Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
Az én újságom 1956-ról "Vérük már bennem dobol" ( Böröndi Lajos: Halottaink) Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Soha, sehol, senkinek
  2018-02-16 05:38:23, péntek
 
  2018,.02.25. vasárnap 16 órakor Mosonmagyaróváron, a Fehér Ló Közösség Házban
a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján filmvetítés lesz.

A film címe Soha, sehol, senkinek

A programon a részvétel ingyenes.
A hét folyamán Mosonmagyaróvár középiskolásait is várják.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rozsdás ég alatt
  2018-02-15 04:51:29, csütörtök
 
  2018. március 1-én, csütörtökön 18 órakor a mosonmagyaróvári Cselley házban ( Fő u. 19.) beszélgetés lesz Böröndi Lajos költővel. Az est címe Rozsdás ég alatt, közreműködnek a Csütörtöki Szalon tagjai.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Memento - Magyar Katalin 1940-1956
  2018-02-14 04:33:09, szerda
 
  MEMENTO

Budapesten tovább tanuló mosonmagyaróvári 16 éves Magyar
Katalint ,1956-ban támadó orosz tank fegyvereinek lövése és
pufajkás megölte . Ma a Zeneakadémiánál és korházban
dombormüves tábla emlékeztet Azonban Mosonmagyarováron sem
utca ,sem iskola nincsen elnevezve . Bólyai iskola belső
udvarán szinte elrejtve egy tábla örzi szent nevét . . Ennyit
elért Csete Lajos tanár Katalin emlékével . Ha Habsburg
Frigyes főhercegnek a Magyar utcán , akkor neki is dukálna
tiszteletből és megbecsülésből méltó bronzszobor . A város
századokkal ezőtt a királynők városa volt most Magyar Kataliné
legyen . A harcban meghalt leányt szülei háromszor
temették el .Budapesten , Óváron és Györben . Akik
életükben hiányolták és siratták ,. Szüleivel a temetőben
ma együtt van . Bucsuzásul megkondultak e érte a templomok
harangjai egyszer is ,vagy szótlanul hallgattak . Gyujtanak e
mécsest imádkozva a sirjánál és kis pirosfehérzöld zászlóval
jelzik e itt harcban elesett hős nyugszik . Nem tudom,. Csak
azt , 1956 November hetedikén gyilkos golyó eltalálta és a
pesti utcán folyt a vére . Sebeit senki se kötözte be.
Senki sem mentette és vége lett. . A szülők ,nélküle
élték le az életüket Most velük nyugszik , Több mint
60 évvel meggyilkolása után emléke Magyaróvártól feledésnél többet
érdemelne és a nehezen olvasható győri sirkőve is . Magyar
Katalin élete és halála a városnak történelmi érték és az
iskoláknak is.

Ekker László



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Piaristák, végállomás
  2018-02-13 06:05:01, kedd
 
  A Mosonmagyaróvári Városi Televízió 2018. 02.07-ei Híradójában polgármesterünk nyilatkozott az Ipartelepi volt határőr laktanya piarista iskolává válásáról.

Ezzel azt gondolom, hogy a még 2005-ben kezdődő XX. SZÁZAD MÚZEUM legyen a volt határőr laktanyában történet befejeződik és a piaristák a végállomás.

Hogy lesz-e benne '56-os múzeum, arról most nem beszélt a polgármester úr, ahogy arról se volt szó, hogy maga az épület egyben kell-e maradjon vagy bonthatják is stb ...

A beruházás hatásáról az Ipartelepre és a városra pedig azt hiszem, csak én gondolkodtam el.

Link

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kitérő
  2018-02-12 05:54:24, hétfő
 
  2007 óta foglalkozom Mosonmagyaróvár 1956-os emlékmegőrzésével. 2017 évvégére, mintegy 22 részes online kiadvány sorozatot készítettem el a helyi és környéki ötvenhatos hagyományokról, emlékhelyekről, irodalmi, képzőművészeti alkotásokról, különböző megemlékezésekről, kiállításokról, előadásokról stb ... Mindegyik összeállítás letölthető a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu weboldalról)

Az elmúlt tíz évben azonban '56 mellett volt/van még két olyan történelmi esemény, melynek helyi vonatkozásait kutatom, gyűjtöm, emlékét őrzöm, mind munkám során, mind magánéletemben. Ezek: az 1920. június 4-ei trianoni tragédia, annak emlékezete szülővárosomban és környékén, a másik pedig a Holokauszt mosoni és Mosonmagyaróvár járási emlékezete. Mindkét emlékmegőrző munkámból rendkívül gazdag gyűjteményt hoztam létre a facebook-on, A Mosonmagyaróvári járás zsidó emlékezete és Június 4. - a Nemzeti Összetartozás Napja címekkel.

Tekintettel arra, hogy 2018. június 4-én lesz 15 éve, hogy Mosonmagyaróváron Trianon keresztet állítottak, elhatároztam, hogy az évfordulóra, és a kereszt állításának fő szervezőjére, Paukovits Lászlóra emlékezve megírom e tizenöt év történetét saját gyűjteményem alapján.
Úgyhogy, most lesz egy kis kitérő.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Senkik éjszakája - százezrek érezhettek így '56-ban is
  2018-02-11 09:19:36, vasárnap
 
  Az alábbi verset költő, festő barátnőm blogjában olvastam. Nekem az 1956-os menekülteket juttatta eszembe, ezért idemásoltam az Én újságom 1956-ról blogomba.

L. Burda Zsuzsanna

SENKIK ÉJSZAKÁJA!

Merengve áll az út felénél,
kocsikerék nyomán haladott!
Telve lelke nagy terhével,
út porának keservével.

Gondolta: Mégsem maradhat ott!
Tovább indul, mendegélve,
terhét cipelve botladoz.
Tanyát vél látni,

A távolból kevéske fényt,
hívja vándorát az éjbe:
nyugodni éjtakaró imát.
Remél egy reggelt, új napot.

Föld lett párnája, takarója
anyaföld melegét kínálja.
Lágyan simítja szellő tenyér,
belehajol az éjszakába.

Jöjj közel, hajlik rá egy nyárfa,
nem vagy egyedül, ölellek én,
suttogok füledbe, míg alszol: Vándor!
Senkik éjszakája éjjelén.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
In memoriam Pintér Gizella 1937-1956
  2018-02-10 03:55:36, szombat
 
  Pintér Gizella ( Iván, 1937 - Mosonmagyaróvár,1956) elsőéves gazdász hallgató Mosonmagyaróváron 1956-ban. Az 1956. október 26-ai sortűz hősi halottja. A Képtáramban egy kedves, középiskolai osztálytársam férje által fotózott és elküldött, Iván község könyvében megjelent emlékező írás olvasható.

Elérhető Képtáram, Pintér Gizella 1937-1956 c. mappa.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A hat ipari tanuló sortűz áldozat
  2018-02-09 04:19:02, péntek
 
  Hunyadi 50 - Mosonmagyaróvár- Emlékfoszlányok
Iskolai emlékkönyv, 2017

Némethné Tell Andrea: A Hunyadi Iskola áldozatai

Október 26-a gyásznap Mosonmagyaróvár és gyásznap iskolánk életében is. 1956-ban ezen a napon dördült el az a gyilkos sortűz, amely után több mint 100 halott ( pontos számot a mai napig sem tudunk) és 250 sebesült maradt az Ipartelepen lévő határőrlaktanya előtti téren. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, köztük iskolánk hat tanulója is ott volt az áldozatok között.

Az 1956. október 23-i budapesti forradalom lángja október 25-én érte el Mosonmagyaróvárt. A Mezőgazdasági Akadémia hallgatói néma tüntetést tartottak a Városi és Járási Pártbizottság előtt, majd miután végig vonultak a Magyar utcán, visszatértek a Vár udvarára, ahol megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások egységes Szervezetét, a MEFESZT, a DISZ szervezetet pedig semmisnek nyilvánították.

Október 26-án a tanácsháza előtt a reggeli órákban egyre nagyobb tömeg gyülekezett, városi munkások, lakosok, egyetemisták, középiskolások, általános iskolások, óvodások. Bár a diákok tanáraik felügyeletével vonultak ki a tüntetésre, majd vissza az iskoláikba, többen közülük, gimnazisták és iskolánk szakmunkástanulói a tömeggel együtt haladtak tovább, a felvonulás újabb helyszíneire. A tüntetők, miután leverték a tanácsházán, majd a pártházon lévő vörös csillagot, a járásbíróság épületéhez vonultak, ahol kiszabadították az ott őrzött foglyokat. Ezt követően a tömeg kettévált. Egy részük, velük a középiskolások többsége is, Moson felé, a másik részük a Gyári úton az Ipartelepre, a határőrlaktanya irányába haladt, köztük voltak a Hunyadi iskola szakmunkástanulói is. A timföldgyár és a kötöttárugyár dolgozóinak csatlakozását követően a békés tüntető tömeg a határőrlaktanya elé érve követelte az épületen lévő vörös csillag eltávolítását. A laktanya védelmére Dudás István százados, a laktanya parancsnoka már korábban géppuskás állásokat építtetett ki a kapu mellé, s a katonáknak támadás esetére tűzparancsuk is volt S a parancs el is hangzott. A sortűz váratlanul, figyelmeztetés nélkül zúdult a tömegre, majd egy újabb, immár a menekülők hátába.

A sortűz hat Hunyadis diák fiatal életének is véget vetett. Neveik márványba vésve olvashatók az iskola falán elhelyezett emléktáblán, amely előtt nap, mint nap diákok százai haladnak el, s talán vetnek rá néha egy-egy pillantást. De vajon belegondoltak-e már abba, hogy akiknek a neveit ott olvassák, velük egykorú fiatalok voltak, akik ugyanúgy élték életüket, mint ők, nekik is voltak szüleik, rokonaik, barátaik, szerelmeik, akiknek életében örök űrt és gyászt hagyott haláluk. Tanultak, dolgoztak, szerettek, élvezték az életet, s reméltek egy jobb, szabadabb jövőt. s akikről hosszú évtizedeken keresztül beszélni sem volt szabad. Családtagjaik visszaemlékezései tükrében rajzolódik ki néhányuk alakja, nekünk, akik soha nem ismerhettük meg őket.

Meszlényi István (1941-1956) műszerésznek tanult. Szerette a történelmet és a földrajzot, de igen jó kézügyességgel rendelkezett, szívesen rajzolt, kiváló karikatúrákat készített.

Őri László (1940-1956) szintén műszerésznek készült. Kedvenc tantárgyai közé tartozott az irodalom, tagja volt az iskolai irodalmi színpadnak. Emellett sokat sportolt, mégpedig bokszolt.

Wilhelm Mihály (1938-1956) villanyszerelő szeretett volna lenni. Tornázott, számos versenyen is részt vett az iskola színeiben. Tagja volt a Kühne zenekarnak is, rézfúvósként erősítette a gárdát, ha szükség volt rá, más zenekarokban is játszott.

Paár Jenő (1939-1956) villanyszerelő és Tolnay László (1939-1956) lakatos szerszámkészítő tanulókról sajnos csak fényképeiket nézve képzelhetjük el, hogy társaikhoz hasonlóan, családjukat szerető, tisztelettudó, szakmájukat odaadással tanuló fiatalemberek lehettek, s akik előtt szép jövő állhatott volna.

Kardos Miklós (1940-1956) lakatos szerszámkészítő tanuló szintén szerette az irodalmat és a sportot, de a logikai játékok is a kedvencei közé tartoztak. Még a tüntetésen is zsebében tartotta tologatós számjátékát, amelyet ma a hansági Múzeumban is meg lehet tekinteni. A Hunyadis áldozatok közül az ő neve talán a leismertebb. A holttestét ugyanis, látva a kórháznál gyülekező felháborodott embereket, a teherautót vezető kiskatona visszavitte a laktanyába. Délután, miután a sorkatonák megadták magukat, a laktanyába behatoló tömeg megtalálta a holttestet szénakazalba rejtve. Ez az esemény vezetett ahhoz, hogy a feldühödött tömeg a saját kezébe vette a sortűzért felelősnek tartott ÁVH-s tisztek feletti igazságszolgáltatást.

Ők hatan iskolánk hősei. Ők azok, akikről minden évben megemlékezünk iskolai ünnepségeinken, amelyre meghívjuk a még élő hozzátartozóikat és megkoszorúzzuk emléktáblájukat. Példaként állítjuk őket iskolánk diákjai elé, remélve, hogy a mai kor gyermekei e mártírok sorsán keresztül átérzik 1956 eszmeiségét, értékelik és élni tudnak azzal a szabadsággal, amelynek kivívásához az ő áldozatuk is hozzájárult.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1956 nehéz napjairól
  2018-02-08 06:07:31, csütörtök
 
  Mosonmagyaróvár - Hunyadi 50 - Emlékfoszlányok
Iskolai emlékkönyv, 2017

Fűzfa János, nyugalmazott igazgató: 1956 nehéz napjairól

1956-ban tanár voltam. Sok olyan tény volt, amit még most sem fogadnak el ...
A forradalomról én nem tudtam különösebbet, nem volt tv, rádiót nem hallgattam. Október 26-án rendesen tanítottunk, az igazgató hallgatta a rádiót, nagyon ideges volt. Reggel mondta, zűrök vannak Pesten, szakszervezeti bizottsági titkárként azt tanácsoltam, tanítsunk. Egyszer csak döngették az ajtót a tüntetők, jöttek a gimnazisták, egyetemisták és munkások. Vonultak az utcán. Az igazgató sorakozót hívott össze és hazaküldte a diákokat. Mindenki hazament, csak egy virgonc gyerek ment a nagyanyjához a Sulzer-malomhoz, ledobta a táskát, kért ételt, és szabályosan elszökött a nagyanyjától, ő is meghalt. Ügyes, helyes, műszerésztanuló volt Őri Lacika. A virgoncságával fizetett rá, minden eseménynél első volt.
Csoportosan nem akartunk kimenni az utcára, néztük, mi fog történni. Sajnos ilyenkor mindig a hangadók mennek elöl, a többi megy velük, mögöttük. Leverték a csillagot a Fekete Sas fölött és a pártbizottságnál. A busz a Volán iroda mellett állt, a postánál, felugrott valaki a tetejére, és elszavalta a ,, Talpra magyart", és mondta, nyissuk ki a börtön kapuit. Tényleg kinyitották a börtönt, és kijöttek a fogvatartottak. A Sulzer-malomnál egyenesen ment tovább a tömeg, néztem, gyerek az iskolából nem volt. A levéli útnál akkor még nem volt lámpa, a Gyári úton haladt tovább a tömeg.
akkoriban három laktanya volt: egy határőrlaktanya, egy sorkatonáknak való levéli úti laktanya és a Tritol-laktanya. A levéli úti parancsnok összehívta a katonákat és parancsba adta, hogy tűnjenek el és hat órakor parancskihirdetésre legyenek ott.
A katonák szállingóztak, ki amerre akart. Jött két-három legény, a tömegből kiugrott 2-3 ember, az egyik elkezdte ütlegelni a katonákat. Pont azon mentünk Kiss Palival. A sapkájukon rajta volt a csillag, ezért meg akarták lincselni őket. Ráparancsoltam a hősködő civilekre, mutattam a hadnagykönyvemet, és rájuk szóltam. Megismertek, hogy tanár vagyok, de kijelentettem szolgálatba lépek. Erre habzó szájjal elmentek a civilek, otthagyták a katonákat. Nekik azt mondtam, hogy vegyék le a csillagot a kalapjukról, tegyék zsebre és majd 6 óra előtt rakják vissza.
A civilek üvöltötték, menjünk az ÁVO-s laktanyához. Az borzasztó volt, hiába üvöltöttem, ne menjenek. Megállítottam az embereket, hogy ne menjenek ki, de a hirtelen-emberek nem hallgattak rám. A tömeg ment tovább, találkoztak a timföldgyáriakkal, kint meg várták őket a katonák a laktanyánál. Palival megegyeztünk, visszamegyünk az iskolához. A kórház előtt, a nyomda mellett mentünk, és fegyverropogást hallottunk. Sortűz volt a laktanyánál. Pár perc után teherautó hozta a sebesülteket. Leszállították őket, az első a szomszédunk fia volt, egyik karja roncs volt, lógott rajta a hús, ő volt Szente Géza.
Én nem tudom, mi történt kint, nem voltam ott. Voltak tanulók is: A MOFÉM tanműhelyből, gyakorlati oktatáson voltak: Kardos Miki aranyos gyerek volt. Őt biztatták, verd le a csillagot a kapun, és ő felmászott ... és lelőtték ... Ismerem a terepet, mert a háború után az rendőrlaktanya volt. Mi javítottuk, akkor még fiatalember voltam. A villanyt én csináltam.
Eltelt az idő, másnap reggel nagyon szomorú voltam, kimentem a temetőbe: a két Rácz-lány szinte meztelenül ott feküdt, barátom lányai.
Hét iskolás diák volt tudomásom szerint, Kardosra, Wilhelmre, Őrire emlékszem, őket tanítottam. Minden a gyakorlatról mentek ki, tudtunk nélkül. A gimnáziumból viszont szervezetten mentek ki, ezért a gimnázium igazgatóját ki is rúgták, az ő helyébe ment Hatt János, ott volt igazgató negyven évig.
Azt nem tudom, hogy a gimnazisták közül lett-e áldozat. Nehezen viseltem el az egészet, hisz a szomszédomat is meglincselték. A városban is híre ment a sortűznek, de én ezzel nem foglalkoztam, csak bosszantott, hogy kimentek és hiába szóltam.
Voltak tanulók, akik biciklivel elmentek, disszidáltak, átmentek gyalog a határon. Két egyetemista is jött éjjel hozzám, hogy Monek Gyula javasolta, keressenek meg. Vacsoráztattam őket, lerajzoltam, merre menjenek. Nagyszüleim a határ mellett laktak, addig tudtam az utat, utána nem.
Sok év telt el azóta, a sortűz emlékére Németh Alajos tanárunk állított kopjafákat, díjmentesen, gyönyörűen elkészítette. Tanulóinkkal vitték oda azt a nagy követ, a Lalinak köszönhető, hogy ez az emlékhely létrejött.

Kieg.: Fűzfa János ( 1930-2017) egykori igazgató vallomását életéről és iskolájáról lejegyezte Keresztes Csaba, gondolatait írásos formába öntötte Csicsai Ferenc.Fűzfa János, tanár 1954, igazgató 1966-1995 volt a Hunyadi Iskolában.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hunyadi 50
  2018-02-07 03:56:32, szerda
 
  2017-ben végre megjelent a mosonmagyaróvári Hunyadi Iskola emlékkönyve is! Maguk szintén csodálkozva állapították meg, hogy eddig nem volt iskolai évkönyvük. Én, aki helyi iskolatörténeti kiadványokat, könyveket, egyebeket is gyűjtök és állítok magam is elő illetve kiállítást is rendezek belőlük, (Kult Utca, szabadtéri utcatárlat) pontosan tudtam és már anno jeleztem is nekik, hogy adósak ezzel az utókornak, de aztán úgy látszik megvárták az ötvenet. Mindenesetre nagyon kitettek magukért, mind a könyv méretében, mind külső megjelenésében. Ahogy tartalmilag is. Számtalan igazgatói, tanári, tanulói visszaemlékezést lehet benne olvasni. '56-tal kapcsolatosan egy igen érdekes és figyelemreméltó írást közöl Fűzfa János volt igazgató, illetve, a hat ipari tanuló sortűz áldozatról készített egy összeállítást Némethné Tell Andrea tanár.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 2080 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 1822
  • e Hónap: 12850
  • e Év: 146234
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.