|
 2/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:58:31, péntek
|
| |
| |
Karácsonykor jobban fájlalom,
hogy anyám szemében már sosem láthatom
a megbocsátás fényét, s azt a melegséget,
mely elejét vette a téli didergésnek.
Ilyenkor az Istenáldott Ünnepnapokon,
több könnycsepp csordul le sápadt arcomon,
mert még mindig oly sok bűn van feloldatlanul,
ami fekete gyászként szívemre simul.
Ilyenkor Karácsonykor belém mar a kín,
hogy bűneimre nem lehet már többé vigasz-ír,
mert aki feloldotta volna bennem átkos-vétkemet,
zsebkendőjét szorítván már a túlról integet.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:57:17, péntek
|
| |
| |
Anyám mindig tudta mi fáj idebenn,
mi az, ami feszít, mit el nem mondhatok,
mert ő a szívével látta, és szívével érezte
azt, amit a büszkeség bennem elfojtott.
Csak anyám ismerte rejtett rezdülésem,
s azt a fájdalmat, melyek sosem látszódtak,
mert mindig lepleztem a fel nem törő könnyet,
de azok anyám lelkére mind rácsordultak.
Csak anyám érthetné még elnémult szavaim,
mindazokat, melyek hangtalanná váltak,
hogy ne fájdítsák lelkét, ne sebezzék szívét
annak, kit az élet már homoksírban áztat.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:55:30, péntek
|
| |
| |
A szeretetnek nincs törvénye,
és nincsenek jogszabályai,
mert az ember önnön döntése,
meddig terjednek a szív határai.
A szeretethez nem kell más,
csak néhány kedves szó,
mert az lélektől lélekig terjedő
szép muzsikaszó.
S ha szívünkbe muzsikál a dal,
nem nyomaszt bennünket a csend,
mert minden benne szóló ének
mosolyt zsong majd bent.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:54:15, péntek
|
| |
| |
Ma kitárom lelkem fényes kapuját,
és egyenként fogadom be az emberszíveket,
azokat, kiknek sosem volt hazájuk,
s azokat is, kiket mások mélyen megvetnek.
Ma én leszek a fahéjas karácsonyi kalács,
én leszek a meleg kályha akácillata,
én leszek az, ki minden bűnt megbocsát,
kinek simogató keze a bánat gyógy-szava.
Ma én leszek a könnyek puha ragyogása,
s gyertyalángként világítom a lélek-utakat,
azokat az utakat melyeknek neve nincs határa,
szeretet-országon is túlontúl mutat.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:53:04, péntek
|
| |
| |
Ma ékes gyertyaláng lobogjon azon lelkekért,
akik fentről könnyezik a Karácsony könnyét,
s akik csillagok közt tündöklik tisztán, fényesen
azt a végtelen szeretetet, ami árad idelenn.
Ma minden gyújtott gyertyaláng tisztelettel égjen,
azokért kik imádkoznak ott a messzeségben,
hisz ma ott fenn a mennyben minden szép ima
miérettünk hangzik fel az égi kórusba.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:50:10, péntek
|
| |
| |
Nem adhatok mást nektek, csak kedves szavakat,
olyan szeretettel telit, ami simogat,
akkor is, ha véletlenül könnyes lenne szemetek,
akkor is, ha senki nincs, ki megfogná a kezetek.
Hiszem, a szónál nincs értékesebb kincs,
hisz az akkor is fénylik, ha már semmi egyéb nincs,
csak a keserű magány azon ünnepnapokon,
mikor mélyre hasít bennünk a belső fájdalom.
A szó átölel majd titeket és vigasztalást ad,
megnyugtatja szívetek, ha a nagy-nagy fájdalmak,
oly sodrással áradnának, mint az a nagy folyó,
amelyiken elsüllyedt már minden túlélő hajó.
Amíg melengeti bús lelketek a szívből írott vers,
addig hiszem, a benne lévő gondolat is viszonzásra lelt,
mert a gondolatok azok, melyek bizton átadják
a belőlem fel-feltörő lélekmuzsikát.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:48:49, péntek
|
| |
| |
Gyermekeim, ha már nem leszek
Fekete földbe engem ne temessetek
Hamvaimat szórjátok majd szét
Ott ahol, lelketek békében él
Ha lehunyom két szemem
Ott leszek, majd jó helyen
Hamvakból nyíló virág leszek
Nyíljon rám majd szép szemetek
Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már
Hisz köztünk sosem lesz távolság
Ha szerettetek fogadjatok szót
Ez a könnycsepp legyen az utolsó
Gyermekeim, ha már nem leszek
Rám mosolyogva emlékezzetek
Könnyet értem ne ejtsetek
A lelkem mindig itt lesz veletek
Utolsó utamon csak egyet kérek
Legyen köztetek mindig béke
Az élet nélkülem megy majd tovább
Én ott leszek már, az út másik oldalán
Szívetekben élek majd tovább
Amíg ott élek nem fog fájni a magány
Most még lélegzem, most még lát két szemem
Most öleljetek s kacagjatok velem
( Jolie Taylor )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:47:12, péntek
|
| |
| |
Oldozz fel Uram bűneim alól,
s engedj még kicsit bűntelenül élni,
hogy lelkemben ne legyen sötét árnyékfolt
mikor lépteim majd a te utadat lépi.
Volt kit bántottam, volt kit sirattam,
mert elszakadó kötelékünk nem tartotta meg
azt a reá nehezülő kapaszkodó erőt,
mely az élettel szemben pajzsként védhetett.
A magam módján Uram én sem voltam rossz,
hisz mindig, de mindig törekedtem arra,
hogy megértsem és tiszteljem azok fájdalmát,
kiknek vérrel volt megírva élete és sorsa.
Ha vétkeztem is ellened, bocsáss meg Uram.
Nézd el hibáim, s minden tévedésem,
mert az, aki áldott Uram az áldatlanok között,
megbocsát akkor is, ha nincsen reá érdem.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:41:48, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.
Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.
Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-15 11:39:07, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Drága nagyapám nem dorgál már hangod,
és szelíd szemed sem mosolyog rám vissza,
hisz elhagytál te is, mint mindenki más,
ki gyermekkori éveim széppé varázsolta.
Csak tudatom őrzi a régi emlékeket,
az öreg gémeskutat, mibe dinnye hűlt a nyáron,
két dolgos kezed aranyló nyomait,
mely virágszirmot hajtott a cseresznyefaágon.
Hányszor eszembe jut bakancslépteid,
mitől minden érdes fűszál lábad elé hajlott,
és hányszor eszembe jut boldog dalolásod,
mely virágutcánk végétől, házunkig hallatszott.
Hányszor gondolok még rongyos tarisznyádra,
miben mindig akadt néhány madárfalat,
amit csak nekem hoztál, csak nekem tartogattál,
akkor is, ha neked morzsányi sem maradt.
Talán ott odafenn az égi felhők útján,
még ma is bátran felnyergeled táltos lovadat,
és ma is körbejárod azokat a búzaföldeket,
melyeknek érett kalászából kenyerünk dagadt.
Talán te is gondolsz rám, mikor csillag gyúl az égen
és nagyanyám kezét szorosan fogod,
s mikor együtt sétáltok azon a végtelen nagy úton,
ahová majd egyszer érkezni fogok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 64
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
672 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 604
- e Hét: 2560
- e Hónap: 24827
- e Év: 157381
|
|
|
Offline
