Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
Katharine Hepburn gyerekkora, saját szavaival élve.
  2024-01-31 12:07:39, szerda
 
 




Katharine Hepburn gyerekkora, saját szavaival élve.


"Egyszer, amikor tinédzser voltam, apám és én sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk a cirkuszra.
Végre csak egy család volt köztünk és a jegypénztár között. Ez a család nagy hatással volt rám.
Nyolc gyerek volt, valószínűleg mind 12 év alattiak. Ahogy fel voltak öltözve, látszik, hogy nem volt sok pénzük, de a ruhájuk rendezett és tiszta volt.
A gyerekek jól viselkedtek, mindannyian sorban álltak, szüleik mögött kettesével, kézen fogva. Izgatottan fecsegtek a bohócokról, állatokról és az összes fellépésről, amit aznap este látni fognak. Izgalmukból érezhető, hogy még sosem jártak cirkuszban. Életük fénypontja lenne.
Az apa és az anya a falka élén álltak, amennyire csak lehetett. Az anya fogta férje kezét, felnézett rá, mintha azt mondaná: ,,Te vagy az én fényes páncélú lovagom. Mosolygott és élvezte, hogy boldognak látja a családját.
A jegyes hölgy megkérdezte a férfit, hány jegyet kér? Büszkén válaszolt: ,,Szeretnék venni nyolc gyerekjegyet és két felnőtt jegyet, hogy elvihessem a családomat a cirkuszba. "A jegyes hölgy megmondta az árat.
A férfi felesége elengedte a kezét, leesett a feje, a férfi ajka remegni kezdett. Aztán egy kicsit közelebb hajolt és megkérdezte: "Mennyit mondtál? A jegyes hölgy ismét megmondta az árat.
Nem volt elég pénze. Hogyan kellett volna megfordulnia és elmondania a nyolc gyerekének, hogy nincs elég pénze, hogy elvigye őket a cirkuszba?
Látva, hogy mi történik, apám benyúlt a zsebébe, elővett egy 20 dolláros bankjegyet, majd leejtette a földre. (A szó semmilyen értelmében sem voltunk gazdagok! Apám lehajolt, felvette a 20 dolláros bankót, megveregette a férfi vállát, és azt mondta: "Elnézést, uram, ez kiesett a zsebéből. "
A férfi megértette, mi történik. Nem alamizsnáért könyörgött, de biztosan értékelte a segítséget egy kétségbeesett, szívszorító és kínos helyzetben.
Egyenesen apám szemébe nézett, megfogta apám kezét mindkét kezébe, szorosan rápréselte a 20 dollárosra, és remegő ajka és könnycsepp csordult le az arcán, így válaszolt: "Köszönöm, köszönöm, uram. Ez tényleg sokat jelent nekem és a családomnak. "
Apám és én visszamentünk az autónkhoz és hazamentünk. A 20 dollár, amit apám elajándékozott, abból akartuk megvenni a saját jegyeinket.
Bár aznap este nem láttuk a cirkuszt, mindketten olyan örömöt éreztünk bennünk, ami sokkal nagyobb volt, mint amit a cirkusz valaha is nyújthatott.
Azon a napon megtanultam az értéket adni.
Az Adakozó nagyobb, mint a Fogadó. Ha nagy akarsz lenni, nagyobb, mint az élet, tanulj meg adni. A szeretetnek semmi köze ahhoz, amit elvársz, hogy megkapj - csak ahhoz, amit elvársz, hogy adni tudj - ami minden.
Soha nem lehet túlhangsúlyozni, hogy milyen fontos adni, megáldani másokat, mert mindig öröm van az adásban. Tanuld meg boldoggá tenni valakit az adakozás tetteivel. "

~ Katharine Hepburn		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Nagyapó és unokája
  2024-01-26 11:18:21, péntek
 
 




NAGYAPÓ és UNOKÁJA...


Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és
a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Az ember még nem lépett
a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
Még nem találták fel
a légkondicionálót,
a mosogatógépet,
a szárítógépet
(a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Én a számítógép,
a kétszakos egyetemi képzés
és a csoportterápia előtt születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor
az orvos vér- vagy
vizeletvizsgálatra küldte őket.
25 éves koromig
minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam,
minden nőt pedig
"asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak.
Párjuk a galamboknak és
a nyulaknak volt,
de nem az embereknek.
Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy
a villamosra, a gyerekek és
a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel,
hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték, és ha kellett, megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt,
hogy ne állt volna fel,
ha éppen ült,
kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját,
és a férfi segített neki
levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány, és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancso-lat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon,
a mobiltelefonról nem is beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről
(még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).
A "notebook" jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták.
Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták,
se mikrohullámú sütők,
se ébresztőórás rádiók.
Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek.
Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott.
Színes képek nem léteztek.
Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonalds-ról,
se az instant kávéról,
se a mesterséges édesítőkről.
Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak,
nem szívtak.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak
férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.
- Nem, kedvesem, csak 60! .		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Szókratész bölcsessége - A három rosta
  2024-01-26 10:57:05, péntek
 
 




Szókratész bölcsessége - A három rosta


Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
,,Figyelj Szokrátesz! El kell neked mondanom valamit..."
,,Állj csak meg egy kicsit" - szakította félbe a bölcs. ,,Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?"
,,Milyen három rostán?" - kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.
,,Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?"
,,Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy..."
,,Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?"
Tétovázva jött a válasz: ,,Nem, nem, sőt ellenkezőleg..."
,,Hát akkor" - szakította félbe őt a bölcs - ,,nézzük csak a harmadik rostát: lássuk SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire felzaklatott?"
,,Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán ..."
,,Tehát," - mosolygott Szokrátesz - ,,ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet."		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Az új tanítvány
  2024-01-25 13:02:23, csütörtök
 
 




Az új tanítvány (tanmese) | Gergő Dávid


A mester, mielőtt valakit beengedett volna közösségébe, összehívta tanítványait és megkérdezte tőlük mi a véleményük az adott személyről, aki csatlakozni szeretne hozzájuk. Aznap egy olyan ember kopogtatott ajtaján, akit az összes tanítvány ismert, kivéve a mestert, így a kertben egy fa alatt gyűltek össze, hogy megvitassák beléphet-e hozzájuk vagy sem. A mester megkérdezte tőlük:

- Mondjatok valamit, milyen ez az ember, aki csatlakozni akar hozzánk?

Ők meg hevesen beszélni kezdtek.

- Jó ember, nyugodt szívvel ide engedhetjük - mondta az egyik.

- Tévedsz barátom! - kezdte egy másik - Én régebbről ismerem, annak idején nagy balhékat csinált, és mint tudjuk, az ember nem változik egykönnyen...

- Szerintem kedves ember - mondta egy harmadik.

- Egy szerencsétlen félnótás, álszent és hazug... - szólt közbe valaki.

És így tovább, a többiek is elmondták véleményüket, ki-ki saját rálátása szerint. Végül a mester szakította félbe őket.

- Elég lesz! Még mindig nem tanultatok semmit! - kezdte - Egy embert akartam csupán megismerni, de megismertem helyette tíz másikat. Ti ugyanis mikor véleményt alkottok, magatokról árultok el dolgokat, és amit észrevesztek a másik emberben, úgy szemlélitek a világot is. Miért csodálkoztok, hogy ilyen ez a világ, ha ti magatok járultok hozzá, hogy ilyen legyen? Ha jó emberek közt akartok élni, vegyétek észre a körülöttetek élő emberek jó tulajdonságait. Ha jobb világban akartok létezni, szemléljétek a világ jóságát. Amilyen dolgokra fókuszáltok, olyan világot teremtetek magatoknak. Aki mindenben a rosszat látja, nem járul hozzá ahhoz, hogy jobb világban éljünk. Aki mindenkiben a hazugságot és a gyengeséget keresi, azt hazug és gyenge emberek fogják körbe venni.

Rövid szünetet tartott, majd hozzátette:

- Engedjétek be ezt az embert, mától ő is tanítványom. Ti meg jegyezzétek fel elmétekben: ha szép világban akartok élni, szemléljétek a világ szépségeit, és ha így tesztek, meglátjátok, a világ széppé is fog változni!

Az új tanítvány (tanmese) | Gergő Dávid		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Tanmesék
  2024-01-16 08:35:18, kedd
 
 





 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Apa csak egy van !
  2024-01-02 14:32:37, kedd
 
  Apa csak egy van !


Egy igaz történet.

Egy napon a fiú kérdezi az apját: Apa lefutod a marathont velem?
Az apa válasza igen, s az első marathont lefutották együtt.
Egy másik napon a fiú kérdezte az apját: Lefutod velem újra a marathont? Az apa válasza megint igen, s lefutották együtt újra a marathont.
Majd egy napon újra kérdezi az apját: Apa, lefutod velem az Ironmant? / Ironman a legnehezebb verseny, 4km úszás, 180km kerékpározás, 43km futás /
Az apa válasza megint igen! - Kimondani könnyű, de nézzétek meg a videót..


Link 		 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Az ezüst trombita díj.
  2023-12-18 12:40:23, hétfő
 
 




Az ezüst trombita díj.


Kontroll vizsgálaton voltam a kórházban.
Már hazafelé indultam, mikor összefutottam egy régi iskolatársammal
Nagyon megörültünk egymásnak. Nem kellett sokat várni a buszra, felültünk és beszélgetni kezdtünk.
Látogatóban voltál itt a kórházban?- kérdeztem.
Nem, vizsgálaton voltam a Pszichiátrián.
?????
Ne nézz így rám, a háziorvos küldött ide, mondta szomorúan, majd mesélni kezdett.
-
Receptért mentem a háziorvoshoz, mert fájt a torkom.
Amíg ott üldögéltem, látom hogy jön Gizike, biztos ismered,
Takács Gizi.
Az aki szavalni szokott az iskolai ünnepélyen? - kérdeztem.
Igen ő..
Leült mellém, és panaszkodott, hogy elege van a Refluxából.
Nem tudja eltalálni az orvos a megfelelő gyógyszert, mert vagy nem használ, vagy erős bélgázokat csinál.
Érdeklődtem, mivel tölti az idejét, mióta egyedül maradt.
Ó, nagyon jól elvagyok - mondta lelkesen.
Tudod van egy nyugdíjas klub, oda járok.
Jókat beszélgetünk, társasjátékozunk, énekelünk, Ki -mit-tud-ot tartunk.
Szoktál még szavalni? kérdeztem
Persze, ott is mondok verseket, csak hát ez a Reflux...... .....
Képzeld, éppen Petőfi verset mondtam:
.
"Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának"...... .......
.
-itt megálltam egy pillanatra levegőt venni, de a bélgázok
azok nem álltak meg.
Nagy volt, akkorát szólt, hogy talán még a függöny is meglebbent mögöttem.
Pár pillanat dermedt csend után mindenkiből kitört a röhögés.
Mit röhögés, sikongatva vihogtak.
.
Azt mondta Irénke az útitársam, , hogy itt már alig tudta visszatartani a nevetését, de uralkodott magán.
.
Gizike folytatta: ... a baloldali asztalnál egy vén trotyli úgy röhögött, hogy kiugrott a protézise, és ott pattogott az asztalon.
Ó, te szegény - mondta Irénke, - és te mit csináltál?
Mit tehettem volna, leültem a helyemre. Ettől nagyobb sikerem nem lett volna, bármit is mondok.
Mikor végre lecsitult a terem, azt mondta a klubvezetőnk, hogy ezért a produkcióért megérdemlem az "Ezüst trombita " díjat.
.
Na ekkor szólította be Irénkét az asszisztensnő.
Foglaljon helyet Német néni, mondta a háziorvos.
Mi a probléma?
Irénke nem bírta tovább, és kirobbant belőle a nevetés.
Az orvos csak nézte, szorgalmasan írt a számítógépbe valamit,
majd a kezébe nyomott egy papírt, és azt mondta, várom vissza az eredménnyel.
Már az utcán volt, mikor ránézett a papírra.
Beutaló volt a Pszichiátriára.
Most viszi vissza az eredményt a háziorvosnak.

Szabó M, Gita		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Két fajta ember létezik
  2023-12-18 12:16:28, hétfő
 
 




“Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.

Mondom, két fajta ember létezik... Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.

Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz - jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla - hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?"

Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket! NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD! És csak így lehetsz boldog. Nemdebár?"

Peter Noel		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Miért van az ember szíve rejtve...
  2023-12-18 11:42:00, hétfő
 
 




Miért van az ember szíve rejtve... - tanulságos történet


Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna az öreg remete kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve felé, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott.
- Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.

A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Az elmúlt esztendőben, esztendőkben, a te szívedbe hány nevet véstél be? És hányat törültél ki onnan gyűlölködő, haragos felindultságodban?
Megnyugtató szavaid, és jótetteid által hány rászoruló, szeretetedre éhező embernek mondtad el, hogy szereted? Kevesebb jelenjen meg		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Ha egy üvegbe rakunk 10 fekete hangyát és---
  2023-12-01 08:01:24, péntek
 
 




" Ha egy üvegbe rakunk 10 fekete hangyát és 10 tűzhangyát, semmi sem fog történni.
De ha valaki erőteljesen megrázza az üveget, a hangyák elkezdik ölni egymást.
A tűzhangya úgy véli hogy a fekete az ellenség, míg a fekete úgy véli, hogy a tűzhangya az.
Ugyanakkor, az igazi ellenség az, aki megrázta az üveget.
Ugyanez igaz a társadalomra is. Férfiak, Nők, Fekete, Fehér, Hit, Tudomány, Fiatal, Öreg Stb...
Mielőtt nekiesnénk egymásnak, fel kell tennünk magunknak a kérdést:
Ki rázta meg az üveget? "

-Sir David Attenborough-		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 146 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1353
  • e Hét: 4913
  • e Hónap: 12386
  • e Év: 129632
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.