|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 22:24:47, vasárnap
|
| |
| |
Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.
Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!
Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.
A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:
magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 22:15:45, vasárnap
|
| |
| |
Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok? Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta: - Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiében. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszáz egynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
- Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni.
Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.
- Wass Albert novella átdolgozása verses formára
1.
Régen történt, mégis itt van énelőttem,
Mikor községünkhöz munkára szegődtem.
Muszájból csináltam, szegény fiú voltam,
Disznókat őriztem, vagyis pásztorkodtam.
Három évig jártam vélük az erdőket,
Lombos tölgyesek közt makkoltattam őket.
Közben bámészkodtam, gondom nem volt rájuk,
Úgy szerettek, mintha én volnék királyuk.
2.
Volt köztük egy süldő. Gyönge, girhes pára,
Nem tűrték társuknak, maga útját járta.
Nem jutott őnéki moslékból, korpából,
Egyszer dühből marták, másszor mulatságból.
Vályúhoz őt soha, bizony nem engedték,
Ha csak közelített, nyomban elkergették.
Hogyha meg a konda épp az erdőt járta,
Külön túrogatott, nemigen volt társa.
3.
Nem sokszor, de azért néha meg-megesett,
Hogy a süldőimre, farkas-falka lesett.
Könnyű prédát vártak, csordát nem támadtak,
Féltek a disznóktól, merthogy sokan voltak.
Gyakran tartottak ők kondám fölött szemlét,
S, kiszúrták maguknak a magányos, gyengét.
Becserkészték aztán, ahogy ott túrt szélen,
Rögvest levadászták, rárontottak négyen.
4.
Éppen nem figyeltem, máshol járt az eszem,
Csak sivalkodására kaptam fel a fejem.
S, nem hittem szememnek: Amit tettek erre!
A konda összeröffent, s megindult egyszerre.
Fölemelt ormánnyal, fújva, fog-csattogva,
Mint háborgó tenger, rá a farkasokra!
A négy nyüszítő ordast, sodorta magával,
S, megúszta a süldő, egy-két harapással!
5.
Sokat töprenkedtem, mi lehet az oka,
Kitaszított társát, miért védte a csorda?
Hiszen, sem előtte, sem pedig utána,
Be őt nem fogadták soha a kondába,
De aztán rájöttem: Segítettek néki,
Mert fajtáját az állat, ösztönéből védi.
Csak a ,,csordaszellem" hozta ki belőlük,
Mi, büszke emberek, tanulhatnánk tőlük!
6.
Tanokat hirdetünk, dicső jelszavakat,
Miközben az árva, mind magára marad.
Magunkért aggódunk, a magunk sorsáért!
Még a kisujjunkat sem mozdítjuk meg másért!
Megmozdítanánk biz', ha gyávák nem volnánk,
S, úgy, mint ott a disznók, mi is összefognánk!
Figyelhetne jobban egymásra a fajtánk,
Nehogy a gonoszság felfalja a falkánk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 22:11:40, vasárnap
|
| |
| |
Előbb-utóbb távoznom kell. Nem tudom mikor és nem tudom hova, csak azt
tudom, hogy időm lejárt. A rám bízott feladatot jól-rosszul elvégeztem s több
mondanivalóm nem maradt. Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem
szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze
nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint.
Hídépítő igyekeztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendő között a
rendelkezésemre álló jelen felhasználásával. Sajnos az építőanyag hitványnak bizonyult.
A lelki és szellemi nyavalyák által legyöngített lélek nem bírta ki a történelem viharait s a
kiáltó szó, ha lelt is halló fülekre, nem volt képes tettekké kovácsolni a nemzet
meggyötört akaratát.
Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig csak
úgy láttam megvalósíthatónak, ha sikerül egybefognom a szétszórtságban még
megmaradt erőket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar
nemzetben rejlő értékeket, lehámozni nemzetemről azt az undorító hamis kérget, amit az
ellenséges propaganda az utolsó évszázad során rákent, rákovácsolt abból a célból, hogy
meggyőzze az emberi világot: a magyar nem egyéb, mint egy Ázsiából idesodródott
műveletlen horda, mely más, derék népek elnyomásából él, kiknek megfékezése és
elpusztítása tehát közös emberi érdek.
Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet. Az
eredmény: valami negyven könyv, melynek jó része egy nemzetközileg elismert és
elfogadott világnyelven hirdeti nemzetünk múltját, erényeit, érdemeit és mindazt a
gazságot, amit mindezekért cserébe a Nyugattól kapott. Vagyis igyekeztem lemosni
meghurcolt, megcsúfolt és meggyalázott nemzetemről az ellenséges propaganda
szennyét. Igyekezetem, sajnos, eredménytelenül maradt. Az óriásira növekedett
ellenséges propaganda-gépezet továbbra is sikerrel szennyezi a magyart és szerencsétlen
népem szóvivői még mindég nem akarják fölismerni azt a szörnyűséges,
megsemmisítésünkre törő veszedelmet, mely egy újabb évszázadon belül a kurdok
sorsára juttathatja nemzetünket.
Nos, én legalább azzal a kétes értékű elégtétellel távozhatok, hogy megtettem a
magamét s a többi már nem az én gondom. Létfenntartási harcára úgy lelkileg mint
szellemileg képtelenné vált nemzetemen még az Úristen sem segíthet, ha hamarosan nem
ébred magára.
De akár magára ébred, akár nem, én már nem leszek itt, hogy elsirassam, vagy
együtt örvendezzek az örvendezőkkel egy esetleges megrendítően szép és csodálatos
föltámadáson, amit csak az Úristen adhat meg egyedül mert más reménységre
lehetőségem sincsen. És ez jól is van így.
Akinek eltelt az ideje, az lelép a pódiumról s átadja helyét az utána
következőknek. Legyen velünk az Úristen kegyelme!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Trianon Országunk feldarabolás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 22:06:34, vasárnap
|
| |
| |
...... ........... .......
Jézus zsidó volt és zsidók voltak,
kik fölszögezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta:
emberséges emberekre.
Bár latroké ma a világ
s annak minden rablott pénze:
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!
Zűrzavar van ma a Földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!
Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind, aki hitvány,
csak a becsületes marad.
Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!
S lesz Krisztusban békessége
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt,
nem tér többé soha vissza.
Szeretet s nem gyűlölködés,
tisztesség és nem csalás:
a magvető munkájára
ez hoz csupán jó aratást!
Tanulj ember, tanulj magyar,
az élet ma oskola!
Ki szeretetből levizsgázik,
annak lesz csak jó sora!
A hitványat, mint a pelyvát
jóféle szél tova fújja,
míg az igazat megőrzi
az Úristen akarata.
Egyszerű kis versikémet
vidd el jó szél szép hazámba,
hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Trianon Országunk feldarabolás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 22:01:24, vasárnap
|
| |
| |
A szentírástudósok hangsúlyozzák, hogy a bibliai teremtéstörténetet, amely szerint Isten hat nap alatt teremtette meg az egész világmindenséget és az embert, s végül a hetedik napon megpihent munkája után, nem szó szerint kell értelmezni, hanem a létezés csodájára, a világ létezésére és az emberi élet értelmére rákérdező ember évszázadok során kialakult válaszát, magyarázatát fogalmazza meg. Mégpedig a hívő ember válaszát, aki a teremtett világban felismeri Isten
tevékenységét, rácsodálkozik a gondviselésre és elismeri Isten felsőbbségét.
A teremtéstörténet arra is választ keres, illetve választ ad, hogy mi az ember feladata földi élete során, mire hívja őt Isten.
Ezek szerint Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, a férfit és a nőt egymás számára rendelte, s úgy rendelte, hogy kettőjük kapcsolatából származzon a szerelem, a házasság, a gyermekáldás és a család.
Ez az isteni szándék világosan kiolvasható a teremtéstörténetből.
Ugyanakkor a gyarló ember könnyen megfeledkezik erről az eredeti isteni szándékról, vagy pedig könnyebbnek tartja az életet, ha nem veszi azt figyelembe.
Erről tanúskodik a mai evangéliumban a farizeusok kérdése is a válással kapcsolatban: ,,Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?"
Jézus viszont kérdésére úgy válaszolnak, mintha nem ismernék Isten eredeti szándékát, és olyan részt idéznek a mózesi törvényből, amely saját véleményüket támasztja
alá.
Ezek szerint bizonyos feltételek mellett a házasságban élő férfinak joga volt ahhoz, hogy válólevelet
állítson ki és elbocsássa feleségét. Ezt az engedményt azonban Jézus nem tartja jónak, mert nem egyezik meg Isten akaratával és világosan kimondja, hogy az emberek keményszívűsége miatt engedi meg a mózesi törvény a válást.
A válás nem fér bele Isten tervébe.
Ezt bizonyítja, hogy bár a farizeusok kérdése a válással kapcsolatos, az Úr válasza a házasságra, annak igazi értelmére vonatkozik.
Tanításában nem emberi törvényekre és engedményekre hivatkozik, hanem a teremtő Isten szándékára.
A házasság akkor lesz boldog és békés, ha a házastársak a hitből merítenek erőt közös életükhöz.
Áldásodat kérve
Mindenható Istenünk! A házasságkötéshez, a házasság egyben tartásához, a családi békesség megőrzéséhez és a családtagok boldogságához az akarat nélkülözhetetlen.
Az emberi akarat gyenge, sérülékeny, de te meg tudod és meg akarod erősíti azt.
Segítsd a házasságra lépőket, hogy emberi akaratukra és szándékukra bizalommal kérjék a te
segítségedet, a te áldásodat! Segítsd felelősségteljes döntésükben a fiatalokat!
Segítsd a házastársakat, hogy egymás boldogságát mindenben előmozdítsák, és együtt haladjanak, valamint gyermekeiket is vezessék az üdvösség útján!
Segítsd a családokat, a szülőket és a gyermekeket, hogy boldogan éljenek!
Irányadó válasz
Napjainkban sokan megkérdezik, hogy miért ragaszkodik az Egyház a házasság felbonthatatlanságához, amikor a polgári törvények lehetővé teszik azt?
És miért ne válhatna el valaki, ha már nem érez szeretetet házastársa iránt?
Vigyázzunk ezekkel a könnyelmű kérdésekkel!
Vigyázzunk a bűnt felmenteni szándékozó magyarázatokkal!
Vigyázzunk a házastárs iránti tiszteletet és felelősséget nélkülöző feleletekkel! Jézus egykor mondott felelete manapság is irányadó, azaz senki nem helyezheti az isteni törvény elé az emberi törvényeket!
Senki ne hivatkozzon saját szabadságára, amikor válni akar, mert hiszen házassági ígéretét, esküjét is szabadon tette! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 21:40:09, vasárnap
|
| |
| |
Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.
-S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
- Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
- Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket.
Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.
Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.
Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.
- Így na, - mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. - Így na, most már rendben van minden.
- Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy. Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
- Gyertek, - mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit. Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.
- Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
- Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
- És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
Istenem, milyen szép... És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.
És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
- Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.
Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.
Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 21:30:51, vasárnap
|
| |
| |
...... .....
Valahol van egy furcsa ország,
Bérce templom, völgye szentéjj
Bánatország az az ország,
Neve: Erdély.
Kékebbek ott az esték,
Sárgábbak ott a rónák,
S a falevelek mindig hullanak
Este tájt.
Csöndes faluk fehér harangszavára
Imádkozó bükkerdők orgonája:
Zsolozsmásan felzúg a patak.
Ott mindig ősz van. Erdély árva lelke:
Az őszi szél kószálgat szüntelen.
És megsúgom: hiába jön a tavasz,
A hóvirág,
A régi hóvirág már nem terem.
Mert ott az erdők keresztfát teremnek
És Golgota a hegynek a neve.
S ki ott él: valami régi nyárnak
Halálosan beteg szerelmese.
Elátkozott álmok kísérik,
Ha belekábult ott a tájba:
Mert átokország az az ország.
Nagyon ködös és nagyon árva...
Fészke fosztott fiainak,
Széttépett, bús fiainak,
Mégis, mégis,
jaj de drága!
(Pallag 1928) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 21:23:47, vasárnap
|
| |
| |
Riadj, Európa! Az egész világ hallja meg,
hallja a pokol moraját,
mely egy bebörtönzött nép
gyomrából támad!
Ezen nép hangját nem hallottuk
a rádióban.
A templomok leégtek.
Harangjuk nem kondul többé,
csak, mint halk vészcsengő, csendül.
Erdély megkínzott népe,
a székelység sikolt.
A román gyűlölet áradata
átcsap most a határon is,
átszivárog az amerikai államokba,
de tetszetősebb testbe búvik,
hogy elfedje kegyetlen bűneit.
Átkozódik a román,
rágalmat s gyűlöletet ont
az erdélyi magyarra.
Az egész világnak
meg kell hallania Erdély hangját!
Népének keserű kínja akár a feltörő láva.
Segélykiáltását halld meg, Európa:
Erdélyben kifosztották
a magyar kultúra ősi fészkét.
Utolsó óránk elérkezett.
Mentsetek meg!
Mentsetek meg!
Mentsetek meg!
Dicsőségünk oda.
Magyar neveinket erőszakkal megváltoztatják.
Házainkat lerombolták.
Ki nem románul beszél, nem dolgozhat.
Iskoláink már csak nem is kétnyelvűek többé,
hiszen csak románul beszélhetünk.
Fortélyos elnyomást szenved a magyar,
anyanyelvünket hallgatásra ítélték,
anyáink nem szülnek több gyermeket,
s ez köztünk a legpusztítóbb ragály.
Nagyvilág, ítéld meg magad:
nem érdemlünk irgalmat senkitől?
Igaz,
mostanság a románok sem boldogok Erdélyben.
Önkény sújtja ezt a földet, és az ország,
ahol egykor szabadok voltak a hágók,
ahol jog és rend uralkodott egykor,
nem létezik többé.
Őseik a Balkánról jöttek, háborítatlanul,
terelték nyájaikat,
s így foglaltak egyre több teret.
Délről északra és keletről nyugatra mentek,
ha aszály űzte őket,
vagy ha a katonasors elől menekültek.
Csendben, tiltó szó nélkül viseltük mindezt,
s mi több, behívtuk fészkeinkbe
ezeket a kakukkmadarakat.
Románia csupán néhány évszázada lett független ország.
Most port hint a világ szemébe,
mondván, ők már a magyarok előtt megérkeztek,
s ez jogot ád nékik népünk elnyomására és elpusztítására.
A tény persze az, hogy Románia
az oroszoknak köszönheti létét:
de most mindenkire bajt hoz,
leginkább a székelységre.
A Vörös Kínának hízeleg,
és hinti az árulók csókját, ahogy Júdás tette egykor.
Az igazságnak azonban jönnie kell!
Magyarország eme ezeréves szegletének
újra Magyarországhoz kell tartoznia!
Segítsetek, nagyvilág népei!
Könyörgünk
A mi kardunk éle kicsorbult
a számtalan csatában, mit elleneinkkel
vívtunk ezredéven át,
de nem ülhetünk ölbe tett kézzel.
Véreink sorsát egy magyar sem nézheti
szenvedés és kétségbeesés nélkül.
Magyarország hagyományait szerető
békés nemzet még,
szereti hagyományait,
felnéz múltjára, óvja nyelvét,
iskoláit és emberségét.
Jelszavunk még mindig ez:
Csakis szeretet béke és törvényesség
hozhat új millenniumot!
Nézz a térképre:
Magyarország földrajzi egység,
keleten a Kárpátok vonulatával.
Kultúrája a kő és bronzkorig nyúlik vissza.
A mindenfelől érkezőket a legkorábbi időktől fogva
megvédtük a megkülönböztetéstől.
Magyarország békében élt
a szlávokkal, a németekkel,
az osztrákokkal, a románokkal:
mindenki kaphatott elég földet,
hogy megművelje,
s ez aztán az ő anyaföldjévé vált,
de a kormányhivatalok is nyitva álltak
mindenki előtt.
A két háború megtörte az országot.
Először jött Trianon,
A második után Jalta.
Egy ártatlan nemzet megfeszíttetett,
területének nagy részét,
mint szerencsejáték-nyereményt,
szétosztották mohó kezek között.
Még Helsinki sem hozhatott változást,
az önkény nem látszik véget érni.
A magyarokat sosem kérdezték,
ha más népek döntöttek sorsáról.
Épp ezért az egész világ lelkiismerete előtt
újra egyszer méltányosságot kérünk.
Ne mondd, hogy már megoldódott a kérdés!
A románok veszélyes, halálos kaszát
lengetnek most a kezükben.
Erdély az embertelen népgyilkosság hazája lett.
És ti, a Kárpátok, a Balkán,
a Duna és a Tisza népei,
kik egy évezreden át
osztoztatok a kemény végzeten,
hallgassátok a hősök torkából feltörő hörgést!
Ébresszen fel benneteket ez a lárma,
s kulcsoljátok imára ujjaitokat:
Jöjjön el a te országod.
Éljen egymással békében
Erdély, Románia és Magyarország!
Értsék meg az igazságot:
Minden nemzetnek joga van a léthez.
A mérce, ami után megítélünk egy nemzetet,
egyformán vonatkozzon minden népre.
Egy emberségesebb világra teremtettünk;
szabadnak születtünk.
Ez Isten adta jogunk.
Ne engedjétek, hogy az ótestámentomi
dentem pro dente szerint éljünk,
mert ezek már az újtestámentomi idők,
ez itt már egy új szerződés
Sumérok, székelyek, románok,
hunok, turkok, pecsenyegek és magyarok
mind kevert népek vagyunk,
bár Erdélyben a székelyeké
a legősibb kultúrnép;
sumérok és szkíták ivadékai.
Ne keressétek a folytonos vérontást,
ti, akiknek oly hálásoknak kellene lenni a magyarnak;
vezetőitek nálunk ösztöndíjat kaptak,
bankjaitok ontották a kölcsönt,
hogy megvehessétek földjeinket,
csak a székely maradt szegény,
aki arra volt csak jó,
hogy megvívjon elleneitektől.
A magyarok adták első Bibliátokat,
hogy az Ő szellemében kormányozzátok országtokat
és megtarthassátok ortodox hiteteket.
És most kiirtanátok a székelyeket?
Ébredj fel, Európa! Teljesítsd kötelességedet!
Tégy valamit eme önkény ellen!
Te is, Szovjetunió, nyisd fel szemedet,
és te, Kína és Japán,
akik még embernek néztek bennünket!
Ha a Nyugat nem végzi a dolgát,
tegye meg azt a Távol-Kelet.
Engedd ragyogni a Szabadság Napját
Erdély felett!
Mi, kik ezelőtt Erdélyben éltünk,
vég nélküli békességben éltünk,
de fiaink most Nyugatra tartanak,
hogy megtanulhassák az igazságot:
csak a szeretet, csak a szabadság hozhat békét,
csak kemény munka jó eredményt,
nem a profitéhség!
A nemzeti önteltség önkényt szül,
népgyilkosságot, egykét és önzést.
És lassan, de biztosan
erős nemzetek, nagy népek tűnnek el
a történelem színpadáról.
Ki felel mindezért?
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége!
Igen, de nem csak, és nem egyedül,
hanem minden egyes ember!
Felelős minden felszentelt pap,
püspök, egyházfi és miniszter.
Ki felel mindezért?
Minden politikus, aki nem a háború ügynöke,
Aki nem önt olajat a tűzre,
ahányszor csak módja nyílik rá.
Mindahányan közülünk, kik bízunk egy szebb jövőben,
mindahányan, kik ismerjük az igazságot:
Az emberiség jobb életet érdemel!
Minden nemzet addig szabad, addig önzetlen,
míg nem kényszerítik hallgatásra,
míg szóra meri nyitni ajkát,
amikor csak kötelességtudata erre készteti.
Ezért menjünk csak tovább, kéz a kézben.
Se állampolgárságunk, se párttagságunk,
se nemünk, se korunk se bőrünk színe
nem választhat szét bennünket,
ha ugyanazt akarjuk: emberségesebb életet
mindannyiunknak.
Minden nemzetnek lehessen joga
kultúráját fejlesztenie,
iskoláit működtetnie,
saját népét szolgálnia,
úgy a Távol-Keleten,
mint Afrikában.
Miért mi lennénk kivételek e szabály alól itt, Európában?
A régi Erdélyben mindvégig ez az álláspont uralkodott,
de Románia ezt elfelejti vagy félreértelmezi.
Értsük meg egymást,
ha már kulturált népek vagyunk!
Ki vethetné a szemünkre,
hogy magyarnak születtünk?
Istennek, amikor megteremtett minket,
amikor nemzetünket, a többi nemzetet létrehozta,
nyilván megvolt a maga terve.
A székelyek kultúrája a bronzkorig,
a kőkorszakig nyúlik vissza.
Rovásírásuk eredete az ősidők ködébe vész.
A sumérok és a szkíták fiai ők.
Kultúrájuk és nyelvük
eme ősi kultúrákkal és nyelvekkel rokon.
Ha megvédjük e nemzetet
a népirtástól,
egy nagy nemzetet, egy nagy kultúrát
mentünk meg.
Segítsetek nekünk, világ népei!
Legyen Erdély újra, ami volt!
Óvjuk meg a székelyeket
a románok rémtetteitől!
Segítsük megőrizni Istenbe vetett hitüket!
Hadd legyen béke a Kárpátok mentén!
Hadd éljenek románok, magyarok és székelyek
egymással és a többi nemzettel
szabadságban, igenlő egységben! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Trianon Országunk feldarabolás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 21:19:06, vasárnap
|
| |
| |
- 2018. október 7-én vasárnap 17 órakor volt 50. rendezvényét a plébániai közösségi házban. A program címe: "És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad."
Az Idézet ebből a versből van Vass Albert:: Üzenet haza c. verse Itt olvasható Link
Vass Albert:: Üzenet haza c Vers videón Link
Vass Albert:: Üzenet haza c Vers Előadja : Sinkovits Imre, videó Link
- Vass Albert: A Magyar nemzet 7 parancsolata
.....
Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt
A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:
1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből, és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
/1993 május/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 21:15:03, vasárnap
|
| |
| |
Képeket egyáltalán nem tölti fel a rendszer. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
424 db bejegyzés |
| e év: |
4978 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 16392
- e Hónap: 29068
- e Év: 262815
|
|
|
Offline
