|
2019-05-02 07:31:31, csütörtök
|
| |
| |
Vidor Miklós: Kék rét
Kék rétre vágytam kiskoromban,
Kék, messzi rétre hajdanán!
Kerestem egyre, merre, hol van,
És faggattam mohón anyám.
Hol az a kék rét, ahol én is
Elszállhatok hab fellegen,
Ahol játék az árny s fény is
S a nap narancsa megterem.
Ahol fű, a lomb, bokor mind
Sugárzó, tiszta színarany,
S eső, ha hull is rá koronkint,
Annak is gyémánt csöppje van.
Ahol a szél sűrű sörénye
A vad száguldástól lobog,-
Oda vágytam a messzi rétre
Hol a virágok: csillagok.
Oda vágytam a kék mezőre,
Túl minden messziségeken,-
Gyerekfővel párnámra dőlve
Arról álmodtam szüntelen.
A hold sütött, lehunyva pillám.
S jártam a szivárvány-hídon,
Harangvirág ezüstje nyílt rám
Kék-árnyú, sűrű pázsiton.
Csilingelt halkan gyönge szirma,
Ha fönn egy szélkölyök fuvallt
Füleltem rá, s álomba ringva
Tovább dúdoltam azt a dalt.
Meséltettem buzgón anyámmal,
Milyen is az a messzi rét
Hová el a vihar se szárnyal
S nem kóstolják s könny ízét.
Nem untam el hallgatni százszor,
S ő mondta, mondta egyre mind
A nagy mesét a boldogságról
Mely vár reánk törvény szerint.
És aztán elfakult kék rét
A felhők színe szürke lett,
Az évek sorra összetépték
A gyermekkort, a tárt eget.
Hol az a kisfiú, ki leste
Álomban - ébren a mesét,
S kutatta nagy szemét meresztve,
Hol a virágzó messzi rét?
S ki szőtte-fonta lankadatlan
A boldogság fény-fonalát
A mesemondót hol kutassam,
Tűnt hangja hol csobog tovább?
Évek, sugárzók és viharzók,
Kik közt repültem hajdanán!
Halljátok késői jajszót
Hová szállt véletek Anyám?
Miért lett vége a mesének?
Anyám, ha hívom nincs velem.
Susogjatok, ti messzi rétek,
Ti mondjátok meg, hol lelem?
Nem csábít csillogó csodátok,
Mégis felétek indulok
Egyetlen csodára várok:
Anyámat megtalálni ott.
Anyámat, ki mellőlem elment,
Búcsút sem intettem Neki,
De róla szól a szüntelen csend,
A szél szavát idézgeti.
Tudom, tudom jól, hol keressem,
Hol kék az árny és kék a fény,
Ahogy ígérte régen egyszer,
S mosoly hajnallott föl szemén.
Azt a mosolyt, ti messzi rétek,
Adjátok vissza! Ott ragyog,
Nyomában indulok felétek,
Szikrázzatok föl, csillagok!
Szivárvány hídja nyílj elébem
Csöngess, ezüst harangvirág
Szelecske fújdogálj szelíden
Hadd dúdolom a dalt tovább!
A tőle hallott dalt, a régit,
Mert nem feledtem el ma sem!
Anyácska ott áll, arca fénylik,
Nem változott, megismerem.
Ott vár a messzi, messzi réten,
Melynek minden fűszála kék,
Csokornyi csillag két kezében
S igazzá válnak a mesék!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK NAPJA III |
|
|
|
|
|
Offline
