Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Békés természet és hálás szív
  2018-01-02 18:06:54, kedd
 
  "A békés természet és a mindig hálás szív mutatja meg igazán azt, hogy éppen mennyire szeretjük Istent."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Elégedettség
  2018-01-02 18:03:45, kedd
 
  "Amikor nincs meg bennünk a megfelelő elégedettség, akkor vagy elfelejtettük, hogy Isten valóban Isten, vagy már nem neki vagyunk engedelmesek."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Lázadás
  2018-01-02 18:00:38, kedd
 
  "A lázadás, a bűn központi kérdése."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Vágy
  2018-01-02 17:55:48, kedd
 
  "Isten helyes vágyakkal teremtett meg bennünket, de ha nincs meg bennünk a megfelelő elégedettség, az máris egyfajta lázadás ellene."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Vágy
  2018-01-02 17:48:56, kedd
 
  "Szeretnünk kell (és szeretjük-e) Istent annyira, hogy az nekünk megelégedést nyújtson, mivel ennek híján még természetes és helyes vágyaink is ellene lázítanak."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Kívánkozás
  2018-01-02 17:44:25, kedd
 
  "Akkor lesz a vágyból kívánkozás, amikor hiányzik belőle az Isten és az emberek iránti szeretet."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Vágy
  2018-01-02 17:40:30, kedd
 
  "Nem minden vágy bűn."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Amit nem mondhatunk ebben az életben
  2018-01-02 17:34:38, kedd
 
  "Ebben az életben sosem mondhatjuk: 'Helyben vagyok, készen; nézz rám - szent vagyok."

- Francis A. Schaeffer -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Kísértés a pusztában
  2018-01-02 16:38:01, kedd
 
  Kísértés a pusztában
Tintoretto (1575)

Szemem hosszan időzik
a ragyogó színeknél.
Tintoretto,
milyen gyönyörű Kísértőt festettél!

Nincsen denevérszárnya.
Tüzes, szép ifjú élet.
Követ kínál
mosolyogva a testté lett Igének.

Fölemeli magasra.
A vér szava, a testé.
"Mért éheznél?
Változtasd a köveket kenyerekké!"

"Tagadj böjtöt, keresztet!
A negyven napnak vége!
Harapj mohón,
jóízűen a kőből lett kenyérbe!"

A színek fellobogtak.
Az ecset lázban festett.
A Kísértő!
Tintoretto, te ilyennek ismerted?

Nem a viharköpenyű,
denevérszárnyú rémet
láttad benne.
Téged is így kísértett, így igézett?

Gyönyörűnek festetted,
vérlázító és lángoló színekben,
mert akkor győz,
amikor ilyen felismerhetetlen..,

amikor igent lüktet
szavára szívünk, vérünk,
ha meg nem ment
a krisztusi "nemcsak kenyérrel élünk!"

Túrmezei Erzsébet

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ragaszkodás
  2018-01-02 15:03:53, kedd
 
  Ragaszkodás

A ragaszkodás fonákságai elsősorban a ragaszkodással mint szükség-szeretettel függenek össze. Mindazonáltal a ragaszkodásnak mint ajándékozó szeretetnek is megvannak a maga visszásságai.
Mrs. Fidgetre gondolok, aki néhány hónapja halt meg. Hihetetlen, hogy azóta a családja mennyire kivirult. Férjének megkínzott arca kisimult, megint tud nevetni. A kisebbik fiú, akit mindig keserű, durcás kis teremtésnek ismertem, egészen emberi módon kezdett viselkedni. Az idősebbiket, aki alig fordult meg otthon, kivéve amikor aludt, most szinte mindig ott látom: elkezdte rendbe rakni a kertet. A kislány, akiről azt állították, hogy "túl érzékeny" (bár én sose értettem, mi is vele a baj voltaképpen), lovaglóleckéket vesz, amelyektől azelőtt eltiltották, egész éjjel táncol, és rengeteget teniszezik. Még a kutya is, akit azelőtt legfeljebb pórázon vittek ki, oszlopos tagja lett az utcai kutyaklubnak.
Mrs. Fidget gyakran hangoztatta, hogy ő csak a családjának él. Ez így is volt. Az egész környék tanúsíthatta. "Teljesen a családjának él - mondták. - Micsoda feleség, micsoda anya!" Mindent maga mosott - igaz, nem valami jól -, pedig megengedhették volna maguknak, hogy mosodába vigyék a holmit, családja gyakran könyörgött is, hogy tegye meg. De hajthatatlan maradt. Mindig volt meleg ebéd az otthon maradottaknak, este pedig meleg vacsora (még a nyár derekán is). Könyörögtek, ne főzzön annyit. Szinte könnyek között bizonygatták, hogy szeretik a hideg vacsorát (s ez így is volt). Mintha a falnak beszéltek volna. Az asszony továbbra is csak a családjának élt. Ha valaki későn jött haza, ő mindig fennmaradt, és megvárta; még ha hajnali kettőkor-háromkor jöttek haza, akkor is ott találták a törékeny, sápadt, elcsigázott arcú nőt, aki néma vádlóként várta őket. Ami persze azt jelentette, hogy nem lehetett jó szívvel gyakran kimaradni. Azután mindenféléket készített; saját megítélése szerint (én ezt sajnos képtelen vagyok eldönteni) kiváló varrónő volt, és remekül kötött. És persze, hacsak nem akarta az ember a szívtelen vadállat szerepét vállalni, viselni kellett ezeket a holmikat. (A plébános megsúgta, hogy az anya halála óta a családtól több ruhaadomány érkezik, mint az egyházközség összes többi tagjától együttvéve.) És a családtagok egészségéért való aggódás! Lánya "túlérzékenységének" minden terhét ő viselte. Az orvosnak - aki baráti, és nem társadalombiztosítási alapon járt hozzájuk - nem volt szabad a páciensével beszélgetnie. Rövid vizsgálat után az anya mindig átvonszolta a másik szobába. A lánynak nem volt szabad a saját egészsége miatt aggódnia, felelősséget vállalnia. Csak a szerető gondoskodást tapasztalhatta: becézéseket kapott, különleges ételeket, szörnyű gyógyborokat, és ágyba hozták neki a reggelit. Mert Mrs. Fidget, ahogy gyakran mondogatta, "a két kezét is ledolgozná" a családjáért. Nem lehetett leállítani. Na és persze - mivel rendes emberek - a családtagok nem akartak ölbe tett kézzel üldögélni. Segíteniük kellett. Vagyis mindenféléket csináltak, hogy segítsenek neki, hogy mindenféléket csináljon, teljesen haszontalanul. S ami a drága kutyát illeti, olyan az, mondta egyszer, "mintha az is a gyerekem volna". S olyan is volt, már amennyire egy kutya képes erre. De mivel egy kutyának nincsenek aggályai, azért jobban élt, mint a többiek, s az állandó állatorvosi felügyelet, diéta és szigorú őrizet ellenére néha-néha sikerült kilopóznia a szemeteskukához vagy a szomszéd kutyához.
A plébános szerint Mrs. Fidget most végre pihen. Reméljük. Egy biztos: a családja is.
Az anyai ösztönnel mintegy vele születik ez a lehetőség. Ahogy már láttuk, ajándékozó szeretetről van szó, amelynek azonban szüksége van arra, hogy adjon; vagyis szüksége van arra, hogy szükség legyen rá. Ám az adás valódi célja az, hogy az elfogadó olyan állapotba kerüljön, ahol többet nincs szüksége ajándékunkra. Azért etetjük gyermekeinket, hogy később képesek legyenek önmagukat etetni; azért tanítjuk őket, hogy előbb-utóbb ne legyen szükségük tanításunkra. Vagyis súlyos feladat nehezedik az ajándékozó szeretetre. Saját trónfosztásáért kell küzdenie. Arra, hogy fölöslegessé váljék. Jutalmunk az az óra, amikor azt mondhatjuk "már nincs rám szüksége". Az ösztön természeténél fogva túl gyenge ehhez. Az ösztön jót akar annak, akinek ad, de nem akárhogy: azt a jót akarja, amit csak ő adhat. Sokkal magasabb rendű szeretetnek - olyannak, amely az elfogadó javát akarja, függetlenül attól, honnan származik az "adomány" - kell az ösztön helyébe lépni, és segíteni vagy megszelídíteni azt, mielőtt az ösztön képes lenne saját trónfosztására. Amire gyakran képes. De ha nem, akkor saját fontosságunk kínzó vágyát úgy elégíthetjük ki, hogy fenntartjuk a szükségletet, vagy úgy, hogy képzelt szükségleteket találunk ki. S annál könyörtelenebbül, minél inkább azt gondoljuk, hogy valójában ajándékozó, vagyis "önzetlen" szeretetről van szó...
Lehetséges, hogy Mrs. Fidget tényleg nem volt tisztában azzal, hogy mennyi szenvedést és boldogtalanságot okoz családjának? Kötve hiszem. Persze, hogy tudta: az egész estédet elrontja a tudat, hogy amikor hazaérsz, ott ül vádló tekintettel, mert "miattad fennmaradt". Mégis tovább folytatta praktikáit, mert ha abbahagyja, kénytelen szembenézni a ténnyel, amelyet makacsul figyelmen kívül hagyott: hogy nincs rá többé szükség. Ez a dolog egyik oka. Aztán a folytonos veszkelődés, a dolgos élet elhallgattatta benne a szeretete minőségére vonatkozó kétségeket. Minél jobban fájt a lába meg a háta, annál jobb volt, mert a fájdalom azt suttogta a fülébe: "Mennyire szeretem őket, ha mindezt megteszem értük!" S ez a másik ok. De talán még mélyebbre is áshatunk. A családtagok meg nem értése, azok a szörnyű szavak, melyek sebeket ütöttek a szívében - hiszen egy Mrs. Fidget mindentől megbántódik -, amikor könyörögtek, hogy vigye mosodába a mosnivalót, mindezek ékese bizonyították, hogy rosszul bánnak vele, ezért állandóan sérelmeket táplált velük szemben. S ha valaki azt állítja, hogy nem ismeri a megbántódottság örömeit, az vagy hazudik, vagy szent. Való igaz, hogy ez csak azok számára jelent örömöt, akik gyűlölnek. De hát a Mrs. Fidgetéhez hasonló szeretet jókora adag gyűlöletet is tartalmaz. Az ókori római költő szavai - "Gyűlölök és szeretek" - a szerelemre vonatkoztak, ám e két érzés a szeretet más fajtáiban is keveredik, máshol is megvannak a gyűlölet csírái. Ha a ragaszkodás egyeduralkodóvá válik egy ember életében, kisarjad a gyűlölet. A szeretet Isten helyébe lépve démonná válik.

C. S. Lewis
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.12 2018. Január 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 562 db bejegyzés
e év: 6903 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 122
  • e Hét: 4628
  • e Hónap: 66297
  • e Év: 185389
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.