Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Ésaiás 41-42. fejezetei
  2009-03-07 09:06:59, szombat
 
 



Link

1. Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
2. Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!
3. Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
4. Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!
5. Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
6. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
7. És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9. Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
11. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
12. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
13. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
15. Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
16. Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
17. A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
18. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
19. A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
20. Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
21. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.
22. Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!
23. Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
24. Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.
25. Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
26. Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
28. És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.
29. Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.

1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
6. Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
7. És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
8. És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
9. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
10. Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.
11. A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
12. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
13. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
14. Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
15. Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
16. És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.
17. És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
18. És a bálványokat teljességgel elveszti.
19. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
21. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

  
 
2 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 39-40. fejezetei
  2009-02-27 15:57:50, péntek
 
 



Link

39,1 Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.

39,2 És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.

39,3 És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.

39,4 És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül.

39,5 És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:

39,6 Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!

39,7 És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.

39,8 Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!

40,1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

40,2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

40,3 Egy szó kiált: A pusztában [Máté. 3,3.] készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

40,4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

40,5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; [rész 52,10. Luk. 3,6.] mert az Úr szája szólt.

40,6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

40,7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; [Jób. 14,1. Zsolt. 95,5.6.103,15. 1 Pét. 1,24.25. Jak. 1,10.11.] bizony fű a nép.

40,8 Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

40,9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

40,10 Ímé, az Úr Isten [Zak. 9,9. Máté. 21,5. Ésa. 62,2.] jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

40,11 Mint pásztor, [rész 66,12. Ezék. 34,12-16. Ján. 10,11. 1 Móz. 33,13. 4 Móz. 11,12.] nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

40,12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, [Jób. 26,10-13.38,5-10. Péld. 30,4.] a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

40,13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, [Róm. 11,34. Jób. 11,7.28,12.21-28. 1 Kor. 2,16.] mint tanácsosa?

40,14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

40,15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

40,16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég [rész 66,1. Zsolt. 50,8.] az áldozatra.

40,17 Minden népek semmik Ő [vers 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.] előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

40,18 És kihez hasonlítjátok [Csel. 17,29. Zsolt. 89,7. Jer. 51,15-19.] az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

40,19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;

40,20 A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert [Jer. 10,3-5.] keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

40,21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

40,22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, [Zsolt. 104,2.113,5.6. Zak. 12,1.] lakásra;

40,23 Ki a fejedelmeket [Jób. 12,17.24. Dán. 2,21.] semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

40,24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, [vers 7.8. Jób. 8,16-18.] mint polyvát, forgószél ragadja el:

40,25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

40,26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? [1 Móz. 1,3-18. Zsolt. 147,4.5. Jób. 38,31-37.] Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

40,27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett [rész 27,8.9.49,14-16. Jób. 27,2.] az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

40,28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten [Zsolt. 90,2. Róm. 11,33.34.] az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

40,29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét [Zsolt. 68,10. Máté. 11,28.] megsokasítja.

40,30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

40,31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem [Zsolt. 103,5. 2 Sám. 1,23.] fáradnak el!

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 37-38. fejezetei
  2009-02-19 10:31:47, csütörtök
 
 



Link

37,1 És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.

37,2 És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.

37,3 Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs [Hós. 13,13.] a szüléshez!

37,4 Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ő ura, az assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, [rész 1,8.9.] és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!

37,5 Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.

37,6 És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.

37,7 Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében!

37,8 Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.

37,9 És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:

37,10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!

37,11 Hiszen te hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?

37,12 Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?

37,13 Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?

37,14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.

37,15 És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:

37,16 Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon [2 Móz. 25,18-22. Zsolt. 18,11.104,4.80,2.] ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.

37,17 Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, [Zsolt. 86,1.5,2.3,4.] a melyeket izent az élő Isten káromlására!

37,18 Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,

37,19 És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.

37,20 És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, [Zsolt. 73,25.26.] Isten egyedül.

37,21 És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:

37,22 Ez a beszéd, a melyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;

37,23 Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!

37,24 Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe!

37,25 Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.

37,26 Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?!

37,27 És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, [Zsolt. 37,2.90,5.92,3. Ésa. 40,6.7. Zsolt. 129,6.] mint szárba nem indult vetés!

37,28 Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való [Jer. 50,29.] haragodat.

37,29 Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!

37,30 S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.

37,31 Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.

37,32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó [rész 9,5. Abd. 1,17. Jóel. 2,32.] szerelme művelendi ezt!

37,33 Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.

37,34 Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.

37,35 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!

37,36 Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!

37,37 Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.

37,38 És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.

38,1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!

38,2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,

38,3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi [Nehem. 13,14. Zsolt. 106,4.] jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.

38,4 És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:

38,5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.

38,6 És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!

38,7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:

38,8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.

38,9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.

38,10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!

38,11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők [Zsolt. 27,13.52,7.116,9. Jób. 28,3.] földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.

38,12 Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől [Jób. 7,6.9,25. 1 Móz. 47,9. 2 Kor. 5,4. 2 Pét. 1,12.13.] estig végzesz velem!

38,13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!

38,14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!

38,15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!

38,16 Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és [Zsolt. 104,27.] éltetsz engemet!

38,17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak [Zsolt. 109,14.15. Jer. 16,17. Zsolt. 90,8. Hós. 7,2.] verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!

38,18 Mert nem a sír [Zsolt. 6,6.30,10.88,11.12.13.] dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!

38,19 Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti [Zsolt. 78,4.] hűségedet!

38,20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!

38,21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.

38,22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 35-36.fejezetei
  2009-02-11 19:59:23, szerda
 
 


Link

35,1 Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.

35,2 Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, [rész 40,5.9.60,1.] Istenünk ékességét.

35,3 Erősítsétek a lankadt [Jób. 4,4.12,12.] kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

35,4 Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít [rész 40,10.59,20.] titeket!

35,5 Akkor a vakok [Máté. 11,5.] szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,

35,6 Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma [rész 43,19.48,21.49,10.11.] nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.

35,7 És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka [rész 49,10.] terem.

35,8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved [rész 49,11.62,10.52,2.11. Ezék. 44,9. Ésa. 42,16.] el;

35,9 Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak [rész 11,6.7.65,25.] járnak rajta!

35,10 Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között [rész 51,11. Zsolt. 126,1.2.] Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.

36,1 És lőn Ezékiás [2 Kir. 18,13.20,19.] király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé.

36,2 És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.

36,3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.

36,4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?

36,5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?

36,6 Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, [Ezék. 29,7.] tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.

36,7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Ő- é az, a kinek magaslatait és [2 Kir. 18,4.] oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.

36,8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.

36,9 Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.

36,10 És most talán az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!

36,11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.

36,12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!

36,13 És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!

36,14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.

36,15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe!

36,16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jőjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és [1 Kir. 4,25. Mik. 4,4.] ihatja kútjának vizét.

36,17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére.

36,18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ő földét Assiria királyának kezéből?

36,19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették [rész 10,9.10.] Samariát kezemből?

36,20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?

36,21 Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!

36,22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 33-34.fejezetei
  2009-02-09 10:56:20, hétfő
 
 



Link



33,1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el [Hab. 2,8. Náh. 3,1.] fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

33,2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

33,3 Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a [Dán. 10,6. Jel. 1,10. Zsolt. 68,1.2.3.] népségek.

33,4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

33,5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont [rész 1,27.] ítélettel és igazsággal.

33,6 És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme [rész 9,7.11,1.2.] lesz kincse.

33,7 Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

33,8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt [Bir. 5,8. Ésa. 10,9.36,19. 2 Kir. 18,14-16.] az emberrel!

33,9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, [rész 24,4.7.] ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

33,10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

33,11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt [rész 26,18.59,4.] titeket.

33,12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; [Ámós. 2,1.] tűzben hamvadnak el.

33,13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

33,14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk [rész 31,9. Zsid. 12,29. 5 Móz. 4,24.9,3.] megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?

33,15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

33,16 Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize [Zsolt. 18,34.30,8.] el nem fogy.

33,17 A királyt ékességében látják szemeid; [rész 32,1-5.] látnak széles országot.

33,18 Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

33,19 A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.

33,20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

33,21 Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át [rész 28,1.] nem megy.

33,22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!

33,23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.

33,24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot [rész 6,10. Zsolt. 103,3. Márk. 2,9. Máté. 8,17.] nyer.

34,1 Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

34,2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta [5 Móz. 32,22.] őket.

34,3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg [rész 14,19.] vérök miatt.

34,4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, [rész 10,22. Zsolt. 104,2.102,27. Jóel. 2,30. 2 Pét. 3,12. Ésa. 13,10. Máté. 24,29.] miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.

34,5 Mert megrészegült [Malak. 1,2.3. 5 Móz. 32,42.] fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.

34,6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz [Jer. 46,10.50,27.51,40. Ezék. 39,17-19. Jel. 19,17.18.] az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.

34,7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.

34,8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje [Abd. 1,10- 14.] Sionnak ügyéért.

34,9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen [Jer. 49,18.] földe égő szurokká.

34,10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, [Sof. 2,14.] nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;

34,11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.

34,12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.

34,13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és [rész 13,21.22.] struczok udvara.

34,14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.

34,15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!

34,16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; [rész 41,26.] mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!

34,17 Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni [Malak. 1,3.4.] fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 31-32. fejezetei
  2009-02-06 13:33:52, péntek
 
 



Link

31,1 Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, [rész 30,2-5.36,9.] lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.

31,2 De Ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg; hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bűnt cselekvők [4 Móz. 23,19.] segítsége ellen.

31,3 Hiszen Égyiptom ember és nem Isten, [Ezék. 28,9. Zak. 4,6.] és lovai hús és nem lélek, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek.

31,4 Mert így szólott az Úr hozzám: A mint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, a mely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavoktól ő meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!

31,5 Mint repeső madarak, [5 Móz. 32,11.12. Zsolt. 91,4. Máté. 23,37. Malak. 4,2.] úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kimélvén megmenti.

31,6 Térjetek vissza hát hozzá, a kitől oly nagyon elpártolátok, Izráelnek fiai!

31,7 Mivel ama napon megveti mindenki ezüst bálványait [rész 2,20.30,22. Ámós. 8,10.] és arany bálványait, a melyeket kezeitek csináltak néktek bűnre.

31,8 És elesik Assiria, nem férfiú kardjától, és nem ember kardja emészti meg azt; és fut egy kard előtt, és ifjai adófizetők [rész 10,34.] lesznek;

31,9 És kőszála félelem miatt menekül, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az Úr, a kinek tüze Sionban van, [rész 29,1.] és kemenczéje Jeruzsálemben.

32,1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

32,2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

32,3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

32,4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

32,5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

32,6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét [Zsolt. 10,4.5.6.14,1.] éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

32,7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, [Zsolt. 11,2.3.17,9-11.36,2-4.37,12.14.] ha a szegény igazat szólna is.

32,8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

32,9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek [Ámós. 6,1.4,1. Ésa. 3,17-28.] füleitekbe beszédem'!

32,10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

32,11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

32,12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

32,13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

32,14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

32,15 Míglen kiöntetik reánk a [rész 29,17.41,18.43,19.44,3. Jóel. 2,28-30. Luk. 24,49. Csel. 1,8.] lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

32,16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni [Zsolt. 85,12.] a termőföldön;

32,17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

32,18 Népem békesség hajlékában lakozik, [rész 33,7.52,7.54,13.] biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

32,19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve [rész 10,18.19.33.34.28,2.] elsülyed!

32,20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!



 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 29-30. fejezetei
  2009-02-03 14:40:10, kedd
 
 



29,1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!

29,2 És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.

29,3 Körülveszlek [Jer. 6,3-6.] táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.

29,4 És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, [rész 8,19.] szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.

29,5 Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.

29,6 A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és [Zsolt. 83,16. Ésa. 28,17.30,30.] emésztő tűzi lánggal;

29,7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.

29,8 És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

29,9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, [rész 51,17. Jer. 13,13.] tántorognak, de nem részegítő italtól.

29,10 Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, [Róm.11,8.] és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;

29,11 És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert [Dán. 12,4.9. Jel. 5,1-3.] bepecsételtetett.

29,12 És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.

29,13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [Máté. 15,8.9. 1 Kor. 1,19.] hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy [Zsolt. 78,34.35.36. Ésa. 19,11-14. Abd. 1,8.] hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:

29,14 Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.

29,15 Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik [Zsolt. 94,7-9.] tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát [Máté. 23,13. 1 Kor. 4,5.] minket és ki ismer minket?

29,16 Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! [Róm. 9,20.]

29,17 Nemde kevés idő multán [rész 32,15.] a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?

29,18 És meghallják ama napon a siketek az írás [vers 9.24. rész 35,5. Máté. 11,5.6.] beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.

29,19 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak [Zsolt. 22,27-30.25,9.37,11.] Izráel Szentjében.

29,20 Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak [1 Sám. 2,4.5. Mik. 2,1.] minden őrei,

29,21 Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket [Ámós. 5,10. Jer. 18,18.] a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.

29,22 Ezért így szól az Úr [1 Móz. 12,1. Zsid. 11,8.] Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.

29,23 Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, [rész 43,5.6.54,1.8.13.] megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.

29,24 És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot [rész 29,18.] tanulnak.

30,1 Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!

30,2 A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek.

30,3 És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.

30,4 Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.

30,5 Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz!

30,6 Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, [rész 14,29.8,1.16. 5 Móz. 8,15. Bir. 19,4.12,14.] a mely pedig nem használ.

30,7 Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,

30,8 Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra [rész 8,1. 5 Móz. 31,19.21.26.] bizonyságul örökre.

30,9 Mert pártütő nép ez, [Jób. 31,28. Péld. 30,9.] apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;

30,10 Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; [1 Kir. 22,8. Jer. 38,4. Ámós. 2,12. Mik. 2,6.11.] és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!

30,11 Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek [Jób. 21,14. Csel. 19,9.23. Zsolt. 139,24.] Szentjét!

30,12 Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:

30,13 Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el [Zsolt. 62,4.] romlása;

30,14 És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.

30,15 Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;

30,16 Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.

30,17 Ezer fut egynek [3 Móz. 26,8. 5 Móz. 32,8.] riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.

30,18 S azért vár [Péld. 16,20. Zsolt. 2,12.] az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.

30,19 Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;

30,20 És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé [rész 30,10. 1 Kir. 22,27. Ezék. 4,16.17.] elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!

30,21 És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.

30,22 És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki [rész 31,7.] innen! szólsz nékik.

30,23 És ad esőt a magra, [3 Móz. 26,3.4.] a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.

30,24 A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a [5 Móz. 22,10. 2 Móz. 23,12.] melyet megszórtak lapáttal és villával.

30,25 És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, [rész 2,15.] mikor a tornyok leomlanak.

30,26 És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!

30,27 Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint [Zsolt. 44,6.54,3. Hós. 5,14.15.] emésztő tűz!

30,28 Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját [rész 41,16.37,29. Jer. 15,7. Ezék. 5,2.] vesse a népségek szájába.

30,29 És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, [2 Móz. 12,12. 5 Móz. 16,16. Zsolt. 122,4. Ezsdr. 2,65. Nehem. 7,67.] Izráel kőszálához.

30,30 És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.

30,31 Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel;

30,32 És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, [Zsolt. 68,26. Ésa. 10,5.15.24.28,15.18.19.] harczol ellene.

30,33 Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; [Jel. 19,18-20.] az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 27-28. fejezetei
  2009-02-02 20:27:31, hétfő
 
 

27,1 Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.

27,2 Ama napon a színború szőlőről énekeljetek:

27,3 Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt;

27,4 Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek [rész 5,6.9,18.10,17.] ellene, és meggyújtom azt mind együtt;

27,5 Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!

27,6 Jövendőben Jákób [rész 14,1-5.44,3-4.] meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.

27,7 Avagy az őt verőnek verése [rész 13,19.20.] szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?

27,8 Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! [rész 48,9. Jób. 27,21. Jer. 18,17.4,11.] Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.

27,9 Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé [rész 17,8. Hós. 10,8. 5 Móz. 9,21.] a berkek és naposzlopok!

27,10 Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, [rész 7,23.] ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.

27,11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem [4 Móz. 15,32.33. 1 Kir. 17,12. Ésa. 5,13. Jer. 4,22. Hós. 4,6.] kegyelmez néki alkotója.

27,12 És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, [1 Kir. 8,65. 2 Kir. 24,7. 1 Móz. 15,18. 5 Móz. 24,20.] Izráel fiai.

27,13 És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, [rész 11,12-14.] Jeruzsálemben.

28,1 Jaj Efraim részegei [Ámós. 6,1-6. Hós. 5,5.] kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.

28,2 Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: [Zsolt. 83,16. Ezék. 20,33. Hós. 13,15.] földhöz veri kezével azt!

28,3 Lábbal tapodtatik meg [Siral. 1,13.5,16. Zsolt. 89,40.] Efraim részegeinek kevély koronája,

28,4 És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, [Mik. 7,1. Hós. 9,10. Jer. 24,2.] a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.

28,5 Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának;

28,6 És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják [2 Sám. 11,23. 2 Kir. 18,8.] a kapuig az ellenséget.

28,7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban;

28,8 Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.

28,9 Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? [Zsolt. 8,3.] A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?

28,10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.

28,11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven [1 Kor. 14,21.] fog szólni e néphez,

28,12 Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

28,13 És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak [rész 8,14.15.] és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!

28,14 Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, [Zsolt. 1,1. Péld. 9,7.8.13,1.14,6.] a mely Jeruzsálemben lakik.

28,15 Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; [Jób. 21,14. Jer. 2,31. Zsolt. 12,3-5. Ésa. 28,18.] mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!

28,16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban [Zsolt. 118,2. Ésa. 8,14.15. Máté. 21,42. Róm. 9,32.] egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!

28,17 És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek [rész 30,30.32,19.28,15.] ragadják el a rejteket.

28,18 És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,

28,19 S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;

28,20 Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.

28,21 Mert mint a Perázim [Józs. 10,11.12. 2 Sám. 5,20. 1 Krón. 14,11.] hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.

28,22 És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást [rész 10,23. Siral. 3,7.] hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.

28,23 Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam', figyeljetek és hallgassátok beszédem'!

28,24 Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?

28,25 Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és [2 Móz. 9,31.32. Ezék. 4,9.] tönkölyt a szélére?

28,26 Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene.

28,27 Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a [Bir. 6,11. Ruth. 2,17. Mik. 4,13.] fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;

28,28 A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.

28,29 Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és [Jer. 32,19.] nagyságos bölcseséget!
 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 25-26. fejezetei
  2009-01-31 10:32:23, szombat
 
 



25,1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.

25,2 Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.

25,3 Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!

25,4 Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

25,5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.

25,6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen [Zsolt. 22,27.23,5.55,1. Máté. 8,11. Luk. 14,15.22,16. Jel. 19,9.] lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;

25,7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

25,8 Elveszti a [1 Kor. 15,54. 1 Móz. 2,16.17,18.3,2.19,22. Jel. 21,4.] halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.

25,9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

25,10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik [2 Kir. 9,37. Jer. 8,2.16,4.25,33.] Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.

25,11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;

25,12 És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.

26,1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős [Zsolt. 46,2.35,22.] városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

26,2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz [Zsolt. 118,19.20. Jel. 22,14.] nép, a hűség megőrzője.

26,3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd [Zsolt. 112,7.8.111,8.] azt teljes békében, mivel Te benned bízik;

26,4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök [Zsolt. 62,9.115,11.] kőszálunk van.

26,5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, [rész 25,2.12.] megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

26,6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

26,7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az [Péld. 3,6.11,6.] igaznak útját.

26,8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

26,9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak [Zsolt. 63,7.77,3.119,55.62.139,18.] a földnek lakosai.

26,10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

26,11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; [5 Móz. 32,27. Zsolt. 69,10.119,139. Ésa. 9,18.] és tűz emészti meg ellenségeidet.

26,12 Uram! Te adsz nékünk békességet, [Zsolt. 44,5.6.] hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

26,13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

26,14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, [Jel. 20,5.6.] és eltörléd emlékezetöket.

26,15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a [rész 49,19-21.54,1-5.62,4-5.] földnek minden határait.

26,16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

26,17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

26,18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének [Hós. 8,7.] lakói.

26,19 Megelevenednek [rész 25,8. 1 Thess. 4,16. Jel. 20,4.5. Luk. 14,14. Dán. 12,2.] halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

26,20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

26,21 Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, [1 Móz. 4,10.11. Jób. 16,18. Ezék. 24,7.8.] s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

 
 
1 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
Ésaiás 23-24. fejezetei
  2009-01-30 00:35:05, péntek
 
 



23,1 Jövendölés Tírus ellen.
Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik.

23,2 Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be egykor.

23,3 Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!

23,4 Pirulj Sidon, mert szól a tenger és a tenger erőssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, és nem neveltem szűzeket.

23,5 Mihelyt e hír Égyiptomba eljut, Tírus e híre miatt szenvednek ott is.

23,6 Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!

23,7 Ez-é a ti örvendező várostok? melynek eredete ősidőkből való; és most lábai viszik őt, bujdosni messzire!

23,8 Ki végezé ezt a koronás Tírus felől? melynek kereskedői fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei.

23,9 A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.

23,10 Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!

23,11 Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felől, hogy elpusztítsák erősségeit;

23,12 És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplősített szűz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!

23,13 Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá őrtornyait, lerombolá Tírus palotáit, rommá tevé azt.

23,14 Jajgassatok Tarsis hajói, mert erősségtek elpusztíttatott!

23,15 És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik [Jer. 25,11.12.29,10. Dán. 9,24.] hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendő multán Tírus sorsa a parázna nő éneke szerint lészen:

23,16 Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jőjj!

23,17 És lesz hetven esztendő [Ezék. 29,12.13. Jer. 46,26.49,6.39.] multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!

23,18 S lészen az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr előtt lakozóké lészen az ő nyeresége, hogy egyenek eleget, és [Mik. 1,7. Ésa. 60,5-7.18,7.] szép ruházatuk legyen.

24,1 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

24,2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;

24,3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

24,4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

24,5 A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, [1 Móz. 4,11. 3 Móz. 26,15.] a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

24,6 Ezért átok emészti meg [3 Móz. 26,14-16. 5 Móz. 28,15-68. Jer. 11,3.4.] a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

24,7 Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám [Jóel. 1,10.12.] szívűek.

24,8 Megszünt a dobok vidámsága, [Jóel. 1,5. Ésa. 5,12.] elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.

24,9 Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;

24,10 Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

24,11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; [Ámós. 8,10.] minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

24,12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

24,13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, [rész 17,6.] midőn a szüret elmult.

24,14 Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.

24,15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a [rész 42,10.12.] tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

24,16 A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és [rész 21,2.] hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

24,17 Rettegés, [rész 5,19. Jer. 48,43.44.] verem és tőr vár rád földnek lakója!

24,18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert [1 Móz. 7,11. Zsolt. 82,5. Péld. 8,29.] az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

24,19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

24,20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

24,21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

24,22 És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.

24,23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, [Jóel. 2,31. Ésa. 60,19.20.30,26.] mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.

 
 
0 komment , kategória:  Ézsaiás könyve/Ószövetség  
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 2410
  • e Hónap: 6788
  • e Év: 45278
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.