|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2012-11-08 15:48:32, csütörtök
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Ott, a kavargó, fekete óceánon
Sötét ruháját ejti el a testetlen éj,
ajkadon tétován ring hangom,
hidakat sóhajt felettünk az ég,
örvénylik alattunk az álom.
Védtelen csendjét ölelik
csapdosó sirályhullámok,
két partja közt a zúgó világnak...
ott, a kavargó, fekete óceánon...
repedés voltam a málló sziklafalon,
lakatlan sziget egy üvöltő világban,
üresen lengő magányos hinta,
elhagyott hajnalok meztelen lábnyoma...
Feslik a szelíd reggel vitorlája,
szaggatják az ébredő álmok,
kékezüst tengerek mélyén,
némán kúszik szét a világon.
Tompa fények pattognak az égről,
imákat karcolnak szűk szobámba,
érted térdepel éhes lelkem,
szomjazó szavaim zuhannak utánad.
Lassú álmok futnak ereimben,
csitulva beléd kapaszkodom,
mint síró szél a tajtékzó viharba,
ott, a kavargó, fekete óceánon...
teste lettem ennek az égő láznak,
lüktetés az éji szívzuhogásban,
örök lengése a néma ingának,
ölelő ringatásod konok szorítása...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-27 01:14:02, szombat
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Óriássá nőttél bennem
Hittem, hogy jön majd
az ezerarcú nyár...
Te jöttél, s belémrobbantál,
mint augusztusi csillag
az éj végtelen-mély kútjába,
hol egykor néma árnyként
szendergett a vágy,
most örvényedben lángol a világ.
s mint anyjában a gyermek,
úgy nőttél bennem óriássá,
pupillám lüktető, zöld mélyén
hangtalan ( velem ) vajúdtál,
lélektintából festettél szelíd mosolyt
a reggelek fénytelen arcára,
kócos álmaim múlt-ráncait
lágy hullámként simogattad...
Hiszem, hogy lesz még
ezerhangú zsongató tavasz,
zuhogó kék, őszi esőben táncoló
mezítelen gondolat,
s osonva keringőt lejt majd
ablakunk alatt a jégcsipkés vén-tél,
álmokat álmodik velünk jövő-anya
fátyolvilágunk ringató bölcsőjén.
s mint anyjában a gyermek,
most úgy lélegzel bennem,
a szerelmet már érted,
csak veled vétkezem,
esténként visszakucorogsz
hazatérő, fáradt testembe,
fényt gyújtasz csendben
ruhátlanul hömpölygő lelkemnek...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-25 00:45:25, csütörtök
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Lepkekeringő
Az alkony vakon tapogat
a málló falú világ felett,
lassan peregve földet ér...
embrió-magányába kuporodik az éj.
Könnyáztatta falakon tagad a múlt,
réseire hangtalan ajkunk tapad,
sarokba görnyednek fájva,
az egykor elejtett szavak.
Síró csillagok gurulnak
égi zsoltárokat zengő hold mögé.
Fenn a magasban reszket a mélység...
Emlékeink dadogó ráncait
simítja a kattogó idő,
Pupilládból álomba zuhan a fény,
barna tükrén könnyekben lüktet az éj.
Szelíden átölel hangod...
tenyerembe suttogod nevem,
álmod lepkekeringőt táncol velem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-25 00:12:48, csütörtök
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Csendek mögött
Sarokba görbül
a sötétség jajszava,
árnnyal vonja körbe szívem,
ha hinnék még a csodákban, talán
megkapaszkodnék az utolsó,
isten- festette veled-nyárban...
De már nem tudlak
magamból visszarajzolni,
szíved fölé hajolva
tükör-vékony hártyákat
feszít közénk az elátkozott idő,
- idebenn zuhog a csend -,
rám nehezednek a tavaszba
haldokló telek,
indaként kúsznak
az őszbe kucorgó hallgatások.
S már nem fér el rajtam semmi.
- kereszt, bűn, árvaság, átok -
Amit nálam hagytál
azt viszem tovább,
kezemben fekete-fehér
emlékek gyűrődnek,
ne mozdulj el árnyékomból,
még ne...
Hadd fessem vissza arcodra,
amit Istened letörölgetett.
Ostromoltad a világ
égig érő falait,
s lettél föld, hogy megtarts,
híd, hogy átvezess,
felhőtlen ég, hogy szabad lehessek,
és ahogy közeledtél felém
ezernyi ígéret hangjával,
együtt-életünk eltűnt
egy hitvány világban.
- valaki mennynek hívja,
én kénszagú pokolnak -
A Hold lezuhant a Nappal,
kettéhasadt magányunkból
zord alkony szivárgott,
és üres maradtam
akkor,
ott
egy pillanatra ...
Belefeszültél a hallgatásba.
- nélkülem -
Menedékünk összedőlt,
dombodon a kereszt
korhadó kapaszkodó.
S látod, már nélküled
ülök e világnyi semmiben,
- titkainkat őrzöm a Kapuban -
s te időtlen éled napjaid,
a szívembe rejtett
katakombák
őrült csendjei mögött.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 18:06:32, hétfő
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Gyere légy' hozzám önző
Álmodtál színtelen álmokat,
táncoltál kopár sziklákon,
szárnyaltál nevenincs tájakon,
zuhantál mély szakadékba,
lelked ezerszer felsikított a
magányos kínban.
Akarni vágytál a szerelemre,
de vágyaid falat húztak,
ezer könnycseppben elveszve,
rohantál más karjaiba,
éhesen, fuldokolva...
Rád találtam, mikor rám találtál.
Sebzett voltál.
Velem újjászülettél.
Most száz év magányra
ítéljük a hamis világot,
mögöttünk a múlt
( a mostoha )
sikoltva tűnik el
a fércelt árnyak homályában.
Tested mellettem csendben kél,
sóhajomra újjáéled.
Akarva belém suttogsz,
örvényed szüntelen húz.
Feléd...
Gyere! Légy' hozzám önző...
légy' velem buja,
légy' olyan, mint nem volt senki,
senki hozzám soha!
Boldogan ölelő.
S leszek mély tengered medre,
szeretve testedhez bújó
ezeregy álmod csendje.
Örökre légy' csak az enyém...
úgy, mint senki nem volt még...
soha még!
S ahogy melletted
lélegzik fáradt testem,
múltunk már nem szorít.
Szavak sem kellenek,
vagy súgd...szeretnéd?
Homlokod réseibe szorítom
suttogó hangom,
ne hunyd le szemed,
látni, érezni akarom,
hogyan változik arcod!
mikor minden árny
fényjáték a szoba falán,
akkor tudom, hogy itt vagy,
ahogy álmomban megálmodtalak,
s álmodom veled minden reggelen,
ha válladra hajtom a fejem...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1 db bejegyzés |
| e év: |
5 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 433
- e Hét: 966
- e Hónap: 2534
- e Év: 10141
|
|
|
Offline
