|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2018-08-25 13:57:33, szombat
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - Kéz a kézben
"Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt..." - Áprily
Verőfényes vasárnap délelőtt.
Virágok nyíltak és gyümölcsök értek.
Még fogtam a drága, dolgos kezet,
de gyengülő, gyérülő érverések
könyörtelenül tudatták velem:
üt az óra, s el kell eresztenem.
Megsimogattam. Átölelt a múlt.
Akik búcsúznak, mindig visszanéznek.
Megköszöntem a kezembe simult,
erőtlen, ráncos anyai kéznek,
hogy simogatott és ápolgatott,
a fáradtságos, dolgos tegnapot.
Hogy imára kulcsolta kezemet,
hogy imádságra kulcsolódott értem.
Az idő irgalmatlan sietett.
A másodperceket remegve mértem.
Aztán - kezét Más fogta meg helyettem.
S én eleresztettem...eleresztettem.
*
Verőfényes vasárnap délelőtt.
Sárgult falevelek szálltak a szélben.
S megint fogtam egy búcsúzó kezet,
s megint búcsúzó szempárba néztem.
Virágokat bontottak még a kertek,
de a vándormadarak útrakeltek.
Ó, simogató, serény kicsi kéz!
Milyen fürge volt és fáradhatatlan!
Fogtam...könnyű volt és mégis nehéz.
És én akkor mindenért hálát adtam.
Aztán - kezét Más fogta meg helyettem...
s én eleresztettem...eleresztettem.
*
Hát hűtlenül elhagy kéz kéz után?
Segítettek, áldottak, simogattak.
Utánuk nyúlnék félszegen, sután...
Hát kéz a kézben soha nem maradhat?!
Csend, csend! Hiszen egy megmarad nekem!
Azt soha nem kell eleresztenem.
Arra békén rábízhatom magam,
és az a kéz letörli minden könnyem.
Szegény a szívem, koldus a szavam,
kevés az életem, hogy megköszönjem
azt a kereszten értem vérezett,
örökirgalmú, hatalmas kezet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-13 20:29:58, hétfő
|
| |
| |
A fületlen bögre
Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-29 12:32:33, vasárnap
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet:
Szeress, amíg szeretni tudsz!
Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,
Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már!
Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid AZ életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!
Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehell,
Úgy visz Jézus, a szeretet
Országába a Mennybe fel! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-24 18:52:50, kedd
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet
Most nem teszek semmit sem
Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek,
most nem akarok, most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom, most elpihenek békén, szabadon,
mint gyenge gyermek, és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölet a fény, és ölel a csend, és árad belém,
és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen
erő, győzelem...ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-23 12:48:43, hétfő
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet:A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-12 17:35:50, csütörtök
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - ISTEN MADÁRKÁI
Isten madárkái tovahagytak minket.
Verebek lakják most fecskefészkeinket.
Isten madárkái messze délre szálltak.
Fényes napkeletig bizony meg se álltak.
Őket a hideg tél utol se éri.
Röptüket ragyogó napsugár kíséri.
Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.
Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.
Istenem, ha én is madárkád lehetnék,
zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!
Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,
dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:
messze délre szállnék, addig meg se állnék.
Én Istenem, bárcsak madárkáddá válnék!
Ó, adj nekem, kérlek, boldog fecskeszívet,
napsugárral teltet és Tehozzád hívet!
Adj nekem hitszárnyat, könnyű fecskeszárnyat,
ha jön a hideg tél, hogy Tehozzád szálljak,
szerető szíveden puha fészket rakjak,
s örökkön örökké Tenálad maradjak!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-02 20:13:16, hétfő
|
| |
| |
M. Feesche - Szeretet
Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete, fényevesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!
fordította: Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-07-01 16:45:55, vasárnap
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - Az alkalom
Ezernyi szirom pattan ki
A tudat anyám-óceánjából,
S mint szökőkút lövell ki
Magából megértést, mert ki
Elfogadja a világot úgy, ahogy
Van, már szépnek látja a csúnyát
Is. Mindig meghalni önmagamban,
Majd erőre ébredve megvilágosodni
A világban nem kis feladat, de
Feledve az anyaghoz ragaszkodást,
Megújulva fújom meg az utolsó
Harsonát. A tudat utazása bennem
Egyenes, hol kitérők és pihenők
Nincsenek, mert a csend kifeszített
Vállain dobog a szívem, reszket
Rajta az egész világ, mert
Felforgatni jöttem a jelenlegi
Rendszert. Végső célom az Istennel
Való egyesülés, a tökéletesség,
A béke és a bölcsesség nevében.
Döngetek ércfalakat, tisztán,
Mint gyermek, megfürödve
Az Élet Vizében, s lélekruhámat
Megszárítom az isteni Igében.
Kiittam a Bárány vérkristályos
Serlegét, s csakráimon a lótusz-
Virágok nyitva várják éberen
A feltámadást. Mint iszapból
Felragyogó anyag, virít a lótusz-
Virág, erre ülök rá, s mint
Álmodó, a szívleveleket egymáshoz
Tapasztom, a megvilágosodás
Pontját minden pillanatban újraélve.
Jön.. elmegy.. többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelkeltekor
a réten csillogó gyémántszemek...
s ha nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vad szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:28:50, szerda
|
| |
| |
Bízom csendesen
Uram, mert erősen tart hű kezed,
Bízom csendesen.
Mert szereteted hordoz és vezet,
Bízom csendesen.
A bátorságot, erőt Te adod.
Dicsérlek ! Szent a Te akaratod.
Uram, mert megváltottad életem,
Bízom csendesen.
Mert vérző bárány lettél érettem,
Bízom csendesen.
Veled győzök le poklot és halált.
Formálj engem bárányarcodra át!
Mert Atyádnál közbenjársz érettem,
Bízom csendesen.
Mert győzelmesen Te jársz énvelem,
Bízom csendesen.
Rád nézek, ha ellenség ostromol.
Jobb menedéket nem lelnék sehol.
Bár a jövendő újra köd lepett,
Bízom csendesen.
Tudom, Te véghez viszed tervedet,
Bízom csendesen.
Ha nem látok, csak egy lépésre még.
Te magad jársz velem, és az elég.
Ismeretlen szerző után németből fordította
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 21:26:13, szerda
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - Hiszek a szeretetben
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1988 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 101
- e Hét: 754
- e Hónap: 11107
- e Év: 70360
|
|
|
Offline
