|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2017-04-20 18:00:10, csütörtök
|
| |
| |
KOMJÁTHY JENŐ 
Komjáthi Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. - Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.
Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés látszata mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. ,,Minden értékek átértékelője" lesz.
A magyar költészet időről időre megfeledkezett Komjáthyról, aztán időről időre ismét fölfedezte; mindazok a korok, irányzatok érzékenyek felemás értékű költészete iránt, amelyekben valamilyen módon szerep jut a személyiségnek mint értékcélnak; így volt ez a Nyugat fellépésekor, s ez magyarázza a Komjáthy-líra mai újra aktualizálódását is.
Nem győzhet más, csupán a szellem,
Ahol szabad a pályatér,
És önzetlen nemes tusában
Legjobbaké lesz a babér.
Komjáthy Jenő
Komjáthy Jenő összes költeménye
Link
A magányos nógrádi költő
Link
Komjáthy Jenő
Link
ANYÁMHOZ
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szívedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, óvj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szívedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szívedhez járul boldogan fiad.
Szívem remeg, mert üdvössége teljes,
Szívem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!
- Balassagyarmat, 1881 -
ÁRNY
Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.
Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.
Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!
Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!
Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!
Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!
A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!
[Szenic, 1890. szeptember 8.]
A BOLDOGSÁG MI?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött mosolygva lejtés.
A boldogság mi? Nyugalom,
Virágos, enyhe sírhalom.
A boldogság mi? Szép önösség,
Hideg sugárod, büszke fönnség!
A boldogság mi? Hatalom,
Gőg a kényúri homlokon.
A boldogság mi? Röpke mámor
Az élvek légi poharából.
A boldogság mi? Szerelem,
Mely üdvözít, mert végtelen.
A boldogság mi? Összehangzat,
Fájdalmak szülte égi magzat.
A boldogság mi? Győzelem
A kínokon, az életen.
CSAK JÓT NE VÁRJ!
Készülj, fiú, a zord csapásra!
Mély sírod öble meg van ásva,
Szeretteid elhullanak,
Igába hajlik büszke nyak:
Csak jót ne várj!
Készülj kemény, gonosz tusákra,
Börtönre, csúfos szolgaságra!
A hős szivek elvérzenek,
Örökre fáj a honfiseb:
Csak jót ne várj!
Készülj, légy készen a halálra!
El nem marad, jön nemsokára.
Vértóba fúl a szűzi nap,
Az átok a hatalmasabb:
Csak jót ne várj!
Csak jót ne várj! Ifjú szivedre
Ezer veszély áll egyre lesbe,
S ha mámorod legédesebb,
Akkor sajog a régi seb:
Csak jót ne várj!
Kígyó sziszeg minden bokorba,
Mérget kevernek csókba, borba,
S a bárgyu nép, ez ősi rab
A zsarnokoknál zsarnokabb:
Csak jót ne várj!
Ha nincsen is vigasztaló más,
Ne hűtse le heved csalódás!
Hisz tudni mindig többet ér,
Mint vérzeni csalképekér:
Csak jót ne várj!
Csak jót ne várj! Rejtsd el szivedbe
Mélyen, mit ápolsz lelkesedve!
Másoknál légy te szabadabb,
S tudásod ezzel gazdagabb,
Hogy jót ne várj!
[Szenic, 1890. szeptember 21.]
DIADALÉNEK
Legyőztem az átkot,
Kivívtam a pálmát,
Az istenörömnek
Örök tüze jár át.
Legyőztem az ádáz,
Az irigy erőket,
Ur vagyok a sorson,
Nem rettegem őket.
Ur vagyok a lángon,
Ur vagyok a vészen,
Az égi hatalmat
Kiküzdve merészen.
Itt állok az élet
Napfényteli halmán,
Ur vagyok a lelkek
Roppant birodalmán.
És járok az élet
Nagy, légi mezőin,
Szabadok a lelkek
Én hű követőim.
Fölszállok az égig,
Fölszállok a napba,
Megfürdik a lelkem
Bíborsugarakba'.
Ur vagyok az időn,
Ur vagyok a téren,
Lelkemmel a mindent
Már játszva elérem.
Kivívtam az üdvöt,
Legyőztem az ármányt,
Az eszmegyönyörnek
Örök tüze jár át.
Óh jertek utánam
Ti fénykeresőek,
Már látom az égi,
A büszke tetőket!
EGYSZERRE
Egyszerre, egy varázsütésre
Megnyílt a szívem tiszta mélye
és benne megnyilatkozék
Egy szédítőn mélységes ég.
Egyszerre, egy nagy pillanatban
Fölpattant a zár, s új alakban
Támadt föl az ódon világ,
Szemem boldog örvénybe lát.
Egyszerre, egy dicső tudatban
Átfogtam magamat magamban,
Fölértem a szellem szavát
S megpillantám Istent magát.
S egyszerre megdöbbentem én,
Hogy nesz nélkül lépett felém
A meztelen szépség maga,
A lélek ős, örök dala.
S a rémes-édes pillanatban
Magamat végleg megragadtam;
S hol minden érzés összefolyt,
Éreztem én mennyet s pokolt.
S hol egymást metszi két világ,
Két szem egymás mélyébe lát,
Hol minden eszme összeforrt,
Legyőztem én mennyet s pokolt.
Legyőztem magamat magamban
S az örök gyönyörforgatagban
Egyszerre megnyílott az ég,
Szent egység, boldog összeség.
EL AKAROK ÉGNI
El akarok égni,
Magasba lobbanni,
Magamat még élve
Az égbe ragadni.
Át akarok halni
Magasabb életbe,
Lángolni akarok
Az örök tüzekbe'.
El akarok égni
Gyors, emésztő kéjjel
S összeölelkezni
A szép istenséggel.
Arcán ittasodni,
Szép ölébe hullni,
Tündöklő keblére
Akarok borulni.
Mindenné omolni,
Semmiségbe dűlni,
Szét akarok esni
S megint összegyűlni.
Örökké hamvadni
És örökké égni,
Haldoklani folyvást,
S mindörökké élni!
ELÖNTÖM LELKEMET...
Elöntöm lelkemet a végtelenben
Munkálni láthatatlan, mint a Szellem,
Mely a vizek fölött lebeg.
Hogy lakhassam minden parányban,
S élhessek örök tisztaságban,
Magamtól mindent elvetek.
Átadom szívemet az összeségnek,
Minden hiú, önző vágyat kitépek,
Hogy mindent én hevítsek, én.
Hogy minden szívben én lobogjak,
Központi napja csillagoknak,
Hogy minden én lehessek, én.
Szétszórom magamat a végtelenben.
Maradjak ismeretlen, mint a Szellem,
Mely a szivek mélyén lobog!
Névtelenűl, örök homályban,
Mindeneket áthatni vágyom,
S magamtól mindent eldobok.
Átöntöm lényemet a csillagégbe.
Merüljön alakom a semmiségbe,
Csupán másokban éljek én!
Csak minden szívben én dobogjak,
Csak minden szemben én ragyogjak,
És mindent üdvözítsek én!
[1892. április 19.]
EMLÉKSOROK
Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hívd sorsodat bátor versenyre ki!
ENYÉM VAGY!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom, fényalak,
Bűbájos, édes tünemény!
Az volt a vágyam: bírjalak,
És most enyém vagy, mindörökre az enyém!
Enyém valál kezdettül óta,
Isten volt, ki szívembe rótta
Megzendülő, szép nevedet.
S örökre zeng az égi nóta,
Szívőrjitő és üdvözítő szeretet.
Enyém vagy! Én urad vagyok,
S a hatalomtól sápadok,
Hisz téged bírni vakmerény!
Szívedben az a nap ragyog,
Mitől meglelkesült s magasra gyúlt enyém.
Enyém valál, tudom, te régen,
Bölcsőmbe meg valál igérve,
Megtestesült, csodás zene!
Költők dalában, mély regékben
Mikéntha jóslatképpen üdvöm rengene.
Enyém vagy! Megvalósulál;
Érezlek, látlak, Ideál
A harcok s könnyek tengerén!
Ki bennem sejtelem valál,
Mostan valóság vagy és mégis költemény.
Enyém valál, de most levél te
Éltemnek lelke, lelkem élte;
Hatalmadat most ismerem:
Az édenüdvök visszatérte,
Világok napja, ó, gyönyörű Szerelem!
Enyém vagy, én meg a tied,
Az én szivem a te szived,
Leírni most alig merém,
Hisz ember ilyet nem hihet,
Hogy te enyém vagy, mindörökre az enyém!
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
ÉLOA!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas ajkam,
Gyötörve édes izgalomtól
S ha tombol vágyak vésze rajtam.
Ha rettegek, sírok, sóhajtok,
Ha szívem dobban: mind csak érted;
S szivem viharló lüktetését
Te látod, érzed és megérted.
Ha lelkem mély gyönyörbe szédül,
S magamat istenűlni érzem:
Ha szaggató, forró, kegyetlen
Kinoktól roskad porba térdem:
Ha üdvösség, csodák varázsa,
Vagy sorsverés ragad magával:
Neved kiáltom lelkesedve,
Versenyt a lelkek szent karával.
Neved kiáltom esdekelve,
Ujjongva, sírva; alva, ébren;
S neved fog élni túl időkön,
Túl minden véges szenvedélyen.
És gyönyöröktől haldokolva
Ha fejemet a sírba hajtom:
Szerelmes lelkem kilehelve,
Éloa! szép neved sóhajtom.
[1881. május 7.]
ÉLOA, GYŐZTÉL!
Eloa, győztél!
Hulljatok arcra
Ti kába, ti gúnyos erők!
Eloa, győztél!
Meghajlok íme
Önteten, égi szerelmed előtt!
Eloa, szent vagy!
Tiszta a tested
És tiszta lakója a lélek.
Eloa, szent vagy!
Lelkem a lelked'
Issza magába; te vagy az élet!
Eloa, eszményi
Isteni asszony,
Összhangja a szépnek, a jónak.
Eloa, eszményi
Imádalak én,
Eloa, szép vagy, Eloa, jó vagy!
Eloa, vágylak!
Csókjaid' inni
És szívni a szellemi kéjt!
Eloa, vágylak!
Láng gyönyörökkel
Oltani szomjam', inni a fényt!
Eloa, hiszlek!
Hinni te benned
Szemlélni a mennyet, az Istent.
Eloa, hiszlek!
Óh tüneményes,
Téged ölelve öleltem a mindent!
Eleoa, győztél!
Porba ti bűnös,
Ti esztelen, átkos erök!
Eloa, győztél!
E remegő kéz
Megkoszorúzza isteni főd'.
Megszabadítál.
Leráztam a port
Az éteri napba repülve.
Eloa, győztél!
Légy áldva, dicső,
Gyönyörök anyja, Istenek üdve!
uj_egyetem_1911.
ÉLOA, SÍRJ!
Éloa, sírj! Borulj a földre,
Zokogj, szaggasd meg fürteid,
A lebegő, illatlehellő szárnyakat,
Árnykoronáját fényes homlokodnak,
Hullámait a gyönyöróceánnak egykor,
De most a kínok viharostorozta,
Fájdalomtól vonagló tengerének!
Éloa, sírj! Átkozd a sorsot,
Mely összeláncolt énvelem,
Ki sötét árnyakat leheltem
Vakító, napfehér szivedre,
Földúltam magas, szent összhangzatát
Az angyaltiszta, szűz kebelnek,
És mélyeit rémekkel népesítém!
Éloa, sírj! Őrjöngve vádolj!
Szakadjon minden énreám!
Mutasd meg sebeid, miket e kéz ütött,
S a foltokat, miket ez ádáz,
Istentelen tűz égetett szivedbe,
A szenvedélytől feketült világot!
Őrjöngve vádolj és tiporj meg engem!
Éloa, sírj! Sirasd a múltat,
Az éjszakába omlott fényvilágot,
És rémeit a születendő,
A jövendő sötét méhébe fejlő,
Életre zokogó napoknak!
Sirasd a nyomorult jelent meg,
Mely hervadást, halált lehel csak!
Éloa, sírj! Az élet átok!
Éloa, sírj! Pokol a föld nekünk,
S a mennybe lépni tilt a végzet,
A mennybe csak benézni volt szabad!
Hervadni látom a virágokat,
Miket szilaj kezem letépett,
Hervadni és kétségbeesni téged!
[Szenic, 1891. december 8.]
ÉS MEGTALÁLTAM ŐT...
És megtaláltam őt,
A tiszta, fenkölt szeretőt,
Kinek lehelletére
Lángokra gyúlt az ifju vére,
És óriási szenvedélye
Nem ismer most határt.
Volt démonok királya,
De most röpíti büszke gálya
A gyönyör-óceánon át.
És megtaláltam őt,
Bűbáj-erővel illetőt,
Ki, hogyha szólt, szavára
Fölépült, mint mesék csodája,
A gondolatok égi vára,
A fényes Ideál.
Szilaj vágyak betegje,
Az üdvök titkos rengetegje
Előtted ím nyitva áll!
És megtaláltam őt,
A dús, királyi, büszke nőt,
Kinek tekintetére
Kinyílt az ifju szíve mélye,
Rózsákra hullt rajongva vére,
Föltámadt egy világ.
Az éj sötét lovagja
Ragyogva vágtat és kacagja
A szenvedést, a gúny nyilát.
És megtaláltam őt,
Az üdvözítve szenvedőt,
Ki dús szivét megosztja,
S követ a gyászos viharokba,
Hol megtaposva és kifosztva
Mélységbe hullt a fény.
Az ifju vad haragja,
Bár túlerő tovább ragadja,
Megenyhül tiszta kebelén.
Légy áldva, szerető,
Szenvedve boldog, drága nő!
A költő koszorúja,
Remegve tűzi fődre ujja,
Csak téged illet, rád borulva
Megszégyenül dalom.
A szellemek királya
Öledben reszket és kiáltja:
Te vagy az üdv, a hatalom!
FELEDNI
Ah, meglepett egy méla érzés:
Ne fájna többé semmi sértés,
Seb, mit a sors vagy ember rajtam ejt!
Csalódott szívek menedéke
Álomvizedből inni, Léthe!
Ó, boldog az, ki mindent elfelejt!
S egy vágy lopódzik a szivembe:
Jó volna már a sírba lenni!
Ó, balzsamüdv sebhedt szivekre:
Feledni, mindent elfeledni!
Itt hagyni Szodomát s Gomorrhát,
Feledni föld baját, nyomorját
S mit még a vak Jövő méhébe rejt;
Jó volna már oszolni széjjel,
Atomjaimra törni kéjjel;
Fölszabadulna milliónyi sejt!
Fogadj be, ó, öröknyugalmu ágy,
Nem vágyom többé hatni, tenni;
A méla vágy magamra nem hágy:
Feledni, mindent elfeledni.
Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül,
Kitépni létem gyökerestül,
Elfúni, mint egy olvatag pehelyt.
Ó, lelkem részi, szakadozzatok!
Nem vágyom többé soha lenni.
Ne tudjam azt, hogy voltam és vagyok!
Feledni, mindent feledni!
[Szenic, 1890. szeptember 6.]
HA ELTASZÍTASZ...
Ha eltaszítasz: összetört szivemmel
Bejárom sírva a világot;
Szilaj fájdalmaimtól ostorozva
Örvények éjjelébe hágok.
Ahova lépek, ott a fű kiszárad,
Virág lehervad egy lehemre,
A lomb haraszt lesz, élet ere posvány,
Aszú a rétek üde selyme.
Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat
Fog űzni a sötét vizekre.
Megyek. Utamnak célja végtelenség, -
Élet s halál között lebegve.
Szirtek között, rémséges éjszakákon
Rohan velem a szörnyü gálya;
Nyomomba démonok kacagva törnek,
Magam a démonok királya.
Ha eltaszítasz: egy világot ölsz meg,
Örökre, visszahozhatatlan.
Nem test, a lélek az, amit temetnek,
Az éden is így lett lakatlan
Gyilkot merítesz egy világ szivébe,
Hiába sírsz, hajad hiába téped!
Elvérzik a természet mély sebébe,
Reszkess! Iszonyu lesz a bűnhödésed!
Ha eltaszítasz: összetört szivemmel,
Halott szivemmel mégis fölkereslek;
Kioltád életem, de temetetlen
A szörnyü érzés: halva is szeretlek!
Elérlek! Árnykezemmel égbe érek;
Utánad nyúlok daccal és merészen,
És lángoló, véres szívemre vonlak,
Enyém leszel mégis, enyém egészen!
HALDOKLÓ NYÁR
Hervadni látlak, ragyogó Nyár,
Sápadni fényes szirmaid!
Késett virágid kelyhe immár
Csak lobbal haldokolni nyit.
Hűlő szivedről minden élet
Halk sóhajokban röppen el,
És mindenik virági lélek
Eloszlik, elszáll nesztelen.
A szellőszárnyu, hűvös illat
Virágok szálló lelke az,
Könnyekre indít, szívemig hat
A szellemhangu, tört panasz.
A Nyár dicső hatalma megdől,
Elomlik búsan, reszketeg,
Vérezni millió sebekből
Látom a nagy Természetet.
Eldobta már az unt fuvollát
A mindenőrző ifju Pán,
Már pihen ő, epedve holtát
A bűvös erdő lágy mohán.
Megtört szeméből könny patakzik,
Kék ajkin bánatos mosoly,
A zord Halállal vívja harcit,
És vére csöppenként kifoly.
Hatalmas melle földobog még,
Meggyilkolt üdvök lelke sír,
Szép, ifju arca fölragyog még,
De ez már csak halotti pír.
Téged szenvedni látva, nagy Pán,
Sóhajtja minden: Pán beteg!
Ott fekszik ím virágos ágyán
S oly szomorú, oly csüggeteg.
Oly mély ború, oly méla bánat
Tükrödzik arcán, termetén,
Hogy búja minden szíven áthat,
Sóhajtja minden: Nincs remény!
De a halálos, mély borúban
Van mégis egy fájó vigasz:
Nem hal magán, de pompadúsan
S e gyászos pompa oly igaz.
Kiket teremtő láza nemzett,
Virággal hintik gyermeki,
Átszenvedik, mit szíve szenved
S együtt repülnek lelkeik.
Most egyet érzőn, összeolvadóban,
Szeretve fogják őt körül,
Együtt lobogtak, most együtthalóan
Bús lelkük együvé vegyül.
Ó, bárha én is, haldokló Nyár,
Együtt szállhatnék el veled!
Ah, elkivánkozik e sóvár
Lélek, a vágyaktól beteg!
Ó, mit is van keresnem itten,
Ha napszemed már nem ragyog?!
Mehetnék én is! Oda minden,
Ha egyszer a nagy Pán halott!
[Szenic, 1890]
A HOMÁLYBÓL
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!
- Szenic, 1894. júl. 19. -
IMÁDSÁG
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta szellemek!
Adjátok néki boldog örökül,
Mit édes ajka hőn rebeg.
Lepjétek el! Mellette álljon őrt
Virrasztva, aggva mindegyik,
Körötte vonjatok ti légi kört,
Álom s valószín gyermeki!
Fejlő valóság, titkos Vágyerő,
Lebegj te álmai felett,
Keblét magasra emelő,
Te légy, magasztos Üzenet!
Gyönyörbe játszó édes Inger
Reszkessen mind a két szemén,
A sorskerék bárhogy keringjen,
Vezesd őt, dicső Remény!
Tettek tüzén tisztult Önérzet,
Te tarts eléje hű tükört,
Visszképe légyen szép Igézet,
Kit önnön bája elbüvölt.
Te hints lelkére több sugárt,
Tudás-avatta tiszta Hit,
Szemének égi fény nem árt,
Tárd fel, ó, Szellem, titkaid!
S te, ó, gyönyörű Szerelem,
Világot-átható zene,
Mi vagy, leírni nem merem,
Légy boldogsága, Istene!
Imádkozám s körülvevék legott
Rajongva fényes szellemek,
A mindenségnek szíve földobog,
Gyönyörtől árad és remeg.
[Szenic, 1890. október 9.]
ISTEN ÁLDÁSA
Bármit cselekszünk, hasztalan, -
Csak múló percnek épül;
És eltünik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül!
Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.
A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget;
Szivünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.
De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És el fog tünni nyomtalan
Isten áldása nélkül.
ITT VAN AZ ŐSZ!
Itt van az ősz, itt van újra,
Mely reményim porba fújja
Mint a hervadt levelet.
Szél süvít a bús fenyéren,
Sírva dallom, sírva kérdem:
Lesz-e még több kikelet?
Porba hullott koszorúja,
Az enyészet száraz újja
Tépi gyenge szirmait,
Belenyúl a nyár szivébe,
És mi sírunk: vége, vége!
Összerezdül a csalit.
Szél süvít a száraz ágon,
Kacaráz a pusztaságon,
A halál itt most az úr:
Messze hangzik durva lépte,
Összeomlik egy lehére
A természet, a mazúr.
Meg-megérint árnykezével,
Tört reményim űzi széjjel,
Mint a száraz levelet.
A síromat hogy megássa,
Így ez az ő tanitása,
Hogy nem lesz több kikelet!
Belemarkol a szivembe,
Belekacag a szemembe,
És én összeroskadok;
És a földön csúszva, térden,
Sírva dallom, sírva kérdem:
Hát én mit se várhatok?!
S ím fényesség gyúl az égen,
S fönt a csodás messzeségben
Lángbetűkkel ott ragyog
- Égi írás, büszke ómen -
Döbben, érzi e muló nem:
Ki bennem hisz, győzni fog!
Jövendőmet írva látom,
Ott fönn ragyog, - nem, nem álom!
Az angyali üzenet.
Hiszek újra, úgy mint régen,
S áthallik a messzeségen:
Lesz még egyszer kikelet!
JÓSLAT
Vészt jósol a felhők taréja,
A szél szilaj danába kap,
Az élet kínja, mint a héja,
Vijjogva a szívemre csap.
Fekete fellegek robognak,
Nyomukban az egész pokol,
Követi dúló viharoknak,
Az ég a földdel összefoly.
Harmóniátlan, vad zsivajba
Kitör a szél, a kárhozott:
Kislelküen borulnak arcra
A gőgös földi boldogok.
A porba hullnak büszke arcok,
Sikoltva: " Itt a fergeteg!"
A zivatar zenéje harsog:
Csak rajta! Én nem reszketek.
Átok dulongja ősi telkem,
A tűz már vérem égeti,
Vesszőzi ostoréle lelkem:
Csak rajta! Hisz ez kell neki.
Csókolja felleg ajka főmet!
Nem jő szemembe gyáva könny,
A vészharang szívembe tör meg,
El nem borít a vérözön.
Ujjongok én a viharokkal,
S a viharokkal kacagok,
A földre ütnek égi joggal,
Én magam is vihar vagyok.
Tapossatok szívemre bízvást,
Dúljátok föl a dús határt!
Nem törlitek a szellemírást,
Mit szívem legmélyébe zárt.
Nem alszik a fáklya, csak lefordult,
Majd eljön még az én napom,
Kiömlik a szívem, vére kifordul,
Hogy mi vagyok, megmutatom.
A bűvös vessző kirügyezik,
A forgó vész gyöngyöt kavar,
A viharok még jobban edzik,
Aki merészet, hőn akar.
Nálam a szó, a titokoldó,
Kimondom én, nem reszketek,
Elmém, e végtelen bolygó
Nem léha árnyat kergetett.
Nevem a csillagokba írom
S emberszívekbe égetem,
És túl időkön, túl a síron
Terjed hatalmas életem.
Szivükbe égetem a dalnak
Fényes , örök betüivel;
Mellem kitárom a viharnak:
Jöjjön, aminek jönnie kell!
KETTEN VAGYUNK
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz, kezét fogom,
Szíven remegve, félve dobban
S tünődöm édes álmokon.
Olyan megejtő csend borul ránk,
Oly bűvös, méla hangulat,
Mintha szeretni most tanulnánk,
Titokzatos varázs alatt.
S valami rejtett, véghetetlen
Mély bánat vesz rajtunk erőt:
Zokogni kezdünk mind a ketten
A nyíló mennyország előtt.
KÉRDÉS
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis nyomorultabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?
Vágyak s remények légióin
Korlátlan úr s alattvalói
Az álmok ragyogó hada,
A gondolatok milliárdja,
Az eszmék fényes csapata.
De kincseit mind széjjelosztja,
S ő már mezítelen, kifosztva,
Álmok fölött korlátlan úr;
Örök magányban, mély borúban
Jár nesztelen, látatlanul.
Nem ismeri e nép királyát,
Ki rejtve fut be büszke pályát,
Hatalmas ismeretlen ő;
Nem ismeri még önmagát sem
A láthatatlan szervező.
Ki vagy te, óh nyomoru fennség,
Börtönbe sínlő végtelenség,
Te pont, melynek határa nincs,
S minek mélyéből egy világ biralma
Ragyogva kél, ha egyet intsz?
Ki vagy te, óh királyi koldus,
Ki enyhülést hiába koldulsz
Örökvaló szerelmedért?!
Mi haszna dús, mi haszna minden,
Ha senki, senki meg nem ért?!
Hiába nézek önmagamba,
A lelki szem a lelki napba
Sokáig nézve megvakul.
Lélek se képes elviselni
A szörnyű fényt bántatlanul.
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis nyomorultabb
E koldus-gazdag földtekén,
Miként az álmok fejedelme,
A vágyak óriása, én?
KÖNNYEK VIGASZA
Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja a szemed.
S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.
Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.
Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.
Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.
KÖRFOLYÁS
Szerelmes lányka sóhajából
A rózsatőn virág fakad
És a virág lehelletéből
Szerelmes, édes gondolat.
A hangtalan vágy megfogamzik;
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.
A lég is vemhes lesz a bútól,
Mitől a homlok gyöngyözik.
A szem s az ég ha sírni szüntek,
A felhő - gond elköltözik.
Az nyög, sikolt, sír a viharban,
Ami szívünkben háborog;
Az tépi, dúlja zöld vetésink',
Mi orkezekben a gyilok.
E csillagboly parányürében
A csepp is lélekszámba megy.
A bölcseségnek csarnokában
Áll lángbetükkel: >Minden egy.<
MAGÁNY
I.
Álltál-e már egészen egymagadban,
Szeretlenűl, Isten nékűl a pusztán,
A rémes csöndet büszke fájdalomban
Viselve balsorsod ádáz, véres útján?
Minden reménynek eltűnt-e varázsa,
Mint a vadásznak útvesztőbe érve
Elhal a tévedt ebek csaholása,
Mint télfutó madárnak honja képe?
Ha voltál ily magánynak szenvedője,
Azt is tudod, mi kényszeríti azt
Rajongva omlani egy puszta kőre,
Rémülten felszökellni lázban égve,
Kit önmagánya üldöz és riaszt,
S kitárni vágyó karjait a szélbe.
II.
A szél sivár és idegen szívednek,
A kő halott, kemény, hideg, mogorva,
Vigasztalást hiába vársz lobogva,
Rózsák közt szíved elhagyatva szenved.
Sápadnak menten, meg nem látva téged,
Mivel törődnek, önnön haldoklások.
Haladj tovább: s mindent enyészni látsz ott
Hosszú homály-utcáiban a létnek.
Kinézni látod olykor lakaikból,
Becsapják menten ők az ablakot,
Lak összedől; s te sápadsz borzalomtól.
Szeretlenűl, Isten nékűl! örök ború, -
A szél sivár; és mit keressz te ott? -
Egész világ kétségb'esésig szomorú.
- Lenau -
MEGŐSZÜLT A VILÁG
I.
Megőszült a világ, meghalt a Nyár!
Itt hever minden romban, összezúzva.
Ó, zord Ború, Természet mély borúja,
Halált sikongó, rémes éjmadár!
A Nap hideg, halotti gyertyafény,
A szürke égbolt a világkoporsó;
Arass halál! Az élet szörnyen olcsó!
Kacagj Enyészet! nincs többé remény!
Nézd, hogy' ásít az életéhes Űr!
Elnyelni áhitoz mindent a Semmi,
Mindenki érzi: jobb nem is születni,
Ha úgyis minden semmiségbe dűl!
Megőszült a világ, kihalt a táj,
Minden rongyokra hullt vagy semmivé lett,
S ki mégis él, annak úgy fáj az élet,
Lehelni borzalom, mozdulni fáj.
Mily fájdalom! Nincs arra szín, se rím.
Minek a kezdet, hogyha meg van írva;
Örök-egyhangú vége ott a sírba:
Kéjben foganva, haldoklása kín?!
Minek a bölcső, hogyha ott a sír?
Vidám menyegző, hogyha válni kell majd?
Hamar gyönyör nem szűl-e hosszu sóhajt?
S nem egy-e az, ki ujjong és ki sír?
Szűnj, fájdalom, szűnj, kínok kínja már!
Halj meg te is, ha minden összezúzva!
Ó, zord Ború, Természet mély borúja,
Halált sikongó, rémes éjmadár!
II.
Megőszült a világ, meghalt a nagy Pán,
Rögindító dalok nem kelnek ajkán,
Csak Boreasz dalol sikoltva, zagyván.
Ó, nézd, a vészkirály, a szelek atyja
A szép Oreithűját ép most ragadja.
Dicső testére fűzve durva karja.
Nézd, Főbusz hogy rohan! A fénykirálynak
Nyomába hosszu, gyászos, rémes árnyak,
Nem ölt a játszi szellem fürge szárnyat.
Minden lehervadt és minden kiégett,
Mi élni látszik, hamvadás, nem élet,
Árnyéka csak annak, mi semmivé lett.
Ó, gyász! Ó, borzalom! Minden halott már!
És én sohajtok: bárha te se volnál,
Szivem, te meggyalázott istenoltár!
Megőszült a világ s én fölsohajtok:
Adjátok vissza őt, a fényes arcot,
A gyönyörittas, istenszomju harcot!
Ó, adjatok sugarat és virágot,
Adjátok vissza mind a régi álmot,
Világot adjatok, égő világot!
Sötét van. Adjatok kezembe fáklyát,
Hogy lássam eltemetni lelkem álmát,
És rakjatok egy óriási máglyát,
Hadd égjen rajta el, mi megmaradt még,
Hogy ne kisértsen engem gúnyos emlék,
Elégetem a múlt dicső szerelmét!
S ha elnyelének mindent már a lángok,
Támadni lássak ragyogóbb világot,
S fönnen kiáltsam: Látok, újra látok!
[1890. december]
MENJ ÉS NE ÉRINTS...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szivedbe kap.
Az Istenért, vigyázz magadra
És arcomat ne símogasd!
A tüzet, mely égig ragadna,
A senyvedőt, ne szítogasd!
Ne nézz szemembe! Látva poklát
Gyülölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.
Prédája lennél szellemeknek,
Repülni nem tudnál velem,
Idegeid próbára tenned
Veszélyes volna szertelen.
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szivedbe csap.
MÉGIS EGY
Nem egy az Isten! s mégis minden egy!
A lelkek mind egymásba ömlenek,
Közöttük nincsen korlát, sem határ,
A tért legyőzik, mint a villám ár;
Kilépnek önmagukból a dicsők -
S mert szellemek legyőzik az időt.
S mit költe szent homálya rejtekén,
Társítja társival az ősegyén!
Az egy a minden és az én az össz,
Hol nincsen gát és semmi sem kötöz;
A szűz magány testvéri társaság,
A belső szem egy mindenségbe lát;
Teremt mindenhatón s korlátlanul;
A lelki nap az összeségre süt,
Fényét, hevét megérzik mindenütt.
Mindenben ő lehel s ő akar,
Mindent lelkesít, ha rá fuval,
Mindenben ö és mindenben él,
Ő a középpont, ő az ok s a cél.
Itt, hol a makrokozmosz egy atom,
S a csöpp a végtelennel vérrokon,
Sokszor egy porszem is világokat
Lenyom s méhében ujakat fogad.
Ah! egy világ itt mindenik atom!
Egy pontban az egészet bírhatom.
Mélység s magasság : a parány s az égi
Egymást nemzé s egymásból születék.
Egy homorú s egy domború világ:
Boldog, ki e csodák szivébe lát!
Kettős a lét mindennek párja van,
Formába tör minden határtalan.
A végtelen nagy s végtelen kicsi
Egymásba foly s egy a mást viszi.
Eget a föld, a földet meg az ég,
Mindenha egymást visszatükrözék.
Ott a víztükör, itt a délibáb,
A csillagboly s az ázalék világ.
És e roppant világok mesgyéjén
Törhetlen áll s mulhatlan az egyén.
Nem egy az Isten! s mégis minden egy;
A lelkek mind egymásba ömlenek.
A minden egy s az összeség egyén,
A végtelen atom s minden én.
Teremtő és teremtmény, ész s alak
Hatalmas, bűvös, szent egységbe omlanak;
Egy magas s egy mélységes világ:
Boldog, ki e csodák szivébe lát!
Komjáthy Jenő kiadatlan hagyatékából.
kultúra 1912.
MÉRTÉK
Ha durva dölyf kerül utamba,
S fölemeli fejét a gőg:
Féreggé szűkül egy szavamra,
Én megalázom földig őt.
Te por, te semmi! - így kiáltok -
A semminél is kevesebb,
Ki nem is élsz, bár élni látszol,
Éhenhalónál éhesebb,
Hiába oszt parancsot s gúnyt szavad,
Üresb vagy, mint üres beszéded,
Nem ment meg senki, semmi téged:
Mert semminek érzed magad!
Ha egyedül vagy, akkor érzed -
S ilyenkor szinte futsz magadtól,
Borzongva undor- s unalomtól,
Ilyenkor szinte gyűlölöd magad -
S bár meg nem vallod, mélyen érzed
Önhitványságod, semmiséged.
Megvetni látszol gáncsoló szavam?
Hiába mind! dölyfödnek vége van.
Találva vagy! Magad előtt pirulsz:
Szégyellned kell, hogy élsz, hogy létezel.
Remegsz, ahogy üres szivedbe nyulsz:
Mert semmi vagy és semmivé leszel!
Ha az erényt szenvedni látom
Görnyedve a kereszt alatt,
A szabad lelket rabigában:
Én fölmagasztom égig azt.
Ember! - eként üdvözlöm őt,
Adhatok-e különb nevet? -
Ki élve élsz, te jó, te hős,
A többieknél lelkesebb,
A többieknél szabadabb:
Emeld föl vérző homlokod,
Érezz ma boldog büszkeséget,
Ragadjon lelked messze téged!
És amit látsz itt lábaidnál,
Bizony mondom, több vagy te annál,
Több, semmint magad is tudod!
Ha egyedül vagy, mélyen érzed,
Ha ekkor önlelkedbe mélyedsz,
Reszketve titkos, mély gyönyörtől,
Ihlettől, égi szerelemtől -
Be kell, hogy valljad, mélyen érzed,
Hogy végtelen, örök a lélek,
Mely igazért, nagyért hevült.
Ó, boldog te, ki lelkesülsz!
Fölemel égig egy szavam;
Nyomornak, búnak vége van,
Örvendezel, midőn szivedbe nyúlsz,
Ó, mert érezned kell önnön becsed!
A mindenség lelkével rokonúlsz;
Mert minden vagy és mindenné lehetsz!
NEM PUSZTA...
Nem puszta múló hangulat,
Mivel az én lelkem mulat.
Nem vértünet, szálló veszély,
De mélyehatlan szenvedély.
Mert örömem az ősi kedv;
Örökké forr, kering e nedv.
Vágyam az az ősrégi szomj
És búm a megkövült iszony.
Haragom a villámos ég:
Bár minden összeomlanék!
Panaszom az örök sirám:
Mért élek, mért fogantatám!
Bánatom a föld bánata,
Hogy rajta élet támada.
És én vagyok a Szfinx maga,
Száz öltő meg nem oldhata.
Ha álmodom: isten vagyok;
Az örök nap bennem ragyog...
De amidőn gondolkozom:
Csak rom vagyok, bús, puszta rom.
[1891. december 29.]
NEVE NAPJÁRA
(Máj. 7.)
Álmatlan, hosszú éjszakákon
Neved' susogja lázas ajkam,
Gyötörve édes izgalomtól,
Ha égő fejemet lehajtom.
Ha sírok, rettegek, sóhajtok.
Ha szívem dobban: mind csak érted.
És lelkem lázas lüktetését
Te látod, érzed és megérted.
Ha lelkem mély gyönyörbe szédül
És magam istenülni érzem ;
Ha forró, szaggató, kegyetlen
Kínoktól roskadozva, vérzem.
Ha üdvösség, varázs-igézet,
Vagy tépő bú ragad magával ;
Vívódva, küzdve, lángban égve :
Nevedre szívem mindig rávall.
S ha egykor fáradt testemet majd
A végső nyugalomra hajtom,
Gizella ! vágyaktól remegve
Akkor is szép neved sóhajtom!
ÓH JAJJ NEKEM!
Még tűz hevít engem, az égi, a régi,
Még most is a nyarat énekelem,
De szívem a zord telek átkait érzi,
Óh jaj nekem!
Nyárnak tüze, bája, az illat, a pompa
Még játszik enyelgve, kacagva velem,
Csak lelkem öröme süllyedt a romokba,
Óh jaj nekem!
Fáj most is a szívem az égi talányra,
De átok uralg az életemen,
A napot imádom, eléget a lángja,
Óh jaj nekem!
Elbűvöl az ég ragyogó szűzi titka
S fölvetni szemem' rá még se merem,
Szívembe hatott be a nap tűzi gyilka,
Óh jaj nekem!
Elbájol a láng, az erő, a dicsőség,
Elperzseli szívemet a szerelem,
De véres iszonyt fed e fényteli bőség,
Óh jaj nekem!
Ah vér van a napban, a büszke tetőkön
Árad patakokban a vér sebesen,
Envérem ömölt ki a légi mezőkön,
Óh jaj nekem!
Lemenőben a nap, ez a vérpiros alkony;
Az üdvöt, a lángot eltemetem,
Szívembe lopódzik az éjszaka halkan...
Óh jaj nekem!
OH MENNYI FÉNY! . . .
Ó, mennyi fény! Ó, milyen élet!
Nem is a földön, mennyben élek.
Nyárdéli álom. Csupa pompa.
Nincs semmi árnyék, semmi csorba
A színpazar, a forró képen.
Megállt a nap. A boldog égen
Nincs semmi folt, nincs semmi felhő.
Lent ébren álmodik az erdő,
Leveli altatót zizegnek,
A valónál is édesebbet,
Nem tudva, hogy azt, amit átél,
Nem adná álomlátomásér.
Oly dús e csönd! Eleven álom
Rezeg a lombokon, füszálon,
És álomnyüzsgés, álomélet
Pezsdíti föl az erdőt, rétet.
Kitörve kéjes lihegésbe
Izzik az élet dús egésze.
A föld piheg. Virányin áttör
Lehellete s az égbe száll föl;
Fölissza nap, kit szomja éget,
Az élves, langyos páraléget.
És aki ezt az álmot látja,
Elmerül édes andalgásba.
Hisz én vagyok ez álomlátó,
Az ébrenalvó, alvajáró!
Az erdő titkait bejárom,
S mellettem jár merengve párom,
A főalak a ragyogó keretben,
Az álmatag, szelíd szemekben
Ringatva ezt az álomképet,
Áhítva hajt előtte térdet
A csókraszomjas álomlátó,
Már itt a földön mennybejáró.
Ó, mennyi szín! Ó, milyen pompa!
Itt élek én e regehonba.
S ha jő az Est, a bíbor Alkony,
Ott csügg az ajk a szomjas ajkon,
A szem az égen, ég a szemben
Verődik vissza mindig teljesebben.
A szív az égben, ég a szívben;
Összhangban élnek: mély való a színben,
És ragyogó szín a dicső valóban.
De már a nagy világtűz elhalóban,
Már fénye reszket, egyre sápad,
Rejtelmes vágyban most a tárgyak
Kinőnek önmagukból, és kinyújtják
Kiki merészen hosszu szellemujját;
A léttel összefoly a nemlét,
Nem érezik már vasfegyelmét
Annak, ki ősjogon uralja őket,
A lázongókat, versengőket;
A ragyogó, de éles törvényt,
Dicső szükséglet, fényes önkényt.
Arany kezedből, nagy Világló,
Kihull a hadvezéri zászló!
Kilépnek önmagukból s messze járnak
Rejtelmes árnyak, fekete szárnyak.
De mi követjük, csak mi látjuk,
Csak mi szeretjük és imádjuk
Az ünneparcút, koszorúsat,
A jót, a haldokolva dúsat,
A lélekosztó ragyogó Bált,
Ki homlokunkon hagyta csókját.
Ó, boldog Est! Ó, édes árnyak!
Ó, csöndes üdv! Ó, méla vágyak!
S ha jő az Éj, ó, mennyi csillag!
De fényükön túl szeme villog,
S világukon már jóval innen
Őt ringatom ölemben itten,
Őt ringatom, a fényes asszonyt,
Ki rám talált, hogy dalt fakasszon
A lebüvölt, a néma ajkon, -
S most ezt a nőt ölembe tartom!
Dalok fakadnak hő szivemből
A boldogságról, szerelemről.
És ennyi fénynek hallatára
Kigyúl az ég sötét határa;
A büszke csillagok remegnek
Hírére ennyi szerelemnek.
Megszűn az Éj is álmodozni;
Pirulva fogy, mert túlfokozni
Szemléli álmit ily valóra.
Fölhangzik ekkor: Virradóra!
Ó, milyen álom! Égi szender!
A fényhomályban mennyi inger!
S ha jő a Reg, ha újra virrad,
A kert, a rét most csupa illat.
Zöldebb a lomb, rózsább a rózsa,
Megszépült minden tegnap óta,
Mikéntha e percben születnék,
Mintha nem volna múlt, se emlék,
Mely önmagát, vesztét siratja,
E perc most önmagának atyja!
Egészen új világba lépünk,
Újjászülettünk, újra élünk,
Elsőszülötti egy dicső anyának,
Nemzeti napszerelmi vágynak.
Nem kert ez itt, ez itt az éden!
Most látom én, csak mostan érzem!
Hívó hang hí, követni édes,
És lejtve mostan, zengve lépdes
Felém a legszebb, legjobb angyal,
Most kel a Nap, ez itt a Hajnal!
Ó, mennyi fény! Ó, milyen élet!
Nem is a földön, mennyben élek.
uj egyetem 1910.
AZ ŐSIGE
Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.
Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.
Mert én vagyok az ész,
A teremtő elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.
Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylő értelem.
Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az időben nyugszom,
A térben rohanok.
Világokat nemző,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.
Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.
Komjáthy Jenő - Az ősige
Link
SIRALOM
Lehettem volna boldogabb,
Önző gyönyörben élheték,
Ha tiltó arcod nem fogad,
Könnyekre s vérre szomjas Ég!
Lehettem volna boldogabb,
Páros gyönyör mosolyga rám,
Nem látva gúnyos arcodat,
Élet, te vérbetűs talány!
Lehettem volna boldogabb,
Kéjelgheték mohón, vadúl,
Befutva a zöld halmokat,
Nem nézve, mi alatta dúl.
Lehettem volna boldogabb
Szerelmi üdvök szigetén,
Nem hallva a siralmakat
Jajgatva, hogy' szállnak felém.
De hisz e föld a bú hazája!
Ki merne lenni boldog itt?!
Ó, véres, átkos földi pálya!
A boldogság se boldogít.
A boldogság csupán csalétek
E kába, gúnyos portekén;
Boldognak lenni szinte vétek,
Boldognak lenni vakmerény.
Átok az önző boldogokra,
Kiket ez Isten elvakít,
Kik önfényük körül forogva
Nem látják vérző társaik!
Kik senyvedő testvéreikre
Nem sírnak részvétharmatot,
Kiket a bűn s a bánat ikre
Könnyekre sosem ragadott!
Kik nem öltöznek gyászruhába
A közös gyásznak ünnepén,
Kiknek nem hoz vészt homlokára
E tragikus, mély költemény!
Átok a dőzsölő cudarra,
Ki elfeledte rokonát,
Ki céda lány keblén kacagja
Bús véreit, tiport honát!
Átok az önző gazdagokra,
Kik meg nem értik a szegényt,
És nem dobják el iszonyodva
A véren szerzett nyereményt!
Maradjon álom itt a földön
A boldogság, mit érezék,
A gyászruhát magamra öltöm,
S mint Jézus egykor vérezék,
Vérezzem én is, azt ohajtom,
Szenvedjek én is kínhalált!
A szenvedés kelyhét kihajtom,
A kínok méregitalát.
Az öröm házát összedúltam,
S hamut hintek fejemre én;
Megrendülék és elborultam,
Iszonyra vált a szép remény.
Testvéreim ti, ember, állat,
Füvek, virágok és kövek,
Ti élők és ti létlen árnyak,
Mind, kiket e színbolt övez:
Ti milliók és milliárdok
Az Éj övén s a Dél körén,
Atómok, óriás családok:
Zokogva gyűljetek körém!
Sírj, szikla, s te, puszták homokja,
Zokogj föl, eddig néma rög,
Mindenki lássa be zokogva,
Hogy ez a szenvedés örök!
Zokogva fuss hegyek siója,
Sirámba törj ki rengeteg,
Könny tengerében úszva rója
Le mind a bűnt, hogy született!
Onts könnyet, széldajkálta felhő,
Üvölts a kíntól, fergeteg!
Szaggassa meg haját az erdő,
Zokogjatok kevély hegyek!
Boruljatok szívemre, mind, mind,
Legyen közös nagy bánatunk!
Érezzük át a szertelen kínt,
Sirassuk meg azt, hogy vagyunk.
SZERELEM
Ó, mi gyönyörnek a lángja hevít!
Nosza fölajzom a lant idegit
Zengeni téged, o szent Szerelem,
Úr az időkön, a szellemeken,
Úr a világon, a lángon, a vészen,
Jársz diadalmas erőbe, merészen!
Te vagy az életi cél, te az üdv!
Boldog az óra, ha lángszived üt!
Boldog az ember, kit lángod emel,
Boldog a test is, a tiszta kebel,
Ha bele isteni csöppjei esnek
Mennyei tűznek, örök Szerelemnek!
Te vagy a fény, az erő: Szerelem!
Ujjaidon forog az Egyetem,
Ami betölti a szomju teret,
Te vagy a lélek, o szent Szeretet!
Téged imádanak mindenek itten,
Te vagy a Végtelen Elve, az Isten!
Istenek Istene! Büszke, remek,
Napja a tűznapok ezreinek,
Ős Eleve, kibül árad a lét,
Dics koszorúzza örökre fejét!
Te vagy a lényeg, a többi csak álom,
Jársz sugarakba fürödve, vidámon.
Tied a hatalom és az erő,
Mindeneket emelő s leverő;
Tied a föld buja rengetege,
Tied az ég ragyogó serege,
Tied e kincs soka, tied e bőség,
Tied az élet, a harc, a dicsőség!
Mennyei arcodat, ó, te dicső,
Nézni haláli gyönyörbe vivő!
Szinte leroskad a földi tetem
Üdvöd alatt, gyönyörű Szerelem!
Isteni mámor! Eléget a lángod!
Napszemeidbül a vész tüze árad!
Meghalok; érzem a gyilkos erőt,
Perzseli bennem a vért, a velőt;
Hév ölelésin a vér kiömöl,
Nincs kegyelem, soha semmi könyör;
Iszonyu gyönyöre még megöl engem,
Meghalok édes, ölő Szerelemben!
Árad a lényem a térbe tova,
Messzire, senki se tudja hova.
Megnövök, érzem a büszke tusán,
Fölmagasulva halálom után,
Megsokasul körülöttem az élet,
Ha Szerelemnek a lángja eléget.
Megnemesülve kitágul a kör:
Bennem is isteni véred ömöl,
Tűzviharidnak a lelke lobog,
Tűzgyönyörödnek az ajka vagyok.
Nem szünöm áldani szent neved itten,
S hinni tebenned igaz, örök, Isten!
SZERETNÉK...
Szeretnék sírni lábaidnál,
míg csupa boldogságot innál.
Reád meredni dúlt szememmel,
míg játszanál széttört szivemmel;
rontó igét fövénybe írni,
mikor szived más fogja bírni;
sebeimet büszkén mutatni,
ha örömed, mint tenger, annyi.
Szeretnék lenni megalázva,
míg elmerülnél dőre lázba.
Szeretnélek ragyogva látni,
s a pompa közepette - szánni!
TÖRJ ÖSSZE MINDENT...
Törj össze mindent, ifju szellem,
Hogy ne maradjon kő kövön!
Lerontani e természetlen
Világot óriás öröm.
Bontsd szét izekre, éles elme,
A hazugtestü látszatot;
Minek nincs magva, nincsen lelke,
Tépd össze, legyen átkozott!
Gyülöld a múltat, hősi lélek,
Előre nézz, csüggj a jövőn!
Megkövesült, ki visszanézett,
De Lót haladt bizton, dicsőn.
Rombolj, pusztíts, dúlj össze mindent,
Ami élősdi, korcs, beteg,
Mi nem érez magában Istent,
Mi mástól nyert fényt, életet!
Utálat, undor nézni néked
A gépi lények ezreit.
Ember, hogyan viselje képed,
Akit költészet nem hevít?
Egymáson és egymásból élnek,
Egymást emésztik, szörpölik,
Zsarnok, lakáj, hiéna, véreb ...
Egymást teremtik és ölik.
A sok falánk, lélektelen test
Egymásra hogy rohan mohón,
A sok vandál, vérszemü hentest
Nem nézheted te álmodón!
Itt minden rombolásra lázít
És lázadásra ingerel:
Mintsem tovább hordozza láncit,
A szellem inkább égjen el!
Enyésztő láng nem szebb-e vajjon,
Mint ami aljasan tenyész?
Bukó hős, mint barom az almon?
Különb-e a tűznél a penész?
Ne higgy te lassu haladásba,
Filisztereknek hagyd e tant!
Természet örök újhodása,
Miből minden nemes fogant.
A régi rossznak foltozása
Nem nyerhet örök életet;
Csak az a kornak messiása,
Ki szívben újjászületett.
Lélekben újjá, önmagából,
Megistenült lény, önvilág,
Egy szikra Isten homlokából,
Föltétlen új, remek, csodált.
Előre hát, te Isten-ihlett,
Kit lelki szomj edz és gyötör,
Emelj, ragadj magasba minket,
Téged követni szent gyönyör!
Teremtsd újjá ez ó világot,
Lehelj dicsőbb lelket bele!
Magányod kincseit kitárod:
S benépesül a föld vele.
Ó, gazdagítsd e kolduslétet
És örökítsed a jelent;
Meghódol itt minden tenéked:
Ó, hozd le, hozd a végtelent!
Jövel, jövel, te büszke korszak,
Mely a szellem szavára kél!
Ledönteni e léha, korhadt
Világot óriási kéj!
ÚJJÁSZÜLETÉS
Nem az vagyok, ki tegnap voltam;
Testem-, lelkemnek minden íze más:
Tegnap még búban haldokoltam,
Ma élve élek s kedvem óriás.
Magam mögött már összetörtem
A hidat, mely óhajtott partra vitt,
S ott hagytam némán, megbüvölten
Vak üldözőim bőszült csapatit.
Sínylődtem tegnap még a porban,
S mi más vagyok ma, életem mi más!
Tegnap még gyáva gyermek voltam,
Ma az eget ostromlom mint gigász.
Bár homály födi származásom,
Nem, nem lehet atyám, nemzőm a por!
A gonosz látszat ne alázzon,
Lelkemben egy fensőbb titok honol.
Hogy égben-e avagy pokolban
Van létem gyökere: kutassa más!
Szabad vagyok, bár szolga voltam,
Tegnap még bűnös, már ma messiás.
Szabad vagyok! A port leráztam,
Mely büszke lelkemen lomhán tapadt!
Tisztán, önzetlenül kiváltam,
Nem égtem el az élettűz alatt.
Újjá levék vérből s igéből,
S megtisztulék a szellemtűzben én,
Újjá levék szívem szívéből,
Magamban magamat fölismerém.
Újjászülettem gondolatból,
Szabaddá tőn az isten-érzelem,
Sugár vagyok az eszmenapból,
S az örök nappal egy a lényegem.
Tegnap a földnek terhe voltam,
Ma égbe visz az elragadtatás.
Tegnap még árnyak árnya voltam,
Ma a világ világa: messiás.
Ó, boldog lét, örök szabadság,
Föltámadások végtelen sora!
Lelkem a végtelen vizek ragadják,
Leszállt szívembe Éden fénykora.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Bennem újjászületni jöjjetek!
Kik élni vágytok s üdvözülni,
Lelkembe, e templomba lépjetek!
Ó, jöjjetek be templomomba,
Tűzből s lélekből újjászüllek én,
Mert magam is újjászülettem,
Mert én vagyok a szeretet s remény!
Én vagyok a hit, én az eszme,
Én a világot nemző gondolat,
A végtelen lét tiszta telje,
Mérhetlen dús, mert végtelen szabad.
Ó, jöjjetek be templomomba,
Hogy titeket is újjászüljelek,
Megistenülve szent lakomba
Legyetek, mint a boldog Istenek!
[1892. július 9.]
ÚJ JÓZSUE
I.
Kiragadom az időbül,
Ami soha el nem évül.
Megragadom azt a percet,
Ami soha le nem perceg.
Elragadom azt a hangot,
Mi a szívből szívbe hangzott.
Fölragadom azt a lelket,
Kit igazság szomja kerget.
Elragadom, föl az égig,
Kit fensége le nem szédít.
Kiragadom a világból,
Kiben eszme tüze lángol.
Azt a lángot istenkézből
Leragadom, le az égből.
II.
Megállítom azt a percet,
Mi az örök órán perceg.
Beállítom a szívekbe,
Szív legyen a dolgok rendje!
Elállítom, ami múló,
Szárnyaszegett, porbafúló.
Fölállítom azt a szobrot,
Nagy-merészen égbe rontok.
Megállítom azt a percet,
Maradjon az üdv itt veszteg!
VALLOMÁS
Szeretlek égi áhitattal,
Híven örökké igazán:
Oly tiszta,mint a nap szerelmem,
És mély miként az óceán,
Mert legdicsőbb te vagy a födtekén,
Szebb,mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelém
Az én szerelmem az élet maga.
Szeretlek forró indulattal,
Lobogva kéjjel, lángolón.
Oly forró ,mint a tűz,szerelmem,
S miként a tűz,oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan,nem álom életem,
Ha te hajolsz áldólag én fölém.
Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó,mint a nap,szerelmem,
S háborgó ,mint az óceán.
Önnön világát nem szeretheti
Jobban az Isten,mint én tégedet;
A láng,mely a világot élteti,
Halált is oszt,mert vég nélkül szeret.
Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány;
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomány?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra írigy,gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!
Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni,sírni,kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szivem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni,bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi csontfalak.
Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár,de hervadatlan,
Örök,mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy,mint büszke csillagok,
Nagy sziveden a mennyet élvezém,
Szivünkbe hallhatatlan láng lobog,
Hiszlek,szeretlek,és reméllek én!
Komjáthy Jenő Vallomás
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Komjáthy Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-19 19:30:31, szerda
|
| |
| |
BORBÉLY ZSOLT ATTILA CSÖRTÉJE A JOBBIKKAL
Borbély Zsolt Attila becsületes, gerinces magyar ember, nem pártok szekértolója, a tisztesség és következetesség jellemezte mindvégig közéleti pályáját. Könyveiben nem öncélú kritikát fogalmaz meg, hanem a közösség iránti aggódás lelhető fel minden sorában. Nagyszombaton interjút adott a közszolgálati televíziónak, mely interjút alább megnézheti mindenki. A téma természetesen a Jobbik pálfordulása, nemzetárulása, mely mellett szó nélkül elmenni nem lehet és nem is szabad. Gondolom nagy titkot nem árulok el senkinek azzal, hogy minden szavával nagyon sokan egyetértenek, elég volt a süketelésből és a mellébeszélésből!
Vállalhatatlanná vált a Jobbik, amely beállt az álbaloldal mellé!
Borbély Zsolt: Vállalhatatlanná vált a Jobbik, amely beállt az álbaloldal mellé
Link
BORBÉLY ZSOLT ATTILA CSÖRTÉJE A JOBBIKKAL
Itthon.ma
Borbély Zsolt Attila szerint kimerítette a nemzetárulás fogalmát a Jobbik azzal, hogy nem szavazta meg a felsőoktatási törvény módosítását - a lex CEU-t . Mi ennek a háttere és mi a Jobbik véleménye? Íme!
Borbély Zsolt Attila április 13-án Facebook-bejegyzésben Link kritizálta a Jobbikot, mert szerinte az Orbán-Soros csatában a Jobbik Soros mellé állt.
Nem megszavazni a CEU előjogait megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva? Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából - írja Borbély.
Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét? - teszi fel a kérdést, majd megválaszolja: Soha!
Szávay István: szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem nem
A Jobbik alelnöke, Szávay István ugyancsak Facebookon Link válaszolt a nyílt támadásra: Zsolt, nagyon sajnálom, hogy ide jutottál, hadd szögezzem le az elején. Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem.
Kár, hogy még mindig nem akarod megérteni, hogy a magyar politikai élet nem két-, hanem háromosztatú. Hogy nem csak ezek meg azok vannak; hogy nem csak egy kisebbik meg egy nagyobbik rossz közül lehet választani; hogy az egyikkel való szembeszegülés nem a másikkal való szövetkezést jelenti, hogy a Fidesz politikáját nem csak annyiban kell mérni, amennyiben te méred, hogy jobb-e annál, ahogyan az MSZP kormányzott. - fejtette ki a Jobbik helyzetét a magyar politikai életben Szávay.
Borbély Zsolt Attila a közszolgálati médiában:
A közszolgálati média felkapta Borbély Zsolt Attila nemzetárulózó írását, majd exkluzív interjút készítettek az erdélyi politológussal, amelyet itt lehet megnézni Link
Borbély Zsolt Attila ápr 17-én reagált Szávai Istvánnak is Facebookos bejegyzésében.Link
Megállapítható, hogy elkezdődött a kampány Magyarországon, amely talán az eddigiek közül a legmocskosabbnak ígérkezik.
A levélváltások a Jobbik pálfordulásáról, nemzetárulásáról
Hírfolyam - irásban
1.
Borbély Zsolt Attila
2017 április 13., 7:33
A Jobbikkal a kezdet kezdetétől rokonszenveztem.
Imponált dinamizmusuk, nemzeti elkötelezettségük, felkészültségük, határozottságuk, bátorságuk. 2009-ben, amikor bemondta a rádió, hogy 15%-ot értek el az EP választáson, s épp két kedves mátrai borász barátunkkal utaztunk hazafelé, Aradra, apámmal együtt euforikus diadalüvöltésben törtünk ki.
Jó volt tudni, hogy létezik egy politikai erő, mely kimondja az igazságot, melynek a nemzet érdeke mindenek előtt való, mely csak azért ölt párt-formát, mert ekként tudja a magyarságot szolgálni.
Hitelesnek éreztem a pártot, az elnökét, a tagságot.
Ha voltak is kisebb-nagyobb hibák (a választás előtti regisztráció elutasítása, az Alaptörvény elutasítása, a vasárnapi boltzár ügyében megtett fordulat) a párt irányvonala vállalható volt 2016 őszéig.
A népszavazási kampánybeli de facto demobilizálás (az a légből kapott propaganda-szöveg, hogy Orbánnak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a voksolás otthonmaradásra buzdította azokat, akik a miniszterelnökben látták a fő ellenséget), a népszavazás utáni gyászos Vona-szereplés, amikor Gyurcsányhoz hasonlóan Vona is lemondásra szólította fel Orbánt, s végül a migránsügyi alkotmánymódosítás meg nem szavazása komoly fejtörést okozhattak azoknak, akik hozzám hasonlóan halálosan komolyan vették azt a jelszót, hogy ,,csak a Nemzet".
Azóta is volt néhány intő jel, de úgy véltem, lehetett ez egy botlás, tévedés, csoportpszichózis-eredmény.
Az viszont, hogy egy olyan politikai csatában, mely lényegében Orbán - Soros presztízsharcra hántható vissza, egy olyan csatában, melyben a CEU nevű liberális agymosoda jövője a tét, Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan.
Ez nettó nemzetárulás.
Gyalázat.
Nem megszavazni a CEU előjogait megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva? Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából.
Írhatnám, hogy szégyellem magam azért, hogy közöm volt hozzájuk, hogy a kezdet kezdetén évekig vezettem a nemzetpolitikai kabinetet társadalmi munkában, hogy elvállaltam egy be nem futó helyet a 2009-es Európai Parlamenti listájukon, hogy a párt létrejötte óta minden esetben rájuk adtam a voksomat.
Írhatnám, de nem írom, mert ez érzelem-diktált, hibás mondat lenne.
Mindezt jó szívvel, belső indíttatásból, hittel tettem.
Szégyelljék magukat azok, akik pénzért vagy számításból, elárulták a nemzeti ügyet, akik egy gyékényen árulnak a globális háttérhatalom helyi erőivel, akik méltatlanokká váltak arra, hogy tovább vigyék a Pongrátz Gergelytől kapott zászlót, akik elvették Jobbik lelkét, akiknek semmi más nem maradt a horizontjukon, mint a hatalom megszerzésének hiú ábrándja.
Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét?
Soha!
2.
Szávay István
április 15., 15:26
Borbély Zsolt Attila számára
Zsolt, nagyon sajnálom, hogy ide jutottál, hadd szögezzem le az elején. Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem. Csakhogy ebben a történetben nem mi kapunk júdáspénzt, nem árultuk el sem ,,pénzért sem számításból" a nemzeti ügyet. Téged kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz mindenütt, csak azért, hogy nekünk árthass. Eddig miért nem készültek veled "exkluzív interjúk"? Mert ma egész nap az este fél kilences szereplésedet reklámozza a M1. Csak azért csinál veled most egy beszélgetést a közszolgálatinak csúfolt csatorna, hogy minket gyalázhass meg hazaárulózhass, megvédve azt a Fideszt, amelynek a legtöbb vezetőjét Soros taníttatta ki, és amely Fidesznek mellesleg eszébe sem volt több mint 20 éven át bezáratni a CEU-t, és most sincs, megmondták már világosan, csak a szavazóikat hülyítik ezzel.
De szerinted ez ,,nemzeti ügy". És tolod azt a baromságot, amit Habonyék, hogy ez most a Jobbikon múlik. (És mindezt Nagyszombat estéjén teszed majd. Sajnálom, hogy ma kell egy ilyen reakciót írjak, de kénytelen vagyok rá.) Miért, mi múlik rajtunk? De egy mondatot le nem írtál arról, hogy miért is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság dönt. Mi ugyanis csak ennyit mondtunk, nem többet. Az a baj a CEU-val, hogy nem tartja be a törvényeket, ugye? Akkor miért gond, ha az AB ezt a kérdést értelmezi? Miért? Orbán Viktor azt mondta még ellenzéki vezetőként, hogy Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye. Igen, ő maga mondta mindezt még 2007-ben. Miért jelenti ez azt, hogy a Jobbik eladta magát, hogy hazaárulók vagyunk, meg hogy Gyurcsányék mellé álltunk, satöbbi?
De arról sem hallottam tőled, hogy milyen precedenst jelent ez a törvény meg a ,,külföldről pénzelt civilekről" szóló ott, Erdélyben például. Sokkal jobban ismered a románokat nálam, remélem, nem akarod te is megmagyarázni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, mert ,,más a jogi helyzet". Persze, hogyne, ez aztán baromira szokta érdekelni a románokat, a jogi helyzet, ha valami magyarellenes lépésre szánják magukat. És ehhez most Magyarország szolgál jó példával.
Igen, ez ma a közszolgálatiság, hogy egy műsor csak azért készül el, hogy lejárathasson egy ellenzéki pártot. Semmi másért, csak hogy az uralmon lévők érdekét szolgálja. Zsolt, Te meg ehhez asszisztálsz erkölcsbajnokként és független értelmiségiként.
Független értelmiségi, jut eszembe. Évekig hallgattam ezt tőled, erre tessék, ez lett belőle. Mondjuk neked legalább akkor nincs félnivalód a következő évektől, mert az, amit Bayer Zsolt pár napja leírt, az téged egyáltalán nem zavart. Megfélemlítéssel és üldöztetéssel fenyegetni a másként gondolkodókat. Így, szó szerint. De abba egyébként nemcsak a liberálisok értendőek bele, hanem mi jobbikosok is, és mindenki más, aki szemben áll ezzel a mocskos, hazug és bűnöző rendszerrel. Bayer ezt tette. Fenyegetett, és ezt a hatalom nevében tette, tőle a mai napig senki nem határolódott el a Fidesz részéről. De te sem, sehol le nem írtad, hogy normális országban ilyet nem lehet. Hogy a kormánypárt egyik alapítója, fő megmondóembere és a békemenetek (!) egyik szervezője polgárháborút vizionál. Többes szám első személyben beszélve nyíltan és durván megfenyeget mindenkit, aki nem ért egyet a kormány politikájával - most éppen egy egyetem egy nap alatti ellehetetlenítésével. És számodra ez ,,nemzeti ügy".
Nem, Zsolt, ennek semmi köze a nemzeti ügyekhez, ez csak egy eszköz és egy ürügy, amelynek kapcsán egy terebélyesedő diktatúra egyrészről átmozgatja a saját táborát, másrészről pedig már erőszakos fellépéssel fenyegeti a másként gondolkodókat. Én nem akarok ilyen országban élni, Zsolt, ahol ezt lehet! Nem akarok! Ahol engem üldözhetnek és megfenyegethetnek a véleményem miatt. Az én családom megszenvedte ezt már pár évtizeden át, elég keményen, hogy mást gondolt a világról, mint amit a hatalom elvárt volna. Meg még sok százezer másik magyar család is. Elég volt annyi!
Ma Magyarországon ugyanis egy ideje már nem az MSZP a kommunista utódpárt, hanem a Fidesz. Nem a baloldali erők folytatnak bolsevik hatalomgyakorlást, hanem a kormánypártok. A magyar nemzet szabadságának legnagyobb ellensége ma már nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is Soros György, hanem maga Orbán Viktor és az általa működtetett maffiaállam.
De nem, nem fogunk össze baloldallal, eszünkbe sincs. Kár, hogy még mindig nem akarod megérteni, hogy a magyar politikai élet nem két-, hanem háromosztatú. Hogy nem csak ezek meg azok vannak; hogy nem csak egy kisebbik meg egy nagyobbik rossz közül lehet választani; hogy az egyikkel való szembeszegülés nem a másikkal való szövetkezést jelenti, hogy a Fidesz politikáját nem csak annyiban kell mérni, amennyiben te méred, hogy jobb-e annál, ahogyan az MSZP kormányzott.
Én tovább küzdök ez ellen az aljas rendszer ellen egészen addig, amíg csak lehetőségem lesz rá! Hiszek benne, hogy mi, jobbikosok tudunk majd ezen változtatni, hogy 2018-tól más jövőt szabhatunk a Hazánknak. Mi jobbak akarunk lenni ezeknél. Mi nem úgy akarunk majd jól kormányozni, hogy megfenyegetünk, elnyomunk és eltaposunk másokat. Számunkra a nemzeti ügyek nem a politikai ellenfeleink megbélyegzését és a velük való leszámolást fogják jelenteni. Tőlünk neked nem lesz félnivalód és nem fogunk téged meg a barátaidat hazaárulónak nevezni, ha nem értesz majd velünk valamiben egyet. Győzni akarunk, győzni fogunk! De ha véletlenül mégsem lesz így, küzdünk tovább. Amíg tudunk. De akkor aztán egyszer lehet, hogy engem is elvisznek majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a ,,nemzeti érdek".
Na, erről szól valójában az egész CEU-ügy, hogy ezt hagyjuk-e. Hogy ráléphet-e a hatalom erre az útra? A te válaszod az igen, mert ,,azokkal" szemben szerinted minden eszköz megengedett. Az én válaszom viszont a nem!
Pócspetriben vagyunk most, Zsolt, 1948 júniusában, és szépen haladunk tovább. Te pedig korunk Vásárhelyi Miklósává lettél. Nem ez ellen küzdöttél világ életedben? Egy hazug, elnyomó, autoriter és önérdekű politikai rendszer ellen ott, Erdélyben? És most ugyan ehhez csatlakozol itt Magyarországon. Nem csak hogy csatlakozol, hanem ki is szolgálod azt.
Őszintén sajnálom, hogy téged annyira elvakít az ellenoldal iránti gyűlölet, annyira nem tudsz (soha nem is tudtál) kimászni a szellemi lövészárkodból, hogy ezt nem vagy képes megérteni. Csak igen vagy nem, csak fekete vagy fehér. Csak mi vagy ők. De a ,,mieinknek" mindent lehet, minden elnézhető, minden megmagyarázható, mert az a nemzeti érdek?
Lelked rajta, remélem, legalább megéri. A Magyar idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad. Most már legalább lesz elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre panaszkodtál még nemrégiben. Csak hát amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél népszerű, mióta a Fidesz kiegyezett velük. De persze ezen is könnyedén felülemelkedtél, pedig hányszor hazaárulóztad már le az RMDSZ-t is. Így végre most már megvan a saját témád, ami már a Fidesznek is tetszik: a nemzeti radikális - ráadásul erdélyi magyar, két legyet egy csapásra -, aki jól megmondja, milyen szemét és hazug is valójában a Jobbik. És persze nemzetáruló is. ,,Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét? Soha!" Írod az FB-oldaladon. Akkor már inkább maradjon a Fidesz, ugye? Folytatódjon csak az ország totális kifosztása és nemzetközi elszigetelése, az egészségügy és az oktatás agóniája, a szabadságjogok szűkítése, a jogállam felszámolása, a másként gondolkodók megfélemlítése, a fiatalok nyugatra menekülése, valamint a megalkuvó, stratégia partnerségről papoló, de a külhoni magyarokat naponta eláruló kül- és nemzetpolitika.
Te most már világossá tetted, hogy ezt támogatod. Aztán majd jönnek a további tévés szereplések is, Bencsikkel, ifjú Lomnicival meg a többi lakájjal mehetsz majd megbeszélni az ország és a világ dolgait és megvédeni a kiépülő diktatúra minden mocskát és aljasságát.
A nemzeti ügyeket.
Független értelmiségiként persze.
Zsolt, ismerjük egymást régóta, barátok voltunk egykor. Sajnálom, hogy ilyen utat választottál. De legyen bármennyire is elfogadhatatlan számomra valamely álláspontod, akkor sem fogom soha azt mondani rád, soha és senki kedvéért, hogy nemzetáruló vagy. Mert jól tudom, hogy ez nem igaz.
3.Exkluzív interjú Borbély Zsolttal
Link
4.
Borbély Zsolt Attila
április 17., 8:41
Válasz Szávay Istvánnak
Kedves István!
Húsvét vasárnapján nem volt időm érdemben, pontról pontra válaszolni terjedelmes írásodra. De most, a hétfői locsolkodás előtt szakítok erre időt, míg a gyermekek még alszanak.
Azt írod: ,,Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem. Nem nagy különbség, de azért a pontosság kedvéért szögezzük le: nemzetárulásnak neveztem azt a magatartást, hogy előbb meggyengítjük a magyar miniszterelnököt (hogy miként, hány kanyarral, hány következetlenséggel arról jobb nem beszélni, de ha akarod, dokumentálom neked a Jobbik pálfordulásait) az alkotmánymódosítás meg nem szavazásával, majd kárörvendezünk azon, hogy meggyengülve megy Brüsszelbe.
És igen, továbbra is vállalom, hogy ez nemzetárulás, amihez hasonlót eddig csak a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség művelt. Érdekes filozófiai vita lenne, hogy ha egy adott helyzetben, egy adott ügyben egy párt nemzetárulást követ el, akkor onnan kezdve lehet-e nemzetárulónak bélyegezni. Én hajlok arra, hogy nem, elvégre egy pártot helyesebb tevékenységének összessége alapján megítélni. Viszont az eset intő jel lehet az adott párt támogatói számára, hogy adott politikai kontextusban ez a politikai szervezet, jelen esetben a Jobbik akár nemzetárulásra is vetemedhet a kormány ellen folytatott, szentnek hitt háborújában.
Olvassuk tovább a szövegedet. ,,Csakhogy ebben a történetben nem mi kapunk júdáspénzt, nem árultuk el sem ,,pénzért sem számításból" a nemzeti ügyet. Téged kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz mindenütt, csak azért, hogy nekünk árthass."
Ezt nyilvánvalóan másképpen látjuk. Ami a Júdás-pénzt illeti, én ezzel nem vádoltalak, célozgatásodra válaszul hadd szögezzem le: nem ajánlottak sem pénzt, sem más előnyt az interjúért, nem is fogadtam volna el. Világéletemben, ha magyar médiaorgánum képviselői megkérdezték valamiről a véleményem, akkor válaszoltam. (Talán észrevetted, soha nem támadtam például elnöködet azért, mert az ATV-ben lépett fel. Szerintem a nemzet ellenségeinek sajtóorgánumaival szemben kétféle magatartást létezik, mindkettő egyformán legitim. Az egyik abból indul ki, hogy ezeket az orgánumokat bojkottálni kell morális alapon, a másik pedig abból, hogy épp ezeken keresztül lehet elérni azokat, akik még nem tartoznak a táborunkba.) Magyar médiaorgánumokról beszéltem, mert román megkereséseket volt már szerencsém visszautasítani, mivel nem kívánok magyar ellentéteket a román médiában exponálni.
A Fideszes média felkap, miként írod, ez igaz, számítottam is erre. De miután átléptétek a Rubicont, ne csodálkozzál, ha nem bánom, hogy jogos bírálatom (amivel a pozitív reakciók tömegének tanúsága szerint sokak fájdalmának adtam hangot) minél több emberhez eljut. Az pedig számomra nem kérdés, hogy számításból (egyébként helytelen, önsorsrontó számításból), attól az ábrándtól vezérelve, hogy esélyetek van a baloldalról annyi szavazatot elcsábítani, hogy kormányra jussatok ismételten a nemzeti érdek ellen cselekedtetek. Ha úgy tetszik elárultátok a nemzeti ügyet. Nyilván kellemetlen, hogy ezt valaki kimondja, ráadásul olyan valaki, aki elég messze elment veletek, mert bízott a csapatban és annak vezetőjében.
Azt állítod, hogy CEU-ügyben tolom ,,azt a baromságot, amit Habonyék, hogy ez most a Jobbikon múlik." Állításod egyszerűen hamis. Hogy tudatosan hazudsz vagy csak tévedsz, rosszul olvasol, nem tudom. Egy szóval sem mondtam, hogy a CEU sorsa a Jobbikon múlik. Azt mondtam, hogy a Jobbik a nemzet ellenségeinek oldalára állt ebben az ügyben. Nagy különbség.
Felrovod nekem, hogy egy mondatot le nem írtam arról, hogy miért is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság dönt." Nem írtam, mert ez mellékes számomra. Ugye nem baj, ha magam válogatom meg a témáimat? Az őszi nemzetárulás után ez volt az utolsó csepp, ez a szimbolikus odaállás a globális háttérhatalom helyi segéderői, a magyar nemzet nyílt ellenségei mellé a kormánnyal szemben Soros György janicsárképzőjének ügyében.
Azt is felhánytorgatod, hogy úgymond elfelejtem, hogy ,,milyen precedenst jelent ez a törvény meg a ,,külföldről pénzelt civilekről" szóló ott, Erdélyben". Ha végiggondolod a Trianon óta eltelt évszázadot, akkor láthatod, hogy a románok számára mellékesek a precedensek. Már leírtam egyszer, hadd emeljem ide: a román fél a pillanatnyi vélt vagy valós érdekeinek megfelelően húzza vagy nem húzza elő a magyar kártyát. Emlékezetes, hogy micsoda hörgés volt Bukarestben Antall József 1990-es, tizenötmillió magyart emlegető kijelentése alkalmából, bezzeg, amikor Orbán Viktor lényegében ugyanazt mondta 8 évvel később, akkor hallgattak, mint a csuka és kivártak. Ugyanez áll az első, a szocialisták által szervezett magyar-magyar csúcsra, amiből a románok nemzetközi botrányt kavartak, míg az annál sokkal erőteljesebb lépés, a Magyar Állandó Értekezlet megalapításakor csend volt. Számtalan más példa is említhető lenne, mind a hallgatásra, mind pedig arra, mikor semmiből kreálnak ügyet - pl. Tőkés László ellen a védhatalmi kérdésben indított offenzíva vagy a kézdivásárhelyi mondvacsinált terrorista-ügy - mert a politika boszorkánykonyhájának méregkevergetői úgy vélik, szükség van egy kis magyarellenes hangulatkeltésre.
Problémát látsz abban, hogy Bayer Zsolt felháborodott reakciója kapcsán sehol le nem írtam, ,,hogy normális országban ilyet nem lehet."
Persze, hogy nem írtam le, mert ebben az ügyben Bayer Zsolt oldalán állok. Felháborodását nemcsak megértem, de át is érzem. Legfeljebb másképpen adok neki hangot.
Mert nem Pócspetriben vagyunk kedves István, hanem 1918-ban, de szerencsére Tisza István nem családi villájában tartózkodik önkéntes politikai száműzetésben, a csőcselék őrjöngése közepette, a végzetre várva, hanem miniszterelnöki jogkörét gyakorolja. (Kísérteties egyébként, hogy mennyire hasonlít a felelőtlen, magát megtévesztő módon 1848-asnak nevező ellenzék Tisza elleni hőbörgése a ti utóbbi időben felvett stílusotokhoz.)
1918-ban is a magyarságot tönkre tenni igyekvő sötét háttérerők heccelték a tömeget a törvényes kormány és a magyar államrend ellen. A hatás is ugyanaz lenne, ha most ez a CEU mellett tüntető csürhe, mely azzal fenyegetőzik, hogy a kormány vagy lemond vagy kirángatja őket a ,,pesti nép" a parlamentből, netán sikerrel járna.
Ha most a baloldal, ha úgy tetszik, a Soros-erők hatalomra kerülnek, akkora magyarságnak vége, ez ennyire egyszerű. Érdekes, hogy ezt pártod alelnöke, Toroczkai László tisztán látja, te meg nem. Mint ahogy szinte vége volt magyarságnak 1918/19-ben is, szerencsére akadt egy államférfi Horthy Miklós személyében, aki egy életképtelennek tűnő államterületből megteremtette hozzá hasonlóan elkötelezett hazafiakkal, Bethlen Istvánnal, Klebelsberg Kúnóval, Gömbös Gyulával és másokkal karöltve a magyarok hazáját.
Azt írod, hogy nem akarsz olyan országban élni ,,ahol üldözhetnek és megfenyegethetnek a véleményed" miatt. Hadd idézzem az általad annyira elítélt Orbán Viktort, aki legfrissebb interjújában is elmondta, hogy szerinte mennyire vicces, amikor a kormány ellen tüntető tömeg diktatúrát kiált.
A jelek szerint annyira pátoszos hangulatba kerültél saját soraid hatására, hogy egy idő után teljesen elszaladt veled a ló. Azt írod: ,,lehet, hogy engem is elvisznek majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a ,,nemzeti érdek". Íme, miként lehet egyszerre minden alap nélkül az ártatlanul meghurcolt áldozat képében tetszelegni és szintén minden alap nélkül erkölcstelenséggel megvádolni a vitapartnert.
Megnyugtatlak, István, nem fogom helyeselni, ha téged netán ,,elvisznek", de ilyesmire nem fog sor kerülni. Ezt a patetikus, hangkeltő, komolytalan fordulatot pedig betudom annak, élénk fantáziáddal Pócspetrit emlegetted.
Azt írod, hogy ,,A Magyar idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad." Kezdjük azzal, hogy nem a Magyar időkre illik a ,,bolsevik mocsok" megnevezés, hanem a Jobbik által elsiratott, a magyar közéletet évtizedekig szennyező Népszabadságra. Ugyanakkor nem tudom, kedves István, hogy milyen flekkpénzt adnak, még nem kaptam honort tőlük kézhez, bár biztos fogok. Ha érdekel, majd közlöm veled az összeget is, hogy nyugodtan kiírhasd a Fb-oldaladra. Ez már ilyen: ha az ember közíróként dolgozik, leírja a véleményét egy ügyben a megfelelő szinten és azt egy sajtóorgánum közli, akkor azt meg szokták fizetni, mint szellemi munkát. De számomra mellékes ez a dimenzió. Nem dicsekvés, tényközlés: az Erdélyi Naplónak nyolc évig, 2001 és 2009 között dolgoztam ingyen és bérmentve, mert az volt a nemzeti gondolat legfontosabb erdélyi képviselője a legnehezebb időkben és mivel nem tudtam saját zsebemből anyagilag támogatni a lapot, mint tette azt például Toró T. Tibor barátom és harczostársam, akkor még parlamenti képviselőként, mondtam, hogy azzal tudok segíteni, hogy honorárium nélkül írok nekik heti rendszerességgel.
,,Most már legalább lesz elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre panaszkodtál még nemrégiben."- írod. Nem emlékszem, hogy erre panaszkodtam volna, de hálás lennék, ha felfrissítenéd az memóriámat. Nekem soha nem volt probléma, hogy hol közöljek, inkább az, hogy tudok-e annyit írni, amennyit tőlem közölnének különböző nemzeti sajtóorgánumok anélkül, hogy inflálódjon a mondanivalóm.
Van ez tovább is: ,,amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél népszerű, mióta a Fidesz kiegyezett velük."Az RMDSZ politikájának mélyreható elemzését szidásnak is lehet éppenséggel nevezni, a nem túl elegáns stílusfordulatot betudom annak, hogy épp vitában állunk. Az RMDSZ bírálatom soha nem volt öncélú, mindig azt szolgálta, hogy ez a szervezet térjen vissza arra az útra, melyről 1996-ban letért, az autonómia, a nemzetépítés, a belső önrendelkezés útjára.
Abban igazad van, hogy a Fidesz a migránskérdés árnyékában kiegyezett velük, mert Orbán célja minden bizonnyal az, hogy lehetőleg minden frontot pacifikáljon, amit csak lehet. (Egyébként ezért is volt számomra meglepő a CEU ügyében a határozott kormányzati fellépés. A jelek szerint elszámolta magát a kormány, amikor úgy vélte, hogy Trumpban szövetségesre lel Sorossal szemben, az viszont, hogy ezen a fő világhálós fórumotok, az alfahír örvendezik, az minimum gusztustalan.)
Egyesen felteszed nekem a kérdést, aminek egyébként örülök:
,,Akkor már inkább maradjon a Fidesz, ugye?"
A válaszom lényege: igen.
Ország-világ előtt vállalom, hogy most, amikor Európára és azon belül Magyarországra soha nem látott, a keresztény fehér civilizáció pusztulását ígérő veszély árnyéka vetül, akkor azt a politikust fogom támogatni jövőre a szavazatommal, aki ezzel a veszéllyel a hozzád hasonlók hátbatámadása ellenére is sikerrel vette fel a harcot, s aki ezt a harcot a legnagyobb sikereséllyel folytathatja továbbiakban. És ez nem jelenti azt, hogy ne látnám a Fidesz hibáit.
Mint ahogy azt sem, hogy a Jobbikban ellenséget látnék. A Jobbik olyan politikai aktor, melynek a lépesei ebben a játszmában sajnos kiszámíthatatlanok. Meggyőződésem, hogy a Jobbikban maradók zöme nemzetben gondolkodó ember, ilymódon a pártnak önmagából való kifordulása dacára is van még nemzetpolitikai potenciálja.
Szomorú viszont az, hogy míg közel másfél évtizedig tudni lehetett, hogy a Jobbik a pártérdek és a nemzetérdek ütközésekor ez utóbbit választja, most szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő dilemmahelyzetben ismét a kormányra kerülés ábrándja fogja majd meghatározni, hogy miként voksol frakció.
Köztük te is, kedves István.
Visszafogott reménykedéssel üdvözöl volt barátod,
Borbély Zsolt Attila
Borbély Zsolt Attila
2017.06.11.
Az alábbi szöveg megírásának belső igénye tegnap este fogalmazódott meg bennem, miután elolvastam a kuruc.info-n az N1TV velem készült interjúja alatti hozzászólásokat.
Úgy véltem helye van e kis eszmefuttatásnak a blogomon és a FB-falamon is.
Kedves és kevésbé kedves kurucos hozzászólók!
Lehet, hogy Nektek furcsa, hogy szellemi energiát és időt nem kímélve érdemben reagálok a zömmel fröcsögő, méltatlan, szellemileg pedig teljességgel tartalmatlan reakciókra, melyek nyilván azokat minősítik, akik megfogalmazzák őket.
Ennek az oka nagyon egyszerű.
Világ életemben úgy gondoltam, hogy minden magyar emberrel van beszélnivalóm, aki egy szalmaszálat hajlandó önzetlenül odébb tenni a Nemzet érdekében. Akkor is, ha éppen engem pocskondiáz, mert csak odáig viszi az agya, hogy felmondja a pártpropagandát, mert képtelen a problémák árnyalt megközelítésére, mert pártszemellenzőt visel és nem a nemzeti érdek, hanem a pártérdek diktálja szavait.
Az engem ért vádak, melyek lényege az, hogy megvettek volna és átálltam volna a Fideszes oldalára nevetségesek és szánalmasak.
Ki mint él, úgy ítél.
Aki rögtön azzal mocskol, hogy megvásároltak, az vélhetően maga megvásárolható.
Jómagam beleértve a Tőkés László szellemi holdudvarában eltöltött temesvári esztendőket (1987-1989) harminc éve tevékenykedem a közéletben. Ezidő alatt egyetlen sort sem kell megtagadnom amit írtam, egyetlen politikai gesztusomért nem kell szégyenkeznem. Soha semmit nem tettem a közéletben anyagi megfontolásból és hála Istennek semmiféle juttatást nem kaptam. Közéleti pozícióimat ingyen és bérmentve láttam el (rövid életrajzomat lásd itt: http://emnt.org/borbely-zsolt-attila,-alelnok,-a-nemzetpoli...), sőt, olyan is volt, amikor sokszáz kilométeresen útjaink egy részét például a nemzeti autonomista Reform Tömörülés platform rendezvényeire magunk fizettük zsebből, az ügyszeretet által mozgatva.
Ami a Jobbikot és a Fideszt illeti, számomra egyik szervezet sem igazodási pont. Jómagam halálosan komolyan veszem azt, amit ma már a Jobbik csak jelszó szinten hirdet: ,,Csak a Nemzet!".
A Jobbik és a Fidesz két olyan szervezet, mely befolyásolja a magyar nemzet sorsát, két olyan párt, melynek minden hibájuk ellenére van nemzetpolitikai potenciálja. Ellentétben a magukat balra soroló siserehaddal, melyek az ellenséges erők ötödik hadoszlopát képezik hazánkban.
Jelen pillanatban az európai kultúrát végveszély fenyegeti.
A migránskérdést nem Orbánék találták ki vagy nagyították fel, az újkori népvándorlást a globális háttérhatalom Európa tönkretétele céljával irányítja Coudenhove-Kalergi gróf 1925-ös lázálma, a nemzetek nélküli kevert fajú Európa megteremtése érdekében.
Ennek a hatalomnak a nyílt színi embere a már több politikai rendszer megbuktatásához hatékonyan hozzájáruló George Soros, aki Szávay István szerint kisebb veszélyt jelent a magyar emberek szabadságára nézve, mint a vele szembeszálló Orbán.
S akinek liberális agymosodájának ügyében a Jobbik egy követ fújt Gyurcsányékkal, amikor szignálta az alkotmánybírósági beadványt. Jogállamról papolunk, mint nemzeti radikális párt, amikor a kormány végre fellép a jog eszközeivel a ballib agymosás ellen?
Visszatérve a migránskérdésre: nap nap után érkeznek az egyre aggasztóbb hírek ebben a tárgykörben. Azok az emberek - az Unió vezetői - akiknek a tűzoltás lenne a feladata, olajat locsolnak a tűzre, puskaporos hordókat görgetnek a tűz felé, szélesre tárják a kapukat, hadd jöjjenek a hódító szándékú, beilleszkedni, dolgozni nem akaró, Európát a maguk képére formáló betolakodók.
Ebben a harcban megítélésem szerint Orbán Viktornak van a legnagyobb esélye hatékonyan képviselni a magyar és az európai érdekeket.
Ennyi köt engem a Fideszhez.
Rájuk fogok szavazni jövőre, mert ettől a gesztustól remélem azt, hogy tettem valamit - közéleti aktivitásom, közírói tevékenységem mellett - azért, hogy száz év múlva legyen még Magyarország.
2014-ig a Jobbikra szavaztam, mert a legfontosabb kérdésnek a nemzeti öntudatápolást és a nemzetépítést, a középosztály és a középparasztság erősítését láttam.
De itt most a lét és nemlét között kell dönteni.
A szöveg további része - beleértve a Trianon-emlékév kérdéskörének taglalását - az alábbi címen (Linken) olvasható:
A Fideszről, a Jobbikról, a nemzeti érdekekről és a Trianon-emlékévről - June 10, 2017
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-17 21:30:23, hétfő
|
| |
| |
ELÉG! ÁLLÍTSUK MEG AZ ANTIDEMOKRATIZÁLÓDÁST!
Felvidék.ma - Foto Pesti Srácok
Nézem a magyarországi eseményeket és egyre inkább növekszik bennem a felháborodás. Mármint nem a tüntetés oka, sokkal inkább a formája és eszközei miatt. Hiszen az magától értetődő, hogy amennyiben valamivel nem ért egyet valaki, az ellen tiltakozik, ennek tömeges formája pedig a tüntetés.
Magyarországon ennek olyan mértékű hagyománya van, hogy szinte alig telt el év 1989-től, hogy ne lett volna valami ellen való tüntetés/tömegdemonstráció (hiába, forradalmi nép a magyar). Olyan rendszert, olyan kormányt ugyanis még nem hordott a hátán a Föld, amellyel mindenki maradéktalanul egyetértett volna. Jó vagy sem, esetleg fura ez a mentalitás, de az igazat megvallva talán jól is van ez így, többé-kevésbé a demokráciának természetes velejárója. Egy öntudatos nép igenis nyilvánítsa ki véleményét (akkor is, ha kisszámú közösségről van szó).
A jelenlegi kormányt és annak intézkedéseit is lehet véleményezni, kritizálni, akár tüntetni is ellene (mindenki eldöntheti egy képzeletbeli mérleg serpenyőjébe rakva a pozitívumokat és a negítvumokat * egy kis segítség ehhez a lap alján), persze morális és demokratikus keretek között. A jelenlegi tüntetések viszont mintha kezdenének túllépni egy olyan határt, amely után az érintettek önmagukat fosztják meg a morális jogtól, hogy tüntethessenek. Ugyanis amit vallanak és amit tesznek, az egyszerűen szemben áll egymással. A tüntetők a liberalizmus és a demokrácia jegyében viselkednek illiberálisan és antidemokratikusan.
Hogyan fér meg a liberális szemlélet mellett az agresszió, a mások inzultálása, vagy az ordenáré viselkedés? Hogyan fér bele a demokratikus jellembe a diktátorozás, diktatúrázás, a véleménynyilvánítás hiányolása úgy, hogy közben alkotmányból eredő joguk véleményt nyilvánítani bármilyen módon, és nyíltan diktátorozhatnak, diktatúrázhatnak. Csak én érzem ezt ellentmondásosnak? Egyik ismerősöm tette fel a kérdést: “Mikor van abszolút demokrácia? Amikor azt lehet mondani, hogy nincs demokrácia."
De folytathatnánk azzal is, hogy miként fér bele a demokratikus keretekbe egy párt székházának, vagy a köztársasági elnöki palotának a megostromlása, megrongálása, vagy éppen a Parlamentbe való bejutási kísérlete? (Én a minap bejutottam az Országházba nagyjából két és fél perc alatt, miután leadtam a személyim számát, és ellenőriztek azt az őrök.)
Annak a logikáját pedig tényleg nem tudom megérteni, honnan veszik a bátorságot a tüntetők bárkit is lenácizni, megbélyegezni, verbálisan támadni? Vagy tán éppen a tolerancia és a véleményszabadság jegyében címkéznek és válogatnak-e sajtóorgánumokat, inzultálnak kötelességüket teljesítő rendőröket (akik mindössze annyit tesznek, hogy fapofával végignézik mindezt).
A fennálló rendszert és intézkedéseit lehet vitatni, de azt nem, hogy egy bizonyos rendre alapszik, amit a jelenlegi ellenzék demokratikus választásokkal eddig nem tudott és valószínűleg jövőre sem fog tudni leváltani, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a választópolgárok többsége nem akarja azt.
Ez pedig óriási frusztrációként hat a széttöredezett ellenzékre és a mostani tüntetőkre, akiknek egyik prominens alakja, Juhász Péter ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy amennyiben nem megy demokratikus módon, akkor más eszközökhöz fognak folyamodni.
Feltehetjük a kérdést, hogy mindez hogyan egyeztethető össze a demokratikus, liberális toleráns eszmékkel, és egy esetleges puccskísérlet, illetve az anarchia eluralkodása az országban vajon milyen hatással lenne Magyarországra és milyen jövőt kínálna?
Húsvét vigíliájában mondjunk nemet az agresszióra és az antidemokratizálódásra!
*
A Mandiner összeállításából megtudhatjuk, mit sikerült a kormánynak megvalósítania
- Negyven éve nem volt olyan alacsony az infláció, mint idén,
- Rezsi csökkentés: 20-25 százalékkal csökkent az áram, a gáz és a távhő ára, - valamint a csatorna, a víz és a PB gáz díja,
- 2016-ban már 4,6 százalékkal emelkedett az átlagbér, és 2017-ben ennél lényegesen nagyobb, 10% feletti növekedés már szinte biztosnak látszik
- a házasulókat havi 5-5 ezer Ft.-tal segíti a kormány a közös életre való felkészülésben,
- 2011-től újra a gyermek hároméves koráig jár a gyes,
- adókedvezmény segíti a munkába visszatérő kismamákat,
- 2010 óta 12,5%-ról 4,5%-ra csökkent a munkát keresők aránya (miközben 700 ezer új munkahely keletkezett és végre a foglalkoztatási arányokban is felzárkózunk az uniós tagországok szintjére)
- a társasági adó 19-ről 10 százalékra csökkent, a személyi jövedelemadó is évi 1%-kal csökkentget, és idén 4%-kal csökkentek az egyéb munkabéreket terhelő közterhek is
- Erzsébet-program: évente 260 ezer embernek biztosít üdülési lehetőséget,
- évente 700 ezer tanuló jutott ingyen tankönyvhöz,
- törvény védi a magyar földet a spekulánsoktól, és 60 ezer ember jutott saját földterülethez
- 160 ezer pedagógusnak növekedett átlagosan 34 százalékkal a jövedelme,
- 95 ezer egészségügyi dolgozó kap 10-41 ezer forintos béremelést,
- a Széchenyi Kártya Program több mint egymillió ember pihenését segítette,
- Magyarország a válság ellenére emelni tudta a nyugdíjak reálértékét,
- hazánkban a kormányváltás óta jelentősen nőtt a minimálbér,
- a Munkahelyvédelmi Akció évi 300-350 milliárd forinttal segíti sok ember munkahelyének megőrzését,
- Magyarországnak már nincs IMF tartozása,
- A kormány 2000 település 685 milliárd forintos adósságát vállalta át, ezzel, több mint 9 millió ember életét helyezte biztonságba.
- Ez a kormány fizette ki az MSZP helyett a MÁV Start- ot, és a tűzoltók elmaradt bérét is
- a gyerekétkeztetés látványosan javult,
- A devecseri és kolontári vörös iszap-katasztrófa kárvallottai új házakat és berendezést kaptak
- Kártalanította a libatartókat.
- Minden idők legnagyobb dunai árvízét védte ki a lakosság a kiváló szervezésnek köszönhetően.
- Újjáépült a Zeneakadémia,
- a Vigadó,
a Wellish-palota (Igazságügyi Minisztérium épülete), impregnált kövekkel tatarozták a Parlamentet.
Megújult
- az Olimpiai park,
- a Ferenciek tere,
- a Keleti pályaudvar,
- az Erkel Színház,
- a Mátyás templom,
- a Várkert Bazár,
- a Palota Negyed a nyóckerben és szinte az egész 8. kerület!
- a Sasadi út (a volt Osztyapenkó) és környéke.
- Megnyílt a felújított füzéri vár.
- Elkészült a 4-es Metró, a Keletitől a Kelenföldi pályaudvarig.
- Új egyetem született és épült, a Ludovika és most épül a Campus kollégiuma.
- Befejeződött a Széll Kálmán tér felújítása.
- Jelentősen emelkedik az orvosok jövedelme.
- A kormány átvállalja a kórházak adósságát.
- Támogatják a falvakat a segélyezési feladataikban.
- Szeptembertől minden rászoruló gyermek napi 4-szeri étkezésben részesül.
Folyik a kórház felújítás!
- 6,8 milliárd forintból felújított Szent Imre Kórház,
- 600 millió forintos rehabilitációs ellátás fejlesztés az egri Markhot Ferenc Kórházban.
- 10 milliárd forint a sportkórház felújítására,
- 1,4 milliárdért épül a körmendi kórház, a kórházban 8000 négyzetméternyi részt felújítanak és 300 négyzetméter új épületrészt építenek.
- 1,4 milliárd jut a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház átépítésére és korszerűsítésére.
- 30 milliárd forintból újul meg a Zala Megyei Kórház,
- a Dombóvári Szent Lukács Kórház 1 milliárd 880 millió forintba kerül,
- 11,2 milliárdos beruházás a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. Még néhány kórházi tétel:
- 1) Szent Imre kórház helikopter leszállóval BP-en.
- 2.) A Pécsi Tudományegyetem 400 ágyas, teljes felújítása.
- 3) Heves megye, Markhot Ferenc kórház 6 milliárd.
- 4) Szombathely Markusovszky kórház.
- 5) Hatvani Albert Schweitzer fél milliárd.
- 6) Bethesda gyerekkórház. BP.
- 7) Debreceni kórház.
- 8) Körmendi kórház, épülőben 1,4 milliárd.
- 9) Kaposvári kórház 1,5 milliárd!
- 10) Békés megyei Pándy Kálmán kórház.
- 11) Bajcsy-Zsilinszky kórház. BP felújítva.
- 12) KARCAGI kórház.
- 13) Várpalotai kórház.
- 14) Uzsoki kórház. BP. 6,5 milliárd ft.
- 15) Nyíregyházi kórház.
- 16) Dombóvári kórház.
- 17) Hódmezővásárhelyi kórház 896 millió.
- 18) Somogy megyei Kaposi Mór kórház.
- 19) Siófoki kórház. 19) Pécsi kórház.
- 20) Mohácsi kórház.
- 21) A győri Petz Aladár 11 milliárd CSÚCS TECHNOLÓGIA !!! Még nagyon sok építése, felújítása folyamatban! Akit érdekel üsse be a GOOGLE-ba a: »Kórház fejlesztések Magyarországon« .Meg lehet nézni kívül-belül, műszerekkel!
- A tanárok fizetését is radikálisan emelték!
- A hűtő-, és mosógép csere pályázat is említésre méltó.
- Lekerültünk a szégyenpadról, ahová az előző kormányok juttattak.
- Felminősítették Magyarországot.
- 10+10 millióval támogatják a családok otthonteremtését (CSOK)
- 2017-ben 1743 milliárd forint lesz a családtámogatásra szánt összeg, ami 243 milliárd forinttal több, mint az előző évben.
Forrás: Polló László, Mandiner
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-16 22:45:32, vasárnap
|
| |
| |
XVI. BENEDEK PÁPA 90 ÉVES
XVI. Benedek nyugalmazott pápa (Marktl, Bajorország, Németország, 1927. április 16. -) ma április 16-án kilencvenéves, aki 2005 és 2013 között volt a római katolikus egyház feje. Az idős pápa 2013. február 11-én jelentette be, hogy a hónap végén lemond tisztségéről, döntését azzal indokolta, hogy elfáradt, nem bírja tovább a hivatal ellátásával járó terheket. Római pápa lemondására az évszázadok során igen ritkán került sor.
MTVA-PORTRÉ
Joseph Alois Ratzinger a felső-bajorországi Marktl am Innben született 1927-ben, nagyszombat napján, s mélységesen vallásos szülei még aznap megkereszteltették. Kamaszéveit a Salzburghoz közeli Traunsteinben töltötte, itt kezdett latinul és görögül tanulni, s itt iratkozott be 1939-ben a kisszemináriumba. A család mély ellenszenvvel viseltetett a nemzetiszocialista rendszerrel szemben, de semmit sem tehetett az ellen, hogy Josephet és testvérét tizennegyedik életévük betöltése után besorozzák a Hitlerjugendbe. Ratzingert tizenhat éves korában a légelhárítókhoz, a München melletti BMW gyár védelmére, később Magyarországra vezényelték. A hadseregből dezertált, rövid időre hadifogságba esett, majd 1945 júniusában bátyjával, Georggal együtt hazatért.
1946-tól filozófiát és teológiát tanult Freisingben és a müncheni egyetemen. Testvérével együtt 1951. június 29-én szentelték pappá, két évvel később Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című disszertációjával teológiai doktorátusi címet szerzett, 1957-ben Szent Bonaventura történetteológiájáról írt dolgozatával habilitált. Freisingben, majd a bonni, a münsteri és a tübingeni egyetemen tanított dogmatikát és teológiát. 1962 és 1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, 1972-ben egyik alapítója volt a befolyásos Communio című teológiai folyóiratnak. Ekkor még a reformerek közé számított, de nézetei - jóllehet a zsinat tanításai mellett mindig kitartott - egyre konzervatívabbá válták. Az egyházi hierarchiában egyre magasabbra jutott: 1977-ben VI. Pál pápa München és Freising érsekévé nevezte ki és bíborossá kreálta.
1981-ben II. János Pál pápa az egyházi tanítóhivatal, a vatikáni Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusává nevezte ki a konzervatív nézeteiről ismert Ratzingert, aki aztán huszonnégy éven át vezette rendkívüli szigorral az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezetet. Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Tanács és a Pápai Biblikus Tanács elnöke is volt. 1986 és 1992 között ellátta a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit, ő terjesztette II. János Pál pápa elé a több mint 900 oldalas Új Katekizmust. 2004-ben ugyancsak az ő vezetésével készült el az Új Katekizmus mindössze 150 oldalas rövidítése, az egyszerű és világos formában megfogalmazott hittani összefoglaló.
1982-ben lemondott a müncheni érsekségről, 1993-ban Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002-ben, hetvenötödik életévének betöltése után az egyházjog értelmében be kellett nyújtania lemondási kérelmét, ám II. János Pál pápa - élve a prorogatio, azaz a meghosszabbítás jogával - hivatalában tartotta egyik legfőbb tanácsadóját. Ratzinger bíborost még abban az évben megválasztották a bíborosok dékánjának, így a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, az egyetlen bíborossá, aki jogosult volt a pápához való állandó bejárásra, és aki felelős lett a pápaválasztás levezetéséért is.
II. János Pál 2005-ben bekövetkezett halála után a bíborosi konklávé alig 26 órás - az egyháztörténet egyik legrövidebb - tanácskozása után Joseph Ratzingert választotta meg a 265. pápává. Az új egyházfő, aki 1730 óta a legidősebben, hetvennyolc évesen ülhetett Szent Péter trónjára, az első világháború alatt regnáló XV. Benedek után választotta a XVI. Benedek nevet. Személyében nyolcadik alkalommal, s 480 év után került ismét német a katolikus egyház élére, és a pápák avignoni fogsága óta először fordult elő, hogy egymás után két nem olasz pápát választottak.
Bár sokan konzervatív fordulatot vártak, a "Cooperatores veritatis" (az igazság segítőtársai) jelmondatot valló pápa inkább fontolva haladó reformer egyházvezetőnek bizonyult. Tisztában volt azzal, hogy a katolikus egyháznak meg kell birkóznia a szekularizálódó világ kihívásaival, de úgy kell megreformálnia önmagát, hogy megőrizze identitását, évszázados hagyományait és értékeit. XVI. Benedek elődjéhez hasonlóan elutasította az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenezte az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését. A pápa és egyháza számára is súlyos teher volt az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések napvilágra kerülése, amelyekért a katolikus egyházfő több alkalommal is bocsánatot kért.
Az idős pápa 2013. február 11-én jelentette be, hogy a hónap végén lemond tisztségéről, döntését azzal indokolta, hogy elfáradt, nem bírja tovább a hivatal ellátásával járó terheket. Római pápa lemondására az évszázadok során igen ritkán került sor. Először a 3. században, a keresztényüldözések idején a szardíniai bányamunkára ítélt Pontianus pápa cselekedett így. 1294-ben V. Celesztin pápa mondott le fél év után, mert a két évig ülésező konklávé által kompromisszumos jelöltként megválasztott idős bencés szerzetes nem tartotta magát alkalmasnak a hivatal terheinek viselésére. XII. Gergely pápa 1415-ben, a konstanzi zsinaton mondott le, hogy véget vessen a nagy nyugati egyházszakadásnak, a zsinat ezzel együtt az ellene fellépett két ellenpápát is megfosztotta trónjától.
A nyugalmazott pápa ma már csak ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt. Szabadidejében szeret zongorázni, legszívesebben Beethovent játszik. Tíz nyelven beszélő, igen nagy műveltségű ember, enciklopédikus teológiai tudása, átfogó bibliai, skolasztikus, az egyházatyákra vonatkozó és a mai forrásanyagokkal kapcsolatos széles körű ismeretei vannak.
(mti)
Link
Isten éltesse még nagyon sokáig az épp ma 90 éves Benedek pápát!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-16 15:15:28, vasárnap
|
| |
| |
A SOROS-RECEPT
A recept egyszerű. Szemelj ki egy megszerzésre érdemes üzleti célt. Küldd oda a civiljeidet, destabilizáld a területet, szervezz hozzá megfelelő médiahátszelet, kreálj káoszt, bontsd le a határokat, bontsd le a nemzeti szuverenitást. Vedd meg a szakértőket, pénzzel, ösztöndíjjal, díjjal, hírnévvel, elismeréssel, hájpolással, kit, mivel kell és lehet. Nevezd őket szakértőknek, függetleneknek, demokratának, nyitottaknak.
Schmidt Mária leírta a Soros-receptet:
MTI. Origo 2017.04.16. 11:39
Soros György Európa destabilizálására, az Európai Unió szétbomlasztására törekszik, miközben az Egyesült Államok elnökét és Orbán Viktor miniszterelnököt is meg akarja buktatni. Ez a fő megállapítása Schmidt Mária történész azon írásának, amely a Látószög blogon jelent meg vasárnap.
Mint a Terror Háza igazgatója az esszéjében írta, Soros és hálózata mindenhol hasonló recept szerint működik.
,,SZEMELJ KI EGY MEGSZERZÉSRE ÉRDEMES ÜZLETI CÉLT.
KÜLDD ODA A CIVILJEIDET; DESTABILIZÁLD A TERÜLETET;
SZERVEZZ HOZZÁ MEGFELELŐ MÉDIAHÁTSZELET;
KREÁLJ KÁOSZT;
ÉS HA MEGVAN, TE LEGYÉL AZ, AKI MEGSZERVEZI A SEGÍTSÉGET AZ ÚJJÁÉPÍTÉSHEZ, ÉS KÖZBEN KIMAZSOLÁZZA A LEGJÖVEDELMEZŐBB ÜZLETEKET!"
- fejti ki.
Schmidt Mária szerint ,,mindenki előtt világos, hogy Soros »civiljei«, vagyis hálózata állt a színes forradalmak mögött Ukrajnában, Grúziában, de Janukovics (Ukrajna volt elnöke, megbuktatásával kezdődött az ukrán--orosz katonai konfliktus, a szerk.) megbuktatásában is benne volt a keze, ahogy az arab tavaszban is".
,,Orbánt is meg akarta és akarja buktatni, meg persze Trumpot is" -- hangsúlyozta a történész. Aláhúzta, ez a módszere is mindenhol azonos. ,,Befolyást vásárol az értelmiségi világban, a tudományos, az egyetemi és a pénzügyi megmondóemberek között, a médiában. Politikai pártokat, civil szervezeteket épít ki, vesz át. Hálózatot szervez belőlük, és fedőszervekként használja őket. Káoszt és nyugtalanságot szít. Minden eszközzel meggyengíti a regnáló hatalmat. (...) Nagy demonstrációkat szerveztet, vagy ha mások kezdik szervezni, pillanatok alatt rászívják magukat, és átveszik az irányítást az ő emberei" -- fogalmaz Schmidt Mária. Hozzáteszi:
fontos, hogy az a képzet keletkezzen: a regnáló hatalom mindjárt megadja magát, vagy már meg is dőlt,
nem ura a helyzetnek.
Mint kifejti, Soros György már huszonöt éve építi aktivistahálózatát és médiáját, amik segítségével ezekből a demonstrációkból kiindulva, ezekre hivatkozva megpróbálja a rendszert destabilizálni. Schmidt Mária szerint nálunk ez az érvelés csak a fiatalokra hat, az idősebbek túl jól ismerik a ,,haladókat" és azokat, akik a történelmi szükségszerűségről papolnak. Amikor a ,,gazdasági válságot, a pénzügyi összeomlást, a rend felszámolását sikeresen előidézték, Soros a rendcsináló szerepében lép fel, és segélyt, kötszert és gyógyszert ad, megosztja az észt,
befektet(!), kivásárol és stabilizál, és ami a lényeg: új politikai garnitúrát hoz helyzetbe,
olyat, amelyik a »nyitott társadalom« magasztos célját követi, vagyis Soros kottájából játszik".
Az írásban Schmidt Mária felidézi, hogy Soros György alapítványa 1984-ben kezdett Magyarországon működni, és mások mellett őt is támogatta.
Soros nálunk próbálta ki, hogyan, milyen hálózatot kell létrehoznia ahhoz, hogy érdekeit minél hatékonyabban képviselhesse".
Ezután azonban ,,egyértelművé vált számára, hogy a nemzeti elkötelezettségűek, az olyanok, mint Antall József vagy Boross Péter, vagyis az MDF és a szocialisták nemzeti szárnya, majd a Demokratikus Charta ügyében tanúsított ellenszegülése óta a Fidesz is, holmi ósdi, nemzeti érdekekre hivatkozva hátráltatják üzleti tevékenységét".
Schmidt Mária kitér arra is, hogy amikor a Közép-európai Egyetem Budapestre költözött, sokan -- köztük ő is -- ezt a ,,nyugatosodás, az amerikai egyetemi szabadság és színvonal Budapestre érkezéseként" üdvözölték. ,,Nagyon hamar kiderült azonban, hogy (...)
mindösszesen annyi történt, hogy a marxisták újabb, most már nyugati képviselői is megérkeztek hozzánk.
Soros hálózata a mai baloldali ügyek mellé állt, ezért már ,,Soros és a baloldal egy és ugyanaz", foglyul ejtette a baloldalt, mely mára gátlástalanul kiszolgálja a globális nagyvállalatok és globális pénzügyi szereplők érdekeit -- írta a Terror Házának vezetője. Hozzáteszi: a Fidesz 2010-es győzelme, a magyarországi ellenszél azért is bírt és bír különös jelentőséggel, mert ,,Soros emberbaráti operációja innen indult, és a CEU révén itt van utánpótlásképző bázisa is".
Link
Schmidt Máriát is támogatta Soros György, és a Kelet-európai Egyetem Magyarországra költözésekor a történész is az amerikai egyetemi szabadságot várta, de hamar kiderült számára, hogy Soros hálózata a marxizmus nyugati képviselője
Fotó: Adrián Zoltán - Origo
A baloldal sírásója /Látószög/
Link
Friss hír: Soros új csapata hozzáférést kap a Facebookodhoz!
Link
"Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan! Ez nettó nemzetárulás!"
Link
Így tüntet részegen bedrogozva a sorosféle ellenzék - Napi migráns
/A képek magukért beszélnek!/
Link
A propagandáról - G. Fodor Gábor 888
Link
El a kezekkel a kommentelőinktől!
Link
...és egy kis történelem, mára milyen igaz: A PÉNZ DIKTATÚRÁJA!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-14 14:45:25, péntek
|
| |
| |
HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Húsvéti oldalamon. Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket.
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog Húsvétot!
Biró András: EZ A HÚSVÉT
Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.
Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegyen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
Flammerné Molnár Edit: HÚSVÉT NAPJÁT ÜNNEPELJÜK
H ófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Ú t szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.
S elymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
V ele szemben játszik kölyke a sűrűben.
É des virág illattal érkezett a tavasz.
T ávoli faluban megkondul egy harang.
N osza szalad a falu apraja- nagyja,
A legszebb ruháját magára kapva.
P adsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
J ézus feltámadott! Hozsannát zengnek.
Á rad az ének szó szerte a vidéken,
T él hamvaiból a tavasz újra éled.
Ü nnepeljük meg, hogy győzött az élet!
N apsugarunk ragyog, éled a természet.
N agylányaim hívják legkisebb gyermekem,
E gyütt készítik a hímes tojást velem.
P iros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
E gy tepsi sütemény a sütőben sül már.
L egényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
J ól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.
Ü nnepünk így telik, mi együtt örülünk.
K ikelet ragyogja be egész életünk!
Kincses Zoltán: KRISZTUS A KERESZTEN
Kitárt karjával ég és föld között
rám néz, még itt van.. élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
nevemen szólít, azt suttogja: szeress!
Értem függ a fán, ujjai tárva,
nem lehet többé a szívem bezárva.
Igen, jól látom, Ő felém tekint.
Kezét szög tartja, csak szemével int.
Jézus, Megváltó megbízást ad,
szemével üzen: folytasd munkámat. 
Legyél jószívű, legyél irgalmas,
hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass
Te légy a lábam, szívem és kezem,
hogyha vállalod, becsukhatom szemem.
Kitárt karjával ég és föld között
Rám vár, még itt van élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
Nevemen szólít, jöjj és engem kövess!
Krisztus a kereszten
Link
Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ
Link
St. Martin gyönyörű muzsikájával kívánok Minden Kedves Ismerősömnek,
Látogatómnak Áldott, napfényben tündöklő, testben és lélekben újjászülető
BOLDOG HÚSVÉTOT!
A hölgyeknek sok locsolót, a férfiaknak jó locsolkodást!
Húsvéti üdvözlet
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-14 12:30:37, péntek
|
| |
| |
MERT ÚGY SZERETTE ISTEN A VILÁGOT
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990) - JÁNOS EVANGÉLIUMA
"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
János evangéliuma 3:16
Nikodémus Jézusnál
3
1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: ,,Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." 3Jézus így válaszolt: ,,Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." 4Nikodémus ezt kérdezte tőle: ,,Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" 5Jézus így felelt: ,,Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." 9Nikodémus megkérdezte tőle: ,,Hogyan történhet meg mindez?" 10Jézus így válaszolt: ,,Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."
Keresztelő János öröme
22Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 25János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: ,,Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy." 27János így válaszolt: ,,Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 31Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) 32és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. 34Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. 35Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 36Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Mert úgy szerette Isten a világot... (János 3:16)
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-14 12:00:40, péntek
|
| |
| |
NYUGDÍJASOK FOHÁSZA
Az alábbi képes ima, fohász véleményem szerint nem csak az időseknek szól. Mindenkinek szeretettel ajánlom, olvassa el, a címe ellenére is, nagyon elgondolkoztató. Szerintem kortól kortól független.
Antoine de Saint-Exupery: FOHÁSZ
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Fohász.
Link
Antoine de Saint - Exupery: Fohász
Link
Antoine de Saint-Exupéry Idézetek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-12 22:30:28, szerda
|
| |
| |
SOROS GYÖRGY, A CUKI
Távol álljon tőlem, hogy életrajzi elemeket vonjak ide, annál is inkább, mert életeseményeiről elmondott emlékei jelentősen eltérnek azok egyéb szereplőinek emlékeihez képest. Sorosnak pedig van rá pénze, hogy a saját verzióját folyassa a csapból is, míg a többieknek nincs. Így aztán meg is tudja teremteni a filantróp illúziót.
Elérkeztünk az első ponthoz, a pénzhez, vagyonhoz. Gondolkodjunk el rajta, hogy a szélesen értelmezett átlagos vagyoni helyzet fölé emelkedő emberek vajon milyen alapértékek mentén élnek: önzetlen jótét lelkek, vagy különösebb erkölcsi aggály nélkül taposnak át bárkin? Jelentősebb vagyont szerezni két módon lehet: szerencsével, és taposással. Nem, kérem, csak munkával nem lehet vagyont szerezni. A szerencse vagy a taposás kulcselem. Ha a jótét lélek lenne az út a hatalmas vagyonhoz, akkor Teréz anya nem csak lélekben, hanem pénzben is korunk egyik leggazdagabbika lett volna. Ja, hogy ő, mint általában mindenki, akinek transzcendens, valódi értékekről szól az élete, magasról tett a vagyonra, a pénzre, életének látványelemekkel feldobott optikai tuningjára?
Ez persze nem azt jelenti, hogy aki szegény, az jó ember, aki gazdag, az rossz, de az biztos, hogy az ember képességeinek megfelelően, de mindig az az oldala erősebb az életének, ami a lelkének, a szívének fontos, ahol az értékeit hordozza. Mert abba tud őszintén valódi erőt, energiát fektetni. Ezért is van, hogy rengeteg gazdag emberről nem a pénzesség jut eszünkbe, hanem az a valami, amit ,,letett az asztalra", és amiből Isten kegyelme (=szerencse) révén, vagyonra is szert tehetett. Tehát, akinek a közösségben az elsődleges meghatározója, hogy sok pénze, vagyona van...nos, abból csak az látszik, hogy neki az a fontos az életben. Hogy emellett mennyi hazug arculatot épít magának a pénzéből, az más kérdés.
A hogyan szerez vagyont után jön a következő kérdés: mire használja? A luxus külsőségeken túl, használja-e valamire, vagy valóban ennyi az egész ember?
A karitatív célokra adományozást hagyjuk. A gazdagok körében az arculatépítés miatt és a státusz bizonygatására kötelező divat elem a jótékonykodás ilyen-olyan formája. A társadalom meg hasra esik tőlük, hogy úristendejófejek. Széchenyi, na ő ,,jó fej" volt! Ma egy tanyasi idős néni máson segíteni akaró ezer forintja sokkal nagyobb érték, mert az valóban lélekből fakad, és arányaiban jelentős áldozatnak számít. Magától von meg jót azért, hogy másnak is jobb lehessen. És, ha van módja, akkor később meg is kérdezi, hogy megoldódott-e a gond...mert a cél az volt.
Szóval, ott tartunk, hogy mit is kezd a pénzével.
Soros György, aki mindenki fejében csak A Milliárdos-ként él, ki tudja, hányakat eltaposva megszerezte vagyonát, és immár évtizedek óta a nyílt társadalmak létrehozását tekinti küldetésének, öl bele dollár milliárdokat számolatlanul civil szervezetek ezreinek hálózatán keresztül szerezve érvényt jó (?) szándékának: oktatás, migráció támogatása, a kritikus szemlélet hangoztatása (a tapasztalatok alapján azért nem mindenkivel szemben, hanem döntően a nemzeti összetartozás mentén államot szervezni kívánó politika ellen).
Ennek részeként Budapesten létrehozott egy egyetemet is, amely bár minden gondolatnak teret ad (ez biztos...?), de kritikus gondolkodásra nevel, és a nyílt társadalmakba történő átmenet modelljeit kutatja. Ja, és hogy kellően vonzó legyen a képzés az egész világ számára, nem csak magyar, hanem amerikai diplomát is ad.
A befogadó ország pedig egyszer csak azt mondja: nincs ez így jól. A képzés maradhat, de nézzük meg, hányan kíváncsiak rá normál versenykörülmények között. Hiszen miért is kaphatnak még amerikai diplomát is a végzett diákok, mikor a képzést végző egyetem és az amerikai diplomát kibocsátó szervezet nem ugyanaz? Ráadásul, ez utóbbi valójában nem is végez oktatási tevékenységet hazájában, amelynek diplomáját osztogatja.
Nos, Soros György pontosan tudja, hogy ha nem adhat ki amerikai diplomát, akkor bizony kutya sem lesz kíváncsi az egyetemére, és hogyan fogja akkor új világrendje elitjét képezni? Ezért aztán, beindítja a teljes letámadást ez ellen az ország és kormánya ellen.
De, liberális barátaim: miért akartok valamit ilyen durva terrorral ráerőltetni másokra? Miért nem viszi Soros György oda a képzését és egyetemét, ahol már megvalósította a nyílt társadalmat? Ott lenne az élő példa, hogy milyen szuper! Ja, hogy ilyen még nincs? Vagy, nem szuper? De, miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy itt, nálunk, Magyarországon legyen az ideológiai képzésének főhadiszállása. Nálunk, akik nem tudjuk becsülni ezt a hihetetlen értéket?
Mert, egyáltalán, mire jó a nyílt társadalom?
Ahova bárki jöhet és mehet, bármikor. Ahol mindenki elfogad mindenkit. Mindegy, hogy milyen vallású, hagyományú, kultúrájú. Szóval, mire jó? Haza helyett átjáróháznak?
Mik az értékek, az igazodási pontok, a fő szabályok egy ilyen nyílt társadalomban? Az egymással szemben álló hagyományok, értékek ellentétét hogyan kell feloldani? Ki az értékesebb? A zsidó, vagy a muzulmán, vagy a keresztény? Vagy ezeket az értékeket kell mindenkinek feladni a közösségben, és egy semleges massza részévé válni? Vagy, a szabály, hogy nincs szabály, mert az csak korlátoz? Előre az anarchiáért, az erősebb kutya ....? Nem, nincs rá minta, sehol nem működik, mindenhol csak mázos felszín alatt lappangó gyilkos indulatokig tudtak eljutni, amelyek immár ki-kitörnek.
Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy majd annyira belátók és elfogadók lesznek az emberek, hogy egy konzervatív és egy szélső liberális, mivel tekintettel vannak egymás érzéseire, a közéletben, közterületen majd valahol középen találkoznak. A hétköznapok szintjén majd egy muzulmán és egy keresztény együtt tudomásul veszi: lehet szoknyát hordani az utcán, de bokáig érjen, mert az az arany középút? Egy tesztoszterontól túlfűtött konzervatív macho és egy maszkulin vonású szingli leszbikus remekül kijönnek majd egymással, mert az 'embert' keresik a másikban?
Nos, nem, néhány kuriózum számba menő egyedi kivételtől eltekintve ilyen nincs, sosem volt, és a 7 milliárd ego által meghatározott földi világban valószínűleg soha nem is lesz. A nyílt társadalmakban is legfeljebb gyűlölet-káosz. Nem, nem lehet 7 milliárd embert átalakítani. Ennél sokkal kevesebbet sem képesek az emberek engedni, hétköznapi csipp-csupp ügyekben sem, még saját szeretteik irányában sem. A liberálisok sem. Az Istenben valóban hívők sem.
Egy kicsit nehezebben érthető levezetés: ami nekem valódi érték, azt én védem, meg akarom élni a mindennapokban, emberi kapcsolataimban, és azt akarom terjeszteni, mert úgy vélem, az a legjobb a fennálló lehetőségek közül. Mindenkit, aki nem ezt éli, alapvetően megtévedt embernek tartok, és habitusomtól függően meggyőzéssel, elkerülő távolságtartással, sajnálattal, vagy elnyomó agresszióval viszonyulok hozzá. Ha rövid távú érdekem úgy kívánja, jópofizok kicsit. Az értékeim a személyiségem szerves részét képezik, ezekre épülök, még ha az idővel változnak, csiszolódnak is, tapasztalataim révén. Ha elég sokat megélek és tapasztalok, akkor az értékeim akár jelentősen át is alakulhatnak, mert rájövök, hogy van egy felettes Igazság, és hogy oda számtalan úton el lehet jutni. Tehát, az én utam nem feltétlen jobb, másoké nem feltétlen rosszabb, csak más. Ettől még én a sajátomat akarom járni, melyen (nemzet)közösségi és családi kultúrám, hagyományaim, az alapvető vallási tézisek megélése visz előre. Aki ezeket a közösségi értékeket akarja elvenni tőlem és közösségemtől, az valójában önmagamtól akar megfosztani, és arról az útról letaszítani, amelyen a felettes Igazsághoz közelítek. Legyek magyar, szír, kongói, vagy bármilyen.
Kinek lehet ez a célja, és miért?
A Soros féle világnézetben az a biztos, az igazodási pont, hogy az érkezők mindig értékesebbek, mint a befogadók csakúgy, mint egy társadalom normáitól eltérők és a kevesebben levők. Ez az egyetlen, gyakorlatban megvalósuló ,,szabálya" van a Soros György féle nyílt társadalom világnézetnek. Vagyis, az a lényege, hogy ne legyenek vezérértékek, igazodási normák, mert az mindenképp korlát az annak megfelelni nem akarok vagy tudók számára. Ez az úgynevezett kirekesztés elleni harc...
A tények azonban makacs dolgok, és az elmúlt években, pont a közel-keleti helyzet kapcsán azért kiderült, hogy bárki bármit mond, az emberiség döntő része mégis a saját hazájában, kultúrájában, vallásával képes és szeretne boldog életet élni.
A nagyon cuki, emberbarát Soros György vajon miért nem azon dolgozik országok éves költségvetési bevételével versenyző vagyonával, hogy a migránsok a saját hazájukba térhessenek vissza mielőbb? Miért nem arra költi ezt a mérhetetlen mennyiségű pénzt, hogy ott segítsen békét, emberi életkörülményeket teremteni, világpolitikai befolyását miért nem ebbe az irányba használja? Miért az a fontos, hogy ezeket a szerencsétleneket mindenképpen az európai országok lakossága közé nyomja be, feloldhatatlan érték-szembenállásokra alapuló konfliktusokat szítva?
És, ha annyira jó szándékkal van, akkor vajon miért zavarja, ha az általa befolyásolt országokban a kormány a civil szervezetek finanszírozását átláthatóvá akarja tenni?
Mert annyira, de annyira jó ember, hogy a jót mindenkinek bármi áron akarja? Mert a tudatlan gyermek (ország) nem érti, hogy ez az ő érdeke, de majd ráerőltetem, és akkor utána rájön, milyen jó is ez neki? Istent akar játszani? Ja, azt nem, mert Ő megadja az embereknek a választás szabadságát.
Ugyan már! Soros György tesz arra, az emberek boldogok-e. Sem az nem érdekli, hogy a szír Mohamed és családja boldog-e, sem az nem, hogy a svéd bennszülött Thea boldog-e. Nem érdekli, hogy ez a helyzet egyiknek sem jó, a különbségek akkorák (világnézet, kultúra, hagyomány és elfogadási képesség terén), hogy esélytelen a ,,mindkét fél enged kicsit" taktika. Mert nem kicsit kellene engednie mindkét félnek, hanem önmagát feladni, és középen, egy értelmetlen semlegességbe beleszürkülve találkozni. És ez sokkal inkább a gyűlöletet növeli, mint a toleranciát.
Ezt már mindenki látja. Én, Ön, Mohamed és Thea is.
De Soros valamiért mégiscsak borzasztóan akarja azokat a nyílt társadalmakat! Miért? Valaki válaszoljon nekem! Ha a tények azt mutatják, hogy az emberek nem boldogok, nem örülnek ennek az egésznek, még a bevándorlók közül is sokan kinyilvánították, hogy nem ilyen lovat akartak, és ők mégis otthon lennének a legboldogabbak, akkor Soros György miért erőlteti mindenen és mindenkin átgázolva ezt a nyílt társadalom nevű förmedvény világnézetét?
És, hogy okkal tartanak-e Soros Györgytől a kelet-európai kormányok? Csak nézzük szembe a tényekkel: Budapestre egy hét alatt közel százezres tömeget tudott összeszedni, amelyek fele ugyan külföldi volt, de ilyen szempontból még veszélyesebbek is, hiszen nekik itt semmi sem drága!
Soros pedig az álszent, de valóban cuki ,,jajj, mindenki szeressen mindenkit, mindenki fogadjon el mindenkit, a világ szabad hely, és mindenki mehessen ahova akar, és máris itt a világbéke - és aki nem ezt követi, azt bármi áron meg kell győzni, vagy le kell győzni, mert ártalmas, gonosz, rossz, fújj" szöveggel jó szándékú, de naiv és keveset tapasztalt emberek tömegeit tudja maga mellé állítani. Ők lesznek az aktivisták. Vannak, akik csak örülnek, hogy az emberiség boldogabb jövőjéért civilpolitizálva fontoskodhatnak, akár külföldön is. Vannak, akik földöntúlian boldogok, mert ezért a célért végzik napi munkájukat, a drága Soros úr mondjuk, migráns segítő X szervezetében. Előre a boldog emberiségért, és még pénz is jár érte, ennél erősebb lojalitási kötelék a mai világban kevés létezik...
Sok a miért!
Bertha Szilvia
Az igazság Soros Györgyről
Zsidóként együttműködött a nácikkal a deportálásban, ebből szerezte vagyonát. Nincs lelkiismerete, csak a pénz számít neki. Nézzétek meg, érdemes! Küldjétek tovább, jusson el mindenkihez!!!!!
Link
Link
Soros György George Soros vallomásai
Link
Magyar felirattal: "Nincs semmi bűntudatom" - Steve Kroft interjúja Soros Györggyel (1998)
(A teljes interjú magyar felirattal itt tekinthető meg: http://bit.ly/2juAeCQ)
Soros György az interjúban elmondja, hogyan élte túl 1944-ben a deportálásokat, és miért nem érez bűntudatot amiatt, hogy szemtanúja volt, amint látta, hogy kifosztják és haláltáborokba küldik a budapesti zsidókat.
Steve Kroft: Amikor a nácik 1944-ben elfoglalták Budapestet, Soros György apja sikeres ügyvéd volt. A Duna közepén fekvő szigeten éltek, és az apa szeretet komppal közlekedni a munkába. De mivel tudta, hogy a zsidók problémák előtt állnak, ezért úgy döntött, hogy felosztja a családját.
Hamis okmányokat vásárolt a számukra, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy vegye magához a 14 éves Soros Györgyöt, és esküdjön meg róla, hogy ő a keresztfia. A túlélésnek azonban drága ára volt. Miközben magyar zsidók százezreit haláltáborokba szállították, Soros György ál-keresztapjával együtt razziákon vett részt, amelyek során zsidó vagyonokat foglaltak le.
Ezek a képek 1944-ből azt mutatják, mi történt Soros György barátaival és szomszédjaival.
Kroft: - Ön egy magyar zsidó... aki megmenekült a holokauszt elől, azáltal, hogy kereszténynek adta ki magát.
Soros György: - Így van.
- És látta, amint sokakat a haláltáborokba szállítanak.
- Igen, 14 éves voltam. Elmondhatom, hogy akkor alakult ki a személyiségem.
- Milyen tekintetben?
- Olyan értelemben, hogy az embernek előre kell gondolkodnia, és meg kell érteni és előre kell érezni az eseményeket, amikor az embert fenyegetés éri. Ez a gonosz erős fenyegetése volt. Úgy értem, hogy nagyon személyes módón tapasztaltam meg a gonoszt.
- Úgy tudom, hogy a védelmezőjével együtt járt-kelt, aki megesküdött, hogy ön az ő örökbefogadott keresztfia.
- Igen, igen.
- Valójában együtt ment vele és segített neki a zsidó vagyonok elkobzásában.
- Igen. Ez így volt, igen.
- Úgy tűnik nekem, mintha ez egy olyan megtapasztalás lenne, ami miatt sokan hosszú-hosszú éveken át pszichiáterhez kényszerülnének. Nem volt nehéz ez önnek?
- Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Talán gyerekként az ember nem látja az összefüggést. De ez nem okozott semmi, de semmi problémát.
- Semmi bűntudatot nem érzett?
- Nem.
- Például olyat, hogy “Zsidó vagyok és itt állok, látom, amit ezeket az embereket elviszik. Könnyen én is ott lehetnék. Ott kellene lennem." Semmi ilyen nem volt?
- Nos, természetesen ott lehettem volna a másik oldalon vagy egyike lehettem volna azoknak, akiket elvisznek. De nincs értelme annak, hogy miért ne lettem volna ott, mert ez - nos, tulajdonképpen vicces módon - olyan ez, mint a pénzpiacokon. Ha én nem vagyok ott, akkor természetesen én nem csinálom meg, de mindenképpen elviszi helyettem valaki más. És akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy azt a vagyont elvették. Ezért aztán nincs bűntudatom.
- Vallásos?
- Nem.
- Hisz Istenben?
- Nem.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-12 22:00:12, szerda
|
| |
| |
HETVENEZER TERRORISTA - AZAZ, A TÖRTÉNELEM ISMÉTLŐDIK
Nem hallgatunk az évszázados jó tanácsokra. Ha egy-egy bölcsességet idézünk, sokan legyintenek, mert letűnt idők, letűnt korok megállapításait ki veszi ma már komolyan. Pedig kéne... Minthogy az is szükségeltetnék, miszerint el kellene gondolkodnunk azon - és annak konzekvenciáin -, hogy kik és mikor vezették félre, tévútra az amúgy sem őszinte és tiszta rendszerváltást, amely voltaképpen nem volt más, mint a hatalom átalakítása... és nem váltása - Bush és Gorbacsov máltai megállapodása szerint.
Azonban ez a rendváltoztatás még adott némi reményt arra, hogy egy morálisan megújult, a nemzeti értékeket és érdekeket, hagyományokat és tapasztalatokat tisztelő és azok szerint újraépíthető országgá váljunk. Nem ez történt. Ugyanis a mai tüntetők szellemi elődei ebben a reményekkel teli időszakban megkezdték azt a rombolást, amelynek eredményét napjainkban tapasztaljuk. Hiszen egy hosszú, csaknem harminc éves, előre megtervezett folyamatról van szó. A világ urai már 1989. előtt tudták milyen lépésekben akarják megváltoztatni és saját torz képükre alakítani Európát. Ez az átalakítás nem egyszerű, hiszen százmilliókat kellett ,,agymosni", a jólét és a szabadosság aljas és hamis ígéretével, s el kellett törölni azt a szellemi erőt, amelyet a kereszténység adott Európának, s amely által Európa erős és önmagát megvédeni képes földrésszé vált a Római Birodalom bukása és a népvándorlás befejezése után. Szent Benedek kolostorai voltak ennek az Európának a talpkövei, és fundamentuma. Ezt az alapot zúzta porrá napjainkra liberalizmus, s ez a megsemmisítő hadjárat kezdődött el, hatalmas energiákat befektetve a kommunista országok bekebelezésével 1989-ben.
Az egyház lerombolása a II. Vatikáni Zsinat ajánlásaival és Isten-liberalizáló tanaival indult, majd e tanok egekig dicsérése teljesen megváltoztatta az Egyház belső struktúráját, a papnevelést, a liturgiát, az Isten iránti feltételen alázatot, és a hódolat, mint szó is kikopott az egyházi szótárból. Mára e zsinat szomorú következménye, hogy liturgia csupán egy megemlékezéssé degradálódott, az egyházi zene felhígult, s ma már egyes papok azt hirdetik, hogy voltaképpen az Eucharisztia is csak egy kellék, egy mese. A hagyomány-hű katolikusság - hála Istennek - Európa szerte egyre erősödik, szemben a hivatalos, liberalizált egyházzal, amely a megsemmisülés útján van, minden suta és álpróbálkozás ellenére, hiszen a zsinati ,,eredmények" ostoba és ártó, méltatása, a hívek - e kérdést tekintve - teljes félrevezetésével máig folyik.
Ehhez nagyban hozzájárult VI. Pál pápa külügyminisztere, Casaroli érsek, aki KGB kém, és pedofil volt, aki a kommunista rendszerekkel kiegyezésre jutva igyekezett a nemzeti egyházakat lehetetlen helyzetbe hozni. Politikai irányultsága mindenben ellenkezője volt a XII. Pius-i kompromisszumot nem ismerő és a kommunista hatalmat el nem ismerő vatikáni politikával. Mindszentyt utolsó éveiben ez a politika megfosztotta az esztergomi érseki széktől, azzal a világgá kürtölt vatikáni hazugsággal, hogy a prímás maga mondott le. Ezt az érsek pontokba szedett és szintén a nemzetközi sajtónak átadott dokumentummal volt kénytelen cáfolni. Apró és jelentéktelennek tűnő intézkedések követték a magyar egyház 20. századi szomorú történetét. A papnövendékek kirúgása azon okból, hogy nem mentek el a békegyűlésekre, a korábban kommunista börtönt-járt idős papok állás nélkül hagyása, a legősibb, Szent István által alapított és Szent László által Váradra helyezett egyházmegye trianoni határok mentén való kettéosztása, az abortusszal kapcsolatos hallgatás, csak a jéghegy csúcsa volt az egyházrombolás terén. A zsinat és a Casaroli-féle Ostpolitik végül a mai csaknem visszafordíthatatlan helyzetbe taszította a magyarországi katolicizmust.
De térjünk vissza e kitérő után a politikához.
A hatalom átalakításának idején tapasztalt eufória láttán a liberális erők intenzív támadást intéztek, akárcsak napjainkban, a keresztény erkölcsök mentén újjáalakuló és tévesen magát szabadnak érző magyar emberek ellen. Feltették ugyanis a mindent felforgató körmönfont kérdést: Ki a magyar? Valamint megkezdték az antiszemita vád hangoztatását minden olyan kezdeményezés és ötlet ellen, amely a nemzet érdekét és megmaradását segítette volna elő. Antall kormányának bizonyítási kényszere minden nemzeti elgondolást sutba dobott, és a liberális erők a Mazsihisz támogatását élvezve derékba törték a tiszta szellemű, senki kárára, de az ország előrehaladását erősítő változtatásokat, amelyeket csak a rendszerváltás utáni második és harmadik Orbán-kormány erőfeszítései által válhatnak valóra, nem kis erőfeszítés árán, hiszen a liberálisok és a hazaárulók nem szűnnek meg a nemzet ellen acsarkodni. Mindez annak az erőtlen és idegen gazdasági érdekeket, idegen követeléseket teljesítő politikának tudható, amely az Antall- és Boross kormányok árulása által valósult meg.
A rablókapitalizmus, a visszaválasztott kommunista-liberális kormányok alatt a társadalmat szegénységbe döntötte, a mindennapi megélhetés reménye szertefoszlott, az egészségügyet szétverték, de helyette megoldást csak később, a már említett Orbán-kormányok tudtak biztosítani, ám nem lehet varázsütésre helyreállítani a kommunista diktatúra, majd a néhány liberálbolsevik kormány rombolását, ahogy nem tudjuk visszatenni a kasszába azt a 167 milliárdot sem, amit a Demszky-vezette főváros és a BKV vezetősége tüntetett el a 4-es metró építésekor.
Ma, amíg Bécsben migráns, tizenéves suhancok terrorizálják(!) a bécsi tömegközlekedési járművek utasait, Svédországot a pogány megszállók tartják a kezükben, Németországban már sportolókat akarnak felrobbantani és nők ezreit erőszakolják, Franciaországot a francia állami vezetők dobják a pogány betolakodók martalékául, addig Magyarország egyelőre biztonságban van, de az 1919-es proletárok utódai immár miniszterelnök-gyilkolásról, forradalomról, akasztásról ordítoznak, s diktatúrát kiabálnak, mert egy amerikai milliárdos ezért fizeti őket.
A világ is forr, mert az amerikai milliárdos tervei szerint a kétpólusú világból, világkormány vezetésével, egypólusút igyekszik milliók halála és kiirtása révén megalkotni. (Az a milliárdos, aki gázkamrákban és krematóriumokban életüket vesztett hitsorsosait rabolta ki már tinédzserként.) Ennek a világméretű sátáni átszervezésnek a lépéseit éltük és eljük meg 1989-től napjainkig. Volt ebben az időszakban minden: zsidózás, keresztényezés, kommunistázás és fasisztázás egyaránt. Ma pedig háború készül, mert a szlogenek ideje lejárt, s ma már világos, hogy annak a hatalomnak - amely egyszer a zsidókat, másszor a keresztényeket irtatja marionettfiguraként mozgatott fizetett áruló európai politikusaival -, elfogyott a türelme, s ma egyszerre mindent akar. Népeket uszít népek ellen, s földrészek lakosságát deportálja látszólag önkéntes utazókként Európába, de gyilkosokat is hoz, akik megfélemlítik az európai társadalmakat. Magyarországon forradalmat akar, és elárasztani hazánkat a terror és az erőszak pogányaival. S mindehhez van a három és félmillió Fideszre szavazó magyarral szemben hetvenezer áruló...
A végső játszma azonban még hátra van, mind a világpolitikát, mind a magyar belpolitikát tekintve. A liberálbolsevik hazudozás, az összeesküvés és az árulás épp úgy megsemmisül, mint minden, ami a természet és az Isten ellen irányul. Nem lesz áldozatok nélkül, de 1917. után száz kerek esztendővel, végre elindult a megtisztulás, a színvallás. Már világosan látjuk ki az ellenség és ki az áruló. Hadakoznak még, háborúznak a normális világ ellen, de nem nyernek.
Hiszen a tiszai ciánszennyezéskor is azt mondták, évtizedek kellenek, amíg újra lehet halászni... amíg magához tér a természet. Ám a természet nem emberi fejjel gondolkodott... ahogy az erkölcs és az erkölcsi értékek sem. Mert a rossz, a jó hiánya, de a hiánypótlás automatikus és a jó megvédi, újraépíti önmagát. Ma csak az önvédelem és az újraépítés módját nem ismerjük. Igazságában azonban hiszünk, mert abban hinnünk kötelező... Ha az egyiptomi keresztények nem menekülnek ide annyi ellenük intézett támadás és gyilkosság után, mert hisznek, úgy nekünk is hinnünk kell, mi több nekünk tudnunk kell Szent István utolsó szavait, amelyeket oly sokszor leírtam már: - ,,A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem viharaiban"... de ehhez mi is kellünk... hittel, alázattal, hűséggel, kitartással és kellő türelemmel.
Stoffán György
Kísérleti teleppé tették Magyarországot Soros György kitartottjai
Miközben a kormány a civil szervezetek átláthatóvá tételével van elfoglalva, Soros György alapítványhálózata a nemzethatárok lebontásán dolgozik, és kísérleti teleppé tette Magyarországot. Nincs megfelelő törvényi szabályozás arra, hogy mit lehet kezdeni azzal a technikával, amit a Soros-féle ügynökhálózat alkalmaz Magyarország ellen.
Soros György alapítványhálózata kísérleti teleppé tette Magyarországot a CEU melletti tüntetés megszervezésével. Miközben a kormánypártok azzal vannak elfoglalva, hogy a nemzetközi ellenállással szemben sikerüljön törvényes mederbe szorítani a CEU működését, Soros alapítványhálózata egy egészen új jelenséget próbál meghonosítani Európában, amihez ezúttal Magyarország jelenti a kísérleti telepet.
Transznacionális tüntetések
Magyarországon nincsen megfelelő törvényi szabályozás arra, hogy mi a teendő akkor, ha több ezer külföldi állampolgár tüntet a magyar országgyűlés egy törvénymódosítása ellen, mert mindezidáig ismeretlen volt a transznacionális tüntetés jelensége.
A transznacionális tüntetés az a kategória, amikor nemzetközi szervezetek a rendelkezésre álló eszközrendszerek segítségével sok különböző országból toboroznak tüntetőket egy lokális megmozdulásra, ami az adott ország helyi sajátosságaihoz képest egy egészen nagy tömegnek számít.
A CEU melletti kiállást hirdető tüntetésen nem-hivatalos becslések szerint 80 ezer ember jelent meg, mások 15-20 ezres tömegről is beszélnek; annyi azonban egyértelmű, hogy a tömeg tekintélyes hányada külföldi állampolgárokból állt, hiszen
a rendezvényt szervező Facebook-csoportok angol nyelven is folytatták a koordinációt,
a tüntetésen rengeteg angol nyelvű transzparenst lehetett látni,
emellett a CEU-n végzett diákok mintegy 80%-a külföldi állampolgár.
A transznacionális tüntetés mint lehetőség az okostelefonok elterjedésével és a közösségi média használatának általánossá válásával jelent meg. A transznacionális tüntetés jelensége azt jelenti, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolathálóval rendelkező szervezetek - pl. nemzetközi egyetemi közösségek, nemzetközi civil mozgalmak, titkosszolgálatok -, a XXI. század infrastrukturális lehetőségeit kihasználva sok különböző országból szerveznek össze tüntetőket egyetlen helyre, ahol lokális ügyek mentén demonstrációt tartanak.
A transznacionális tüntetés alkalmas eszköz arra, hogy a szervezést biztosító nemzetközi közösség a többség látszatát keltse egy lokális politikai akció során. Ha egy adott országban egy belügyben nem lehet több ezer embert összegyűjteni egy tömegdemonstrációra, ezt könnyedén meg lehet tenni határon átívelő módon: a Facebook határoktól független toborzóeszköz, és a XXI. században már nem jelent különösebb gondot Németországból vagy Angliából Budapestre utazni egy tüntetésre, majd egy néhány órával későbbi járattal hazamenni.
Soros György ezáltal próbálja végleg lebontani a nemzeti határokat, hiszen a tüntetők nem kell előzetesen vízumot igényeljenek, így
nem pusztán a Magyarországon elérhető célközönséggel számolnak a rezsimváltásra törekvő erők, hanem az Európai Unió 28 tagállamából tudnak tüntetőket toborozni, emellett az átmenetileg itt tartózkodó harmadik ország béli állampolgárokat is akár órák alatt meg tudják hívni egy újabb tüntetésre.
A Soros-féle szervezeteknek ez egy stratégiai fegyver, amivel egyszerre tudnak gyorsan, egyik napról a másikra tüntetőket mozgósítani - 28-30 országból némileg könnyebb összecsődíteni tízezer embert, mint a magyar választók kegyeit elnyerni -, és ezáltal a nemzeti határok lebontásán is dolgozni. A transznacionális tüntetések bevezetésével Soros György a nemzetállamok lebontásán dolgozik, mert a nemzetállamok valóban jelentéktelenné válnak, amikor egy helyi ügy kapcsán bármely ország fővárosában lehet százezres tömegdemonstrációt csinálni külföldi tüntetőkkel.
A magyar hatóságok pedig egyelőre csapdahelyzetben vannak: nincs semmilyen jogi iránymutatás arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni azzal, ha tízezer külföldi állampolgár tüntet Budapest utcáin egy magyar belüggyel kapcsolatban. Ezeket a megmozdulásokat - bár nem a magyar civil szféra szervezi, hanem a több ezer külföldi állampolgár megjelenése miatt egyértelműen külföldi beavatkozás - jelenlegi feltételek mellett szinte lehetetlen megakadályozni, mert egy ilyen transznacionális flashmob elgáncsolásához a határok teljes lezárása lenne szükséges, kiegészítve vízumkényszer bevezetésével.
Soros György ezzel a gyakorlattal épp válaszút elé állítja Magyarországot és az Európai Uniót:
vagy behódolunk és tovább haladunk az európai integráció mélyítésével, azáltal, hogy engedjük a tüntetéseket nemzetközi jellegűvé tenni,
vagy még most megálljt parancsolunk ennek a folyamatnak,
utóbbi azonban egy határozott izolacionista politikát jelent, amit Magyarország talán meg tudna lépni, de ehhez a visegrádi országok még szorosabb együttműködésére lenne szükség.
Annyi bizonyos: ha a törvényhozók rekord gyorsasággal nem kezdenek valamit ezzel a szabályozatlan helyzettel, a jövőben nem csak Magyarországon válnak általánossá a több ezer külföldi állampolgár bevonásával zajló tüntetések, hanem Soros György az Európai Unió egészében sikerrel meghonosítja a transznacionális tüntetést mint jelenséget. Magyarország kísérleti teleppé vált, és a kormányellenes demonstrációra mozgósított bölcsész fiatalok láthatóan még arra is képtelenek, hogy felismerjék, miben vesznek részt. A CEU melletti tüntetéssel minden megváltozott. Innen már nincs visszaút; teljes nemzetközivé válás és a nemzetállamok végleges feloldódása vár ránk, vagy a térségi izoláció, és a liberális demokrácia utolsó maradványainak felszámolása.
Link
Így hőbörögnek a Soros - tüntetők | 888.hu
Link
A tüntetők megbénították a főváros forgalmát. A rendőrök türelmesen kivártak, nem inzultálták őket, megvárták még hajnalba haza mennek. Milyen érdekes is: ők reggel hazamentek aludni, mi meg elmentünk dolgozni: hogy éhen ne haljanak!!!
Félni kell, itt a vég...? Küszöbön a kormányváltás...? Ezek akarnak kormányt váltani...???
Spiler blog
https://www.facebook.com/groups/1332067020153210/?multi_permalinks=16817276685204 75¬if_t=feedback_reaction_generic¬if_id=1492102155355896
Link
Spiler blog
Link
Link
A fenti videók szinte alig vagy egyáltalán nem játszhatók le???!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2017. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
360 db bejegyzés |
| Összes: |
4840 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (150)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1950
- e Hét: 13028
- e Hónap: 35516
- e Év: 213391
|
|
|
Offline
