|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 42
|
|
|
|
2018-07-13 12:48:46, péntek
|
|
|
Remegő kezét kezemben fogtam
Szeme színte beszélt
De én szavak nélkül is tudtam
Nem fájt még annyira
Soha de soha semmi
Mint akkor és ott
Csendben elengedni |
|
|
0 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
2018-07-10 18:47:48, kedd
|
|
|
Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserű magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyű a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk.
Elif Sakaf |
|
|
0 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
2018-07-03 17:08:44, kedd
|
|
|
Ferenczi Csilla - MEGNYUGVÁS
Nincs szükségem e földön már semmire,nem voltam boldog és nem leszek sosem.
Porból lettem,és porrá leszek,ahogy érkeztem ugy elmegyek.
Nem érzek már semmit szivembe,csak a megnyugvást s csendes létet.
Mely eddig rögös utat jártam,most áttérek egy másvilágba.
Elalszom majd csendesen,s letesznek oda hol nincs már semmi sem.
csend és nyugalom vesz majd körbe siroknak mély gödrébe.
Hol sok féreg rágja majd testemet,de azt én már nem érzem meg.
Bánatos szivem megnyugszik majd végleg,
Ha én a tulvilágba át érek.
|
|
|
0 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
2018-07-03 14:27:35, kedd
|
|
|
Mihail Lermontov - Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!
Jött az óra, válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.
(Kálnoky László fordítása) |
|
|
0 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 42
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
2414 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 304
- e Hét: 2168
- e Hónap: 8442
- e Év: 58100
|
|
|