|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 16:34:41, kedd
|
| |
| |
"Úgy gondolom, Istennek van arra egy módszere, hogy megbosszulja, amit a szüleink ellen elkövettünk: olyan gyermekeket ad nekünk, akik pont olyan rosszaságokban törik a fejüket, mint mi annak idején."
- Josh McDowell - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 16:30:53, kedd
|
| |
| |
"A gyerekek képesek rá, hogy kihozzanak a sodrunkból, s ezt sokszor nehéz nekik megbocsátani, főleg, ha úgy tűnik, csak azért csinálják, hogy lássák, apa hogyan veszti el a fejét. De rá kellett jönnöm, hogy mind nekem, mind a gyermekeimnek sokat segít, ha vissza tudom fogni magam, és nem reagálom túl a dolgokat."
- Josh McDowell - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 16:29:52, kedd
|
| |
| |
"Istenem, változtasd a rossz embereket jóvá, a jókat pedig kedvessé!"
- egy kislány imája - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 16:27:12, kedd
|
| |
| |
"A vasárnapi istentiszteletre a minap egy kisgyermekre lettem figyelmes, aki bármerre fordult, mindenkire rámosolygott. Nem nevetgélt, nem köpködött, nem dudorászott, nem rugdosott, nem tépkedte az énekeskönyvet, és nem is turkált anyja retiküljében, hanem egyszerűen csak mosolygott. Végül anyu már nem bírta tovább: rántott rajta egyet, és olyan hangos suttogással, amelyet egy kisebb színházban az egész közönség tisztán hallott volna, azt mondta: - Hagyd már abba ezt a vigyorgást! Templomban vagy! - Még gyorsan lekevert egy fülest is, és amikor meglátta a könnyeket legördülni a gyerek arcán, elégedetten nyugtázta: - Na, így mindjárt más -, és ott folytatta az imádkozást, ahol abbahagyta...
Hirtelen elöntött a düh. Úgy éreztem, sír az egész világ, s aki nem, az jobb, ha gyorsan beáll a sorba. Legszívesebben az ölembe vettem volna ezt a könnyes-maszatos kisgyereket, hogy az én Istenemről meséljek neki. A boldog, mosolygós Istenről, akinek kell hogy legyen humorérzéke, ha ilyen hozzánk hasonló csudabogarakat alkotott... A hagyomány úgy kívánja, hogy a hitünket a gyászolók komorságával, a tragikus hősök megterheltségével, a Rotary-klubtagok ünnepélyességével hordozzuk. Minő ostobaság! - gondoltam. Itt van ez a nő a civilizáció egyetlen, utolsó fénysugarának, az egyetlen reménységnek, csodának, az örökkévalóság egyetlen ígéretének közvetlen közelében. Vajon hová forduljon szegény gyerek, ha már a templomban is tilos mosolyogni?"
- Erma Bombeck - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 16:25:27, kedd
|
| |
| |
"A bűntudat súlyos kérdésével foglalkozván meg kell említenem azt a nyilvánvaló, tragikus tényt, hogy a vallás - az enyém éppúgy, mint a többi hívőé - számtalan esetben nemhogy felszabadítaná, hanem inkább összetöri az embert."
- Paul Tournier - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 14:32:10, kedd
|
| |
| |
A munka mint kényszer
A munka azonban nem mindig ilyen nemes dolog. Gyakran kudarcokkal, kínkeserves fáradsággal jár. Ezért sokszor kétségbe vonjuk a Biblia munkával kapcsolatos, fennkölt ideáljait. Gondoljunk csak a portások, pénztárosok, futószalag mellett dolgozó munkások fásult arckifejezésére. A legegyhangúbb munkák nagy részét mára ugyan gépek vették át, az embernek mégis felügyelnie kell azokat. Egy dolgozó így fogalmazott:
"Tedd rá, vedd le! Tedd rá, vedd le! Közben meg se próbálok gondolkozni. Ha odaállítanálak egy raktárépület ajtajába, és eléd tolnék egy targoncát ötven darab ötvenkilós krumpliszsákkal, és ötven ilyen targonca lenne, és azokat kéne egész nap rakodnod, szerinted milyen gondolataid lennének a krumplival kapcsolatban? ... Sokszor egy öszvérnek, egy kiöregedett öszvérnek érzem magamat."
Bármennyire szörnyen hangzik, a fent leírt munkát össze sem lehet hasonlítani az elmaradott országok kétkezi munkásainak helyzetével. Indiában láttam például egy csoport embert, akik ásókkal tisztították meg a terepet egy négyszintes épület számára: a törmeléket szalmakosarakba lapátolták, azokat pedig a fejükön egyensúlyozva áthordták egy 450 méterrel arrébb lévő mélyedéshez, ott kiborították, és visszasétáltak. Munkagépekre természetesen nem volt pénzük, de azt azért megkérdeztem, hogy miért nem szereznek be legalább egy talicskát. Vendéglátóm elmagyarázta, hogy ha vennének néhány jó taligát, azoknak azonnal lába kelne, rosszakra pedig nem érdemes pénzt költeni. Indiában különben sem szempont a hatékonyság. Nem lehet munkát adni mindenkinek. Ezért jobb, ha mindenki csinál valamit, akármi legyen is az.
Kezdetben ez nem volt így. Isten még a bűneset előtt másként rendelkezett a munkáról. Amikor azonban a bűn belépett a világba, a munka küszködéssé vált, és attól kezdve az arc verejtékével, valamint a tövisek és bogáncsok okozta kilátástalanság-érzéssel jár együtt. Mára a bűn átjárja a munka valamennyi területét. A hétfőn reggel összeszerelt autók lehet, hogy megsínylik a másnaposságot. A péntek délután elkészülő tervek könnyen válnak a sietség és kapkodás áldozataivá. A bűn jelenléte azt eredményezi, hogy az emberek gyakran a könnyebb utakat és megoldásokat választják, miközben kifogásolható termékeket állítanak elő, és ezzel becsapják a vevőket. Ebből következik, hogy a nagyvállalatok igyekeznek tönkretenni a kisvállalatokat, mert azoknak jobb minőségű áruik vannak. A tudatlanság és rosszindulat ilyen elegyéből sok fájdalom származik.
Talán mindannyian szembesültünk már a munkát sújtó átokkal. Iskoláskoromban vállalt nyári munkáim mind-mind arra ösztönöztek, hogy később majd valamilyen diplomás - legalábbis koszmentes - foglalkozást űzzek. Szedtem krumplit kézzel a tűző napon. Mosogattam olyan hőségben és piszokban, hogy arról álmodoztam, bárcsak kineveznének pincértanulónak. Házakat festettem, teherautókról rakodtam le, tetőt cserepeztem, gépeket tisztítottam, és lyukakat vágtam falakba, csakhogy egyetlen dollárt keressek. Az apró részletek talán eltérnek egymástól, azt azonban mindenki tudja, hogy a munka lehet izzasztó, veszélyes, kimerítő, megalázó és - ami a legrosszabb - unalmas. A diplomás munkahelyek ennek ellenére semmilyen enyhülést nem hoztak. A frusztrációnak csak a formája változik, a valóság azonban nem.
A bűneset a ház körüli munkát is bemocskolja. Az építés vezetők lekapirgálják a talaj felső, termő rétegét, és eladják vagy pedig egyszerűen kidobják azt; ezért kell minden növényt cserepekben nevelnünk. Ha jó a talaj, a kertünket letarolják a bogarak és a rágcsálók. Munkánk többnyire abból áll, hogy megkíséreljük enyhíteni a bűneset következményeit.
A bukottság állapota több annál, hogy a dolgok elromlanak. Azt sem látjuk világosan, hogy munkánkkal kapcsolatosan mik is a helyes célok. Rosszul ítéljük meg adottságainkat és elhívásunkat, s néha megszállottan kutatjuk a számunkra megfelelő munkát, hogy használni tudjuk képességeinket, és elkerüljük az összes elképzelhető kudarcot. Még ha meg is találjuk a megfelelő hivatást, akkor is előfordulhat, hogy rosszul bánunk az energiáinkkal. Ismerek egy keresztyén ügyvédet, aki sikeres kalandregényíró lett. Első műve, amelyet a mai napig nem adtak ki, egy második világháborús berepülő pilótáról szóló regény volt. Amikor a regényt az összes, számba jöhető kiadó elutasította, elkezdett a könyv folytatásán dolgozni! Feltehetnénk a kérdést, hogy miért írja meg valaki annak a regénynek a folytatását, amelyet valószínűleg soha senki nem fog elolvasni. A mi rendkívül tehetséges emberünknek mégis hat hónapjába telt, míg ezt a kérdést feltette magának, és új könyvbe kezdett, ami végül óriási példányszámban kelt el.
A bűn miatt még elért sikereinket is hajlamosak vagyunk félremagyarázni. Büszkék leszünk magunkra, irigyeljük riválisainkat, és egyre mohóbban vágyjuk a nyereséget. Salamon ezt mondta:
"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság! Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb, hogy szemlélheti. Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja nyugodni a jóllakottság." - Préd 5,9-11 (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 13:23:58, kedd
|
| |
| |
Megkövezve (Ap.Csel.7,54-60.)
Mit kell tennünk, ha Krisztusért bántanak?
István diakónust, jaj, megkövezik.
- Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!
Uram, ezt a bűnt ne ródd fel nekik!
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 12:58:56, kedd
|
| |
| |
Téves spekuláció (Ap.Csel.5,1-11)
Egy házaspár titkos nyereségre épít.
Hamar holtan hever a férfi és a nő.
Gyülekezetet akartak becsapni?
Isten Szentlelke meg nem téveszthető!
Siklós József |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-29 12:44:29, kedd
|
| |
| |
"Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mk 2,17)
Az írástudók és farizeusok megbotránkoztak azon, hogy Jézus próféta létére együtt étkezik a vámszedőkkel és bűnösökkel. Amikor Jézus ezt meghallotta, akkor mondta a fenti szavakat. Az írástudók és farizeusok tudhatták volna az Írásból, hogy Isten előtt nincs egy igaz ember sem, mert nincs, aki jót cselekedjen. Tudhatták volna, hogy Isten már a próféták által is megtérésre szólította fel az ő népét. Elegendő lett volna egy kevéske önvizsgálat, hogy fölfedezzék: a bűn ott van bennük is. Elegendő lett volna alaposabban megvizsgálni a tízparancsolatot, s máris megállapíthatták volna, hogy csúnya irigység, önteltség uralja életüket. Ha egy kicsit elcsendesedtek volna az Úr előtt, ők is elmondhatták volna a vámszedő imáját: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" De mindez egyelőre hiányzott. Egyelőre "igazaknak" tartották magukat. Pedig milyen közel volt hozzájuk Jézus!
Hát te, szintén "írástudó", buzgó vallásos testvérem, hogy állasz ezen a téren? Ismereted, tudásod csak arra jó, hogy kétségbe vond Jézus kijelentését? Vagy a Szentírás olvasása, az ige hallgatása már eljuttatott oda, hogy alázatosan megvalld bűneidet? Valld csak meg, ismerd el nyavalyás állapotodat, mert közel az áldott orvos, a Szabadító!
NINCS SEMMI BAJA * Egyik reggel édesapámat annyira rázta a hideg, hogy az énekeskönyv valósággal táncolt a kezében. "Miért nem maradsz ágyban?" - kérdeztem. "Minek? - felelte. - Nincs nekem semmi bajom, csak a hideg ráz."
* Amikor a beteg nem ismeri fel, hogy beteg - Mk 2,13-28
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
358 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2493
- e Hét: 11205
- e Hónap: 23080
- e Év: 210882
|
|
|
Offline
