Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Divattáncok
  2011-01-31 12:56:00, hétfő
 
  Rock & Roll:


A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető. A tánc önállósíthatta magát végül azok számára is, akik azt korábban vadul elutasították.

Wolfgang Steuer müncheni tánctanár - aki az Általános Német Tánctanár Szövetség alelnöke, valamint az első szaktanárok egyike - gondoskodott arról, hogy a professzionális táncosok és az első Rock & Roll amatőrök által közösen kidolgozott új figurák, illetve a tánc alap- és akrobatikaformáinak korlátozásai mielőbb közkinccsé váljanak.





A Rock & Roll első virágkora az 1954 és 1958 közötti évekre datálódik, habár ekkor még alig különböztethető meg az akkori rhythm & bluestól, melynek oka az, hogy a tánc három nagy zenei irányzatból fejlődött ki:
- a jazzből, ami a tipikus Shuffle-ritmust hozta
- a country & western stílusból, amit csaknem kizárólag fehérek játszottak
- a rhythm & bluesból, Amerika déli államainak afroamerikaiak által játszott zenéjéből.
A fajok elkülönítése sokáig megakadályozta e különböző stílusirányzatok kölcsönhatását - legalábbis hivatalosan.

A rhythm & blues a 40-es és 50-es években a "fekete" szórakoztató zene szinte minden kifejezésformájának gyűjtőmedencéje volt, miközben a 40-es évek swing- és jazzelemeit is magába olvasztotta; kiváltképpen a boogie-woogie-éit, amely egy jazzel rokon blues piano stílus. Eltekintve attól, hogy a rhythm & blues esetében a feketék tánczenéjéről van szó, a fehérek számára főleg a használt szexuális metaforák voltak elfogadhatatlanok. Kampányt indítottak azon disk jockeyk ellen, akik hasonló zenéket szolgáltattak, ám ennek következtében a fiatalok körében egyre nőtt az érdeklődés a "tiltott" zene iránt.

A rhythm & blues letisztult formájában került kapcsolatba a fehérek country & westernjével, ami aztán Rock & Roll-ként vált ismertté. Ezt a zenét egyre több "fekete" rádió játszotta, sőt a "fehér" adók is egyre szívesebben sugároztak ilyenfajta számokat. A fehér zenészekre is nagy hatással volt a Rock & Roll ritmus, s ez beindította a zenei ipart. Chuck Berrytől a Maybellene volt az első olyan szám, amely fekete zenésztől származott, s cover-verzió nélkül is megtalálta az utat a slágerlistára.
1954-ben jelent meg az amerikai piacon a Chords nevű fekete csoport lemeze, az Sh-Boom. Néhány zenetörténész ezt tekinti az első Rock & Roll slágernek, amely mély felháborodást váltott ki az idősebb generációból. Ez a kritika és a fiatalok belőle eredő tiltakozása egy új lendület kezdetét jelentette. A rhythm & blues "kiélezett" formája, a Rock & Roll, a felnőttek világa elleni tiltakozásként fejlődött ki, melyhez inkább Perry Como vagy Frank Sinatra szórakoztató zenéje állt közelebb.





Abban, hogy a Rock & Roll nagy áttörést hozott, szerepe volt Alan Freednek is, aki magát a rock atyjának nevezte. Rádióműsorai zárásaként énekelt, pl. azt a részt, hogy "Rock, rock, rock everybody - Roll, roll, roll everybody". Ez a szóösszetétel Freed találmánya volt, és segített a Rock & Roll-t új alapokra helyezni. Az 50-es évek végén Alan Freed a Rock & Roll elleni kampány áldozata lett. Amikor az egyik általa szervezett rendezvény töréshez vezetett, Rock & Rollal való felbujtással vádolták meg, s nem sokkal később belekeveredett egy megvesztegetési botrányba is. 1964-ben egy jelentősebb adócsalás miatt ismét bíróság elé állították. Freed megtört emberként halt meg 1965-ben.


A zeneipar már az 50-es években rájött arra, hogy a Rock & Rollban mekkora üzlet rejlik. A népszerűsítés érdekében külön filmet is készítettek a Rock & Rollról. Ebben az időben születtek a következő filmek: "Rock around the clock", "Rock, rock, rock" és "Don't knock the rock", melyekben még Alan Freed is játszott. E filmek a zenéből és a táncból éltek. A foxtrottal vagy a walzerral összehasonlítva forradalmi volt az új táncstílus akrobatikája.

Világi és egyházi intézmények próbálták meg tiltással megtörni az ifjúság Rock & Roll iránti érdeklődését. 1954. április 12., a "Rock around the clock" c. szám stúdiófelvételének napja a rock születésnapjának tekinthető. A Bill Haley-ről szóló hasonló című filmmel, annak zenéjével és a filmben mutatott tánccal a Rock & Roll végre hivatalosan is megszületett. A "Rock around the clock" lett az első, valóban nemzetközi formátumú Rock & Roll sláger. A Rock & Roll legfontosabb alapító zenészeinek számít Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, Little Richard és Bill Haley; azonban igazán egyik sem tudta átvenni a fiatalok bálványának szerepét. S ekkor eljött Elvis Presley ideje. Elvis, a fekete hangú fehér énekes, az ifjú szívek csábítója polgárpukkasztó, izgató csípőmozdulataival és utánozhatatlan énekével célba talált. A zene fejlődése érdekében ugyan édeskeveset tett, de mint előadó, énekes és egész generációk bálványa mégis utolérhetetlen maradt. A Rock & Roll másik nagy slágere lett az "At the Hop" című, amelyet Danny & The Juniors szerzett. Ez a szám 7 héten keresztül vezette a slágerlistákat.

A Rock & Roll függetlenül attól, hogy régi vagy új zenére szól, ma is - mint hajdanán - lelkesíti az ifjúságot, és az 50-es évek Rock & Roll-generációját is újra lázba hozza. A zene és a tánc is megtalálta helyét. A tánc társaságképes lett. Alig találni olyan tánciskolát, amely nem indít Rock & Roll kurzust. A szabadidős szórakozás mellett a tánc teljesítménysporttá is fejlődött, melyben ma már helyi, nemzeti és nemzetközi bajnokságokat is rendeznek.





A Rock & Roll versenyek ténylegesen a 70-es években kezdődtek. Az akrobatika, kápráztatás és temperamentum mellett sportos jelleget is tükrözött, s ez megfelelt az ifjúkori dinamikának. A svájci René Sagarra hozta át Németországba a 70-es évek elején a Rock & Rollt a rá jellemző ugrálós lépéssel. A németországi Rock & Roll Szövetség a világ egyik legnagyobb Rock & Roll szövetsége. Nemzeti és nemzetközi vonatkozásban 1985 óta táncolnak együtt amatőrök és profik a legmagasabb szinten a 4 osztályban. A legalsó osztály a D, azután jön a C, B, A. Az A osztályban az akrobatikus figuráknak szinte semmi korlátjuk nincs. Rendeznek még Rock & Roll formációs versenyeket tanuló és ifjúsági kategóriában is.

Az alaplépés a zene ritmikus interpretációja. A Rock & Roll táncnál különféle alaptechnikáról van szó: a 4-es, 6-os, 8-as vagy 9-es alaplépésről. A leggyakoribb alaplépés a 6-os, a 9-es pedig a legsportosabb és legnehezebb formája a táncnak, amely rendkívül sok erőt és jó kondíciót követel, mivel itt ugrólépésről van szó. A 8-as alaplépést már ismerjük, a latin táncok ötödik táncaként, és ez a Jive.

A Rock & Roll jellemzője a gyors, lendületes zene. A tánciskolák egyik legkedveltebb tánca. Ma az akrobatikus Rock & Roll külön réteget képez a divattánc versenyeken. A versenyzők az elő- és középdöntőben saját zenére táncolhatnak, míg a döntőben már a helyszínen kapják a zenét, amire a kürt bemutatják. Egy-egy ilyen Rock & Roll verseny óriási sikert arat a közönség köreiben.

Mint ahogy a versenytánc egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező városa Szombathely (Savaria), úgy a divattáncversenyek egyik fő színhelye Dunaújváros. Évről-évre rengeteg nézőt vonzanak a versenyek e városokba, akiknek többsége felejthetetlen élménnyel tér haza.

Zenei üteme: 4/4-es
Tempó: tudásszint szerint váltakozhat
- kezdő szinten ajánlatos lassabb zenét választani, igazán a 40 ütem/perc lenne az ideális
- versenyeken 48 ütem/perc

Forrás:A Tánc ilága


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Divattáncok
  2011-01-27 23:01:06, csütörtök
 
  Boogie-Woogie


A Boogie-Woogie alapvetően egy Swing eredetű tánc, amely az '50-es években a Rock & Roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. Az Egyesült Államokban nevezik néha a Swing európai stílusának, változatának is. A Swing táncok (Lindy Hop, Balboa, Shag, Hoollywood Style, Hustle, West Coast Swing stb.), és a Boogie-Woogie közös és legfőbb jellemzője a szabad vezetés, az improvizáció. Egy igazi Boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el (ellentétben például a versenytáncnál), hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. A zenére próbálja meg "rátenni" a figurákat, a más Swing táncból átvett elemekkel érezteti a zenei váltást (pld. Charleston, Balboa lépés), az ún. szinkron-figurákat egy-egy zenei stopra vagy hosszabb effektre igazítja. A Boogie-Woogie nem sport (mint az Akrobatikus Rock & Roll), hanem egy igazi "Rock And Rollos" bulikon, koncerteken, szórakozóhelyeken korosztálytól függetlenül művelhető és gyakorolható tánc.





Balásy Ádám - Doris Preuhs - Boogie-Woogie


Az alaplépés a két lassú (sétáló), és két (gyors) Triple Step lépésen nyugszik, és számtalan variációjuk lehet és megengedett, sőt, versenyeken előny a minél sokszínűbb "díszített" alaplépés (lsd.: Kick Ball Change Triple Step Triple Step, vagy Back Step Triple Step Triple Step, és ezek számtalan variációja). A kivitelezésnek könnyűnek és játékosnak kell lennie, de ugyanakkor dinamikusnak is. A lépésvariáció megválasztásával a táncosoknak hangsúlyozniuk kell a zene ritmusának jellegét, vagy annak változását. A lépések hangsúlyozásának a második és negyedik ütemekre való súlyáthelyezéssel kell történnie, a lépések lábmozgását a csípő megfelelő ellenmozgásával ki kell egyenlíteni a felsőtest fel és le irányú mozgásának elkerülése érdekében (a hangsúly tehát lent van, az "ugrálást" a kivitelezés közben el kell kerülni).




Henric Stillmann - Johanna Ericsson - Boogie-Woogie

Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínűség eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével megszólaltatott ritmusok. Jimmy Yancey-t, aki az USA vasúthálózatának gócpontjában, Chicagóban született, szokták a Boogie feltalálójaként tisztelni, legalábbis abban az értelemben, hogy ő teremtette meg ennek a zenei stílusnak igazi egyéniségét. Ez úgy 1925 táján történt. Clarence Smith, akire magasnövése miatt a "Pine Top" gúnynevet ragasztották, egészen egyéni balkezes Boogie-stílust fejlesztett ki. Albert Ammons, Maede Lux Lewis, a Honky Tonk Train Blues zeneszerzője és Charlie Cow Cow Davenport a Boogie úttörőinek további három képviselője. Zene ritkán volt ilyen átütő erejű a Jazz hazájában. A korszak egyik Boogie zongoristája így fogalmazott: "Amikor valaki hallgatja a muzsikámat, maga előtt kell, hogy lássa, amint a táncparketten a hátsójukat riszáló pipik izgatják a férfiakat. Különben nem értettek meg semmit a zenéből."

A korábbi (Swing) és későbbi (Rock & Roll, Retro-Swing) időszak zenei stílusai és számai a közös és hasonló zenei felépítés miatt mind alkalmasak arra, hogy a Boogie-Woogiet táncoljunk rájuk, lényegében tempótól függetlenül.




Fabian Schünke - Doreen Weisser - Boogie-Woogie

Amerikában évtizedek óta rendeznek különböző (Swing) táncversenyeket, Európában a WRRC szervezésében a '90-es évek elején kezdték el megrendezni a Boogie Bajnokságokat (Világ Kupák, Világ- és Európa Bajnokságok) az Akrobatikus Rock & Roll mellett. A versenyek megrendezésekor igyekeznek az 50'-es évek Rock & Roll hangulatát visszatükrözni, amit például az élőzenére történő döntők, előfutamok, vagy a tánctér kialakítása mutat. Versenyeket junior, senior, felnőtt valamint formációs kategóriában rendeznek. A párok a döntőig csak gyors és véletlenszerűen kapott számokra táncolnak, a döntőben pedig a helyszínen megadott számok közül szabadon kiválasztott lassúra és gyorsra.

Zenei ütem: 4/4
Tempó: 28 - 52 ütem/perc (hivatalosan, versenyeken) de tudásszinttől függően ez lehet akár 60, 64 is.





Kenyeres Tamás - Virág Éva - Boogie-Woogie




Kenyeres Tamás - Virág Éva - Boogie-Woogie

Forrás:Forrás: Kenyeres Tamás - A Tánc Világa


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Divattáncok
  2011-01-21 22:16:04, péntek
 
  Mambo






A Mambo kezdetben egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett, azonban több nép gyülekezés és társalgás jelentésben is ismerte.

A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást - azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben - nevezték Mambonak. A modern Mamboban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első Mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mamboja minden slágerlistán szerepelt. A sok afrokubai tánczenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a Mambo stílusban. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai Jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása - a 2. és 4. ütésen - nyűgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a Mambo zenéjébe is átvitték.

Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a Rumba angol szisztémájához. A Mambo technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zűrzavar. Végül utódjaként a lassabban játszott Cha-Cha-Cha érvényesült, és Angliában a "Cuban Style" a Rumbában maradt meg.

A Mamboban, ellentétben a Rumbával és a Cha-Cha-Cha-val, úgynevezett "Merengue-csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egyidőben, hanem késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra kell átvinni. A lábmunkával kell a "zárt térdekkel" történő állandó mozgást fenntartani. Súlyáthelyezés segítségével a lábat, illetve a térdet minden lépésnél könnyedén kinyújtjuk. A figurák szabadon mozognak a térben, azonban viszonylag helyhez kötöttnek hatnak. A Mambo nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost.






1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a Mambo a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" című amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. A fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel és óriási szenvedéllyel kísérelték meg érvényre juttatni a Dirty-Dancing-Look-ban a Mambo erotikus stílusát mind a táncparketten, mind a táncversenyeken, mind a divatban.






A Mambo erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos is. A "Dirty Dancing", valamint egy rákövetkező másik táncfilm a "Salsa" az ötvenes évek Mambojának és a modern Salsa-mozgásoknak erotikus-latin keverékével lelkesített. A tánc ritmusának interpretálása a mellkasban és a csípőben létrehozott izolációval, valamint rengeteg gyors forgással és élénk karmozgással történik. Zenéje a Sambához, lépései viszont a Rumbához hasonlítanak, ezért a Mambonál Rumba Swingről beszélhetünk.

A Mambo manapság divattáncként ismeretes. A divattáncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is.

Zenéje: gyors, sodró, áradó, heves és ritmikusan bonyolult a különböző ritmusok kereszteződése és összekapcsolása miatt, feszültséggel teli, szinkópált, a Sambához hasonló.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc

Forrás:A Tánc Világa


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Divattáncok
  2010-10-25 22:19:27, hétfő
 
  Salsa

Amit ma Salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális lerakódás eredménye.
A Salsa kialakulása mélyen a latin-amerikai és karib társadalom történetében gyökerezik.
A "salsa" szó jelentése "szósz", "íz", "fűszer", ami a különböző ritmusok keveredésére utal,
ugyanis a "Salsa" elnevezés eredetileg magára a ritmusra vonatkozott.
Sokan - nem ismerve a "Salsa" szó valódi jelentéstartalmát - a táncot is Salsának nevezik,
így egyre inkább ez az elnevezés terjed a világon.






A Salsa zenéje

A Salsa nevének valódi jelentéstartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a Salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-amerikába.

A szklávék a rabságban is megőrizték és gyakorolták rítusaikat, vallási - mágikus szertartásaikat. Népdalaiknak két alapformája volt: a vallási és a világi dalok, melyek témája a közösség múltjából és jelenéből építkezett. Hangszereiket hím- és nőneműnek tekintették, s tisztelték testüket, lelküket. Legjellemzőbb és legfontosabb zeneszerszámuk a dob volt, annak az életszemléletnek képviselője, melyet őseik földjén hagytak. A mindennapi kínok közepette a dobszóból merítettek erőt a túléléshez, a megújuláshoz.

Az idők során a kubai zenébe beépült a spanyol vándorok vásári éneke, melyet a szklávék átvettek és átültettek saját gondolkodás- és kifejezésmódjukra. Nagy szerepet játszott a zene alakulásában az 1791-ben St. Domingue szigetén (mai Haiti területe) kitört rabszolgafelkelés is. A forradalom elől menekülő franciákkal együtt a nyugat-európai zene is beszivárgott az országba, mely aztán belopta magát a kubai népzenébe és kreolosodott. Így keletkezett több új ritmus is, pl. a bolero, a contradanza és a guajira.

Az első világháború idején jutott el a városokba a himnuszként tisztelt, gúnyos tiszteletlen hangvételű son, mely a sziget feketék alkotta keleti részéből terjedt, s mely a fejlődés egy új impulzusává vált az egész kontinens tánczenéjében. A 30-as évekre annyira megnőtt népszerűsége, hogy minden kubai dalt befolyása alá vont. Így alakult ki a guajira-son, melyet először egy munkás, Joseíto Fernández komponált. Világhírűvé vált dalának címe "Guajira Guántanamera" volt.

A '20-as években az USA-ból a szigetre látogató fekete zenészek hatására a jazz ritmusvilága is keveredett a kubai zenével, ami többek között a Mambo és a Cha-cha-cha születését eredményezte.






Amit ma Salsaként ismerünk, az a konfliktusokkal teli '60-as években született. Ebben az időszakban rengeteg kubai és puerto ricói emigráns érkezett New Yorkba, ahol a társadalom kitaszított és kizsákmányolt rétegévé váltak, ám igyekeztek megőrizni hagyományaikat, kultúrájukat. Az ő közösségük alkotta "Spanish Harlem"-et, vagy ahogy ők nevezték, "El Barrio"-t. Dalaik a közösség sajátos küzdelmeiről, nyomoráról, problémáiról szóltak. A Beatles-mánia elhatalmasodásával és a popzene fellendülésével a karib zene egy időre háttérbe szorult, ám a '60-as évek végére új hangzások és ötletek fejlődtek ki, melyet a latinók és más bevándorlók is átvettek, s ötvözték a kubai és fekete zenével, a rockzenével, valamint a karib és afrikai folklórral. További újítás volt, hogy olyan hangszereket (pl. elektromos keyboard) is felvettek, melyek eltértek a karib hagyományoktól, így a zene elvesztette eredeti tisztaságát, viszont egy durva, lázadó, lüktető hangzást kapott.


A Salsa tánca






A Salsa egy különleges módon táncolt Mambo. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a Salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a Mambo.

Az autentikus Salsa egy spontán és bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Ritmusa lehet lassú vagy nagyon gyors, ami gyakran egy számon belül is változhat. Kialakulásának történetét tekintve két alapstílusát különböztetjük meg, a kubai és a puerto ricói stílust. Zenei örökségének eredete Kuba, de a világban való elterjesztése a puerto ricói latinok érdeme, akik mindmáig népszerű és globális tradícióként őrzik és terjesztik a Salsát.

A kubai Salsát eredetileg Casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai Salsát tekintik minden ma ismert Salsa-stílus elődjének, mivel az afrikai és európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a puerto ricói Salsa kialakulását is a kubai Casinóra és Mambóra vezetik vissza. A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a kubai és puerto ricói stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a kubai Salsa megtartotta a Son ösztönösségét. A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalontánccá fejlődött. A mai tánctörténészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.

A puerto ricói Salsa nem sokkal a kubai Casino után keletkezett. Puerto Ricóban a Salsát már eleve páros táncként ismerték meg, mely veszítve vallásos jellegéből a férfi és nő közti vonzalom kifejezőeszközévé vált. Az '50-60-as években a karib térségből megindult emigrációs hullámmal a latin kultúra központja áttevődött az amerikai nagyvárosokba, többek között New Yorkba. Ekkor merült fel, hogy a Casino ösztönszerű rendezetlensége már nem elégítette ki a gombamód szaporodó táncklubok igényeit, ezért létre kellett hozni egy új, egy tudatos táncot, így megalkottak egy a Rumbától és Mambótól kölcsönzött alaplépést, mely a tánc összes figurájában megtalálható, s ami aztán az összes ma ismert latin tánc alaplépésévé vált. Ez az "egy lépés előre...egy lépés hátra" volt a Cuban Rumba alap. Azért tehát, hogy a Salsa világszerte táncolható legyen, az eddig minden irányba ösztönösen mozgó táncost egységes lépés- és ritmuskorlátok közé kellett szorítani. Később az "elvekkel való tánc" irányvonala visszahatott a szülőföldre, Kubára is, ahol ennek hatására fejlődött ki a csoportos kubai tánc, a Rueda De Casino (a párok kört alkotnak, s a vezető folyamatosan bemondja a figurák neveit).

A latin kultúra térhódításával Amerika keleti parti táncmesterei egy tudatos és rendszerezett alaplépésrendszert alkottak, majd ezt követte az alapfigura- és tánctartásrendszer kidolgozása, melyben közreműködtek a kedvelt show-műsorok koreográfusai, balettmesterei és táncosai is. Ebben az időben kezdte alkalmazni a puertoricói stílus a vonalon való táncolás (dancing on the line) elvét, melynek eredményeként Amerikából világhódító útjára indult a latin tánckultúra. Az egységesítés nyomán megszületett egy latin alaptánc, melyből a ritmustól és az előadásmódtól függően lehetett Rumba, Boleró, Mambo vagy Cha-Cha-Cha. A hasonló alap napjaink ismert latin táncainál is megfigyelhető.

A kezdetben megfigyelt legegyszerűbb figurákat alapfiguráknak nevezték, melyeknek több rendszere alakult ki. Közülük legismertebb a New York Nightclub Style, melyet a puerto ricói származású táncos, Eddie Torres dolgozott ki.






A most működő puerto ricói (vagy new yorki) stílusú Salsa iskolák tananyaga alig tér el egymástól, mivel a tánc ugyanabból a 8 alapfigurából áll, s szerkezete általában ugyanaz vagy nagyon hasonló. A stílusok közötti különbségek egyrészt abból adódnak, hogy a különböző stílusok és városok más-más lépés-, forgás- és testtechnikákat alkalmaznak. A másik alapvető eltérés az igen nehéz "Cross Balance" használatából, illetve nem használatából ered. A Cross Balance a figurák természetes csípőmozgásának kifinomult kiegyenlítése a váll és karok csípővel ellentétes mozdulataival. Ezt a technikát csak a legjobb iskolákban tanítják, és leginkább a hivatásos vagy versenyszerű táncosok alkalmazzák. A salsa kreativitása a transzponációnak köszönhető, ami a 8 alapfigura megszámlálhatatlan kombinációjának improvizatív táncolását teszi lehetővé. Transzponációnak nevezik azt, amikor a táncos az alapfigura szerkezetét megtartva azt különböző táncelemekkel díszíti.

Jellemzője: játékosság, karral való forgatások oda-vissza, lépéskombinációk sokasága. További eltérése a Mambótól, hogy míg a Mambóban nyújtott lábbal táncolnak, a Salsánál a kissé hajlított láb is elfogadható.

Zene: gyors, sodró, áradó, heves, a különböző ritmusok keveredése miatt ritmikusan bonyolult, szinkópált, a Sambához hasonló.

Ütem: 4/4, az első negyedre hangsúlyoz
Ritmus: 1-2-3-4

(Forrás: Táncok Világa)






HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Standard táncok
  2010-08-27 13:00:19, péntek
 
  Bécsi keringő





A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.

A keringő gyökereit kutatva egészen a XII-XIII. századig lehet visszamenni, a minnesangerek idejéig. A német "Springtanz"-ban - mely páratlanütemű táncrészként a páros ütemű, lépkedett előtáncot követte - felismerhető a keringő eredete.

A tánctörténészek többsége a keringőt a régi Dreherre vagy a Landlerre vezeti vissza a XVI. századtól kezdődően. Ezt a táncot Németországban és Ausztriában a nép táncmester nélkül táncolta. 3/4-es vagy 3/8-os ütemű körtánc volt, melyben a párok egymást átkarolva és egymás körül forogva táncoltak egy elképzelt középpont körül. Ez a tánc igen népszerű volt, olyannyira, hogy évszázadunk elejéig városban és falun egyaránt táncolták.

A másik verzió szerint a keringő keletkezését az ún. Langausban kell keresni, abban a táncban, amelyben a táncosoknak egy meglehetősen hosszú termet kellett a legkevesebb forgással végigtáncolni. A hatóság tilalmi rendeletet hozott a tánc ellen egészen a XVIII. századig. A büntetés indoka: tilos a partnernő körbeforgatása és megpörgetése, levegőbe dobása és átpördítése.

A "waltzen" szó 1750 körül egy rögtönzött bécsi vígjátékban jelent meg. 1750-ben Johann Wolfgang von Goethe számolt be a német táncról szerzett tapasztalatairól, és 1782-ben Carl von Zangen megjelentette "Etwas über das Waltzen" című könyvét. 1787-ben feltűnést keltett négy személy, akik Bécsben az "Una cosa rara" című operában az első keringőt táncolták; mindenesetre kétségbe vonják, hogy ott "koreografált" keringőt táncoltak volna. Bár a porosz udvarban, 1794-ben már tanulták a keringőt, a későbbi porosz királynő, Lujza - aki nem volt tőle elragadtatva - betiltotta. Berlinben 1918-ig volt érvényben a tilalom, a müncheni bálokon viszont játszották és táncolták. A keringő diadalmenete a bécsi kongresszus után kezdődött. Nagy szerepe volt ebben Lannernek és a Strauss dinasztia mámorító keringőmelódiáinak.





A Bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével. Németország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a Bécsi keringő sohasem volt otthonos. Az angolok Bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc.

Néptáncként a keringőt a harmincas évek elején fedezték fel újra, mégpedig a III. Birodalomban - Németországban - és Ausztriában. Az osztrák császári és királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkowitsch tette a Bécsi keringőt újra társaság- és versenyképessé. A tánc a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és forgásokban fejeződik ki. Zenéjében - amely egyébként mára új lendületet kapott André Rieu keringőkirálynak és zenekarának köszönhetően - sok a vonós hangszer. E csodás melódia táncra ösztönöz minden táncoslábú embert.

Zenéje: gyorsan folyó, temperamentumos, szárnyaló, lendületes
Zenei üteme: 3/4-es
Tempó: tudásszint szerint 50-60 ütem/perc
Versenyeken 60 ütem/perc
(Forrás:Táncok Világa)


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Standard táncok
  2010-08-27 12:51:25, péntek
 
  Quickstep





A Foxtrott eredete a régi Ragben és a Onestepben keresendő. A Onestep 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába. Leegyszerűsített "egylépésmozgásával", mindig változatlan ritmusával, Chasse nélküli, mars és haladó jellegű tánc volt. Ezt a táncot gyors 2/4-es ütemben előre, hátra vagy néha oldalirányban, fordulások nélkül, féltalpon táncolták. Mint társastánc a Twostepet (polkaszerű, ugrásnélküli) váltotta fel. A Onestep mindenekelőtt Angliában érvényesült, ahol rövid időn belül kiszorította a keringőt. Népszerűségét tekintve felvette a versenyt a Tangóval, amely azonban inkább a franciák szakterülete maradt. 1912-ben Angliában teret hódított a Ragtime, a tánczene első modern formája. Ennek következtében a Onestepből kifejlődött a Rag. Jellegzetessége a hajlított térddel táncolt lépés volt, s ritmuselemei között a szinkópa is szerepelt. Az idők előrehaladtával a Ragtime és a Onestep zenéje lassúbb lett, így a tánc lépései is lelassultak. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. Chasse bevezetésére. Az így létrejövő tánc volt a Foxtrott, ami a lassú és gyors, előre- és hátralépések Chasse-val variált, tetszés szerinti váltakozásából állt. Az angol tánctanárok hamar ráépítették saját stílusukat és így fejlesztették tovább. Az előrehaladó lépéseket sarokkal indították, így sokkal nagyobb lendület jelentkezett tánc közben. 1922 körül alkották meg ma is érvényes formáját. 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.





A Quickstepet kezdetben "Quicktime Foxtrott és Charleston"-nak nevezték, amely átvette a Chasse-t. A tánciskolák legkedveltebb táncai között tartják számon. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések jellemzik. A tánc az igen gyors, kontrolláltan folyamatos futómozgásokban elevenedik meg. A Quickstep a lépések dinamikájával, elsöprő tempójával valamint a "quick" és "slow" lépések állandó váltakozásával kapja meg szeszélyes elegyét, ám emellett a táncostól nyugodt felsőtesttartást és tiszta lábtechnikát követel meg. Azt mondhatjuk, hogy a Quickstep a legvidámabb és legsziporkázóbb társastánc. Hozzájárult ehhez az is, hogy a II. világháború után alapos stílusváltozáson ment keresztül: kicsi, ritmikus szökellő lépésekkel gazdagodott.

A Quickstep a standard táncversenyek ötödik számaként szerepel, s a közönség köreiben igen nagy népszerűségnek örvend.





Zenéje: rendkívül gyors, vidám, sodró, sziporkázóan virtuóz. Tipikus hangszerei a trombita, harsona és a szaxofon.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 42-52 ütem/perc
versenyeken 52 ütem /perc
(Forrás:Táncok Világa)


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Standard táncok
  2010-08-27 12:17:41, péntek
 
  Slowfox






Maga a Foxtrott eredete a régi Onestepben és Ragben keresendő. A Onestep - mely 1910 körül került át Észak-Amerikából Európába - leegyszerűsített "egylépésmozgásával", valamint változatlan ritmusával Chasse nélküli, mars és haladó jellegű tánc volt. Ezt a táncot gyors 2/4-es ütemben előre, hátra vagy néha oldalirányban, fordulások nélkül féltalpon táncolták. Mint társastánc a Twostepet (polkaszerű, ugrás nélküli) váltotta fel. A Onestep mindenekelőtt Angliában érvényesült, ahol kiszorította a keringőt. Népszerűségét tekintve a Tangóval vetekedett, amely azonban inkább a franciák szakterülete maradt.

1912-ben Angliában teret hódított a Ragtime, a tánczene első modern formája. Ennek következményeként fejlődött ki a Onestepből a Rag, melynek jellegzetessége a hajlított térddel táncolt lépés volt, s ritmusában a szinkópa is előfordult. Az idők előrehaladtával a Ragtime és Onestep zenéjét lassabban játszották, így a tánc lépései is lelassultak. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. Chasse bevezetésére, mellyel kifejlődött a Foxtrott. E tánc megtalálható a világtáncprogramban is.

A Foxtrott a lassú és gyors, előre- és hátralépések Chasseval variált, tetszés szerinti váltakozásából állt. Az angol tánctanárok hamar ráépítették saját stílusukat, s így fejlesztették tovább. Az előrehaladó lépéseket sarokkal indították, így sokkal nagyobb lendület keletkezett tánc közben. 1922 körül találták meg a tánc ma is érvényes formáját, majd 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.





A Slowfox lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. A térdek enyhén nyújtottak, ami azt jelenti, hogy nem feszítettek, hanem flexibilisek és mozgásra készek. A Slowfoxban minden lépés majdnem azonos hosszúságú. A test állandóan haladó mozgásban van. A lábak mozgása folyamatos és a tánc járó jellegét hangsúlyozza. A táncban az emelkedés és az ereszkedés kevésbé kifejezett, hisz egy hosszan elnyújtott hullámmozgást kell láttatni. A test mozgása folyamatos, és váltakozva hol az egyik, hol a másik testoldal lendül kissé előre, mely harmonikus testmozgást, illetve vállvezetést idéz elő. A Slowfox technikailag igényes tánc, ezért a tánciskolákban csak a haladó pároknál kezdik tanítani.

A Slowfox a tágterű, folyamatosan haladó, hullámszerű járómozgásokban nyilvánul meg. A táncot a hanyag eleganciával előadott, hosszan elnyújtott lendületek jellemzik, melyeket gyors fordulatok és meglepő pózok tesznek varázslatossá. A többszörös világbajnok és tréner Karl Breuer találóan írja le a Slowfoxot: "A lábat a táncban egyszerűen oda helyezhetjük, ahová a súly kívánkozik. Egyúttal a legnehezebb standard tánc is, amennyiben sikere döntően azon múlik, hogy ne hasson unalmasnak. Ez csak akkor sikerül, ha nagyon extenzíven táncolják, és zeneileg nagyon intenzíven interpretálják".

A Slowfox a standard táncversenyek nélkülözhetetlen epizódja. Igen sokan kedvelik lassan áradó jellege és szép zenéje miatt.

Zenéje: lassan áradó, tartózkodó, melodikus, szabályos. A tánc eleganciáját a szaxofon, klarinét vagy hegedű emeli ki.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-30 ütem/perc
Versenyen 30 ütem/perc
(Forrás:Táncok Világa)


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Standard táncok
  2010-03-29 12:10:58, hétfő
 
  TANGÓ


A Tangó származása elválaszthatatlan az argentin nép lélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igencsak vitatott. A Tangó elnevezés a "tambor"(dob) szóra vezethető vissza, amely a dél-afrikai feketék dobszóval kísért ünnepét idézi. XIX. század elején Kubában, Uruguayban, Brazíliában is megjelent a kifejezés a szóló és páros tánc jelentésben is.





A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentin Milongából származik. A Tangó Argentinot nevezték a modernizált Tangónak, mely főként Buenos Aires kikötő negyedében, a La Plata nyugati partján terjedt el. Főként hegedű, gitár, fuvola és zongora kísérte. 1870 után a Németországból importált bandoneon - ami egy kromatikus tangóharmonika - kísérte a táncot. A spanyol-argentin mélabúval átitatott Tangó ellentétei a férfias és nőies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális vonásokban mutatkoznak meg.





A Tangó a XX. század kezdetén vált Argentínában társas tánccá. 1907-ben átkerült Európába és mindenekelőtt Párizst bűvölte el, ahol először is a spanyol-argentin lokálokban tűnt fel, majd elismert társas tánccá vált. Az első Tangó versenyt Nizzában rendezték. 1912-ben Tangó-láz tört ki egész Európában, ám mindemellett a táncot "ízléstelen stílusa" miatt támadták is. Főként az egyház volt a tánc ellen, így azt hosszú időre betiltották. Aki ebben az időszakban Tangót táncolt és rajtakapták, azt letartóztatták és elítélték. Az évek múlásával a szigor oldódott és a Tangó visszatért a táncos életbe.

1920-21-ben a dél-amerikai Tangót az angolok megreformálták. Az egyszerűbb verziót tiltakozva fogadták, azonban 1922-ben Londonban rendezett Tangó-konferencián a táncot az angol stílushoz igazították. A szentimentális Tango Argentinot, az eltérő stílusú angol Tangó váltotta fel, melyet rándításszerű mozdulatok (elsősorban a fejé), szenvedélyes előrehaladó mozgások, hirtelen késleltetések és egyértelmű figura lezárások jellemeztek.

Napjainkban kétféle Tangó van jelen a versenyeken. Az egyik az angol stílusú, melyet a standard tánc versenyeken láthatunk, a másik az Argentin Tangó, amely a divat tánc versenyek egyik igen népszerű programja.





A verseny táncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés. Az előrehaladások sarok lépéssel kezdődnek. A térdek végig kissé hajlítottak, a lábak zárásánál sem egyenesednek ki. A lábak helyeződnek és nem csúsznak a talajon, mozgásuk gyors, de kemény hatást nem kelthet. Egyszerű előre és hátra történő haladó lépések - melyeket kissé kanyarodva lehet táncolni - adják a Tangó alap mozgását.

A Tangó a második standard táncként szerepel a versenyeken. Igazi "kakukk tojás" ebben a kategóriában latin eredete miatt. A nagy konferencián 1929-ben szabványosították mai formájára, melyet 1930-tól a németek is átvettek.



Zenei üteme: 2/4-es, de helyesebb lenne 4/8-os ütemre venni, mert minden ütemben két hangsúly van.
Tempó: tudás szint szerint 30-33 ütem/perc lehetséges, versenyen 33 ütem/perc.
Ritmus: lassú-lassú-gyors-gyors-lassú

Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladó mozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.
(Forrás:Táncok Világa)


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Standard táncok
  2010-03-29 11:57:09, hétfő
 
  A legősibb standard tánc a keringő.
A XIX. század tánc életét a keringő mellett a polka és a galopp uralta.
A forradalmi pezsgés a XX. században indult meg.
Az első tánc formák Amerikából kerültek át Európába,
így például a Tangó 1907-ben, a Onestep 1910-ben és a Ragtime 1912-ben.
Az első világ bajnokságot 1909-ben rendezték Párizsban,
majd a másodikat 1910-ben Nizzában, azonban az I. világháború alatt
Franciaországban és Németországban betiltották a táncot.


ANGOLKERINGŐ

Az Angolkeringő a 1920-as években a Bostonból fejlődött ki,
mely a Bécsi keringő utódja volt.
Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulók mellett már az
"egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta.





Az Angolkeringőt származási helye után nevezték el. Már az 1922-es világ bajnokságon táncolták, de magát az elnevezést csak 1929-től használták a versenyeken. A tánc a Boston és a Slowfox stílusában kezdett formálódni. Először inkább előretörekvő tánc volt - "dance of passing feet"-nek nevezték -, majd az idők folyamán a megnövekedett fordulásokból következően az ütem végén zárták a lábakat. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tűntek, s a jobbra ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. Ezt az új tánc formát az angol tánc tanárok dolgozták ki, melyet 1927-ben az Imperial Society is elfogadott.

Az Angolkeringő - melyet lágy, szentimentális zenére táncolnak - ritmikusan lendülő mozdulatai által a legharmonikusabb standard tánccá vált. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó forduló mozgásokban nyilvánul meg, melyek törés mentesen uralják a tánc parkettet.

Az Angolkeringő a versenyeken a standard kategória első táncaként szerepel. Sokan a táncok "király-nőjének" nevezik.





Zenéje: lassan áradó, lágy, harmonikus és szelíd, mely ingaszerűen az ütem első ütését hangsúlyozza. Üteme 3/4-es.
Tempó: tudás szint szerint 29-32 ütem/perc lehetséges, versenyen 30 ütem/perc.
Jellegzetessége: hogy tánc mozgását az extrém magasságok és mélységek jellemzik.
Zenei jellegzetesség: az első ütés zenei hangsúlya egyidejű az új lendület legnagyobb erejével. A második lépésre esik a fordulat fő hangsúlya és ezzel éri el a pár a legerősebb térbeli hatást.
Ritmusa: 1-2-3, 1-2-3 vagy 1-2-3, 4-5-6
(Forrás:Tánc Világa)



HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
Latin-amerikai táncok
  2008-08-07 13:27:07, csütörtök
 
  Jive


A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, melynek többféle, egymással rokonságban álló afroamerikai elődje volt. Ezekhez tartozott a harmincas évek elején a Lindy Hop, Blues és a Swing. Ezt követte a negyvenes évek sikertáncai közül a Boogie-Woogie, a Jitterburg valamint a Bebop, s az ötvenes években hozzájuk kapcsolódott a Rock & Roll. E táncformákra jellemző volt - s még ma is az - a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.

A táncokat az USA-ban honos szabad színes stílusokkal fejlesztették tovább, valamint bővítették a koreográfiákat is. Ezeket a táncokat az amerikai katonák hozták át Európába. A táncban lévő szabad mozgásstílus és az akrobatikus dobások a fiatalság körében gyorsan népszerűvé váltak. A háború utáni időszak uralkodó zenei irányzata a Boogie lett, ám a bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját "szalonképessé" tegyék. Így az angol tánctanárok kialakították - valamivel lassabb zenét használva - az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. A tánc helyhez kötött, a lépések többnyire a Rock (ringó lépések) és a Chasse elemeiből épülnek fel. A Jive egy szembetűnően eleven, fiatalos, tréfás, temperamentumos, ritmusos tánc, melyben a párok lépéseikkel
(Forrás: A tánc világa)






Zenéje: gyors, lendületes, temperamentumos, magávalragadó, gondtalan, életvidám, fiatalos.


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

És emlékeztek a Hafanana zenéjére? Jó lehetett rá rokizni.

Ezek sem rosszak:


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Táncok története  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 2277 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 188
  • e Hét: 963
  • e Hónap: 6001
  • e Év: 135708
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.