|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 109
|
|
|
|
2018-09-04 20:47:35, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika:
Féltés
Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üde zöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.
Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.
Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:40:46, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika -
Szívszakadva
egyszer a legvadabb
táncból is elfogy a lendület
s az akkordokban
megbotlik a lábad
kifulladsz te is
a legjobb táncos
pedig ezer fokon
szívszakadva jártad
hamis már a dallam
s tétován kutatod
emlékeidben a régvolt
szépséges harmóniát
megbicsakló térddel
görnyedsz a földre
s dúdolsz halkan
egy ismerős melódiát
nincs tűz nincs ritmus benned
a zajgó forgatagban
valahol egyszer elveszett
kopott már az egykor fénylő
körben tükör parkett
s nem fogja már senki
görcsbe rándult
erőtlen kezedet
koppan a cipőd
és roppan a hátad
s lám most szteppelhetsz
magadban
új idők jönnek
s új melódiák
te mégis azt a régit
dúdolod könnyek között
halkan
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:36:46, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika -
A VILÁG VÉGE
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:32:28, kedd
|
|
|
Kun Magdolna -
Szeptemberi ősz
Már avarnyomban lépem a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán szemem elidőz.
S míg elmerengve nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár is búcsút integet.
Te is úgy sodródsz te kicsi őszlevél,
mint felkapott tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze, oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak tűnik a tavasz virágzása.
Mi sem tudjuk, mi sem sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó csillagszekerek,
melyek elrepítenek majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik minden ember álma.
Sok őszben felragyog néhány kihullt könnycsepp,
amely a keserű elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő könnycseppek mind felszáradnak,
ha majd az első hóvirág új tavaszt fakaszt.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:30:42, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika:
Őszi dal
Vetkeznek bokrok, nyújtóznak ágak,
falevél szőnyeg lepi a tájat.
Álmosan moccan égen a felhő,
Fa kérge roppan - őszül az erdő.
Gesztenye hullik, hangtalan puffan,
elnyeli hangját rőtszínű paplan.
Szalad a szellő, fák között surran,
kacsint a napfény innen és onnan.
Vörösbegy mellén rozsdaszín mellény,
szépül a fészek, rebben a repkény.
Szusszan az avar, gyolcspuha bölcső,
Mélyül a homály - készül az erdő.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:27:43, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika:
A bohóc könnyei
Arcán színes festék,
Fejére mókás kalap kerül.
Szája mosolyra áll,
Ám szemében mély bánat ül.
Kacagva bolondoz,
Esténként a vidámat játssza.
A szívében fájdalom,
Régóta csak a magány a társa.
Ül az öltözőben,
Szeméből ezer szín könny csorog.
Boldogság az arcán,
De törődött lelke felzokog.
Sír benne az Ember,
A maszk nélküli, ám hazug való.
S bár játék az élet,
A porond sóhaja hallható.
Már várja a manézs,
A csillogás, a szikrázó fények.
A bohóc öltözik,
S letörli arcáról a könnyet. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:25:39, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika:
Büszkeség
Néma telefon, néma száj.
Nem beszélünk, ha nem muszáj.
Csendfalak között tengődünk,
Szavakkal nem vesződünk.
Lépne a láb, de konok az áll,
akkor is, ha szíven talál.
Nyúlna a kéz, de rálegyint -
ne kezdjük már újra megint.
Minek a száj, ha szól a szem -
annak tükre bizton üzen.
Falakat húzunk, akár a mester,
büszke a tartás, ilyen az ember. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-09-04 20:19:05, kedd
|
|
|
Sárhelyi Erika:
Utolsó pecsét
Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.
Mert olykor méltatlanná lesz az élet
- törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.
Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen...
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SÁRHELYI ERIKA |
|
|
|
|
|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 109
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1585 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 53
- e Hét: 2250
- e Hónap: 6283
- e Év: 65536
|
|
|