Pósa Lajos idézet,Pósa Lajos: Magyar vagyok,Pósa Lajos: AZ ÉN LAKÁSOM ,Pósa Lajos: A HAZÁÉRT,Pósa Lajos:Anyám intése,Pósa Lajos: Hadd fusson a gyermek...,Pósa Lajos: MIKOR ANYÁM ITT JÁRT...,Pósa Lajos: A hó, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Továbbiak »

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/2 oldal

Bejegyzések száma: 18

Pósa Lajos idézet

2016-04-14 08:25:40, csütörtök



0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: Magyar vagyok

2016-03-15 09:43:05, kedd



0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: AZ ÉN LAKÁSOM

2016-01-10 21:18:41, vasárnap

	AZ ÉN LAKÁSOM Mivelhogy a költő urak mind Megéneklik lakásukat: Tehát én is megörökítem, Hol én lakom, ezt a lyukat. Azaz, hogy még lyuknak is csak Negyedrésze az én lakom, Mert én most, tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. Hogy én miért lakom jelenleg Itt: mondanom se kell talán. Megfejtheti akárki rögtön, Oly egyszerű, könnyű talány. Pedig nekem egész lakosztály Kényelméhez van hajlamom... És mégis, tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. Hogy együtt sok jó ember elfér: Mi arra szép példát adunk. Egy roppant szűk, nyirkos szobában, Nem többen, mint öten lakunk. Négy három ágyon hál közülünk, Az ötödik egy pamlagon. Nekem nagyon tetszik, hogy én most Csak hónapos ágyon lakom. Itthon jogom csak hálni van, de A nappalt is honn tölthetem; Mert a szabó, kinél lakom most, Megengedé ezt énnekem. De a varrógép zúg, csörömpöl, Aranyt hiába olvasom. S irtóztatóan boszankodom, hogy Csak hónapos ágyon lakom. A varrógép lecsendesül és Rákezdi a szabó fia. Nem tudna úgy lármázni, mint e Prücsök, egész ármádia! Ordítozik... tör-zúz... dörömböl... De én nem üthetem nyakon, Mert én most, tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. Az is gyakran előfordul, hogy A gazduram nejét veri. De csakhamar megbánja tettét S engesztelőn ölelgeti. Hanem jól elpáholja ismét, Mihelyt nyílik rá alkalom - De én közönnyel nézem ezt, mert Csak hónapos ágyon lakom. Még éjjel sem tudok nyugodtan Verselni a nagy zaj miatt; Egy, mint a ló, úgy hortyog épen, A másik meg föl-fölriad. Egy laktársam meg alvajáró S ezzel van a legtöbb bajom... Hjah! én most, tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. Reggel korán megszólal a gép S kezdődik a komédia. A borzasztó csörömpölésre Fölébred a majsztram fia. S a gazdasszony tüzet rak... a tej Kifut, sustorg a hő vason... Kelek, mert tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. Sokszor történt a jobb időkben, Míg egymagam tarték szobát, Hogy egynehány szegény barátom Az éjt nálam aludta át. Szegényeket rangomhoz illőn Már nappal sem fogadhatom, Mert én most, tisztelet-becsület, Csak hónapos ágyon lakom. De a legszebb az a dologban, Hogy nem tudok fizetni se: A harmadik hónapja már, hogy Nincs pénzem egy fityingnyi se. Pedig már a szabó haragszik. Ha még soká halasztgatom: Attól félek, hogy én ma-holnap Hónapos ágyon sem lakom.

0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: A HAZÁÉRT

2015-11-15 16:28:17, vasárnap

	PÓSA LAJOS : A HAZÁÉRT Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod, Még a féregtől se fordítod el arcod, Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat, Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat, Nemzetek sorsát intézed egedbűl, Vezeted napfényen, árnyékon keresztül: Függjön tekinteted a mi szép hazánkon, Minden porszemére tőled áldás szálljon! Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk, Minden talpalatját megáztatta vérünk. Őseink porából fakad itt a fűszál, Végig a levegőn az ő sóhajuk száll. Századok keservét hordozza a szellő, Honfigyász az égen a fekete felhő, Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt - Óh nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat! Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak, Parancsolj, Uram, az égi madaraknak: Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan Sírjaikon szerte a magyar hazában. Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot, Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott! Kegyeletes utód szórja be virággal S tanuljon a portól századokon által. Áldd meg, kik javát munkálják a honnak, Hírnevén, örömén híven fáradoznak! Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot! Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot! Hadd mutassa e két égő fáklya fénye: Hol van a haladás nemzeti ösvénye. És ha megtalálták: útjokat ne fedd el! Igazítsd a célhoz szent segedelemmel! Add, hogy virágozzék békén Magyarország, Ragyogja be földjét az arany szabadság. Hegyei közt boldog népnek dala zengjen, Messze róna síkján sárga kalász rengjen. Sátoros erdőben szapora vad járjon, Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon. Mesterség, művészet, tudomány fejlődjék, Szálljon a hazára koszorú, dicsőség! És ha vész fenyeget, harsona megharsan: Kardjaink élére szállj zúgó viharban! Csapj le, mint a villám, ellenség hadára! Ne érezze sarkát szép hazánk határa! Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve, Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe! Bátoríts, vezérelj tartós diadalra! Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!

1 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos:Anyám intése

2015-06-13 09:01:02, szombat

	Pósa Lajos:Anyám intése El ne add az ősi házat, El ne add az ősi telket, Hol a csűrön késő őszig Gólyamadár kelepelget. Ha elfáradsz a világban: Gyere haza megpihenni, Az öreg fák árnyékában Szép időkre emlékezni. Rád nevet,mint hajdanában A cseresznye, piros alma: Gyermek leszel ,újra fiam, Belefogsz egy régi dalba. Szántófölded kenyeret ád, Az a föld jó kalásztermő! Friss vizet a csörgő patak, Tüzelőnek fát az erdő. Gyümölcsfáid oltogatod, Tisztogatod, nyesegeted, Ablak alatt a kis kertben, Az utakat rendezgeted. El-elsétálsz a mosolygó Virágok közt andalogva... Úgy-e fiam, hozol majd ki Egy-egy szálat a síromra? El ne add az ősi házat, El ne add az ősi telket, Hol a csűrön késő őszig Gólyamadár kelepelget. Pósa Lajos (Radnót (Gömör és Kis-Hont vármegye), 1850. április 9. - Budapest, 1914. július 9.), a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző. A kép alkotója Ujváry Ferenc (1898-1971).

0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: Hadd fusson a gyermek...

2015-05-30 12:53:13, szombat

	Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán Csapongva illanó arany lepkék után! Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű, Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű! Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn! Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn! Becéző szeretet övezze fürtjeit - Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit! (Pósa Lajos)

0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: MIKOR ANYÁM ITT JÁRT...

2015-05-02 11:24:31, szombat

	Pósa Lajos: MIKOR ANYÁM ITT JÁRT... Mikor anyám itt járt Budapesten, Egész nap a gondolatát lestem. Tudtam szegény, hogy nagyon kíváncsi, S mindent akar látni. Megnéztük a királyi palotát, Véges-végig a sok fényes szobát. Félve lépdelt, hogy majd valahonnan A király betoppan. Úgy vágyott a szép Margitszigetre! Egy szép rózsát onnan úgy szeretne: Félt a hajón, hogy víz alá merül S haza soh'se kerül. Kisétáltunk a Kossuth sírjához, A szabadság örök oltárához; Elrebegett ott egy imádságot, Tudom, égbe szállott. A sír mellől szedett egy kis földet, Ráhullatott egy pár hulló könnyet, Bekötötte kendője sarkába... S úgy ment falujába. Jaj de félek, hogyha hűvös szél támad! Te fúvó szél, meg ne fúdd az anyámat! Süss le rá nap, Isten szeme, ragyogva, Állj meg madár, feje fölött dalolva! Megkapó gyöngédség az egyszerű öregasszony iránt, félő aggódás, nagy erős szeretet, - ennél erősebb, mélyebb csak az anya szeretete lehet. Az anya szeretete, az ,,egyetlenegy, legtisztább szerelem". Te szent, magasztos, élő szeretet! Te lobogó láng a világ felett! Anyai szívben édes érzelem, Egyetlenegy, legtisztább szerelem! Te a világnak legszebb csillaga, Ki nem alszol, le nem hullasz soha!

0 komment , kategória: Pósa Lajos

Pósa Lajos: A hó

2014-12-07 00:14:08, vasárnap

	Pósa Lajos költészete Pósa Lajos író, a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző /1850. április 9. Nemesradnót, Szlovákia - 1914. július 9. Budapest/ Számos verskötete és több mint ötven kötetnyi gyermekverse jelent meg. Több száz versét megzenésítették. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. "Pósa: a magyar lélek költészete, s a nemzetet a maga lelkétől különválasztani nem lehet. A nemzet addig él, ameddig a lelke, szelleme, költészete. Ameddig Pósa." (Lőrinczy György) "Munkásságának nemzetnevelő hatásában egy lépcsővel sem áll lejjebb Petőfinél, Aranynál, Jókainál." (Gárdonyi Géza) "A magyar gyermekköltészetnek éppen oly megteremtője és korszakalkotója ő, mint Arany, Petőfi, Tompa a nemzeti költészetnek." (Vass Mátyás) "Pósa Lajos úgy dalolt évtizedeken keresztül a gyermekeknek, mint egy népköltő a népnek. A gyermekek véréből való vér és lelkéből való lélek az ő költészete." (Juhász Gyula) "Pósa Lajos legfőbb jelentősége, hogy rangot adott az ifjúsági irodalomnak." (Hegedűs Géza) Pósa Lajos: A hó Kiszakadt az angyaloknak Párnája, dunnája, Hull a pehely az udvarra, Erdőre, pusztára. Nyisd ki, baba, tenyeredet! Fogd meg jól, fogd meg jól! Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon Rózsás kis markodból! Megy a baba pelyhet szedni Párnába, dunnába: Jól megfogja, de elolvad Rózsás kis markába. Álmélkodik, bámészkodik A baba, a bohó - Nem pehely az, kis báránykám, Hanem hó, hanem hó. Nini! nézd csak, de szépek a Mezőcskék, hegyecskék! Az angyalok fehér hóval Behúzták, befedték. Száll az égből, szállingózik, Hull a hó, hull a hó - Szegény földnek a hidegben Jó meleg takaró! A HAZA Tudjátok-e, mi a haza? Az a hajlék, hol születtünk, Hol a dajka altatóan Dúdolgatott dalt felettünk, Hol az ákác lombja borul Ablak alatt az ereszre, S eresz alján csicsereg a Villásfarkú vidor fecske. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Az az udvar, hol tipegtünk S gyönge kézzel a homokból Arany várat építettünk. Az a kis kert, hol virágot Kötözgettünk bokrétába, S bokrétásan szenderegtünk Rózsabokor árnyékába. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? az a templom, Isten háza, Hol az ének szárnyain szállt Lelkünk föl a mennyországba, Ahol együtt imádkoztunk, Szüle, gyermek, testvér, rokon, Hallgattuk a pap beszédét S hit ragyogott az arcokon. -Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Erdő, mező, berek, liget, A mormoló habok közül Ránk mosolygó tündérsziget, Kárpátoknak büszke bérce. A Tisza és Duna tája, Minden kicsi rögöcske. Árpád vére hullott rája. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Az a játszóhely a dombon, Hol labdáztunk, kergetőztünk. A haza az édes otthon. Az a falu, az a város, Hol vesszőn lovagoltunk, Az a határ, hol kalappal Tarkaszárnyú lepkét fogtunk. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Kéklő hegyek koszorúja, Hol a pásztor furulyáját Édes-búsan fújja-fújja. Hol a tölgyek mohos alján Kék ibolyák illatoznak, Gyöngyöket szór kristályvize A zuhogó patakoknak. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Délibábos arany róna, Hol a szellő, messze síkon, Sárga kalász ringatója, Hol a népnek verítékét, Issza be a föld göröngye, Kenyeret ad, áldást terem Munkájának hulló gyöngye. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Tudjátok-e, mi a haza? Mindnyájunknak szent bölcsője, Őseinknek pihentető, Szép virágos temetője, Mindnyájunknak édesanyja, Híven ölel keblére... Érte éljünk, ha kell, haljunk! Áldás minden porszemére! - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek!

0 komment , kategória: Pósa Lajos