|
 2/9 oldal 
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 20:12:19, hétfő
|
| |
| |
Megjött az éj...
Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.
S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog -,
anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,
az elpihenő mai napról.
Egy ős gyerekdalt döngicsél
a víz, de únja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,
azt kedveli, az illanó időt.
S álmos patakok medreiken
tovább duruzsolnak azért szelíden
a napról,
az elpihenő mai napról |
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 20:10:48, hétfő
|
| |
| |
Dsida Jenő: Az én kérésem
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immáron tudom, hogy nem maradhatnak itt.
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,-
Az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szirmok, zöldellő levélkék!
A vihar szárnyán mindez elrepül,
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég.
Ott áll a kert siváran, egyedül.
Én nem számítok semmi kegyelemre,
Énfelettem is végigzúg a szél,
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél.
Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki panaszt,
De most szívemnek még egy vágya volna,
S ha jó az Isten, meghallgatja azt:
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;
Tépjék szirmit egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 20:09:00, hétfő
|
| |
| |
Michael Drayton:
Búcsú a szerelemtől...
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a holt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Ford.: Szabó Lőrinc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-05 20:00:14, hétfő
|
| |
| |
Paula S. Tizzis:
Ajak-rabság
avagy a nagy csókcsata
Lágyan omlok ama pillanatba,
mikor ajkam fogságodba esik
a végtelenből az illanatba,
ahogy saját kedvüket keresik.
A vágy-szomjunkat meg-megitatva,
rezzenünk a következő körre,
új folyékony utakat kutatva
cseppenként ráolvadunk a bőrre.
Majd libabőr-díszt öltve készülünk,
a test-kenyeret magunkhoz venni,
sóhaj-ölben csak remegve ülünk,
mézédes nedűt próbálva csenni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PAULA S.TIZZIS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
976 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 783
- e Hét: 4097
- e Hónap: 8130
- e Év: 67383
|
|
|
Offline
