|
2/54 oldal
|
Bejegyzések száma: 534
|
|
|
|
2018-07-09 17:25:11, hétfő
|
|
|
Korpos Albert
A szeretet
Magasan a messzi tejút
csillagai felett,
megszületett egy szép napon
a fénylő Szeretet.
Az időknek friss hajnalán
jött a nagyvilágra.
Napsugár ragyogott arcán,
izzott aurája.
Holdsugár szőtte ruháját,
csillagpor hullt rája,
egyszer a Földre lenézett,
s nem volt maradása.
Hátrahagyta csodálatos,
Égi palotáját.
Felvette a földi ember
egyszerű ruháját.
Szelíd üstökösként fénylett,
gyöngyként hullt beszéde.
Önmagát ültette bele
a sivár szívekbe.
De a világ nem állt készen
e nagy ajándékra.
Száműzte a Szeretetet
fel az Égi honba.
Víg angyalok seregében
élhetne gondtalan,
Ha nem nézne le a Földre,
hol háború, s könny van.
Az emberek kivetették,
mégis minket sirat.
Tudja... nélküle nem leszünk
sohasem boldogak.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-07-08 16:52:39, vasárnap
|
|
|
Mihácsi János
A város könnye
lehullott a város könnye,
mint a világoknak özvegye,
odatartok siratóra.
mert fekete gyöngy, mit szedtek,
Krisztus vérző szeméből vettek,
hiába többé nem szól az.
koronája alatt néma,
teste vasszögektől lett vézna,
egy szép égbekiáltó jel.
pedig érettünk jött szólni,
idős hamut fejünkre szórni,
mert a tűz itt már kialudt.
beszélt hát ő a sükettel,
hogy anyjának így született-e,
mert valamit most nem hall meg.
s látott bénát lelkén ülni,
a porba gazdagnak készülni,
alamizsnán így trónolót.
ha érintett, fehér piros
lett, a vizes szapora boros,
mert az ujja is végtelen.
de ő észre sem vette tán,
míg száz csodával nem vádolták,
mert tán maga szülte létét.
a korbácsa is övé volt,
minek ütése oly kövér volt,
hogy emlékezete szakadt.
s a ruhájával együtt meztén,
felcsúszott a Golgota mezsgyén
a kék, szabad levegőre.
lobogó lett, bolond fútta,
a konok szolganépnek jussa,
ki hatalmasan ficereg.
legjobban sírt lent az anyja,
mert egy fia halálát hallja,
s apjának ezt hogy mondja el.
fiút elvették szavától,
s az is bűnös, ki érte gyászol,
s üdvéért senki se halna.
hozzásietek tartani,
hulló könnyek helyett szavalni,
tán nem késő holnap reggel.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-07-05 17:56:25, csütörtök
|
|
|
Tabi Gergely
Nyolcadik pecsét
Gyászruhába öltözött az ég,
Morajló gyermekével taszítva
Feledésbe az ezüst Holdat.
Ahogy fakó lován vágtatva
Érkezett a városba, sápadt,
Hallgatag, komor lovag.
Mögötte köd sziszeg,
Oltva parazsat és életet,
Duzzad, táncol s nevet.
Ahogy fakó lován vágtatva
Holt közönnyel táplálja
Hallgatag, komor lovag.
Ám túl sustorgó ködön,
Túl sötétség páncélján,
Pengő, érces, durva
Dallam száll az éjen át.
És fakó lován vágtatva
Követi szirén hangját
Hallgatag, komor lovag.
Ülő alak, dallam ura,
Fényes csillag, kelő hajnal,
Könnye sója arcát mossa,
Ahogy fakó lovát száron fogva
Éhes köddel burkolva áll
Hallgatag, komor lovag.
Hajnalcsillag, dallam ura!
Fényes csillag, Atyám fia!
Könnyed árja utam állja.
S fakó lovát táncoltatva
Éhes ködtől marcangolva áll
Hallgatag, komor lovag.
Hajnalcsillag, ülő alak
Pengeti csak tovább dalát.
Kezével int, hangja metsző,
S fakó lovát hátrahagyva,
Mellé ülve némán figyel
Hallgatag, komor lovag.
"Könyv nyílik, és pecsét szakad,
Fehér vér mos sötét falat.
Első, ki jő, csak szánt,
Nem arat, magot vet íjától
Gyűlölet s indulat.
Nyila tép, s bent ragad,
Mérge a gőg, szakálla tenmagad."
Hajnalcsillag, Isten fia!
Álnok fattyú, férges alma!
Ki magasra tör, a mélybe vész.
Romlott alap, dől az egész.
Italuk a kárhozat, kenyerük a bűn.
Parancsára mindenki elenyész!
Hajnalcsillag, ülő alak,
Pengeti csak tovább dalát.
S az éj remeg, szél sikoltó
Fergeteg, mikor húrjába csap.
Ég megremeg, gyomra nyílik,
S köd sikolt a romok felett.
"Könyv nyílik, és pecsét szakad,
Tűz s pallos gyúr emberből vadat.
Jő a második, vér ömlik, rengeteg,
Bél omlik, és térd remeg,
Árvák testét zabálják varjak,
Sírba dobva végzik mind,
Özvegyek és büszke sarjak."
Lucifer, hisz' ez volt vágyad!
Minden ember beteg állat.
Eltévelygett kóbor lények.
Kiveszett belőlük a lényeg.
Voltak nyáj, s lettek pásztorok.
Veszettebbek, mint a farkasok.
Hajnalcsillag, ülő alak
Pengeti csak tovább dalát.
S megkondul az Ég harangja,
Éhes villám testét falja,
Meszet hánynak házfalak,
Büszkén zengik dőltükben,
Bennük még mennyi maradt.
"Könyv nyílik, és pecsét szakad,
Bormámor és finom falat,
Mind a lovas mérlegén akad.
S lesz gazdagból szegény,
Sorvadt halott végül.
Vagy farkasa, farkasnak...
Agyara emberhúsnak feszül."
Hajnalcsillag, síró bolond!
Hitted, hagyja befejezni
Szobrod, magad képmását?
Húsból és csontból faragott
Dacos tükrödet, miben magadat
Kényedre illegetheted?
Hajnalcsillag, ülő alak,
Szemében könny,
Szívében harag.
Csak pengeti tovább lantját.
Ujja tervez, húrba harap,
Terve tudja, diadalt arat.
"Könyv nyílik, és pecsét szakad,
Eleresztik az utolsó vadat.
Ló vágtat, s köd sikít,
Kardja halkan megszabadít.
Három vet, s Ő arat.
Ember átka, Ura papja!
Mennyek seregének fekete bajnoka!"
Hajnalcsillag, kúszó kígyó!
Szavad méreg, sebbe maró!
Ám legyen, halj e helyen.
Vétkes vétkesének kezét mosná,
Isten keze zúzza tested porrá!
Akarata tűzi fejed most karóra.
S szél sziszeg, majd köd kacag.
Kasza suhan, hús hasad.
Ég remeg, fény fakad.
Fakó lován oszt halált tovább
Nevető kaszával, éhes köddel nyomában
Hallgatag, komor lovag.
"Vér folyik, és pecsét szakad,
Ég megremeg, Föld felhasad.
Halott a Herceg, ki vérében bűn rohant.
Vele halt a bűn, mi az emberben fogant.
Embernek Jézusa, lantja lett keresztje,
Feltámasztva, ki élt, s ki halott,
Örök tűzbe száműzve Urat s papot."
Szél kacag és köd sziszeg,
Hús hasad, majd talpra áll,
Lantot ragad, dalba vág.
Fényt fakaszt, az éj megreped,
Falak közül törnek elő
Sápatag szellemek.
Nap ragyog, és Hold világlik,
Fű sarjad, hol az ég villámlik.
Föld nyaldossa víznek partját,
Tűz oltja víznek emésztő haragját.
Elmosva örökre urat és szolgát.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-07-04 17:54:33, szerda
|
|
|
Oláh Szabina
Életem...
Gondolj csak bármit Te is, amit szeretnél,
Ha nem tetszem, csak told tovább a cangát, hidd el, nem érdekel.
Megszoktam már ezerszer,
Hogy aki számít, az elengedi a kezem,
De ezt Te is visszakapod majd legalább egyszer.
A hit és a szeretet kardjával álltam a harcba,
De Isten segítségével biztos nem fulladok kudarcba!
Reméltem is már sokszor, és remélni is fogom,
Hogy az életem lelki társát megtalálom.
Az élet taszított néha olyan lelki kudarcba, mely a mélybe lelökött,
De Jézus, barátok, a család, mindvégig mellettem.
Kísértek az utamon, én ezt köszönöm Nektek.
Kik olvastok, talán inspirálnak olykor soraim,
Én írok addig, míg fent állnak tollaim.
Ezerszer mondtam már, ne adjátok fel soha,
Ha hisztek, boldogok lehettek, legyen az élet bármily.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-07-02 18:18:43, hétfő
|
|
|
Tímár Ildikó
Elsőáldozás
Remegve ültem a templomi padban,
Csak az járt fejemben, hogy eljött a nagy nap:
Annyi évig éheztem, lélekben koldus voltam,
Életem értelmét eddig nem találtam.
Ma végre itt vagyok, s eljön az Úr hozzám,
Ő, kinek testét kegyetlen megkínozták,
Ő, ki vérét ontotta értem a keresztfán,
Ki bűneim ellenére szeretettel ölel át.
Ott álltam már az Irgalmas Úr előtt,
Féltem, mégis vágytam rá, hogy eljöjjön.
Kenyér - és borszínben meglátogatott,
Ő, aki nekem mindent megbocsátott.
2015. november 24.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-07-01 17:41:22, vasárnap
|
|
|
Szalai Péter
Feltámadásra várva
Kicsit megszaporodtak a nemek,
és a nem szabadok az életemben.
Ne szeress, mert megbánod! Legyek
más, mint ami vagyok! Egyetlenem
már egyre több volt és egyik sem...
Még gondolatban sem, hiszen vége,
és ha vége lesz egyszer, el sem kezdem
inkább többé. Vágyaimnak nincs része
sorsom alakításában, és kívánni,
netán képzelni se merjek! Képtelenül
képzelgek. Mint ködös álom, olyan átvészelni
most a nappalt, éjszaka meg szenvtelenül
játszom el, hogy ma is éltem valahol,
legbelül talán, vagy egy lehetséges
világ markában. Majd csak alakul
valahogy. Valami mindig lesz.
De minél több a nem, annál kevésbé
érzem, hogy élek. Egyre szűkebb
börtön ez a komfort-zóna. Fény (, az Istené)
egyre neonosabban világlik meg.
Egyre művibb a kinti világ már,
és egyre reálisabbak az álmok.
Leledzek, még létezek, talán vár
a túlparton már, az angyalok
bódító, bor-mámoros serege.
De énekük vész-trombitaszó,
hangjuk érces, csendül a refrénre,
mint kard, hogy igent mondani, az lenne jó.
Habár szétesett minden, s megromolt
lelkemet követve testem is,
még csak jel ez, nem koporsót
szegeznek, csak a rest is
kétszer fárad, én kétszer halok
meg minden feltámadás előtt, hiszen
olyan kényelmesek a barlangok,
és a köveket nincs, ki eltolja helyettem.
...hacsak nem maga az Isten
a barlang,
és én volnék a kő
lelkem teteme előtt...
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-06-29 18:26:41, péntek
|
|
|
Marton Paul
Isten házában jártam
Lelkek zizzentek a hideg csendben,
kopott padok szögletéből lestem,
hogy elcsenjem bársonyok suhogását,
dicső örömök harsogó káprázatát.
Szívek tornyosulnak jövő imádatán,
legyen pokol vagy menny talán,
zsigerekben fogant szentek áldásával,
bús fohászt mormolva, remegő ajakkal.
Szellemek melengetik szavak fuvallatát,
fent megtelítik az aranykupolát,
benne a Mindenség, hol akkordok vigadoznak,
s hívó szóra közénk szállnak a Hatalmasak.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-06-26 18:15:25, kedd
|
|
|
Fekete Ágnes
Vágyakozás a tisztaságra
Zsarnokok vagyunk mind e zsarnok világban,
Nincs már valódi kincs lelkünk birtokában.
Szívünk fekete éj, sötét, mint a korom,
Egy a gyermek s a vén, legbelül mind gonosz.
Mert ott voltunk a Kertben, ettünk a fáról,
Engedtünk a bűnnek csalfa sóvárgásból.
S ott voltunk a Keresztnél, hol értünk halt meg,
Ki szenvedett a bűneinkért bűntelen.
Oh, mondd, milyen áldozatra vársz még, Nagy Világ,
Hogy ajkadról ne káromlást zengj, hanem imát?
Mi kell, hogy a gyengébbet ne tedd rabszolgává,
Hanem helyette fogadd hű barátoddá?
Ember embert öl, s diadalittas mosoly
Terül el arcán, míg közelít a pokol,
Mámoros nevetéssel örömtáncot jár,
Mert bolond az ember, szerelme a Halál.
Ember, nem késő, csak engedd el a Halált!
Ha behódolsz neki, kergeted a magányt,
És az örök tél birodalmát keresed,
Hol már nincs többé szeretet, élet, Isten.
Ha a vak, vad világ térdre is kényszerít,
Teremtőd akkor is felemel, meggyógyít,
S csak bánd meg, hogy bűnöd megbocsáttasson,
Krisztus a kereszten Téged is megváltott.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-06-24 18:07:13, vasárnap
|
|
|
Dan Ibolya Csillag
Boldogság...
Az álmok felhők szárnyain szállnak,
Repülnek mennybe, mint bármelyik képzelet.
Tiszta kék égen szép vágyaim szaladnak.
A boldogság sugárzik, égbe fölvezet.
Távolról a szeretet trónján látom
Jézust, kitárt karokkal vár rám.
Boldog vagyok, mikor megtalálom,
Dicsőségében örökre bámulnám.
Ő felölel, az isteni szeretettel önt bizalmat.
Nem félek, már minden véget ért.
A szenvedések és minden bűntudat
Eltűntek Isten szeretetbe, és örömbe kísért.
Elbűvölően nézem, hogy Szent Vérével
Átalakítja lényem, és élek hit szabadságban.
Most már értem, hogy éljek szent szövetséggel,
Mert érdemes élni hit által, boldogságban.
A lélek felemelkedik lángoló szeretetben,
Tudván, hogy az emberi életnek értéke van.
A nap teljes boldogsággal, őszinteségben
Lesz bimbózó remény, hit biztatásban.
Csodálatos az, amit művel a bűnbánat,
És gyönyörű álom az üdvösség.
Nagy öröm megkapni hit ruhámat,
Szent áldozatban szeretet bölcsesség.
Az Isten arca ragyog fényesen,
És a csillagok ezrei sápadnak bölcsen.
Jézus hangja halkan mondja nekem:
- Gyere, lányom! Én döbbenten nézem.
Nem merek mozdulni! Ő szentséges!
Azonban a szívem félelemmel követi.
Én vagyok a földön a bűnös, tényleges.
Isten szeretetét szívem hit alatt megérti.
Az arca vonz, hozzáhúz mágnes erején,
Megérintsem Őt, óvatosan nyújtom kezem.
Ott van mellettem, sejtem, ül az ágy szélén,
Kialszanak szenvedések, boldogság az érzésem.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2018-06-23 18:19:38, szombat
|
|
|
Horváth Mária
Égből jöttek
Fekszem az ágyamban, nyugodtan pihenve,
sokféle gondolat motoszkál fejembe`.
Karácsony ünnepét érzem a lelkemben,
valaki elsuhant hirtelen mellettem.
Meglepődve látom. megjött őrangyalom,
hegedű hangjára, eme csodás napon.
Repülő szárnyakkal, vakító nagy fénnyel,
angyalok a földön landolnak ezrével.
Óriás szárnyaik aranylón fénylenek,
lábaik nyomában csillagok születnek.
Ma mindenki megleli az őrangyalát,
megdobban a szíve, amint reá talál.
Szólnak a harangok szerte a világba`,
megszületett Jézus, a szegények királya.
Boldogan ünneplik, pásztorok köszöntik.
Csodálattal figyelik azok is, kik nem hiszik.
Betlehem városban, rongyos ruhácskában,
fényességgel ragyog, istállónak a jászlában.
Isten! - ki a hitét hozta, békét az embernek.
Jézus szeretetét, reményt, mindenkinek.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
2/54 oldal
|
Bejegyzések száma: 534
|
|
|
|
2018. December
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
435 db bejegyzés |
e év: |
4440 db bejegyzés |
Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 452
- e Hét: 2402
- e Hónap: 11288
- e Év: 104993
|
|
|