és Angela Merkel első találkozásáról. Trump konkrétan nem volt hajlandó kezet fogni Merkellel, pedig a német Kancellár még rá is kérdezett, hogy szeretne-e. Trump pedig egyszerűen ignorálta./
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-17 12:15:24, péntek
|
| |
| |
SZÉP NAPOT!
Aranyosi Ervin: SZÉP NAPOT!
Szeresd napod, mi rád ragyog,
Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.
Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:
Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.
Élményekkel teli, szép napot kívánok!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életképek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-16 19:45:08, csütörtök
|
| |
| |
NAPI MÉRLEG: 20 EZER BÉKÉS ÜNNEPLŐ, 50 FÜTYÜLŐ
2017. március 15. 16:28
Ennyien vagytok libsik!
Ismét bebizonyosodott, hogy Juhász csak saját magát, és néhány dühödt libsit képvisel.
A nemzeti ünnepen megjelent fütyülős provokátorok elenyészően kevesen voltak az ünneplő tömeghez képest. Szomorú, hogy néhány tucat ballib huligán több ezer ember napját ronthatja el.
A március 15-ei múzeumkerti ünnepségen húszezer békés ünneplő mellett ötvenöt-hatvan rendzavaró jelent meg - közölte a Honvédelmi Minisztérium (HM) szerda délután az MTI-vel.
A rendőrség és a szervezők összehangolt munkájának eredményeként a nemzeti ünnep méltóságát sikerült megőrizni" - írták.
A HM Nemzeti Rendezvényszervező Főosztálya a közleményben köszönetet mondott mindenkinek,
aki az állami rendezvényeken békés szándékkal ünnepelte az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját".
A Budapesti Rendőr-főkapitányság korábban azt közölte, hogy a rendőrség hat esetben intézkedett szerdán Budapest belvárosában, a március 15-ei állami rendezvény helyszínén, illetve annak közelében: öt esetben hét emberrel szemben garázdaság elkövetésének gyanúja, egy esetben pedig egy emberrel szemben szabálysértés miatt.
Napi mérleg: 20 ezer békés ünneplő, 50 fütyülő
Link
Juhász Péter Együtt-elnök és csatlósai megint bebizonyították, hogy nem számít nekik se ember, se Isten, se ünnep, se haza. Mindent megtettek azért, hogy megzavarják azokat, akik méltóképpen szerettek volna megemlékezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, a Múzeumkert előtti állami ünnepségen. A miniszterelnöki beszéd idején kiprovokált dulakodás közben leprostizták a PestiSrácok.hu riporterét, Jurák Katalint, akit többen meg is rángattak. A körülmények okán érthetően heves vitában egészen szürreális érvek és állítások hangzottak el...
Nézze meg a videónkat!
Link
,,ÉLJEN A HAZA, MENJÜNK HAZA!"
Máté T.
Nagyon megünnepelte a hazai ellenzék március 15-ét, többségük elbújt a Pilvax-közben, a ,,civil" felvonuláson Majtényi László beszélt zsebre vágott kézzel. Üzenetük a nemzeti ünnepen: Orbán Viktor gonosz!
Mit csinál egy Gyurcsány Ferenc március 15-e reggelén? Nyilván felkel, megpaskolja Klára-asszonyt, ken egy szarvasgombakrémes-kenyeret, aztán megiszik egy felest a nagy nap terheire felkészülve. Végezetül megkeresi a kiszes időkből visszamaradt kokárdáját, mert takarékos szülők takarékos gyermeke ő, nem lopja a pénzt, hogy minden évben teljen nemzeti jelképre. Egyszer befizetett rá, oszt' le van tudva.
Gyurcsány és az LMP
Ezt követően Gyurcsány Ferenc elment a Pilvax-közbe, mert nincs március 15-e gyűlés nélkül. A Pilvax-köz igen praktikus hely. Ha van újságíró, akkor tíz ember is tömegnek tűnik. Itt Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy Orbán Viktor gonosz önkényúr, ő viszont egy kedves, fess fiú.
Az LMP fázósabb társaság. Hiába a biztató meteorológiai jelentés, azért a nap annyira nem sütött, hogy ők is az utcán ünnepeljenek. Ezért beültek a volt kávéházba ünnepi nagygyűlést tartani: öt párttag és hat laptopos írnok. Ehhez valóban szűk lett volna az utca... Üzenetük bonyolultabb volt a gyurcsányinál is: Orbán gonosz és diktátor, ők fess fiúk, viszont fess lányok is vannak közöttük.
Ezután érkezett a helyszínre Fodor Gábor. A liberálisok rendezvényéről kevés információ jutott el a közvéleményhez, az újságírók ugyanis akkorra elmentek Orbánt és Juhász fütyülőit nézni. Azért, hogy ne essen folt Fodor hiúságán, idézzünk a távirati irodának elküldött beszédéből: ,,Előbb győzzük le együtt a csüggedést, a reményvesztettséget, aztán pedig az önkényt, ráérünk egymással versenyezni az utána következő boldog békeidőkben".
Fütyülők
Arról sincs sajnos biztos információnk, hogy Fodor Gábornak végül a nap folyamán sikerült-e legyőznie csüggedését - én személy szerint utólagosan is szurkolok neki. Ami biztos, hogy Juhász Péter nem volt egy boldog ember fütyülőit látva. Hát hol a népe? Itt van vagy húszezer rohadt orbánista, meg még gyanúsabb ünneplő, az ő népe meg félszáz tagban képviselteti csak magát. Hát ennél sípot vagy ötször annyit hozott.
Na, utána elmentek sípolni, és minősíthetetlen dolog történt. Ilyen csak a legmocskosabb diktatúrában van! Engedték őket fütyülni! Jó, persze, ne becsüljük alá az orbáni önkény leleményességét: körbevették őket biztonsági őrök. Mert a húszezer ember egy része kicsit ingerülten nézett azokra, akik meg akarták zavarni ünneplésüket. Szemét banda!
Hát demokrácia ez? Az ember idejön, hogy ne engedjék be, vagy legalább egy lovasroham érje, erre mindössze egy szegény kokárdás nyugdíjastól kell őket megvédenie Orbán terror-legényeinek? Hát nem lehet így demokratának lenni... El is ment inkább nyilatkozni Kálmán Olgához a Hír TV-be, hát van snittjük, ahol százezernek látszik a pártucat fütyülő.
Majtényi masírozott
Közben egy ,,civil" felvonulás is indult a Parlament felé - az orbáni rendszer itt már tényleg elképzelhetetlen trehányságot mutatott, semmi rendőr attak, nincs nekik gumibotjuk vagy viperájuk? A civilt demokrata értelemben úgy kell elképzelni, hogy ott van az összes pártzászló, és a tömeget is ők adják, és ott van, csak az újságírók számára megtalálhatóan néhány pártvezér.
Ott is volt mindenki, Gyurcsány is befutott, szocialistát is láttak. (A kormányváltásra készülő MSZP tegnap egy diszkrét díjátadóval ünnepelt a fővárosban, ahol a szabad sajtó jegyében kitüntették azokat, akik szépeket mondanak az MSZP-ről.)
A ,,civilek" élén maga Majtényi László menetelt. Ilyen kérem az igazi demokrata civil, ő pár nappal korábban még az ellenzék elnökjelöltje volt, aki bukása után jelezte, hogy kivonul a politikából. Tegnap visszamenetelt. Persze, ahogyan később megjegyezte, az rendkívül relatív, mi az a politikából való kivonulás. Majtényi tegnap este azt mondta az ATV-ben, hogy ő nem szeretne pártpolitikával foglalkozni, ő csak Orbánt szeretne szidni. Hiszen ő civil...
Vona és Kádár
A Jobbik megint kimutatta markáns nemzetmentő énjének kreativitását. Vona Gábor elnök tegnap rájött arra, hogy a Kádár-kor jó volt, sőt, ő a Kádár-kor egyszerű gyermeke, mert kő' a baloldali szavazó, de nagyon. Idézzük szó szerint, mert zseniális a maga nemében egy korábban Horthy Miklóst éltető hitelvű politikustól: ,,Szüleim parasztemberek voltak, de össze tudtak gyűjteni annyit, hogy a bátyám és én már diplomások lehettünk. Volt két telkünk, autónk, kertesházunk és nyáron nyaralni jártunk". Hát szem nem maradt szárazon Battonyától Nemesmedvesig.
Ja, Vona üzenete is az volt, hogy Orbán diktátor, ő meg szépfiú. Ezt azzal egészítette még ki, hogy piszkosul unja, hogy nem nála van már a kasszakulcs.
Utolsó momentum
,,Ünnepelt" ezen kívül az új liberális tünemény. A Momentum Mozgalom a Városligetben tartott pikniket, csudi jó volt itt, kár, hogy senki sem értette: miért is vannak itt?
Egy magukat hangulatosra ünneplő társaság például a ,,Éljen a haza, menjünk haza!" mondatot skandálta. Mások a Klubrádió egyik nagyszerű műsorát hallgatták vissza, amelyben két műsorvezető a március 15-én merengett. Így reggel csak egyet merek megemlíteni, ebben arról volt szó, hogy egyikük számára a nemzettudatot a Sziget jelenti. Vagy azt, hogy nyáréjszaka végigmehet a bulinegyeden. S milyen jó, hogy ott már alig látni magyart...
,,Éljen a haza, menjünk haza!"
Link
A MAGYAR BALOLDAL KÉPTELEN MÉLTÓSÁGGAL ÜNNEPELNI
Közzétéve: 2017. március 15. Szerző: OriginalSpíle
Teljesen mindegy, hogy együtt vagy külön, március 15. vagy október 23., a magyar baloldal lényege nem változik. Juhász és Büki Zotya, meg a maroknyi vadlibsi bohóckodása, és persze Gyurcsány Fletó Pilvaxnál hagyott ronda koszorúja kifejez mindent a baloldal nemzettudatáról. Ennyit tudnak, meg a nevüket, illetve bocsi: azt sem!
Bár nagyon várta az internacionalizmus honi élcsapata, hogy a karizmata Majtényi papa csúnya bukása március 15-re összerántja majd mind a tucatnyi magyar ballib formációt, ismét csalódniuk kellett. Botka most éppen külön úton izmozik, ezért a szocik március 14-én Miskolcon ünnepeltek. Érdemes megfigyelni, hogy az MSZP már évek óta Kaposvárra menekül október 23. előtt is, és egy nappal előrehozza a nemzeti ünnepet. De legalább már nem titokban, hajnalban hordanak koszorút a 301-es parcellába. Talán úgy érezhetik, hogy így kevésbé cikis az a tény, hogy pár százan szoktak csak összejönni, miközben elvileg még most is van vagy 15 ezer szoci párttag. A tegnapi miskolci lézengős rendezvény a szegedi Cicero, Botka László számára azért is kellemetlen, mert négy éve Mesterházy Attis ugyanilyen miskolci koncertjére is csak ennyien mentek el. Botka is emlékezhet, hogy mi lett a sztori vége.
Nagyot mentek ma az egyéb balos csapattestek is. Kiemelkedett az egyre kínosabbá váló LMP, ők azon merengtek, hogy mit gondolna Petőfi és Jókai a paksi atomerőműről, a repülős Hadházy pedig férgezett egy jóízűt. Állatorvosról lévén szó, testközelből ismerheti a férgeket. Gyurcsányék egy koszorút tettek le a Pilvax közben, náluk talán még látványosabb volt a rajongói bázis
megfogyatkozása, mint VaciLaciéknál.
És végül, de nem utolsósorban, érdemes nem elfelejtkezni az Együtt nevű képződményről, amelyik lassan kiegészítheti a nevét a ,,mind a harmincan" formulával. Ugye ez az a párt, amelyiknek amikor a volt elnöke vidéki turnéra indul, akkor annyira nem kíváncsiak rá az emberek, hogy jobb híján templomromokat meg kihalt folyosókat fényképez a telójával. Volt nekik idén március 15-ei megemlékezésük is, ahol a jóllakott ovisra emlékeztető alelnök mondott a párt nevében ünnepi beszédet, az FB-oldaluk alapján maroknyinál is kevesebb ember előtt. És ha már a saját rendezvényükre a kutya sem volt kíváncsi, hát az új elnök, a Portiknak nyomtató Juhász Péter szánalmas provokátorként tűnt fel a Kiskörút közepén szabadon diktatúrázó szánalmas rohamlibsik társaságában. Egyébként közben az Együtt támogatottsága kemény munkájuk eredményeként 1-2 százalékra csökkent, de ez láthatóan nem zavarja Juhászt, Portik Tamás Landererjét.
Nagyjából mindösszesen ennyi volt az úgynevezett magyar baloldal március 15-ei teljesítménye. Az eredményjelzőn szereplő számokat elnézve úgy tűnik, hogy jó ideig az lesz a legnagyobb örömük, hogy képesek voltak pár százan végigtülkölni egy félórát, megzavarva rengeteg ember békés ünnepét.
Legyen ez a legnagyobb örömük!
A magyar baloldal képtelen méltósággal ünnepelni
Link
Juhász és bérfütyülői ma bizonyították az egész ellenzék alkalmatlanságát
Link
Köszönet azoknak, akik méltósággal ünnepelték a szabadságharc hőseit
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-15 19:45:40, szerda
|
| |
| |
MIÉRT HAMISÍTOTTÁK MEG A MAGYARSÁG TÖRTÉNELMÉT? ITT AZ IGAZSÁG!
2017-03-15 newscast team
Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt - jelentette ki egy német történész csoport: Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a Kárpát-medencét. Magyarország a földi paradicsom!
A magyaroknak pusztulniuk kell a Kárpát-medencéből.
A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön, és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva!
Az energiaközpont
A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (Föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (Jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.
Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: "Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak." Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura. Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.
A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik!
Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olajkitermelés busás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye. A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.
A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott. Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni.
Privatizálás - így vagy úgy
A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével.
Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek hitelfelvételre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az EU kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni. A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között nem mondtak volna le. 2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát.
Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés. A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006-os termést (amit az állam és az EU 2500 Ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 ezer forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 Ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt!
Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat.
A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a földterületek is idegen kezekbe kerülnek. A gazdálkodók tudatos ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni. Ez egy újabb olyan trauma a földtulajdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet.
A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában “teljesen ártatlan". Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat.
Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle. Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70%-ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!). A génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb. Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, - hatalmas összegeket áldozva - reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok.
Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el- és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, illetve nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek. Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is! A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni! Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!
forrás: netceleb.eu
A Földi Paradicsomkert
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-14 19:30:20, kedd
|
| |
| |
1848 MÁRCIUS 15 
MÁRCIUS 15
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.
1848.március 15
Hungarian Revolution: 1848-49-es szabadságharc emlékére - A hősök tiszteletére!
Link
2017.03.15. CÖF-CÖKA és Gazeta Polska klubjai közös megemlékezése
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzeti ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-11 19:00:17, szombat
|
| |
| |
HORVÁTH PIROSKA VERSEI
Horváth Piroska: ( Úrhida, 1971. március 24. - )
Akik a hétköznapokban Horváth Piroskaként ismernek, azok, csak egy testet, egy keretet, egy átlag alatti nőt ismernek! De, akik a verseim által találkoztak velem, na ők azok, akik a lelkemet fedezték fel bennem! Köszönöm, hogy olvasol!
Ízig-vérig magyar vagyok! Szeretem a hazám! Imádom a magyar nyelvet, a magyar művészetet és művészeket!
Nem tartom magam költőnek, csak írogatok, mert az írás egy másik dimenzióba repít!
Úrhidán élek egy csöppnyi faluban, ide nyúlnak gyökereim is!
Horváth Piroska
Versei - Forrás: Poet.hu
Link
Holnapmagazin
Link
A versek utánközlése a szerző engedélyével!!!
ALKONYMŰVÉSZ
Átszellemült lénye - Művészünk csak alkot,
hófehér vászonra pingál egy-két karcot...
...majd pacsmagol némán - terád cseppent engem,
sorspemzlinek hegyén szivárványvér serken,
angyali magzatom szemtükrében látom
egykori önmagunk - benne ég a lángom,
nem vagyunk a régi - csillag-tükröm nézem,
ősztónus tűnik fel az ezüstös képen,
Művészünk még alkot - mesternél az ecset,
ősztócsába mártja, létvászonra mered...
...szerelmünk bíbora, múltunk radírfoltja,
vászonlétünk szélén leng hibáink rojtja...
...de, ő tisztaságot satíroz szemünkbe,
őszinte kézfogás erejét kezünkbe,
cifra palettáról impozánsan rajzol,
vászonra fröccsen a szikrázó csillagpor,
fény-ezüstre hajad, barázdáltra arcod -
agg szeme sem rebben - alkonyművész alkot...
...hűségreményekkel alázatos csendben,
szép emlékké válunk antik akvarellen...
ANGYALOK MOSOLYA
Vállunkra borultak fáknak hűs lombjai,
virághabos gesztenyék alatt.
Szél-tépázta szirmoknak rojtjai,
lábunk előtt vágyainkkal szaladt.
Még álmokat kergettünk liget fái között -
zsenge múltunk rozsdás padra tettük.
Édes eskünk felhők közé szökött -
húsz év után nagy titokra leltünk.
Borsó meg a héja - úgy voltunk mi ketten -
kéz a kézben egy ösvényre léptünk.
Mosolyodból boldogságot csentem,
fűz törzsébe monogramunk véstük.
Az idő rohant, itt voltunk mi ketten -
fűz törzsén a seb emlékünkbe gyógyult.
Vágyaidból rám épült a sejted,
minden ízem szerelmedbe bódult.
Génjeinkben boldogságra vártunk -
láztól izzott aranyló nyoszolyán.
Rózsás arcon szép jövőnket láttuk,
tündéri gyermekünk angyali mosolyán.
Öreg fák lombjai vállunkra borulnak,
virághabos gesztenyék alatt.
Kezem a kezedben - emlékek vonulnak,
belőlünk egy mosoly örökre itt marad.
ANYÁNAK LENNI... 
Anyának lenni az nem egyszerű dolog,
Egyenesen állni, hisz a világ forog.
Nevetni akkor, mikor facsar a bánat,
Gyermekként oly aprónak hittem anyámat.
Nem láttam azt akkor, milyen erős asszony,
Miért áll ágyamnál, amikor én alszom.
Miért sírja magát csendesen álomba,
Nem fért ez bele még álomvilágomba.
Anya szerepemben leckém megtanultam,
Nem nógatott soha, hagyta hadd tanuljam.
Most, hogy anya vagyok, fészkem javítgatom,
Ágacskáim szépen egymás mellé rakom.
Úgy teszem a dolgom, ahogy tőle láttam,
Szárnyacskái alatt én sohasem fáztam.
Melegítem fészkem, fiókámat óvom,
Édes, jó anyámtól most is meghatódom.
ASSZONYOD VAGYOK...
Bohém ifjúságom egykor elvesztettem,
nagy-hatalmú eskü pecsételte szavam,
neked köszönhetem bájos asszony-felem,
senki voltam egykor, veled vagyok magam,
olyan puha lettem - makulátlan selyem,
már nem nyalogatom régi sebeimet,
jó és rossz dolgaim veled együtt teszem,
féltő kezek fogják gyenge kezeimet,
elidőz a napfény arcom tiszta pírján,
csöppnyi szusszanásom messziről meghallod,
minden sóhajtásom szép emléket kíván,
ami éden-csendben varázslatot alkot...
Maradj, el ne engedj, fogjál jó erősen,
mint a gyöngybetűket a hó-tiszta lapok,
ott van az erényem lelkedben, erődben,
el ne engedj, szoríts, mert asszonyod vagyok!
BOLHACIRKUSZ
Begyűjtenek egy csapatba,
igát dobnak a nyakadba,
aprócska vagy a porondon,
futkározol egy korongon,
dolgod megteszed - pontosan,
lelked elrejted rongyosan,
apró vagy, vágyad rettentő -
ilyenné tett a teremtő,
álmod meg kell még értetned,
kaphatsz tapsot - megérdemled,
pattogsz jobbra - ha akarják,
lelked csűrik és csavarják,
futkározol, hogy megfelelj,
annyi mindent le kell, hogy nyelj,
igát dobtak a nyakadba,
begyűjtöttek a csapatba.
BÚCSÚ A NYÁRTÓL
Kicsit én is meghalok a múló nyárral,
fáj, ahogy távozik és messzire szárnyal.
Könnyeket sem ejt, bár még lázas a bókja,
néha még megéget forrón tüzes csókja.
Az utamra elkísér hűvös hajnalon,
szép mosolyát látom csillanó harmaton.
Fáj, hogy már menni készül -, annyira siet.
Szomorú - biccent a rozsdásodó liget.
Kofferjába gyűrte nyáresték mézcsókját,
fűszeres szellőkkel eltáncolt tangóját.
Érzékkel vívódó, kacérkodó zápor,
hűsítő könnyével eláztatott százszor.
Fájdalmas a búcsú - összeszorul szívem!
Beköszönt Ősz úrfi ezer pompás színben.
Elmúlás rejtőzik tarka köntös mögött,
Keresztespók asszony búcsúkendőt szövött.
Bánatos estéjén elköszön hát végleg,
haldokló napsugár, - gyengülő napfények.
Úgy fáj, hogy már távozik, - messzire szárnyal,
kicsit most meghalok az elmúló nyárral.
CSENDES ÉJ...
Rebegő pillámra most ül a nyugalom,
szivárványfürtben, színes léleklugason.
Ne űzd, ne zaklasd a reszkető erényem!
Mezítelenül kucorgok én - szerényen.
Lágy pókhálócsipkén megremeg a vágyam,
időtlen, jó érzés - hozzád ér a vállam,
csillagokat vet a nem szűnő izgalom,
ördögszekéren már nyargalok. - Irgalom!
Boldogság nem riad - kacéran tétováz,
gyengéden vállamhoz hajol, ajkán fohász,
nyár szakad szívemben - Tejúton szaladok,
incseleg a remény, kokettál - maradok.
Bíborpalástú csend - muskotályos nyárban,
könnyedén, nesztelen szökdécsel egy lázban,
azúrselyembe hunyó, méla csillagok -
kormot fújt rám az éj - szívedbe illanok.
CSILLAGSZEMŰ
Harmatkönnycsepp csillan szelíd, tiszta arcán,
eufóriától kacsint vissza aztán,
szerelemglórián sejlik ragyogása,
majd felsír édesen, hallik gagyogása,
kisdedként sírt anno - remény volt a dajka,
ezüstcsendbe kiált eper-piros ajka,
szép csillagszemében ott a bíborhajnal,
aranyhaja bomlik, csókot vált a nappal,
megfontolt léptében álmoknak virága,
megváltás szavait foglalta imába,
jövő-káprázatát gyöngyhajába fonta,
csodaszép az élet - oly boldogan mondta,
hajnal bújt mosolyán - bűbájosan pillant,
minden kétség, bánat köddé vált, elillant,
megérinti lelkem, fürdőzöm kegyében,
ott látom az arcom szép csillagszemében...
CSILLAG-SZÖKEVÉNY
Takarj be, fázom, ölelj magadhoz,
csókpecséteddel űzd el félelmem,
fürge pihécske reppen hajadhoz,
csendben elidőz tiszta fényedben...
...miattam lettél csillag-szökevény,
gyönyörbokrétát fontál hajamba,
ne vidd el a hajnalt, hogyha mennél,
szólna szám, te csókkal vágj szavamba!
CSIP-CSUP REMÉNYEIM
cicomázom váram csend-rózsalevéllel
káprázat-ablakom borostyán-reménnyel
pöfög vágy-mozdonyom át a hegyen-völgyön
gyönyör-könnyem zápor - fénylő igazgyöngyöm
firkálgatok napot csillagot az égre -
aranyra a napot az égboltot kékre
hátra már nem nézek tétován csellengek
boldogságtakarót szövök a lelkemnek
ragyogás-hajnalt az ezüst-végtelenből
buborékálmokat csepp-emlékeimből
szivárványutamon koppan kristálycipőm
parázs-retinámra ráhunyom az időm
CSIPKÉS LELKEM CSODÁJÁBAN
nem tündököl a szépségem
szürke-létem észrevétlen
rojtos csipke finom lelkem
engedem hogy lágyan lengjen
fodrozza a puszta létet
csipke-vert legyen az élet
holnap kelmém szépen szövöm
nem tépázhatja a közöny
légiesen reppen rojtom
remény-szállal körbe toldom
aranyrojtján szárnyal álmom
körbeölel lágyan átfon
tiszta vágyam pille-könnyed
remény-várban jövőt köttet
arany-rojtos szobájában
csipke-lelkem csodájában
EGY MÁS VILÁGIG...
...megszállott futam, délibáb remény,
adrenalin-kéj más útra sodor,
dübörögnek a jégszirtek hegyén,
illúzió-gáz - felbőg a motor...
...edzett-aszfaltra zuhant ábrándok,
lóerők futnak exitus elé,
horpadt fémisten - ronccsá vált bádog -
lovasa siet a mennyek felé,
menthetetlenül semmibe fordul,
tekintete végtelenbe réved,
mozaik-esély darabja csorbul,
vétlen ábránd vet mindennek véget,
gép-szerelem győz remények kárán,
rapid-világban éden-kegyelet,
száguld tovább el angyalok szárnyán,
izzó délibáb - Isten-lehelet...
/Egy baleset margójára - vétlen motoros emlékére/
EGY VÉRBŐL VAGYUNK MI...
"Te és én egy vérből valók vagyunk" -
miért
más az elvünk, más a gondolatunk,
penge nyelveddel lelkeket sebzel -
fivért
átkozol, és haraggal fekszel,
ne hajítsd messze szeretet gyöngyét -
tiéd,
tépd le magadról a gyűlölet göncét,
rojtos dühödet foltozd be szívvel,
mindet,
puha bársonnyal - bíborvér-színnel,
enyém is múltad - egy legyen szavunk,
hitted...
én és te egy vérből valók vagyunk -
higgyed!
"Te és én egy vérből valók vagyunk"- Kipling: A dzsungel könyve
EZERNYI CSILLAGOT FÉSÜLÖK HAJADBA...
Dorinának
Rózsapírt csókolok
arcodnak búbjára,
borostyánt terítek
álmaid útjára,
lábadon bakancsod -
egy picit megkopott,
jó szó is hiányzik -
batyudból kifogyott,
elfeslett lábbelid
megöltöm reménnyel,
batyudat megtöltöm
magasztos erénnyel,
szerencse elkísér,
megfogja kezedet,
szorgalom süti meg
tápláló kenyered,
füledbe suttogok
anyai intelmet,
fogod majd érteni,
mi is a tisztelet,
terítek válladra
patyolat eszméket,
bársonyos lelkedbe
illatos emléket...
...szeretet virágzik
majd minden szavadba,
ezernyi csillagot
fésülök hajadba!
ÉDESANYÁMNAK...
Egyre kisebb vagy már
Nem így volt ez régen,
Apró kislány voltam
Fogtál engem kézen.
Vezetgettél engem
Óvtad minden léptem,
Mikor nagyot estem
Bekötözted térdem.
Én is anya vagyok
Tudom mi a vágyad,
Amíg veled leszek,
Gond nem nyomja vállad.
Minden szereteted
Olyan erő nekem,
Azt kívánja szívem
Örökké így legyen!
Tovább adom lelked
Minden szép virágát,
Díszítse életem
Napfényes világát.
Kék égnek vásznára
Arcképedet festem,
Szeretet mezején
Boldogságot szedtem.
Drága édesanyám
Mit is adjak neked?
Lelkem csodát rajzol
Szívet fest az ecset.
Fogadd szeretettel
Illatos virágom,
Öreg napjaidat
Óvóm és vigyázom!
ÉDESANYÁMNAK SZERETETTEL
Rózsafa árnyéka vetődik arcára,
elmúlt évek súlya lelke fájdalmára.
Napnak fénysugara szívéből melenget,
bánat hideg jege nyomban felenged.
Kell nekem Ő, mint folyónak a sodrás,
hideg tél után a lágy tavaszi zsongás.
Annyira kell, mint gyümölcsnek a fája,
mint táltos forgószélnek vesszőparipája.
Nem lehetnék folyó az Ő sodrása nélkül,
csak pocsolya lennék majd eltűnnék végül.
Szíve melegsége óvott meg, ha fáztam,
mindig tudta azt, titkon mire vágytam.
Ha tomboló vihar jött, szárnyaival takart,
túléltünk minden bajt, rettegett zivatart.
Jártunk varázsmezőn, Ő volt a varázslat,
nála jobb anyát senki sem kívánhat!
Rózsafa árnyéka, arcán pihen csendben,
látom tekintetét üde esőcseppben.
Minden rózsavirág mit szeretettel ápol,
lelkéből egy darab, igaz tündérfátyol!
ÉJI ZENE
Este jön, a napkorongja lemenőben van már,
Nem énekel, elcsitult a nagy fán a kismadár,
Nyugovóra tér most fáradt földtekénk,
Az öreg Bagoly úr huhogja éjnek énekét.
Éjszaka közeleg, a Göncölszekér szikrákat vet az ég porán,
S néha egy hullócsillag, ha eltéved aranycsíkot húz az éj útján.
Apró csillagocskák eljárják édes táncukat,
S a bágyadt, öreg fűzfának hintik újra az álmokat.
Tücsökkoma ciripel az éj zenéje száll,
Hegedűjét húzza-vonja! Talán a karmesterre vár?
Az éjszaka Ura fekete köntösével takarja a földet,
Udvara betölti a csodás kékes eget.
Hold az ég pásztora terelgeti nyáját,
Ha itt a reggel, már hiába keresi elveszett barikáját.
Mert ha jő a reggel eltűnik a kékség,
Kialszik a holdfény, elvész a sötétség.
Meghajlik, gallya földet ér,
elenged lombot, ágakat.
Az ő ereje a gyökér
ott mélyen, lenn a föld alatt.
ÉV VÉGI ÖSSZEGZÉS!
Köszönöm magamnak,
Köszönöm a SORSNAK,
Hogy ellent tudtam állni,
A sok gondnak - bajnak!
Köszönöm az erőt,
Hogy megadatott nékem
A szürke homályból,
Kivezette léptem.
Köszönöm, ha "tisztán látok",
Köszönöm a barátság aranyfonalát,
Mely összekötött Minket,
Egész éven át!
Köszönöm Családom,
Köszönöm az ÉRMET,
Mely unokám nyakában,
Csillogott az évben!
Köszönöm, hogy vannak.
Köszönöm, hogy vagytok
Kérem a "Sorsom", ha jön még bármi,
Legalább ennyire, helyt tudjunk állni!
Kérem a Jóistent ,
Hogy ne kelljen kérnem,
- Adjon majd magától -
Szeretetet - békességet,
Az új esztendőben!!!
FÉNY-LILA ORGONÁK...
Dorina születésnapjára
Lila vér csörgedez smaragdzöld vénából,
ömlik rá aranyfény mennyei dézsából,
ezernyi fürtökön, méz-színű bibéken -
új élet szöszmötöl bódító pihékben...
...tizenhét éve a lélekfürtök között,
egy parányi kislány virágálmot szövött -
aranyló fény csurrant lágy pasztell-lilába,
ragyog egy virágszál, nem nyílott hiába...
...barna-szembogárban vált valóra álmom,
ő lett a mindenem,legszebbik virágom,
csillagpárnácskáján szundikált édesen -
azóta létezem, azóta lélegzem...
tavasz-szimfónia - lila-opálfényben
szendereg a jövő szirombölcsőjében,
orgonafodrok közt gőgicsélt gyermekem,
csipkeálom jött el, édesen, nesztelen...
...reménygyönggyel töltött boldogságszelencét,
míg április hímzett kikeletkelengyét -
fésülte napsugár, fürdette holdvilág,
fodrozták ruháját orgonák - fény-lilák.
Szeretettel lánykámnak 17. születése napjára!
FŐNIX PARAZSA
Balzsamos éjszakák, halhatatlan nyarak,
opál rózsakvarcok - örök reményeink,
évekig mosta és fényezte a patak,
messzire ragyognak tiszta erényeink,
gyöngysort fűztél nekem és nyakamba tetted,
hajamba kötöttél bíborszín szalagot,
szépen belefontad a megnyugvást, csendet,
éheztem - te mindig adtál egy falatot,
hajnal tündökölt egy cseppnyi gondolatban,
csillaggyűrűt húztál az ujjamra - értünk,
tüllábrándom azúr, lágy, nem - gombolatlan -
gyönyörkelengyében olvadt össze énünk,
reszkető testemen holnapselyem lettél,
jövőparazsánál üldögéltünk szótlan,
minden alkonyatkor retinába vesztél,
folyvást ittad szavam - nem maradtál józan,
részegülten tűrted minden rezzenésem,
lángra gyúltál menten, aztán porrá égtél,
Főnix-kegyelemmel vágytad reszketésem
lángrózsák szirma közt - Istenadta fénynél.
A FRONTOK...
Fejem felett összegyűltek,
jöttek-mentek, összegyűrtek
viharfelhők, szürke árnyak -
összeborzolt idegszálak,
zsigertépő gyötrelemmel
küzdöttem az elemekkel,
lélekkátyúm könnytől dagadt,
minden ízem ronggyá szakadt,
csendben vonultak át rajtam,
nem harcoltam - kicsit csaltam,
jeges-tömlőt bevetettem,
kanapémra heveredtem...
...megtépázott idegszálam
sercegett, mint szú a fában,
zúgott fejem, agyam zsongott,
ringlispílként körbe forgott,
viharvert lett minden sejtem,
konfettivé hullott testem,
rongyszőnyegen idegrojtok -
azon táncolnak a frontok.
GONDOLTOK MAJD RÁM?
Gondoltok majd rám és vajon, hányan,
mikor megremeg alattam lábam,
bizonytalanul utamat járom,
földi javakra nemigen vágyom,
gondoltok énrám azon a napon -
kenyerem javát tányéron hagyom,
csócsálok ügyetlen, fogatlanul,
motyogok elvontan, szokatlanul,
vajon majd hányan gondoltok énrám,
ha ráncos leszek, kiégett vénlány,
ha már mozogni is alig tudok,
a vizeletem is alám csurog,
gondolni fog rám valaki, vajon,
mikor reszketni fog minden tagom,
üvegessé válik tekintetem,
hogy élek még, azt kell elhitetnem,
aztán, már a szempillám sem rebben,
por-szürke testem lepelbe rejtem,
mikor már mennyekbe fut a létrám...
...vajon, majd hányan gondoltok énrám?
HÉTKÖZNAPI LEGENDA
Megkopott ablakon kitekint a talány -
azúrkékre ömlik sötét, éji festék,
csillagfény sem remeg rideg mennybolt hasán,
elvonul a nyár is, költöznek a fecskék,
kopasz ágbordák közt kalapál a szíve,
pöffeszkedő aggályt már nehezen tűri,
fakónak tűnik a fényszivárvány íve,
papírvárosokat galacsinba gyűri,
kígyóaszfaltokat múltjára tekerte -
borostyán-cipőben megtisztult lélekkel
minden elnyűtt vágyát tegnaphoz seperte,
hosszú útra indul - megfontolt léptekkel...
JÓ VOLNA...
De jó volna futni vadvirágos réten,
Elfeküdni lustán, szenderülni mélyen.
Vörös pipacsmezőn édes álmot szőni,
Pöttyös katicának kedvesen köszönni.
Apró bogárkáknak lefülelni nászát,
Élvezni a nyárnak langyos áramlását.
Üdítő harmatból nagyokat kortyolni,
Világnak bajára kicsit se gondolni.
Jó volna tücsöknek elhúzni nótáját,
Hallani csermelynek lassú sodródását.
Kis póknak hálóját szőni aranyszállal,
Felhők közé szállni tarka lepkeszárnnyal.
De jó volna szállni, fel a magas égbe,
Horizonton ülni csodás messzeségbe.
Pillangószárnyakkal virágra repülni,
Illatos nektártól, vágytól szenderülni.
Jó volna evezni álmok tengerében,
Ringatózni lassan élet tenyerében.
Hableány képében mély tengerfenéken,
Jó volna lebegni, úszni szép reményen.
Úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,
Vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.
Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,
Otthon lágy melege, mindig elvarázsol!
KERINGŐ
Ősz már elbúcsúzott alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...
...tél lépte csikorog zúzmara-zenében,
ólomkönnycsepp csillan jégtekintetében,
borostyán-hajában elhagyott fészkekben,
fagy-arca csillámlik hócsipkés fényekben,
habkönnyű leplet dob mezőre, erdőre,
kristály-kucsmát borít végtelen lejtőre,
gyermek kacagását - tél fűszerét szórja,
száncsusszanás-neszt - míg jön a tavasz csókja,
jégcsepp-szíve sajdul, tél-könnye lecsordul,
tavasz-lehelettől elgyengülve csonkul,
összeölelkezik kikelet a téllel,
új hajnallal virrad, rügyező reménnyel
KIKELETRE VÁROK...
Suttogásra várok, langyos leheletre,
kikeletfátyolba libbenő csodára,
cserebogártáncra, ízes, könnyed estre,
hangos zümmögésre, mézes, fodros fákra,
levélzöld-illatra, madárfüttyre vágyom,
fűzfa susogását szeretném íziben,
pille-röptű hajnal hintázzon az ágon,
tavaszragyogásban csillanna íriszem,
átható ösztönnel vágyom tisztaságát,
várom pattogását bomló rügyecskéknek,
lenge pongyolája mézédes illatát,
édes csicsergését játékos fecskéknek,
repce-sárga napfény simogatna engem,
felhők fodraiba pitypangokat fújnék,
szirmaira nyílna - kibomlana lelkem,
tavasztenyerében boldogan elnyúlnék,
várok és csak várok - türelmetlen vagyok -
jégvirágból végre szirompehely legyen,
zümmögjenek már a felbolydult méhkasok -
begyógyulna végre a tél-tépte sebem!
KISFALUMNAK SZERETETTEL
Itt van otthonom, itt hajtom álomra fejem,
Itt tanultam szólni édesanyanyelvemen.
Kanyargós kis utcákon új és régi házak,
Tisztelegnek múltnak majd szalutálnak mának.
Kis templomunknak tornya őrszemként tekint ránk,
E földből gyökeredzett örökzöld családfánk.
Itt ringott a bölcsőm, itt tettem első léptem,
Elmentem én egykor, de mégis visszatértem.
Én minden szegét-zugát ismerem a tájnak,
Illata édesebb e földben a virágnak.
Régi iskolámnak, ha falai közt lépek,
Emlékek öreg vásznán peregnek a képek.
Vetítem a jelennek, múltunk édes álmát,
Jövőmnek kitaposott, egyenes barázdát.
Jó tanáraim arca élesen él bennem,
E falak között voltam egykor elememben.
Pislákoló fényben sok elfeledett emlék,
Ültem kopott, kicsi padban, - múltamban, nemrég.
Emlékek padlásán vén, poros tablóképek,
Öreg iskolapadon elnyűtt bölcsességek.
- Család, ismerősök és hűséges barátok,
Kedves emlékemben én jól emlékszem rátok!
Életemnek útja e csöpp faluból ered,
De Úrnak fényes hídja mindig visszavezet.
Szeretem Úrhidát- e földben gyökereztem,
Itt élem le életem, itt legyen keresztem.
Itt legyen otthonom, majd egykoron e földben,
Itt hajtom le végleg fejem, - ott lent a völgyben.
KISLÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA
Senki voltam, mikor nem voltál itt velem,
úsztam hideg csónakban nincstelen vizeken.
Édes illat nélkül nyíltam ki virágként,
kopasz fán kuporogtam, néma kismadárként.
Megérkeztél hozzám, most már égig érek,
mintha nagy fa lennék, magasságban élek.
Hatalmas ágaimmal felhők közé nőttem,
kék égnek vásznára boldogságot szőttem.
Belőlem nőtt sarjam, része életemnek,
ágaimon aprócska virágok máris éledeznek.
Ontják illatukat, édes aromájuk,
én lettem az otthonuk, díszes palotájuk.
Minden olyan más lett, van értelme élni,
de mikor felsírtál, megtanultam félni.
Oly gyönyörű voltál, szebbet nem is láttam,
megéreztem akkor, mindig erre vágytam.
Úgy szalad az idő, szélsebes paripán,
tizenkétszer nyílott az óta tulipán.
Tizenkettő éve, hogy megszülettél végre,
tarka szivárvány terült a gyönyörű kék égre.
Te vagy minden álmom, édes boldogságom,
nem fontosabb nálad semmi a világon.
Soha nem felejtem, úgy csüngtél keblemen,
mint fán a hamvas barack - édes egyetlenem.
Lassan nagylány leszel, minden percben félek,
bízom, hogy a kis hajód jó vizekre téved.
Leküzdöd a gonosz sárkányt, tündérekkel jársz - kelsz,
tiszta, selymes folyók felett fényes hídon átkelsz.
Boldog legyél drága angyal, legyél mindig vidám,
nyíljon ki sok tarka-barka, ezernyi tulipán.
Kívánunk mi itt mindannyian csodálatos napot,
ha tudnánk, lehoznánk neked az összes csillagot!
KÖNNYEZŐ BOHÓC
A könnyező bohóc lét-cirkusz színpadán,
széles mosolyt rajzolt hófehér arcára -
a tisztelt publikum jót nevet a baján,
csak csetlik-botlik, már nem esik talpára,
piros krumpliorrán csillogott egy könnycsepp,
tündöklő, bohókás, mély emberi-zálog,
ezernyi ragyogó gömb, önzetlen gyöngycsepp,
festett mosolyán túl - beárnyékolt álmok...
...mókás mosolyával mindig megnevettet,
legyen a bánatod gigászi, falatnyi,
minden mélabúdat azonnal feledtet,
nem hagyja szívedet rojtosra hasadni,
rivalda fénye ég pipacs-vörös haján,
bohókásan táncol pepita-göncében,
belül sírja könnyét - nem érzed azt szaván,
hogy milyen mélyen van élete gödrében.
KÜZDELEM
Van az úgy, hogy indulni kell, fontos menni célunk után,
Kisgyermekként botladozunk bizonytalan kissé sután.
Hétmérföldes csizma nélkül hosszú az út, ami ránk vár,
Ócska bakancstalpa lyukas, felettünk egy tövismadár.
Gyönyörűen száll az ének, cseppen madár vörös vére,
Tövisbokor útnak szélén, hold tesz leplet friss sebére.
Repült órát, napot, évet, fontos célját csak elérte,
Tövist talált, fészket rakott, végén látta, mind megérte!
Megyünk, bár száz sebből vérzünk, verejtéktől ruhánk ázott,
Szikkadt ajkunk is cserepes, fejünk felett nap szikrázott.
Utunk pora ránk tapadva, ruhánk rongyos, szemünk csillan,
Aztán, lám a messzeségből látszik a cél, majd elillan.
Nem adjuk fel, rójuk utunk kosztol bűzös útvesztőben,
Megyünk tiszta tekintettel, múltunk vésve minden kőben.
Délibábbal kergetőztünk, erőnk nem hagy nem is csitul,
Van az úgy, hogy szilárd az út, talpunk alá mégis simul!
LÉGY LENNÉK A FALON...?
Lennék légy a falon,
megbújnék ott csendben,
állnék a sorsdöntő,
nagy titokkal szemben,
kifürkészném minden
talány csínját-bínját,
láthatnám a tökély
lekicsinylő pírját,
összetett szememmel
pásztáznék a házban,
összecsiszolgatnám
mellső ízelt-lábam,
alattomos ármányt
rögvest csípném nyakon -
legyeskednék csendben,
légy lennék a falon...
...falon, ha légy lennék,
nagyon kéne félnem,
hogy egy suhintástól
majd laposan végzem,
légycsapó vethet a
ténykedésnek véget,
vagy tán egy szagos spray -
minden megtörténhet,
magával ragadna
a légypapír szennye,
légyotton figyelt lény,
mindent énrám kenne -
kriminológiát
át kell lapozgatnom,
mielőtt ok nélkül,
légy lennék a falon...
MINDENNAPI KENYERÜNK...
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek,
szép ropogósra pirultak, sültek
aranycipók a kemence ölén...
...péksütemények asztalon gyűlnek,
kifli tetején roppan a kömény,
testet táplálja a magyar kenyér,
zsemle és kifli, a kalács foszlós,
hazai ízek - ez mindent megér,
jöhet a linzer, ízes és omlós,
vet a magyar nép, aztán meg arat,
izzik a munka kérges kezétől,
párnás a tészta, pufókra dagad,
parázs a napfény tüzes szemétől,
megmunkálják a termékeny földet...
...magyar búzából sütnek kenyeret,
eszméket kaptak - okosat, bölcset,
Isten áldja a dolgos kezeket!
MINDHALÁLIG - MINDÖRÖKRE...
Tovaillan - múlik minden,
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog -
bíbornarancs alkony csurog,
életecset festi arcom,
barázdát húz minden harcom,
hátam görbül - mankót fogok,
tollhegy alatt tintanyomok,
lélek-uszály lomha fényben,
ringatózik tinta-kékben,
hullámverés minden rovás,
egy, kettő vagy több tollvonás,
kék-vér csurran hegye nyomán,
emlékhalmaz rajzolt során,
rendezetten, szépen dőlnek,
hímzett betűk álmot szőnek...
...elmesélik, hogyan éltem,
tollmankómmal mennyit léptem,
azt is, hova, merre jártam,
Pegazussal meddig szálltam,
valahol majd szenderedek,
vershalmomra heveredek,
rímet vések létrögökre...
...mindhalálig - mindörökre!
Ars poetica
.jpg?htr=1)
MODERN ÉLETKÉPEK
Eget-verő paneltenger,
szélmarkában papírcekker,
agyzsibbasztó fúrógépek,
papírfalak, nehéz léptek,
lépcsőházi mazsorettek,
műanyagból formált testek,
leány-arcú bősz-puhányok -
ecsetfejű Don-Juan-ok,
vad Rómeók, prűd Júliák,
kockahasak, rézmúmiák,
panelrománc, erkélysztori -
kíváncsinak ingyen-mozi...
NEMZET-FONAT
Magyarság könnye a hajnali, friss harmat,
verejtékcseppekből pompás termés sarjad,
aranyló kalászok suhannak, táncolnak,
vér-pipacs alkonyok hevülnek, lángolnak,
nemzet-fonatában pántlikák rezzennek,
a búzaszín fürtök százfelé reppennek,
széthulló tincsekből elreppen a szalag,
elborul a kék ég - elszállnak a nyarak,
majd a honvágy szele kalász-hajába kap,
nemzet-fonatából tépett rojtokat szab,
hevesen lüktet a vér, sohasem nyugszik,
ezerfelé a szív - mozaikra hullik...
...sólyomszívű vándor talpa alatt remény,
hazafias lelke - hungarikum erény,
aranytolla hullott - nemzet-fonat bomlott,
három tenger partján pántlikája foszlott,
szétesett fonatból magyar-szín remények
szállnak el a széllel, nem marad kenyérnek
a tiszta gabona, ha csügged a nemzet...
...fonódik ereje - világokat renget...
NOVEMBER KÖNNYCSEPPJEI
November a csapzott, deres,
szikkadt rögökön ücsörög,
lehelete szúrós, jeges,
sebzett lelkekben dübörög,
aztán lassan tovaballag,
csontszín ködruhája lebben.
Értük, kik régen meghaltak
ragyog, csillanó könnycseppben.
Halottaink emléknapján
krizantémtengerek között,
temetőnek rozsdás padján -
hol a szív szilánkra törött.
Elkorhadt fejfákra révedt -
távolban varjúraj neszez,
emléket fejfába vésett
megkopott felirat jelez,
November a csapzott, deres,
ködgúnyája szélben repked,
lehelete szúrós, jeges,
sírra szitál száz könnycseppet.
NŐ A TÜKÖRBEN...
Üde ifjúságom lenge rongyaiban
tovatűnt sebtében - ezüstös álmaim
rózsa-hajnalokkal bezárt tornyaiban
pihennek édesen megnyugvás vállain,
tegnapok padlásán cókmókok közepén
porfátylak lebbenek a napsugarában,
emlékcsomók a múlt borostyángyökerén
futnak a romos ház roskatag falában...
...még mindig én vagyok - nem hagyom el magam,
inda-ujjaimmal folyvást kapaszkodom,
tiszta, borostyán-zöld, őszinte a szavam,
rásimulok csendben - hozzá ragaszkodom,
édes leheletre firkáltam emlékem,
remegő ujjbeggyel szíveket rajzoltam,
ragyogó kristályba mámoros estéken
eper-szín rúzsfolttal szerelmet vallottam,
létkarcos tükörben visszatükröződöm,
a megkopott falak még mögöttem állnak,
tagadom - mégis a múltamhoz kötődöm,
belém olvadnak, majd a részemmé válnak,
foncsorok és karcok régen nem zavarnak,
lehetnek konokok, frusztráltak, csalókák,
szarkalábak, redők hiába takarnak,
apró kéznyomom az örökkévalóság...
NYÁR
Szaladgál át a nyár a mezőn, lángvörös haja kócos,
pirospozsgás arcocskáján csöppnyi ajka édes, csókos.
Vörös szeplők arca búbján, pipacsvirág nyílt belőle,
lába nyomán zöld fű serken, édes illat száll felőle.
Vörös haját viszi a szél, lágy és selymes árvalányhaj,
édes nektártól illatos, kísérgeti méhecskeraj.
Patakpartján szitakötők vidám tánccal köszöntik őt,
nyári szellő lehelete frissíti a tarka mezőt.
Erdő közepén a patak lassan kúszik, halkan csobban,
csendben csorog, míg csak bírja, erdővégen csak megtorpan.
Susog a sás, táncát lejtve, karcsú szára hajladozik,
gólyahír a rejtély kulcsa, friss reggelen harmatozik.
Megérkezett patakpartra piros lábú gólyagyerek,
nagy most a csend, néma a táj, megnémult a békasereg.
Lépked Kelep óvatosan, keresgél, mert nagyon éhes,
de a trükkös békacsapat nagyon hallgat, nem beszédes.
Ballag a nyár, még nem siet, fű közt érlel friss szamócát,
csiklandozza melegével, nagyra nyitja rózsaszirmát.
Reppen sárga villás - szárnyú, csodás lepke tarka rétre,
várja őt szentjánosbogár, szeretettel estebédre.
Mulatságra készülődnek kézfogó lesz, nagy a titok,
szentjánosbogár a kérő, minden veréb erről csipog.
Tarka lepkénk nem is sejti, ő lenne a boldog ara,
ő a szíve választottja bogárkánknak, napsugara.
Tücsökkoma hegedűjét nagy boldogan húzza - vonja,
kaszáspók-né díszes hálót az estére vígan fonja.
Langyos estén teliholdkor minden rovar mulatozik,
pezsdül véred, szisszensz halkan, szúnyog Béla falatozik.
Lágy tekergő, lanyha szellő megbolondul, süvít, tombol,
villám csattan, szikra perdül nászsereget szerte vonszol.
Erdő ropog, tűz lett az úr, lángnyelvével fákat nyaldos,
nagy haragú viharkirály villámmal lő, láztól csapdos.
Szelíd, édes nyár megőrült, csúf boszorka lett belőle,
minden földnek teremtménye menekülve fut előle!
Villámkezű, torz fúria száz darabra cibál álmot,
sebbel - lobbal széjjeltép most ezer gyenge, csöpp virágot!
Bűvkörébe vonzott a nyár, sejtelmesen babonázott,
lágy dallammal, mézillattal, érzékekkel hadonászott.
Rettenetes nyers erővel itatta a szikkadt tájat,
könnycseppjével erőt adott kibontott egy rózsaszálat.
Megszelídült gyönyörűség vígan szökken át a réten,
vörös pipacs arca búbján, nézi báját tótükrében.
Selymes haját viszi a szél, koszorút fon nap reája,
dalol a nyár, víg zene szól, száll az évszak muzsikája!
NYÁRI HAJNAL
Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja,
napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja.
Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,
ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden.
Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot,
összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot.
Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot,
rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot.
Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul,
zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul.
Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja,
virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja.
Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja,
szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja.
Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból,
már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból.
Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul,
macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul.
Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán,
hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán.
Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát,
pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát.
Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe,
benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!
ÖRÖKSÉGÜNK
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Magyar föld gazdájáé szeretne lenni,
szorgos emberé, kinek kérges a keze -
jobban senki nem tudja a kaszát fenni...
...mint borotva vág, józan paraszti esze,
felőrölte a gond - megtörte erejét,
mint aranyszemeket a morajló malom,
roppant a gyémántcsont - tűrte a nehezét...
...ember legyen földjén, ne egy igás barom,
ragyogó, friss hajnalfény harmatot fakaszt,
reggel illatára dalolnak a rigók,
magyar asszony, kerek kenyereket dagaszt,
cipók sorakoznak - kövér, formás cipók,
aranyszínre sülnek, mint a nap korongja,
mosolygós, ropogós, jó magyar kenyerek,
a kemence izzik - hangosan morogja...
... nyíltszívű emberek, dolgos a kezetek...
...szomjukat oltsa a piros bor zamata,
hófehér kenyérbél testüket táplálja,
smaragdzöld legyen az új világ tavasza -
jó, kövér Magyar föld biztos meghálálja!
Csöpp, nap-szívta hajú, maszatos gyermekek,
ropogós vekniből nagyokat harapnak,
pufók, rózsás-arcú - acélos jellemek...
magyarnak születtek, magyarnak - szabadnak,
gazdájáé lenne a kövér, Magyar föld,
azé, ki megöntözte verejtékével,
táplálta kitartás a vetést - tengerzöld,
átfestette a tarlót bíborvérével,
talpuk alatt lüktet az otthonunk lelke,
ó, édes, szép hazánk - nőjön a gabona,
áldja meg munkájuk - magyarok Istene,
övék e drága föld - nemzetünk vagyona,
...piros vér buggyant ki megfeszült eréből -
hófehér sifonnal kötözte az asszony,
húzta az igáját - zöld lett a reménytől
a tiszta, Magyar föld - örökül maradjon!
ŐSZBE ÉRÜNK...
Ezüstesőn áztam - őszbe értem,
ezüstös tócsa mossa a lábam,
volt, hogy elestem, kopott a térdem -
egykor suhantam a zsenge nyárban,
most őszbe értem, megfontolt lettem -
piros reményem - elérted álmom -
mosolyog, érett már minden sejtem,
életem íze ott van a szádon,
már őszbe értünk - dércsípte vágyak,
hajlik a hátunk, öntudat reccsen,
góliát szilfák, viharvert ágak
menedékéből madárka reppen,
szeretet-bársony takarja testem,
angyalérintés - porcelánemlék -
óvom, nehogy a semmibe vesszen,
nélkülük én csak cseppszilánk lennék...
...ózonablakban várjuk a telet,
múltunk repíti karcos szél - egyszer,
remeg kezemben reszkető kezed,
elmossa álmunk dérszínű tenger...
ŐSZ KÖSZÖNTŐ
Már csitul az édes nyár - lassan elfárad,
Bár gyönyörű szemében még izzik a láng.
Langyos szellő fújja az üres utcákat,
Szikkadt levelektől serceg a verandánk.
A csendesen haldokló virágillatok
Még messzire szállnak - jajgatva és árván.
Ájult szirmokat siratnak a csillagok,
Álmodoznak némán a nyár édes álmán.
Zsibbasztó az őszi szél - galléron ragad.
Fülembe suttogja nyáresték búcsúját,
Üdvözöl gyorsan, majd sietve elszalad,
Gyengülő napsugár kísérgeti útját.
Öreg Ősz, piperkőc-tarka mivoltában,
Lebegteti a szép, színpompás kabátját.
Dölyfösen bandukol - dolga már fogytában,
Mezőre dobja a gyönyörű kabátkát.
Ökörnyálon reppen az esti nyugalom.
Rozsdás falevélen kövér béka pislog,
Légy sem reppen erre - ásít az unalom,
Fáradt tónak tükrén a holdsugár csillog.
Hamar jött az este - házakra ült csendben.
Még lanyha szellő az udvaron átsuhan,
Aranyló leveleket cipel a kertben,
Kalapját emeli - így köszönt Ősz uram.
PIPACSTAKARÓ
szösszenet
Az érzékeny hajnal kristálykönnyeivel
hintette - cseppekkel, fénylő gyöngyeivel,
aranyló tűjével öltött bele vágyat,
vérző végtelenbe bíborgyönyörszálat -
vörös takaróján nyújtózik az élet,
varázsába ejti, aki arra téved...
...gyere, vándor, pihenj - bíborrét csodáján,
heveredj el álmok, vágyak nyoszolyáján.
RIPACS
Megjátssza szerepét - nagy színpad az élet,
puccos jelmez alatt mímeli a szépet,
irigy-sárga arca barázdái között
dacverejték csillan hamis szeme fölött,
kék-vére áramlik, lüktet ereiben,
folyvást csetlik-botlik élet termeiben,
bősz-hanggal leplezi silányka tudását,
pökhendi vigyorral nyugtázza bukását,
törtető rivalda - elfuserált szándék,
megmunkált szerepben szemen-szedett játék,
túljátssza szerepét, folyvást hadonászik,
kancsal-miliőben játszik és csak játszik...
SZEPTEMBER SANZON...
Réz-szín bross lett lehulló levélből,
ezüst ékkő tüzes nyár hevéből,
levélzörgés - ősz-karmester hangol -
elbűvöl a szeptemberi sanzon...
...feküdj mellém, ne hagyjál magamra,
fűzzél bókot mámoros szavamra,
csipke-ágon szép szerelmed reszket,
rőt-szívembe költöztesd a lelked,
angyal-könnycsepp ablakunkon koppan,
földre hullik, megcsillan a porban,
érett-szívem ősz-mosolytól serdül,
szeptemberi melódia csendül,
galagonyák parazsán az alkony,
éden-pírban fürdőzött az arcom,
jó-éjt csókod íze ott a számon,
csendet fésül hajamba az álom...
TAVASZI MESE A TÜNDÉRKERTBŐL...
Nyugalom ring bársonybarkán
tükörfényes, csöpp tó partján,
mézillatú hajnalfényben
sárgarigó száll a széllel,
trillát zengi - dalra fakad
magnóliák árnya alatt,
sziromfátyol égig lebben,
Tavasz pózol esőcseppben,
kristályeső halkan csepeg,
bájos fruska folyton fecseg,
napfényfonat gyöngyhajában,
csengő hangjegy szép dalában,
sziromkendő röppen vállán,
sziporkázik tündérszárnyán,
fakad a rügy, pattan - csendben
varázslatos tündérkertben,
csipkegúnya, fodros álom,
tündöklő ég - azúrvászon,
habcsók felhők közt cikázó
szitakötő - fényvigyázó
vitorlázik pitypangernyőn,
általreppen ezüsterdőn -
ezüst fák közt ezüst patak,
átöleli tarka szalag...
...szivárványhíd - tündérösvény,
átjáró a mesék öblén,
napsugárból, igazgyöngyből,
életadó gyémántkönnyből,
jácintliget bölcsődében,
sziromkehelybölcsőjében,
tündérkertben, jácintágyon -
kelyhét bontja tarka álom,
csókom - pecsét rózsás arcán,
esti ima apró ajkán -
manócska ül gyermek szemén,
szép álmot küld tündérmesém!
TAVASZI SZÍNKAVALKÁD
Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,
rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,
vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,
liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...
TAVASZTÜNDÉR LEHELETE...
Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron,
zsongó rétpiac, bimbózó vessző,
virgonc zsibvásár - zümmögő varázs,
szertelen, fürge, csintalan bagázs,
lebben a csipke - kamillás mező,
szürkeségűző boldogságkámfor,
bimbózó lelket ringatja trilla,
sugárfonat közt rebeg a pilla,
repcetakarón mézillatmámor,
tülljét ledobta - szemérmetesen,
illatos fátyla virágzó vászon,
pasztellrózsaszín, szép, leányálom
szikraporosan röppen sebesen,
smaragdkavicsos, rügyező remény,
apró lábnyomban fodrozó pelyhek,
égig repkedő kikeletselymek -
tündérlehelet - illó tünemény.
TŰSAROK MARGÓJÁRA
felülírja minden vágyát
megjátssza a puccos dámát
tűhegy fokán billeg léte
azt sem tudja áll vagy lép-e
jobbra-balra reng csípője
viszi álmát tűcipője
pillantások kísérik őt
hetyke buja érzéki nőt
rég nem bírja kecses lába
húsz centivel feljebb jár a
föld felett és minden felett
büszkeségén csorba esett
lépést váltott nagyot botlott
minden szépség sárba omlott
csúfos vége lett a bálnak
tüllök fodrok sárban áznak
tűsarkának éles hegyén
összeomlott minden remény
önelégült makacsságban
bizonytalan magasságban
UTOLSÓ HARMATCSEPP
Némán távozott,
meghalt a nyár,
emléke maradt csak -
hűvös szél jár.
Kristálygömb közepén
csöppnyi virág,
elmúlás, - haldokló
kerek világ.
Aprócska gyöngyszem, -
nincs nála szebb,
csillan az utolsó
gyöngyharmatcsepp.
ÚGY ÖLELLEK...
Ahogy a virágok szirmai simulnak,
kapaszkodnak egymásba - úgy ölellek át,
mint puha, bársonyos, meleg télikabát,
ha már a jégrózsák kristályként virulnak,
mint aprócska gyermek édesanyja nyakát,
rád fonom a csontos ujjaim kecsesen,
régen hamvasan, ma ezüstben - deresen,
együtt megoldjuk a világ ezer baját,
festmény vagy nekem, és én a képkereted,
akvarell valóság - attraktív csendélet,
közepén törékeny, viruló csepp-élet -
te vagy a tiszta szín, én a lét-ecseted,
ahogy a patak csókot ad a köveknek,
ahogy kristály-szívem fényét védi bordám,
hangjegy karol zenét és ritmust a kottán,
ősi-ösztönnel és oly forrón ölellek.
ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Bort, búzát és békességet,
Otthonokba fényességet.
Lakomát az éhes szájnak.
Derék férjet minden lánynak.
Okos gyermeknek tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Nemes, tiszta eszményeket,
Ugyanannyi reményeket.
Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt,,
Köszöntsük az újesztendőt!
VARÁZSTALAN GÖMBÖK
Műszeretet lóg a nagyvilág ágain,
a fénytelen-gömbök torzult tükörképén,
kegyvesztett remények viskóknak árnyain
inalnak - keserves sorstalanság szélén,
mélységrengetegnek nyirkos zegzugában
a tikkadt, üres hit veszettül csörömpöl,
múltja-tépte, gyűrött, kopottas ruhában
jégkristály-odúban kartonra könyököl,
népkonyhák küszöbén toporog, didereg,
hervad az alkonyat halászlé-vörösben,
tűzforró kalácsnak melegén bizsereg
jövőtlen képmásban, megfáradt örömben,
gyűrött sztaniolban eldobott karácsony,
papírváros szélén a hitbe vájt gödrök,
rég nem ragyognak a kialudt parázson
csorbult és megfakult varázstalan-gömbök.
VERSBEN MONDOM EL... 
Versben mondom el azt, amit érzek.
Hallja hát meg mindenki a hangom!
Tollat fogok akkor, hogyha félek,
így vívom meg saját belső harcom.
Lábak elé lelkemet terítem,
lesz, ki jól szemügyre vesz -, hozzám lép,
nyüszítek majd halkan és szelíden,
biztos lesz majd, ki rongyaimra lép.
Akkor is mondom, versben szavalom,
vágyam csillanó, fénylő fátylat ölt,
lelkem szárnyal őszintén, szabadon,
rám szakadhat ég, megremeghet föld.
VÉGTELEN
Kristálytűvel álmot foltoz,
feslett szívre csipkét fodroz,
kasmír lelkem meglengeti,
kék végtelenbe kergeti,
messze repít fényszárnyával,
játszik zengő szélhárfával,
perdít, forgat - cseng a bókja,
hangja mámor, méz a csókja,
mezítelen, tiszta lelkünk,
óhatatlan eggyé lettünk,
rózsás lett a sápadt arcunk,
ambróziát szürcsölt ajkunk,
alkonyatkor fonja testünk,
jázminpaplan közé vesztünk -
öltözteti kedves lelkét,
felgombolja hűség kelmét,
estre, hogyha reggel olvad,
elrejtjük a tiszta holdat,
kristálytűvel lelket foltoz,
boldog szívem csipkét hordoz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Horváth Piroska |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 19:46:25, péntek
|
| |
| |
E ZORD IDŐBEN...
E zord időben felcsendül egy drága üzenet
Irgalomról szól, hű megváltóról
Már rég kívántál szabadulást a bűn mélyéből
Földünkre jött Jézus, a drága megmentő
Ref: Halld meg a jó hírt, Isten szeret
Ő megbocsájtja bűneidet
Kitárt karjával Ő haza vár
Úgy szeret Jézus, jöjj, siess már....
Az ő fényében nincs sötétség nem vagy egyedül
Add át szívedet, boldog így lehetsz
Nem árthat Nékünk bűn, s a világ, velünk van az ÚR
Boldog már a szívünk, csak Őróla dalol...
Ref: Halld meg a jó hírt, Isten szeret
Ő megbocsájtja bűneidet
Kitárt karjával Ő haza vár
Úgy szeret Jézus, jöjj, siess már....
E zord időben
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 13:46:03, péntek
|
| |
| |
SZÉP NAPOT! 
Móricz Eszter: HIÁNYZIK AZ ÉLETBŐL VALAMI
A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.
A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk, - a szeretet.
Mindenkinek szebb napot kívánok ebben a barátságtalan, szomorú, zord időben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életképek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
29 db bejegyzés |
| e év: |
360 db bejegyzés |
| Összes: |
4844 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (71)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1248
- e Hét: 9703
- e Hónap: 49524
- e Év: 227399
|
|
|
Offline
