|
 2/23 oldal 
|
Bejegyzések száma: 225
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 18:14:14, szombat
|
| |
| |
Sárosi Katalin : Love Story
Hogy is kezdjem el.
Ami elmondhatatlan,
Hogy is mondjam el.
Amiért érdemes volt
Megszületni tán,
Meghalni sem nagyon nagy
Áldozat talán:
A szerelem.
Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban
Játszanak csupán,
De már az első csókban
Benne ég a vágy,
A mindent elemésztő
Olthatatlan láng:
A szenvedély.
Bár feledném.
Magányos éjeken
Elvenni Őt
Tőlem már nem lehet.
Arca közel,keze ölel,
S ha végre rámtalál
ó az álom,
Nem engedem,
Hogy köddé váljon.
Nincs több ily csodás
Gyönyörűség. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-27 18:03:32, szombat
|
| |
| |
Benczés S. Gábor:
A szerelem, az igaz szerelem
kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te élvezettel
hallgatod? gondoltad, szívről, vágyról,
sok apró pajzánságról lebbentem fel
vörös titok-selymemet? hogy édes
csókról, titkos bókról mesélek neked?
hogy megmutatom, mint remeg lábad
majd, mint reszket a szó, ha hozzá
szólsz? hogy ezer rózsát markoló
izgatott-izzadó tenyérről suttogok neked?
ó, te kis buta! a szerelem,
az igaz szerelem fáj - mikor vele vagy,
de nem akarod, hogy átöleljen, sőt!
benned legyenek pőre gondolatai,
és ha nincs veled, kit szeretsz,
csak forogsz, meg topogsz,
és locsogsz, motyogsz és szorongsz,
két kézzel tépnéd ki a sóhajt melledből,
és ordítanál, sikítanál a világba,
és ha kinevetnek,
nem szégyelled, de fáj,
na, ez a szerelem!
hogy ha nincs veled, ha a valahovába
ment nem alszol, nyitott szemmel
kergeted álmaid, míg várod, téped
virágnak szirmát, ágyadban keresed
árnyát, illatát, édes izzadtságszagát,
sóhajtását, sóhaját lesed, hallod hangját,
ha nyikordul a szék, hol nemrég ő ült,
ha szellő lebbenti az ablak fátylát, és
számolod az ócska perceket, mit
büntetésül szabott ki rád
a szerelem!
és tűröd, ha aláz, tűröd,
még ha ki is ver a láz, és megbocsátod
neki, hogy te is vagy, és az agy, kis
massza a fejedben zsong, bong, és nem
érdekel, ha kérdezel, és választ arra nem
kapsz, csak vársz, csak jársz körbe,
dühöngve magadra, hogy megint
megbántottad, mert megkérdezted tőle:
szeretsz? s válaszul kapod: ó, bolond,
nem érek rá! és te zavartan nézel rá,
nem érted, hisz' nincs fontosabb
kérdésed...
és az is az igaz szerelem jele,
ha mást tesz, és nem úgy, mint
képzeled, és te nem tudsz szólni,
és vele teszed a rosszat, de érzed,
csak vele, nem nélküle,
élete a te életed, és életed
nélküle nem élheted,
mert ennyire szereted, és
bármit mondhat, csak igaz lehet,
és a lehetetlen sem lehet,
és bármit tesz is, az úgy a jó,
mert áruló belőled nem lehet!
és az egy igaz szerelem, ha úgy
gyűlölöd, mint senki mást, és ha kérdi:
miért? nem érted, csak öleled, és szidod,
hogy megint ölelhesd, és ölni tudnál
érte, és ha bántják, neked fáj, és sírsz, ha
sír, és nevetsz együgyű viccein, és
számodra egyre szebb, mert neki azok a
ráncok, azok az őszülő szálak a
legszebben állnak, és beteg, szenvedő
testét öleled, megfésülöd, és ágyba
viszed az ebédet, s ha kell, megeteted, és
ha kell, azt, igen, azt te kiviszed...
és a gondok, ha beborítanak,
csak megkopott, üres szó a szerelem,
ha már mást szeret, hát elengeded,
mert tudod, kezét meg nem kötheted,
úgy szereted, hogy szabadságát
el nem veheted, és ha te mennél el,
nyugtod nem leled,
nem lesz nyugodt perced, csak ő kell, kit
gondolatban ölelsz, csak vele érzed,
hogy nem vagy egyedül,
ha jó, ha rossz fikarc életed...
igen, ez a szerelem, az igaz,
mert bármi történik, ő a vigasz,
és jutalmad megkapod, ha akarod,
s lehozhatod végre a választott csillagot,
és a meleg, mit csak vele érezhetsz,
az a jutalom, mit élvezhetsz,
és a csók, a test, érintés,
kéj, szédülés, ez mind a tiéd lehet,
mert szeret, és te is szereted,
és szereted, és ő is szeret,
hát ez a szerelem, az igaz,
kegyetlen szerelem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-22 14:05:24, hétfő
|
| |
| |
Ady Endre:AZ ALVÓ CSÓK-PALOTA
Halálon innen, Életen túl,
Csak férfi-ember juthat oda,
Csak szomorú hím juthat oda,
Ködben, homályban alszik, alszik
A csók-palota.
Ezer szobában ezer asszony,
Fehér, szép asszony
várva piheg,
Forró, nagy asszony várva piheg
S mint tűzharang, úgy csendül, úgy kong,
Úgy ver a szíved.
Ajtót ajtóra lopva nyitsz ki,
Mindenütt asszony és nyoszolya,
Parfüm, tűz-asszony és nyoszolya,
Csók-labirint és ezer asszony
És ezer Soha.
Ott fogsz futkosni mindörökké,
Gyáván, vacogva, csóktalanul,
Jégvirágosan, csóktalanul
S barna hajadra a nagy Ősznek
Hóharmata hull.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-21 20:46:12, vasárnap
|
| |
| |
Tóth Attila:
Szerelem?
A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája.
A szerelem lelkünk zengő ódája.
A szerelem ördög, vagy angyal?
Egy démon mézes-mázos hanggal?
Vagy csak egy édes álom?
S felébredve nem találom?
A szerelem hit? Vagy remény?
kinek puha, másnak kőkemény.
Van ki ölne érte, más érte halna meg,
Van ki hangját nem hallja meg.
A szerelem mindenkinek más,
Kinek pokol, másnak látomás.
S van akinek a szerelem halvány álom,
mert nem talált szerelmet a világon.
A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája
A szerelem lelkünk zengő ódája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-21 20:40:31, vasárnap
|
| |
| |
Tóth Attila:
Téged szeretni
Ha eljő a nap, hogy nem lehetek veled, és
magába ránt a feledés, emlékem megfakul,
szíved lassan elhalkul, nem dobbantja nevem,
akkor már nem simít jobb kezem hasztalan,
nem leszek más, csak arctalan, poros emlék,
eloszlanak az álmodott esték képei, nem hívogatnak
szerelmed léptei, mikor tétován ölelne,
a karjaidban elveszne, de szeretne.
Ott leszek egy fiókban, mint papírra írt gondolat,
magában hordja sorsomat, s majd mesél,
mint az esti szél, úgy súgja majd lelkednek,
volt idő, hogy ily forrón szerettek.
Szerettek s szeretnek, mert el nem múlhat,
amiért ennyi könnyet elhullat egy lélek,
de félek, a végtelenbe vesznek eme
könnyek, meddők lesznek, nem teremnek
szerelmet, mert mit tudnak nyújtani?
Nem lehet velük új tüzet gyújtani.
Elgurulnak, mint egy szakadt gyöngysor,
belepi őket a szürke por, s nem lesz kor,
mikor valaki becsesnek találja e cseppeket,
nem számolják, mint az elmúlt perceket,
csak lépnek rajtuk egyet, nem is sejtve,
hogy egy hegyet felemelne az érzés,
mi őket szülte, s hideg estén neked küldte.
Talán nem így lesz, ez imám tárgya,
bár teljesülne szívem vágya, hátha
tényleg az enyém leszel, s boldoggá
teszel, mint egy napsugár, egy kósza,
amitől erőre kap a rózsa, ami felveri
a könnyekről a port, talán mégis látunk
olyan kort, amiben a víz tüzet lobbant,
így vigyázunk majd mi is jobban, hogy
ne hulljon több könny szerelmünkre,
amiben szívünk tisztán felhevülne,
nem emlék lennék, hanem minden napod,
így lehet, ha ezt akarod!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-19 01:04:31, péntek
|
| |
| |
Nagy Csaba (Gyémánt):
Úgy kaptalak...
Úgy kaptalak,
mint az éj a holdat,
mindig szeretni fogsz,
már akkor azt mondtad.
Ma sem tudom miért,
mindig bíztam benned,
éget azóta is
tündöklő szerelmed.
Úgy kaptalak,
mint a föld a napot,
a fényt hoztad
el nekem,
mi el is ringatott.
Édes szerelmed lett,
ami szép, ami oly kedves,
ami fáj, de örökké
boldogságban éltet.
Úgy kaptalak,
mint csillagokat az ég,
nekem adtad szíved,
a lángot mi benne ég.
A legszebb alkony volt,
karjaid átkarolt,
mindketten vágytuk,
édes csókot kaptál,
amiből nekem
a végtelen idők
pergő orsóján
hű szerelmet fontál. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-11 18:10:29, csütörtök
|
| |
| |
Árvai Attila -
Menj a szíved után
Szíved a motor, szüntelen vágyadhoz
Finom segédeszköz, lelked támaszához
A szíved megmondja, hogy mikor és mit érzel
Gyűlölsz-e vagy szeretsz, vagy épp kiért vérzel
A szíved sosem tudja, mi mennyibe kerül
Sohasem számolgat, csak érez szüntelenül
Elvarázsol éjjel és elvarázsol nappal
Állandóan szeret... nem számol a bajjal
A szíved hű és igaz társad, mutatja az utat
De Te nem hallgatsz rá, csak könnyezed a múltad
Ő mindig megmutatja, hogy kivel mit is tegyél
De elméd sokszor hazug, nehogy boldog legyél...
A szíved majd könnyezik, és csak néha nevet
De ha veled nevet, boldog lesz életed
A könnyek igazgyöngyök, mik tanítanak Téged
Ha elmúlnak szerelmek, de egyszer visszatérnek
A szíved egy kiskapu a világ érzésére
Könnyes menedékhely lelked rejtekére
A szíved majd megsúgja, sírj-e vagy énekelj
De elméd csalódásán édesen átemel
A szíved jó búvóhely fájó bánatodnak
Az öröm könnyeinek, komor csalódásnak
Megbújhat még benne égő vad szerelmed
A szenvedélyek árja, hamvadó életed
A szívek nevetnek is, örök szerelmesek
Együtt emelkednek, lakói a mennynek
A szívek tűzben égnek és égetőn lángolnak
A szerelem hevében élve elhamvadnak
A szívek nem hazudnak, mint a sok szín elme
A szíved Isten adta, és van még szép kegyelme
Soha ne add fel majd a szívednek reményét
Úgy boldogan megnyered Teremtőnk kegyelmét
A szíved hatalmas kincs, ne tékozold rosszra
Becsüld meg akkor is, ha folyton csak zokogna
Ő minden pillanatban csak Teérted dobog
Hogy mit hoz életedbe? Kemény áldozatot.
Mikor lelkedre tör egy hőn fájó pillanat
Szíved halkan súgja, utad merre mutat
Ne aggódj hát, hogy mi lesz holnapután! ...
Hallgass az érzésre és menj a szíved után.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-10 19:54:15, szerda
|
| |
| |
Kisütött a Nap szívemben
Újra kellett lássalak ahhoz, hogy tudjam
milyen érzés mikor ragyog a Nap belül
egészen a szívemben virulhassanak
a sugarak, mellyel mindenre rávetül.
Megmutatja merre keressem az otthont,
hogy ölelésedben találom meg magam,
hogy hiába indulok máshol nem ontom
az édes, könnyű, leheletnyi vágyakat.
Elsuttogja azt, nekem itt kell maradni,
mert hát nélküled most már bármely létben,
nem tudnék igazán, épp ésszel létezni,
mert te vagy a napfény mely ragyog a szívben.
Pőrén álltál elém itt hagyva lelkedet
s látom az enyémet kutatod szemeddel,
a sors adott pár pofont, hogy értsem végre
te az enyém vagy és ez most már így marad.
(Juhász Judit & Ananheim Shimita) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-10 19:28:50, szerda
|
| |
| |
Ananheim Shimita: ·
Szerethetlek úgy?
Mondd szerethetlek-e, mint tenger a medrét,
vagy ahogyan a szél öleli a fákat,
esetleg ahogy a virágok a napfényt,
vagy akkor talán már neked túl sok lennék?
Szerethetlek-e, csak azért mert most itt vagy,
lehetséges, hogy ne kérdezz indokokat?
Mert én sem értem magam, nem tudom mi vonzz,
miért is akarlak mindig magam mellett,
magamat sem értem miért ilyen jó ez.
Szeretlek téged, tudom már százszor mondtam,
s arra vágyom boldoggá tegyelek téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-08 21:27:33, hétfő
|
| |
| |
A legboldogabb rab...
Szerelmed szépen
fogva tart éngem,
ülök boldogan
csodás börtönében.
Be vagyok zárva
és verve láncra,
szívednek édes
kedves pitvarába.
Jó ez a rabság,
félre szabadság!
Ez az igazság,
tömény boldogság.
Szép így az élet,
míg érted élek
bátrabban nézek
elébe télnek.
Nehéz az élet,
de bátran lépek,
Veled tengerén
a célba érek.
benned lelkem
boldogan bízik,
mert a szívem
szívedért izzik.
Szerelmed szépen
fogva tart engem,
örökké szeretnék
lenni börtönében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/23 oldal
|
Bejegyzések száma: 225
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1585 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 4097
- e Hónap: 8130
- e Év: 67383
|
|
|
Offline
