|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2014-10-28 11:15:32, kedd
|
|
|
Napsugár és csillagok világa
Jó szívének örök álmát őrzik,
Tiszta lelke fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.
Áld meg Istenem a földnek minden porszemét,
mely takarja drága szerettünk sírhelyét!
Kérünk Téged fogadd kegyelmedbe,
S óvjad, féltsed lépteit mindörökre!
Téged látlak a felkelő napban,
A Te hangod hallom egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
Egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél, mit felkap a szél,
Te vagy a szél, mi arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban,
Hallak a csöndben, hallak a zajban.
Téged látlak, mikor felnyílik szemem,
S ha álomba merülök, újra Te vagy velem.
Mindig közel vagy, mégis oly távol,
Én tudom egyedül, hogy mennyire hiányzol! |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2014-10-28 11:03:00, kedd
|
|
|
Csendesek az utcák, és csendes már a tér,
hol a szomorúfűz ága földet ér.
Nem várnak barátok, nem fütyül a rigó,
mindenki elment már, üres a házikó.
Dolgos két kezednek már csak a nyomát látni.
Több éve elmentél, nincs kit hazavárni.
Sok gyermek siratja az édesapákat,
lassan hó takarja a sír fedte tájat.
Szívünket tépdesi oly nagyon a bánat,
sírod mellett elmondjuk sokszor imánkat.
Gyertyák lángja pislog, fájdalmak nem múlnak,
emlékeink rólad sosem halványulnak.
/ ismeretlen |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2014-05-03 13:08:01, szombat
|
|
|
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám. |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2014-01-02 11:33:06, csütörtök
|
|
|
Azon gondolkoztam, mit írhatnék,
Ami erőt ad mindenkinek.
Amik őszintén, szívem legmélyéből
Jövő őszinte, tiszta jókívánságok!
Közeledik az év vége, pár nap csupán,
Köszöntőt mond mindenki, ünnepel.
Vajon gondol-e valaki a beteg, szegény,
Hajléktalan, elhagyatott emberekre?
Több emberséget egymás felé,
Örömet, családokba békességet.
Több boldogságot, hitet, egészséget,
Reményt és tiszta, igaz, őszinte szeretet!
Áldást adjon a Jó Isten mindenkire,
Asztalára friss kenyeret, ne éhezzen senki sem.
Adjon az Úr égi fényt, örök reményt mindenki lelkébe, szívébe.
A szeretet fénye emeljen fel benneteket, ha elestek! |
|
|
1 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2013-06-30 20:45:46, vasárnap
|
|
|
Édesanyám
Sebesen száll a felhő az égen
Nem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni mint a felhő tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám háza,
Csak búsulok, sóhajtok utána. |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2013-05-09 09:33:39, csütörtök
|
|
|
Feinek György: Csak addig menj haza
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartanak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !
|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2013-05-07 15:39:03, kedd
|
|
|
Már ébresztem a hajnalt.
Míg édes álmát alussza a rét.
Némán mozdulatlanul figyelek.
Miközben minden virágszirom.
Kinyitja a szemét.
A napsugár már táncot jár.
Az égbolt tetején.
Apró harmatcseppek ásítanak.
Egy katicabogár fején.
Susognak a fűszálak.
Miközben csiklandozza őket a szél.
Az öreg fűzfa a tulipánoknak mesél.
Minden kismadár csak neked énekel.
A te napodra a világ felfigyel.
Hisz ma van Anyák napja. |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2013-03-28 14:56:11, csütörtök
|
|
|
Föltámadás...
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
/ szerző ismeretlen |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2013-01-03 14:19:32, csütörtök
|
|
|
Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.
Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,
Azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is, azt óhajtom itten,
Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.
A mezőkön áldást, a hazában békét,
Az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk.
Itt állunk az Újesztendő piros hajnalánál.
Vajon együtt leszünk-e, majd az alkonyatnál?
Ez Újévben merre vezet életünknek útja?
Tövisek vagy virágok közt csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg viharoktól e boldog piciny fészket.
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt!
Adjon Isten mindnyájunknak
Boldog Újesztendőt! |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2012-12-06 00:14:41, csütörtök
|
|
|
Ölbey Irén: Adventi hajnal
Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.
Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.
De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.
Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.
Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.
Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus. |
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2018. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
6 db bejegyzés |
e év: |
63 db bejegyzés |
Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 126
- e Hét: 154
- e Hónap: 1256
- e Év: 10969
|
|
|