|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2018-09-24 19:43:01, hétfő
|
| |
| |
Horváth György:
Esőként
Suhog a vágy, selyem az árnyék,
szívem a szó, szemem a szándék,
esténként esőként szitálnék,
nem is keresve rátalálnék:
kitárná ablakát, s ajándék
lenne őhozzá hullanom.
Esőként függönyét itatnám,
és kedvem dallamát kopogván
a parkettáján ellocsognám,
amit illene mondanom.
Ott állna ő. Kitárva karja.
Cirógatván, ha úgy akarja,
ráhullanék ruhára, hajra,
s gondolván minden gondra, bajra,
magam lennék az oltalom.
Lennék hideg, ha lenne könnyebb,
arcára hullnék, mint a könnycsepp,
s lennék utolsó bántalom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-24 19:41:21, hétfő
|
| |
| |
Jánosa Gergely:
Az ég könnye
Bámultam ablakon
Keresztül a tájra.
Csönd volt és némaság,
Nem is vágytam másra.
Néztem én az esőt.
Hullott ím az égből
A vízcsepp a földre,
Útja bizony hosszú,
Eltart ez örökre.
Néztem én az esőt.
Lám még most is esik,
Felhő van az égen.
Nap nem küld sugarat,
Elbújt nagyon régen.
Nézem most az esőt.
Ott egy csepp, ki örül!
Nincsen Ő egymaga.
Társak veszik körül,
Hullanak, így vala.
Nézem most az esőt.
A tócsa, mint tükör.
Én fölé hajolok,
Látok egy képet, mi
Rám vissza mosolyog.
Elállt már az eső.
Látok még valakit,
Nő van ottan velem,
Megfordulok Hozzá,
S átöleli kezem.
Elállt már az eső.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-24 19:07:17, hétfő
|
| |
| |
Kovácsné Perei Irma -
Az Ősz-ben
Ülök a szobámban és csendesen hallgatom,
ahogy az eső kopog az ablakon,
amikor elszállnak a sötét fellegek,
melyek most takaróként borítják az eget.
Langyos melegével előbújik
a távolinak tűnő napsugár,
fecskék visszaülnek a villanydrótra sorba,
csicseregve tanakodva, mikor is
induljanak a hosszú útra,
mert a gólyák már elrepültek távoli otthonukba,
a fákról, már hullik a sárgás-barna levél,
a sok virág is szirmait hullatja rég,
hirtelen feltámad a szél,
Hallgasd csak!
Ő is már az őszről mesél.
2010. szeptember 15.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 08:40:38, kedd
|
| |
| |
Marschalkó Lia: Őszi eső
Hull ablakom alatt, hörgő hangon csörömpöl, őszi vére szakad az égnek
S illatja, mint mikor padláson por és régi rozsdák szaga összefut.
Esik! Nem szikkadó vidáman, nyári hárfán szürve át villámokat
És szivárvány csikozását, hanem fagyottan, banyák poharát töltögetve.
A felhők ólmos termei pukkannak szét szünetlen, ugylehet, szféránkon tul
Boszorkány korsója tört el, vagy a pokolnak erjedését kottázza fürge,
Ismeretlen ördög! A mély és halvány szobában párái szállnak, állnak,
Kong a szellemharang, éjfél szép babonái vizesen, árván érnek idáig,
Se rügykacaja a tavaszoknak, se szirombohócai áldott nyaramnak
Nem isszák már borát hervadó szölleidnek, November! Égő varázstól
Himes ujjaimról most vizcsepp remegő sirása röppen, esik sikongva,
Viharkereplő csontfogát a szél vihogva csörgeti, esik mogorva banditáid
Fegyverét csiszolva ifjuságom felett a jég, esik tenyeredből a tél, halálom! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-04 08:13:43, kedd
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső
Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.
De letépte a cudar szél
pompázatos, szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.
De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.
Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.
Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 20:28:23, szombat
|
| |
| |
Hillai László -
Nyári vihar
Jajdul az ég a szürke fellegektől,
villámok cikáznak messzi egekből.
Megbújik mind, aki látja a vihart,
a sötét fellege éppen erre tart.
Villámok csapása megdörrent eget,
bőszen felszakítva sötét felleget.
Gyorsan szaladj, mert nyakadban a zápor,
jég is pattoghat, hogyha nem vigyázol.
Ha buborékos a víznek teteje,
soká tarthat, órák eltelnek vele.
Bárhogy is van, a végét ki kell várnod,
hamar elmúljon, azt már nagyon vágyod.
Türelem legyen most a jó barátod,
magadra öltsed a viharkabátod.
Eláll az eső, felszáll majd a pára,
gondolhatsz már a fülledt, meleg nyárra.
Jön egy kis szellő, kisüt végre a nap,
így felszabadultnak érzed most magad.
Ékes szivárvány díszíti az eget,
már messze elűzve minden felleget.
Miskolc, 2015. május 11. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 20:20:37, szombat
|
| |
| |
Ölveti József -
Vihar
Viharnak tornyán, felhőhegyek ormán
villámok ropognak, szelek zokognak
a szelídség önfeledt vad táncán.
Míg napfény csillant fent, kéklő magasban,
ráborult a szürkeség, mint ítélet,
pálcát tört idelent, csúnya pokolban.
Most gyűl, meghízik a sötét förgeteg,
majd kiszakad, hirtelen elöntve mindent,
mint kemény, kiáradt lelki görgeteg.
Véget vet a bálnak, hamis csodának,
gyenge gyökerűt elmossa örökre,
nem állhat ellen az idő sodrának. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 20:17:58, szombat
|
| |
| |
Tóth Gábor (T.G.) -
Éjszakai dallam
A nap már régen elnyugodott,
Kint sötétség dúl
Szélvihar közepén,
A láng szívemben ismét felgyúl.
Alszik már mindenki,
Kiknek nyugodt a lelke,
Az örök haragosnak
Sose lesz kegyelme.
Egyedül a sötétben.
Engem vonz a vihar,
Az életet ismerem.
Lent és fent is egyaránt.
A függőség az, ami bárkit
Hamar a mélybe ránt.
Barátok elhullanak.
Mindenkit megtör az élet.
Most rajtam a sor...
Ám vége a szenvedésnek!
Az ajtókat előttem, mögöttem
Tokostul kitépem,
Így nem kell mit becsukni,
Átlátom az egész létem.
Nagy álmokat dédelgetsz,
Pénz, hatalom kéne,
Nekem nem, a szeretet elég.
A végén meglátjuk,
Melyiknek nagyobb az értéke.
Teremtő gondolatok,
Átváltozó jellemek,
Angyalok világából
Le szárnyak nélkül születtem.
Nem vagyok életek elrontója,
A lelkemtől sose féltek,
Ám úgy érzem, ami a többségnek jó,
Az nekem csupán méreg.
A vihar is lenyugodott,
Már csak a csillagok éberek,
A láng a szívemben
Világítja éjjelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 20:15:23, szombat
|
| |
| |
Salzinger Tifani Szolanzs -
Vihar
Engedd az esőt, hadd mossa hajad,
Halld titkait, hűsítse a nyakad,
Nevess felhőkre, a feltámadó szélre,
Ölelő csókját élvezzed a létnek!
Érezzed a hideg szilánkjának élét,
Ízlelgesd jeges, mámorító vizét,
Dalolj és táncolj a villámok fényének,
Morgását az égnek vigyorogva kérjed! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-01 14:15:16, szombat
|
| |
| |
Szép Ernő -
ESŐ UTÁN
Ott iszkol még egy felleg
Akár a megdobott kutya
De már az ég kikékült
A nap megint örül
S ni még egy csepp esik!
Arcon talált; megrezzentem belé
Oly izmos csepp volt; most csúszik le, görbén.
Uj csepp! zsupsz, a tükrös járdára hullt
Cipőm elé, vizet szikrázva szét.
Szivárvány hajt, oh illan mint a láng,
Egy taxiból az úr az égre néz;
Nekem meg a kezem fejére pottyan
Még egy késő csepp.
Jó nehéz, meleg.
Fölvettem a kezem. Mi érdekel,
Én nem tudom. Reflex, ugye.
A jobbkéz napsütött bőrén lesem
A cseppet, hogy hogy szikkad rajta fel.
Ábrándító perc. Ismerős
Hányszor de hányszor lehetett
Az élet évei alatt
Hogy cseppet kaptam még az égből
Az utcán így eső után
S épp ily frissen jött-ment a nép,
Én meg figyeltem a kezem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐS VERSEK VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 360
- e Hét: 2557
- e Hónap: 6590
- e Év: 65843
|
|
|
Offline
