|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2020-07-30 09:09:56, csütörtök
|
| |
| |
Hoztam vizet kútról anyám óhajára.
Hasítottam a fát kormos vaskályhába.
Gyertyalángnál ettem, mikor jött az este,
Pirított kenyér volt a rántott levesbe!
Kopasztottam tyúkot, pucoltam a pontyot.
Adtam a hízóknak illatos moslékot.
A kutya és macska maradékot evett,
Szégyenkezni akkor, semmiért se kellett!
Építettem bunkert a nyári szünetben,
S a fél világot körbebicikliztem!
Visszavittem vígan sok üres üveget,
Vettem rajta ízes takarékbélyeget!
Kristálycukrot szórtam a vizes kenyérre,
Ha éppen nem tellett rendes édességre!
Faragtam a csúzlit, bicskával nyársakat,
Focizni hívtam ki a szomszéd srácokat.
Emlékszem arra, hogy milyen volt a világ.
Nem volt ily bőség és efféle szabadság.
Nem telt volna többre, se szebbre, se jobbra,
Visszamennék mégis én abba a korba!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-15 06:30:34, szerda
|
| |
| |
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
B. Radó Lili
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-14 06:39:32, kedd
|
| |
| |
Zelk Zoltán
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.
És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek
A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszítve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem
én már csak tégedet szeretlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-13 15:00:30, hétfő
|
| |
| |
József Attila
A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyílt utcára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézen fogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-08 12:51:34, szerda
|
| |
| |
És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.
A régi hithez, a régi házhoz -
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.
A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.
Reményik Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-26 07:31:09, szerda
|
| |
| |
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborok,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-29 06:40:41, szerda
|
| |
| |
Dóró Sándor
Jó volna picit meghalni
naponta újraszületni,
mi fájó aznap nekünk,
mély sírba eltemetni.
Jó volna picit örülni,
mindennek mi épít,
megmártózni forrásban,
mely szerelemmel szépít.
Jó volna picit csak élni,
nem észrevenni a rosszat,
minden napra úgy nézni,
hogy csak jobbat hozhat.
Jó volna picit szeretni,
egymásra harag nélkül nézni,
nem bántani szavakkal mást,
nem kellene szeretetet kérni.
Jó volna picit mosolyogni,
látni minden apró szépet,
mikor ezt majd érezzük,
az emberiség új útra léphet.
Jó volna picit felébredni,
ez csak úgyis egy rossz álom.
Hová tűnt az mit szeretnék?
kutatom,remélem megtalálom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 14:35:13, kedd
|
| |
| |
Czóbel Minka
Mély nyomok a hóban,
Elhagyott nagy kertbe',
Kékesre nyomulva
A fehér hó pelyhe.
Ki járhatott erre?
- Az út oly elhagyott -
Látom még a nyomot,
De nem az alakot.
Majd visszaképzelem:
Milyen volt az élet,
Mely itt magányosan
A nagy hóba tévedt?
Mintha már látnám is,
Jő felém egy árnyék,
Mintha az árnyékban
Magamra találnék.
Hiszen én jártam itt -
Ide be van nyomva,
De már nem ismerek
A saját nyomomra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 14:34:51, kedd
|
| |
| |
Szívedbe írom a lelkem titkát,
mert kell, hogy érezd, kellesz nekem!
Úgy, ahogy azt galambok tanítják,
turbékolón és szerelmesen.
Nem akarom lelked börtönbe zárni,
legyél csak önmagad, ezt akarom!
Szívemet akarnám nagyobbra tárni,
hogy tisztán öleljen át a karom.
Érzéssel írok, sok kedves szóval.
álmokat igéző varázsigét,
megismertetlek a sok földi jóval,
amitől szebb lesz a földi lét.
Vágyaink emelnek együtt az égbe,
földhözragadtan nem élhetünk.
Beleolvadunk a mindenségbe,
s a világunk együtt örül velünk.
Béklyókat, láncokat, mind földre szórunk,
hitünk, reményünk szárnyként emel.
hiszünk a holnapban, szóljon csak rólunk,
- céljaim csak veled érhetem el!
Kérlek hát, te is vésd a szívembe,
az örökös álmok ígéretét,
hiszem, hogy szívünk csak nagyon szeretve,
élheti boldogan az életét.
Akard a világot velem bejárni,
szerelem szárnyán, támogatón!
Akarj én velem szép jövőt várni,
közös lélekként, álmodozón!
Ígérem megteszek mindent e létben,
hogy örökké érezd, hogy veled vagyok!
Támogatlak, s felemellek szépen,
álmodhoz én is majd reményt adok.
Életünk végén a szívünkből könyv lesz,
mit közösen írunk, csak széppel tele,
s hiszem, hogy benne több mosoly, mint könny lesz,
de mi rajtunk múlik, mit írunk bele!
Szívedbe írom, hogy örökké olvasd,
hogy örökké érezd a szerelmemet.
Lelkedre adom, hogy ruhaként hordhasd,
hogy büszkén viselhesd, amíg lehet!
Aranyosi Ervin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 14:33:07, kedd
|
| |
| |
Sok verset írtam én már össze,
S nem mindenik haszontalan;
De amely hírem megszerezze,
A legszebb vers még hátra van.
Legszebb lesz az, ha majdan Béccsel
Hazám bosszúja szembeszáll,
S én villogó kardom hegyével
Száz szívbe ezt írom: halál!
Petőfi Sándor
Érmihályfalva, 1847. május
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
199 db bejegyzés |
| e év: |
4376 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3088
- e Hét: 9964
- e Hónap: 19348
- e Év: 151902
|
|
|
Offline
