|
 2/22 oldal 
|
Bejegyzések száma: 218
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:47:21, kedd
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján
Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.
Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.
DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.
A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
s jutna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ, ezt mért nem érti meg.
Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?
Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?
Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?
Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?
Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!
Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!
A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.
Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!
Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.
Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!
Aranyosi Ervin 2018-10-10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-20 16:16:07, kedd
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát
Mikor az élet oly nehéz,
mikor a lelked múltba néz,
s nem is találsz kapaszkodót,
hiába vársz egy fényhozót!
Akkor a lelked kedvtelen.
Ám felbukkanhat hirtelen
egy kedves lény, ki vigaszt ad,
ki elfogadja igazad,
és megmutatja mennyit érsz,
hűen figyel, amíg beszélsz!
Boldog, hogy teveled lehet,
s az életét adja neked,
hisz meglát benned valamit,
ami csak tebenned lakik!
Neked is kéne látni már,
amit lelkedben megtalál!
Hogy elhidd: - jó vagy, különleges,
s szerethető - hogy boldog lehess!
Segít ismerni önmagad.
Tanít sok közös pillanat!
Ő tudja csak azt, hogy ki vagy,
s ügyel, hogy mindig jó maradj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 17:40:52, hétfő
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:
Szeretet vezessen!
A szeretet az, mely emberré tehet,
szív nélkül élni tartósan nem lehet!
Hiszen a szív másképp nem is dobog,
szeretet nélkül kihűlt, halott dolog!
Ám mikor szíved érzéssel megtelik,
az életkedv is benned emelkedik,
máris van álmod, mely célokat teremt,
s bejárni vágyod a titkolt végtelent!
Fény gyullad benned mely utat mutat,
s megleled végre a sóvárgott utad,
s szívek vezetnek, kik őszintén szeretnek,
s boldogok attól, hogy melletted lehetnek.
Amint a létnek céljait meglátod,
megnyílik, s végig támogat világod.
Társakra lelsz, kik szeretetre vágynak,
s részei az érted teremtett világnak.
Emberré válsz, kinek már sorsa van,
s a jó felé követnek majd sokan...
A szeretet az, mely boldoggá tehet,
engedd hát, hadd vezesse örökkön lelkedet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-19 17:19:06, hétfő
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:
Odafentről vigyáz...
Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.
Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.
Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-18 15:43:48, vasárnap
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Lopott szabadság
Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.
Csobbanva, aztán hosszan húzva - s repülne büszkén csónakom -
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon...
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.
Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat...
De most, csak itt, egy órácskára... Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-17 17:42:57, szombat
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái
Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.
Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.
Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.
Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak - csendben, elmerülve -
ami a folyóra életet hozott...
Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.
Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!
Aranyosi Ervin 2018-11-03. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 21:56:02, csütörtök
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Állati kérés!
(Ne szemetelj az erdőben!)
Kihirdették az erdőben,
viselkedni hogy lehet.
Aki itt él, nem dobálja
szanaszét a szemetet.
Aki viszont máshonnan jött,
annak mától nem szabad!
Vidd haza a szemetedet,
s érezd benne jól magad!
Nekünk nem kell a hulladék,
maradjon csak nálatok,
nem vagyunk mi különcködők,
csupán kedves állatok.
Ne is próbáld szétdobálni,
láthatod, mi figyelünk.
még az ember sem szúrhat ki
erőszakkal mi velünk!
Aranyosi Ervin 2014-11-04.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-15 20:56:53, csütörtök
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!
Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!
Gondold végig, kit is mérgez,
a harag, az indulat?
Emelkedj a bántás fölé,
védjen meg az öntudat!
Belemenni a játszmába,
az csak neked ártana,
energiád megcsappanna,
és az egód játszana.
Csatázni és háborúzni,
erről szól ma a világ!
Ne engedd a gyűlölködést
ilyen könnyen hatni rád!
Bocsáss meg a másik félnek,
és nem is kell tudnia!
Teremts békét a lelkedben,
a fénybe kell jutnia.
Saját dühöd téged bánt csak,
s ha nyugalmad nem leled,
haragoddal a szívedből
kiürül a szeretet.
Gondolj arra, aki bántott,
ennél többet nem tudott,
ennél jobbra nem képes még,
ha ily döntésre jutott.
Nem számít, hogy más mit gondol,
te csak érezd jól magad,
ne zárd harag ketrecébe
lelkedben a madarat.
Kalitkában nem tud szállni,
megbénul a képzelet,
bocsáss meg és éld nyugodtan,
boldogan az életed.
Szabadítsd fel önmagadat,
engedd el azt, ami fáj,
ne lehessen teremtésnek
harag és düh, akadály!
Szabadítsd fel a lelkedet,
tisztítsa meg szeretet.
Hidd el, ez a legtöbb,
amit Isten érted tehetett!
Engedd el, tanulj belőle,
s az utadon lépj tovább,
fordítsd fejed a fény felé,
s inkább éld meg a csodát!
Aranyosi Ervin © 2018-11-09.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-14 23:47:14, szerda
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:Szeretném végigálmodni veled az életet
Szeretném végigálmodni veled az életet!
Szeretném hűen elkísérni az összes léptedet!
Szeretnék őszintén szeretni,
napfényben állni, s csak nevetni,
s hinni csak önmagunkban, hogy minden szép lehet!
Szeretném életre hívni a lelkünknek vágyait,
megélni mindazt a szépet, mi a lelkünkben lakik.
Szeretnék ébren álmodozni,
napunkba új csodákat hozni,
lelkedben elmerülve maradni hajnalig.
Hiszem, hogy miattunk jött létre a világ.
Nem tudok én már többé nem gondolni rád.
Te vagy a lelkem szép darabja,
aki a hitem visszaadja,
s életre kelti szívem minden dallamát.
Szeretném szebbé tenni minden percedet,
az enyém minden percben gazdagabb veled!
Tudom, hogy minden új nap élmény,
egymással kézen fogva élvén,
szeretném közben fogni végig két kezed!
Szeretném az egész világot bejárni veled,
a világ minden egyes kincsét elhozni neked.
Szeretnék napsugárban járni,
veled a fellegek közt szállni,
szeretném végigálmodni együtt az életet! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-14 23:25:43, szerda
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Mosolyogj gyakrabban!
Mosolyogj gyakrabban, legyen jó a kedved!
Vidámság szikrája gyúljon lángra benned!
Engedd a mosolyod szerte eláradni,
s ne bánd, hisz mosolytól nem tudsz elfáradni!
Figyeld, hogy mosolyod másban hogy kap lángra,
hogy ragyog fel fénye, s árad a világra?
Sose oltsd el tűzét, szítsd csak magasabbra,
szebb lenne a világ, ha mindenki kacagna!
Szebb lenne a világ, ha mindenki nevetne,
ha a vidámságunk visszhangozna benne,
felszárítanánk a sok-sok hulló könnyet,
vígan boldogulni - hidd el nekem - könnyebb!
Ölts vidámabb képet, mosolyogj gyakrabban,
éld az életedet szebben, szabadabban!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/22 oldal
|
Bejegyzések száma: 218
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1585 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 33
- e Hét: 1489
- e Hónap: 5522
- e Év: 64775
|
|
|
Offline
