|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 45
|
|
|
|
2019-03-22 18:09:04, péntek
|
|
|
"Istenünk kegyelme segítsen bennünket, hogy a Törvénnyel törvényszerűen éljünk a parancs célja, a tiszta szeretet szerint."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 18:07:01, péntek
|
|
|
"Isten Fia felemelte az embert, és benne eltűrte az emberit. Oly nagy orvosság ez az emberek részére, amilyen el sem gondolható. Mert micsoda gőg gyógyítható, ha Isten Fiának alázatossága nem gyógyítja meg? Micsoda fösvénység gyógyítható, ha Isten Fiának szegénysége nem gyógyítja meg? Micsoda durvaság gyógyítható, ha Isten Fiának szeretete nem gyógyítja meg? Végül micsoda félénkség gyógyítható, ha az Úr Krisztus testének feltámadása nem gyógyítja meg?"
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 18:02:18, péntek
|
|
|
"Amint maga a lélek testének élete, úgy Isten magának a léleknek élete. Amiképpen tehát meghal a test, ha elhagyta a lélek, úgy meghal a lélek, ha elhagyta Isten."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 18:00:20, péntek
|
|
|
"Életünk annyira lesz dicséretes, amennyire Isten bocsánatát kérjük."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 17:59:25, péntek
|
|
|
"A Bölcsességnek nincs eredete, marad, mint volt, és így lesz mindörökre. Sőt, inkább nincs benne sem múlt, sem jövő, csupán a jelen létezés, mivel örök. A múlt és a jövő ugyanis örök nem lehet."
- Ágoston - |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 12:17:29, péntek
|
|
|
A tékozló fiú hazatér
Messze idegenbe kergetett a vágyam,
tépett levél vagyok élet viharában.
A gyökér nem táplál, és nem tart már az ág,
atyám házától egyre tovább!
A sátán szolgái, mint tüskés bozótok,
magukhoz öleltek, míg kincsem volt jó sok.
S most már megtépdesve testemet, lelkemet,
kifosztva, üresen a sárba ejtenek,
hol a bűn iszapja eltemet.
Itt őrzöm a nyájat moslék-eledelen
én, kinek mennyből volt isteni kenyerem!
Kopár tarló sebzi véresre a lábam
nekem, ki dús mezőn s virágok közt jártam
egykor ott, az atyai házban!
Itt őrzöm a nyájat. Idegen a gazdám,
kegyetlen és zsarnok, még ruhát sem ad rám.
Szégyene és csúfja lettem a világnak,
mikor atyámnál rám a király fiának
ragyogó, szép ruhái várnak!
Itt őrzöm a nyájat. Csúf zene köröttem,
röfögés, csaholás amerre csak jöttem.
Hol van az angyali tisztaságú ének,
melytől szárnyakat kap az emberi lélek
s áldva hódol szent Istenének?!
Itt őrzöm a nyájat. Kidobott a világ,
s Atyám nem hívja vissza tékozló fiát.
Elhagytam otthonom, s újat nem találtam!
Elveszett mindenem! Hontalanná váltam!
Árva lettem a nagy világban!
Vágyódik a lelkem jó Atyámhoz vissza,
de lesz-e kegyelem, mely az ajtót nyissa?
Lesz-e szeretet, mely keblére öleljen,
mely a lelket nézi túl a bűnön, szennyen,
s újra fiának fogad engem?
Visszamenjek? Haza? Elinduljak vajon?
Hátha elfogy erőm? Hosszú az út nagyon!
Időmből is nincs sok, hisz eltékozoltam,
atyám dús javait vétkesen szétszórtam!
Mily bűnös, mily balgatag voltam!
Fogadnak-e otthon, ha koldusként megyek,
s magammal hurcolok ennyi átkot, szennyet?
Megsebzett jó szíve szerető Atyámnak
megbocsát-e vajon tékozló fiának,
ki oka volt nagy fájdalmának?
Atyám! Bűnös vagyok! Vétkeztem ellened!
Nem vagyok rá méltó, hogy legyek gyermeked.
Bocsáss meg, s fogadj el utolsó szolgádnak,
csak kapudon belül legyek én, ott, nálad,
s láthassam dicső, szent orcádat!
Felkelek!... Elmegyek!... Még ha nem is várnak.
Zörgetem ajtaját az atyai háznak
és ha beáll az éj s hiába zörgetem,
tört, bűnös szívemet küszöbére teszem,
s árva lelkemet rálehelem.
Felkelek!... Mint ujjai Atyám kezének,
úgy nyúlnak utánam az emlékek,
s húznak, hívnak vissza! Haza! Haza! Haza!
Hol vár rám az élet boldog új hajnala,
áldott bőség, szerető Atya!
Elmegyek! Elmegyek? De merre induljak,
hogy az átkos éjből napfényre kijussak?
Hitem kicsiny fénye, vezess vissza engem,
világíts előttem, irányítsd a lelkem,
hogy az otthont újra megleljem!
Hitem kis fényénél Golgotát meglátom,
glóriás keresztről hozzám lép Megváltóm.
Üdvözítő Jézus megfogja kezemet,
vérében füröszti bűnszennyes lelkemet,
s óh, mily kegyelem! Hazavezet!
,,Jöjj, eltévedt gyermek, én hazavezetlek,
bűnbánó szíveddel én nagyon szeretlek.
Lépésről lépésre ha nyomdokimon jársz,
ha hátra nem tekintsz, ha soha meg nem állsz,
higgyj nekem: hamar hazatalálsz!"
Mily csodás forrása nyílt meg az örömnek!
Szívem árasztja szét, s új virágok nőnek!
Az élet-tarlómon új barázdát szántok,
s vetek beléje szeretetet, jóságot,
hogy kevesebb legyen a bűn s átok.
Itthon vagyok? Atyám szeretve fogadott,
lelkemen a megbocsátás csókja ragyog.
Ünnep az életem Isten közelében,
rongy koldusruhámat magamról letépem,
ujjong a lelkem: hazaértem!
Betkó András |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2019-03-22 11:41:59, péntek
|
|
|
Aranyásó lettem
Bányám: az élet. Kezdetét ismerem,
de végét-hosszát én nem tudom, milyen.
Van itt hegy, völgy, kő, víz s virág is terem,
hol sok szem nem lát zord kőnél egyebet,
mely a gyenge léleknek útját állja;
én a kövekből is aranyat szedek
boldog lelkemnek útitarsolyába.
Ásóm: az Úrnak áldott biztatása!
Szent igérete: acél a kezemben.
Általa bűvöl bányám kis határa,
s újabb szépség csillan meg életemben.
Ha rendül a föld, ha beomlik bányám,
s a hideg anyag maga alá temet,
ásóm a múltnak rombadölt világán
új utakat nyit, s megmenti lelkemet.
Létrám: a hit. Rajta mélybe s magasba
új meglátásokért könnyen elérek,
minden bilincsem szét van szakasztva,
létrámmal még magamon is túllépek.
S mikor lent sötétség gyötri a szemem,
felmegyek a mélyből a hegy ormára,
ott vár reám Jézusom, hű Mesterem,
s új erőt önt a megfáradt szolgába.
Lámpám: az Ige. Jaj, hány dühös vihar
süvöltött reá, hogy fényét kioltsa,
hányszor zúdult rá szennyes hullámival
eszmék tengere s csúf bűnök mocsokja!
De mégis világít, fénye megmarad,
évezredek súlya nem törte össze,
ó, boldog a bányász, ki nyomán halad,
egy új világ nyílik szét körülötte!
Kötelem: csak az isteni kegyelem.
Egyik végével derekam övezve,
a másik vége? Az fönt van egy hegyen,
tartóoszlopa Megváltóm keresztje.
Minden más kötél hamar kopik, szakad,
de ez örök-csodás megtartó erő,
függök rajta, s a lelkem mégis szabad!
Kegyelem, ó te Istenhez emelő!
Olvasztókemencém: ez a gyönge szív.
Hevítő tűz a szenvedés, fájdalom,
ha majd Uram a bányából hazahív,
arannyal megtöltve Neki átadom.
A fűtő Ő maga. Gyönyörrel látja,
mint emészt a láng salakot, szemetet,
s boldog, ha a szívből kicsordul rája
aranycsillogású, tiszta szeretet.
Most már kövek mögé is tudok nézni,
s csillogást látok a szürke homokban,
az élet-bányában így öröm élni,
nem baj az, ha szenvedés lángja lobban.
Jertek szerszámaim, tárulj ki szívem,
a Mindenható Úr lépdel mellettem,
hódoló imámat eléje viszem:
Hála Neked, hogy aranyásó lettem!
Betkó András |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2019-03-22 09:11:25, péntek
|
|
|
,,Ahhoz, hogy egy munkát jónak lehessen ítélni, nemcsak kívülről kell, hogy megfeleljen Isten törvényének, hanem belülről is az Isten iránti őszinte szeretet kell, hogy motiválja."
-R. C. Sproul- |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2019-03-22 09:10:48, péntek
|
|
|
,,Ha bármilyen elfoglaltság vagy kapcsolat az Istennel való közösségünket vagy a lelki dolgok iránti szeretetünket hátráltatja, akkor le kell mondani róla. Azt a szokásomat vagy utamat, amelyik megrontja a testvérekkel való boldog közösségemet vagy megrabolja a szolgálatom erejét, kíméletlenül meg kell ítélnem, és véget kell vetnem annak, ,,el kell égetnem" azt. Kerülnöm kell mindazt, amit nem tudok Isten dicsőségére tenni."
-A. W. Pink- |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 45
|
|
|
|
2019. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1024 db bejegyzés |
e év: |
7854 db bejegyzés |
Összes: |
35816 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 122
- e Hét: 4628
- e Hónap: 66297
- e Év: 185389
|
|
|