|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2019-03-15 20:19:13, péntek
|
| |
| |
1849 augusztusa
Petőfi a csata előtt
mint egy elejtett zsíroskenyér olyan
ez az augusztusi reggel
tele a lélek köddel
Világos
másnapos félszáraz lángos
hazát elveszíteni való napra virrad
a nem messze lapuló város
hol van már a forradalmas
tűzben lángban álló Pest-Buda?
Kihűlt húsleves savanykás illata
érződik mindenütt
s a romlás rossz szaga
szegény Erdély mi lesz így veled?
muszka világ!
mi lesz nélkülünk veled kik meghalunk
érted: Magyarország?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-14 05:57:06, csütörtök
|
| |
| |
Tegnap minden kerti munka elmaradt, jeges szél fújt. Vacak idő. Rajkán és Kilitin voltam a hivatalban, s Varga Gyurinál Szigetben.
Aztán készültem az esti darnózseli ünnepsége. Szép volt, szerintem jól beszéltem.
Nem aludtam túl jól, sokféle dolgot kell megoldanom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-12 18:11:32, kedd
|
| |
| |
Jó volt tegnap együtt. Ma viszont itthon voltam. Ablakosok cserélték ki a konyha egyik ablakát, a többit már tavaly kicseréltettük. Nem olcsó dolog, de a fiúk jó munkát végeztek. Aztán gyorsan összeraktam az ebédet, a maradék húsleveshez főztem spagettit, erős paradicsomszósz, sajt került rá, és olajbogyó. Aztán kicsit metszettem a kert fáit, majd miután megjött Zsóka, elmentem bevásárolni. Azután a dughagymát kapáltam meg, szép erős már, igaz ősszel ültettem. Majd borsót vetettem, s az egyik zsák kánahagymát elültettem a terasz mellé. Ott nagy rehabilitáció kell, a terasz felújításakor összejárták a legények. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-11 06:20:28, hétfő
|
| |
| |
Régi barátság ápolása, a kemény csapat. Csak szegény Kapui Feri hiányzik, de majd emlékezünk rá egy pohárkával. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-09 05:56:08, szombat
|
| |
| |
Szemközt velünk az erdősáv olyan, mintha hó hullott volna. Rengeteg a hóvirág. Mióta itt élünk, nem szedtem, elég csak kinézni az ablakon. Szebb odakint. Jó tíz éve bejött a kertbe, de onnét aztán eltűnt. Gondolok rá, hogy földlabdásan bemenekítek néhány szálat a terasz melletti ágyásba. S aztán úgyis elszaporodik. Persze védett növényke,valóban ipari méretben nem kellene aratni, s árulni. De a teljes tiltásnak nem vagyok híve.
Igaz, nem szeretnék embercsordát látni a hóvirágos erdősávomban.
Én gyerekkoromban a csáfordi erdőt jártam, s tőzikét szedtünk. Csodálatos virág, és nagyon kevés helyen található. Annak szedése is tiltott, s ezzel teljesen egyet tudok érteni, ha a kilencvenes évek elejére gondolok.
Az embert is védetté kellene nyilvánítani, igaz, ahogyan körülnézek, nem biztos, hogy érdemes. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-07 20:08:23, csütörtök
|
| |
| |
Kondor Katalin : Zsákutcák..
Mi a baj azzal, ha megjelenítünk két embert, akikkel vitázni sosem lehetett? Akiktől észérveket nem, csak hagymázas elképzeléseket hallottunk olyasmikről, amiket ránk akarnak erőltetni
Kondor Katalin - 2019.03.07. 00:44
Olvasom, hogy a baden-württembergi zöld miniszterelnök azért mondta le a magyar külügyminiszterrel tervezett találkozóját, mert a magyar kormány Európa-ellenes plakátokat ragasztott ki. Zsákutcába futott, tisztelt Kretschmann úr!
Képeket kaptam a minapi bécsi Operabálról, ahol a férfinő vagy nőférfi Conchita Wurst vezető politikusok és a közszolgálati sajtó munkatársai társaságában díszeleg, immár kopaszra nyírt fejjel, szakállasan, meglehetősen merész női estélyiben. Annyira, de annyira európaiak voltak mindahányan, akik rajongással vették körül az énekes nőférfit, azaz férfinőt, hogy az már fájt nekem, s kitöröltem az e-mailt. Zsákutca, kedves bálozók, ahová betévedtek! Legalábbis innen, kétszáz kilométernyi távolságból nézve. Nagyobb baj az, hogy amerre a világ s benne az éllovas Európa halad, az - nézetem szerint - ugyancsak zsákutca. Ahonnan nehéz kijönni. Jól tudják ezt az autóvezetők, ám úgy tűnik, nem tudják a politikusok. Mi, a szocializmust, kommunizmust átélt európaiak megtapasztalhattuk, milyen hosszú civilizációs zsákutca volt az a rendszer. Vagy inkább valamiféle alagút, ahová betereltek bennünket, a végén aztán nekimentünk a falnak, és nagyot koppantunk.
És harminc év alatt még csak azt sem értük el, ha már utcákról van szó, hogy a régi, rendszerhű kommunista gyilkosokról elnevezett utcákat, tereket átkereszteljük! Valami rendes nevet adjunk nekik. Azt viszont elértük, hogy a régi rendszer hívei közül sokan villámgyorsan a globalizmus híveivé, büszke kapitalistává váltak. Ők sosem fogják tragédiaként emlegetni a kommunista rendszer millió bűnét, a gyilkosságokat, a kitelepítéseket, a vagyonelkobzásokat s az agymosás megannyi sikeres kísérletét. Ők mára már olyan, de olyan nagyon európaiak, hogy nem győzzük tőlük tanulni az európaiságot. (Műfetrengés a földön, keresztény jelképek gyújtogatása, arcátlan hazudozás, nemzeti ünnepek meggyalázása, soroljam még?)
A nyílt társadalomnak, valamint globalizációnak nevezett valami ugyancsak zsákutca. Ez utóbbiból se lesz könnyű kijönni, és nem lesz gyors folyamat sem. S ha sikerül, valószínűleg munkát ad majd az is, hogy a Sorosról, Junckerről és társaikról elnevezett utcákról gyorsan eltüntessék az utcanévtáblákat.
Komolyabbra fordítva a szót, ha a kommunizmust vérrel, verítékkel és könnyekkel hozták létre, ugyanezt mondhatjuk el a nyílt társadalom éppen folyamatban lévő létrehozásáról. Gondoljunk a tengerbe fulladt ,,hajótörött menekültekre", az európai emberek megkérdezése nélkül rájuk szabadított migránsáradatra, gondoljunk a gyarmataikból elképesztő sápot húzó nyugat-európai országok folytonos fölényeskedésére, az immár mindennapossá váló hazudozásokra, amelyekkel hátsó szándékaikat próbálják leplezni. Ne feledkezzünk el a gyilkossággal felérő abortusztörvények megalkotásáról, a fogalmak szándékos félremagyarázásáról, a magyar családjogi törvények dühödt támadásáról, amelynek kapcsán nekünk még azt is megmondják, kinek lehet gyereke s kinek nem. (Mára már kiderült, Orbán Magyarországán lehetőleg senkinek, kivált, ha ,,fehér", a bevándorlóknál mindenkinek, ha kicsit sötétebb a bőre.)
Ha ez nem zsákutca, akkor mi az? Sorolhatnám még a globalizáció kiötlőinek megdöbbentő terveit, amelyekkel mi, magyarok naponta szembesülünk a sajtó jóvoltából, ám kíváncsiskodnunk a tervmegvalósítási szándékok mikéntjéről nem szabad, meg persze hiábavaló is, mert úgysem válaszolnak. Pedig - elhagyva egy apró gondolat erejéig a káoszba fúló Európát - arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk Chile több ezer méteres magasságban lévő falvaiba miként jut el majd a globalizáció fantasztikus terve? A terv kiötlői vajon hogyan képzelik el az ottani közigazgatást? Kiket vezényelnek oda a chilei hegylakók meggyőzésére, miért is jobb nekik nyílt társadalomban élni?
No, de vissza írásom elejéhez! A baden-württembergi miniszterelnök ugyebár dühös. Neki szabad, nekünk nem. Mármint dühösnek lenni. Ő a mi - szerinte - Európa-ellenes plakátjainkat bírálja, és nem akarja észrevenni, hogy ő maga az Európa-ellenes. Azáltal például, hogy még csak találkozni sem óhajt a magyar külügyminiszterrel. Ez európai viselkedés? Mármint, hogy meg sem hallgatom a másik érveit. Kultúrember bizony így nem viselkedik, mert tudja, hogy ez a magatartás zsákutca. Ha nem tudunk egymással beszélgetni - és mennyi, de mennyi példa van rá, hogy nem tudunk -, akkor csak a szellemi sötétséget növeljük, ami már most is beborítja a világ nagy részét. Tisztelt miniszterelnök úr, ott, a messzi németországi tartományban! Mi a baj azzal, ha megjelenítünk két olyan embert - s nem a Charlie Hebdo ízléstelen rajzainak, karikatúráinak szellemében, hanem fényképvalóságukban -, akiktől kérdezni, akikkel vitázni sosem lehetett? Akiktől észérveket nem, csak hagymázas elképzeléseket hallottunk olyasmikről, amiket ránk akartak, akarnak erőltetni. Megkérdezni az embereket, észérvekkel vitázni velük sajnos már rég nem divat a ,,művelt" Nyugaton. Helyébe lépett az arrogancia. Ez lenne az új európai norma? Remélem, nem. Mert ez a mostani - zsákutca.
Conchita Wurst viszont - ellentétben a német tartományi miniszterelnökkel - nem dühös. Nincs is rá oka, hiszen igazi hírességnek járó rajongással vették körül őt a bécsi Operabálon. Vele nekem az égvilágon semmi bajom sincs. Mindenki úgy más, ahogy csak akar, de azt azért elvárnám, hogy a viselkedési normákat tartsa be. Az európaiakat. Ez esetben kedves Conchita, csak a báli ruháját kifogásoltam. Mert ilyen ruhában nem jelenünk meg egy patinás bálban. Nem illik. És teljesen mindegy, hogy ön milyen neműnek gondolja magát, attól még kellenek az illemszabályok. Amelyeket nem árt betartani. Ezek nélkül az élet végképp káoszba fulladna - tart is efelé, tagadhatatlan. Képzelje csak, milyen botrány lenne abból, ha valamelyik osztrák politikus felesége mondjuk bikiniben jelent volna meg, vagy akár csak olyan kivágott estélyiben, amilyenben ön a mostani mulatságon. Miért gondolja, hogy az egyik ember durván megszegheti a protokollt, a másik viszont nem? No, de még egyszer mondom, nincs nekem önnel semmi bajom. Az önt rajongással körülvevőkkel is csupán annyi, hogy ha valaki oly nagyon európainak tartja magát, mint az osztrákok, akkor mindenkivel természetesen viselkedik. A másság képviselőivel is, a hírességekkel is. Nem rajongja körül feltűnően, nem tolakszik mellé, hogy a kamerák őt is mutassák, mert úgy érzi, demonstrálnia kell, milyen korszerűen gondolkodik. Azaz nem fut viselkedési zsákutcába.
Mert ez az esemény nem futballmeccs, hanem egy nagy hagyománnyal bíró Európa-hírű bál. Volt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-07 06:39:59, csütörtök
|
| |
| |
Már október környékén hallottam a hírt, hogy a Magyar Idők Magyar Nemzet lesz. Örültem. Végül a jobbikos kisiklás után, s pénzfogytán a széthasadt szerkesztőség azon része, akiket mindig szívesen olvastam, a Magyar Időkbe emigrált. S a másik fél Magyar Hang néven alapított lapot. Én mindkettőt olvastam, s azt látom, hogy a Hang belegyömöszölte magát egy olyan ellenzéki féle szerepbe, ahonnét nehéz kimászni. Az első néhány szám azért is tetszett, mert úgy volt kritikus, hogy közben kételkedett. Kérdezett. Most már csak válaszol. Néha még megveszem, de kezd a gyűlölködés felülkerekedni az észen.
Lehet, sőt néha kell is az értelmiség kontrollja. De hagyjuk is, hisz a legnagyobb baj, hogy a kirikát senki sem akarja hallani, még a féltőt sem.
Az új Nemzet viszont tetszik. Ezért vettem meg minden szombaton, s veszem meg most is. Barátaim írják, s most nyugodtan mondhatom, hogy elvbarátaim. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-06 06:14:54, szerda
|
| |
| |
Kezdtem a kerttel a tavaszt. Petrezselyem, egy sor retek a földben. Ahogyan ásogatok - nem áskálódok -, látom, hogy óriási a csapadékhiány.
Télen kevés volt a hó, s hiába cseperészett gyakran az eső, semminek tűnik. S persze a nem mindent kisöprő szél és szárított.
S most itt állunk a tavaszban, teli reménnyel. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-03 18:39:14, vasárnap
|
| |
| |
Tanítást emlegettél. Varrjuk el ezt a szálat is.
1984-ben az egyetem indexébe kellett bejegyzés arról, hogy néhány órát látogattam. Elmentem Hat Jancsihoz, az óvári gimnázium igazgatójához, aki beosztott Suba Feri mellé. Talán két óráján hospitáltam Ferinek, akit nagyon becsülök, amikor Jancsi megkérdezte, nem szeretnék-e egy kicsit tanítani. Mondtam, ha befejezem jövőre az egyetemet, egy osztályt vállalnék, de csak óraadónak. Nem szeretném otthagyni a könyvtárat. Azt mondta, hogy nem jövőre kellene, hanem holnap. Cs. Szabó Annamária megbetegedett, át kellene venni az osztályt.
Megdöbbentem, de tetszett is a feladat. Másnap már Annamari osztályát tanítottam. Csodálatos volt, nagyon jó feladat. Nagy élmény.
Aztán az egyik nap mentem órára, s János hozzám csatlakozott, hogy nem gond-e, ha most beül az órára. Jót mulattam magamban, nekem soha nem volt gond közönség előtt szerepelni.
Amikor együtt kijöttünk, csak annyit kérdezett, jövőre két osztályt vállanék-e? Örökre megszerettem. Neki ennyi elég volt.
Aztán 1985-ben megszereztem a diplomát, s természetesen bevittem megmutatni. Ő a szünetben bejött a tanáriba, s felmutatta a vörös diplomámat. Nagyon zavarban voltam, de rájöttem, nem kell szégyenkezni azon, hogy kitüntetéssel végeztem el az egyetemet.
Nagyon jó volt a Kossuthban. Húsz évet húztam le ott. Óraadóként. Hol kettő, hol egy osztályom volt. S itt leltem rá Mosonmagyaróvár értelmiségére. Mikó Juditra, Vida Pistára, Szabó Miklósra. Cs. Szabó Annamáriára, akit nagyon szerettem, Gátlástalanul szerettem. Ha rágondolok, ma is elfog a sírás.
Tündéri tanár volt, a szörnyű idők nagy tanára, az irodalom az ő szavaival maga volt a remény, hogy van értelme ebben a rettenetes városban élni.
Van egy szép történetem róla. Megkérdezte egyszer, hogy én hogyan tanítom a Vánnyadt bácsit (Csehov: Gyagya Vánnyja). Mondtam neki, hogy sehogyen. Meg Majakovszkijt sem. Akkor már szakfelügyelő is volt, s közölte, hogy az nem szabályos. Mondtam, hogy Majakovszkijt kitépjük a könyvből, mert nálunk versei nem tűnnek versnek, hiszen magyar futurizmus nincsen. S ha nem lett volna öngyilkos, a Gulagon végzi. S azt kérdezte, hogy Csehovtól mit tanítok, Mondtam, hogy a Sirályt. Két hét múlva jött, s mondta, hogy elolvasta a Sirályt, ezentúl ő is azt tanítja, de adjam oda a vázlataimat.
Szerettük egymást, azonos volt az ízlésünk. Az Engels egyik tízemeletésében lakott, s egyszer félve szólt, hogy a vécé elromlott. Segítsek szerelőt találni. Akkor a kulturális központban dolgoztam, volt vízvezeték szerelőnk, megjavítottuk. Azt mondta, hogy erről ne szóljak senkinek.
Visszahúzódó volt. Szerveztem egyszer egy érettségi előkészítőt a kultúrházban, s rávettem egy Illyés vers elemzésére. Fizettem érte. Százan voltak. Utána az irodámban beszélgettünk. Csak annyit mondott a végén, ne tegyél többet ilyent velem.
Egyre jobban visszahúzódott. Aztán később, már Békéscsabáról megírta nekem Óvárra kerülésének történetét. Ez halála után megjelent a szél-járásban.
De nem csak a gimnáziumban oktattál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-02 20:12:19, szombat
|
| |
| |
Azt írta a minap egy fiatal olvasóm, hogy hogyan is készíthetnék én független újságot (Hír14), hiszen közismert a baráti kapcsolatom Nagy István miniszter úrral.
Csak egy kicsit jöttem zavarba, mert úgy tűnik, a függetlenség fogalmáról nem egyformán gondolkodunk. Az nem valami sterilitás. Én is Magyarországon élek.
Néha szomorú vagyok azt a tudatlanságot szemlélve, ami a ma fiatal generációt jellemzi. Valaha azt hittem, amit én tudok, az már alap az utánunk jövőknek. Nem az, nekik is meg kell szenvedni minden fölismerésért.
Naivitásomon már csak nevetni tudok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2019. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
22 db bejegyzés |
| e év: |
228 db bejegyzés |
| Összes: |
3563 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 281
- e Hét: 560
- e Hónap: 10523
- e Év: 55496
|
|
|
Offline
