Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/23 oldal   Bejegyzések száma: 220 
A szeretet himnusza
  2017-11-21 23:51:08, kedd
 
  A szeretet himnusza

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész


1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A szeretet célt ad az életnek
  2017-11-21 23:46:44, kedd
 
  Pató Erika: A szeretet célt ad az életnek


A lét nagy kérdéseire keressük már évezredek óta a választ, több-kevesebb sikerrel. Íme álljon itt egy válasz a "mi dolgunk a földön" költői kérdésre. A tanács egyszerű, praktikus, modern és könnyen használható.


Korán reggel a metróba siettem. Egy kedves idős hölgy szólított meg a reggeli rohanó forgatagban.

-"Kedves, merrefelé kell mennem a Klinikákhoz?" - Gondolataimból felriadva, az elvégzendő feladatok litániájában elmerülve, hirtelen visszatértem a valóságba, s útba igazítottam a nénit.


Megköszönte, majd a karom után nyúlt. Kétségbeesett szemével azt mondta, hogy segítsek neki lejutni ezen a félelmetes mozgó masinán. Erősen belém kapaszkodott, majd a fellépés után, a szerelvényhez közeledve picit megnyugodott.

A feszültségét oldandóan megkérdeztem tőle, mi a baj, miért megy a kórházba? Megtudtam, hogy már meggyógyult, csak kontrollra megy. Az igazi baj, hogy élete társa, szeretett férje elhagyta, s már csak azt várja, hogy vele lehessen újra, a temetőben.

Szíven ütött az idős hölgy elkeseredettsége. Éreztem, hogy mondanom kell valamit, amivel a pesszimizmusát elűzhetem.

-"Ne tessék ilyet mondani. Addig vagyunk ezen a földön, míg feladatunk van." - bukott ki belőlem eme bölcs gondolat, így hajnali hét óra tájt, egy mozgólépcsőn, útban a föld alá.

-"Igaza van" - csillant fel a néni szeme. "Van egy öt éves unokám. Kicsi kora óta én nevelem, mert a szülei dolgoznak. Igen, neki szüksége van rám." S ebben a pillanatban átvillant a néni agyán a feladata, az evilági küldetése.

Biztos vagyok abban, hogy ez a néni, ezzel az egy gondolattal megtalálta élete értelmét. Hiszen kellenek a bölcs gondolatok, a célok, a tervek, az elvégzendő feladatok, hogy minden reggel mosolyogva tudjunk felkelni, hogy legyen erőnk küzdeni a mindennapokban, s tudjunk örülni, ha valami sikerül. Mert az a lényeg, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, a lelke nyugodt legyen, és harmónia járja át a lelkét.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)
  2017-10-27 23:09:55, péntek
 
  Láthatatlan kertek (a szeretet kertjei)

Kicsit borongós az idő, de fantasztikusan friss, "finomságos" légáramlatok cirógatják arcomat. A napocska sugarait felhők takarják, de a felhők is csodaszépek... Néztétek, mikor az égbolton suhannak...? Mintha bárányokat legeltetnének az égi széllovasok...? Meseszép, s leírhatatlan, mint az eső, a föld illata. Hálát kellene mondani mindenért, az eső, a Föld illatáért is, hiszen megadatott érezni, megélni e pillanatok varázsát. Az esőcseppeket látni is fantasztikus érzés, hát még hallani, amint egy "láthatatlan" hangszeren játszó kéz varázslatos dallamot varázsol érzékeink gyönyörűségére!
Nem szabad mindenért dühösnek lenni. Az érzések gyakran messze csalnak a tiszta úttól, s ha már ott járunk, nem könnyű ismét megtalálni...

Nem jött több válasz, legalább is nem egy láthatatlan időintervallumon belül, de helyette érkezett szavakba torkollott negatív érzésekkel párosult valamiféle hiányérzet, amit a "nem kellesz többé" gondolata még elviselhetetlenebbé tett. A kellemetlen rossz gondolatok nehéz csukott, bombabiztos vasajtajukon kívülre zárták a megértést, az együttérzést, a szeretetet, a felebaráti szeretetet is, s nem különben a szánalmat, az emberséget, a barátságot. Hiába toporogtok, kopogtak, zörgettek, fohászkodtak, kértek, könyörögtek, meghallgatásra nem találtak.
Azonban odabenn tanácskozásra gyülekeztek, mi legyen a büntetés...? Némelyikük fel, s alá járkált, úgy gondolta valami még hiányzik, de sehogy sem tudott rájönni, hogy mi az, aztán támadt egy briliáns ötlete. Rögvest a többiekhez sietett, s megosztotta velük mit gondol...

A barátságnak nem kell látás, mert hasonlóképpen a szeretethez a szívével lát, de azért "barátaim" legyünk óvatosak, lessük meg..., tudjuk, melyik úton szokott kelni-járni... Hátha fülön csípjük valami törpösségen... - kacsintott a többiekre...

Nem sokat teketóriáztak, rögvest elindultak, azonban a teremből kifelé jövet még félúton sem jártak, mikor egyikük hirtelen megtorpant.
- Hé, álljatok meg! A főbejáraton nem mehetünk, mert egyenesen beléjük futunk. A titkos hátsó útra kell kimennünk, bár kerülőút, de megéri. Így is tettek. A kerülővel számottevő időt nem spóroltak, a kíváncsiság azonban egyre türelmetlenebbé tette őket, ezért gyorsítottak lépteiken.

- Lassítsatok, figyelmeztetett az Önzés.
- Látjátok...? Ott, kicsit jobbra, mielőtt az út kétfelé kanyarodik, a csipkebokrok között, ott a bejárat... csak csendesen...

Óvatos lépteik alatt időnként furcsa, roppanó hangot adott a kavicsos út. Megérkeztek. Egy röpke pillanat alatt rácsodálkoztak a kertkapun túli "világra", s megmagyarázhatatlan érzések igyekeztek utat vágni szívük járhatatlanná lett útjain...

- Nem furcsa, hogy mindig változik, sosem egyforma, pedig most sincs itt senki..., én nem látok egyetlen egy lelket sem. Nézzétek amott a tavat, béke, szeretet és fény veszi körül...

- Ne foglalkozz ilyen marhaságokkal, nem ezért jöttünk! Inkább próbáljunk meg valahogy bejutni! Mi a csudának van itt ez a fránya kapu, csak útban van!

- Hihi, drága barátom talán azért, hogy ne tegyék azt, amit most én forgatok a fejemben, uh, de szívesen "kertészkednek" egy keveset - motyogja önelégült vigyorral a képén az "egyik".

- Hoztál valamilyen feszítőszerszámot...? - Én balga elfeledkeztem róla.

- Ééén? - Nem te mondtad, hogy gondoskodsz róla?

Hagyjátok abba, inkább azon törjük a fejünket, hogyan juthatunk észrevétlenül be! Figyeljetek cimborák! Hamissággal itt semmire sem megyünk, el kell hitetnünk szándékaink őszinteségét, akkor majd magától megnyílik a kapu.

- Mitől vagy ennyire biztos benne? Már próbáltad?
- Igen, már próbáltam, és be is jutottam. Most sem lesz másképpen, majd meglátjátok.
- Jó, akkor hogyan tovább...? Biztos, hogy minden rendben lesz? Nem rejt veszélyeket? - Jut eszembe valahol olvastam, hogy "Minden csalási szándékunk hamisságot jelent."
- Mi van drága tévelygő barátom? Meginogtál...? Ha így van, vissza is mehetsz oda, ahonnan jöttél, gyáva alakra nincs szükségünk!
- Jól van na, csak mondtam...

- Figyeljetek, a terv a következő: ajtónállót nem látok, pedig úgy érzem itt van, és figyel bennünket, amennyire lehet, legyünk óvatosak! Ja, és majd elfelejtettem, erőltess arra a bamba pofázmányodra mosolyt, és véletlenül se grimaszt, mert, ha nem tudnád a mosoly kifelé őszinteséget mutat!

Miután tervüket célravezetőnek gondolták, az út porával bepiszkították, és megszaggatták ruháikat, ily módon elesett szenvedők jelmezében kopogtattak a kertkapun.
A kopottas kertkapu alig hallható nyikordulással lassan feltárult, bebocsátva az irgalomra, pihenésre, szerető gondoskodásra rászoruló megfáradt vándorokat...
Az önzés hirtelen oldalba bökte a könyörtelenséget.

- Mi van, elment az eszed? Mit bökdösöl?

Hallgass már, és kicsit csendesebben, ha kérhetem. Nézz a hátad mögé. Amikor utoljára itt jártam a hegyi kékcsillagoknak még hírmondója sem volt, most meg ott pöffeszkednek. Biztosra veszem, hogy itt járt... Nézd! Amott a Kőris-fa mögött frissen ültetett vadrózsabokrot..., legutóbb még ez sem volt.

- Na és akkor mi van...? Nem mindegy neked, hogy egy gazt ültetett, vagy százat? Egy kapavágást csinált, vagy ötvenet? Na, erről beszélek! Akár tetszik, akár nem, el kel ismerni, hogy a gazait gondoznia kell, mert különben búcsút mondhat nekik. Nem így gondoljátok?
- Azt hiszem eleget láttunk, ideje visszaindulni!

Sompolyogva tették meg a visszafelé vezető utat, de a közöny, bár láthatóan üres kézzel érkeztek, mégis valami maradandót akart hátrahagyni...

- Mit gondoltok, nem kellene egy kis ajándékkal meglepni...? Majd határozott léptekkel indult egy apró borostyánbokor felé. Boldogságtól reszkető lélekkel invitálta a többieket, hogy kövessék...

Az idő múlása is megtorpant egy "pillanatra", mert végig kellett néznie a borostyán haláltusáját... Segély kiáltása az égben is hallatszott, csak a lincselőkhöz nem jutott el. A gyermekláncfű riadtan húzta össze magát, olyan kicsinek akart látszani, amilyennek csak lehet.

Hamvas Béla afelől is gondolkodott, milyen indíttatásból szakítják le az emberek a virágokat, és díszítik fel otthonaikat, vagy magukat a haldokoló virágokkal. "Akkor persze még sejtelmem sem volt a lélektanról, csak azt értettem, hogy a virágot a lélek szedi. Miért?" ...

Visszaérkezvén törvényszéket ültek, s rezzenéstelen arckifejezéssel kimondták az ítéletet. A vádlott nem volt jelen.

"A rossz ember, az erős ember senkire sem haragszik, mert vastag páncél védi a szívét, és akinek leginkább ártani akar, arra sem haragszik, mivel a harag drága erőpazarlás. Ezért tartózkodjunk a haragvástól, és ha megdobnak kővel, dobjuk vissza a követ mosolyogva és orcánk elváltoztatása nélkül, de hétszeres erővel, ha tudjuk. Ha pedig nem tudjuk, bele kell nyugodnunk abba, hogy izmaink még gyakorlásra szorulnak." (Csáth Géza)

Írta: Rmdd

Forrás: http://pozitivblog.ahogyerzed.hu
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A kicsi lélek meséje
  2017-10-27 22:56:13, péntek
 
  A kicsi lélek meséje

Senkinek - ismételtem. - Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? - erre körbefordult, és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke.

Jöttek a Királyság legtávolibb zugából is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédet folytat Istennel.
- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! - kiáltott fel a Kis Lélek. - Akkor hát kinek bocsássak meg?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. - Nekem megbocsáthatsz - mondta ez a barátságos lélek.

- Miért? - kérdezte a Kis Lélek.

- A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amiért megbocsáthatsz - válaszolta a Barátságos Lélek.

- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?

- Ó - mosolyodott el a Barátságos Lélek - biztosan kitalálunk majd valamit!

- De miért? - a Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges gonoszságot tudjon tenni.

- Egyszerű - magyarázta amaz. Megtenném, mert szeretlek. - Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni. Nem? - Egyébként te is megtetted értem ugyanezt.

- Én? - ámuldozott a Kis Lélek.

- Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit. Mert megértettük, hogy...
- ...amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy! Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a ,,gonosz" nélkül nem ismerheted a ,,jó"-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, - bármi legyen is - létrejöhessen.

A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot Isten külön ajándéka.

- Egyetlen dolgot kérek cserébe - jelentette ki a Barátságos Lélek.

- Akármit kérhetsz! - kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten tervét.

- Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni, ... emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!

- Ó! Nem fogom elfelejteni! - ígérte meg a Kis Lélek. - Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!

/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/

És ha mégis elfelejted, csak egy dolgod van: emlékezz..

Forrás: http://angyalmagazin.gportal.hu
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Kicsi lélek és a Nap
  2017-10-27 22:49:52, péntek
 
  Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap


Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek:
- Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
- Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! - mondta. - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?
- Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van itt egy dolog.
- Mi? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.
- Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng, együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül...és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék - mondta Isten -, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten -, mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a ,,különleges" nem azt jelenti, hogy ,,jobb". Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel - Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.
-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. - Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsájthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! - válaszolta Isten.
Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen ,,különlegesnek" lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek - mondta - Én segítek neked.
- Te fogsz segíteni? - ragyogott fel a Kicsi Lélek - De mit tudsz tenni?
- Adhatok valamit, amiért megbocsáthatsz!
- Tudsz?
- Természetesen! - csiripelte a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.
- De miért? Miért tennéd ezt? - kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes te, aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?
- Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek - Megtenném, mert Szeretlek.
A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán.
- Ne légy meglepve - mondta a Barátságos Lélek - Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz - mindketten voltunk áldozat és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.
És így - magyarázta tovább a Barátságos Lélek - Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a ,,rossz". Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.
- De mit fogsz tenni? - kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen - Nagyon szörnyű lesz?
- Ó - felelte a Barátságos Lélek kacsintva - Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta - De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.
- Mi az? - akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a ,,nem túl szép dolgot". Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.
- Ó, bármit, bármit! - kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt.
Mi az? - kérdezte - Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!
- Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!
Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.
- Mit tehetek érted? - kérdezte újra a Kicsi Lélek.
- Egyszer bántani foglak és legyőzlek - válaszolta. - Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni...
- Igen? - szólt közbe a Kicsi Lélek - Igen...?
- Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.
- Ó, Emlékezni fogok! - kiáltotta a Kicsi Lélek - Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!
- Jó - válaszolta a Barátságos Lélek - mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.
- Nem, nem lesz szükségünk rá! - ígérte meg újra a Kicsi Lélek - Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.
Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott - és főleg, ha szomorúságot hozott - a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
- Mindig emlékezz - mosolygott Isten: - Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

(forrás: Magenta)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Boldogok
  2017-10-16 23:45:16, hétfő
 
 
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

(Dr. Gyökössy Endre)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Változtatás nincs. Változás van.
  2017-09-30 23:47:21, szombat
 
  Változtatás nincs. Változás van.


A fontos világban erről szól a történelem. Megváltoztatni a másik embert, hogy elérjük a céljainkat. A megváltoztatás eszköze az erő. Felülkerekedni a másikon, hogy azt tegye, amit mi jónak látunk. Akkor is, ha ő azt nem úgy látja. Minden emberi összeütközés forrása ez. Minden emberi fájdalom innen forrásozik. ...

A remélt eredmény, az, hogy a szándékaim szerint változik meg a másik, soha nem valósul meg.

Miért? Mert figyelmen kívül hagytuk az ember létének lényegi sajátját, azt, hogy az ember szabad. És aki szabad, az nem megváltoztatható, az megváltozik. A változás csak és kizárólag az ő döntésétől függ. Erre nem kényszeríthető. Sőt, ha változásra akarják kényszeríteni, azaz meg akarják változtatni, akkor ellenáll. Minden megváltoztatási törekvés, ha eredményesnek látszik is, csak kívülről az, belül a "megváltoztatott" változatlan. A valóság világának a törvénye a szabadság. A valóság nem ismer kényszert. Nem ismer változtatást, csak változást. A valóság világába nem az elképzeléseinkkel, hanem azok elengedésével, nem a változtatással, hanem az elfogadással léphetünk. A valóság világa a szeretet világa. A szeretet az egyetlen valóság.

(Biegelbauer Pál)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Te Vagy a Csoda!
  2017-09-28 22:38:18, csütörtök
 
  Te Vagy a Csoda!

Pablo Casals: Te Vagy a Csoda!


Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza.
Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyikünknek azt kellene mondanunk: - Tudod, mi vagy te?

Csoda !

Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire.

Igen, te vagy a Csoda !

Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan Csoda, akárcsak te magad? Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A tisztaság hatalma
  2017-09-04 22:45:40, hétfő
 
  A tisztaság hatalma

A tisztaság a lélek Fénye, amely a testen, az életerőn és az elmén keresztül fejeződik ki. Amikor tiszták vagyunk, mindent elnyerünk. Ha meg tudjuk őrizni a tisztaságunkat, nem veszítünk el semmit sem, amit érdemes megtartani. Ma talán nagyszerű gondolataink vannak, nagy belső erővel bírunk, de ha nem vagyunk tiszták, akkor holnap biztosan elveszítjük ezeket. A tisztaság a Legfelsőbb Úr lélegzete. Ha a tisztaság elhagy minket, a Legfelsőbb Úr lélegzete is elhagy minket, és ott maradunk pusztán emberi lélegzetünkkel.
A tisztaság olyan, mint egy isteni mágnes. Minden isteni tulajdonságot belénk vonz. Két módon lehet tisztaságod. Az egyik, ha tudatosan és állandóan Istent látod mindenkiben. A másik, ha elképzeled Istent, és tudatosan ismétled a nevét, ahányszor csak lehet. Ha tisztasággal rendelkezel, nem kell Istenhez menned. Isten maga fogja megláttatni veled az Ő végtelen Isteniségét. Ami Isten, az tükröződni fog benned. Isten pontos mása leszel.
A tisztaság meggyorsítja Isten óráját. A tisztaság megtestesíti Isten erejét. Ha rendelkezel tisztasággal, nincs olyan dolog, amit ne érhetnél el. A tisztaság az önzetlen egység, az Istennel való örökkévaló önzetlen egység előhírnöke.
Sri Chinmoy
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Lobogó kis lélek
  2017-09-04 22:44:19, hétfő
 
  Lobogó kis lélek


Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. Én vagyok a fény - mondogatta -, én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a biodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény...

Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott miegismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

- Tudod -e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek ! - kiáltotta a kicsi lélek.
- El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - folyamodj a sötétséghez
- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.
- Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem?" Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagytalak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy ki vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki vagy - és Aki lenni akarsz.

Azért mesélem el azt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét -, hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb valósága isteni igazságára. Nos, egyesek tehát azt mondják, hogy az élet iskola, és hogy mindaz, amit megfigyelsz és megtapasztalsz, a tanulásodat szolgálja. Erről korábban már véleményt mondtam, és most megismétlem:

Nem azért jöttél erre az világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilakoztatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magadat, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentséggé.

Neal Donald Walsch : Beszégetések Istennel
(Forrás: Ahogy érzed-Pemke)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
     2/23 oldal   Bejegyzések száma: 220 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 187 db bejegyzés
e év: 2277 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 546
  • e Hét: 2291
  • e Hónap: 10557
  • e Év: 127210
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.