|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
|
|
2013-02-28 02:05:33, csütörtök
|
| |
| |
Váci Mihály
Május
Széles szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
az aranyhajú szűzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
égtüzű hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-24 23:42:07, vasárnap
|
| |
| |
Váci Mihály
Válasz
Csak minden másodpercben lépek egyet,
és minden félpercben megállok:
így botorkálok fel a ködös hegyre:
- magára hagyom lassan a világot.
A park sötét ködén remegve úszkál
a lámpák lebegő aranyhala.
Olyan a csend itt, mintha valóban
lenne hozzánk valakinek szava.
De csak az eső sír, az avar hull, száll.
Az ember tovább megy és amit úgy vár,
kimondja csendben a választ maga.
Link Vissi D'arte
Váci Mihály
Sugárzás
Az órák lengő kengyelébe
emelem könnyedén a lábamat,
nyergébe vesz és elporoszkál vélem
egy-egy selymes sörényű pillanat.
Döcögő szekerek jönnek el értem,
s mint részbe mért gabonás zsákokat,
lomha napok csikorduló keréken
széthordanak nagy porfelhők alatt.
Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban
nyárfák alól a vízbeomló hantok,
a szívverésem omlaszt szakadatlan,
mint tengerdörej öklözi a partot.
A vágy bennem, mint az uránium,
csendesen és fénytelenül sugárzik,
és észrevétlen a semmibe szórja
a sóvárgástól bomló test molekuláit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-23 14:25:39, szombat
|
| |
| |
Váci Mihály
Két szárny
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
Link On Wings of Song
Váci Mihály
Minden teérted
Minden teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak te érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-08 23:56:14, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály
Egyedül
Mindenki alszik. Hull a csillag.
Csak én ragyogok., égek Érted.
Nem érted meg, hogy miért hívlak,
és elhagysz, ha egyszer megérted.
Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És, ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled!
Link The Lonely Shepherd
Váci Mihály
Volt egy életem
Egy életem volt - semmivé lett.
Milyen megrendítő kísérlet
volt arra, hogy én is, én is éljek!
Már kamasz koromban elvesztem,
mikor egy este sírni kezdtem,
s a csillagokhoz kéredzkedtem.
S mert ezután is semmiségek
adtak nekem gyönyörűséget,
hát mindenki bolondnak nézett.
S mert hittem, hogyha hitegettek,
és sírtam szívből, hogyha vertek,
- azt mondták rám mindig: - csak gyermek!
“Komoly" se voltam - mert nevettem.
És “hű" se voltam, mert szerettem!
Végül senkinek se kellettem.
Csak ilyen voltam én - egyetlen,
magányos ebben a kegyetlen
torkomra forrott életemben.
Talán magamról elég ennyi,
hogy megértsem belőle: - senki
nem is tudott engem szeretni.
Nem is szerettek. - Tudom, Kedves,
jaj, tudom már, Te sem szerethetsz!
És egy szavam sem lehet ehhez! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-01 12:36:25, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály
...... ............Kényszerű gőg
Annyit ütik, szúrják, verik,
- daccá, gőggé keményedik
a szív fölé, pajzsul, a hit;
- szelíd szolgálat volt pedig.
Szomorú dac, kényszerű gőg,
- élni, megállni adj erőt!
Biztass, hitess vagy áltass engem,
hogy jól csináltam, amit tettem.
Emeld fejem magasra itt
a kétségek hada felett,
vond fénybe vad csikorgó útjaim,
amelyeken vacogva elmegyek
félelmeim sziklái közt,
öklömben védve a szívem,
mikor a fényben feltűnő
partok felé a hidat keresem.
Konok, magasra emelt fejjel
csak lépked keményen az ember
tovább. - Te vagy kirántott kardja,
mellyel a győzelmet akarja.
A kétkedéssel, váddal sértett
férfinek adsz megtartó vértet,
hogy közönyben gázolva állig,
tiszta tűzben égjen halálig.
Ahogy a túlsó partra átkel
magasba tartott fegyverekkel
a katona, hogy víztől óvja
töltényeit: - itt átlábolva
sekélyes locsogások szennyén, -
úgy segíts magasba emelni
hitem, hogy ne mocskolja semmi.
Váci Mihály
Sakk
Az alkony violáit legelészve
az éj sötét-gyapjas nyája poroszkál
a forróság lankáin. A hegy éle
mint vérbe mártott penge, égve, rozsdáll.
A hallgatózó lombok, mintha tudnák,
hogy tőled lépdel, szinte lopakodva,
a szívem: - szellő-tiszta neved súgják;
s ezüst horgát a sírás számba dobja.
Az étterem sakk-táblája világít.
Fekete figura fehér mezőben:
- erőltetem a vénség orgiáit,
hogy a kölyök fel ne bőgjön belőlem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-18 12:49:39, péntek
|
| |
| |
Váci Mihály
Hidegben hóesésben
Botladozom hóesésben, nyomomban
szétteríti - mint a rózsa a tavon
lebegő szirmait-, a páros lábnyom,
- s visszafelé megy valaki azon.
Megyek előre. Fáj a súlyos égbolt,
becéz a hó, magamra maradok.
Előre tartok én s mégis, belőlem
valaki már visszakanyarodott.
Megyek előre, töröm a havat,
a kilométereket számolom,
- sebet hasítva tépődik belőlem,
ki visszafelé megy a lábnyomon.
Rágondolok csak, szinte visszahúz.
Hátra se nézek, mégis hallgatom
a lépteit: - Hát magamra hagy mégis!
botorkál a visszavivő nyomon.
Mehetek én előre, egyre messzebb,
Ő egyre messzebb megy - visszafelé!
Két lélek ez már, - merre, mit keresnek?
Egyik az éj - másik hajnal elé!
Megyek tovább, tavaszban, s annyi télben!
utat taposva virágon, havon.
Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
visszafelé megy megtett utamon.
Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
az is elárul - a múltba visszamegy.
Vissza se int; elhagyja könnyű szívvel,
Menekül attól - aki majd leszek.
Link Ez a csönd éve volt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 20:03:46, csütörtök
|
| |
| |
Váci Mihály
Pacsírta
Sír! Rí! Vív! Fel, fel a pacsirta.
Szél? Szárny? Fény? Ég? Mi cél hívja-viszi?
Huss! Száll! Szíve ver;
a parányi parittya;
s haragja hajítja
az égre fel!
Kifeszül remegő dala íjja,
s jajja nyilát
fel
fel
felröpíti!
Dala csobogó forrás,
hűs friss víz,
a füvek gyökeréről feltört gejzír,
az este lezárt szeme-résén felsírt
szűrt könny-íz.
Dala gyöngylánc
drága sora,
fűzve a Hold
vállaira.
Éneke gyöngyház-
pagoda,
táj, rét mezők
csarnoka
fölött lebegő
kupola.
Ég két partja között
csoda
híd ív.
Milyen színeket
lát, s szigetet!
Oda
hív
szíveket!
Hogy tud szív így
a dalok suhogó kardélén,
sírások ezüst tűhegyein
lebegni,
verődni,
repesni,
apadni - ilyen telin.
Verj! Sírj! Fájj csak te sebes torkú madárka!
Várj! Csalj! Hívj! Daloddal és égre szegezve!
Röptödben veri át szívedet
daloló gyönyöröd, a suhogó dárda,
sikolyod kitűz az egekre.
Szállj! Törj! Hullj a fény roskadó kazlaira,
te szikra, te lóbált dalcsóva, parázs!
A nyár aranyos meztelen vállaira
terül éneked éke a lenge palást.
Lenn a kalászból hadd peregjen a mag!
Hadd szedegesse azt a veréb meg a hörcsög!
Téged a vágy az egek skáláira űz!
Fel! Még! Fényt! Egeket! Sugarat!
Te a fény húrjai közt verve, repülsz
fenn, fenn, hol a nyár kráterein kibuggyan a tűz! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 14:40:02, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
Délnek úszó jéghegyen
(részletek)
"Jégcsapok csörrennek szemem pilláján,
zuzmara a bajszom.
Ha még nevetni, vagy sírni tudnék, összetörne
szilákokra az arcom.
Az arcom síma, roppant súlyú jégtömb:
sohasem olvad!
Csak könnyeim nem fagynak meg sosem,
- mert nagyon sósak!
Két sötét, hűs szemem homlokom jégmezőin
csákányok éle-
vágta két néma lék: kibuggyan rajta a tenger
sós, sűrű mélye.
Homlokom opálos, derengő tejüveg,
befagyott ablak,
melyre az évek karmoló hófúvásai
jégvirágot rajzolgattak.
Lehelet a szám körül szilánk-szirmokká fagy,
így kivirágzik,
cseng-bong a fagyon sóhajom s kibontja zuzmarás
nagy lombos koronáit.
Jajaim fölöttem törékeny ezüst
erdőkké nőnek,
jégpáfrányokká fagynak ágas panaszaim,
lugasokként benőnek.
A kiáltás úgy száll torkomból fagyva, mint a kard,
hüvelyéből kirántva,
a lélegzet belém hasít, tüdőmig átdöf,
mint a dárda! "
Link Song to the Evening Star
"S ki tudja, - majd a szív milyen anyaggá válik, ha eléri a fagy tőre?
Lehet, hogy máris oly kemény, hogy a fagy is kicsorbul tőle?
S lehet, hogy máris oly fagyos,mint Földünk Holdjának lehunyt arca?!
Vergődő Hold a mi szívünk! - Egy oldala jég, a másik lobog egy messzi napra.
S ki tudja mi jobb?
Gyúljunk fel s hunyjunk ki egy gombnyomásra, mint csillárokon a lámpák?
Akkor ragyogjunk s boruljunk el, amikor mások akarják?
Lámpák legyünk, átlátszók, hűvösek, vakítsunk, fényeskedjünk?
Csak ne lobogjon semmi láng, ne égjen semmi tűz mi bennünk?"
"Alvásunk kihűlt csillagok
vak zuhanása,
kiégett üstökös zúdul így, melynek
már nincsen lángja." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 14:18:49, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
A hordozó energia
Sorsom folyóval telt meder,
mederre lelt folyó a sorsom.
Szép partú szerelem terel,
partjait én rajzolom folyton.
Szobámnak éjszakákon át
röntgenező szűknégyzetében,
ott dobogok a sors bezárt
ívei közt - a gondra ébren.
A létnek más törvénye éltet
már, - nem a biológia:
- az akkumulált szenvedések
nagyfeszültségű árama.
Ó, szinte süt belőlem ez
a halálos ütésű áram:
dobálja fáradt szívemet
düh-szerelem két fázisában.
A magamon tűrt szenvedés
magányban tanult mágiája
önkínom elnémítva néz
szörnyű mosollyal a világra.
Már minden fájt - semmi se fájhat.
Eszméletem tiszta maradt:
mind-azt mi fáj még a világnak,
- kormányozni szívem alatt.
Így leltem a rettenetes
erejű hordozó energiára:
- a véletek élt szenvedés keres
utat s röpít megváltó csillagára.
w
Link Only to Fly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-09 13:53:37, szerda
|
| |
| |
Váci Mihály
Mi nem jött soha el.
Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.
Nem lesz semmink csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.
Az éltet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk,
Az eljövőért esünk gondba,
- s a túlélőknek örülünk.
Link Autumn Song
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 34
|
|
|
|
2018. November
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
5 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 1916
- e Hónap: 3484
- e Év: 11091
|
|
|
Offline
