|
 2/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 149
|
|
|
|
|
|
2018-10-08 21:15:36, hétfő
|
| |
| |
A remény madara
Madarat fogtam kalitkába tettem,
Gyönyörű énekében örömömet leltem.
Haldokolni kezdett, hiába etettem,
A kalitka aljáról, a kezembe vettem.
Meg-meg simogattam, nógattam kedvesen,
Hiába volt minden, csak pihent csendesen.
Lehunyta szemeit, meg- meg remegett,
Annyira féltettem, a szívem reszketett.
Éreztem kis szívét, ahogyan dobogott,
Halkulni kezdett, s a lelkem zokogott.
Lehunytam szemeim, féltettem könnyemet,
A madárra hullott, éledezni kezdett.
Kitárta szárnyait, de még néma volt,
Tudtam, hogy él, a szíve úgy dobolt.
Élned kell madaram, suttogtam halkan,
Mikor haldokoltál, én majd; meghaltam.
Szívembe zártam, ott jobban őrzöm,
Ott ő vigyáz, nehogy a szívem összetörjön.
A remény madara volt, már tudom jól,
Addig él ő is, míg az én szívem dobol.
/szerzője számomra ismeretlen/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-07 17:23:38, vasárnap
|
| |
| |
Rajki Miklós:
Látni
Úgy szeretném felkutatni,
Körbevinni, megmutatni
Mindent, ami szép,
Miben szíved-lelked gyönyörködnék.
Annyi szép van.
Annyi kis csoda.
Nézz ide, nézz oda,
Mi minden, mi szépnek otthona.
Egy bokor, vagy egy kis virág.
A fa, a fán meg egy ág.
Az ágon az éneklő madár.
Messze nézve, a végtelen határ.
Torony, mi a keresztet hordozza,
Harang, mi épp a delet harangozza.
Ember, ki megpihen,
Gyermek, ki hófehér, szívében-lelkében.
Ott egy pár, csókba forrva.
Eggyé váltan, boldog álmodozva.
Folyó, mi alattad folyik el,
Sirály, mi sikoltva ér vizet.
Vízen a híd, mi átvezet,
Kedvesed, ki fogja a kezedet.
Szellő, mi estefelé simogat,
Az éjszaka, mi szétválaszt napokat.
Ugye mennyi a szép?
Csak látni kell,
S magunkkal
Szívünkben vinni el.
Úgy szeretném megmutatni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-05 00:01:40, péntek
|
| |
| |
Csányi Krisztina: RAJZOLJ NEKEM...
Rajzolj nekem, kérlek,
hegyeket, völgyeket és rétet,
nyíló virágokat, hajló füvet,
hadd simogassa meg lelkemet
ahogyan néha párás hajnalon
sziromillatú szellő az ablakon
lebbenti a függönyöket,
mint pihe-puha lélegzet...
Rajzolj nekem, kérlek,
tükrös tavat, zúgó erdőt - szépet,
kanyargós utakat, tábortüzet,
hadd szaladjak arra, mint
valaha régen, fiatalon, szépen
tűlevéllel bélelt sziklaszélen
botladozva, kacagva, nem bánva,
hogy hajamat a szél összekócolja...
Rajzolj nekem, kérlek, Napot és Holdat,
s aztán még Csillagokat - sokat, sokat!
Legyen akár világos, akár sötét,
hadd lássam meg mindennek értelmét!
A Napomét, mely felkelt már rég,
a Holdamét, ki nem felelt még
soha szebben, ha kértem, mint
akkor, ha éppen nem kérdeztem...
Rajzolj nekem, kérlek, házat és kertet,
ne felejtsd ki belőle a szorgos kezet,
ki abból mesebeli kastélyt varázsol,
nem mással, mint szeretettel, hittel,
mert egy ház nem attól lesz szép - hidd el -,
hogy telis-tele van értékkel és pénzzel,
csupán csak attól, ha megtelik érzéssel,
s ezt mindet megfoghatod a kezeddel...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 23:51:35, csütörtök
|
| |
| |
Szita Zoltán: CSAK EGY NAPRA...
Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 09:06:14, csütörtök
|
| |
| |
M. Kovács Roni:
Csak reménykedek
"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,"
Tönkre tett a váltó
Durva és kemény
Ez elsöprő másság
Csak ezt tudhatom
Gazdasági válság
Levét ihatom
Bank negatívizmus
Csökkent fogyasztás
Hitel-igény luxus
Termék fagyasztás
Gazdasági növekedés
Rükverc felé vált
Mert a tőzsde - törekedés -
Mérték alá szált
Munka nélkül grant koldulók
Száma rengeteg
Fejük felett tornyosuló
Számla fergeteg
Visszamegyek szüleim már
Veletek leszek
Megérdemelt jólét immár
Alszok és eszek
- talán borsószemnyit -
Lustán ténykedek
S nem tehetek semmit
Csak reménykedek.
Folytassa pályázat - Az idézet Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című verséből származik
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-04 08:33:26, csütörtök
|
| |
| |
Halász István -
Víg pillangó szárnyal
Víg pillangó szárnyal virágról virágra,
és onnan a harsogó, zöld lombos ágra,
a dús lombú ágról a szép világra!
Röpköd vígan! Száll virágról virágra!
Határtalan a lepke szabadságvágya!
Miért éppen Ő ne vágyódna a szabadságra?
Budafok, 1995. július 30. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-03 11:43:57, szerda
|
| |
| |
JeepCKing: NE ADD FEL!
/Valós név Medve Zsolt/
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-30 16:10:39, vasárnap
|
| |
| |
Móra Ferenc: A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-25 17:38:58, kedd
|
| |
| |
Virág Ildikó: FényLelkem...
Lelkem! Ébredj a hosszú álomból,
Vezess ki engem ebből a káoszból,
Azt hittem az élet megtagadott engem,
Amikor mint földi ember megsemmisültem.
Lelkem! Ébredj a kétségekből fel,
A sok fájdalom, nagy erővel ruházott fel,
Mert a szeretetet nem tudták elvenni tőled,
Hogy is vehetnék el azt ami Atyai Örökséged!
Lelkem! Ébredj most az illúziókból fel,
Hisz az álomból mindenképp ébredni kell,
A fényből jöttél ide, és itt mindent felejteni kell,
De ha a fény tűze új életre kel, a tűz fénye ébred fel.
Lelkem! A felejtés fátylát tépjed most el,
Fény Családod fényében sosem tévedsz el,
Benned rejlik minden erő, amire emlékezni kell,
És az erőtlenséget, kétségeket gyorsan engedd el.
Lelkem! Fény voltál, vagy és leszel,
Kérlek súgd, hogy ezt sosem felejted el,
Mert ha ezt elfelejted, újra megsebeznek,
A sötét árnyak félelmekkel ismét átölelnek.
Lelkem! Ha rabláncod porba hull,
A Fény ereje felszabadul, s megújul,
A sötétség fátyla szertefoszlik feletted,
S ezzel szabadságod végleg visszanyerted.
Lelkem! Feladattal érkeztél, tudod,
Utad bármily nehéz el nem hagyhatod,
De ha utadon a Fénnyel szemben haladsz,
Az árnyék örökkön örökké, mögötted marad.
Lelkem! Megszületni az élet csodája,
A Fény Szeretetének csodálatos kiáradása,
Most az újjászületéseddel megtapasztalhatod,
Eggyé válni az Eggyel, mily magasztos célt hordoz.
Lelkem! A mag titkát tárd most fel,
A Virágnak szirmait immár bontani kell,
A Hajnali Nap adjon hozzá Fényt és Életet,
Mert így a sötétségben is szórhatod fényedet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-24 17:33:32, hétfő
|
| |
| |
Lovászy Károly: Anyám én nem ilyen lovat akartam
Lovat akartam gyermekkoromban,
Csak kérni kellett s hozták már nyomban.
Alighogy kértem, már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Később, mikor néhány év eltellett,
Nekem megint csak lovacska kellett,
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró,
De ez sem kellett, mert fából való.
És én megint sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Nagy sokára, mikor férfi lettem
S a lovakat már el is felejtettem,
Akkor egy aranyos kocsival óh,
Kapunkba állott négy igazi ló.
És én a kapuba szaladtam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam.
Anyámért jöttek, kit úgy szerettem
És én ekkor újra gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda óh,
Milyen szép ez a négy fekete ló!
Aztán újra sírva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 149
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
188 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1637
- e Hét: 3308
- e Hónap: 13661
- e Év: 72914
|
|
|
Offline
