|
 2/18 oldal 
|
Bejegyzések száma: 177
|
|
|
|
|
|
2024-01-19 05:06:15, péntek
|
| |
| |
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted
a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs".
Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva,
egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag.
És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt
fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések,
a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett,
üresen.
A hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat,
s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben
és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az
élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá?
Másképp látnám, másképp ölelném,és elmondanám neki azt, hogy Mit is?
Amit nem lehet elmondani.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-01-06 05:33:55, szombat
|
| |
| |
Az első látásra született szerelem éppolyan
csodálatos lehet, mint az utoljára látás
megrendítő szépsége.
Az elsőben ott van sóvárgó várakozás.
A másodikban az elengedés.
Megcsókoljuk holt szerelmünk homlokát
és összefont ujjú, élettelen kezét, bár tudjuk,
hogy ő már nincs mögötte.
Ő már messze jár, nem érzi. De mi még igen.
Nem Tőle, csakis a testétől búcsúzunk,
ahogy ő is elbúcsúzott már.
Ez a legmagasabb fokú erotika.
Igazából ez a "plátói szerelem"
A "te" vonzalma átfordul örökbe.
Szerelmesem, akárhány esztendős,
ha nesztelen léptekkel bejön a szobába
és megáll mögöttem, érzem.
Érzem a sugárzását.
Nem kell, hogy hozzám érjen.
A lelke is megérint.
Az a csakis rá jellemző illat, melyet
valaha éreztem, most is árad belőle.
Ott van a szobában, átjárja lényemet,
s tudom, hogy itt van Ő.
És amikor már végleg eltávozott,
kilépett testéből, és messze jár,
onnan tudom, hogy szellemlénye
visszajött s ott áll mögöttem mert
érzem az illatát. Akik mélyen szerették
egymást valaha, érzik.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-19 05:24:39, kedd
|
| |
| |
De jó volna, csak egyszer,
még egyszer ölelni őket.
Kik a mennyben élnek már,
igazi jótevőket, mert a fa mellett,
ha lehunyt szemmel várok,
boldogan, picit könnyezve
gondolok rátok, és nektek,
ott a mennyországban,
Boldog, áldott karácsonyt kívánok!
Bedő Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-18 12:24:34, hétfő
|
| |
| |
A szeretett személyt soha nem akarjuk elfelejteni,
emlékezetünkben kiemelt helyet kap. A kezdeti fájó
érzelmek idővel elhomályosulnak, de a hozzá
kapcsolódó emlékek - érzések, dallamok, ízek,
illatok, helyzetek - évek múlva is előhívhatják
bármelyik szakaszt, és különböző intenzitással
újraéljük a gyászt.
Nógrádi Csilla
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-15 08:02:08, péntek
|
| |
| |
Nem voltak nagyra törő életcéljaik. Mindössze együtt akarták leélni az életüket.
Szerelmesek voltak egymásba, és barátok voltak. A sors is egymásnak teremtette
őket, ahogy mondani szokás. Azonban a sors egy nap meggondolta magát és új
döntést hozott.
Cecelia Ahern
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-12 06:50:05, kedd
|
| |
| |
Mikor egy élet véget ér,
A lélek végre hazatér.
Ahonnan ide érkezett,
Ami örök időtől létezett.
Létezni is fog mindörökké,
Hol honvágy nincsen többé.
S kitől búcsúznod kellett,
Ott leszel a lelke mellett.
Medek Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/18 oldal
|
Bejegyzések száma: 177
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
924 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1052
- e Hét: 11294
- e Hónap: 20678
- e Év: 153232
|
|
|
Online
