Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/186 oldal   Bejegyzések száma: 1851 
Vers
  2018-12-14 21:40:37, péntek
 
  Részeg magyar

Megy a részeg tántorogva
Körbe pislant merre haza
Eltévedt a tántorgásban
Merre menjen a világban

Betévedt a köztudatba
Jobbra menjen itt vagy balra
Olyan vagyok mint az ország
Megtalálom a zsákutcát

Tántorog így jobbra balra
Nézi a nép: ni de marha!
Nézik őt és kiröhögik
Pedig ők is csak ezt teszik

Teszik ezt már jó pár éve
Az országot elkefélve
Húznak jobbra, húznak balra
Véletlenül sem összetartva

Röhögik, mit részeg csinál
Hogy jobbra-balra kóricál
Pedig velük is ezt teszik
Ide oda megvezetik

Jobbos balos dumagyurkák
Részegítik a sok butát
Hangos pártos szlogenekkel
Hazug olcsó igérettel

Rajtunk röhög a nagy világ
Ki látott már ilyen csodát
Kis országunkat megrángatják
Szakadékba betaszítják

Józanodjál végre magyar
Ne hülyítsen a sok ganaj
Dobjuk ki az összes lomot
Mit a politika ide hordott

(Ismeretlen szerző)


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-14 21:29:14, péntek
 
 
By, Bodor Laszlo

Az ország almafája.

Szomoruan állt az ország fája,
Vadhajtás lett egyik ága.
Nagy reményü szép kis hajtás,
De szükségessé vált egy éles vágás.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte ő csak egy kis ág.

Tudatosan koncentrált a célra,
Haladt a cél felé, de mindig csak jobra.
Elvakult hívta őt a fény,
Nem látta a szenvedést, hogy nincs több remény.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte ő csak egy kis ág.

Fenhangon szónokolt én vagyok a vezér,
Ki engem követ a csucsra bizton elér.
A fiatal hajtások szédülten követték,
Minden szavát itták, hitték.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte ő csak egy kis ág.

Szép tavasz reggel, arra járt a kertész,
Napsugár fényében villogott a fürész.
Szakértelemmel körbe járta a fát,
Vadhajtás ez! nem kell ez az ág.
Rögvest tett követi a gondolatát,
S a felesleges ágtól megszabaditja a fát!
Fájdalomtól könnyezve; hullott le a kis ág,
Későn de rájött: Mégsem övé ez a világ.

Termékeny lesz újra az ország fája,
Nincs már vadhajtás, felesleges ága.
Minden kis ág tudja már a helyét.
Feleslegesen nem szívják, életet adó nedvét.
Győzött az élet, szép lesz megint a világ,
Csak lehullott, egy élösködő kis ág!

By, Bodor Laszlo



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-14 21:02:33, péntek
 
  Erdős Virág:
Na most akkor...


..mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér' is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen - láthatólag - kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe' és Hevesbe', s ki menjen a levesbe.





 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-14 20:45:17, péntek
 
  Csukás István:
Vers karácsonyra

Csukás István / 2008.12.19., péntek 16:58 /

A téli táj enyhén neurotikus,
de mégis ilyenkor születik a Kisjézus,
kell is, hogy a szívünkben megszülessen,
véres szemünkből szelíd szemével kilessen,
mert éppen ölni akarunk, agyart, körmöt növesztvén,
szétlőni a világot e szép karácsonyi estén.
Köd borítja agyamat, mint kint a téli tájat,
kapkodva kapaszkodok abba, ami még fájhat,
ami még lesz, ha lesz s leszek benne én is,
s nem ér velünk véget a nagy álmú Genézis,
nem akad torkán, kinek és minek is, a mondat,
mert nincs folytatás, pont helyett egy nagyot robbant;
suttogok hát együgyűn és remegve imádkozom:
legyen rügy a fákon a jövő tavaszon,
legyen szem, amely látja s világítson a nap,
záporozzanak ránk a megszűrt ibolyántúli sugarak,
s legyen mese is, a régtől fogva közösen koholt:
éjszaka nyájas arcával mosolyogjon ránk a hold,
legyen szívünkben jóság, gonoszság is - csak legyen,
folytatódjék bent az embert csináló küzdelem,
szikrázzon az elme, bukva is legyen győztes,
mely az épülő házra májusfát tűz, tetőt tesz,
legyen születés és legyen halál is, testünkre szabott,
hogy a végén derűsen búcsúzva emeljünk kalapot,
legyen aki hisz, és legyen olyan is, aki kétségbeesik,
aki gyógyítja s aki felmutatja újuló sebeink,
legyen legyen, legyen, ki elhozza a jövőt,
az idén se szüljünk halott csecsemőt!






 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-14 20:30:00, péntek
 
  Orbán Ottó: A rómaiakhoz
Sérült társadalom sérült elitet produkál.
Ha a bosszús egek haragját hallom mennydörögni,
kinézek az ablakon, hogy lássam,
nem a hordó döng-e az aznapi szónok alatt?

Száz évet ugorni helyből? Szép elgondolás.
Kár, hogy valami mindig közbejön, például a nép;
bogárzik százfelé, büdös kocsikban utazva seftel,
behajlított karral mutatja, mit hova.

Minden utópia fő baja az, hogy szembe süt;
a vezető jobbra-balra tekeri a kormányt, majd árokba fordul,
vagy görcsösen tartja a jól bevált irányt,
míg belevakul s a tömeg közé lövet.

Politikusnak alig marad több, mint a szájalás.
A dolgok többnyire önsúlyuk szerint mozdulnak arra, amerre.
Ritka, hogy emberkéz taszít egy jót a földgolyón,
és abból is ki tudja, mi lesz, miféle jövő?

Őrült hiheti csak, hogy májusban kinyílnak szóvirágaitok,
de őrült az is, aki sértődötten télnek gondol minden évszakot,
s nem számít meg akár még nektek is valamennyi esélyt.
Nevezzük bárhogy: az élet, a sors, az istenek,

egyszóval a végtelen kapacitású, por képében lebegő agyvelő
több lehetőséggel számol, mint amennyi koponyánk rakterébe fér,
s bár ő maga dermesztő közöny, a működése lázas újrakezdés -
kriptaajtón lép ki csillaga, bűzlik és ragyog.



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szép estét kívánok mindenkinek!
  2018-12-14 19:59:20, péntek
 
 



Ady Endre:

A gyáva hatalmasok
Parancsolnak, de gyönge hittel,
De elbánnak a komisz szeliddel.

S ha vár a népség szépet tőlük,
Van nekik mindig jó fagyos téljük.

S ha jár a Sors és Sorsot járnak,
Ők gajdolnak elébe a Nyárnak.

Óh, nagy dolga a dolgosoknak
Milyen kevés a hatalmasoknak.

Nagy pulyaságban milyen gyávák
S mégis a mi erőnket kivánják.





 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szép napot mindenkinek!
  2018-12-14 11:12:33, péntek
 
 



Az utolsó lépést kell megtenni!

Tömören mondhatnánk úgy is: sok az eszkimó, és kevés a fóka... Ahogy a nemzeti (vagy valamilyen - leginkább üzleti - célból annak látszó) szervezetek száma percről percre szaporodik, úgy zsugorodik a tömegbázis, fogynak a valóban elkötelezett, tettre kész emberek. Ezt a jelenséget mi is a saját bőrünkön érezzük. Az emberek keringnek a nemzeti oldalon, s miközben vándorolnak egyik szervezetből a másikba...
vagy teljesen felnyílik a szeme (ez a kevesebb), vagy annyira belefásul az egészbe, hogy hagyja abba az egészet, dob sutba mindent, és süllyed passzivitásba. Ez - sajnos - a rendszer hatékonysága mellett tanúskodik. Miután az emberek kimerítették a rendszer által felkínált/engedélyezett lehetőségeket, s meggyőződtek azok gőzlevezető voltáról (ellenőrzött és a rendszer keretein belül tartott lázadás), avagy öncélúságáról, a végső lépés megtételére, az egyetlen valódi alternatíva felismerésére már keveseknek marad kedvük és erejük. Ahogy növekszik ugyanis a rendszer által felkínált választási lehetőségekből kiábrándulók aránya, törvényszerű, hogy az a hányad, amely az önsajnálatba süllyedés helyett hajlandó rászánni magát az utolsó lépésre, egyre több embert jelent.
Miért nem tudnak az emberek kitartani a világnézetük mellett?
Azért, mert valójában nincs nekik ilyen. Ebből adódóan a mai Orbán-fanatikusok jelentős része tíz évvel ezelőtt még Medgyesi-fanatikus volt (mert akkor épp ő ígért gázár-nem-emelést), s akik három éve kétharmados többséget biztosítottak a Fidesznek, alig húsz éve ugyanezt tették a MSZP-vel... Mint a hörcsög a mókuskerékben: futnak, futnak, mégis egy helyben állnak, de a mozgás, a változás, a "döntés"élménye azért megvan. Pedig - maradva a hasonlatnál, ha nem az illúziót kergetnék, csak egyetlen lépésre volna szükség, hogy kikerüljenek a mókuskerékből... Az emberek túlnyomó része érzelmi alapon - valami ellen és nem valamiért - politizál, olyanok vezetésével, akik az egyes világnézetek külső jeleit puszta eszközként használják az érvényesülésre.


Végül, de nem utolsó sorban: a közösségi oldalak a megfigyelés és a totális ellenőrzés legkifinomultabb eszközei. Feltérképezik az emberek kapcsolatrendszerét, világnézetét, politikai elkötelezettségét, ízlését, fogyasztási szokásait, mindent. Ne gondoljuk, hogy azt a képet, amit egy ilyen oldalon megosztunk (ahol esetleg büszkén pózolunk valamilyen rendezvényen, kart lengetünk, horogkeresztes pólóban feszítünk stb.), csak az látja, akivel megosztottuk. Időnként felröppennek olyan hírek, hogy bizonyos munkaadók alkalmazottaikat és a hozzájuk jelentkezőket is az ilyen oldalakon informálják le, illetve az itt megfogalmazott kritikákért komoly szankciókat alkalmaznak. Ha egy gazdálkodó szervezetnek megéri a facebookot bújnia, mennyivel inkább a hárombetűs szerveknek, melyek az információból élnek, s a leskelődés a mesterségük.

ezekben az időkben az iránymutatás, az önállóan gondolkodó, hitüket, identitásukat megőrző csoportok, közösségek összefogása és védelme lesz, hogy minél kevesebb testvérünk hódoljon be az Antikrisztusnak
A történet akkor már nem a "hatalomról" vagy a "mindent visszásról" fog szólni, hanem a puszta túlélésről, az embernek maradásról, minél több lélek megmentéséről.

E világ atomizáló, eltömegesítő tendenciái ellen ugyanis nem a Facebookon, de nem is a szavazófülkében tudjuk felvenni a harcot, hanem szerves, önfenntartó közösségek létrehozásával, a valós emberi kapcsolatok hálójának újraszövésével és örök értékeinkhez való őszinte visszatéréssel.






Vörösmarty Mihály

Egy kibujdosott végohajtása
Külföld halma födend, leütöttet nem honi harcban,
Sírba rokon könytől megsiratatlan esőt;
Hintse el, aki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz
E szivemen hordott port hideg arcaimon.
Szent por ez: a haza földéből bujdosva hozám ki,
Mely rabigába viszály s orgyilok által esék.






Reményik Sándor

Ahogy lehet
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...

Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a vérünk minden csöppje vágyik,
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:

Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet...

Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet...

Láttad a Karsztok szirt-sivatagában
A liliputi termőföldeket?
Pár négyzetméter - amit a lavina,
A kőgörgeteg könnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvetője,
A földmívelés madárijesztője
Ezt a kis humuszt mégis szereti,
Kicsi kőkeritéssel keríti.
Pedig szinte sírjának is kevés.
Ó, karszti sors; ó, karszti temetés...

Te is, testvérem, karszti sorsodat
Fogadd el, s védd meg karszti földedet,
Azt a sírodnak is kevés humuszt,
Azt a pár négyzetméternyi helyet,
S azt a fölséges Isten-lábnyomot,
Mit a lavina minden rohama
Eltörölni még sohasem tudott.
Védd ezt a talpalatnyi telkedet,
Cserépkancsódat és tűzhelyedet,
Utolsó darab száraz kenyered!
De azt aztán foggal, tíz körömmel.
Démoni dühvel és őrült örömmel -
Ahogy lehet...

Ahogy lehet...

1935. április 11.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-07 21:51:46, péntek
 
  Probszt Ádám

Téli mámor
Ágyból nézem a téli estét,
bámulom a pelyhek estét.
A tél leplezi csupasz testét,
hóval fedi be a tettét.

Fák csontvázig kopott tája
már mind csak a tavaszt várja,
s a szél süvítő replikája
arcomba vág csontig fájva.

És mélyen a lelkemig hatol,
míg szívem lángnyelven dacol,
zuhanok, egy álom felkarol,
elringat, s lágy altatót dalol.

A csend a Te hangodon énekel,
nyúlok utánad, és nem érlek el,
kiáltok, de Téged nem érdekel,
a szívedben én már nem férek el.

Ott bent csak tél van és hideg,
kopár fa vagy, a kérged rideg.
Csodálkozom, hogy ver a szíved,
sápadt is vagy és nincsen színed.

Te vagy maga a hófehér táj,
kiért szívem és lelkem is fáj.
Hold vagy az égen és a csillagok,
nélküled én is csak tél vagyok.







Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-07 21:41:22, péntek
 
  Ördög Attila

Megszoktam egyedül
Makacs magányos harcos

Te nekem ne mondd meg, mit csináljak!
Így is elég csodabogara vagyok e világnak.
Én hibázok, én vállalom...
A saját terhem viszem vállamon,
De belőle nem adok!

Az enyém, hordani magam pakoltam hátamra.
S a cipelés mikéntjét én szabom magamra,
Te ne merj beleszólni!

Hadd essek térdre, arcomon ezer pofon csattanjon...
Minden megmérettetésem magamnak okozom,
Makacsságom a kincsem, egyebem nincsen.
Erre viszont vigyázok minden lépésemben.

Hagyj leesni. Megérdemlem, inkább a felkelésben segíts.
Nem is támasz kell, csak szóban bátoríts!

Túl sokáig baktattam egyedül,
Önmagamnak egyedül maradtam kenyerül.
S mivel az életben ami anyagi, nem kincsem,
Ezért nekem semmi vesztenivalóm nincsen.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers
  2018-12-07 21:31:27, péntek
 
  Lupsánné Kovács Eta

Csend
Te sem szólsz, és én sem mondom...
olyan konok, bántó a csend,
és fájón szúr néhány ponton,
a szótól is visszarettent.

Neked sem jó, engem is bánt,
ha a szavak félrevisznek,
ne éljünk több lelki magányt,
hanggal oldjunk szóbilincset...

Gondolatom szerterebben,
a hallgatás erős kordon,
csak ülünk a néma csendben...
Te sem szólsz, és én sem mondom...



 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     2/186 oldal   Bejegyzések száma: 1851 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 3311 db bejegyzés
Összes: 16396 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 452
  • e Hét: 1459
  • e Hónap: 9327
  • e Év: 51272
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.