|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2018-05-09 09:11:16, szerda
|
| |
| |
Az elmúlt néhány évtizedben beírta nevét a helytörténet kutatásába Imre, aki május elején elhunyt. Sok írásának voltam megjelentetője, sokat beszélgettünk, s sajnálattal láttam rajta a betegség elhatalmasodását. Úgy húsz éve még csak a közelállók tudtak autizmusáról, s hogy egyre gyakrabban kezelik, aztán ahogyan a levéltárba tették - a múzeumból elbocsátották, majd visszaperelte magát - egyre ritkábban mutatkozott. Ha találkoztunk, mindig újabb és újabb témáról beszélt, s hogy jelentessem meg a szél-járásban Az első világháborús névsort is tőle kaptam négy éve, s azt az ötletet is, hogy addig kell szóvá tenni az emléktábla hiányát, amíg már a szégyen miatt is lép a város.
Nem érte meg az avatást, az I. világháborús obeliszk felújítását.
Lehet, hogy ő gépelte el a Hír14-ben is szóvátett nevet?
Nem tudható. De hiába szóltam s írtam Lebó Ferinek, az említett név hibásan szerepel a táblán. Nem volt már rá idő?
Sajnálom Imrét, s sajnálom a várost, hogy gyorsan veszti értékeit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-07 11:49:15, hétfő
|
| |
| |
Nehezen hiszem el, még akkor is, ha tudtam, beteg volt. A lelkesedés, a tenni akarás szobrát róla lehetett volna megmintázni. Talán három évtizede ismertem, Somorján szervezett nekem találkozót is, sok közös ügyünk volt, Óvárt szerette.
Utoljára tavasz ősszel a Kufstein konferencián találkoztunk, vele és Duray Miklóssal ebédeltünk. Becsültem, szerettem. Szedi Istenke össze az értékes embereket, hullanak közülünk, s csak remélem, hogy az utánunk következők között is lesznek Erzsikék. Hinni már nehezebb benne.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-05 08:22:14, szombat
|
| |
| |
Két éve jelent meg versem a Hitelben és a Magyar Naplóban. Mindkét lapot szeretem, színvonalas folyóirat mindkettő. A Hitelt Csoóri alapította, s sokáig Nagy Gáspárnak küldtem oda verset, majd Döbrenteinek. Most Falusi Mártonnak. A Magyar Napló az Irószövetség lapja, Oláh János szerkesztette haláláig. Többször jelentem meg benne. Most két év után ismét küldtem ez utóbbinak is, pontosabban Jánosi Zoltán főszerkesztőnek. Ugyanolyan kedvesen reagált, mint a Hiteltől Marci. Az hiszem, nem tolakodás két évente jelentkezni.
Máshova nem küldök, nem szeretnék mindenáron megjelenni.
A vers ünnep, nem kell hétköznappá silányítani. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-04 05:37:03, péntek
|
| |
| |
Az elmúlt két évben megváltozott Mosonmagyaróvár képe. (Most a külsőről beszélek). Valójában fölrobbant a város, látványosan válik a kisvárosból közepes méretűvé. Logikus. A tudatos fejlesztés fogalmát most félresöpörhetjük: olyan háromszög közepén vagyunk, metszéspontban, ahol a fejlődés robbanásszerű, pénzt, embert vonz ez ide.
Az építkezések és a hihetetlenül megnövekedett forgalom csak az egyik látványos jele ennek a fejlődésnek. (Használjuk ezt a pozitív fogalmat a nem feltétlenül pozitív dolgokra is.)
A várost ma úgy ötvenezren lakják. S magáénak múltjával együtt ennek fele sem vallja. Lakóhelynek, szállóhelynek, bizonyára többen. Meg kiaknázható területnek.
Szellemileg is újra kellene építeni a várost. Azt a várost, amely rengeteg szellemi értéket termel. Amelyet - néha úgy tűnik - a szellemtelenség próbál uralni, egyre kevesebb sikerrel.
Az újraépítést a fiataloknak kell elvégezni, a mi tapasztalatainkat is felhasználva. Ez ma pokolian nehéznek látszik. De nem lehetetlen.
Hogy miért Befagyott emlékezet?
A kilencvenes éveket látom, s talán az ezredforduló első évtizedének felét, egy szellemi aranykor kezdetének. Tucatnyi - csillogó szemű - ember végezte sokszor térítés nélkül az építés munkáját.
Aztán a teret kitöltötte az új kor új "illatú" levegője, s a beszéd szöveggé silányult, az egyéniségek szolgává, vagy visszahúzódóvá "nemesültek".
Nos az akkor beszögelt ablakokat kell feltépni, s hadd áramoljon be a friss levegő. Az emlékezés és az alapokhoz való visszatérés az új remény kezdete lehetne. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-03 05:29:20, csütörtök
|
| |
| |
Ma a harmadik adag Mosonmagyaróvár könyvet hozom el Győrből. Azért részletekben, mert az összes kb. 1000 kiló. Örülök megjelenésének, s hogy segíthettem benne kiadómmal, tudásommal. Jó látni, hogy a könyv, ahogyan kinéz, az én szemem. De köszönet a szerzőknek, főként Tuba Lacinak, aki szintén sok munkát feccölt bele. Reménytelen időkben is. S persze mögöttünk ott volt Pista, aki azt mondta ősszel, hogy kezd el, az anyagiakat biztosítom. Nekem az ő szava aranyfedezet.
Jó értelmes munkát végezni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-02 06:19:19, szerda
|
| |
| |
Jó volt a hosszú hétvége. A kert lélegzik, nekem minden tagom fáj. Május elseje után másodika jön, egy ilyen "punnyadt" ünnep mire is való másra, mint gyönyörködni a természet élni akarásában. És tanulni. Varga Gyurinál jártunk tegnap, beszélgettünk, iszogattunk. Szép volt az ő kertje is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2018. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
17 db bejegyzés |
| e év: |
189 db bejegyzés |
| Összes: |
3564 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1385
- e Hét: 2986
- e Hónap: 12949
- e Év: 57922
|
|
|
Offline
