|
2019-10-13 07:49:56, vasárnap
|
| |
| |
"Régen nem voltam benne biztos, hogy tudni fognak jól szeretni. Hogy valaki tényleg csak engem akar majd, nem csak egy mögém képzelt szuper csajt, hogy valaki majd a kezébe fogja a szorongásaimat és azt mondja, hogy mindennel együtt megérem neki. Hogy elalvás előtt lecsókolja a kishitűséget a homlokomról és neki tényleg én leszek a főnyeremény.
Viszont régen magamban sem hittem. Nem hittem abban, hogy elég vagyok, mert mindig túl sokat akartam adni, nagyítóval kerestem a hibáimat, hogy más miért nem tud maradni, de igazából én is elég gyakran elevickéltem attól, aki igazán én voltam.
Régen mindent magamra vettem, azt is, amit nem kellett volna. Aztán meguntam, hogy mindig ugyanaz a történet vége. Hogy nem vagyok elég jó magamhoz, hogy mások sem elég jók hozzám.
És elkezdtem visszalépni. Kicsit jobban figyelni arra, hogy én mit akarok. Leépíteni azokat a kapcsolatokat, amik csak fájdalmat okoznak és nem vezetnek sehova. Rájöttem, hogyha szeretsz valakit, akkor nem szúrhatsz ki vele folyton, nem csinálhatsz úgy, mintha az évi többszöri szívtörés a csomag része lenne. Szóval rájöttem, hogy szeretem magam. És ettől valahogy megváltoztak a dolgok.
Azóta például tudom, hogy a szerelem nem feltétlen fáj. Hogy lehet jókor lenni jó helyen, hogy lehetek teljesen önmagam és valakinek éppen ez lesz a legszebb. Hogy nem csak egy nő lehetek a sok közül, hogy nem kell végighallgatnom többet azt, hogy nem veled van a baj, de...
Azóta tudom, hogy van olyan, aki maradni akar. És akinél nem lesznek kifogások.
/ Varga Emese
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
Offline
