|
 2/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
|
|
2018-09-20 00:45:18, csütörtök
|
| |
| |
Árvai Attila:
SOHA
Soha nem találtam, e világban a helyem
Soha nem fogadott, be a környezetem
Soha nem vegyültem el, a nagy tömegben
Sok a próbatétel, egész életemben...
Soha nem voltam jó, szorgos kisdiáknak
De nem is teremtettem, honvéd katonának
Mindig más oldalát, láttam a világnak
Kihívója voltam, az Isten haragjának...
Soha nem szerettek, egész életemben
Csak, ha szerencsém volt, véletlen percekben
Az élet iskoláján, oly sokszor megbuktam
Titokban elbújva, magamban zokogtam...
Olyan sok bánatot, szörnyûséget láttam
Mások bûneiért, tartottam a hátam
Amikor már bíztam, drága jó anyámban
Láttam eltávozni, a megváltó halálban...
Soha nem voltam jó, a földön még senkinek
Nem látták értelmét, sokan tetteimnek
Ma sem ért meg senki, egymagamban vagyok
De a papírokon, sok látomást hagyok...
Némán, hazátlanul, vagyok kitagadva
Nem találom helyem, e széles nagyvilágba
Így minden nagy titkomat, Teremtőmnek adok
Õ talán befogad, ha egy nap, majd meghalok...
Árvai Attila 2013-01-10
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 16:23:54, szombat
|
| |
| |
Csókolj meg
Csókolj meg, hogy hadd érezzem lángolásod
Hadd érezzem, a szívemben elemésztő hamvadásod
Hogy eggyé váljak ölelő orcáddal
Hogy megégessem magam, a szerelmed lángjával
Perzselj fel szép leány, hogy bele is őrüljek
Hogy minden bánatomat hamar elfeledjek
Érezzem tüzedet, amit most zúdítasz
Ha már elfáradtam, akkor majd elaltatsz...
Őrjíts meg! Hogy ne tudjak magamról!
Halmozz el, hogy fussak fájdalmamtól!
Érzem tüzes arcod, hogy velem eggyé válik
Tudom, hogy akarod, hogy szíved csak rám vágyik
Tűzben égő csókod, most teljesen felemel
Közben érintésed, végigfut testemen
Angyali szenvedély, mi körbefog kettőnket...
Mámoros remegés, mi elkapta testünket
Érintelek én is, Te gyönyörű szerelmes
Vágyad forró lángja édes és fertelmes
Eggyé válni veled, ez most minden vágyam
Érezni a lelked, hogy lángom elkiáltsam...
Annyira szeretlek, az egekbe ordítok!
Ha érzem lángolásod, mindent elpusztítok
Elpusztul a bánat, de minden fájdalmadat
Tűzzé változtatom, minden bánatodat!
Égjünk el a tűzben, most így mind a ketten!
Csak remegő csókodat reggelig érezzem
Felgyújtottad lelkem, mint a fényes fáklyát
Elhozom ma éjjel, lelked minden álmát!
Égjek benned múzsám, mindent odaadok!
Szenvedélyes csókoddal örökre harcolok!
Mert édes csókod nélkül, képtelenség élni!
Hagyd szívem remélni! Benned mélyen élni!
Forró csókod lángja felszántja a testem!
Tagadnám, de minek, hogy már beléd estem!
Szenvedélyed árja leszedi ruhámat...
Bőröm alatt perzsel, minden porcikámat!
Mert én vagyok ki fényed, fényesebbé teszi
Ki lángodat felgyújtja, de bánatod elveszi
Ha csókolsz éjjel nappal, tegnapból a máig
Együtt hamvadunk el... életből, halálig...
Árvai Attila 2012-05-28
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 16:03:21, szombat
|
| |
| |
Árvai Attila -
CSÖNDES EMLÉK
Emlékeim felidézem,
Pontosan már nem emlékszem...
Hogy nézett ki, ki is volt ő?
Régi emlék messze tűnő...
Előtűnik halvány arca,
Selymes keze lágy mosolya,
Nem is tudom mért idézem,
Szeretetből emlékezem...
Szeretetnek víztükrében
Láttuk egymást nagyon régen...
Összetört a víztükör
Már senkinek sem tündököl...
Nem simogatsz soha már
Kóbor lelkem visszavár...
Régi emlék, már halovány
Rád emlékszem, Édesanyám...
2012-03-22
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 15:54:22, szombat
|
| |
| |
Csillag
Nyári estén réten heverészem
S önfeledten a csillagokat nézem
A napnak sugarai már halottak,
A város fényei távolból pislognak
Képzeletem felrepült egy fényes csillagra
Távoli tünemény, már mégis álmodom rajta
Onnan nézem csendben jó öreg földanyánk
Magamtól kérdezem, mért nincs Édesanyám?
Ahogy nézem a földgolyót, ily távoli magasból
Szívem összeszorul, oly sok a nyomorból...
Éhező emberek és árvák sírdogálnak
Hogyan fohászkodnak a szép megváltásnak...
Ne engedd istenem, hogy ily dolgokat nézzek!
Nem bírja már lelkem, inkább visszatérek!
Ahogy heveredek, s múlik csúf rémálmom,
Te már fogod kezem... s kezdődik új álom...
Árvai Attila 1989 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 15:39:12, szombat
|
| |
| |
Barát
Olyan nagy boldogság, barátodnak lenni
Egymás életéért, sok mindent megtenni
Olyan nagy megnyugvás, hogy Te vagy a barátom
Hogy végre mellettem vagy, most és mindenáron
Annyira jó érzés, hogy van egy hű barátom
Hogyha bánatom van, neki elmondhatom
Hogy mindig velem tart majd, tudom, bízok benne
Ha kinyújtom a kezem, ő mindig segítene...
Tudom, hogy ő benne, mindig megbízhatok
Vele nem kell félnem, ha magányomtól tartok
Egy igazi jó barát, mindent megtesz értem
Eddig merre jártál, sokszor nem is értem...
Csatangoltam sokszor, igaz barát nélkül
Oly sokat szenvedtem, de tudtam, majd megtérül
Ha megtalál egy barát és a kezét nyújtja
Hogy együtt menjünk tovább, hosszú vándorútra
Légy az én barátom, Téged most megkérlek
Hogy ne fájjon annyira, ez a nehéz élet
Hogy nehogy eltévedjek, amíg megkereslek
Hogyha magányos vagy...a barátod lehessek...
Árvai Attila |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 15:34:50, szombat
|
| |
| |
Árvai Attila -
ÁRVÁCSKA
Szép árvácska mutass utat
Megyek merre szíved mutat
A világon csak neked hiszek
Csalódtam az embereket
Míg utat mutatsz kicsi virág
Ábrándomban megjelent
Egy tiszta, boldog, szép új világ
Mi országodban feldereng...
Árvácska a lelkem titka
Ki elvezet most engemet
E rossz világból, mert nem bírja
Megmenti a szívemet...
Ez kicsi virág nem hazudik
Megszépíti szobánkat
Elvezet most mindnyájunkat
Látunk majd sok csodákat
Lásd meg a Te virágodban
Hogyha egyszer ránézel,
Színt hoz majd a világodba
S meglásd, eltölt reménnyel...
Kis árvácska jó virágom
Édesanyám kedvence
Mindig mikor megpillantom
Róla jut az eszembe
Szeresd a kis virágodat,
Mert ha elhal melletted
Bármily jó a szíved, lelked...
Hogyha fényes, jó is kedved...
...Egy nap elhagy reményed...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 14:35:32, szombat
|
| |
| |
Álmodtam...
Álmodtam egy koldust, kinek nincs semmije
Nem maradt se pénze, reménye, és hite
Odalett mindene elhordta az idő
Lábain szétszakadt a kukában lelt cipő...
Álmodtam madarat, önfeledten repked
Nincs semmi ruhája soha nem is retteg
Égi áldásból él, ködöt kortyol reggel
Tengerszemben fürdik, csicsereg, ha felkel
Álmodtam kiscicát, kék szemű feketét
Lehunytam két szemem láttam az életét
Háztetőkön suhant, táncolt és nyávogott
Reggelente mosdott, harmatot nyaldosott
Álmodtam vadakat zölderdő ködében
Fákkal sugdolóztak mezőknek csöndjében
Megszakad a szívük, mikor puska dördült
Álmomban arcomon bánat könnye gördült
Álmodtam hőstettet szikrázó csillogást
Diadalmenetet angyali szárnyalást
Megálmodtam mindent, mit ember álmodhatott
Vesztettem egy sorsot, s mindent, amit hozott
Visszatért a koldus éjjeli álmomban
Üres tenyerében mély ráncokat láttam
Nem maradt semmije, de mosoly volt az arcán
Nagy titkok tudója sorsa végső harcán... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-30 21:13:28, csütörtök
|
| |
| |
Árvai Attila: Engedd el
Engedd el a múltad, ne szenvedj hiába
Mindegy, bármi történt, túl nagy volt az ára
Jövőd rád köszönne, de fájdalmában kába
Emlegetett múltad beáll az útjába...
Engedd szabadjára a feltörő könnyeket
Ezüstös hajnalon, mint mikor fény ered
Eltűnik a régmúlt, illúzió, s kámfor
Poklot is teremthetsz, vagy mennyet a világból
Engedd el egódat, vele a küszködést
Mint a kezdő vadász ingerli a medvét
Léted napfényében felkúszik a hideg
Mert a világ olyan, milyenné teszitek...
Engedd be a holdfényt, mikor éjjel pihensz
Ismételd magadban, mondogasd, hogy mi lesz
Minden sötétséget elűz majd a hited
Verőfény köszönt rád, s nem öl meg a hideg
Engedj most közelebb, valamit hadd súgjak
Mi elveszi a bűzét minden gonosz búnak
Engedd el a múltad s minden nagy hibáját
Jövőd megtaláljon, s végigjárhasd útját... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-22 10:01:25, szerda
|
| |
| |
Árvai Attila - ÉREZZEM
Érezzem a lángod, hogy eléghessek benne
Hogy megmutassam Néked, hogyha tüzem lenne
Érezzem, hogy hamvadsz, az ölelésben
Hogy benned megvalósul, minden szép reményem
Érezzem a mámort, gyöngyös két szemedben
Eléghessek benne, mint egy fergetegben
Gyújtsd fel a lelkemet, hogy ha megcsókollak
Ölelj át szorosan, hogyha elrabollak...
Egy világot utaztam, mire megláttalak
Sokat kóboroltam, a vén meggyfák alatt
Örökös utazó, az vagyok, meglátod
Kiben szerelmedet, végül megtalálod...
Egy világot hoztam el, néked szép szerelmem
Nézd, eléd letettem, sok magányos évem
Szememben úgy csillog, boldogságunk ára
A szívem is lángra gyúlt, végre mostanára...
Magányos kóborként voltam, míg el nem jöttél
Te észre sem vetted, hogy szép lassan megöltél
De támasztottál bennem, egy szerelmes vadat
Felgyúlva talált meg, az elmúló alkonyat...
Így felégetem most én, az egész nagyvilágot
Megálmodok véled, egy csodás édes álmot
Átgázolok véled, minden valóságon!
Átrepülünk együtt, hetedhét határon!
Nézz bele szemembe, a tűz, mi abból fakad
Mint bárányt a vad farkas, azonnal elragad
Érintsd meg a kezem, csókold meg az ajkam
Szíved vad dallamát, két fülemmel halljam!
Égess el, mert ordít a lelkem kóbor magányában
Nagyon boldog vagyok, hogy szíved megtaláltam
Réges rég keresem, ez áldott tűzkereket
Lábad elé teszem, szerelmes szívemet...
Csak egyszer érezzem meg, gyönge két kezedet!
Csak egyszer nézzek bele, lássam két szemedet!
Csak egyszer érintsem meg hajad, mint zuhatag!
Úgy a vég sem győz le... se halál, mi elragad!...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-22 10:00:01, szerda
|
| |
| |
Árvai Attila -
Együtt
Elmúlik az élet, s én csak hallgatom,
Csendjében sziporkáz titkain,
Vele múlok nagyon.
Ahogy a nyár elfoszlik zajával,
Hullámzó Istenség szólítja,
Mint galambot a felhő... kékbe vesző
Árnyát, s találgatom merre száll...
A füstje, mit orrom érez ...mirha...
Itt vagyok, ne félj, nem megyek messzebbre,
Elég óráinknak futni tova,
Ahová szem nem ér, lélek is csak téved,
Botlik, röppen, látod? - most is játszik...
Nyargal a létezés pejlova,
Mit előbb zabolázott a merengés fényura.
Veled együtt ebben a vérvörös iszapban,
Amit szívünk fennkölt kavartan,
Nékünk minduntalan elviselnünk muszáj,
Irtóztattam ettől!... de mégis ezt akartam...
Legyünk még itt kicsit.
Időzzünk a tájban, egymást hallgatva,
Hisz tudjuk, ez csak álom...
Mert kezünk úgy szorít!... - a balga!
Nem ért a világhoz! - nem tudja, ám noha!...
Hogy mi nem élhetünk így!
Mielőtt eltűnne e lüktető vadonban, suttogom füledbe:
"Egymás nélkül soha"...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1988 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 937
- e Hét: 4251
- e Hónap: 8284
- e Év: 67537
|
|
|
Offline
