Gergely István versei,Gergely Ágnes versei,Magyar szüretelőénekből lett Európa himnusza,Idézetek: A Szív szavai 20.,Somogyországi barangolásaink,Nagyatád,Várda,Horvátországi szomszédolás,Duna-Dráva Nemzeti Park,Mesztegnyő , - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/3 oldal

Bejegyzések száma: 22

Gergely István versei

2019-09-11 19:00:50, szerda

	GERGELY ISTVÁN VERSEI Gergely István (Debrecen, 1965. december 19. -) magyar költő, orvos, a fizika tudomány doktora, 2005 óta konziliárius főorvos az ausztriai Kismartoni klinikán. 1995 óta ír és közöl verseket, gyermekverseket és verses meséket, melyek antológiákban és önálló kötetekben egyaránt megjelentek. Versei Link AKI VAGY Ajkad bíbor babér, bogárszem barna bársony, bőröd márvány telér, ízed csiklandó tárkony. Enyém kezed már rég, fürtömet fodró ujjad. Szemem mély nyári ég, mosolygó hajnal ajkad. Veled vagyok való, előtted csak léteztem, s leszek örökhagyó, ha pályám elvégeztem. ALTATÓ Aludj kicsi lány Álmodj szépet Virág mindahány Álomképed Virág mi nyílik De nem hervad A lelkem fénylik Bánat sorvad Érted kicsi lány Tűzbe megyek Léted oly talány Tűzben égek Anyád szerelmem S te az élet Aludj kicsi lány Álmodj szépet ÁTJUTNI Magam útját járom. Nem tűr meg magában, nyög s kilök a járom. Adja meg magát más! A köd esthomályban aljas mély gödröt ás. Mi ez, gát vagy lépcső? Mindegy, mert meghágom, ha sír is a légcső. Gerincén gerincem töretlen találom. Tér nyílik előttem. BESZÉLGETÉS A GESZTENYEFÁKKAL Éjfél elmúlt, körülvesz a csend. Fehér ruhámon pihen a fény. A kórházban dolgozik a rend, s szellő legyint arcon könnyedén. Nővér matat valami fölött, műtét után ébred a beteg, s ki busz elé lépett hét előtt már tudata határán lebeg. Az éji levegő langyos, lágy, fölém borul, nyugtat, betakar. Pihentet, mint gyógyulót az ágy egy hetvenkét éves, nagy juhar. A kápolnánál tücsök cirpel. A gesztenyefák, mint a szobrok állnak ott mozdulatlan kéjjel: vallatnak, vajon mit gondolok. Tudom-e vajon, miért jöttem, mért csináltam orvost magamból, mért a vita én és én köztem: mi a baj s hol a kiút abból? Ti fák, ti boldog szerelmesek, földnek és égnek gyermekei, a Napot s Holdat kérdezzétek, meddig akarnak még fönt lenni! Ha létük kérdéseket támaszt, s ismerik a jövőt, a semmit, s majd ha megsúgták nektek a választ, várhattok tőlem is valamit. CSENDBEN JÖTTEM Csendben jöttem, csukott szemmel. Sírtam békésen, nyugtatón. Csendben jöttem, mint árnyékom, mely megpihent az arcodon. Csendben jöttem, nyitott szemmel, évek óta nem sírtam már. Csendben jöttem, mint hófelhő, mely alatt már kopár a táj. Csendben jöttem s csendben múlok, mint langy eső az ablakon. S csendben zsibbad majd emlékem, mint csókom hege ajkadon. CSIGA ELSŐ ÉNEKE Hej, ha nekem hasláb helyett hosszú ujjú kezem volna! Hosszú ujjú két szép kezem klarinéton ficánkolna. Hej, ha nekem hasláb helyett hosszú combú lábam volna! Hosszú combú két szép lábam éjjel-nappal táncot ropna. Hej, ha nekem hasláb helyett két szép kezem s lábam volna, szép kezem és lábam miatt a nevem sem csiga volna. CSIGA MÁSODIK ÉNEKE Hej, ha nekem hasláb helyett két szép kezem s lábam volna, szép kezem és lábam miatt a nevem sem csiga volna. Nem lehetnék csiga-biga, házamat sem cipelhetném. Házam nélkül, ágyam nélkül nyugovóra hogyan térnék? Nem kell sem kéz, sem láb nem kell, ha elveszthetem otthonom. Fülem úgy sincs, hogy' táncolnék? Házam szépen elvonszolom. DECEMBER Szent Mihály tornyára felült a ködmadár. Csendben pihen csendben, lábánál óra jár. Kémények szénszaga a lelkembe toppan. Járdákon hópaplan a léptemtől roppan. Otthon fatündér vár, s kiságyban kisgyerek. Mellemben csendesen lüktetnek vágyerek. Felszállt a ködmadár, ónszínű lett az ég. Hó esik az éjben, a dacparázs kiég. A hó mindent takar, mennynek, szennynek álarc. Dermedő végtelen: függve szűnik a harc. Add meg, Uram, nekünk a szeretet fényét, embertilolóban lelkünkben a békét! AZ ELSŐ TÉL VÉGÉN Vezeti babakocsi lábamat, napsugár melegíti hátamat. Kispajtás nézelődik csendesen, arcomat szemlélgeti kedvesen. Sugárzó szembogara antracit. Tavaszunk lüktetéssel andalít. Kihúzzák meggörnyedő vállamat. Napsugár melegíti hátamat. Mosolyog pajkos pajtás álmodón. Boldog vagyok: tudom, nem álmodom. ESKÜ Én, hosszú útnak pora, Tokaj arany bora, apám hűtlen fia fogadom: Veletek maradok míg élet az élet, oldódnak rejtélyek s végül velük halok. Szeretlek. Szeretlek, mint vágott fű szagát, mint pékség illatát. Ízeddel eltelek. S szerelmedet, ki bársony bogárszem, ki szülted gyermekem, ki részem egészen, vállalom ESTHAJNAL Egyszer volt, ha volt az Üveghegyen innen... Kurta farkú túrt pénzért is, meg ingyen. Volt hát egy király, hatalmas és mérges. Arany volt a szíve, kívül kicsit kérges. Volt még egy asszony, királynői páva. Meg egy kicsi lány és hozzá egy bába. De nem volt fiú. Örökös nem akadt. Vénült a király, olykor sírva fakadt. Sírt hát az asszony, fejedelmi szépség, a lány és a bába, az udvari népség. Ne sírj, jó apám, én nagyon szeretlek. Lesz örököse nagy hírű nevednek. Édes jó dajkám, engem elvarázsolj! Ragyogó csillag, örökké parázsolj! Az idő eljött, öcsém, Csillagfiú. Apánk boldog lesz, reményem nem hiú. Ha látni kíván, nézzen éjjel égre. Esttől hajnalig leszek majd vezére. S az öreg király, fente fénynél fiát, ám ha leszállt az est, csodálta kislányát. Boldog az öreg, gondja már nem láncol. Lányával együtt örök fényben táncol. ÉBRESZTŐ Jó reggelt, jó reggelt, Hercegnő! Hallod csak, csendül az ébresztő? Álomtér lassacskán búcsúzik, napsugár hasadon bucskázik. Fordulj csak, nyújtózz csak, egy-kettő! Fény ölel, pilládat rebbentő. Apu hív, anyu hív, indulás! Jó reggelt, jó reggelt, kis pajtás! ÉLETEM Engem ne sajnáljon senki! Bajaimat magam kerestem s ha oda is néz mindenki, magam lógok a kereszten. És ne irigyeljen senki! Boldogságom magam szereztem. Sírjon torz arcú akárki, Élet csillámlik szememben. FERTŐPART Híg kénszaga átölel, simítja fáradt idegem, nyílt víz messze terül el, szellő mozdul csak szelíden. Nem köd ez, hanem pára, a Fertő bús lehelete. Talál fiúra, fára - - elmúlásunk ígérete. Mégis otthonom része, különben akárhol lennék. Hív a reggel hűvöse s estfelé cikázó fecskék. Itt bénult béka mered villámtól szakadó égre, s fülembe szúnyog nevet, ha nézek nyáresti fénybe. Dombon pihen egy torony, Árpádok rakta kápolna. Emlék, Szerb Antal-halom, sváb nevek márványos sora. Világom egész kenyér, Fertőpart nevelte, adta. Simogat apró tenyér, csipkedi arcom kacagva. Híg kénszaga átölel a hűvös, párás reggelen, benne lelkem lakra lel s éled életem, kedvesem. HAJLÉKTALAN BLUES Igen, elbújtam s elbújtam ezerszer, s előbújtam s fújtam a magamét ezerrel. Hát rámugattak szűkmellű emberek (emberek?): ,,Ha nem tetszik a rendszer, elmehet! Elmehet!" Majd állt a balhé a melóban is, a szám járt megint, mert kellett ugyanis. S csak annyit köptek az arcomba: ,,Ki vagy rúgva!" - pedig nem voltam berúgva. Majd bántottam az asszonyt, aki életet adott nekem. Majd bántottam az asszonyt, aki szerelmet adott nekem, majd gyermeket adott nekem, s nekem nélkülük nem volt semmim sem. S mert nem volt hova menni, hát elindultam a világba be, az életből ki. Kopogtattam zárt ablakon, ajtókon, rozsdás és fényes kapuvasakon. Mentem s próbáltam újra, s a választalan koppantás hangja lyukat ütött a mellemen, amelyen jeges szél süvít át, fagyasztva lelkem még meglévő mosolyát, bár már amúgy is régen nem találkozott velem. S hogy megfagytam egészen és testem elhagyni készen, tudtam: meghaltam. ,,Hát haljak meg" - gondoltam. S mert nem tudtam élni az életben, s az élet nem tudott élni bennem, így egymással vígan ki nem jöttünk: ,,Fejezzük be" - s végül megegyeztünk. HARMAT Pitypang mosolyog a fűben, vízcseppet dajkál a levél, bogáncs hűs szellőtől rebben, a hajnal suttogva zenél. Nádszegély part felé hajlik, rétjét rózsás napfény kelti. Rácsos vízen faág úszik, gyökét távol pára rejti. Égtemplomi tornyon trónol, perzsel az izzó, sóvár Nap. Harmatcsepp az égben táncol, s tudja, bár most máglya lángol, reggelre új fűhegyre kap. HOLD Tavaszi éjjelen baktatok, vigyáznak szikrázó csillagok. Szikrázó csillagos palástja sejteti, jön az éj királya. Csillagok reszketnek hirtelen, selymes fényt igéző rejtelem, mint huncut kövérkés ködkobold felettem felkel a telihold. Bámul rám közömbös-mereven, holt arca visszfénylik hidegen. Holdacska mégiscsak megsegít: sötét éjt baráttá felderít. A HUSZADIK SZÁZAD FEJFÁJÁRA Most sem tudom, ki voltál vajon, hóesést néztél a fák alatt, s valahogy mérhetetlen szomorúság csorgott hátadon, s megjelölt, mint egyszer volt kamaszt. Valami kéne, ami tisztít. A nagy-nagy tüzet megrakták már, körülötte nem találsz senkit: elhamvadt, időben messze jár. Már azt sem tudom, hol volt helye, térben és időben elveszett, vége volt, nem tudtuk, hogy vége, parázs fölött lágy szél neszezett. Nem lett szebb, s nem lett tisztább semmi, a nagy-nagy tűz nem nézte, mit öl. Úgy tűnt, jobb közömbösnek lenni s biztosnak saját dolgunk felől. A tűz kimúlt, hamu a szélben, helyén a gyomot váltotta gaz, s előállt az, amitől féltem: egyre inkább nem szép az igaz. Bár nem tudom, vajon ki voltál, ugyanazt éreztük biztosan. Lehettél Te vagy Te is akár, sírásban és szitokban társam. Mentség sincsen, nincsen bocsánat: a bűnt, mit ősünk elkövetett, csak tetézzük, s bár átsző a bánat, vereségünk nyilvánvaló lett. El kéne tépni, ami lehúz, lelkünkre tekeredő hínár. S megsúgom, ha kezem felé nyúlsz: Istenné kellene lenni már! IMA GYERMEKEKÉRT Férfi voltam és szerelmetlen, majd reteszelt kapum megnyitottad. Hűs szárnyán szélnek, fénysebesen ragadtad lelkem és simogattad. Apa lettem s fordult a világ, Befogadtam, mert helyére billent. Megköszörült a nagy igazság és megtalált helyem, amely illet. Költő vagyok, mint akárki más, akibe verset vés a szerelem. Ritmusba kövült igazmondás tereli lelkén fogva gyermekem. Boldog legyek csak, mást nem kérek: amiért küldtek, elvégezhessem. S ha testtől váltan visszatérek, legyenek, akikben gyönyörködjem. INTELEM Fű alatt a kövek megindultak, gurulnak titokban szerteszét. Bomlott falak kínlódva tartanak, s érzik már omlásuk végzetét. A kőfalak egyszer leomlanak. Az nem lesz sátoros vigalom. Palánkunk kötései bomlanak, s völgyünkbe fészkel a siralom. Elvesztjük, mi összetartott eddig, eltűnünk, mint tóban csepp eső, mint fűszál, mely a kazalban fekszik, mint halóból az életerő. Maroknyi embert morzsol a világ, magvunkat mozsarában töri. Lisztünket viszi egy idegen zsák, belőle kenyerét más süti Feladjuk, mit ezer évig védtünk. Elárvulnak létünk kincsei. Omló falakként romlik nemzetünk, s egyre többen lesznek nincsei. Mert szép, aki idegen, szép a más, nincsen ebben hiba, gyermekem. S te magyarul álmodsz s nem vitás, magyarul sírsz majd énfelettem. Védd nyelvedet, sorsodat, énedet, s tanulj meg mindent, mi lehető! Találd meg a világban a helyed, de csak azt nyeld le, ami ehető! ISTEN ÚTJAI ,,Ne szülj rabot te szűz anya!" intette József Máriát. ,,Szabad lesz, hisz Isten adta" s keresztre szülte egy fiát. JÓ ESTÉT, VILÁG! Jó estét, világ! Itt állok s jelentem: Munkámat tisztességgel elvégeztem. Kaptam örökül majd még tettem hozzá, itt hagyom, legyen majd gyermekem naggyá. Nem kerestem, ezért inkább rám talált, nem futottam, így hát kísérőmmé vált, nem ujjongtam, szelíden kézen fogott, nem jajongtam s kedvesen rám mosolygott. Örökül kaptam s hozzátettem sokat. Ütöttem pálcákból karnyi vasakat. S mit eddig kirótt az élet, jelentem: A munkámat tisztességgel elvégeztem. JÓ REGGELT! Kukurikú, kotkodács! Két naponta két tojás! Tele bögyöm örömöm, kis gazdámnak köszönöm. Fényes tollam, tarajom, hangom hallom hajnalon: Kukurikú, kotkodács! Ki az ágyból, na, ugrás! JÚLIUS Emlékszel, nem volt szép idő, csónakunk csorgott a vízen. Hajnal, harmatban lebegő - egyedül voltunk egészen. Elbújt s elbújt a Nap megint, árnnyal s árnyalattal játszott, a fodros folyóvízen kint tünde tükre meg-meglátszott. És benn a szívünk már súgta jókedvünk delén, hogy értünk ritmusát új élet búgja. És sodródtunk a vízen lágyan, te és én és ő - mi hárman. S a Tisza már kacagni tűnt. A KENYÉR SZAVA Magvam hideg földbe tették, fölém az ősz köde borult, kicsiny testem reszkettették, csírám rögök közé szorult. Fáztam éjjel, de délben is, fáztam, de tűrtem, tűrj te is! Hajtásomat hó takarta, fagyott porhó mind befödte, kérges paplant szél vakarta, álmom törte varjú lépte. Fáztam már reggel s este is, fáztam, de tűrtem, tűrj te is! Elmúlt a tél, langyult a rög, borzolta nedveim a szél, langyos eső megöntözött, száramat ölelte levél. Tűrtem az esőt s időt is, tűrtem, de vártam, várj te is! Kalászomat nap ápolta, de morgott már a köszörű. Testemet szedték marokba, szalmámból készült koszorú. Féltem a zajban s rendben is, féltem és vártam, várj te is! KÉT PILLANAT Ülünk kéz-a-kézben csendesen, csak egy rozzant busz ráz, kedvesem. Télesti sötétben eldugva lebeg a ködben egy főutca. - o - Hallgatva csendedet hallgatok. Teredben látnak a csillagok. Súrlódó auránk sistereg. Egyesül bennünk egy kisgyerek. KÖNYÖRGÉSEK a jóllakottakért Majd ha minden rabszolganép éhét megunva harcba lép, vicsorgó arccal s véres zászlókkal, fagyott szívvel s csattanó fogakkal s élet-halálra ölre megy, míg ott nem marad ölve egy s az elhulltakat közös sírba hányják, síró földbe jeltelen elkaparják... akkor majd, Uram, irgalmazz az embernek! az éhezőkért Uram, irgalmazz magadnak, mert nagy a Te bűnöd! Szaporodni és sokasodni hagytál, Enni és megetetni mégsem adtál. A tudásból almányit markolhattunk s nagy a kérdés: emberek maradhattunk? Vadállati sors a mardosó éhség, tele has tesz embert, nincs semmi kétség. S ha külső kényszertől szorítva szenved, ne várj, Uram, benne moccanni lelket. Itt e földön éhezőknek nincs vigasz... Adj enni, Uram, s az embernek irgalmazz! KÖNNYCSEPP MAROKBAN vigyázz rám hogy le ne essek kavicson szét ne fröccsenjek úgy vigyázz rám vigyázz rám hogy ne szédüljek nap tüzébe ne repüljek úgy vigyázz rám vigyázz rám hogy ne remegjek sötétségtől ne rémüljek úgy vigyázz rám vigyázz rám ha vihar szárnyán felszürcsölne szörnyű sárkány úgy vigyázz rám vigyázz rám ha eresztenél fakó múltba felejtenél úgy vigyázz rám vigyázz rám ha már nem vagyok emlékedben szemem ragyog úgy vigyázz rám vigyázz rám mert amíg ragyog vagyok ha már nem is vagyok úgy vigyázz rám úgy legyen ! KÖZSZONETT közbú közbaj közbánat közbűn közjó közbocsánat közvers közfilm közregény közerkölcs közlány közlegény közcsömör közkór közkórház közadó közpénz közkolbász közszéna közalom közhatalom közgebe közgané közbizalom közkülső közbenső közbelső köztömeg közönség közelső közsemmi közlés közzüllés közszféra közkín közszülés közpark közszónok közhely közfal közborsó közröhej LEGKEDVESEBB VERSEIM Ildinek Lásd, eltelt, ami elmúlt, s ami volt, a múltba hullt. Elsodródnak, elhagynak kedvesebb embereim. Téli estén gagyognak, simogatnak, ragyognak legkedvesebb dolgaim, s mellém bújnak, vackolnak legkedvesebb verseim. Kézbe véve a könyvet, olvasgatva lapjait visszatérnek az évek s emléketek felderít. Megmaradtok lelkemben, kedvesebb embereim, felidéznek estéken legkedvesebb verseim. MEGKÖSZÖNÖM Ha megrágod gyökerem, ha megtéped levelem, megköszönöm: ezekkel több vagyok Ha harcolnak ellenem, ha súly szorul mellemen, megköszönöm: ezáltal jobb vagyok. Ha arcom simogatod, ha rám ragyog mosolyod, megköszönöm: ezekkel szebb vagyok. Ha beporzod virágom, ha felépül világom, megköszönöm: így örököt hagyok. MESSZI MESE ,,Légy kedves hozzám és szeress, te legény! Régen kíván téged szívem, a kemény. Te legény, hozzám mindenben kedves légy! Bármit, mit akarok, a kedvemre tégy! Legyél csak, legyél csak hajló kedvesem, dúskálsz majd aranyban, gyöngyben, ezüstben. Elhalmozlak minden jóval s még jobbal, jól tartalak virágos varázsszóval." ,,A tisztességet, szegény gazdag asszony köszönöm, de nem nyerhetsz meg varázsszón. Ha szegény is vagyok, a szívem szabad. Cselédnek nem hajlíthat hímes szavad." ,,Választottál magadnak embereket, megszeretted őket és megszerettek. Nem szerethetitek egymást, mert tiltom. Figyelj legény, fejedre átkom mondom. Innentől míg a világ világ lészen, nem nyugodhatsz nappal, sem hűvös éjen. Félelmes erejű szörnyeteg sorsod. Lelked eltemetve, szíved alatt hordod. Sorsod örök, mentséged sehol sincsen. Megváltást nem lelsz sem ingyen, sem kincsen. Halálod percéig, borzasztó sárkány, ősgonosz leszel és förtelmes bálvány. Halálod percében leszel, ki voltál, leszel szegény legény, ki megtagadtál. S történjen bármi az utolsó percben, nem menekülhetsz, végzeted kegyetlen!" Elkomorult az ég, elszorult a szív. ,,Anyám, bársony szemed már hiába hív." Lett a legényből iszonyú szörnyeteg, amerre fordul, a vidék megremeg. Megremeg a világ, remeg a király, rezzen minden madár, a griff, a sirály. Fák kopaszodnak, a búza elsatnyul, közel-távol, fent-lent sárkányszív az úr. MI Én, apámnak képe, anyámnak szemfénye, magamnak mindene már régen nem vagyok. Te vagy jobbik énem, végem érted félem. Nyugalom-tengerben révben csillag ragyog. Ő mi ketten vagyunk, érte csattan szavunk. Míg a Földön lakunk, lelkünk nem jár gyalog. ...MILYEN SZÉP A VILÁG! Ez a világ furcsa, nem olyan, mint képzeled! Közömbösen nőnek fák alatt a kőhegyek. Az időtlen anyag csak összeáll hirtelen, lelket kap valahol s áttáncol egy életen. A végén szétesik, mint hamvadt parázs pora. A tűz csak elillan, ám nem tudhatjuk, hova. Így volt és így is lesz s az elmúlások fájnak, s ha maradsz, a búcsúk égő sebeket vágnak. Százados tölgy törzsén mint régi fejsze hegek, kérges fájdalommal, de benőnek a sebek. S amíg te itt maradsz s a szeretteid mennek, bámulsz bénult szívvel, mert fogynak, kik szeretnek. Végül rajtad a sor, zenéje hal a táncnak, hiányzó ritmusod csak a lelküknek fájhat. Mert a világ hideg, nem olyan, mint képzeled! Az örök atomnak nem számít röpke léted. MINDENT valami puhát valami szépet valami jót melegséget ősszel napos padot szél ellen árnyékot csak maradhassak amíg maradhatok valaki jót valaki szépet simogatót kedvességet nyári hajló csókot téli alkonyatot csak szerethessek amíg maradhatok MONDD MEG, KIK VAGYUNK! Mondd meg Nekem, te Mindentudó, kit képzelünk, hogy létezel, mondd meg, ha nem is vigasztaló, mi a magyarság-feltétel. Mi a magyar? Nyelv, nép vagy nemzet? Legkisebb fiú, szárnyas ló? Vagy házát vesztett bolygó szerzet, árban vergődő fuldokló? Sorsavesztett sorsok tömege tolong ingatag tutajon, egymást lökik, tapossák vízbe, csak esélyük még maradjon. Egynek sincs reménye. Az átok lelkét nyomja századok óta: társában nem lel barátot s nem hallja, ha üt az óra. Mutat a másikra: ,,Ő nem az!" s az megfelel rá: ,,De ő se!", habot fúj, üvölt, vihart fakaszt: honnan jött a testvér őse. Mondd meg nekem, te Mindentudó (bár nem tudom, hogy létezel), mért vagyunk itt, s nem múltba hulló, tűnt nép lettünk, ez érdekel. A tehetetlen történelem lendülete tartott csak meg, vagy volna valami fő elem, mely szilárdan áll, nem remeg. Bízzunk abban, hogy nem véletlen a magyar szót hallani még, s a reánk ömlő szennytömegben fejét emeli, ami szép. Kicsi a világ, egyre kisebb s a nagy nemzetek csak nőnek. Ápold mentsvárad, nehéz nyelved alapja lesz a jövőnek. Mondd meg nekem, te Mindentudó, ki, remélem, hogy létezel, az ős vagy a nyelv nemzetadó, a holnapba melyik visz el. Nem az a fontos, honnan jöttél, de magyarságod szép legyen. Álmod s éned a nyelvedben él s lelked pihen a nemzetben. A NAPOCSKA Kerek, mint a zsemle, meleg, mint a kályha. Reggel nézhetsz szembe, este bíbor máglya. Délben föntről szemlél, szöszke fürtön táncol. Míg alszol, sem henyél: más földön világol. Találd ki, hogy ki ő! Arany csillagocska! Életünk éltető: gyönyörű Napocska. NEM AKAROM Nem akarom érezni, hiányzol, nem akarom tudni, nem vagy mellettem, ha mellemre bújsz hűvös reggelen, rettenve nyüszít a nyüzsgő pokol. És nem akarok álmodni veled, álmaimat meg akarom élni. Nem akarok soha attól félni, három óra múlva felébredek. Önző vagyok, hát előre megyek, ahol vár ránk az örök mostoha. Gyermekre száll megint búcsú sora, akkor találkozom újra veled. NOVEMBER Amikor a bogarak lehullanak s a nappalok a csillagokkal járnak, sápadt levél sírba hideg földre hull, csak állsz a ködben árván, anyátlanul. Versenyt rúgja veled az avart a szél, nem mond semmit neked, csak beszél, beszél. Didergő homlokát válladra hajtja, s csak mondja suttogó ajka, csak mondja. Fagyott fűnek fagyott harmatcsepp mesél, fákat, szobrokat lep be reggel a dér. A szökőkút száraz, álmát alussza, ám jön a lány a fiúba karolva. Versenyt rúgja veled az avart a szél, sejtheted már, megérint megint a tél. De mint máskor, az év forgószínpadán közelít a tavasz s el is jön, talán. Október Hideg dél van, elkel a kendő, a kalap, csak keskeny felhőrésen át néz ránk a nap. A szél sötét felhőt fúj a Fertő felől s a kereszt árnyéka az úton végigdől. Eső után már nem gőzölög az úttest, ködpamacs illan, a tájra tejjel fest. Igen, az ősz mindent és mindent megérint - fehér csokor visz fekete nénit megint. Fehér csokor, fekete asszony - visszanéz s a régen múlt idő, mint hordón a penész védi és érleli, mi vált már rég porrá, az emléket zsongító, aranyló borrá. Most éled meg öregséged emlékeit, az időt, mely később majd partra menekít, ha sodorna, lepne zúgó folyó habja, mikor más nem vagy már: fogyó idő rabja. Most még október vagy, élénk, gazdag, bátor, de nézz magadba már, gyérül a lombsátor. s lassan majd elpihensz, majd elmúlsz végtelen és csak vissza lesz mit nézned az életen. ORSZÁGODBAN Országodban Tüzet lelek Parazsából Tüzet veszek Magvát vetem Hideg földbe Terméketlen Temetőbe Ajkaidról Tüzet veszek Szerelmedtől Lángot vetek Magvam vetem Meleg ágyba Virágfiú Szökken szárba Temetőből Szántóföldet Parazsadból Melegséget Ajkaidról Kedvességet Virágszálból Reménységet! ORVOS VAGYOK K.F-nek Csak néztem, ahogy hullik kezemből, mint lassított film: egy ház romba dől, majd viszi sorsa a maga útján s eltűnik egyszer az élet partján. Csak néztem, ahogy tőlem várva időt nézett rám s nem hazudhattam szép jövőt. Nem mondhattam mást, mint az igazat: ,,Tudásunk a kórtól messze elmarad." Tudtuk, hogy hol tart, mit szőtt be a rák s amit tehetünk, nem tesz majd csodát. Hogy hónapokban mérhető léte, tudta ő, hisz ésszel élve élte, míg megadatott, hogy itt lehetett, életét, s ha tudott, hát nevetett. Volt idő, hogy volt idő szeretni, játszani, gyermeket nemzeni, simogatni, csókolni és adni. Csak egy cél maradt: Még megmaradni! Közös ismerős hozta el a hírt, arca fölött betemették a sírt. Elment és én itt állok elveszve: Most ki jön, mi feszít keresztre? ÖRÖK KÖR Tudom, engem is, idegen eljegyeztél már az elején. Pártatlanul és ridegen találkozunk egykor, te meg én. Nem haragszom rád, bár féltem, törvénytőröd a szívembe szúrt. Örökké többé nem éltem, bár kamaszként még rövid a múlt. Rövidebb már, érzem, a nap, elsuhannak a fontos percek, sorok fogynak, telik a lap, lassacskán beérnek a kertek. Szüret után, ha jön a hó, s takarod vele vállaimat, tengerre visz majd ködhajó, s feledem régmúlt báljaimat. De csak nem kapsz meg egészen, bár teljesen birtokod leszek. Emlékszik rám gyöngy-lánc-lány-szem, ahol örökké jelen leszek. PÁRBESZÉD A SÍRNÁL* ,,Ha bolyongsz sötét erdőben s rezzensz a reccsenő ágtól, ülsz magadban, mély gödörben, leestél megint a falról, lelked veszve, kiúttalan réved szemed a semmibe. Nem lehetsz oly boldogtalan, hogy ne zavarjon semmi se." ,,Mint leégett tölgy gyökere, tövestől kitépett virág. Sosemlesz jövő öröme némítja el lelkem szavát. Néma lelkem, süket szívem vak sorsnak volt játékszere. Lehetek oly élettelen, hogy ne legyek már semmi se. Lelkemből kitépték húsom, testemből fájdalom szakad, üvöltő üresség-húron disszonáns énekem dagad: Mit tettél velem, te Isten, mért nem rogy össze a világ, mért kell minden reggel néznem, mint kel keletről a világ!" ,,Nyugodj gyermekem, nincs kiút, gyermeked vissza nem hozod. Az életünk csak körbefut s hogy végül mi vár, nagy titok. Elmegyek én is és jössz te, amikor majd itt az idő: egy utolsó szellem-röpte s várunk majd reád, én és ő." M. Hajni emlékére PERONON Dobbanó gépszíve lendül, sorompón figyelem csendül, kis kezek buzgón intenek, ablakok napban fürdenek. Az erő halkan dorombol, tengelynek feszül vasmotor. Indul, állok s nézek árván, messze repül vágány szárnyán. RÁM NÉZEL Rád nézek s csak nézek rád. Játszik velem egy gondolat. Nagyon édes, nagyon vén s már érzékeimben dagad. Duzzad rezzenő bimbó, kis fejét fordítja fényre, simuló vásznon rajzol mosolygó esélyt a kéjre. Szívet formáz a combod, ágyékod hívó mező. Ajkam inná harmatát s suttogná szélnek: Ez Ő! Rám nézel s csak nézel rám, játszik velem a bódulat. Elmerülök medredben s megcsókolom a nyakad. REGGEL A fény még ferdén kaszál, a nád között pára ül. Friss reggel, álomhalál. A fák alatt éjcsend hűl. Varázsvilág már messze, a valóság még várat. De álmom ébren lesve tölti, tölti a tárat. Két lábbal puszta létben, keményre tiport földön, a reális nem tétlen, kíméletlen földönt. Elgázol, megtör, szétszór. Mi megvédhet ellene, álmotok: mert hozzám szól hűs, simító szelleme. SEMMIBŐL SEMMIBE Léptem hóból hajló fűbe. Engedett a hideg bakó. Rideg éjjel, jeges mellel átölelt egy fakó zakó. Majd a buja május jósolt nyarat, napot, termést bőven. Lett s én nem akartam mást, csak röggé válni az időben. S hulltam, levél a dombtetőn. Pihentem hópaplan alatt. Barna füvön nyúlt gerincem. S csak vártam, vártam a tavaszt. SZERELMESVERS Ahogy a platánok marka megfogja az eget, ahogy a kémények füstje kapja el a szelet, ahogy az égő bíbor Nap felhág a hajnalra, csókjaim szétszórom gesztenye hajadra. Ahogy esti kondenzcsíkok rózsaszínre válnak, ahogy izzadt hajnalokon vége van a bálnak, ahogy megroppan fagygerinc végén kemény télnek, becéző beszédek tehozzád beszélnek. S merthogy kicsi Szaffi lányunk bal hüvelykjét szopja, s mert az életet a világ a vén Naptól kapja, s mert véletlenül te és én a Földön létezünk, ez törvény: párunkat szeretni élhetünk. SZÉPVERS Szép a lélek és szép a test szép aki beszél szép aki fest szép aki kicsi és szép a nagy szép az óriás ha békén hagy szép a fekete szép a fehér szép ha lemegy aki épp felért szép aki kövér szép a sovány szép a zöldség a borsos tokány szép ki idegen szép aki vagy szép aki forró szép aki fagy szép aki szép szép aki csúnya szép a szmoking a szakadt gúnya mert mondd mi a szép mondd ki a szép? Szép ami szép és szép aki szép! SZÜLETÉSNAPODRA fiamnak Megtaláltál, tehát vagyok. Általad szóltak a világok, honnan régen én is jöttem, s - habár mindent felejtettem - nem felejtettek a csillagok. Általad világok szóltak, tanítottak s igazítottak. s majdnem lettem, aki voltam, - még ha el is bitangoltam - hívő penge, kosár, markolat. Benned hiszek s testvéredben s ha röpke életem elrebben s reppen lelkem vissza oda, - te még tudod, én nem, hova - vigyétek tovább az életem. TÁLTOS Sörénye szelet fésül, patkója felhőn toppant, márványfog tűzön szépül, hátat nyereg nem roppant. Fordul fényre szép feje, nyakát a Nap simítja, szeméből tűz fényrege, varázst szárnya susogja. Egy ugrás a hét határ, hét mérföldet egyre lép. Nem riasztja száz halál, ha lovasa lelke szép. De amikor megvénülsz, tizennyolc is elmúlsz már - a világ közepén ülsz - táltoscsikód messze jár. Maradsz valódi porban, reális gondok között, emberidegen korban, sikerkovácsok mögött. Ha csemetéd születik, lelked múltadba mereng. Fiókád szeme fénylik, benne táltosa dereng. Életed nem áldatlan lüktet szívednek vérén. Boldog lehetsz s ártatlan gyermeked szelíd révén. TÜNDÉRMESE Egyszer volt, hol nem volt... Ha volt, az Óperencián túl, a varázstenger közepén, ahol táltosmalac túr. Kerek sziget - Tündérország. Tündérföldben tündérfa, annak ágán tündérmacska s érett tündér datolya. Virágszirmon tündérbogár tündérnektárt gyűjtöget. Tündérmadár a Nap alatt simogatja a szelet. Háromtestű tengertündér, villásfarkú, nagy fogú. A szíve ébenfekete, lelke homályos odú. ,,Hozzátok fordultam s mondtam: Engedj, tündérnép, fogadj! Eljöttetek és mondtátok: Nem kellesz! Magad maradj! Nem kellettem s vajon miért? Nem voltam sem jó, sem szép! Tündérország átkot mondok: tudj meg mindent, tündérnép!" S a tündérmese világban nyomasztóan hirtelen - derült égből villámcsapás - megjelent az értelem. S nem volt mentség, mindent tudtak, tudtak fájdalmat, halált, tudtak örömöt s bánatot, tudtak tort s tudták a bált. Tudták, elmúlt az öröklét, halhatatlanság oda, s küzdeni kell, ez nem vitás, talán lesz még majd csoda. Közhírré tétették rögvest: Tündérország fejet hajt s királyává koronázza azt, ki gyógyítja a bajt. Lovagok jöttek s hercegek, vitéz legkisebb fiak, sárkányölők és sárkányok, harcedzett nemes férfiak. Háromtestű tengertündér mérget kacag, habot fúj: Minden bátor kihívónak szemére mély álom hull. Ott hevernek álomtalan Tündértenger fenekén. Táltosmalac is elfutott, jól tudja, hogy nincs remény. Ám erős szél jött ég felől, tengerre szállt léglegény, csónakba ült, vitorlásba s varázs csillant énekén. Énekelt a halászokról varázszsoltárt hét este s varázshálóban vergődött tengertündér halteste. Énekelt a kígyászölyvről tizenkettő napon át s tengertündér kígyóteste elhullajtotta fogát. Énekelt a szerelemről hetvenhét szép éjszakán S tengertündér embertestét felőrölte a magány. Nyújtóztak és ásítottak, ébredtek a legények, csak Tündérország lakói szomorúak, szegények. Szabadok már, mint a madár, de valami elveszett. Vállalniuk kell a sorsuk, ami rájuk méretett. Megbékélnek majd idővel s boldogok lesznek bizony, Mert ész és szív együtt képes átjutni a gátakon. ÚJABB INTELEM Apa, az életben jutalmat hogy' nyerünk, a világon ismertek, híresek hogy' leszünk? Lehetsz fiam, mester gyakorlott kezekkel, izmos vállal, karral, tanuló inassal. Lehetsz nemes művész, trükkös-frakkos bűvész, igazságot bíró irodalom-író, mérnök, tanár, vegyész, belgyógyász és szemész, színész vagy direktor, docens, dékán, rektor. Teljesen légy, ami, ne csak fél valami, ha már választottál, tedd, amit gondoltál. S hogy ne érjen szégyen, tedd, amit kell, szépen, s meglátod, csillagok kapnak csak csillagot. ÚJ IDŐKNEK ÚJ FALAIRÓL Én nem kívánom, hogy pusztuljon, haljon, fulladjon, fájjon, sikoltson, sírjon, rettegve fusson, aki átlép rajtunk s megtapos. Törvényt tagadok, hogy szemével szemért, fogával fogért, könnyével könnyért, bánattal búért fizessen, ki neked így adós. Elvárom világ, hogy ne csak az éljen, boldogan, fényben, aki lop, sikkaszt, ki tróger s rabol, hanem az is, aki trógerol. VÁLASZ Bandi, már nincsenek Kárpátok s a vörös csillag is lehullt, trónolt egy ideig, meguntuk, kimerült és visszavonult. A nagy kísérlet nagyot bukott s három emberöltő vele. Röpke tavaszunk szirmot bontott s lelkünk cirógatta szele. De ártatlanságunk elveszett, álmainkat deflorálták. Az eredő bizalmat s hitet cinikusan eljátszották. Elitnek tartják önmagukat s elhiszik sajnos, azt hiszem. De az a köznek ad jogokat s ezért a vállamon viszem. Elit én vagyok s mindenki más, ki teszi dolgát pontosan, s biztosan megértesz majd, pajtás: az elitnek már csömöre van. Rezzenéstelen, hazug szemek és cinkos összekacsintás. Nemtelenné vált neves nevek, s nem is titkolt, szent kéztartás. Egyetlen kiút: saját magunk tartani szabályainkat, s bár most helyzeten kívül vagyunk, felnevelni álmainkat. VERS - Szeretlek, mint a napot az égen, mint az eget szikrázó nyárestéken. - Pusztítsatok csak engem magamat, s hagyjátok nőni megfogant magomat! - Szeretlek, mint az asztalon a sót, elfolyó idő a feszülő rugót. - Mért gondolod, hogy a fasoron túl, másik parton más világ, a rend az úr? - Szeretlek, mint az este a tüzet, májusi szellő a megindult füzet. - Mért mennék mégis, ha jó itt nekem? Tarts vissza bátran, hogyha jó volt velem! - Szeretlek, mint a felhőt az égen, a kopott keresztet sírdomb tövében. - Hogy a határon túl mi vár, titok. Remélem, majd oda boldogan jutok. az életről, a szerelemről VÉGSZÓ In memoriam J.A. ... égő ruhám ne oltsátok szomjúságom ne bánjátok bilincsemet ne bontsátok keresztemet ne bántsátok lázas fejem ne hűtsétek örömeim ne fűtsétek jó sorsom ne reméljétek kínjaim ne enyhítsétek társaságom elmarjátok jószágomat elhajtsátok otthonomat kifosszátok árva szívem kiadjátok édes sírom könnyezzétek lelketeket vérezzétek erényemet bocsássátok bűneimet oktassátok

0 komment , kategória: Gergely Ágnes & István

Gergely Ágnes versei

2019-09-10 21:00:24, kedd

	GERGELY ÁGNES VERSEI - Válogatás Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes) (Endrőd, 1933. október 5. -) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Link AJTÓFÉLFÁMON JEL VAGY Apám emlékére Nincsenek emlékeim, és ha vannak sem őrzöm őket. Sohasem koslatom a temetőket, nem rendít meg a szerves kémia. De néha, így november táján, ha köd van és a nyirkos ablakok mögött levegő után kapkodok - testednek hollétéről mit se tudván - a vegetatív emlékezés útján fel-felszivárog egy mozdulatod. Érzem, hogy hosszú, ideges ujjaid között termosz forog és rossz konzervnyitó, zsebkés és tátott szájú hátizsák, meleg alsónemű és imakönyv, s a súlytalan teher alatt a hátad ropogva eszmél rá, hogy bírja még. Érzem, hogy indulsz. Kilépsz, jól öltözött csavargó, sohase mész, csak indulsz, nevetve hátranézel, harmincnyolc évesen, visszajövök, hamar, bólintod, mutatod - másnap lett volna a születésnapod - és vinnyogva, befelé sírsz, mint egy Mednyánszky-kép, és integetsz - hogy integetsz! Ajtófélfámon jel vagy: megtapadtál; a Ferdinánd-híd, a tenyérnyi rács, a lucskos út, a végelgyengülés, a fűzabálás vak képzelés csak mind, elmeszülemény, hiszen hazudtam, látni szoktalak, a novemberi fojtó ég alatt velem indulsz, lélegzel, könnyeid az én torkomat szorítják, és én hagyom, s ott fönn, ahol nincs keresnivalója, az a szádból kiütött, vékonyka Memphis cigaretta átégeti a bőrt egy csillagon. 1963 BÚCSÚ Menj Isten hírivel. A Héttorony se jobb. A földút néptelen, csak Ő a hírhozód. Jobb kézre feszület, bal oldalt lúdcsapat. Vár Skylla-medrivel a kőbe forrt patak. Kharybdis végtelen. Választanod se kell. Zizegnek a szegek. Menj Isten hírivel. (1997) EGY EMILY DICKINSON TÉMÁRA Partra löktek a fények. Kinn elmúlt a vihar. A roncshajó alászállt sötét bordáival. Maradt-e még kiáltás a hullámok felett? Elvégezte a zátony, ami rendeltetett. Majd elregéli egyszer kofa, gengszter, diák. A történet besároz minden tragédiát. Nagy cethalak lebegnek. A víz választ nem ad. És nincs örök fogódzó csak lenn, a víz alatt. ELSŐ VERSEM Ha egyszer már a puskatussal a férfit fejbe vágták hát dobják le a Tajgetoszról az özvegyet s az árvát Tizenkét éves voltam akkor vagy talán tizenhárom nem tudtam hogy vétkeim sorsa fennakadhat egy átkon De minden férfit hozzá mérek minden folyót a vérhez minden pofont minden jelet a rettentő ütéshez ÉS NEM LEHET Kertek nélkül is van bozót kígyó nélkül kígyómarás éjszaka nélkül vaksötét tények nélkül hazudozás éhínség nélkül éhhalál rózsa nélkül rózsakaró hosszú keserves út helyett tizennegyedik stáció előbb bődül fel az ökör mint a hídon a bárd lecsap a vég felől ha nézheted a folyamat világosabb nem láttad a koldus kezét milyen szegénység nyújtja ki - rossz pénz rossz lelkiismeret és nem lehet segíteni FENYŐTŰ Megváltódom: vers jut eszembe rólad. Talán valahol ezért meg is rónak. Szemedre hányják, hogy közel merészkedsz, mint a csillag a fenyőfák hegyéhez - onnét mozdulsz, hol négy táj fut keresztbe, tobozra simítsz és narancsgerezdre, megnézel szépet és elnézel ocsmányt, míg ezek kávéházat, égi kocsmát vélnek többféle párás, kék sarokban s osztottságot abban, mi oszthatatlan. Himbál az Idő: önjogán nemes lét. Tűhegynyi karca az egyetemesség. Elférek én ott? Meddig kell itt lengnem? Nyújtom a verset. Nem fáj. Válts ki engem. (1989) FIRENZE NEHÉZ NAPJA Amikor Firenzébe ért Avram Judah, az egykori,apja, Yehiel már nem élt. Toscanában bealkonyult. Avram Judah háza felett alkonyatkor megállt a nap. Két gyertya közt az asztalon lassan forgott a sorskerék. Csak szeretetbôl ér vagyon. Gerinced pénz veri agyon. Rossz jellembôl lesz gyûlölet. Gyûlölködés nyomorba vet. Szegénység alázatra int. Megaláznak, szeress megint. Hogy kilobbant a gyertyaláng, éjfélre kelve jött a hír, hogy egy legendás, vad spanyol fölfedezte Amerikát. A Vízöntô és a Halak, a tekervényes tengerek, martalócok és zsoldosok, markotányosnôk, koldusok nyomán jön a kalmárvilág. Csak szeretetbôl ér vagyon. Gerinced pénz veri agyon. Rossz jellembôl lesz gyûlölet. Gyûlölködés nyomorba vet. Szegénység alázatra int. Megaláznak, szeress megint. És utcahosszat vér csorog. A hírek lenn száguldanak. Avram Judah háza felett alkonyatkor megállt a nap. A kormos gyertya csonkjait egy kis cselédlány vitte ki. A tornyok összehajlanak. És megépült az Uffizi. 1999 FOHÁSZ LÁMPAOLTÁS ELŐTT Uram, óvj meg a tökéletességtől. Mint vasalópokróc szélén az ékalakú égésnyom: hagyd meg rajtam hibáimat, kezed nyomát. E városban, hol a két part egymást vicsorogva nézi, rajzolj rám holland tulipánmezőt. S ha tárgyaidra írod: ,,vigyázat, nagyfeszültség", helyezz el cinkosként áramkörödben. Olyan ritkán látható az esthajnali csillag, régi juhnyájak őre. Kumuluszok közt, a szétragadt világban nem látjuk egymást. Perzselt, pusztuló, zárlatos csontjaimban őslények emlékezetével add világítanom, míg besötétlik. HALAK Sohasem értettem őket: a szökdelőket, vízből menekülőket. Ha kopoltyúval természetesebb, minek - fulladni - a másik közeg, a légnemű, a foghatatlan, az összeütközésnél csobbanatlan, minek? Minek, minek. Csillogtatni a pikkelyeiket. Egy perc megállás a Nagy Vízkeréken. Egy perc az égben. Aztán a törvény működésbe lép. A gravitáció. Süllyed az ég és alakot vált az elérhetetlen, ott hintázik az ismerős közegben, hatalmas vízcsepp, kénytelen mennyország, reménytelen szerelem, Magyarország. A HÁZ A ház a tiéd kószálj benne ahogy tetszik William Carlos Williams A ház a tiéd ha csakugyan kószálsz benne megpróbálom a szőnyegen kitapintani lépteid s a lábnyom fölött a bokádat. Suhanás? Kopogás? Menetelés? Milyen szó illik jöveteledre? Honnan fogom tudni hogy örökbe vetted birtokod ha egyszer a vendégváró serlegből egy cseppnyi bor sem párolog el mint egykoron hittük? Kérlek a küszöböt lépd át hiszen emelkedni számodra nem nehéz. De mi történik ha a lépés nem jár hangerővel? S ha nem is létezik mint magánvaló? Ha foszlánya csupán a jövetelnek mely átkerült egy más dimenzióba? Találgatok hallom az eső elvont neszét az ablakon s hogy itt járt arról másnap az üveg foltokban tudósít. Hanem a létezés ilyen alpári szintje nem kell. Ne érzékeljelek de birtokolj. Nem figyelem a villanásokat a váratlanul meglelt dolgok puhább felületét a bútorreccsenést. A jelek járulékosak. Töltsd ki a házat legyen bár léptek és csont helyén valami ismeretlen s mindeddig gyakorlatlan formában megnyilvánuló erő töltsd ki a házat teljesen a lépteim fölött is csak a küszöbre vigyázz nehogy felolvaszd sárgaréz számomra teljes országhatár neked csak parányi jelzés egy darab a térből amelyet végleg befogadtál. Óarany késhegyvillanás lehetne világítótorony is forog bemélyed recseg trombitál lábhoz tett harsona feltámadás ígérete magas frekvenciájú hangok töltik be a házat a ház a tiéd kószálj benne ahogy tetszik boltozódik a kő épül tovább. 1989. KILENC DOBÜTÉS Maranathá Jordán patakja árad Maranathá völgyében a halálnak Maranathá hegyek kosokra válnak Maranathá dombok bárányra válnak Maranathá nem visz tovább a lábad Maranathá körülvesznek az árnyak Maranathá követhetetlen árny vagy Maranathá rekedten mint a dámvad Maranathá szórvány vagy és halál vagy (1996) KIÚTTALAN Már jelt adott a csészekürt, az est leszáll talán. Hallod-e, ami hangtalan, tündér keresztapám? Látod-e, ami elvakít, ha fény burkolja be, s a rétegeken áthatol a békák éneke? Tévelyegnek a jóslatok, a sors halálra szán. Hová vezetnél, Marc Chagall, tündér keresztapám? Tiszatáj 2019 MAHLER A TEMPLOMBAN Ahogy a szobrot átjárja a Semmi és mégsem válik semmivé a test ráépült múltját nem lehet feledni mint a hóesés oly tökéletes ahogy a hosszú ablak rése lassan ráélezi az éjszakai fényt mely csigolyák közt dárdavég alakban naponta újrakelti életét a szobor előtt eltompulva térden míg a távolban kapu nyikorog az ablakrésben és a hóesésben s a dárdavégben ő is érzi hogy ráépült múltját nem lehet feledni ahogy a szobrot átjárja a Semmi (2001) ORFEUSZ I Eltakarják a partot a fehér olajágak a homoksíma vízen nem lengenek vitorlák Valahol erre járhatsz néha érzem hogy az óriási eolhárfán végigfut a szél A sziklák közt ilyenkor egy-egy pillanatra fellélegeznek a fűcsomók Ötezer éve várlak II Hiába ring az utcán a csillogó karének hiába vibrálnak a szürkületi fények ha nem vagy itt minek a naplemente minek kezdődik újra a vizek mormolása minek bámulnak rám a jámbor állatok és a szelíd kövek III Terített asztal várhat kobaltkék ég alatt dalok széplábú nők nagy bűvölések egy korsó vízben is szád hűvösét keresném ó ifjúság egyetlen és utolsó jaj utolsó ibolyántúli lobbanása minden fajankó nagy szavakkal vár rád ha megfordulok egy március estén vedd el a szemem világát 1962 SZAKURAÁG Hogy lejuthassak a völgybe utánad, küldök neked, szívem, küldök szakuraágat. Lemorzsolom a sziklát, akár a lepkeszárnyat, félreborítom a bambuszerdőt, átugratom a szentély-kapufákat, lefelé úszom a kő-vizesésben, mindjárt elérem a lakkhidat, állj meg, megyek utánad, nedves hajamban viszem a szakuraágat, kicsoda is vagy te, hogy előtűnsz itt, ahol a vadak se járnak, sárga arcodat feltartod teljesült holdvilágnak, tetők szerencsebűvölő rézszarva közt kibukkansz, szobrok üreges fejében megpendülsz, te vagy a lámpás, gyöngyöző, mohazöld ének, félbemaradt, erős kiáltás, hol az a völgy! a térség visszadob, a hegyek körben fölédhajolnak, szétszed a mesterséges tó, gyűrűkre, pöffedt halakra szétránt, napjaimat egy molekuládért, csak ne ezt a vég nélküli sétát ezerszer megjelölt utakon, hegy-völgy hintáján lógva, ahogy lennem adódik fél évtized óta, te kellesz nekem mostmár, gyűszűnyire zsugorodott méreg, halott madárdal - futok, hajamban zörgő szakuraággal. A 137. ZSOLTÁR Ültünk Babylon folyópartjain. Sírtunk. Babylon tenger nélkül él. Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín. Tőlünk verejték kell, nem szenvedély. S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér. Hát kihult jobbom legyen rá az ámen, ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem. Jelünk itt falba karmolja a nép. Kik biztatják, sem tudják, mért teszik. Királyi jel, sok más jelet túlélt. Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik! Ne vágasd falhoz szép kisdedeik...! És fájó orcám rángjon majd a számhoz, ha elfeledlek egyszer, Arany János. (1992) SZERETEK VÁRNI RÁD Eső kering az utcán, s idebent a lámpa körül gyűrűzik a csend, ahogy ülök és várlak. Nincs más világ: magamba búvom el. Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell, ilyenkor óriás vagyok, aki elég magának, lebegek fönn, a csont-palack felett és az sem érdekel, hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak. Ülök és várlak. Mióta várok így? Emlékszem, meggyűltek az évek, feltornyosult a megvárattatás, közben mosoly fürösztgetett, közelség, jó szó, szívesség és kézfogás, lassanként gyanús lettem önmagamnak s előrebukván a jövő felé (hogy ki jön még és ki az, aki nem jön) belémfagyott a maradék lehellet és meggyűlöltem, akit várni kellett - és most eszméletem hideg falára kikönyökölve nézek innét, s mint az igazi boldogok, a tétovázó ifjúságra s a lépteidre gondolok. Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek, szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, ülök és várlak, várlak - állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz, még felmutatlak a világnak. TÜKÖRPILLANAT Hogy tűnnek el a szarvasok, ha a szerelem messze már? Hogy lobog át az éjszakán észrevétlen a félhomály? Hogyhogy az őr nem imbolyog? Maga is ellobogva él. Csaka mélypontot kémleli, ánemóne táncát a szél. A hídon léptek konganak, és kizuhog a vak sötét. Eltűnnek majd a szarvasok, de agancsuk közt ott az ég. (Bárka, 2007) AZ UTOLSÓ PILLANAT Lógni fogsz - súgta vigyorogva. - Ma éjjel szökj át a határon... De ő tudta, itt kell maradni, erővel, át a gyávaságon, a pillanatot megragadni, mert nem lesz többé, nem lesz holnap, nincs trianoni végítélet, az ország végre összeforrhat - Istenem! én láttam az arcát, és láttam, hogy majd megbocsáthat, mert részese volt Magyarország utolsó szép pillanatának. A VÉDTELENSÉG Csak szeressenek, akármerre vagy. Négyzet formájú kertek rejtélyes ágbogán, harkálykopogásos erdők napvillogása közt, Bach-zenében, ha egy másodpercre kihagy a cembalo pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen messze van, szünetjelnek képzellek el, kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek. Olyan áttekinthetetlen körülöttünk a rengeteg, oly sok benne a dísz, a hang, a felesleges gőzölgés, a figyelem szétszóratása hasztalanra. Amíg érezlek, bennem csend van. De hagyjanak romokban engem: nem több, mint látvány. Csak fölüled ne távozzék s ne múljék el az az árnyékos nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen, napjaim ellenében áthatolható, valódi fény vigyázza mozdulataid, s ne fényképezhető és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden ösvény ismerjen rád, és nyomodban nyugodjék meg a por, az átforrósult kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt ágáló, hatalomvágy verte részegek. Zuhantában torpanjon meg a sérült meteor. És váljék újra műhely a világból. Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed. Csak szeressenek, akármerre vagy. VISSZHANG Voltál-e megbűvölt bogár? Függtél-e férfi mondatán? Éltél-e páfrány-életet az aljnövényzet oldalán? Vertél-e képzelt gyökeret egy képzelt patakpart felett? Nem volt gyökér, csak léggyökér, azt hitted-e, a földig ér? A föld mélyén, kuszán, vadul, a lélek-dzsungelt szelve át, mikor kidől a képzelet, érezted-e a szél fogát? Hallottál hamis híreket, hogy a szántóvető rokon? És nemcsak az, ki itt rekedt, s akinek háza tiszta rom? És tudsz-e még statisztikát, hogy merre jártak őseid, kit és mit fogsz követni hát, népszámlálást vagy Kölcseyt? Ki lesz és hány lesz a legény? Mondják: ,,jelöld", mondják-e: ,,öld"? Tudják-e, Istentől való lábad alatt a honni föld? Tudod te is? És merre jársz? Azt hitted, megvált a halál? Holt mondataid ágain függök, mint megbűvölt bogár. És október és március, és álmok és országhatár. ,,Ha lőnek, én rád zuhanok." És ha a fegyver nem talál? Mert nem talált, az nem talált. Golyóként égnek a szavak. De köszönöm a zuhanást. Seb nélkül is megáldalak. William Butler Yeats: HA ÖREG LESZEL Ha öreg leszel, ősz és álmatag, S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet, Olvasd lassan, míg lágy tekinteted S szemed mély árnyát visszaálmodod; S hogy hányan szerették a pillanat Fényét, szépséged, hívek s ál-hivek, De bolygó lelked egy szerette meg, S a bánatot az illó arc alatt; A rács felizzik, lehajtod fejed, Hát mormold búsan, hogy a Szerelem Megszökött, ott jár fönn a hegyeken, S arcát elrejti a csillagsereg. Gergely Ágnes fordítása ZARÁNDOKOK Kevés az útjel a mezőn. Kevés a fényjel is. Kevés az azonnali arc. Kevés az angyal is. A suhogás csak lepkeszárny. A tenger messzi még. Kevés a szél, a szélmalom. Szűk sátrat tart az ég. Az összepréselt fájdalom próbálni jár ide. És lépni kell, mert lépni kell, mert szó nem jár vele. A hallgatástól elszokott a megriadt tömeg. Kevés a kéz, a némaság, a szótlan épület. Káprázat ez vagy szólítás, a tölgyerdő morog. Megszállottan kialszanak a metszett csillagok. Kevés az útjel a mezőn. És kenyérbél alig. Csak tartson el a suhogás még holnap hajnalig.

0 komment , kategória: Gergely Ágnes & István

Magyar szüretelőénekből lett Európa himnusza

2019-09-08 19:00:55, vasárnap

	MAGYAR SZÜRETELŐÉNEKBŐL LETT EURÓPA HIMNUSZA Fellépésre készült a Magyar Dudazenekar, mikor Ifj. Csoóri Sándor megjegyezte: ,,egyszer eljátszhatnánk közösen az Örömódát is.." (..?) ..majd folytatta: ,,..ugyanis ez a mű egy magyar dal alapján született.., nézzétek meg a világhálón Barsi Ernő néprajzkutatót, mit is mond..." hát én megnéztem .. Link ..,rögtön nagyot néztem, aztán meg... utánanéztem... Barsi Ernő nem kevesebbet állít, mint hogy Ludwig v. Beethoven műve, a mai európai himnusz, az ,,Örömóda" Kisfaludy Sándor ,,Magyar szüretelő ének" költeményéből, illetve annak változatából született. Ha találunk összefüggést, kapcsolatot az alkotók és a művek között, akkor joggal állíthatjuk, ismét a magyar kultúra gazdagította napjaink európai értékeit. Célunk, megismerni a két géniuszt és műveik létrejöttének körülményeit... Az egész Európa által ismert dal, amelynek eredeti dallamára a Sümegen született és élt költő, Kisfaludy Sándor írt egykor szöveget. E szerint a dal összeköti Badacsonyt, Sümeget és Európát. Az Örömóda és a Magyar Szüretelő Ének Beethoven a IX. szimfóniája fináléját máshogyan képzelte el, mint a korábbiakat: meg akarta szólaltatni az emberi hangot, a kórust (Schiller szövegével). Ehhez a megfelelő refréneket, strófákat úgy kellett kiválasztania, hogy az egész szimfóniával harmonizáljon, s a fináléban az öröm csodálatos ajándékát ünnepelhessük. Nagyon sokáig, évekig kutatta, mire rátalált Kisfaludy Sándor sümegi költő Magyar Szüretelő Énekére, melynek szövege és kottája 1816-ban Lipcsében jelent meg egy zenei lapban. A dal szintén a szeretetről, Szegedy Róza iránti reménytelen, ifjúi szerelemről szól (Himfy versek). Az ének magyar népi dallam. Ősi magyar népi hangszer, a duda művelői őrizték meg. Beethoven - a Schiller-vershez igazodóan - a finálé igényének megfelelően finomította a dallamot, és az ismétlésekkel érte el, hogy az öröm csodálatos kifejezője lett. Beethoven tehát ismerte Kisfaludy művét, feldolgozta, zongorakíséretet írt hozzá, de ennek a dokumentuma csak 1941-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf & Hartel cég Ludwig von Beethoven - Neues Volkliederheft című kiadványában. Európa himnusza egy magyar - egy sümegi - dallam alapján készült! Évek óta foglalkoztatja a Sümegieket a kérdés, hogy vajon igaz-e, hogy az Örömóda valójában magyar dallam. Az összes, ezzel kapcsolatos anyagot, a magyar Duda zenekar, Karakas Zoltán és Barsi Ernő részéről összejött információkat átbeszélték, Iván András csapata pedig összehozta a két dallamot. Azt hallgatva kiderül, hogy a kettő közös dallam. Tehát egy magyar népi dallam az Örömóda, annak szövegét pedig egykor Kisfaludy írta. Az lett Európa közös himnusza. Fusz János zeneszerző akadt rá a dalra, itt járva Magyarországon, 1815-ben. Nem ismerte a költeményt, az csak rövidítve került így egy bécsi újságba, ahol felfigyelt rá Beethoven. A zeneszerző népdalfeldolgozásai között megtalálható a szüretelő ének. Kisfaludytól csak a szöveg való, annak ellenére, hogy a költő zeneszerző is volt. Legyünk tehát büszkék rá, hogy Európa himnusza, amit emberek milliói énekelnek, magyar dallam. Külföldön élő magyarok is felfigyeltek rá, de a Beethoven által átírt zongoradarab és az eredeti dallam közti hasonlóságot Barsi Ernő mondta ki először, 1993-ban. Akkor azt állította, hogy Európa himnusza erre épül. 2015-ben egyértelművé tette ezt Rakos Miklós zenekutató zeneművész, Barsi Ernő tanítványa. Ő azt írta, hogy a magyar szüretelő ének verbunkos stilizálású dallam. Az adta a végső lökést Beethoven számára, amikor megszületett fejében a himnusz dallama. Az Európai Unió létrejöttekor az alapító tagállamok elfogadtak egy közös indulót, egy európai ,,himnuszt", amely Beethoven alkotása, az Örömóda. Dallama letisztult, egyszerű, érzelemre ható, kellemes. Akárcsak a magyar népdalok. A hasonlóság csupán a véletlen műve...(?) ... avagy a nagy géniusz igenis merített a magyar népdalkincsből, ahogy állítják zenetudósok? Barsi Ernő, zenetanár, kutató 1994-ben világít rá az Örömóda magyar vonatkozására. Kisfaludy Sándor, Sümeg városának szülötte volt az - állítja -, aki a ,,Magyar Szüretölő Ének" című népies dalával megihlette Beethovent. Állítása nem újkeletű, hiszen Szabolcsi Bence zenetudós már 1943-ban rámutat a dallam és a forma egyezésére a két zenemű között. A sümegi Anna & Big Faces zenekar a két művet összerakta és egy stúdióban felvette, majd a szüreti fesztivál első estjén, a Kisfaludy vacsorán előadta a várcsárdában. Azt követően a szüreti ünnepségen is elénekelte a dalt a zenekar énekese. Szüretelő ének, Örömóda Link Magyar szüretelő ének A mulatságra, szüretre vonatkozóan csak a XVIII. század végéről tudósítanak a történeti emlékek, de bízvást feltehetjük, hogy öreg szokásokról beszélnek.E források egyike az úri szüretről ad számot. Kisfaludy Sándor - akinek szerelmi regénye Szegedy Rózával 1795-ben éppen egy szüreten veszi kezdetét - a ,,Csobáncz" című verses elbeszélésében így verselt a szüretről: Bő, víg s népes volt Badacson Az akkori szüretben: Mozgott, hangzott az egész hegy Fenn és alatt, kinn és benn. Urai és asszonysági Veszprím-, Somogy-, Szalának Ifjai és leányai Mindnyájan ott valának. Durrogtanak a mozsarak, Hogy a bércek ropogtak, Kongtak a még üres hordók, Az ostorok pattogtak. Harsogtak a tárogatók, A hegedűk zengének, Szól a duda, tapsolt a tánc, S a sarkantyuk pengének. A nagysikerű ,,Himfy"-ből kilépve önálló életet kezdenek ,,A kesergő szerelem" (Buda 1801. 71. dal) alábbi versszakai, amelyeket Kisfaludy meg is zenésít, s ,,Magyar szüretelő ének" címen jelenik meg: Édes, kínos emlékezet, Oh Badacsony szürete! Múlatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Amor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, a mint jöttem; Nagy különbség volt közöttem, A ki valék az előtt, S a ki lettem, látván őt. (KIsfaludy Sándor: Magyar szüreti ének -a kotta ott van a martonvásári Beethoven múzeum falán:) Barsi Ernő bácsi: Beethoven Örömódája és a magyar népdal Link Link Link A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az ,,Allgemeine Musikalische Zeitung" (ÁltalánosZenei Újság) adja ki az 1816. március 13. számában német földön, Lipcsében. Link Örömóda, Beethoven a "IX. szimfónia" IV. tétele Alig van még zenemű, amelyet olyan legendás tisztelettel övezne a hagyomány, mint Beethoven IX. szimfóniáját. Partitúráját Wagner lelkesen másolta. Debussy, aki egyébként nem fukarkodott éles, bíráló megjegyzésekkel Beethoven rovására, a IX. szimfóniáról tőle szokatlan, megindult csodálattal írt a La Revue Blanche c. folyóirat 1901. május 1-i számában. Se szeri, se száma a szimfóniáról szóló elemzéseknek, írásoknak. Csak oszthatjuk Debussy csodálkozását, ,,hogy ez a nagy szóhalmaz még nem temette maga alá a szimfónia zenéjét". Keletkezésének története egymagában is kész zenetörténeti tanulmány. Egy bonni barátja már 1793-ban azt írja Schiller feleségének, hogy Beethoven Schiller Óda az örömhöz című versének megzenésítésére gondol. Ettől kezdve a zeneszerző levelezésében, vázlatfüzeteiben fel-felbukkannak azok az utalások, témavázlatok, amelyek végül a szimfónia lassú beérésének útját jelzik.1808-ban komponált, op.80. Karfantáziáját már a IX. szimfónia utolsó tételére mutató előtanulmánynak szokták tekinteni. 1812-ben újra megjelenik vázlataiban Schiller Örömódájának kezdősora, majd 1815-ben a szimfónia második tételének kezdő témája. 1818-ban két szimfóniaterve foglalkoztatja. A szóbeli feljegyzés ,,egy régi hangnemű szimfónia" ,,ájtatos énekét" említi: ez a gondolat a kései a-moll vonósnégyes híres líd hangnemű tételében valósult meg. Az 1818-as feljegyzés ,,a fináléban, vagy már az Adagióban" tervezi az énekhangok belépését. 1822-ben egy nyilatkozata ismét ,,két nagy szimfóniáról" szól. Végül az egy IX. szimfónia komponálásához az elhatározó indítást a londoni Filharmóniai Társaság megbízása adta 1822-ben. A megbízást Beethoven barátja, Ferdinand Ries közvetítette. Ugyanannak az évnek a végén jegyezte fel magának a zeneszerző ,,Finale" felírással, D-dúrban Schiller Örömódájának első sorát a szimfóniából jól ismert, végleges dallam kezdetével. A szimfónia partitúrája 1824. februárjában készülhetett el. Először Bécsben játszották 1824. május 7-én, Londonban csak a következő év március 25-én. Forrás: A hét zeneműve: Ujfalussy József előadása (1982) Összegzés... Tény, hogy Kisfaludy Sándor és Beethoven kortársak voltak. Tudjuk azt is, hogy a német zeneszerző több évtizedes kapcsolatban volt a magyar kultúrával, annak elitjével. A korabeli újság (Musikalische Zeitung) kiadta Kisfaludy művét magyarul, németül, kottával és a lényeg, hogy sok-sok évvel később egy kiadványban zongorakísérettel, amit Beethoven szerzett! Tehát vitathatatlan, hogy ismerte a magyar polihisztor művét. (Beethoven számos népdalt ismert, hiszen sok feldolgozása látott napvilágot.) Lásd alább (a keretek ,,kihúzásával" nagyítható): Lásd Link 7 oldala: Link Forrás: Barsi Ernő, Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994. - Kisfaludy Sándor dalban, muzsikában További tény, hogy Beethoven az ,,Örömódát" teljesen süketen írta meg. Zenei nagyságát igazolja, ám a magyar kultúrával kötött örök barátságát támasztja alá a mű általa választott dallama... Ahogy Ifj. Csoóri Sándor fogalmazott: a két mű dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan. Az óda két egységből áll. Az első sor 2. fokra -, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak.A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata. Célunkat elértük, hiszen megvizsgálva az alkotók életét, a műveket, a korabeli leírásokat választ kapunk kérdésünkre. Igen, igaza van Barsi tanár úrnak. Az Európai Unio himnusza, Beethoven műve, az ,,Örömóda" - Kisfaludy alkotásának egyik örökbecsű utódja. Link Barsi Ernő bácsi: Beethoven Örömódája és a magyar népdal Link Szüretelő ének, Örömóda Link Beethoven IX. szimfónia - örömóda Link Link

0 komment , kategória: Hazánk - otthonunk

Idézetek: A Szív szavai 20.

2019-09-07 20:15:48, szombat

	Idézetek: A SZÍV SZAVAI 20. Mottó: "Az életünk idézetek nélkül nem teljes" "Az élethez három dolog szükséges: a Nap, a Hold, és Te. A Nap a szép napokra, a Hold a szép estékre, Te pedig mindörökre! Sötét van és minden csendes. Itt van az est, Jó éjszakát Kedves! Feküdj le és hunyd le a szemed, s az utolsó gondolatod ma én legyek! JÓ ÉJT!!! ALUDJ JÓL!!!

0 komment , kategória: Idézetek birodalma

Somogyországi barangolásaink

2019-09-05 19:00:10, csütörtök

	SOMOGYORSZÁGI BARANGOLÁSAINK Magyarország tájakban és természeti szépségekben egyik legváltozatosabb vidéke Somogy megye. A kellemes éghajlat, a simogató napsütés és tiszta levegő, a változatos völgyek szabdalta szelíd lankák, a tágas síkságok, az erdőrengetegek világa, a termálvizek tára és a Balaton mind e tájék legértékesebb természeti kincse. Ha azt mondjuk: Somogy kincse a Balaton s a tóparti települések sokasága, akkor a megye többi részére is illik a kincses jelző. Az asszonyszelídségű dombok ölelte, erdőben s így vadban is gazdag vidék úgy hívogat bennünket, mint anyját a gyermek. Vár- és templomromokkal, ódon épületekkel, megmentett tájházakkal évszázadok üzennek. Észrevétlenül lopódzik be életünkbe a múlt, miközben a vibráló jelenben élünk. Ha azonban megpróbáljuk mesterségen lelassítani az időt, akkor e térségben is felfedezhetjük a történelmi, szakrális, néprajzi és kulturális kincseket; az épített és a természetes környezet megannyi látványelemét. Ha végigsétálunk Kaposvár virágos utcáin, vagy ellátogatunk a szoborparkjáról és termálvizéről is neves, Rinyaparti kisvárosba, Nagyatádra, onnan pedig Barcsra, amelyet Somogy déli kapujának neveznek, vagy bekukkantunk Csurgóra, Csokonai kedves városába, mindenütt érzékeljük azt az emberléptékű közeget, ahova nemcsak megérkezni jó, hanem rendszeresen visszatérni is. Dél-Somogy ugyanis lankás tájaival, pipacsmezőivel, repcetábláival, gyógyfürdőivel, kulturális attrakcióival, jóféle étkeivel, boraival és hamisítatlan vendégszeretetével hívja azokat, akik szeretnék felfedezni és megismerni e vidéket. E tájegység maghatározó folyója a Dráva, A természetjárók és a horgászok egyaránt szeretik a határfolyót, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park jelentős területét képezi. S hogy hol kezdjék az ismerkedést? Északról délre vagy délről északra, tulajdonképpen teljesen mindegy. Egy azonban bizonyos: készüljön fel a kedves látogató arra, hogy egy idő után rabul ejti a látvány. Kalandozásunkat kezdhetjük Kaposváron, Somogyország fővárosában is, Rippl-Rónai, és Vaszary János mediterrán hangulatú szülővárosában, amely hét dombra épült, és nem véletlenül tapadt nevéhez a virágos jelző. A Hild-érmes település püspöki székhely, egyetemi város, és számos kiállítóhely, sokakat vonzó kulturális és sportrendezvény kínál itt tartalmas időtöltést. A Kaposvár környéki apró Zselici falvak; Szenna, Bőszénfa és a többiek igézően szép vidéke a természetjárók kedvence, de innen továbbhaladva Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőterületének központjába, Somogy zöld szívébe, Kaszóba érhetünk, ahol nyolc kilométeres szakaszon fut majd velünk a kisvasút. Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy az erdőben - tartja a mondás. Bár az erdők itt is megfogyatkoztak, még mindig napokig barangolhatunk a dombok között. E rövid és meglehetősen vázlatos ízelítő talán kellő kedvcsináló ahhoz, hogy felfedezzük Somogy déli, egykor betyárok lakta tájait, ahol a Kapos, a Rinya és a Dráva folyik, s ahol mesterséges tavak hívogatják a sport és a horgászat szerelmeseit. Nagyot szippanthatunk az erdei levegőből is, hiszen mindmáig eldöntetlen, hogy az erdő van Somogyban vagy Somogy az erdőben. E varázsos vidéken számos neves író, költő, tudós, színész, képzőművész és népművész él és alkot - jelképezve azt a szellemiséget, amelytől Somogy semmi mással össze nem téveszthető. Persze azért a langallót, a gánicát, a vaddisznópörköltet és a somogyi rétest se felejtsük el, meg a tüzes borokat. Csak így teljes a világ! Ezen a nyár végén a mi úti célunk ismét, most már másodszor újra Somogyország volt, ezúttal azonban már 78 fővel, így két busszal, 2 csoportban indultunk útnak. Szálláshelyünk ezúttal is Nagyatádon a Hotel Solár volt. Nagy nyárvégi kirándulásunk során öt napot töltöttünk ott. Ezúttal erre jártunk: Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol a művész "múzsája", majd felesége kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából, majd szálláshelyünkre, Nagyatádra buszoztunk. Másnap Horvátországi szomszédolás következett. Molnán megtekintettük Nagyboldogasszony (Mária Mennybevitele) tiszteletére szentelt plébániatemplomot, ami egyben zarándokhely is, majd felkerestük Durdevac (Szentgyörgyvár) várát, ahol nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. A nap 2. felében pedig a Mole szőlőhegyén egy borosgazda vendégeiként kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót a boraiból. Harmadnap a Duna-Dráva Nemzeti Park következett. A Barcstól 4 km-re található Drávaszentesre, a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutató központjába látogattunk el. A Bemutatóközpontban levetített filmen megismertük a környék vízi világát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét. Ezt követően Barcsot kerestük fel, majd délután Szulokra utaztunk. A környék egyik nagy hagyományőrző településén csoportunkat a helyi polgármester üdvözölte a Faluházban. A program itt is ebéddel kezdődött, megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, majd a Faluházban megtapsoltuk a sváb (cepedli), és horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadását. Negyedik nap felkerestük a Rétesfesztiváljairól nevezetes Mesztegnyőt. A Faluházban meghallgattunk a település múltjáról és jelenéről szóló előadást. A bátrabbak rétest nyújtottak, a többiek csak megkóstolták a ,,terméket". A kóstolás mellett természetesen megismerkedtünk a réteskészítés rejtelmeivel is. Körbejártuk a faluban összegyűjtött használati tárgyi emlékek gyűjteményét. Rövid buszozás után kis vonatra szálltunk és a Boronka tájvédelmi körzet egy halastavához, annak is a madármegfigyelő kilátójához jutottunk. Záró estünk pedig nagyatádi szállóhelyünkön a hotel szervezésében vérpezsdítő táncos esten szórakozhattunk. Végül az utolsó nap, hazautunk során megálltunk Kaposváron. Megnéztük a Róma hegyre épült Rippl-Rónai villát, az ott kiállított képeket, betekintést kaptunk az alkotó bohém, már-már szabados életébe. Nagy sétát tettünk az Európai Virágos Városok, és a Magyarország legszebb városa címekkel is díjazott sétálóutcán, végül rövid látogatást tettünk a csodálatos kaposvári Városházán. Szálláshelyünk a csodálatosan szép és vendégszerető Nagyatádon volt. Hamisítatlan vendégszeretetével, virágos utcáival és tereivel, "égig érő" hűs fáival /tölgyek, bükkök, hársak, juharok, platánok, kőrisek, vadgesztenyék és fűzfák/ és parkjaival örökre belopta magát a szívünkbe. Nagyatád szerintem Magyarország egyik legszebb, legtisztább, és legélhetőbb városa, sok város tanulhatna tőle kis hazánkban. Ha még csak hírből ismered Somogyország csodálatos tájait el kell menned, ha már voltál ezen a vidéken, akkor vissza kell térned. Mi újra visszatértünk és öt napon át ismét ízelítőt kaptunk Somogyország legszebb tájaiból, városairól, népszokásokról, történelmi emlékeiről, és mondáiról. Mindezekről kicsit bővebben, részletesebben majd az alábbi Linkeken - sok-sok videóval és képekkel illusztrálva. SOMOGY MEGYE Link NAGYATÁD A szelíd lankájú Belső Somogy déli részén festői szépségű erdők, rétek és szántóföldek között található Nagyatád. A parkok, szobrok és fürdők városa. 1983-ban Hild érmet kapott, 2006-ban pedig, "Európa legvirágosabb városa" címet ... Tovább... Klikk a Linkre Link VÁRDA Várda egy kisközség Somogy megyében, a Kaposvári járásban 466 fővel (2015-i adat), Nevezetessége a Somssich-kastély, ahol Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. - Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas... Tovább... Klikk a Linkre Link HORVÁTORSZÁGI SZOMSZÉDOLÁS Molna (horvátul Molve) falu és község Horvátországban Kapronca-Kőrös megyében, a Dráva jobb partján. Molna nevét a Dráván és mellékfolyóin működött malmokról magyar névadással kapta. Nevezetességei... Tovább... Klikk a Linkre Link DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50 000 ha... Tovább... Klikk a Linkre Link MESZTEGNYŐ Mesztegnyő község Marcalitól 8 km-re délre, a Somogyszob-Balatonszentgyörgy-vasútvonal és a 68-as főközlekedési út mentén fekszik, 50 km-re Kaposvártól. Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Határának több mint a fele erdő... Tovább... Klikk a Linkre Link KAPOSVÁR Kaposvár Somogy megye székhelye, megyei jogú város, egyetemi város és püspöki székhely. Kaposvár mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városa lett. Gazdasági, kulturális és sportközpont, az ország egyik legdinamikusabban fejlődő települése... Tovább... Klikk a Linkre Link

0 komment , kategória: OMNYE

Nagyatád

2019-09-04 22:15:05, szerda

	NAGYATÁD A szelíd lankájú Belső Somogy déli részén festői szépségű erdők, rétek és szántóföldek között található Nagyatád. A parkok, szobrok és fürdők városa. 1983-ban Hild érmet kapott, 2006-ban pedig ,,Európa legvirágosabb városa" címet nyerte el. Szállásunk a Hotel Solár a város főterén található. A város a Rinyamenti kistérség központja. A ,,parkok, szobrok és a fürdők városa", egy csodálatosan szép kisvárost ismerhettünk meg. Olyan települést, amelynek jellemzői a gondozott, virágos közterületek, a szebbnél szebb parkok, ősparkok, az emberléptékű, színes épületek. Sok magyar város példát vehetne róla, így városunk is, ami dupla költségvetési forrással "gazdálkodik"?! Nagyatádot "Somogyország" fürdővárosaként is emlegetik, hiszen két fürdője is van: a minősített gyógyvízzel rendelkező, száz éves felújított Gyógyfürdő, és az új, mediterrán hangulatú Termál Strandfürdő. Videó Extrememan Nagyatad 2017 Link Retro Nagyatád Link Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!

0 komment , kategória: OMNYE

Várda

2019-09-04 21:45:10, szerda

	VÁRDA Várda egy kisközség Somogy megyében, a Kaposvári járásban 466 fővel (2015-i adat), Nevezetessége a Somssich-kastély, ahol Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. - Mosdós, 2003. augusztus 18.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő képzőművész élete utolsó évtizedét töltötte Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol Szászné Hajdu Katalin, a "múzsa" kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából. A fogadószobában, két Munkácsi festmény mellett egy koreai csontberakásos teázó asztal, és egy mívesen faragott német püspöki szekrény árulkodott a műgyűjtő Szász Endre kifinomult ízléséről. Ám a művész kézjegyét mégis egy szimbolikus léghajót ábrázoló festményen fedezhettük fel, megjelenítve azon öt feleségét és saját magát, mint kormányost. A kastély, haláláig, 2003-ig volt Szász Endre otthona. Itt élt saját alkotásai és nagy értékű gyűjteményi tárgyai között a rokokó szalonban, fogadott vendégeket a chippendale stílusú társalgóban. Szász Endre festőművész - "Én szerettem a Dalit" Link Várda, Szász Endre Emléktábla avatás - Videó Link Várdai falunap Link Várdai Falunap Link Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!

0 komment , kategória: OMNYE

Horvátországi szomszédolás

2019-09-04 19:15:33, szerda

	A Dráva másik oldalán - HORVÁTORSZÁGI SZOMSZÉDOLÁS MOLNA (horvátul MOLVE) Molna (horvátul Molve) falu és község Horvátországban Kapronca-Kőrös megyében, a Dráva jobb partján. Molna nevét a Dráván és mellékfolyóin működött malmokról magyar névadással kapta. Nevezetességei a Nagyboldogasszony (Mária Mennybevitele) tiszteletére szentelt plébániatemplom, 1853 és 1863 között épült neoromantikus stílusban. A templom a 19. századi horvát templomépítészet egyik kiemelkedő alkotása, zarándokhely. Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!! DURDEVEC- SZENTGYÖRGYVÁR A kb. 6 000 lakosú Đurđevac a Drávamenti-síkságon, a drávamenti főút mellett fekszik. Főnevezetességei az Öreg vár és a A Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplom. A 15. századi Öreg vár, az egyik legősibb és legismertebb fennmaradt erősség a Dráva és a Száva között. Általában több galériának ad helyet, ott jártunkkor nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. A török támadások idején a vár egész környéke elnéptelenedett, csak maga a vár állt ellen a török támadásainak, és 1522-ben egy 1500 fős maroknyi sereg megállásra kényszerítette a 30-ezres török ostromlókat. A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét, elvonultak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csak csirkéseknek (azaz horvátul picoki-aknak) nevezték. Ágyúból kilőtt kakas fordította vissza a törököt Link Đurđevac - videó Link Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!! MOLE - SZŐLŐHEGY A Horvátországi program zárásaként a Mole szőlőhegyen egy ottani borosgazda vendégeiként igen szívélyes vendéglátásban részesültünk, kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót 3 féle borából.

0 komment , kategória: OMNYE

Duna-Dráva Nemzeti Park

2019-09-03 20:30:09, kedd

	DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50 000 ha. A nemzeti parkért is felelős Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is. A Duna Dráva Nemzeti Park és környéke olyan lehetőségeket kínált tájvédelmi körzeteinek, valamint számos további természeti és kulturális értékének a megismerésére, amihez több nap szükségeltetik /korábban 2014-ben jártunk más részein is/, amihez egy-egy ilyen kirándulás természetesen nem elegendő, azonban sikerült most is megtalálnunk a számunkra legmegfelelőbbeket, olyan programok, látnivalók részesei lehettünk, amelyek emlékezetessé tették az itt eltöltött időt. Lehetőségünk nyilt megismerni a Duna-Dráva Nemzeti Park más, egyes egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit. Újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk vissza megszokott mindennapjainkhoz. Csak ajánlani tudjuk Mindenkinek. DRÁVASZENTES - DRÁVA KAPU BEMUTATÓKÖZPONT Drávaszentes közigazgatásilag Barcs része, a Dráva Kapu Bemutatóközpont számos lehetőséget kínál a Dráva-menti védett területek természeti és kultúrtörténeti értékeivel való ismerkedésre. A Bemutatóközpontban levetített filmen megismertük a környék vízivilágát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon az ártéri élővilág sokszínűségét tekinthettük meg. A Dráva folyó természeti értékei" kiállítás élményszerűen mutatja be a Dráva térségének legfontosabb élőhelyeit és az ott élő védett állatokat. A központból induló Üde Rétek tanösvény bejárása során a rétek, legelők élővilágával, ill. ezen élőhelyek kezelésével lehet megismerkedni. Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!! BARCS A 10.500 lakosú település Somogyország déli részén a 6-os és 68-as utak kereszteződésében, az 1996-ban megalakult Duna-Dráva Nemzeti Park szívében. Az ország egyik legjelentősebb déli kapuja, határátkelőhely: a Drávát a szomszédos Horvátországgal közúti híd köti össze. A Dráván kialakított hajókikötő a sétahajózás, a szabad strand homokos partja a fürdőzés, a folyóban és holtágaiban található halállomány a horgászat kedvelőinek nyújthat élményt. A várost az 1990-es rendszerváltozást követően a gazdasági szerkezetváltás, a nagyvállalatok szétesése, az ipar jelentős leépülése, a piacvesztés és a privatizáció válságjelenségei erősen sújtották. Horvátország európai uniós csatlakozásával Barcs határmentisége oldódott, újból egyre jobban ki tudja használni a kapu helyzetét. Így van ez az idegenforgalomban is, amely elsősorban a Duna-Dráva Nemzeti Parkra és a fürdőre támaszkodva egyre jelentősebb szerepet tölt be a város gazdasági életében. Happy Barcs - Videó Link Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!! SZULOK Dél-somogyi 600 fős sváb település, amely féltve őrzi régi hagyományait. Meleg vizes fürdővel rendelkezik. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt. A 690 fős település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt is. Csoportunkat Hengerics József polgármester fogadta a Faluházban. A program itt is ebéddel kezdődött, megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, megtapsoltuk a sváb (cepedli), és a horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadását. A település a falu polgármestere sokat tesz a faluért, a helyi értékek mellett egyben a történelem izgalmát, szépségét és az utókorra mért felelősségét, a nemzet szeretetét is tudatosan ápolja, a közös hagyományok megőrzése, a közös jövő biztosításának szándékát elsőrendű feladatként kezeli ebben a csöppnyi közösségben is. Nagy öröm a település számára, hogy a fős falut egy ilyen polgármester irányítja, akivel a település lakói igen elégedettek. Csodás, színes programokkal teli órákat töltöttünk el mi is. Köszönjük a kedves vendéglátást, a finom ebédet, az érdekes, tartalmas és színes programokat, a táncbemutatót és azt a sok kedvességet, amivel találkoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a szép kis "ékszerdoboz"-ban, vendégszeretetük valamennyiünknek felejthetetlen emlék marad. Szulok község bemutatkozik - videó Link Ízőrzők - Szulok - Videó Link Képgaléria Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!!

0 komment , kategória: OMNYE

Mesztegnyő

2019-09-03 19:15:40, kedd

	MESZTEGNYŐ Mesztegnyő község Marcalitól 8 km-re délre, a Somogyszob-Balatonszentgyörgy-vasútvonal és a 68-as főközlekedési út mentén fekszik, 50 km-re Kaposvártól. Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Határának több mint a fele erdő, a patakokon halastavak létesültek és a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet egy része is a területén van. A Boronka ritka természeti értékeit szívesen keresik fel a magyarok és a külföldiek egyaránt. Itt vezet az Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonala. Jól járható kerékpárutak vannak, de gyalogosan vagy a 9 km hosszú erdei kisvasúttal is utazhatunk. Nevezetességei . Mesztegnyői Állami Erdei Vasút . Mesztegnyő szívében található az 1750-56-ban épült barokk műemlék templom, amely már messziről jelzi az utat a település felé igyekvőknek, akiknek érdemes megállniuk az impozáns egyházi épület előtt pár percre. - Rétesfesztivál: A fesztivál napján - 1999 óta - faluszerte nyújtják, sütik a rétest Mesztegnyőn. A Faluház udvarán, a kemencék mellett a versengő csapatok dolgoznak. Ezek négy kategóriában mérhetik össze a sütnivalójukat: túrós, káposztás, gyümölcsös és különleges. Az utóbbiban például olyanokkal indulnak, mint a mákos-répás, szilvás-káposztás, körtés-piskótás, vagy a babos-bolognai rétes. Közben a falu kemencéiben és a mobil villanysütőkben a helyiek is folyamatosan sütik a réteseket, hogy a vendégsereg éhen ne maradjon. 2016-ban a fesztiválon 104 méteresre nyújtottak egy káposztás rétest, amellyel magyar rekordot állítottak fel, Idén már 20.alkalommal rendezték meg julius 20-án a Rétesfesztivált. Somogyország sokszínű étkezési kulturájának, étel és sütemény készítésénak tradiciói közt mindig is előkelő helyet foglalt el a réteskészítés. Ez az igen kedvelt gasztronómiai ,,csoda", a rétes ezen a két napon ügyes kezek munkája nyomán önélló életre kelve hívogatóan kelleti magát a fesztivált látogató éhes vendégek legnagyobb örömére. A túrós, káposztás, mákos, diós, gyümölcsös rétesek mindig új feladatot jelentenek a készítőknek, és élményt a fogyasztóknak. Mesztegnyő jó hírét így juttassák el minél messzebbre. Igy kerültünk mi is Mesztegnyőre, ahol a Faluházban alig egy hete közel 80 fös csoportunkkal mi is megizlelhettük ezt a gasztronómiai csodát. Ezúttal Mesztegnyőn csak nekünk sütötték a réttest! A kóstolás mellett természetesen megismerkedtünk a réteskészítés rejtelmeivel is. Mesztegnyő GV Link Ízőrzők - Mesztegnyő Link XX. Rétesfesztivál Mesztegnyőn Link Ilyen volt XX. Mesztegnyői Rétesfesztivál! Link KÉPGALÉRIA Jobb klikk esetén bármely lenti kép KÉPERNYŐ MÉRETBEN, NAGYSÁGBAN is megtekinthető!!! . . . . . .

0 komment , kategória: OMNYE