|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 13:09:01, kedd
|
| |
| |
Shakespeare
XXVIII. Szonett
XXVIII
Hogy legyek hát megint derűs kedély,
Ha az áldott pihenés elkerül?
Ha nehéz napom nem könnyíti éj,
S napra éj s éjre nappal nehezül?
Mindkettő, bár ellenséges hadak,
Gyötrésemre barátként összefog,
Ez, hajszolva, az meg panaszomat
Keltve, hogy tőled mind messzebb jutok.
Hízelgek a napnak: beragyogod,
Ha felhőfoltos is a végtelenség;
S a fekete éjnek: te csillagok
Nélkül is megaranyozod az estét.
De a nap kínom napról-napra nyújtja
S éj edzi éjről-éjre szomorúbbra.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:55:36, kedd
|
| |
| |
Shakespeare
XVII. Szonett
Kimerült utas, esem édes ágyba,
Minden tagom esdi a pihenőt;
De akkor a fejem kezd utazásba,
S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt;
Mert akkor (innen, messziről) mohón
Indul zarándok agyam tefeléd,
Oly sötétbe meresztve roskadó
Pillámat, amilyen a vakoké:
Ha csak lelkem látomása ide
Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad,
Mely, mint a rémteli éj ékszere,
Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak.
Lásd, így nappal testem, éjjel szívem,
Miattad, s miattam, sose pihen.
Fordította :Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:24:38, kedd
|
| |
| |
Shakespeare
XXVI. Szonett
Szerelmem lordja, kihez érdemed
Jobbágyként köti hódolatomat,
Hozzád küldöm írott hírnökömet;
Hódol csak, és nem szellemet mutat.
Oly nagy hódolat, s ha ily kicsi szellem,
Nyújtja, pőrén hat, nincs szavam elég rá;
De így is hiszek ötletes kegyedben,
Hogy az lelkedből takarót terít rá,
Míg valamely csillag, sorsom vezére,
Kedvező jegyben rám nem mosolyog
S talárt nem vet szerelmem rongy-mezére,
Hogy lásd: figyelmedre méltó vagyok.
Akkor majd büszkélkedem, hogy szeretlek;
Addig ne vizsgálj, fejem födje rejtek.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:21:55, kedd
|
| |
| |
Shakespeare
XXIV. szonett
Szemem a festőt játszotta, s szívem
Lapjára karcolta be arcodat;
Ott most testemmel én keretezem,
S a távlat remek művészre mutat,
Mert, hogy hová tett, azt is látni kell
A képpel együtt s a művészen át:
Keblemnek állított boltjába, mely
Szemeiddel ablakozta magát.
Már most, nézd, szemet hogy segít a szem:
Az enyém rajzolta meg másodat,
S a tiéd szívem ablaka, melyen,
Gyönyörködni, rád-rádmosolyg a nap.
De egy varázs nincs meg e bölcs szemekben;
Csak a láthatót festik, szívedet nem.
Fordította: Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:15:38, kedd
|
| |
| |
Shakespeare
XII.Szonett
Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;
S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld, -
Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.
Fordította: Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. Július
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1 db bejegyzés |
| e év: |
5 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 455
- e Hét: 845
- e Hónap: 1104
- e Év: 8711
|
|
|
Offline
