|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2018-09-19 23:34:49, szerda
|
|
|
"Tanuld meg, hogy az életben mindent akkor kell kiélvezni, amikor történik,
mert semmi sem ismételhető, minden pillanat más és más, csak az emlékezet
állandó.
Sose keverd a vágyat a szerelemmel, mert becsapod azt, akit kívánsz.
A párodat sose csak azért szeresd, mert gyönyörű,.legyen attól gyönyörű,
hogy szereted!
Ne habozz eldobni mindent, ami Téged visszahúz, vagy nem tölt,
sose bánj meg semmit, igyekezz minden helyzetből a legjobbat kihozni,
és legyél magadhoz mindig jó!!
Zárd a szívedbe, és sose hagyd el azokat, akik megértenek, hisznek Benned,
vagy önzetlenül szeretnek, kevesen lesznek, de ők a Te lelkednek igazi kincsei."
|
|
|
0 komment
, kategória: AZ ÉLET IGAZSÁGAI |
|
|
|
|
|
2018-09-19 23:29:09, szerda
|
|
|
Bodó János: KULCS A LÁBTÖRLŐ ALATT
Nem is oly régen... úgy ötven éve
Lakott nálunk egy öreg néne,
Hátul az udvarban, ő nem ártott
Senkinek sem... csak egyre vágyott
Valakit, hogy meglátogassa...
Fiát vagy lányát... ajtaját nyissa!
Ezért ha elment, valaha, néha,
Kulcs a lábtörlő alatt - kiírta!
Soha őt senki nem látogatta,
Néha egy szomszéd, ha rányitotta
Ajtaját... él-e vagy tán már halott...
Ha semmi zajt, motozást nem hallott.
A sötét szobában rozzant holmik,
Mely itt is szakadt, amott meg bomlik.
Elhagyott volt, hisz élete párja,
Sok éve már a föld alatt várja...
Aztán egyszer, úgy jó reggel tájban,
Ott a volt a cédula a félfában,
Elment hazulról, de soha aztán
Nem jött haza... meghalt kint az utcán...
Ahogyan élt, úgy halt meg, sorsa
A magány volt már évek óta,
Csak az a cetli, vajon kinek szólt?
Talán senkinek... csak megszokás volt. |
|
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
|
|
2018-09-19 23:23:53, szerda
|
|
|
Vajda János -
Már lefelé megy éltem napja...
Már lefelé megy éltem napja,
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.
Már nem sokáig láttok engem
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...
S mindattól ami e világon
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem... |
|
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
|
|
2018-09-19 23:14:05, szerda
|
|
|
Kiss Judit Ágnes: Szó
Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
|
|
|
0 komment
, kategória: MAGYAR VÉR |
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1585 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 278
- e Hét: 5120
- e Hónap: 9153
- e Év: 68406
|
|
|