|
 2/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
|
|
2018-10-25 19:32:50, csütörtök
|
| |
| |
Édesanyám emlékére - Köszönet a versért!!!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária:
Anyám
Most simogat a kezed,
a dolgos, drága kéz.
Szemed, a szigorú most
újra jóságosan néz.
Szádból hullanak halkan
a gyengéd szavak:
melegek, lágyak, kedvesek,
mint nyári napsugarak.
Most érzem: itt vagy közel.
Bár eltakar a messzeség,
szelíd arcod kirajzolja
mégis nekem a fényes ég.
S én felejtem, hogy voltál:
szigorú, fáradt, ideges;
felejtem, hogy ütésre is
emelted néha kezedet.
Most csak azt érzem:
itt vagy és szeretsz nagyon,
érzem, hogy itt maradtak
áldott csókjaid arcomon,
érzem, hogy adósod vagyok,
adósod mindig csak neked,
érzem, hogy letörlöd most is
szemeimről a könnyeket!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-19 00:21:04, péntek
|
| |
| |
Pécsi Ágnes -
TUDOD ANYA
Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.
Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.
Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.
Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 17:40:22, péntek
|
| |
| |
Anyám volt a mindenem.
Világra hozott egy olyan éjjelen, amikor nem nekem kellett volna érkeznem.
Szerettem őt, ahogy gyermek csak szerethet őszintén, egyszerűen.
Csodáltam szavait, erejét, karjait.
S arra vágytam, hogy öleljen át,
úgy igazán szorosan-széttéphetetlenül: ahogy szülője a gyermekét.
Mondjon szépet, dicsérjen-szidjon-szeressen.
Féltsen.
Vigyázzon rám, mesélje el, hogy lehetek boldog.
Nem ölelt, nem mondott, helyette pofont adott.
Tiszteltem őt, etetett, dolgozott, ha beteg voltam ápolt és közben morgott,
hogy nem tud munkába menni, miattam.
Pedig nem okoztam neki túl sok gondot, még betegen sem.
Felépítettem egy külön világot.
S ő ezt hagyta.
Pedig azt akartam vegyél észre Anya!
Lázadtam.
Verseket írtam, Neked is, s Te el sem olvastad.
Ellenkeztem, s közben észrevétlen-gyorsan felnőttem. Túl gyorsan.
Vissza, visszatértem Hozzád.
Újra és újra vártam a csodát, s elképzeltem milyen érzés lesz majd,
amikor végre megölelsz.
Kérdeztelek, alázattal, türelmesen.
S nem azt a választ adtad, amire vártam.
Messzire mentem, túl messzire talán, s akkor sem szóltál hozzám.
Megtanultam magamtól amit Tőled kellett volna Anyám!
Mikor anya lettem, nem fogtad a kezem, egyszer sem.
Büntettél. Miért bántasz Anya?
A gyerekeimben Te is ott vagy! Eldobtál százszor, de én akkor is visszatértem.
Hozzád húzott gyermeki szívem.
Gondoztalak, melletted voltam, kezedet fogtam.
Vártam rád: órákat, napokat, éveket sírtam át árván.
Láttalak amikor kitoltak, a
rettegett műtét után, ott voltam, sírtam-aggódtam.
Anya nem halhatsz meg!
Gyerek vagyok még, kellesz nekem! Fel kell nevelned!
Azt akartam gyógyulj meg!
S Te leküzdötted a rákot.Túlélted, s úgy hiszem azért, mert én végig ott voltam
melletted.
Te voltál a harmadik, a hajad sem hullott el. Szép lettél újra, egészséges.
Mégsem szeretsz Anya! Miért nem szeretsz Anya!? Már nem haragszom.
Elfogadom.
Ma sírhatnál helyettem, de tudom, hogy nem fogsz ejteni egyetlen könnycseppet sem.
/ismeretlen/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-21 23:41:53, péntek
|
| |
| |
Szabados István:
Anyám emlékére
Közelgő születésem hajnalán,
a méhedbe hordtál jó Anyám.
Vállaltál értem szenvedést, igát,
most is érzem szíved ritmusát.
Könnyezve dolgoztál, értem éltél,
miért sírsz? Kérdésemre nem feleltél.
Beteg voltam, ültél az ágyam felett.
Homlokomra tetted a fáradt kezed.
Még látom léptei kecses ritmusát,
hogy teregeti a kötélre a ruhát.
Mint egy angyal száguldott a térben,
dús fekete haja hullámzott a szélben.
Virág, melyen harmat csepp ragyog,
hiányod érzem, a szívem felzokog.
Mit adhatok, megállítanám az időt,
a karomba sírva hoznám vissza őt.
Ő volt a legjobb, nincs jobb a világon,
sajnos régen elmúlt, ez az édes álom.
Ajándékba adta Őt nekem, ez az élet,
sohasem feledlek, Édesanyám, téged.
2010. április
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-21 09:05:37, péntek
|
| |
| |
Várnai Zseni:
Csendes éj...
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet...
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám... Anyám... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-11 20:39:12, kedd
|
| |
| |
Osváth Erzsébet: Meséltél, meséltél
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 129
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
188 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 864
- e Hét: 2535
- e Hónap: 12888
- e Év: 72141
|
|
|
Offline
