|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2019-09-12 10:19:42, csütörtök
|
| |
| |
Láttad?
Megkopott a Tél ruhája,
duhaj déli szél cibálja,
selymét borítja a barka...
Bogárka mászik a fűben,
Élet mocorog a rügyben:
VALAKI így akarja!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-12 09:53:04, csütörtök
|
| |
| |
,,Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között." Lukács 2,44
Amikor Jézus 12 éves volt, szülei fölmentek vele Názáretből Jeruzsálembe, a páskaünnepre (húsvét ünnepére). Együtt vándoroltak egy nagy sereg zarándokkal. Közben magától értetődő volt, hogy az ünnepnapok alatt a hasonló korú fiúk összebarátkoztak egymással. Ezért tételezte fel József és Mária a hazatérésnél eleinte, hogy Jézus valahol a zarándokseregben van a többi fiúval együtt. De nem volt ott. Jeruzsálemben maradt. József és Mária pedig egész napon át mentek, és csak azután kezdték őt keresni. Vissza kellett térniük Jeruzsálembe, ahol végre, három nap múlva megtalálták fiukat.
Ebben is van számunkra tanulni való: lehetséges, hogy mi magától értetődőnek vesszük, hogy az Úr Jézus kísér bennünket, pedig egyáltalán nem ez a helyzet. Talán azt hisszük, hogy közösségben élünk Vele, valójában azonban már a bűn behatolt közénk és az Üdvözítő közé. A hittől való elszakadás néha észrevétlenül megy végbe. Ilyenkor nem vagyunk tudatában annak, hogy az idők során az Iránta való szeretetünk kihűlt. Azt gondoljuk, ugyanolyanok vagyunk, mint azelőtt.
Más emberek azonban figyelmeztethetnek erre. Beszédünkről megállapítják, hogy eltávolodtunk az első szeretettől, és hogy életünkben világi érdekek fölébe kerekedtek a lelkieknek. Fölfedezhetik, hogy már régóta Egyiptom húsos fazekaiból táplálkozunk. Észreveszik, hogy bírálgatunk ott, ahol azelőtt kedvesek és szeretetteljesek voltunk. Meghallják, hogy inkább az utca nyelvén beszélünk, mint az Isten gyermekeinek nyelvén. És akár észreveszik, akár nem, nem találjuk többé gyönyörűségünket az éneklésben. Mi magunk is szerencsétlennek és nyomorultnak érezzük magunkat, és hajlunk arra, hogy másokat is boldogtalanná tegyünk. A pénz elfolyik az ujjaink között. És ha megpróbálunk bizonyságot tenni a Megváltóról, annak csak nagyon kevés nyoma marad.
Ilyenkor többnyire valamiféle válságra van szükség, hogy felfigyeljünk rá: Jézus Krisztus immár egyáltalán nincs velünk. Megeshet, hogy hirtelen meghalljuk Isten szavát egy igehirdetésen keresztül. Vagy valamelyik barátunk átöleli a vállunkat, és felhívja figyelmünket nyomorúságos lelki állapotunkra. Talán betegség, egy szeretett ismerősünk halála, vagy más tragikus esemény az, ami bennünket újra észre térít.
S ha ez megtörténik, azt kell tennünk, amit József és Mária tettek - azaz vissza kell térnünk oda, ahol legutoljára láttuk az Úr Jézust. Vissza kell térnünk oda, ahol valamilyen bűnünk megrontotta a Vele való közösséget. És ha megvalljuk és elhagyjuk bűnünket, akkor mi is bocsánatot nyerünk, és akkor újra kezdjük az utazást, ezúttal azonban már az Úr Jézussal való közösségben.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-12 09:48:56, csütörtök
|
| |
| |
,,Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba." (Mt 10,23)
Lehetetlen, hogy az evangélium bárkitől is megtagadtassék, mert az evangélium olyan tanítás, amely nincs helyhez kötve, hanem az ég alatt szabadon jár-kel. Az igaz, hogy akkor és ott, abban a városban, ahol az evangélium, a prédikáció elhangzik, az urak hatalmi szóval betilthatják. Te azonban elhagyhatod azt a várost vagy települést, és követheted az evangéliumot egy másik városba. Nem szükséges, hogy az evangélium végett a várost vagy a helységet elfoglald, és fogva tartsad, hanem hagyd az uraknak az ő városukat, te pedig kövesd az evangéliumot; így szenvedsz ugyan a veled szemben elkövetett igazságtalanság és az elűzetés miatt, de ugyanakkor nem szenvedsz amiatt, hogy tőled az evangéliumot elveszik. Íme, így egyezik a kettő: szenvedni és nem szenvedni. Különben, ha a várost el akarod foglalni az evangéliummal, úgy a város urát attól fosztod meg, ami az övé, és közben azt képzeled, hogy mindezt az evangéliumért teszed. Kedves, az evangélium nem arra tanít, hogy rabolj és hogy elvégy, még akkor sem, ha az említett úr a javakkal Isten ellen cselekszik, velük jogtalanul, a te károdra visszaél. Az evangéliumnak ahhoz, hogy megálljon, nincs szüksége sem helyre, sem városra, az evangéliumnak a szívben kell maradnia.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
214 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 533
- e Hét: 23177
- e Hónap: 52489
- e Év: 240291
|
|
|
Offline
