Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Bevezetés
  2016-06-27 10:36:46, hétfő
 
  Bevezetés


E rövid könyv a keresztyénség alapüzenetéről, az evangéliumról szól. Ezért akár bevezetőként is szolgálhat a hitbe azoknak, akik még nem ismerkedtek meg a keresztyén tanítással - és újra bevezetheti azokat, akik egy ideje elvesztették a kapcsolatot a keresztyénséggel.
De a könyvet nem csak "keresőknek" szánom. Sokan vannak olyanok, akik egész életükben hívőként éltek, akik úgy érzik, pontosan értik a keresztyénség alapvető mondandóját, s akik azt gondolják, már nincs szükségük szamárvezetőre. Ám ideje felkapnunk a fejünket, ugyanis pontosan abból lehet tudni, hogy nem ragadtuk még meg az evangélium egyediségét, radikalitását, hogy azt hisszük, nagyon is jól megragadtuk. Olykor az évtizedek óta templomba járó embereket is annyira magával ragadja és kimozdítja egy-egy keresztyén üzenet friss, újszerű értelmezése, hogy azt érzik: újra megtértek. Ezért könyvemet éppen úgy szánom annak, aki kíváncsi kívülállóként közelít hozzá, mint annak, aki már régóta belülről szemléli a vallást. Jézus ezt a két embertípust "ifjabb" és "idősebb testvérnek" nevezte a tékozló fiú híres példázatában.
Ezt a jól ismert történetet tárgyalom tehát, amely Lukács evangéliumának 15. fejezetében szerepel, és belőle igyekszem eljutni a keresztyén hit szívéig. A történet igen egyszerű. Volt egy apa, és annak volt két fia. A kisebbik fiú elkérte az örökség rá eső részét, s miután megkapta, egyből elment egy messzi országba, ahol az egészet mindenféle hedonista, testi örömökre költötte. Aztán bűnbánóan hazament, és meglepetésére az apja tárt karokkal fogadta. Ez viszont felbőszítette az idősebbik fiút. Az a történet vége, hogy az apa kérleli elsőszülöttjét, hogy vegyen részt az öccse üdvözlésében, és ő is bocsásson meg neki.
A felszínen talán nem annyira megragadó ez a történet. Ám ha Jézus tanítását egy hatalmas tóhoz hasonlítjuk, akkor ez a példázat az egyik legtisztább öböl, ahol leláthatunk a fenékig. Sokat írtak már róla, és az elmúlt években is megjelent néhány kitűnő értelmezése. Ami engem illet, én egy igemagyarázat segítségével értettem meg. Ez volt az első, amelyet dr. Edmund P. Clowneytől hallottam - vagy harminc éve. És ez az igehirdetés megváltoztatta a keresztyénségről való addigi gondolkodásomat. Úgy éreztem, hirtelen a keresztyénség lényegére tapintottam rá, ahogy soha azelőtt.
A tékozló fiú történetéhez azóta is vissza-visszatérek, hogy tanuljak belőle. Egyetlen más textus magyarázatával sem bátorítottam, segítettem annyi embert, mint ezzel. Egyszer külföldön, tolmácsolással prédikáltam. Később írt nekem a tolmács, és elmondta, hogy amint erről a paraboláról beszélt, rájött, hogy az olyan, mint a szívének irányított nyílvessző. Nem kevés töprengés és vívódás után ez az ember hitre jutott. És még sokan mondták nekem ugyanezt: e történet megértése megmentette a hitüket, a házasságukat és némelyeknek szó szerint az életét is.
Az első öt fejezetben magát a példázatot értelmezem, a hatodikban arra térek rá, hogyan világítja meg ez a történet a teljes Biblia mondanivalóját, a hetedik fejezetben pedig azzal foglalkozom, hogy a történet üzenete miképpen valósulhat meg az életünkben, mindennapjainkban.
Nem a közkeletű nevén emlegetem a példázatot, mert az nem csupán "a tékozló fiú története" - helytelen volna ugyanis csak az egyik testvérre összpontosítani. Jézus sem azt mondja, hogy itt csak egy fiúról van szó. "Egy embernek volt két fia", így kezdi a történetet. A parabolának az idősebb testvér épp olyan fontos szereplője, mint a fiatalabb; s az apa nem kevésbé fontos, mint a fiai. S amit Jézus itt a bátyról, a nagyobbik fiúról mond, az a Biblia egyik legfontosabb üzenete számunkra. "A két elveszett fiú története" - ez lenne a pontos elnevezés.
A "tékozló" nem azt jelenti, hogy valaki önfejű vagy szeszélyes - az értelmező kéziszótár ezt a szinonimát használja: "pazarló". A tékozló ember addig költ, míg mindenét el nem pazarolja. Ezért az apára is használhatjuk a kifejezést. Tékozló bőkezűséggel köszöntötte bűnbánó fiát, egyáltalán nem törődött vele, hogy az mit követett el ellene, nem olvasta a fejére a tetteit, és nem kért kártérítést az eltékozolt vagyonért. Ez a viszonyulásmód bőszítette fel a nagyobbik testvért - és valószínűleg az egész közösséget is.
A történetben az apa a Mennyei Atyát jelöli, akit Jézus mindenkinél jobban ismert. Pál apostol ezt írja: "Isten ... Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket" (2Kor 5,19). Jézus a minden vagyonát ránk áldozó Istent mutatja meg a példázatban, aki pazarlón, tékozlón szeret minket, gyermekeit. Ez a megfontolások nélkül áradó szeretet a mi reménységünk, amely megváltoztatja életünket - és egyben ez ennek a könyvnek a témája. (folyt. köv)

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  A tékozló Isten...  
     2/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 466 db bejegyzés
e év: 6903 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1604
  • e Hét: 4506
  • e Hónap: 66175
  • e Év: 185267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.