Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Tragikus eset, igaz történet
  2018-02-22 01:38:58, csütörtök
 
 





Tragikus eset, igaz történet


Egy tragikus eset, ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes, szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak, az életről együtt álmodoztak.
Lassan eltelt a forró nyár, szívüket hűsítette az ár.
A szerelem megmaradt, bár az idő elszaladt.
Egy napon veszekedtek, a dühtől mindketten reszkettek.
Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak, a kezek most elválltak.
A szél egyre jobban fújt, a lányhoz egy kéz nyúlt.
Karját megfogta, egyre jobban szorongatta.
Hiába védekezett, testével reszketett.
Hirtelen elengedte, a szépet elfeledte.
A lányt erősen megütötte, akkor szívét is eltörte.
Gúnyosan mondta: nem kellesz, miattam többet nem szenvedsz.
Soha többé ne keress, engem Te ne szeress.
Megbánod, amit velem tettél, hogy ellenem vétkezni mertél.
A srác a földre esett, szavakat keresett?
Kérlek, ne féljél, pár perce még szerettél.
A lábai elé borult, hibájából okult.
De a lány meg nem bocsátott, szavakkal átkozott.
Könnyek futottak végig az arcán, senki sem tudott segíteni bánatán.
Elindult hazafelé, csendesen nézett maga elé.
Otthon a szobájában sírt, könnyeivel nem bírt.
Úgy döntött nincs miért élni, a világtól nem akar félni.
Elvesztette szerelmét, vele együtt az életét.
Levelet írt, közben pedig sírt.
Ekképp fogalmazta meg gondolatait,a rég elmúlt álmait.
Megbántottál Kedvesem, tönkretetted szerelmem.
Nincs miért élnem, már a boldogságot nem remélem.
Ha majd értem szólnak a harangok, tudd, hogy most is Rólad álmodok.
Szívemet megsebezted, lelkemet rég elvetted.
Utolsó napomon nem leszel velem, fájni fog ez nekem.
Egyedül teszem meg az utolsó lépést, érzem belül a halálnak tépését.
Síromhoz ne merj közel menni, se könnyeket ejteni.
Ha majd egyszer hiányzom, már nem haragszom,
Gyere majd ki, nézd, mit tettél, tudom, hogy sose szerettél.
Mindig is imádni foglak, egyszer új világba hozlak.
Befejezte a levelet, aláírásként egy könnycseppet ejtett.
Vitte csendesen magával, de nem találkozott a halállal.
Felmászott egy szikla tetejére, szüksége volt minden erejére.
Utolsó pillantást vetett a tájra, emlékezett a szerelmes vágyra.
Könnyei patakként szaladtak, de ki nem apadtak.
Érted teszem, életem, elveszem.
A Nap szomorúan nézett, az Ő szíve is vérzett.
Lassan zuhant a mélybe, senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek, soha nem feledlek.
Lelke a magasba szállt, az angyala a felhőn állt.
Meghalt érte, pedig senki nem kérte.
Meghalt!- a szél vitte, a srác el nem hitte.
Nem ment haza többé, a nyugalom az övé.
Barátai napokon át keresték, hisz ők mindig is szerették.
Egy csendes este megtalálták, de már vérben fagyva látták.
Kezében a levél megcímezve, szíve el volt vérezve.
Az írás olvashatatlan, szíve hontalan.
Egy őszi napon eltemették, végleg elengedték.
A koporsó hideg, mint a jég, érte sírt az ég.
Valaki a kapuban várt, nem felejtette a szerelmes nyárt.
Talpig feketében, szerelme emlékében.
A temetőben-csendben állt, a szomorúság a szemében hált.
Még most se tudja elhinni, hogy szerelme mért akart elmenni?
Végleg eltűnt, itt hagyta, szívét a halálnak adta.
Csendesen a sírhoz lépett, a fájdalomtól lelke égett.
A szemei bánatosak, az álmok fájdalmasak.
Kint állt, de meg nem tudott szólalni, szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.
Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól, nem értette, hogy már minden holt.
Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,s belül szerelméért reszketett.
Órák teltek el végül elmondta: szeretlek, de érted már semmit se tehetek?
Mért hagytál egyedül, csend csak fájdalmat szül.
A csendben egy hang suttogott, az Ő hangja szívében búgott..
Azt hitte csak képzelődik, csak a hangjára emlékezik.
Előlépett egy angyal, talpig fehérben. Szíve még égett a pokol tűzében.
Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem, gyere, fogd örökké az én kezem.
Azt hittem, el tudlak majd itt feledni, de lelkem súgja, Téged kell szeretni.
Ezek voltak az utolsó szavak, ez volt a pillanat, amikor összeértek az ajkak.
Jött a reggel, mennie kellett, kedvesétől könnyes búcsút vett.
A srác könnyei csak folytak, szívéhez az ördög angyalai szóltak:
Vedd el az életed, hisz még, mindig szereted.
Megtette az életét elvette.
Vére a földre hullott, szíve csakis hozzá húzott.





 
 
0 komment , kategória:  LOVE STORY  
Együtt jártak ők!
  2018-02-22 01:34:11, csütörtök
 
 




Együtt jártak ők!



Együtt jártak ők sok éve már,
A fiú s a leány két jó barát.
Hideg tél, meleg nyár, napsugár,
Kint találta őket a kis utcán.
Fogták egymás kezét, beszélgettek sokat,
Súgták egymásnak a csacsi szavakat.
Boldogok voltak, mint még soha más,
Szerették egymást a fiú s a leány.
Egy napon így szolt a leány:
Gyermeket város, egy édes kisbabát!
Megeredt szemében a könny,
De a fiú nem szólt csak elköszönt.
Többé nem jött vissza már,
Nem várta többé a leány.
Elment némán s hidegen,
Ez volt a végső szerelem.
S megszületett a kisfiú,
Boldog volt a leány.
Hátha megjön az apja talán,
De nem jött hiába is várta őt.
S a hetek, napok egyre múltak,
De ő mégis reménykedett hátha visszatér,
De a fiú akkor már másnak mesélt.
Együtt élt a lány, a kisfiúval árván.
Benne lelte örömét, az elmúlt ifjúságát
Nőtt a fiú napról napra szebb lett,
S kimondta az első szót, a legszebbet.
Egy napon sétálni mentek,
S a kisfiú ott totyogott az anya mellett,
A sötét kis utcán, ahol előtte jártak,
Felvillantak a régi szép emlékek,
Az elmúlt boldog napok.
,,Milyen kár, hogy egyedül vagyok!"
S akkor egy ifjúpár köszönt rá.
Kék szemű, barna fiú, s egy barna lány.
Visszanézett a lány
A könnyein át.
S így szólt a kisfiúhoz:
Látod ő volt az apukád !!

 
 
0 komment , kategória:  LOVE STORY  
Volt egyszer egy fiú és egy lány...
  2018-02-22 01:30:14, csütörtök
 
 




Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon, szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon.

Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek, soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.

Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese, mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.

Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet, harcolni hívták, el innen nagyon messze.

A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét, de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.

Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott, féltette a fiút, nagyon szomorú volt.

Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett, mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.

Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért, gyengéden átölte, s suttogva csókot kért. Kint ültek a csillagok előtt előző

este, s választottak egyet, mely a legfényesebb.

Így szólt a fiú: Ha látod, hogy e csillag lehullik, tudd hogy én már nem létezem!

A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.

Mikor aztán a fiú a háborúba odaért, harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.

Mindig ott lebegett előtte a lány meseszép arca, a gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.

Lement a nap, majd feljött a hold, a fiú még mindig csak harcolt és harcolt.

Belenyilallt valami fájdalom, elsötétült minden, érezte hogy vége most már, már fájdalmat sem érzett.

Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt, a lányra gondolt s közben mosolygott arca.

Lepergett előtte az egész élete, mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.

Közben a lány otthon ült az ablakban, s folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.

Látta amint lehullik szikrázva, érezte szívében az égető fájdalmat.

Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé, elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.

Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta, előtte is lepergett minden, az öröm s bánat.

Végül mindketten felértek az égbe, s ott folytatták együtt a csodaszép életet.

Tán még most is ott vannak az égben, s együtt élnek majd örökre a szerelemben....





 
 
0 komment , kategória:  LOVE STORY  
Egy hideg téli napon...
  2018-02-21 00:31:51, szerda
 
 




Egy hideg téli napon, sms-t kapott telefonom. Te írtál, melyben a sulihoz hívtál.

Mert valamit sűrgősen mondani akartál...

A találkára izgatottan készültem, s közben egyre kíváncsibb lettem.

Vajon mi lehet oly sűrgős neked, amit elhalasztani nem lehet?

Már a sulikertben vártál, én a nyakadba ugrottam, szörnyen hiányoztál!

Boldog voltam, mert újra itt vagy velem! Örömöm hamar távozott, szemed már nem tüzesen sugárzott.

Oly fagyosan, mint eme téli táj, rám eddig, így még sosem bámultál.

S mikor meg akartalak csókolni, te nem akartad.

Azt mondtad: "Most kérlek hagyj!"

Nem értettem mi ez a hirtelen változás: nemrég még szerettél, most már utálsz?!

Kérdeztem, hogy igazam van-e... mire te: "Pillanat, még keresem a megfelelő szavakat..."

A megfelelő szavakat...

Tudtam, hogy ez csak egy dolgot jelent: Életünk közös fejezete lezáruol, s külön utakon járunk.

Könnycsepp született szememben, arcomon végigfolyt csendesen.

Hangtalan zokogásba kezdek, nem lehet még vége mindennek!

Hiszen én szeretlek!

De tudom, hogy ez édes kevés, mert a szerelemhez TE is kellesz!

"Nem, nem, nem és nem!"- ordítottam megbolondulva füledbe, majd felpattanok és elrohanok valamerre...

Egy szakadékhoz futottam, s készültem, hogy a mélybe vetem magam.

Végigperegtek előttem közös emlékeink, a sok szép együtt töltött napok...

"Óh, de elég a gondolatokból, itt az időd, ugorj egy nagyot!" - súgják a földöntúli hangok.

Egy utolsót kiáltok: "Ezt érte teszem, Óh Istenem, mert ő elhagyott engem!"

Elrugaszkodok a földtől, már zuhanok...

De nem! Mégsem.... Tévedtem! Valaki visszaránt!

Elfojtott, síró hangon könyörög: "Ne tedd ezt kérlek, te buta lány!"

Előtem állt a fiú, akit szeretek, aki nélkül nem tudom elképzelni életem!

"Miért mentettél meg?!" - kérdezem.

"Miért nem hagytad, hogy meghaljak??? Ha nem engem szeretsz, miért éljek? Talán megint legyek angyala a magánynak?!"

Titkon azt reméltem, hogy újra szerelmet vallasz, és nem szakítani akarsz...

De az utolsó remény is meghalt bennem, mert azt mondtad:

"Látom megértetted!"

Szememből újra könny áradt, s zokogva rogytam a hóra.

"Mégis igaz, amit megéreztem, vége mindennek, elveszítelek..."

Leültél mellém, vigasztaltál:

"Tudod mennyire megijedtem, mikor ugrani akartál?! El sem hiszem, hogy miattam ehhez folyamodtál... Nem érek ennyit, hidd el nekem! Majd jön egy másik szerelem..."

"De nekem te vagy az életem"- válaszoltam.

Mikor ezt tagadni próbáltads, újra zokogni kezdtem.

"Én is így voltam ezzel, amíg be nem mutattad nekem azt a lányt... Azóta minden kavarog bennem, nem találom a helyem. Nem tudom mit érzek!

Szeretlek, de máshogy, mint régen.

Nem akarlak megbántani, de ezt szeretném már lezárni!"

Újra a földre roskadtam, sírógörcsöt kapva gondolkodtam.

Majd kinyögtem: "Rendben, ez van, de kérlek ölelj meg utoljára engem!"

S bosszútól lángoló testem simult hozzád... zsebedből kirántottam a bicskád.

Egy utolsó csókot adva, új erőre kapva, a fegyvert szívedbe döftem.

"Bye-bye Szerelmem! Ha én nem kaphatlak meg, másé se leszel!"

Meglepett arcod s utolsó szavad sosem felejtem.

"Miért???"- s távozott a lelked...

A gyűlölet elvakította eszem.

"Óh, Jézusom, mit tettem?! Megöltem, kit szeretek! Hová süllyedtem?! Nincs más választásom.

Hisz nem tudok nélküle létezni! Élve vagy halva, de vele kell lenni!

Megpróbáltalak levegőnek nézni, De rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni!"

Újra döftem a késsel...

De az én szívembe, s élettelenül borultam kedvesem testére.

Így ért véget egy Őrült, Földi Szerelem....

Remélem Tiéd leszek a fellegekben!!!




 
 
0 komment , kategória:  LOVE STORY  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1988 db bejegyzés
e év: 15094 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 232
  • e Hét: 2096
  • e Hónap: 8370
  • e Év: 58028
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.