|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2019-01-17 06:35:02, csütörtök
|
| |
| |
A fák állva halnak meg
Varga György katalógusáról
Elfogult vagyok. Varga György a barátom. Az elmúlt közel negyven évben számtalanszor voltunk együtt kiállításon, szerveztünk közös akciókat, vitatkoztunk, boroztunk együtt. S néztem képeit. Közös tárlaton, egyéni kiállításon. Vettem kézbe bronz szobrocskáit, simogattam bőrből készült képeit.
Láttam és átéreztem harcait a nem mindig befogadó környezettel, hallgattam a középszer irígy sustorgásait. Láttam a hozzá törleszkedéseket, s az ellene szervezkedőket.
Már innen is lehetett tudni, hogy dolgai jók, szépek a szemnek, érzelmeket váltanak ki.
Szereti a Szigetközt, amelynek fái állva halnak meg. Tucatnyi akvarellben örökítette meg e táj szépségét, pusztulását, élni akarását, s gyönyörű olajképek árulkodnak rejtett kincseiről.
Aztán ahogyan tágult a horizont, szélesedett a látókör, a közösséget kereső festő a régió képzőművészeti életének egyik szervezőjévé vált, az immár egy évtizedes KOMP (Kortárs Művészeti Panoráma) kuratóriuma elnökeként a baráti közösség évről -évre megrendezett vándortárlatának mozgatójává. Ez a közösség, amely lebontva fizikai és szellemi határokat, összekapcsolta a régió művészeti életét. S Győrtől Dunaszerdahelyen át Somorjáig barátokat toborozva a látás nyelvének.
Varga 2017-ben betöltötte hetvenedik évét, s ezt egy impozáns katalógus kiadásával ünnepelte meg. S ez a katalógus végül a tavalyi év második felében jelent meg, s hűen bemutatta azokat az állomásokat, amely érdeklődésének, művészi kíváncsiságának állomásai is.
A szép reprodukciók a festő-és iparművész legjobb darabjait mutatják be, a plasztikákon, akvarelleken, olajképeken át elvezetve a modern világig, amelynek mélyén ott rejlik a szenvedés, s megváltatlanság és megválthatatlanság, s a mai ember romlottsága. S az e fölött érzett megalvadt kétségbeesés.
A katalógus azonban nem csak Vargáról szól, a legfontosabb barátok is szerepet kapnak benne. Szakolczay Lajos egy Varga pályaképet rajzol fel, dr. Nagy István agrárminiszter személyes vallomása olvasható Varga festményeivel kapcsolatban: ,,Egy Varga György kiállításra fel kell készíteni a lelket, egy Varga-katalógus fellapozása hatalmas élmény. A Szigetköz festője ugyanis olyan világot tár elénk, amely egyszerre kavar fel és nyugtat meg bennünket, adósságainkra figyelmeztet s megsebzett tájjal szemben, s jelei belénk égnek, mint a hófehér templomfalra a rávésett keresztek."
S két Böröndi-vers is szerepel a katalógusban, azok közül, amelyet az elmúlt évtizedekben Gyuri alkotásai ihlettek.
S mi jöhet még? A idős művész idejének legnagyobb részét Dunaszigeten, a Szigetköz egyik falucskájában tölti. Itt fest, kertészkedik, s várja a betoppanó barátokat. Nem tudja őket mással megkínálni csak csönddel, egy pohár borral, s azzal a fölismeréssel, hogy az ember a körülötte lévő, a tájban rejlő szépségekkel együtt élhet igazi emberi életet ebben a zajokkal szennyezett félőrült világban.
Böröndi |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-16 07:16:22, szerda
|
| |
| |
Időkapszula
- Bár az anyakönyvi kivonatomban Kapuvár szerepel születési helyként, ez csupán annak köszönhető, ha akkoriban szorgalmazták a kórházban szülést, s én ki tudtam várni - testvéreimmel ellentétében - hogy bezötyögjön a kapuvári kórházban a mentő. Amúgy természetesen répceszemereinek vallom magamat. Itt nyílt ki a világra szemem, még ha ez a világ a falu határát jelentette is, itt emlékszem nagy havakra, fürdésekre a Répcében, csattogóra, papsajtra. Óvodás is voltam, s emlékszem, hogy a Répcén túlra elmentünk a nagy körtefáig, s ez olyan volt, mintha kigyalogoltunk volna a világból.
Emlékszem a cukros zsákra a szoba sarkában, ez fizetség volt a munkaegységek fejében, mert édesanyám a téeszcsében dolgozott néha-néha.
Emlékszem a telente felolvasott Egri csillagokra, amikor a konyhai tűzhely körül kuporogtunk, s anyánk csillogó szemmel olvasott. Bözsi nénire, aki Imre bácsival a hátsó házba költözött, ahogyan bekukucskált fejkendővel az ablakon, s mi rémüldöztünk az idős nénitől, aki akkor úgy negyven éves lehetett.
Halványan Imre bácsira is, aki az első háborúról mesélt, a szerb frontról, ahol ő szolgált.
S az iskolára, az osztatlan osztályokra, Polgár tanító nénire, aki szépen megtanított mindenkit írni, olvasni.
S emlékszem arra a napra is, amikor traktorra pakoltunk mindenünket, s elindult velünk a gép, én hátul ültem a bútorokon, a balfi állomásra, a határsávba, ahol édesapám szolgálati lakást kapott a vasútállomáson.
Tíz éves voltam ekkor.
- Visszaemlékezve sokunkban megszépül a múlt, pedig az ötvenes évek első felében nem volt könnyű az élet.
Ebben is lehet valami, de én akkor is szépnek és biztonságosnak éreztem a világot. Édesanyánk valahogyan olyan világot álmodott körénk, amelyben boldogok voltunk. Pedig amikor elköltöztünk Répceszemeréről, már négy éhes gyerekszájnak kellett kenyeret varázsolni. Édesapánk Szemerétől jó negyven-ötven kilométerre dolgozott, nem volt könnyű eljutni a munkahelyére. Keveset keresett, s volt olyan, hogy nem nagyon volt vacsora. S milyen jót nevettünk anyuval azon, hogy kitaláltam: együnk zsirollát. Ez valójában sűrű rántás volt, de eltelt vele a gyomrunk. Reggelire mindig tej volt, amit a téeszből hoztunk.
Nem igazán volt télen tüzelőnk sem, ezért csak a konyhában fűtöttünk. Aztán a hideg szobába vittük a rongyokba csomagolt forró téglát a lábhoz. S összebújtunk. Egy szobában aludtunk, volt ugyan a házban még egy, de az romos állapotban volt. Ez része lehetett valaha egy kis falusi kúriának, amit a háború azután megrongált, s nem volt pénz felújítani.
A karácsonyok szépek voltak, csöppnyi ajándékunkkal futottunk át a szomszédba megmutatni a rokonoknak. Ott édesapám nővére lakott, három gyermekkel.
Az első könyvemet másodikos koromban kaptam, éppen kezdtem olvasgatni már. Nemtudomka Napvárosban volt a címe. S anyám, aki könyv nélkül nem tudott élni, megrendelte részletre az Olcsó könyvtár sorozatot, így aztán beköltöztek otthonunkba a magyar klasszikusok.
Vasárnaponként misére jártunk, havonta egyszer gyóntunk, áldoztunk, de nem lehet azt mondani, hogy vallásos légkörben nőttem fel. A vallás, mint az élet fontos kerete, a rendet biztosító erőként csak később vált fontossá, de igazából nem épült be a mindennapokba, csak valahol a lélek mélyén tartotta össze a világomat.
- Kópházáé a következő négy év. A balfi állomásból logikusan következik Kópháza?
- Balf a Fertő völgyében található, az állomásról egy domboldalon lehet leereszkedni, s a fürdőkápolnát elérve, ahova néha-néha hajnali misére eljártunk, jutunk el a faluba.
Az állomás pedig a Gysev vonalán az utolsó megálló volt Sopronig. A síneken túl pedig Kiskópháza található, s aztán odébb Kópháza. Hiába volt a falu határát jelző kő a házunk előtt néhány méterre, Balf legalább négy kilométerre volt. Logikusnak tűnt, hogy a költözést követően édesanyánk megfogta a három gyermek kezét, s elballagtunk a kópházi iskolába.
Aztán itt következett a csuda! Minden gyerek horvátul beszélt a szünetben, míg magyarul folyt a tanítás. Így egy kicsit meg kellett tanulni krobótul is, ahogyan ezt a furcsa nyelvet hívtuk. Mivel nekem csak négy év adatott ebben a közegben, a legalapvetőbb kifejezésekig jutottam el: Jön a tanár, gyere ide, kérek fél kiló lisztet. S persze a káromkodások.
Szerettem ide járni, pedig a határsávban élni nem volt leányálom. Megszoktuk a katonákat, az állandó ellenőrzést.
Nekem az erdő volt a nagy dolog, amikor tehettem, csatangoltam benne, gyöngyvirágot árultunk májusban a vonatok mellett, megtanultam a pénz fogalmát.
S valahogyan ki kellett törni a szegénységből, ezért kitalálták szüleink, hogy tehenet vesznek, s akkor lesz tej, s a fölöst el is lehet adni.
Így is lett, de a telet leszámítva a legeltetés rám maradt, Édesapám nem sokat értett az állatokhoz, meg ott volt a szolgálat is. Édesanyám fejte a teheneket, s jöttek is a házhoz a jó zsíros tejért. Így hetente jött némi pénz, s ez lehetővé tette, hogy Sopronból húst, s felvágottat hozzunk. Véget ért hát a nagy szegénység.
S legeltetés közben, hogy ne unatkozzak, olvastam. Beiratkoztam a kópházi könyvtárba, s ábécé sorrendben kölcsönöztem ki a könyveket. Persze hamarosan Azsajev következett, a Távol Moszkvától című szörnyűség, s mindenféle nehezen olvasható termelési regény. Solohovba is itt botlottam bele, s végig rágtam 13-14 évesen magamat az Új barázdát szánt az eke című regényen.
Hogy ez a sok szemét nem vette el a kedvemet az olvasástól, azt a csíkos és pöttyös könyveknek köszönhetem.
1967-ben majd egy évre katonák költöztek be az erdőbe, építeni a műszaki zárat a határra. Házunk állandóan tele volt velük, hozták a konzervet, a gombát, s anyánk meg meleg étellel és jó szóval látta el őket. Dinnyés Jóska is itt katonáskodott, később is jó szívvel emlegette Böröndi mamát.
(Folyt.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-15 05:40:20, kedd
|
| |
| |
Szakály Sanyi kocsiját vittem vissza Pestre tegnap. Erzsi vette át az Alkotás úti Shell kútnál. Egy kicsit beszélgettünk, vagy két évtizede nem találkoztunk. Aztán a Déliből Metróval a Kossuth térre, majd a kettes villamossal a Vigadó térig.Ide költözött a minisztérium, Szélvihar, metsző, hideg szél.
Volt egy kis megbeszélésem, amíg várakoztam az amerikai könyvön dolgoztam. Egyébként is még csak ismerkedek az új épülettel, nekem labirintus, és zsúfolt.
A kapott feladatokon dolgozom a héten idehaza.
Vissza éppen lekéstem a müncheni gyorsot, de fél óra múlva a szombathelyivel Győrig, majd a régióssal Óvárig.
Mozgalmas nap volt, de jó volt kimozdulni. Most meg itthon jó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-14 06:42:03, hétfő
|
| |
| |
Tegnap doni megemlékezés Darnózselin. Egyszerű volt, méltóságteljes. Aztán olvasom a facén a különféle cikkekben, hogy 130, 140, 148 ezer a hősi halottak száma.
Napról napra több lesz? Egy is sok, de a tényeknél kellene maradni. Én Szakály doktor tanulmányaiból tudom, hogy a szám ennél kevesebb. A 120 ezer fő nem elég?
Valami nagyon nincsen rendben a számokkal nálunk. Csak ha 1956 magyaróvári legyilkoltjaira gondolok, borsózni kezd a hátam. Se fölfelé, se lefelé nem kellene csalni. Attól a tragédia nem lesz kisebb, s nem lesz nagyobb,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-13 08:29:36, vasárnap
|
| |
| |
Amikor végzek egy nagyobb munkával olyan néhány napig, mintha kifolyt volna belőlem az erő. Így van a korábban emlegetett füzetnél is, amit ma lövök át a nyomdába. Pihenni kell kicsit, ámbár holnap Pest. Szakály Sanyi kocsiját is visszaviszem, itt javították. S aztán egy kis idő, tárgyalás a minisztériumban, és jövök haza. S pár napig valóban ki fogok kapcsolni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-12 06:50:27, szombat
|
| |
| |
Megjött Innsbruckból a korrektúra, így a 49-es antológia újbóli kiadása révbe ért. Jöhet a nyomda.
Azt hiszem, a kiadóm ismét lépett egy szintet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-10 07:12:35, csütörtök
|
| |
| |
Nagyon lassan hosszabbodik a világos időszak. S akárhogyan is igyekszem, este nyolcra úgy elálmosodok, hogy lefekszem. S aztán fél háromkor ébredek. Tévét nem lehet nézni, a terrorhiradók után jönnek a gagyi játékok.
Aztán hajnalban jár az ember agya.
Tegnap a szokásos banki dolgok után Jánosra mentem a könyvtárba. Kivittem az újságokat. Aztán Győrbe, a bécsi meghívókért. Zsóka is eljött velem, s ebédeltünk egy nagyszerű étteremben. Még most sem vagyok éhes.
Aztán kimentem a fél négyes bécsi gyorshoz, Erzsike jött a meghívókért.
Közben telefonok, üzenetek. Hétfőn is fel kell mennem Pestre, egy rövid tárgyalásra. S holnap is megyek.
Azt veszem észre, hogy gyorsabban elfáradok, mint tíz éve. Lehet, hogy kevesebbet kellene vállalnom?
(Meg az öregség.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-09 06:24:39, szerda
|
| |
| |
Egy kaliforniai hölgy emlékiratán dolgozok. Tulajdonképpen életrajzi regényt írt. Tavaly nyáron ismerkedtünk meg Magyarországon, s javaslatomra nem tollba mondta életét, hanem megírta. Jó 400 oldal. Megható, jól olvasható, sok nyelvi javítani valóval.
A könyvet kiadom.
Erre jó az internet, napi kapcsolat a világ túlsó felével. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-05 08:27:03, szombat
|
| |
| |
S nekilátni a dolgoknak. Télről írtam tegnap,s ha az ember a rádiót hallgatja és az időjárásról olvas, tényleg el is hiszi, hogy tél van. Eddig fél nap volt a tél, alig fagyott éjszaka, viszont a szürke mocsok folyik az égből. Nem eső, nem hó, sár.
Hétfőre írom össze a tennivalókat, a kintieket is. Van bőven dolog.
Most a szél-járást rakosgatom össze. Néhány nagyszerű dolog is lesz benne. S verseket rendezgetek. Terveim szerint a végső - minden kötet utolsó - kötetet adnám ki. S ezt Pesten szeretném, tárgyalok róla barátaimmal tavasszal.Hisz a rozsdás ég teljesen bezárulni látszik fölöttünk. S Rózsdás ég alatt a munkacím. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-04 05:34:45, péntek
|
| |
| |
Az igazi télben van havazás is. Tegnap reggel még szeles időre ébredtünk, és napsütés jellemezte a délelőttöt. Aztán megérkezett a hó. Az az igaz, a nagy pelyhekben hulló. Szép délelőtt volt, majd igazi olasz spagettit főztem. S ebéd után a könyvtárban voltam, Tuba Lacival beszélgettünk.
Majd csülkös bablevest tettem föl mára, délelőtt Darnózselire megyek Anival, akit helyettem ajánlottam az iskola könyvtárába. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2019. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
24 db bejegyzés |
| e év: |
228 db bejegyzés |
| Összes: |
3564 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 3144
- e Hónap: 13107
- e Év: 58080
|
|
|
Offline
