Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
Ma még...
  2010-03-12 17:09:10, péntek
 
  Ma még...

Ma még Tiéd körülötted minden.
Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szerető szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy ősz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.

De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér.
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Mi az, ami fontos számodra?
  2009-10-17 21:39:46, szombat
 
 
Mi az, ami fontos számodra?


Ez a rövidke történet talán rávilágít a lényegre:

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett.
-Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
- Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harminc méteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam?
Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Megjegyzés: Figyelj a percre, mert az a legfontosabb.
Az ,,élés" nem évekből, hanem percekből áll.
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Ember okozhatta a tavalyi föld
  2009-02-04 20:09:07, szerda
 
 
Ember okozhatta a tavalyi földrengést Kínában
Index
|
2009. február 3., kedd 14:55

Több szakértő szerint egy hatalmas víztározó okozta azt a nagy földrengést, ami tavaly májusban Kína nyugati részén megölt 80 ezer embert, és milliókat tett otthontalanná - írja a Telegraph. A kormány szerint nincs összefüggés a gát és a katasztrófa között.



2008 májusában a Richter-skála szerinti 7,9-es erősségű földrengés rázta meg Szecsuánt. A Kína nyugati részén levő tartományban a leghitelesebb becslések szerint legalább 80 ezren meghaltak, a földrengés után majdnem 5 millió ember marad hajlék nélkül. Amerikai és kínai tudósok szerint egyre valószínűbb, hogy a katasztrófát az epicentrumtól öt kilométerre található cepingpui víztározó okozta. A víztározó 153 méter magas gátja 315 millió tonna vizet tart meg, és csupán 500 méterre fekszik a földrengés törésvonalától. A kutatók úgy gondolják, hogy a víz olyan nyomással nehezedett az alatta levő kőzetrétegekre, hogy az a törésvonalat szétfeszítette, és ez olyan láncreakciót indított el, ami a földrengéshez vezetett.

A cepingpui gát műholdképen

http://index.hu/cikkepek/0902//tudomany//zipingpu_dam.jpg

Fan Hsziao, a Szecsuáni Geológiai és Ásványtani Intézet munkatársa szerint igen valószínű, hogy a gát megépítése és a víztározó 2004-es feltöltése vezetett a katasztrófához. Fan utalt arra, hogy a földrengés nagyon szokatlan volt, korábban soha nem volt hetesnél erősebb földmozgás a térségben. Christian Klose, a Columbia Egyetem egy megfigyelőközpontjának kutatója szerint ilyen mértékű aktivitás a törésvonalon évmilliók óta nem volt. Az viszont már korábban több esetben is igazolódott, hogy a víztározók tudnak földrengéseket okozni - az amerikai Hoover-gát esetében is tapasztaltak ilyen, de jóval gyengébb jelenséget.

A cepingpui gát építését - ami 2000-től 2006-ig zajlott - egyébként végigkísérte a geológus szakértők tiltakozása, akik úgy vélték, hogy nem szabadna egy ekkora létesítmény egy törésvonalhoz ilyen közel megépíteni. Ráadásul a létesítmény csak egy a 400 hasonló gát közül, ami szeizmikusan aktív területen áll. Fan egyébként nemcsak a cepingpui gát megépítése ellen tiltakozott a kormánynál, hanem azért is, mert a Minjang folyón tucatjával találhatók a geológiai szempontból aggályos helyzetű gátak.

Képek a tragédia helyszínről

A tavalyi földrengés érzékeny téma Kínában, a kormányhivatalok igyekeznek gyorsan eltussolni minden olyan véleményt, ami összefüggésbe hozza a gátat a földrengéssel. A hivatalos álláspont is az, hogy a gát nem okozhatta a katasztrófát. A független kutatóknak nem engedélyezték, hogy a földrengés szeizmológiai adataihoz hozzáférjenek.

http://index.hu/tudomany/kornyezet/quake90203/
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Titkok és összefüggések : Szak
  2009-01-24 23:39:11, szombat
 
  Titkok és összefüggések : Szakrális Kárpát-medence

2009. január 24. szombat, 10:22

Titkok és összefüggések


Titkok és összefüggések, amit minden magyarnak ismerni kell! A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét.

A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva! Az energiaközpont: A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben(Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van. Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: "Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az u ra az egész világnak." Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura.
Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe. A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagy mennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll. A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi. 2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik! Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének búsás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye. A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt. A Pilisb en akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt. A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott. Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították. A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni. Privatizálás: A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a magyar anyaföldet. Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kala pácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével. Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek hitelfelvételre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az UE kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni. A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között nem mondtak volna le. 2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés. A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006-os termést (amit az állam és az EU 2500 ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 eze r forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt!
Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat. A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket. A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a földterületek is idegen kezekbe kerülnek. A gazdálkodók tudatos ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni. Ez egy újabb olyan trauma a földtulajd onosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet. A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában "teljesen ártatlan". Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek. Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat. Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle. Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70%-ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!), a génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberis ég, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb. Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, hatalmas összegeket áldozva reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok. Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások gőzerővel történnek. A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit!
Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek. Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is! A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni! Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!



Szakrális Kárpát-medence
Sorsszerű, hogy kihez milyen könyvek kerülnek - mondta nekem Szepes Mária írónő néhány hete. Hogy ez mennyire igaz!



Öt éve vettem egy érdekesnek tűnő könyvet. Királygyilkosságok. Írta Grandpierre K. Endre. Engem - műszaki végzettségű lévén, addig nem érintett meg a történelem forgószínpadának szele, de amit ebben a műben olvastam, az (nem tudok rá jobb szót) ütött! Árpád-házi királyaink halálának történetét ismerteti. Bebizonyítja, hogy I. Istvántól kezdve királyaink többsége nem természetes halállal halt meg, általában orgyilkosok, méregkeverők végeztek velük... A tényeket, adatokat az író a Képes Krónikából és más történelmi forrásokból meríti - ugyanonnan, ahonnan a történettudomány, a történészek generációi táplálkoztak, táplálkoznak. De akkor ezek a tények miért nem szerepelnek a történelemkönyvekben?!

Miért csak egy embernek tűnik fel az, hogy évszázadokon át rejtélyes körülmények között haltak királyaink?!
Néhány hete egy nagyszerű fiatalember - Born Gergely történelemtanár előadására vezetett a sors. Tudom, nem véletlenül. Közel egy órán át mesélt - hol máshol, mint egy Múzeumfalu magtárában a mag-ságról, azaz a magyarságról, a Szent Koronáról, Atilláról, és az őt követő szent királyokról. Nem voltunk sokan, kint dörgött, villámlott, szakadt az eső, de mindenkit magával ragadott - amit mondott és ahogy mondta... Az előadás után megkérdeztük, hogyan jutott mindezen tudás birtokába. Merthogy olyan könyv, amiben "ilyeneket" olvashat nemigen létezik. Vannak írott források, meg nagytudású tanítók - mondta. És egyre többen, akik ezt hallgatva magukévá teszik, aztán tovább fűzik. (Mindenesetre irigylésre méltóak azok a békéscsabai diákok, akiknek ilyen történelem tanár adatik.)
- A Kárpát-medencében szakrális erők működnek. A Kárpát-medence - a világ kicsiben.
És a nép, amely itt élt és itt él a mai napig, a magyar - mag - a mag, a teljességet képviseli.
A Kárpáti magyar haza koronás haza. Örök királyság.
- A Földről tudni kell, hogy él. És mint élő szervezet, rendelkezik energiaközpontokkal. A legfontosabb energiaközpontja a szív-csakrája, melynek helye a Pilis, még pontosabban Dobogókő. A neve sem véletlen. (megj.: A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy földünk élőlény, amelynek a szív-csakrája a Kárpát-medencében van.)
Van még egy érdekessége a pilis szónak. A régi nyelvekben fejtetőt jelentett. A fejtetőhöz köthető a korona-csakra. Ugye tudják, hogy a Pilisben volt Árpád-házi királyaink szent koronázási helye?!
- A Föld energia-csomópontjait nevezik szent helyeknek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a helyek állandóan változnak. Van két vallási alakulat, mely konokul ragaszkodik a szent helyeihez. Ez a szemellenzős hozzáállás az egész közel-keleti konfliktus oka. Ez a két vallás a mohamedán hit és a zsidó vallás.

- Azt tanították velünk, hogy első királyunk István, aki koronát kapott II. Szilveszter pápától - holott ennek semmiféle bizonyítéka nem lelhető fel. A magyar Szent Korona nem Szent Istvántól, hanem Atillától származik. Nagyon fontos Atilla.
Hármas koporsójának története talán sokak számára ismert. A 3 a számmisztikában a család száma - na meg a feltámadásé. Harmadnapra halottaiból... A koporsó három rétege a következő: kívül vas - a vas a Mars féme. Középen ezüst - mely a Hold féme, belül pedig arany: Nap féme. A három égitest: ideje - Szent Benedek napja - március 21.
- A monda szerint Atilla újra testet ölt, mégpedig háromszor a történelemben, és egyszer csillagserege élén. Ez lesz Csaba királyfi. Hogy hol tartunk most a történelemben? A három alak már bevégezte földi uralkodását - Szent László király, Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc. A negyedik még nem jött el. De közel van, már elindult felénk...
- Atillát olyan szinten ki akarták iktatni a magyar nép gondolatvilágából, hogy II. József a Szent Koronáról is levetette az Atillát ábrázoló képet. Most Konstantin van ugyanott. A legmodernebb technikák azonban segítenek a régi rajzolat rekonstruálásában. De Atilla nem csak a koronán adta át a helyét a bizánci uralkodónak. A régi naptárakban május 21-e volt Atilla névnap. Ugye kitalálják, hogy most melyik név kötődik ehhez a dátumhoz? Igen, Konstantin. Hát ennyire fontos volt a csere. Ilyen szinten hamisították a történelmet.

Továbbította:
Ballán Mária
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Ősi magyar nyomok észak-ameri
  2009-01-20 20:05:57, kedd
 
  Dr. Simon Péter:
Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön

Kamasz korom óta, még mohácsi kisdiákként kezdtek az indiánok komolyan érdekelni. Aztán kb. 10 éven át Dr. Borvendég Deszkáss Sándor, írói nevén Fehér Szarvas (az indiánok között a 30-as években kutató magyar ember) személyes irányítása mellett további értékes ismereteket szereztem róluk. 1965-től, ha vakmerő és kalandos vállalkozás eredményeként is, de végső soron mégis csak a Jóisten kegyelméből, kanadai tartózkodásom során 20 éven át tanulmányozhattam tervezőmérnöki és oktatói munkaköröm hivatalos idején túli időmben az Észak-amerikai indiánok életét.
Hamarosan rádöbbentem arra, hogy a magyarok és az Észak-amerikai indiánok általam vizsgált népcsoportjainak kultúrájában föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. Matematikus egyetemi kollégáimmal az egyezéseket ún. valószínűség számítással gondosan ellenőriztük. Az eredmény nagy biztonsággal kizárta a véletlen egybeesések lehetőségét. Ezt aztán évek során számtalan ottani újságban megírtam és hirdettem. Több jeles amerikai és kanadai ,,sápadt arcú" kutató (régész, antropológus, etnográfus) reagált köszönettel, biztató hangon, és meggyőzött, hogy érdemes ebben a témában tovább kutatnom.
Ennek a biztatásnak az okát már a 60-as években abban a tényben jelölték meg, hogy az amerikai migrációs kutatások kétséget kizárva bebizonyították a régebben őslakóknak vélt lakosság ázsiai eredetét. Ezek az őskori mamutvadászok Ázsiából, Szibérián keresztül vándoroltak az Újvilágba a legkorábban Kr.e. 9 ezer évvel.
A fehérbőrű és az indián tudósok abban teljesen egy véleményen voltak, hogy az északi és déli részből álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi - mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb - kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek.
Az eddigiekből világos, hogy a 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Behring szoros bevándorlási útját valószínűsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az első bevándorlások után a mai időszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az Észak-amerikai kontinens indiánjai. A kanadai Yukon territórium Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét először kelet, később dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét. A kutatások során előkerült leletek és az indián törzsek emlékezetében még élő adatok alapján pontosan föltérképezték és kronológiailag jelölték az amerikai földrész ezen újabb betelepedését is. Ezekből a telepedési térképekből jól kivehető, hogy a már említett ősi, magas kultúrát képviselő népek kivételével a többiek mind jóval később érkeztek és mindannyian északról délre vándoroltak. Így töltötték fel lassan az egész Észak-amerikai kontinenset. Általános szabály, hogy a legdélebbre lakók érkeztek a legkorábban, és az északiak a legkésőbbi időkben. Ezt a szabályt kb. 600 eset igazolja. Mindössze 11 esetben fordul elő, hogy későbben érkezett törzsek a szabálytól eltérően sokkal délebbre helyezkednek el. Talán azért, mert valamikor mégis sikerült nekik a már elfoglalt területeken is keresztüljutniuk. Ez különösen fontos nekünk, hiszen pontosan Peruba, Ecuadorba és Brazíliába vitt az útjuk ezeknek a kiemelkedően penetráns törzseknek. Nem véletlen tehát, ha ott az alapszabálytól eltérően mégis léteznek részünkre ,,rácsodálkozni valók", hiszen a magyarhoz nagyon közeli nyelvet beszéli ott néhány törzs.
Legkevésbé az aztékok hagyománya hasonlít a többi indián nép és a magyar nép sajátosságaira. Ez azonban teljesen logikus, ha tudjuk azt, hogy az aztékok a legutoljára érkezett ázsiai telepesek. Árpád magyarjai már rég letelepedtek a Kárpát medencében, amikor ők Amerika földjére lépnek, és rövid időn belül a mai Mexikó területét hódoltatják. Pontos adatunk van az aztékok Mexikóba érkezéséről. Ők az ősi maya, majd tolték birodalomra települtek rá, és magukkal hozott friss ázsiai tapasztalataikkal ötvözve átvették annak kultúráját. Az akkor általuk megismert és tovább használt maya naptárban megjelölték az odaérkezésük évét. Ez a mi időszámításunkban az 1168-as esztendő. Nálunk ebben az időben III. István, ifjú Árpád-házi királyunk egy évtizedes országlásának a hatodik évébe lépett.
Eddig jutottak el tehát az amerikai tudósok a 80-as évek derekára. Én azonban a családommal 1985-ben visszatértem Magyarországra. Akkori érzésemet ez a közismert szólás fejezi ki a leghívebben: ,,Az egyik szemem sír, a másik meg nevet." Hogyne mosolygott volna az egyik a magammal hozott csodálatos kutatási anyag láttán. És szinte már kacagott, amikor Amerikából jött a jó hír, ami szerint a 90-es évek régészeti és genetikai vizsgálatai során az amerikai szakemberek előtt a régebbi tétel már finomabb megközelítésben fogalmazódott meg. Most már az indiánokat nem csupán valamely Ázsiából betelepülő népnek, hanem nyíltan ,,American ugors" -nak, magyarul ,,amerikai ugorok"-nak nevezték.
De valóban sírt a másik szemem még több, mint egy évtizeden át, amikor is a finn-ugorosok egyedül üdvözítő és tudományosnak kizárólagosan kikiáltott tételével szemben itthon mozdulni se látszott semmi. Aztán fél éve megérkezett a nem várt ,,evangélium", az új jó hír Amerikából. Ők az egy évtizeddel előbb tett megfigyeléseiket és konklúzióikat még tovább finomították a közelmúltban, amikor is egy összehangolt, nagyszabású nemzetközi génkutató munka eredményeként az Észak-Mexikótól délre eső indiánokra vonatkoztatják az ,,amerikai ugorok" megnevezést, az Észak-amerikai indiánokat pedig az ,,American turanics", az ,,amerikai turániak" megnevezéssel illetik.
Ezek az új tudományos fölfedezések azonnal kitörölték a bánatos szememből is a könnyet, és bizakodással töltöttek el. Szinte alig telik el néhány rövid hónap, és a Magyarok Világszövetsége előadói termében a fülem hallatára az én régi tételemet erősíti, bizonyítja havonként kétszer, hétfői napon Dr. Aradi Éva - India kutató, Dr. Szabó István Mihály - mikrobiológus, aki az első indián betelepülő hullámra egyenesen az ,,amerikai ugorok" kifejezést használja. Dr. Béres Judit Ph.D. - kiváló humángenetikusunk a gének bizonyító erejével kijelenti a finn rokonság tarthatatlan voltát, és a magyar, a Közép-ázsiai turáni és ugor szórvány népek, valamint az amerikai indiánok genetikai rokonságát. Ezek mind az itthoni őstörténet jegét hivatottak megtörni!
Na tessék...! Most irigy és féltékeny legyek azért, hogy mindannyian arról beszélnek, amiket én már évtizedek óta szóval, újságcikkben és könyvekben hirdetek? Ezt már csak azért se tehetem, mert számos emberi gyarlóságaim közül áldott szüleimnek ezt az egyet, az irigységet gyökerestől sikerült a lelkemből kigyomlálniuk.
Ellenkezőleg:
Boldoggá tettek az Amerikából jött új kutatási hírek, és a most említett magyar nyilatkozatok egyenesen mosolyt hoztak arra a bizonyos valamikori síró szememre is.
Meggyőződésem, hogy minden igazi tudományos munkához alapvető szerénység szükségeltetik. Egy egész nemzet őstörténetével kapcsolatos vizsgálódások pedig az oda merészkedő kutatótól mély alázatot követelnek.
A következőkben a megszabott idő keretein belül csak arra van lehetőségem, hogy kutatási anyagomból sorjában a nyelvészeti, zenei, teológiai, jelképi és diszítőmotívumi aspektusokat csak néhány jellemző, kiragadott példával illusztráljam.
Nyelvi sajátosságok:
Itt - ha megengedik - először röviden beszámolok az első döbbenetes kanadai nyelvi élményemről: Kb. 5 hónapja éltünk az Újvilágban, és leendő családi házunk vétele előtt egy rövid időre albérleti megoldást választottunk. Szombat volt, a ház tulajdonosai korán reggel rokoni látogatásra indultak. Feleségemmel a reggeli mellett magyarul arról tanakodtunk, hogy miként indulhatnánk minél előbb kirándulni. Ennek egyetlen akadályát abban láttuk, hogy a hetente kétszer megjelenő bejárónő éppen akkor is ott serénykedett, s hogy hagyhatjuk el a házat bezáratlanul. Arra sosem volt szó házigazdáinkkal, hogy a kulcsot bárkinek átadhatjuk. A máskor mindig diszkrét bejárónő most szemlátomást mindig a közelünkben szorgoskodott. - Te, ez a nő figyel bennünket! - szólalt meg a feleségem. Akkor a takarítónő elénk állt és könnytől csillogó szemmel mondta: - Igazán röstellem, hogy ismeretlenül így megzavarom Önöket a beszélgetésükben. Végül is éppen azt szeretném kérni, hogy folytassák csak azt a mi drága anyanyelvünkön. Olyan ez az én fülemnek, mint a régi időkből visszaszállt álom, amikor dakota kislányként nevelkedtem és az anyanyelvemen beszéltem. Fiatal lányként a fehérek közé kerültem. Az anyanyelvemen ma már a szavakat is nagyon keresgélem, némelyiknek a jelentését is csak sejtem. De most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az én népem nyelvét újra hallhatom...! - Asszonyom, Ön azt állítja, hogy megértette a beszélgetésünket? - kérdeztem hitetlenül. - Hát persze, a lényegét. Már nagyon elfelejtettem a dakotát, és csak a mondandójuk értelmét tudtam kihámozni. A sok ismerős szó csengése és az angol nyelvben teljesen ismeretlen szóvégi változtatás azonban egészen elbűvölt. - De ha tényleg el akarnak menni, akkor csak nyugodtan menjenek, én majd bezárom az ajtót, hiszen nekem is van kulcsom a házhoz. - És azt meg honnét tudja, hogy kirándulást tervezünk, és azért izgultunk, hogy meddig tart a takarítása? - Azt nem értettem meg, hogy kirándulásra készülődnek, de azt igen, hogy el szeretnének menni, és nem tudják, hogy ki fogja bezárni a kaput. - Hirtelen Kosztolányi sorai szökkentek az agyamba: ,,Mint aki a sínek közé esett"...Az elképedésem ijesztő és döbbenetes volt. Később játékba kezdtünk. Elmondtunk egymásnak egy kitalált, rövid történetet, és a bejárónőtől vártuk az értelmezését. Négy - öt kísérlet után megszégyenülten kértem tőle elnézést, amiért ilyen próbára tettük. Amilyen biztos volt a próba eredménye, olyan türelmetlenül vártam, hogy egyszer a dakoták földjére léphessek. A Dakota indiánok lakota törzsénél tett látogatásomkor nyelvész és történész apámmal együtt vettem részt a kisiskolás indián gyerekek anyanyelvi számtanóráján. Az egyszeregyet dalolva fújták, valahogy így:(énekelve) ,,Ketó ketó hetyen topa, ketó ketó hetyen topa." Apám úgy tántorgott ki az ajtón és a fűben négykézlábra ereszkedve skandálta a hallottakat. Azt illusztrálta, hogy a topa a négykézlábra esett ügyetlent jelenti, mely régen a négy magyar szinonim szava volt. A ,,ketó" értelmezése nekem se jelentett gondot. Apám elmondta, hogy 1910-ben, szenyéri iskolájában így tanulta ezt az egyszeregyi részletet: ,,Kétszer kettő legyen négy". Ezt a ,,legyent" később több, 90 év körüli ember is megerősítette, ők is így tanulták a századelőn. Mivel hazafelé a lakotákkal rokon oglalák földjén jöttünk át, megálltunk, és egy indián kisfiútól megkérdeztem: ,,Mondd, hogy mondjátok ti a saját nyelveteken azt, ami angolul így hangzik: two by two is four (kétszer kettő, az négy). "On pár on pár lecsen topa" volt a meglepett gyerek válasza. Pedig nekünk volt sokkal több okunk a meglepődésre, hiszen most egy másik, és nálunk is élő szóval fejezték ki ugyanazt. Az ,,on" szinte a világ valamennyi nyelvén egyet takar. A pár magyarul most is kettőt jelent. Tehát a jelentés: ,,Egy pár x egy pár legyen négy". - Mindezek után hallgassuk meg, hogy régi és kortársi ismert egyéniségek hogyan nyilatkoztak a magyarok és az indiánok nyelvéről. Sorjában idézek néhány jellemző mondatot megnyilvánulásaikból, a teljesség igénye nélkül.
A magyarok nyelvéről:
Sir John Bowring: (Korának híres angol nyelvésze) ,,A magyar nyelv... egészen sajátosan fejlődött, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben ésszerűség és számtan van, sőt hajlékonyságával és alakíthatóságával erős a hangzatokban."
George Bernard Shaw: Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség is ismeri és szereti. Kevéssé ismert, hogy az író komoly energiát fordított a magyar nyelv tanulmányozására. Egyik régi rádiós nyilatkozatában így nyilatkozott:
,,...egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest ( s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)"
Palmerston (Magyarországi angol nagykövet 1848-ban). Ennek a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomatának a véleménye különösen érdekes, mivel érzelmi szálak biztosan nem kötötték a magyarsághoz. ,,... a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép... nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni. Sir Boyl azt is tudni vélte, hogy népi nyelvük rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél."
Nemzetközi vélekedések az indiánok nyelvéről:
Senora Maria de la Cruz, telivér indián tudós asszony azok közé tartozik, akik a spanyol mellett megőrizték anyanyelvüket. Emellett angolul is megtanult. 1974-ban a CBC-nek adott interjújában a következőket mondta: ,,...mint született indiánt és a mexikói kultúrák kutatóját engem az lelkesített az angol nyelv tanulásában, hogy ezen a világ minden csücskén beszélt nyelven végre képes leszek őseim kultúráját közkézre adni, és csodálatos filozófiájukkal a fehér ember sekélyes gondolkodásában új távlatokat nyitni. Ma már tudom, hogy az elvárásom túl nagy volt. A nahuatl indián nyelv lenyűgöző kifejező erejét, tömörségét, képi megjelenítő, ragozó, értelmet módosító képességét az angol nyelv még annyira se képes kifejezni, mint a spanyol..."
Clark (a Lewis and Clark Expedíció egyik névadó résztvevője) és Sacajawea, az expedíció indián tolmácsa és scoutja, cserkésző vezetője:
Clark beszámol arról, hogy többször tapasztalta Sacajaweanál azt az őt egyre jobban bosszantó szokást, amivel a nyelvzseni és angolul kitűnően beszélő tolmácsnő az illető indián szóvivő néhány szavát több hosszú angol mondattal adta vissza. Amikor ez már sokadszor fordult elő, az egyik esti tábortűznél megkérdezte tőle, hogy miért tesz így, amikor megegyeztek abban, hogy mindig mindent azonnal és pontosan fog fordítani. Sacajawea válasza meglepte Clarkot, hiszen tudta, hogy a nő teljesen őszinte és megbízható. A válasz: ,, - Szóról szóra egy nyelvet se lehet igazán lefordítani, legkevésbé pedig az indián nyelveket. Én a hűséges, pontos, a gondolattal teljesen megegyező fordítást vállaltam, ami egészen más dolog. Az indián beszéd szavait - melyeket mesterien forgatnak és árnyalnak azáltal, hogy a legtöbb szóhoz rövid, módosító végződéseket ragasztanak - az angol nyelvben csak több hosszú, magyarázó mondattal lehet visszaadni, mert az angol kifejező ereje összehasonlíthatatlanul gyengébb az indián nyelvekben rejlő erőnél."
Móricz János és Csizmadia István: A 60-as években a kanadai sajtóban nagy port vert föl az a hír, mely szerint Móricz János és később annak honfitársa, Csizmadia István beszámoltak nem mindennapi tapasztalatukról: Ecuadorban néhány indián törzs a magyarhoz, anyanyelvünkhöz rendkívüli módon hasonlító nyelven beszél. Ez a hasonlóság olyan erős, hogy magyar füllel helyenként határozottan érteni lehet őket. (Most erről önkéntelenül eszembe ötlik a párhuzam az Önökkel már megosztott indián bejárónős esetemmel!)
Rostás Sándor, verbita pátert hosszú várakozás után engedték misszióba. Együtt ment Dél-Amerikába azzal az egyetlen Japánból származó misszionáriussal, aki ősi japán családból származott, és a modern japán nyelven kívül a japán ősi nyelvet is beszélte. Spanyolul azonban olyan nehezen tanult, hogy csak a legjobb indulattal, és a többi atya segítségébe ajánlva engedték el a misszióba. A páterek későbbi közös álmélkodására a rendkívül rossz nyelvérzékű és spanyolul szinte semmit se tudó japán pap egészen rövid időn belül többször is bebizonyította, hogy kitűnően szót ért az indiánokkal, akik csak őt tartották igazán illetékesnek, tekintettel arra, hogy spanyolul ők is csak nagyon gyéren beszéltek. (Ettől kezdve egy zenei példával foglalkozunk, melynek azonban a nyelvészeti oldala se kevésbé érdekes!)
Zenei vonatkozások:
Amikor először alkalmam nyílt indiánokkal formális tanácskozáson részt venni, a tanácstűzhöz, kísérővel érkeztem. Azonnal felpattant két ember, és helyet adott kettőnknek. Akkor még nem tudtam, hogy a tanácstüzet csak négyen, heten, vagy kilencen ülhetik körül. (Ezt majd a későbbiekben a teológiai résznél még érintjük.) A legidősebb indián a lobogó tűz másik oldalán calumet-jét (békepipáját) magasra emelve így kezdett énekelve fohászkodni:
,,Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod - Rakattu ja dizet, ill ja füsti hezod"
,,Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe! - Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!"
Az indiánok nyelvét és az angolt egyaránt beszélő kísérőmet csak később kérdeztem meg a hallottak angol értelméről. Ezt ugyanis magyar füllel is megértettem:
,,Megrakták a tüzet, száll a füstje Hozzád - Nagyszellem Dédapa (Öregisten), add nekünk Szellemedet!" Vagyis ugyanaz, amit bármely fontos tanácskozás előtt minden tisztességes magyar pap ilyenkor fohászként mond: ,,Teremtő Atyánk, küldd el hozzánk Szent Lelked!" (Mármint hogy mi is bölcsek lehessünk és jó döntést hozzunk!)
Most a nyelvi szempontokon túl nézzük csak a fohász dallamát még egyszer indiánul, majd közvetlen utána magyarul: (A fenti szöveg eredetiben, majd magyarul énekelve). Hát bizony itt nem sok kétség adódik. Nem csoda, ha Bartók, Kodály és világhírű zongoravirtuózunk, Cziffra György egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a magyar és indián népzene pentatonitásában egy tőről fakadt. Itthon megjelent egy gyűjtemény Bartók Béla összegyűjtött leveleiből. Ennek az utolsó oldalain az olvasó megtalálja a Seattle-beli Wood professzorral folytatott levelezését. Már ezekből is kitűnik, de az általam Amerikában föllelt adatokból egészen biztos, hogy Bartók utolsó nagy álma az indián és a magyar népdal közös eredetének bizonyítása volt. Erről sok érdekes bizonyítékot gyűjtöttem össze, melyek az ,,Aki Őelőtte Jár" c. könyvemben megtalálhatók. Nekünk most itt az idő szorításában tovább kell lépnünk.
Teológiai vonatkozások:
Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtőjét. Ábrázolásánál mindig a Nap és a sárga vagy arany szín szerepel. ,,Bouass, a Happy Lady, vagyis a Boldogasszony ábrázolásánál mindig a hold kísérete és a ruha kék színe a jellemző. Pontosan ezek érvényesek az ősmagyarokra is. Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: ,,Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!" A beavatási szertartás során minden törzsfőnek vagy népvezérnek először a napba kellett néznie, aztán egy, a törzs különféle területeiről összehordott halomra, vagy meglévő dombra kellett fölmennie, és lándzsájával a Négy Égtáj felé sújtania. A magas helyek egyébként is prioritást élveztek. Az orvosságos emberek magaslatokon imádkoztak, ennek hiányában magas fákra másztak. Történelmünkben a magyar királyok felavatásának egyik döntő momentuma volt, hogy egy összehordott dombon a Négy Égtáj felé kellett kardjukkal sújtaniuk. A magas helyek itt is mindig prioritást élveztek, a táltosok dombokon imádkoztak, vagy ezek hiányában magas fákra másztak. - A 7 és a 3 x 3 = 9 az indiánok szakrális számai a már említett 4 mellett. Amint később látni fogjuk, minden díszítő motívumuk erre a három szakrális számra épül. A magyarok a 4-en kívül szintén a 7-et és a 9-et használták szakrális számokként. A ,,Bouass (Happy Lady), az indiánok Boldogasszonya 7 minőségben szerepel. A magyarok Boldogasszonyát az egész Kárpát Medencében máig is ugyanígy 7 névvel tisztelik. Nem kétlem, hogy a magyar fajú népek legősibb szellemi elöljárói az Ázsiában végig föllelhető ,,sámánok"-hoz hasonló szinten látták el tisztüket. A népvándorlás és honfoglalások korára azonban a magyar szellemi vezetők már régen túljutottak ezen a szinten és ,,táltosok"-ként már abban a régi világban, amikor a krisztusi etalont még nem is ismerték az emberek ők már eljutottak a világosság tornácára. Ezért helyesebb a régen általánosan használt ,,táltos" megnevezésük, melyet mára sajnos még a legkiválóbb kutatók is mintha elfelejtettek volna. Ugyanígy fest a kép az indiánok ,,orvosságos emberé"-vel. Nála legalább nem használják a ,,sámán" kifejezést. - Itt az ideje, hogy tisztázzuk a mexikóiakkal kapcsolatosan folyvást emlegetett véres áldozatok, és az északiak skalpolási szokásának kérdéseit. Az aztékok a többi indián előtt teljesen ismeretlen emberáldozati rítust mint legkésőbbi bevándorlók - ahogy láttuk - Kr.u. 1168-ban mutatják be először. Ezt a szokást Ázsiából frissen hozták magukkal. Az ezen megütköző spanyol hódítók azonban egyrészt kegyetlen népirtásuk magyarázatául és ellensúlyozásául erősen eltúlozva adtak hírt erről. Másrészt az ókorban az egész eurázsiai kontinensen elszórtan mindenütt emberáldozatokat végeztek. Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mór-arab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak. Hérodotos ugyanerről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbőrét lenyúzzák és egymás előtt kérkednek velük. Az első fehér-indián csatákban a holttesttel mindig tisztelettel bánó indiánok a spanyoloktól látták először ezt a test csonkításának megélt és részükre érthetetlen eljárást. Az évszázados harcok során azonban két-három törzs harci szokásként átvette a skalpolást fehér ellenfeleiktől.
Legfontosabb jelképek:
Az indiánok Thunderbird-jének (Mennydörgésmadár) ornitológiai megfelelője a Havasi Sólyom (Falco rusticolus altaicus). Jelentése: az Észak-amerikai indiánok összefogásának jelképe. A magyarok Turulmadarának madártani megfelelője ugyanez a Havasi Sólyom, melynek édes, legközelebbi, kisebb termetű rokona a Kerecsensólyom. A sas ábrázolás teljesen hibás és túlhaladott. A Turulmadár jelentése: a turáni népek összefogásának jelképe. - Hiába tértem haza Magyarországra, csak elment a híre az indiánok között, hogy a mohácsi festői Dunaparton, a házunk előtt nálunk is egy szép nagy nemzetségfa, ún. totemoszlop áll. Évek óta érkeznek hozzánk az indián látogatók magyar csodát látni. Ha már olyan messziről jöttek, el szoktuk vinni őket székelykaput és kopjafát nézni, melyekből van néhány a városunkban is. Aztán a Csatatéri Emlékhelyet, a Mohácsi Csata megtalált sírjai körül nemzetközi szinten kialakított zarándokhelyet is megmutatjuk ilyenkor nekik. Az alábbi véleményekben és viselkedési módokban minden indián látogatónk eddig megegyezett. A székely kopjafákról is azt hitték, hogy indián származásúak, akárcsak a nemzetségfánk a házunk előtt. A székelykapukon azonnal föllelték és fényképezték a sajátjuknak vélt és náluk ,,a legkisebb család"-nak nevezett faragott, nálunk ,,rozetta"-ként ismert motívumokat. Mindannyian elmondták, hogy ez az első hely a világon, ahol látják, hogy az ellenfél tiszteletén túl nem csak az elesett embereknek, de az elpusztult lovaknak is méltó emléket állítottak. Ez rendkívüli módon egybevágott indián filozófiájukkal. Azoknál a kopjafáknál, ahol a székely faragóművész a Turulmadarat ábrázolta, lábuk a földbe gyökerezett, kapkodtak a fényképezőgépeik és a videóik után. Hangosan álmélkodtak azon, hogy Magyarországon, egy óceánon, a Nagy Vízen túli emlékhelyen az ő Thunderbird-jüket, nagy tiszteletben tartott Mennydörgésmadarukat háromszor is kifaragták!? - A totemtarsolyt és a totemoszlopot, mint kifejezéseket még feltétlenül meg kell vizsgálnunk, mert elnevezési, nómenklatorikus értelemben azt sugallják, mintha valami közük volna a totemizmushoz. Pedig csak a fehér ember aggatta rájuk ezt a totem kifejezést. A totemtarsolyokat a mai keresztény indiánok is előszeretettel viselik. Ezek ugyanis minden időben egy-egy példamutató embertársuk ereklyéjét rejtették. A szenteknek és ereklyéiknek tisztelete az indiánoknál teljesen általános. Ez és a Boldogasszony megléte a magyarázata annak, hogy a jezsuiták már az első években meg tudták szervezni katolikus mintaállamukat Dél-Amerikában, amit később fehér katonaság zúzott szét, elkergetve a szerzeteseket, megölve a keresztény arató-vető indiánokat... - Ez tehát az úgynevezett totemtarsolyokkal kapcsolatos tényállás. A totemoszlopoknak titulált gyönyörű faragványok pedig nemzetségfák és családfák, magyar kopjafáink édes testvérei.
Diszítőmotívumok vonatkozásában:
Az ábrák magukról beszélnek. Minden tabló baloldala az indián eredetű, a jobboldala a magyar motívumokat ábrázolja, pontos forrás megjelölésekkel. A 13 tablós kiállítási anyagon ki-ki maga győződhet meg a két rokonnép ősi kincséről. Alaposan szemlélve kitűnik, hogy miden motívum (magyar és indián egyaránt) nem csak megegyezik, de mindegyikük a három szakrális számon, a 4-esen, a 7-esen és a 9-esen alapul.
Az ősi indián motívumok ismert értelme tanúságos és néha egészen lenyűgöző. Szinte úgy érezzük, hogy a már elfeledett ősi tudásból vagyunk képesek valamit újból birtokba venni. Csak egy példát említek: a nálunk ,,Rozettá"-nak, az indiánoknál ,,A legkisebb család"-nak nevezett motívumot. Ezt a jelet festi még a mai napig is a lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házfalára. A szimbólum ugyanis a legkisebb családi taglétszámra, 2 szülőre és négy gyerekre utal, teljes személyi egyenrangúságot kölcsönözve már előre is a születendő gyermekeknek a felnőttekkel. A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy felnőtt emberével. Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik. Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: ,,Little Moon (Kis Hold) szül.:1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án. Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt. Az alatta lévő sorban mégis ez áll: ,,Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk." Itt bizony nincs áltatás. Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes önrendelkezésre eltávolítható ,,sejtburjánzása" náluk ismeretlen fogalom. A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség. A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek és a már régóta várt új magzati törvény alkotóinak egyaránt. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen emberek -nek hívják. A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig ( és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos ember-nek szólítják. Micsoda kimondhatatlan bölcsesség és ezer évek letisztult filozófiája szól hozzánk ebben a nómenklatúrában. Ha csak ennek az egy titokzatos ember kifejezésnek a misztériumát képesek leszünk mostanában igazán megérteni, hitem szerint gyermekkacagástól lesz újra hangos e Kárpátoktól koszorúzott táj, és Magyarország minden fenyegető demográfiai jóslat ellenére m e g m e n e k ü l !
,,Hau Kola! Minotakíjja!" ,,Beszéltem, Testvéreim - most a szívemben újra csend és béke honol !" - mondom én is zárszóként igazi amerikai testvéreink szavaival, ahogy ők minden hosszabb mondandójuk után teszik.

(Forrás: http://www.kitalaltkozepkor.hu/simon_peter_osi_magyar_nyomok.html)
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Egy kis adalék a gondolkodásho
  2008-12-16 21:24:55, kedd
 
  Egy kis adalék a gondolkodáshoz...



191o- ben a" Russzisen Invaliden " című galíciai zsidó lapban a következő szöveg jelent meg és bejárta a világsajtót. Erre senki nem mondta azt, hogy hamisítvány . Kis jelentéktelen lapban jelent meg jidis nyelven és hamarosan napirendre tértek fölötte. Aki azonban azt feltételezi, hogy a közreadók és a világ zsidósága is elfelejtette , az nagyon téved ..








" Testvérek Hittestvérek !


Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindéképpen mienknek kell lennie , mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények . Ti zsidó testvérek fáradozzatok minden erőtökkel azon,hogy mindkét országot teljesen birtokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek,és teljesen úrrá legyetek . Törekedjetek, hogy mindent ami ott még a keresztények birtokoltak , teljesen kezetekbe vegyetek . Ha erre nem volna elegendő eszközötök, párizsi szövetségünk minden erőnkkel segíteni fog benneteket. Erre a célra szövetségünk máris gyüjtéseket rendez és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciaiak és a magyarok kezéből a hatalmat kiragadjátok és hogy azok kizárólag zsidó kézbe kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek "


A fogalmazáson érződik a helyi jelleg , az istenhátamögöttiség és a Galíciái szegénység, de hogy mégis prófécia azt bizonyítja, hogy kilencvennyolc év múlva megérkezett Magyarországra az ígért összeg , "25 milliárd euró és most ott van a magyar pénz- kahal a Monetáris Tanács kezében. !

Az idézet a szélsőséges magyar Forumból való amit se megemlíteni se olvasni nem ajánlott ...Csak hogy
van itt valami amire oda kell figyelni. Mintha ugyan ez hangzott volna el nemrég a volt izraeli miniszterelnök szájából .
És erről beszél Posta Imre is ... És még néhányan külföldön . Bizonyára ők is szélsőségesek

Míderről az a véleményem, hogy a nagy magyar elit pontosan tudja mi fog bekövetkezni . A hideg kirázza őket attól, hogy kiesnek majd a hatalomból , mert kiesnek! Legfeljebb végrehajtók lehetnek majdan ...
S most várják a " szélsőségeseket " hogy kikaparják a gesztenyét . Aztán majd el lehet őket ítélni , el határolódni s ha kell :lehet ütni , Jó szokás szerint. Erről az árulásról szól több száz éve a történelmünk .

Most húsz éve van hatalmon ez az elit ! Nézzük meg hová jutottunk mivé lettünk !

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Kína titka filmen: ujgur piram
  2008-10-28 22:05:44, kedd
 
 

Kína titka filmen: ujgur piramisok

Kevés ennél különösebb film kering a világhálón. Kína közepén az egyiptomiakhoz hasonló, teljes épségben lévő piramisok tömegét a kínai kormányok éveken át titkolták. A Google Earth és utazók azonban láthatóvá tették a titkot. A film végén bemutatott bronzszobor állítólag 18.000 éves. Lehet, hogy újra kell írni az egész történelmet?

A Kínában található piramisokról régóta lehet képeket találni a világhálón. Ez a film viszont egyértelműen az ujgurok művének nevezi ezeket az építményeket. Az Ázsia szívében, a Tarimi-medencében élő ujgurok meggyőződéssel tartják magukat a mi testvéreinknek.


http://www.youtube.com/watch?v=CSc72F0Ceow
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Rekordmeleg ősz az Északi-sar
  2008-10-17 22:35:21, péntek
 
 
Rekordmeleg ősz az Északi-sarkon

A változó klíma felforgatja a térség ökológiai rendszerét.

Az idei a legmelegebb ősz az Északi-sarkon a rendszeres mérések kezdete óta, és példátlan mértékben emelkedik a tengervíz szintje a térségben, ahol a kutatók szerint pontosan megfigyelhető a klímaváltozás öngerjesztő hatása. A sarkvidéki hőmérséklet öt Celsius fokkal magasabb, mint a sokéves őszi átlag. A melegedés oka egyebek között a tengeri jég olvadása; minél kevesebb a jég, annál erősebb a napsugárzás hatása, mert a sugarak nem verődnek vissza a jégről, hanem melegítik a levegőt és a tengervizet, így pedig még több jég tűnik el.

Tavaly minden korábbinál több tengeri és szárazföldi jég olvadt el a sarkvidéken. A térség legnagyobb szárazföldjén, Grönlandon 101 köbkilométernyi. Az olvadás miatt csökken a tengervíz sótartalma és emelkedik a vízszint. Az utóbbi 12 hónap során negyed centimétert, ami ugyancsak példátlan - állapította meg a sarkvidék állapotát harmadik éve monitorozó 46 tagú nemzetközi kutatócsoport, amely pénteken tette közzé beszámolóját. Az Artic Record Card című kutatási jelentés szerint a jégolvadás üteme idén némileg alábbhagy, de még így is 34 százalékkal kisebb tengerfelületet borít jég, mint az 1979 és 2000 közötti évek átlagában.

A változó klíma felforgatja a térség ökológiai rendszerét. A zsugorodó élettér miatt kisebbek lesznek a rénszarvascsordák, egyes területeken már alig élnek jegesmedvék, a vadludak viszont elszaporodnak, ahogy egyre nagyobb területet foglalnak el a bokrok és a cserjék is az örök jég birodalmából. A tengeri emlősök helyzetéről vegyes kép bontakozik ki, vannak például hanyatló egyedszámú bálnafajok, más fajok populációja ellenben növekszik.

Az egyik legriasztóbb folyamat csak most kezd kibontakozni. A jelentés szerint a tengerfenékről nagy mennyiségben tör fel a jég fogságából kiszabaduló metán, amelynek üvegházhatása gázhalmazállapotban hússzor erősebb, mint a szén-dioxidé. "A számos tényező együttes hatására beinduló dominóeffektus sokkal jobban tanulmányozható, mint más régiókban" - mondta James Overland, az amerikai oceanográfiai és atmoszférakutató intézet (NOAA) kutatója. "Ez egy érzékeny rendszer, amely viszonylag gyorsan és drámai módon reagál a változó körülményekre. Még mindig nem értjük teljesen, de szorgalmasan dolgozunk, hogy megfejtsük a titkait." (hirado.hu)

http://www.mediatica.ro/hirek/szines/34989/rekordmeleg-osz-az-eszaki-sarkon.html
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
A vízözön legendája
  2008-09-28 11:33:47, vasárnap
 
  A vízözön legendája

A régészet hőskorában, az 1920-as évek végén Sir Leonard Woolley, a híres brit szakember komoly munkát fektetett az ősi mezopotámiai városok felszínre hozásába. A legnagyobb érdeklődésre természetesen Ur híres városa tartott számot, és ami azt illeti, szenzáció tekintetében nem is okozott csalódást. Az ásatások egyre mélyebb rétegeket értek el, és egyre ősibb leletekre bukkantak. Tizenkét méter mélyen jártak, amikor agyagrétegbe ütköztek, mellyel véget ért az addig gyakori tárgyi leletek előbukkanásának sora. Úgy tűnt, mindent kihoztak a kutatóárokból, amit csak lehetett.

Ám Woolley kivételesen ügyes ásatásvezetőnek bizonyult. Felfigyelt arra, hogy az agyagréteg észrevehetően magasabbra esik, mint a közeli folyó valamikori vízszintje. Úgy gondolta, megér még némi munkát, hogy megvizsgálhassák, mi okozza ezt a furcsaságot, és elrendelte az ásás folytatását. A "némi" munka végül meglehetősen komolynak bizonyult, hiszen két és fél méternyi agyagrétegen kellett átvágniuk magukat - melynek lerakódása olyan sima volt, hogy csak arra tudtak gondolni, hogy víz terítette ide. Nagy meglepetésükre a természetes záróréteg túloldalán újra emberi település nyomaira bukkantak, ráadásul a túlsó oldalon megismerttől, ha nem is gyökeresen, de felismerhetően eltérőre. Woolley világosan látta, hogy hatalmas árvízkatasztrófa nyomaira bukkant, és nem tudott másra gondolni, mint hogy megtalálta az özönvíz régészeti bizonyítékát. A lapok szét is röppentették a hírt, mint világszenzációt.

A Bibliát évszázadokon keresztül tudományos alapműnek is tekintették, sőt egy világnézet alapjának. Az általa közvetített ismereteket szó szerinti igazságnak volt szokás felfogni, a világi tudomány eredményeit össze kellett vele hangolni. Ennek elmulasztása pár évszázaddal korábban kimondottan életveszélyesnek számított. Az özönvíz pedig, ami az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb kataklizma, amiről a szent könyv tudósít, ilyen szempontból különleges figyelmet élvezett. Még latin tudományos nevet is kapott: diluvium.

Legenda és tudomány

Állattani szempontból meglehetősen jól sikerült a korabeli tudomány és a legendás katasztrófa összeegyeztetése. Úgy vélték, hogy az ősállatok kipusztulása és a vízözön közvetlen összefüggést mutat, a ma már nem létező fajok az úgynevezett antediluviális, azaz özönvíz előtti korhoz tartoztak. De nem csak a tudósokat foglalkoztatta a kérdés. A világ tengereit beutazó brit hajóskapitányokat a kérdés gyakorlati oldala fogta meg: hogyan tudta vajon Noé megoldani, hogy egyetlen bárkán elférjen a hatalmas számú állatfajból egy-egy pár. Számukra, hiszen ők sokkal többet láttak a világból Mezopotámiánál és a Közel-Keletnél, a probléma szinte megoldhatatlannak látszott. Olyan ötletekkel próbálták áthidalhatóbbá tenni a problémát, mint hogy az általuk ismert legnagyobb állat, az elefánt valószínűleg nem utazott a bárka fedélzetén, hanem vontatókötélre fogva vontathatta maga után az özönvíz hajósa.

A világról gyűlő egyre nagyobb mennyiségű ismeret egyébként szolgált bizonyos alátámasztással a gigantikus áradat tényleges történetével kapcsolatban. Az óvilági utazók a földgolyó több pontján is találkoztak erről szóló történetekkel, legendákkal. Amerika sokszínű népessége valóságos kincsestárnak bizonyult az özönvíz mondák vonatkozásában. De Afrika vagy akár Ausztrália őslakói is őriznek hasonló típusú meséket, sőt a távoli Kínában sem teljesen idegen a téma.

Mezopotámia kiemelt jelentőséggel bír a kérdésben. A régészek által felszínre hozott tömérdek agyagtáblán megörökített Gilgames eposz egy önállóan is értelmes terjedelmes része egy, a bibliaihoz hasonló özönvíz legendát mesél el, melynek hőse, Ut-napistim ugyanarra a feladatra kap megbízatást, mint a zsidó Noé. A bibliakutatók körében természetszerűleg fel is merült az ötlet, hogy a Biblia saját meséjét a Folyamköz népeitől kölcsönözte, ami nem is logikátlan feltevés, tekintve, hogy a szent könyv szerzői a sivatag mélyén éltek, tehát nem túl valószínű, hogy ilyen nagy mennyiségű vízzel találkozhattak. Ráadásul a babiloni fogság idején volt is alkalmuk megismerni Mezopotámia mondavilágát. De az sem lehetetlen, hogy a két történet tulajdonképpen egy közös őslegenda két párhuzamosan kifejlődött variánsa. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok hasonlóságot mutat az özönvíz legendakörével Platón Atlantisz meséje is, melyben a csodás szigetet szintén vízáradat söpri el.

Ararat vagy Urartu

Ami azt illeti, Noé kikötőhelye is tulajdonképpen a Folyamközhöz kötődik, bár egy közkeletű tévedés révén ezt általánosan az örményországi Ararát heggyel szokás azonosítani. A probléma alapvetően helyesírási természetű. A héber ábécé ugyanis nem ismer magánhangzókat, csak a mássalhangzókat szokás leírni, a hiányzó betűket az emlékezet vagy a logika pótolja. Ez azt jelenti, hogy a pont neve, ahol a bárka először földet ért, az Ószövetség szerint rrt. Hogy pontosan ki és mikor azonosította ezt először a távoli örmény heggyel, az már sohasem fog kiderülni, de a környék ókori társadalmi és természeti földrajzának időközben megalapozódott kiterjedtebb ismerete sokkal valószínűbb megoldást is kínál a három betű megfejtésére. Mezopotámiában ugyanis a bibliai időkben létezett egy virágzó ország, mely az Urartu nevet viselte, ami a héber helyesírás logikátlansága révén leírva ugyancsak rrt. Az Ararátnál sokkal elképzelhetőbb az a lehetőség, hogy Noé - vagy akár Ut-napistim - Urartu hegyei között kötött ki. Ez mindenesetre rossz hír a számos amatőr kutatónak, akik a bárka roncsait időről-időre megtalálni vélik az Araráton, bár ha az nem tántorította el őket elképzeléseiktől, hogy egy fa építmény nem képes ezer éveken át megmaradni az időjárás viszontagságainak kitetten, akkor valószínűleg ez sem fogja őket elbizonytalanítani.

Mindezt figyelembe véve tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy Woolley végül is nem ok nélkül vonta le következtetését. Ám a mezopotámiai ásatások előrehaladása mégiscsak némi módosításra késztette az utána következő régésznemzedékeket.

Özönvíz, vagy özönvizek?

Ahogy Ur mellett egyre több folyamközi város került feltárásra, úgy derült ki, hogy nem csak egy áradás pusztított a vidéken az ókorban. Sok település esetében bukkantak hasonló agyagrétegekre, melyek viszont bizonyíthatóan különböző korokból származtak. Úgy tűnik, hogy az árvizek - mégpedig a hatalmas, egész városok elpusztítására képes árvizek - annak idején nem mentek ritkaságszámba ezen a vidéken.

Ha ezt a gondolatmenetet egy kicsit kiszélesítjük, arra a feltevésre juthatunk, hogy a világ számos pontján felbukkanó özönvíz történetek szintén nem egyetlen valaha volt hatalmas áradat emlékei, hanem esetleg sok-sok helyi katasztrófának állítanak emlékeket. Az egyiket talán hatalmas felhőszakadás okozta, a másikat tenger alatti földrengés, a harmadik jégkorszak utáni olvadás emléke lehetett. Akkora vízmennyiség, ami a teljes szárazföld területét ellepni képes lenne, akárhogy is nézzük, nincs a bolygónkon. A legenda, hogy létezett egy valaha az egész Földet ellepő vízözön, aligha igazolható, sőt tulajdonképpen inkább valószínűtlennek tekinthető. De furcsa módon mégsincs arról szó, hogy szegényebbek lennénk egy legendával. Annak a bizonyítása ugyanis, hogy a múlt hagyományai ténylegesen megesett kataklizmáknak állítanak emléket, egy helyett rengeteg igazolt legendával tette gazdagabbá az emberiség közös kultúrkincsét.

Zvara István
zoldujsag.hu
 
 
1 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
A globalizáció kiirtja a gyógy
  2008-06-10 21:07:40, kedd
 
 
A globalizáció kiirtja a gyógynövényeket

A globalizáció nemcsak a különböző kultúrákra veszélyes, hanem az egészségünkre és élővilgáunkra is.
Gubicza Eszter, k, 2008/06/10 - 18:44

Attól fogva, hogy híre megy valamelyik himalájai növény gyógyító erejének, három-négy év sem kell ahhoz, hogy végleg el is tűnjön a Földről" - figyelmeztet Jacques Fleurentin francia etnofarmakológus, aki a gyógyszerészetet az élővilág védelmével kapcsolja össze.

A szakértő szerint néhány ilyen növényfaj esetében már el is késtek a megóvásukra szolgáló intézkedésekkel. Példaként olyan, Kínában és Tibetben régóta alkalmazott gyógynövényeket említ a szakértő, mint a kínai hernyógomba (Cordyceps sinensis) vagy a illatos varjúháj (Rhodiola crenulata), amelyek az interneten megindult forgalmazás következtében kiveszőfélben vannak.

A ginszenggyökér vagy a sebgyógyító árnika szabadon már alig található, csak a termesztés révén lehet hozzájutni még ezekhez a keresett természetes gyógynövényekhez.

Gyakorlatilag ugyanez a helyzet valamennyi növénnyel, amely stimuláló hatással bír.

"Amint a kínai vagy amerikai vállalatok kezdik forgalmazni és hirdetni ezeket a növényeket az interneten, áruk felmegy és a falusiaknak többet fizetnek azért, hogy nagy mennyiségben gyűjtsék őket" - magyarázta a jelenséget Fleurentin doktor.

A kínai hernyógombát hagyományosan az idős emberek köhögésének és lélegzési zavarainak enyhítésére használták. Ára 1975 óta a korábbi kétezerszeresére nőtt, és 2005-ben grammjáért már 8 eurót (csaknem 2000 forint) kínáltak.

Ha ennek a gombának a nevét beütik az internet keresőprogramjába, a Google 128 ezer találatot jelez, jobbára olyan honlapokon, amelyek a tüdőre, a vesére gyakorolt jótékony hatását dicsérik.

Az illatos varjúháj - más néven rózsagyökér - a meghűléses betegségek ellen hatásos, a Google 14.500 találatot jelez hasonló portálokon. Ez szintén aggasztja Fleurentin doktort, aki a francia etnofarmakológiai társaság elnöke és 40 éve kutat Tibet és Jemen hegyeiben a hagyományos gyógynövények után, a természeti változatosság, a biodiverzitás védelmében.

"A déli országokban a lakosság 80 százaléka csak gyógynövényekkel kúrálja magát, mert nincs más választása. Amikor azonban a globalizált világ felfigyel egy adott fajra, az veszélybe kerül" - mondja a kutató. Ez már csak azért is nyugtalanító, mert például az EU-ban használt gyógynövényeknek csak mintegy 20 százaléka európai eredetű.

"Sürgős dolog számbavenni ezeket a növényeket, felmérni, mennyire ritkák, megérteni és tesztelni, akár ismételten is, mi adja a gyógyhatást, meg kell őrizni a fajokat a helyszínen, és meg kell tanulni, miként kell művelni ezeket és hogyan állítható elő belőlük hatásos medicina" - fejtette ki a francia kutató.

A ginszenget már nagy területen termesztik Ázsiában és az Egyesült Államokban, de a termesztett gyógynövény nem mindig olyan hatásos, mint a természetben lévő: ellenőrizni kell a körülményeket, a talajt, a tengerszint feletti magasságot.

A gyógynövényekre vonatkozó ismeretek szóbeli továbbadása ma már nem elegendő, arra van szükség, hogy rögzítsék és szabadalmazzák az eljárásokat a termelők, megakadályozandó, hogy az északi termelők maguk szabadalmazzák a hagyományos módszereket - mondja az etnofarmakológus.

Jacques Fleurentin szerint 4-500 gyógynövény is van, amelyet ilyen módon kellene védeni a kipusztulástól, amely az internetes dicsőséget követheti.

(MTI)
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 65 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 142 db bejegyzés
e év: 1581 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 216
  • e Hét: 1874
  • e Hónap: 18667
  • e Év: 151584
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.