|
 2/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 53
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 21:40:11, péntek
|
| |
| |
,,Krisztus Mindenre Elégséges, Ő a szeretet mély, édes forrása."
-Elisabeth Elliot- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 21:36:20, péntek
|
| |
| |
,,Isten megígéri, hogy mindig, életünk minden napján velünk lesz."
-Elisabeth Elliot- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 21:32:54, péntek
|
| |
| |
,,Isten megígéri, hogy senkit sem ér nagyobb kísértés, mint amit el tud viselni."
-Elisabeth Elliot- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 21:31:12, péntek
|
| |
| |
,,Az Úr néha akkor a legirgalmasabb, amikor megtagadja a kérésünket."
-Elisabeth Elliot- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 21:13:31, péntek
|
| |
| |
A csoda-ház
Egy tavasz-estén ilyen volt az álmom:
Sasok tanyája, kastély, szürke várrom
Ormolt előttem. Valaki szólt: - Jöjj be!
...S mentem folyosón, földalatti ködbe.
Borzadt a fény négyszögletű szemével;
S mint roppant szerecsen rab, sírt az éjjel.
Bilincsét rázta. S hogy közel hajoltam:
Ezer láncos rab hörgött a pokolban.
Szemük égett, - mint párducé, vad erdőn.
Átkoztak, sírtak, jajgattak kesergőn.
A Dante népe volt a végső körben.
Valaki hívott.
...Márvány-lépcsőn jöttem,
Virágzó kertbe... Zord vár néma lánya
Kék nefelejcset font a homlokára,
Hívtam... s mint őz... eltűnt a szép úton...
Kigúnyolt? Sírt? Szeretett?... Nem tudom.
Egy szál elszórt virág maradt belőle.
És hívtak tovább.
Süppedt temetőbe.
- Őrsége alatt komor ciprusoknak,
Omlott sírokban sírtak a halottak.
Ekkor kitárták a vén palotát,
Végetlen sorban nyíltak a szobák.
Mind ismerős és mégis idegen.
...Itt muzsikás nép: forró táncterem.
Ott titkos, rejtett, susogó szoba.
Ez... könyvbe zárt rablelkek otthona.
Amott fehér terem... az ablakából
Közelnek látszik sírontúli távol.
Ott: hiú színpad. Álarcok hevernek.
Csitt!... erre alszik egy pár boldog gyermek,
A gyermekágyra festett angyalok
Kiszálltak... Zengnek égi szép dalok.
És itt mély cella. Magány a neve.
A többi mind sürgő néppel tele.
Itt csak egy bús arc nézi mécsesét:
Mikor fogy el? Mikor lesz már elég?
Tovább: rongyos zúg. Koldusok pörölnek.
Itt bírószéken egy öreg bölcs görnyed.
Szúrós szemével a szívembe lát.
...És már sohasem fogynak a szobák.
Itt ódon raktár: régi bútorok,
Eltört sok játék... Hány gyerek forog
Keresve itt, mi régen elveszett...
...Ez végső szoba... Arany-reteszek,
Ezüst-lakat és tündöklő a zár.
Itt halott csönd van. Itt senki se jár.
Letakart képet rejtettek ide.
Ki az?... Nem tudja, soha, senkise.
Csak néha éjjel fel-felsír a csend.
...Rémülten, kábult fővel kérdezem:
- Álomnak való és valónak álom:
Mi hát e ház? Kastély? Köd? Bűvös várrom?
Mikor jártam itt?... Merre van e hely?
...S valaki, aki vezetett, felel -
És titokzatos, csöndes szava száll:
- Megismerted?... A - lelked ez a vár...
Muraközy Gyula |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-26 17:44:07, péntek
|
| |
| |
,,Vannak idők, amikor egész létünk alapjaiban rendül meg, és csak egyetlen szürke hétköznap után sóvárgunk - mindennapi életünket nagyon kívánatosnak, sőt csodálatosnak találjuk a bekövetkezett szörnyű esemény ismeretében. A nehézség felnyitja a szemünket azokra az örömökre, amelyeket addig természeteseknek tartottunk."
-Elisabeth Elliot- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 53
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1278 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1621
- e Hét: 15195
- e Hónap: 27070
- e Év: 214872
|
|
|
Offline
