|
 2/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 60
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 19:37:33, kedd
|
| |
| |
Ne zárkózzunk el egy kis vidámságtól, megismerni más kultúrát, ismerkedjünk a világgal. Előző évben megírtam Halloween legendáját, nézzük így ezt az ünnepet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halloween |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 19:27:41, kedd
|
| |
| |
Tudom: Magyarországon nincs Halloween "csak" halottak napja és ezzel egyet is értek, de ma már divattá vált a tökfaragás a gyerekek legnagyobb örömére. Ebben az esetben ne tagadjuk meg tőlük ezt az örömöt faragjunk velük. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halloween |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-27 22:58:26, vasárnap
|
| |
| |
Nadányi Zoltán - Vártalak egy évig
Vártalak egy évig,
hol voltál egy évig?
Én egyhelyben álltam,
úgy vártalak, végig.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.
Szálka a kezemben,
semmihez se nyúltam,
szálka a szívemben,
még mélyebbre szúrtam.
Nem ettem, nem ittam,
csak álltam kábultan
én nem is aludtam,
csak el-elájultam.
Leveleket hoztak,
nem volt betű benne,
ha beszéltek hozzám,
mintha álom lenne.
Hívtak, menjek haza
és kézen is fogtak,
mit mondhattam nekik,
boldogtalanoknak!
Egyszer egy virágos
ág arcomba vágott,
a tavaszból ennyit
láttam, ezt az ágat.
Később egy szál levél
csüngött róla félve,
onnan tudtam én meg,
várlak már egy éve.
Nagy fa kidült volna,
torony eldült volna,
én csak álltam, álltam,
szomorúság tornya.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nadányi Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-27 22:44:03, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő - Emlékszel még
Tudom, hogy emlékszel még.
Akkor magosra mentünk.
Odafönt, valahol a félúton
leültünk egy márványobeliszk alján.
Az őszi nap csörgő aranyakat gurított ránk
a magosból,
messzire templomtornyok és háztetők guggoltak,
mi pedig hallgattunk mélységesen.
Egy aszott levél volt a kezemben s egyre duruzsolta:
,,Meghalok, jaj, jaj, meghalok.
Elfelejtettem ölelni a nyáron,
elfelejtettem csókolni és sokat szeretni.
Meghalok, most már meghalok!"
Akkor hirtelen úgy jött,
hogy jó volna őrülten megölelni téged,
magammal rántani a lejtős, párnás oldalon
és süppedő, holtan-zenélő levelek közt
cikázni, gurulni, motollázni veszettül
egyre gyorsabban alá,
csókolni, lihegni, -
- aztán valahol nagyon mélyen
összetépetten, semmivel se törődve többé,
piszkosan, bután elereszteni a vágyat
és aludni, aludni, aludni!
Akkor rám néztél nyugodt, mély szemeddel.
Egy hideg-tiszta hegyi lehelet
kiröpítette kezemből az őszi kísértőt
és én csöndesen megindultam utánad,
fölfelé a szerpentin úton,
még magosabbra.
A csúcs felé.
Szatmár, 1926. november
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-27 22:33:02, vasárnap
|
| |
| |
Kassák Lajos - Üzenj
Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha
legömbölyített szavakkal,
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan,
ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.
Kicsikém
elképzelt madaram...
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kassák Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-27 22:30:48, vasárnap
|
| |
| |
Kassák Lajos - Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kassák Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-25 19:05:49, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária : csillaghullások idején
kezed kíváncsi röpte
szárnyak helyét kereste hátamon
csókjaid benépesítették meztelenségemet
mint izzó légben a lepke
elszánt tekinteted bokámtól
tarkómig szálldosott
félig alvó izmaim alig éledeztek
kezed merészen szövetséget talált
karcsúságom minden hajlatával
csókjaim ajkad koldulták
lélegzeted belakta tüdőm
ágyékodban kiolthatatlan vágy
megfontoltan hatoltál
testem titkos öbleibe
ahogy költeménybe a lélek
és mint heves nap lüktetése
duzzadt ereidből ömlött rám
az elragadtatás
leigáztad árvaságomat
lakhatóvá tetted hajótörést
szenvedett emlékeimet
tudtam többé más asszonyok
bűvölő szemében nem találod
meg az enyémet
áldottam húsom őrületig fokozódó
ringását mert neked adta varázserejét
akkor éjjel a csillaghullások idején
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szepes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-25 18:33:03, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária: Profán dal 45 évesen
Létköznapi álmokfutó vagyok
de nem sírástudatlan
Munkamerülés
és komorfekély gyötör
Bérelmeszedésem van és
ámítószerfüggő lettem
Békés egymás mellett félésben
van hogy éhesdeden alszom
Valakitől cukorbájt örököltem
De érdekmázasságot
soha nem kötöttem
Banyaszült meztelen
mutatom fel a korpás deliktit
s majd fogatlan prókátor
koromban mondom el
hogy minden egyszerű
a vajbajutottaknak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-25 17:10:39, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária : Gyönyörködöm
gyűrött szürke rongy a Tó
izmos észak-nyugati szél vágtat át
a magáról tűnődő tájon
kialszik a fény az ablakokban
mögöttük meghitt tárgyak
várakoznak régi fotókon elmúlással
dacoló mosolyok a huzat az asztalon
hagyott nyitott könyvbe lapoz
elgémberedett szárnyú pillangók
szállingóznak az alvók álmából
érhálózatukban a szerelem
mint eltévedt fecske keresi
a hűség útvonalát
látom amint leveted és a székre
hajtogatod munkában meggyötört
céljaidat felfeded szikrázó húsod
tündököl tőled a szoba
vágyamtól fűtött ágyba bújsz
úgy ölelsz mintha attól tartanál
érted érkezett a rémült redőnyöket
döngető szél
lábam karom közé fonlak szeress
súgom ne törődj a nyár hanyatlásával
az ismeretlen holnap szorongásával
véred sós szálaival ne kötődj a múlthoz
mint hullámtörő gáthoz a megfáradt csónak
a ma kisiklik ujjaid közül mint a víz
füledben üllő és kalapács csenddé
kovácsolja szavaimat ébren vigyázlak
amíg a fáradtság vámpírjai elengednek
ernyedt testedben gyönyörködöm
2019 október 19.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 60
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
60 db bejegyzés |
| e év: |
634 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 490
- e Hét: 4306
- e Hónap: 13892
- e Év: 82812
|
|
|
Offline
