Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
Gita Szabó: Amikor elmúlik
  2019-01-15 11:32:44, kedd
 
 





Gita Szabó


Amikor elmúlik
az utolsó nap is,
már semmi nincs
már remény sem biztat
hogy hozzám visszatérsz,
hozzá kell szoknom
hogy ezentúl már
csak az álmaimban élsz.



  
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Kun Magdolna: Ha könnyes lesz a szemed
  2019-01-15 11:11:24, kedd
 
 





Ha könnyes lesz a szemed



Ha majd szemedet ellepik a könnyek,
mert a múltbéli érzések jelen-utat törnek,
arra gondolj, mily szegények lennénk,
ha nem sírna fel néhány régi emlék.

Hisz így alkonytájt nem éltethet más,
mint pár múltban ragadt ifjúkori vágy,
amiben egy egész élet szenvedélye volt,
s amit két emberi szív önként birtokolt.

Amíg megkönnyezünk pár régi emléket,
addig magunkénak vallhatjuk érzéseinket,
s amíg érezni tudunk, nem lehet nagy baj,
mert hűen szeretni a legszebb diadal.

Kun Magdolna


  
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Gárdonyi Géza idézetek
  2019-01-14 12:34:26, hétfő
 
 




"Egy elsárgult falevelet sodor lábad elé a szél. Eltaposod? Vagy felveszed? Az én szívem az a sárga falevél.

/Gárdonyi Géza/








" Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között..."

/Gárdonyi Géza/








"A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle."

/Gárdonyi Géza/








"Az ember az omladékban is a régi épületet látja. A virág csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is..."

/Gárdonyi Géza /








"Bármily titokban cselekszel is rosszat, sötét árnyéka felkél és kísér és szenvedéssel fizet hétszeresen és hetvenhétszeresen.
S bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre hulldogál."

/Gárdonyi Géza/







" A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. .. "

/Gárdonyi Géza/








"Különös, hogy a nőben mindenütt és minden korban megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem."

/Gárdonyi Géza/








Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem,
mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség;
mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben;
és ez is gyönyörűség.

/Gárdonyi Géza/








A láthatatlan ember....részlet..

,,Ha téged látlak, nem vagyok beteg.
Úgy érzem, mintha május volna körülöttem,
s te egy szál nárcisz volnál a virágzó nárciszok közül,
leánnyá vált nárcisz.
És mikor a te szavadat hallom,
mintha angyaléneket hallanék."

/Gárdonyi Géza /







Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg, (...) az a szent mágnestű, amit Isten a szívekbe tett.

/Gárdonyi Géza/








Az ajak lehet néma. A szív nem. És a szív is megárad olykor, mint a Duna vize. És olyankor kiönt.

/Gárdonyi Géza/








Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.

/Gárdonyi Géza/


  
 
1 komment , kategória:  Gárdonyi Géza  
Szabó Lőrinc: Kandalló előtt
  2019-01-14 11:58:44, hétfő
 
 





Kandalló előtt



Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény- kristályt s a még láng- eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?

Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zúzmara
borzong itt- ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

Szabó Lőrinc


  
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Tompa Mihály: A VILÁGLÁTÓ.
  2019-01-14 11:54:22, hétfő
 
 






Tompa Mihály
A VILÁGLÁTÓ.



Az apa fiához imígyen beszéle,
Egy erszény pénzt adván ennek a kezébe -
A huszadik évet, fiam, ma betöltöd!
Illő lesz, hogy váltsd fel azt, ki vén s törődött.

De annak az eszén nem sok ember indúl,
Aki falujának határán se ment túl;
Eredj a világba! láss, hallj és tapasztalj!
Keresd: hol mi jó van, tapogasd: mi a baj?

A fiú megszokván, hogy nem ő határoz:
Elment s nagy sokára tért vissza a házhoz,
Hol a fáradságtól magát kinyugodván,
Igy szólt apja hozzá: ,Nos, hát édes szolgám!

Mire a jó Istent éjjel nappal kértem,
Im visszavezérelt kivánt egészségben!
Hadd halljam hát, hogy mit láttál a világban...?'
«Biz én édes apám, ott sok mindent láttam.

Hegyet, síkot s folyót, mely nagy habbal omlott,
Fényes, büszke várost, épületet s tornyot;
Annyi nép- s vidéknek erkölcsét, szokását, -
De három községnek mégse láttam mását!

Ezek közt legelső volt Imádságfalva;
Csudáltam, mért van ott minden úgy kihalva...
Mig másutt sürögve, zajjal, seregestűl,
A nép munkálkodni hazulról kipezsdűl.

Itt a dolgozásról végképen lemondtak,
Szólván: semmi haszna földi szorgalomnak!
Gondolunk s nézünk az égi madarakra:
Mily szépen megélnek, nem vetve s aratva!

Ugy cselekszünk, mint a parancsolat szól:
Mért szorgoskodnátok a holnapi napról?!
A zsidók is nyertek mannát, el se vesztek...
- S várnak a próféta hollójára veszteg.

Olvassák az írást, néznek a betűre,
Ebbe vannak némán s mélyen elmerűlve;
Avvagy áhitattal meghajolva földig,
A napot s az éjet imádsággal töltik.

Majd e jámbor hívek közűl elsietvén,
Más helységbe értem még azon nap estvén;
Munkásnak nevezték, - nem hívhatni jobban,
Mert nincsen hiány ott munkában, dologban.

Versenyez kicsiny, nagy, - fejök szinte szédűl; -
Csak panasz, sovárgás hallik a beszédbűl;
Az idő beh nyargal...! a nap egy arasznyi...!
Ennyi, annyi munkát kell holnapra hagyni!

Monda egyszer, aki vala legsovárabb:
Mily idő-vesztés e sok ünnep, vasárnap!
Még ez okra lészünk éhezők és pőrék...
Hátha eltörölnők! - és el is törőlték.

Csukva áll a templom, berozsdált a zára,
Egy lélek se vágy az igének szavára;
Néha meg-megkondúl a harang magától...
S csaknem megijednek szokatlan szavától.

Iskolába menni, adni nem szeretnek...
Sok dolga s haszna van a kicsiny kezeknek!
Munka náluk a fő s minden; - és valóban
Szinte úsznak a kincs- és más földi jóban.

Hogy a harmadiknak utcájára léptem,
Görnyedő vén ember jőve szembe vélem;
Csudálkozva láttam, hogy folyvást süvegel...
Oh édes agg apám, mi dolog?... tegye fel!

Unszoltam sokáig, kértem is: hiába!
Később jöttem aztán mindennek nyomában;
Uj szokást követnek: itten aki vén lesz,
Semmi jussa többé a becsültetéshez.

Helye nincs a házban, kívül is elhálhat,
Nem számára tesznek az asztalra tálat.
Várjon sort, - az ifjú települve mellé:
Emennek jár a hús, - amannak jut a lé.

Ifjak látnak törvényt, ezek ott a bírák,
Kik a büntetést a vétkezőkre irják;
S minden ügy kezökben gyorsan folyva dől el,
Mig nagy lassúság jár a hajlott idővel.

Nem uralkodhatik ifjon kívül más ott,
Vén embertől soha nem kérnek tanácsot;
És ha Újmezőn a dolgokat tekintem:
Apám, mondhatom, hogy jól megy ottan minden!»

Az öreg figyelve hallgatott minden szót,
És se jót, se roszat a beszédre nem szólt;
Hanem később, midőn már évek folyának,
Felhozá a három községet fiának:

,Bizony én szivemnek teljesítnéd vágyát:
Ha ama helyeket még egyszer bejárnád,
Azért is, mert akkor valamit feledtél!
Megtudod majd, hogy mit? - azon embereknél.'

A fiu, mivel szent volt e vágy előtte,
Gyorsan elment s megjött, - nem sok időt tölte;
,Hát a három község? szólj csak, alig várom...'
«Biz, apám, elpusztult végkép mind a három!

Népe meghasonlék, kiholt, szerteszéledt...
Elsöpré valamely rettentő itélet;
Szén, kő és tapasz van helyén a bozótban,
- El se hozhatám igy, amért küldve voltam!»

,El, elhoztad, kincset hoztál, ime lássad
Az a bölcseség, mit a tapasztalás ad!
Jaj a népnek, melyben utolsók a vének,
S gyermekek állnak fel birónak, vezérnek!

Szorgalom s imádság külön-külön meddő,
S boldogságot, áldást hoz együtt a kettő;
Ezen függjön mindig az ember figyelme:
Tisztes munka, jó rend s az Úrnak félelme!'
  
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette
  2019-01-14 10:21:21, hétfő
 
 





" Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá; de nyiltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.

/Petőfi Sándor/









Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.
/Petőfi Sándor/









Föl nem érem ésszel, hogy vannak nem mindennapi emberek közt olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy akiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. Azzal ne álljanak elő, hogy az ő gondolataik magasabbak, hogysem közönséges nyelven ki lehetne fejezni.

/Petőfi Sándor/









A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra.

/Petőfi Sándor/




  
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Fodor Ákos : Egy starthelyzet
  2019-01-14 09:55:19, hétfő
 
 





Fodor Ákos : Egy starthelyzet

Január.
Hétfő.
Reggel.
Hideg.
Élj, mert élsz:
kezdj folytatódni





  
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Az a baj!
  2019-01-13 16:13:16, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Csukás István : Dér
  2019-01-13 16:07:51, vasárnap
 
 





Csukás István : Dér



Könnyű sóhajként száll a dér.
Nézem az ablakon át: minden fehér.
Fagy köszörüli a fák ágait,
vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.
Gőzölögve lovak jönnek, habzó
párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó.
Jó így nézni a fűtött szobából,
hogy fürtökben hull a hó a fákról,
az ál-lombtól tömődött bokrokat,
s tudni, hogy ott majd rügy izzik, fakad,
s érezni, hogy veled vagyok, veled,
hiába önt a tél új üveglapokat:
sikamlós reggeleket.



  
 
0 komment , kategória:  Csukás István  
Kun Magdolna: Reménysugár
  2019-01-13 14:33:13, vasárnap
 
 





Reménysugár



Mikor úgy érzed, már semmid sem maradt,
majd mások fénylik lelkedbe a reménysugarat,
mert mindig lesznek olyanok, kinek jóságos szívük
erőt ad azoknak, kiknek elveszett hitük.

Ma én hullatok könnyet, ma engem ver a sors,
de holnap talán te leszel az, kit az élet letarolt,
s te leszel az, akinek szüksége lesz arra,
hogy legyen olyan ember, ki lényed felkarolja.

Ezért hát segíts annak, ki segítséged kéri,
aki a mindennapok küzdelmét legyőzöttként éli,
mert sosem tudhatjuk, mikor leszünk mi
vérrel megírt sorsunknak ellenségei.

Kun Magdolna


  
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
     2/9 oldal   Bejegyzések száma: 85 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 13015 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2281
  • e Hét: 5198
  • e Hónap: 22581
  • e Év: 139827
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.