|
 2/11 oldal 
|
Bejegyzések száma: 107
|
|
|
|
|
|
2018-09-29 17:35:26, szombat
|
| |
| |
William Wordsworth -
Tünemény
(1770-1850)
Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...
Babits Mihály fordítása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-29 17:33:34, szombat
|
| |
| |
Michael Drayton:
Búcsú a szerelemtől...
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a holt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Ford.: Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:05:49, péntek
|
| |
| |
Moretti Gemma: Magányom szigetén
Néha elviselhetetlen, ami van
mert arra gondolok,
ami talán lehetett volna,
s amit örökre elmulasztottam.
és fáj, mert járhatatlan a tenger
életem és a part között,
reménytelen a sóvárgás
tiszta csillagok felé.
Bolyongok, mint hajótörött
magányom szigetén,
tétova lépéseimet
már senki nem vigyázza.
Tanácstalanul borul fölém
a néma éjnek csillagsátra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-26 20:10:46, szerda
|
| |
| |
Dzsalál ad-Dín Rúmí - Szerelmesek, szerelmesek
Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob pereg.
A búcsuzás, az indulás nagy perce már elérkezett.
A tevehajcsár jó korán ébren volt, csak egy szót kiván,
már készen áll a karaván. Ó társaim, ébredjetek!
A készület sok hangja szól, csengőre csengő válaszol,
a végtelenbe vándorol s egyenként indul a menet.
Megfordított gyertyák alatt, ahol a kék függöny hasad,
kilép csodálatos csapat, minden titkok felfénylenek.
Forog, forog az égburok, szivedre ólomsúlyt dobott,
nehéz álmodtól óvakodj, vesd el a könnyü életet.
Te őr, vigyázz! Itt az idő! Nem alhatik az őriző.
Ó szív, barátot kereső, indulj, mert vár a kedvesed. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-21 09:24:45, péntek
|
| |
| |
Ellen Nitt:
Azt hittem
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagy ritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-20 00:06:51, csütörtök
|
| |
| |
Heinrich Heine: VALLOMÁS
Szürkülve szállott le az este,
vadabbul harsant az ár,
és én ott ültem, és a habok
fehér táncát néztem a parton.
És belsőm felduzzadt, mint a tenger,
és sóvárogva, mély honvágy fogott el,
te nyájas kép, utánad,
ki mindenütt körüllebegsz,
s engem hívsz mindenütt,
a szélzizegésben, a tengerzúgásban
és ennen keblemnek sóhajában.
Könnyü náddal írtam a homokba:
"Ágnes szeretlek!"
De a gonosz hullámok átzúdultak
az édes vallomás fölött,
s letörölték egészen.
Törékeny nád, szétporló homok,
illanó hullám, már nem bízom bennetek!
Az éj komorabb lesz, vadabb a szívem,
és a norvég erdőből erőteli kézzel
kirántom a legmagasabb fenyőfát
és belemártom
az Etna izzó torkába, és evvel a
tűzitatta, óriási tollal
írom rá a sötét mennyboltozatra:
"Ágnes szeretlek!"
Minden éjszaka ott lobog ezután
fönn, örökké ez a lángoló írás,
és az eljövendő unokák sora
ujjongva olvassa majd az égi szókat:
"Ágnes szeretlek!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:50:05, vasárnap
|
| |
| |
Albert Einstein - Barátság
Lehet, hogy eljön az idő,
amikor már nem beszélünk,
de amíg a barátság tart,
újból kibékülünk.
Lehet, hogy időnk letelik egyszer,
De amíg a barátság megmarad,
Egymásra emlékezni fogunk.
Lehet, hogy eljön az idő, amikor szétválunk,
De ha igaz barátok vagyunk,
A barátság egymáshoz minden visszahoz.
Lehet, hogy egszer megszűnünk létezni,
De ha még erős a barátság,
Újból megszületünk, egymásnak.
Lehet, hogy egyszer minden befejeződik...
De a barátságunkkal mindent felépítünk újra,
Mindig más alakban,
Minden pillanat egyedi és feledhetetlen,
Melyet együtt élünk át, és egymásra örökké emlékezünk.
Az életünket kétféleképpen élhetjük:
Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek,
Vagy abban, hogy csoda minden.
De amíg a barátság megmarad,
Egymásra emlékezni fogunk.
Lehet, hogy eljön az idő, amikor szétválunk,
De ha igaz barátok vagyunk,
A barátság egymáshoz minden visszahoz.
Lehet, hogy egszer megszűnünk létezni,
De ha még erős a barátság,
Újból megszületünk, egymásnak.
Lehet, hogy egyszer minden befejeződik...
De a barátságunkkal mindent felépítünk újra,
Mindig más alakban,
Minden pillanat egyedi és feledhetetlen,
Melyet együtt élünk át, és egymásra örökké emlékezünk.
Az életünket kétféleképpen élhetjük:
Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek,
Vagy abban, hogy csoda minden.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 22:19:08, vasárnap
|
| |
| |
Valerij Brjuszov:
Virrad
Virrad. A tollam félretéve
mosolygok és rá gondolok,
lágy, gyermeteg tekintetére,
hangjára, mely körülcsobog.
Nézett már rám ilyen szelíd szem,
a hang sem új, e friss patak.
De vallom: szent e földön minden,
és áldott minden pillanat.
Rég ismert édes gyötrelemmel
csodálom válla szép ívét,
szépségét úgy iszom szememmel,
mint hajdan más valakiét.
S hunyó lelkemben újraéled,
miről azt hittem, rég halott,
a megfakult színekben élet,
elevenítő fény ragyog.
Szeretlek! - mennyi szép titok van
e szóban, mely mindenható!
Ha úgy halódom, megtiportan,
akkor is vallom: élni jó.
Sok elsuhant évezred álma,
mely most puhán felé lebeg...
Földi édenbe kaput tárva
szakadnak szét a fellegek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 19:43:56, szerda
|
| |
| |
Shelley:
A lepke vágya
A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az ízérzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mi kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész,
s kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt szívem,
s mi megindítaná az eget,
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppent az ég felé.
(Kálnoky László fordítása) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-05 10:33:40, szerda
|
| |
| |
Poe,Edgar Allan : Nyugtalanság völgye
Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki itt lakott,
S csak a nyájas csillagok -
Tornyuk azúr ablakán át -
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángú nap feküdt.
Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!
Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel
Elborítva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát -
S mely névtelen síron zokog,
hajlongó liliomot!
Hajlong, - s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog, - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.
(Ford.: Kardos László) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 107
|
|
|
|
2019. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
188 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1233
- e Hét: 4547
- e Hónap: 8580
- e Év: 67833
|
|
|
Offline
