Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/23 oldal   Bejegyzések száma: 221 
Puskás István: "Keressétek, s megtaláljátok. . ."
  2018-02-22 07:01:18, csütörtök
 
  Puskás István:

"Keressétek, s megtaláljátok. . ."


"Keressétek, s megtaláljátok. . ."
Uram, ne fájjon a lázadás,
Amit kérdezek önszivembe tép:
Hol van hát? - hisz nem csal az Írás.

Fáklyám rőt lángja minden vak zugot
Bevilágol, keres, remél, kutat:
Uram, nem találom sehol abban,
Amit velünk tettél az Igazat.
-" Keressétek, s megtaláljátok . . ."
Uram ne vesd meg, aki kérdezni mer.
Ha miértet vár, s önkinjában
Lázadó szivét felmutatja:
Uram, miért van a Te Igazadnak
Mindenfelé egy igaz utja ?
Ne itélj ha felszegi fejét
Ha kér, ha kérd a vére lázad:
Miért kell Neked a mi gyászunk,
A mi imánk miért pogányabb.
Miért csak a mi oltárunkon
Verted le Úristen a lángot ?
-" Keressétek, s megtaláljátok . . ."
Uram én keresek ! - az Igazságot.

Új Élet. 1922. április 16.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Gerencsér Andrea: Szakadék szélén
  2018-02-21 08:42:41, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gerencsér Andrea  
Térey Sándor: Asszony, talán megy a szeretőjéhez
  2018-02-21 08:40:17, szerda
 
  Térey Sándor:

Asszony, talán megy a szeretőjéhez

Une femme passa, d'une main fastueuse soulevant, balançant le feston et l'ourlet . . .
Baudelaire


. . . Jött és vigyázva kissé felemelte
szoknyáját (keskeny prém volt a szegélye),
mely ott, hol a vékony harisnyát érte
csókolta, mintha volna ajka, lelke.
Hunyorgó lámpák, sok fénysárga körte
besávolyozták az esős aszfaltot.

Mint lesben macska, óvakodva hajlott
s lépett előre kecses, nyulánk teste.
Bepillantott lopvást a nagy tükörbe,
mely ott szunnyadt egy lompos kirakatba,
hol rikitottak zöld és kék papirba
cukorkák és olcsó, nyitott narancsok.

A szögletnél várt s mint hajóhidnál parancsnok,
az elfolyó utcát összevont szemmel nézte,
vonult a város szine és szemétje,
az imbolygó tömeg keskeny utját haladta . . .
. . . ha most lábuk alól a járda kiszaladna
jaj és lebukna ő is, ő is a többiekkel.

Az ut testén röhögve nehéz autók loholtak,
megrakva ócska vassal s nehéz gránitkövekkel,
gömbölyü gummitalppal kék hintó ügetett el,
óh . . . puha selymén ülni, üvegjén kinevetni,
nem érni sárhoz . . . Ment, kis lábai dobogtak,
jaj, elsején ki kell már a cipőt fizetni.

Szeme előtt pirosba táncolt fekete kör.
Dudolnak már szivébe vágyakozón az éjek?
. . . Reá vár csipkés asztal, csillámló zöld likör,
kinai tea service és angol sütemények,
csak úgy elomlanak habból és semmiből,
nem is kell, hogy hibátlan fogával átharapja,

mint forró percben ott ajkát és sima vállát.
Avagy magas és szűk emeletekre várják,
hol nehéz ételszag áporodik a házban,
valami bérelt, bús, közönyös csókszobában,
hol a falak tüppedtek s a kaján ripszbutor
nevet vörös szájával. A kályhán díszcsupor.

Kissé hideg van, - most fűt még a férfi,
ágyáról már lecsúszott takarója.
Hideglelősen a cipőjét kigombolja,
a lámpa fénye bőrét ingén is átfejérli
. . . szomszédban a cseléd tisztítja a kilincset
dalol a rézkilincs, hozzá paraszti hangja.

A mennyezetre bámul, magát ölelni hagyja.
Gipszből való márvány, csalt percek, talmi kincsek,
késő van, az óra milyen lassan tud járni,
haza mellékutcákon, sápadva sietéstül,
hol hű barát az est és meg se látni:
ez az asszony most jött a kedvesétül.

Haza . . . hol vár a cseléd, hideg vacsora, gyermek,
szivarral és lusta kérdéssel férfi: otthon.
Levetkezni. Mindent egyformán, megszokotton,
a szobákban, hol minden szöglet hallgat
és a csönd néha oly gonoszul jajgat
Kínlódva húzzák egymást a napok . . .

Ha most meg nem szólítom, tudom, örökre elmegy,
nem látom soha többé . . . Óh életem szinháza !
Eltünt szemem elől. A függöny leszaladt.
Nem lángol más, csak a hordár piros sipkája.
A villamosok futnak, nagy, sárga bogarak.
Haza most? Hallom már, a házmester rikoltoz,

csörgetve kulcsait, jön a vice dohogva.
A küszöbön egy lány rózsás szoknyáján foltoz.
Istenem, hova menni, merre, mit tenni mostan !
Meghúzódván didergőn ülni diványsarokban
érezni, hogy minden butornak éle van,
ha most az ablakon valaki bekopogna

nem kérdezni ki az, csak ölelni magamhoz,
fázós kis arcát elbujtatni a nyakamhoz,
hogy súgja már remegve és karjával marasszon:
Pesten az élet szép, minden legénylakásba
elsápadva, pirulva, ma felsurran egy asszony.

Nyugat 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Térey Sándor  
Hosszú Ferenc: Éj
  2018-02-21 08:38:17, szerda
 
  Hosszú Ferenc:

Éj


Most zúg a csend,
ott fent,
itt lent,
zúg csendesen,
rejtelmesen
és valamit
megsúg nekem.

Zúg, zúg a csend,
ott fent,
itt lent,
lelkem dalol,
én hallgatom ,
s szívem álomba
ringatom.

Uj_magyar_museum 1944. március
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú Ferenc  
Sík Sándor: Dalolj, ne félj.
  2018-02-21 08:37:09, szerda
 
  Sík Sándor:

Dalolj, ne félj.


>Egy új világ akar születni< - mondják,
Kik új zenének bokázzák bolondját.
Amazok, kiknek szája fél-sírásra :
>Megérett a világ a pusztulásra!<
Ne higgy nekik, magadnak higgy te, lelkem!
Én egy órával mások előtt keltem.
De fáradt nem vagyok,
És bizalmasaim a csillagok.

Én nem hiszek a tele-szájas újban.
Az új csendben jön és oldott sarúban,
Vagy a magasból angyalpille-szárnnyal
A szívbe-, mit az Istenség megárnyal.
És akiben Igéjét megfogantja,
Az szánva néz a kérkedő kalandra,
Amely ma szerteszét
Elfojtja a szemérmes Új neszét.

Ne higgy, én lelkem, csak makacs magadnak.
Megy a karaván, kiskutyák ugatnak.
Vénhedt ebek vonítanak a holdra :
A hold csak hinti harmatát mosolygva.
Eredj, előre, elrendelt utadnak.
Szolgálatodra : keletről nyugatnak.
Némán, akár a nap.
A Pillérek erősen állanak.

Meleg a nap és hűvös szellők fújnak :
Ki mondja őket réginek vagy újnak?
Csorog a forrás, szüntelen szülemlő :
Embernek, őznek örök anyaemlő.
Vedlik és újul az emberi öltő,
Meleg a nap és énekel a költő.
Lelkem, dalolj s ne félj,
Te napsugár, forrásvíz, enyhe szél!

Budapesti Szemle. 1940. december
 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Lys-Noir: Félhomály.
  2018-02-21 08:36:17, szerda
 
  Lys-Noir:

Félhomály.


Szomorún szűrődik szobámba,
A novemberi alkonyat.
Künn eső hull s hideg verejték
Borítja az ablakokat.

A szürkületnek lankadt szárnyán
Eljött a láz s ölembe ül.
Körülöttem a langyos lég már
Perzselő parazszsá hevül.

Forró fejem kezemre hajtom,
S borzongva összereszketek,
Egy lassan őrlő gondolatnak
Örökös betege leszek.

Tolnavármegye, 1905. dec. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Lys-Noir /Guttmann Irén  
Csanády György: Mikes.
  2018-02-21 08:35:12, szerda
 
  Csanády György:

Mikes.


Gyere diák. A müezzin dél óta
Hatszor kiálta már a mecseten.
És alkonyat jő most a tengeren,
Nem jó ilyenkor napnyugatba nézni.
Gyere diák. Messze megyünk el innen,
Rabságban is kell néha egyett lépni.

Gyere diák. A hűvös könyvesházban
Vár már a toll, s a bontott pergament.
Szelid hóhullás, odabenn a csend,
Bánatunk, álmunk befödő palástja.
Kelt, hogy az ember azt, ami lehűlt
- Gyere diák - fakón s közönnyel lássa.

Írjál diák. Uj sort a kezdet sorra.
Nem tudja senki mit ró fel kezed,
E pár levél, hogy mit jelent neked,
Hogy mindenikkel könnyültebbé válsz,
Írjad diák. Mindegy, hogy nincs kinek
Mindegy, hogy nem jő senkitől sem válasz.

Írjad diák. Rodostó messzi földjén
Anno ezerkilencszázhúsz a dátum.
Ne bámulj! írjad. Örök egy a fátum,
A kétszáz év egy perccé múlt alatta
Csak írd, testvér, most százezren vagyunk
És mindjájunknak Zágon volt az anyja.

Írjad diák. Nem voltunk katonák,
Nem voltunk költők, nem voltunk papok,
Csak székelyek, csak ifjak, szabadok,
S most ez is elmúlt, Erdély s ifjúság,
írjad diák. Rabságban is kell élni,
- S mi vérző sebbel messzi bujdosánk.

Írjad diák. Véreztünk, vesztünk, halltunk,
Víttunk egy átkos, régi nagy csatát.
Vittük a sorsunk tépett zászlaját
Aztán egyszer csak értünk jött a gálya. . .
Írjad diák. Pornak porrá kell lenni
És a halál csak testünk éjszakája.

Írjad diák. Elfoszlott minden álmunk.
Koldussá tettek meddő holnapok
És lassan-lassan minden elhagyott,
Maga is elment Kőszeghy Zsuzsánna.
Írjad diák. Most már csak mi vagyunk
S csak még az Isten tart a két markába'.

Írjad diák. Kereszten sorvad lelkünk.
Hajunk fehérül, roskadoz a lábunk,
De azért mégis törhetetlen várunk,
Mert nem lehet az eszme szörnyű vége:
- Írd! Vérbe mártva tollad tört hegyét -
Szatmári kötés, trianoni béke . . .

Írod? - diák ! Kell, hogy közönnyel lássa
A lélek azt, ami egyszer már lehullt.
Zágon, Háromszék, Erdély, büszke múlt,
Nekünk nem szabad napnyugatra nézni.
Ne sírj diák. Nem látsz már. Mély az este,
Tedd a többihez, - menjünk - Pola téti.

új_élet 1922. április 16.
 
 
0 komment , kategória:  Csanády György  
Végvári Ferencz: Olthatlan lángról . . .
  2018-02-21 08:30:52, szerda
 
  Végvári Ferencz:

Olthatlan lángról . . .


Olthatlan lángról, forró szerelemről
Mért beszéltél nékem, hogyha nem szerettél ?

Hazug hizelgésed, csalfa csábításod
Szivembe idézett édes boldogságot.

A legszentebb érzést színlelted . . . Óh, minek.
Minek törtél össze gyönge ifjú szívet?

Játszottál, játszottál . . . egyszer csak meguntál:
S földi gyönyörömnek gyászos vége szakadt.

. . . Mért beszéltél nékem; hogyha nem szerettél,
Olthatatlan lángról, forró szerelemről ?

Szarvas és Vidéke 1899. február 12.
 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Kárpáti Aurél: Az utolsó szélmalom.
  2018-02-21 08:28:36, szerda
 
  Kárpáti Aurél:

Az utolsó szélmalom.


Kékes holdfényben, fenyegető szárnynyal,
Még vár a legutolsó szélmalom.
Rám vár. Ijesztő csendben, mozdulatlan
S remeg a dárda csontos vállamon.

Ez az utolsó. Ez a legszebb harc lesz.
(Tudom, hazugság s mégis hinni kell.)
Utána nincs már más, csupán a semmi
Letaposott, unott mezőivel.

Ajzzuk fel hát a nyilat nagykevélyen,
Zörrenjen meg a rozsdaverte vért.
Rozinánt, vén csont, mért borzong a hátad ?
Don Quijote még senkitől se félt.

Lovagi tornák közt ez lesz az első,
Koszorút fon és tapsol majd a nép,
Közeledünk, Rozinánt, csendesebben.
Utoljára hadd higyjek benne még.

Hisz ha beérjük, könyes lesz az arcom,
A törött dárdát leejti karom
És Don Quijote lebukik lováról:
Nincs több mese, nincsen több szélmalom.

Szarvas és Vidéke 1909. dnovember 28.
 
 
0 komment , kategória:  Kárpáti Aurél  
Győry Dezső: A Szív s a Rög.
  2018-02-21 08:27:12, szerda
 
  Győry (Wallentinyi) Dezső:

A Szív s a Rög.


Mit akartok az én szivemtől?
Ha nem elég a sáska-had,
Megmondom. Itt van: nyersen, búsait:
A rög köti. S rög rög marad.

Belejár az utszéli tüske.
Megfejcsóválja a paraszt.
Hiába nőttek mind egy tőből:
A rög köti. S a rög maraszt.

Áldása, átka iker-egyek:
Vinné bosszús egekbe löl.
De sározza, töri a szárnyat
- A rög éltet. S a rög megöl.

Prágai Magyar Hirlap, 1923. január 13.
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
     2/23 oldal   Bejegyzések száma: 221 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 532 db bejegyzés
Összes: 30429 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 738
  • e Hét: 38659
  • e Hónap: 141654
  • e Év: 335519
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.