|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 15:31:34, szombat
|
| |
| |
November 2-án tartjuk a halottak napját. Ezen a napon a katolikus egyház ünnepélyesen minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.
Az Egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga hagyományai szerint tesz eleget. Az Egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is emlékezzünk meg. 998-ban vált szokássá az ünnep, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: ,,add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket".
,,Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett" - Szent Ambrus püspök - testvére haláláról elmélkedve - e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
...... ..........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 09:30:44, szombat
|
| |
| |
...... ........... ..............
...... ........... .....
...... ........... .........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 09:24:55, szombat
|
| |
| |
Mindannyian meghívást kaptunk az életszentségre!
...... ........
A Szentatya november 1-jén az életszentségről mint ajándékról és meghívásról elmélkedett a déli Angelus elimádkozásakor. Hangsúlyozta, hogy a szeretet megélésével létünk konkrét körülményei között mindnyájan szentek lehetünk.
*
Mindenszentek mai főünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian meghívást kaptunk az életszentségre. Minden kor férfi és női szentjei, akiket ma mind együtt ünnepelünk, nem egyszerűen szimbólumok, távoli, elérhetetlen emberi lények. Épp ellenkezőleg, olyan emberek, akik két lábbal álltak a földön; megtapasztalták az élet mindennapi nehézségeit annak sikereivel és kudarcaival, és az Úrban találták meg az erőt, hogy mindig felálljanak és folytassák útjukat. Ebből megértjük, hogy az életszentség olyan cél, amelyet csak saját erőnkből nem érhetünk el, hanem az az Isten kegyelmének és a rá adott szabad válaszunknak a gyümölcse. Az életszentség tehát ajándék és meghívás.
Mint Isten kegyelme, vagyis mint ajándék az életszentség olyasmi, amit nem vásárolhatunk meg vagy cserélhetünk ki, hanem csak befogadhatunk, és ezáltal magának Istennek az életében részesedünk a Szentlélek által, aki keresztségünktől fogva bennünk él. Az életszentség csírája épp a keresztség! Mind jobban tudatosítanunk kell magunkban, hogy beolttattunk Krisztusba, ahogyan a szőlővessző kapcsolódik a szőlőtőhöz, következésképpen vele és benne élhetünk és kell élnünk Isten gyermekeiként. Így az életszentség azt jelenti, hogy teljes közösségben élünk Istennel már most, földi zarándoklásunk idején.
De az életszentség, túl azon, hogy ajándék, meghívás is, nekünk, keresztényeknek, Krisztus tanítványainak közös hivatása; a teljesség útja, amelyet minden kereszténynek végig kell járnia a hitben, haladva a végső cél felé, ez pedig az Istennel való végleges közösség az örök életben. Az életszentség így válasszá válik Isten ajándékára, mert felelősségvállalásként nyilvánul meg. Ebből a szempontból fontos, hogy komoly és mindennapi elkötelezettséget vállaljunk a szentté válás mellett életünk feltételei, kötelességei és körülményei között, arra törekedve, hogy mindent szeretettel éljünk meg. A szentek, akiket ma a liturgiában ünnepelünk, fivéreink és nővéreink, akik elismerték életükben, hogy szükségük van erre az isteni fényre, és bizalommal ráhagyatkoztak. Most pedig, Isten trónja előtt (vö. Jel 7,15), örökké éneklik az ő dicsőségét. Ők alkotják a ,,szent várost", amelyre reménnyel mint végcélunkra tekintünk, míg zarándokok vagyunk ebben a ,,földi városban". Megyünk a ,,szent város" felé, ahol ezek a szent fivéreink és nővéreink várnak bennünket. Igaz, meg vagyunk fáradva az út nehézségétől, de a remény erőt ad az előrehaladáshoz. Amikor életükre nézünk, arra kapunk indítást, hogy utánozzuk őket. Közöttük nagyon sokan vannak, akik a ,,szomszédság életszentségének" tanúi, ,,a mellettünk élők" életszentségéé, ,,akik Isten jelenlétét tükrözik" (Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 7).
Testvéreim, a szentek emlékezete arra késztet, hogy a menny felé emeljük tekintetünket: nem azért, hogy megfeledkezzünk a földi valóságokról, hanem hogy nagyobb bátorsággal és több reménnyel nézzünk szembe velük. Kísérjen bennünket anyai közbenjárásával Mária, szentséges anyánk, a vigasz és a biztos remény jele!
*
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvéreim!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm az Actio Catholica fiatal tagjait, akik nevelőikkel együtt sok olasz egyházmegyéből érkeztek az Actio Catholica Gyermekrészlegének ötvenedik évfordulóján. Egy, kettő, három... [a gyerekek énekelni kezdenek]. Köszöntöm a franciaországi Mauges esperesi kerület fiataljait és a Milánó melletti Carugatéból jött gyerekeket.
Üdvözlöm azokat a sportolókat, akik részt vettek a Missioni Don Bosco Alapítvány által szervezett ,,szentek futásán", hogy hangsúlyozzák, népünnepszerűen is, mindenszentek ünnepének vallási értékét. Köszönetet mondok nektek és mindazoknak, akik plébániákon és közösségekben ezekben a napokban imádságos programokat szerveznek, hogy megünnepeljék mindenszenteket és megemlékezzenek az elhunytakról. Ez a két keresztény ünnep emlékeztet bennünket arra a kapcsolatra, amely fennáll a földi egyház - ez mi vagyunk - és a mennyei egyház között, köztünk és szeretteink között, akik a másvilágra költöztek.
Holnap délután az eucharisztia bemutatására a Priscilla-katakombába megyek, amely az első római keresztények egyik temetkezési helye volt. Ezekben a napokban, amikor sajnos a halálról és a halottakról negatív kultúrájú üzenetek is keringenek, biztatlak benneteket, hogy ne hanyagoljátok el, ha lehetséges, a temető meglátogatását és az imádságot. Ez hitünk kifejezése lesz.
Szép ünnepet kívánok mindenkinek a szentek lelki társaságában! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír 2019.11.01
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 09:19:31, szombat
|
| |
| |
Esztergomban mindenszentek ünnepén
.........
November 1-jén, mindenszentek főünnepén Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi bazilikában. Szentbeszédét teljes terjedelmében tesszük közzé.
*
Krisztusban kedves testvérek!
Mindenszentek ünnepe van. A szentekről azt valljuk, hogy már az örök boldogságba jutottak. Nekik tehát nincs szükségük arra, hogy mi ünnepeljük őket. Persze lehet azért, hogy örülnek neki, amikor megemlékezünk róluk, hiszen a szentek közösségének hitigazsága, amit a hiszekegyben mindig megvallunk, azt jelenti, hogy kapcsolat, kommunikáció van köztünk, hogy kérhetjük közbenjárásukat és tudnak is segíteni rajtunk. Tehát valamilyen módon érzékelik, amikor imádkozunk hozzájuk, amikor gondolunk rájuk.
Mégis szükségük az ünnepre nem nekik van, hanem nekünk, akik itt a földön élünk. És nem csupán azért fontos ez a számunkra, mert segítséget kérhetünk a szentektől, hanem talán még inkább azért, mert látni akarjuk őket, ha másként nem, legalább lelki szemünkkel, mert az ő boldogságuk valamiképpen ránk is átsugárzik. A szentekről valljuk, hogy életükben magát, Krisztust tükrözték vissza: Krisztus igazságát, bölcsességét, szeretetét, vagy akár természetfeletti tudását. A szentekben is Krisztust csodáljuk.
De van ennek az élménynek egy nagyon közeli, gyakorlati megjelenése is. A szentekkel már itt, a földi életben felemelő, jó érzés volt találkozni. Volt olyan kiváló gyóntató - Vianney Szent Jánostól Futó Károlyig - akinek a gyóntatószéke előtt, vagy akár életének végén a betegszobája előtt is sorban álltak az emberek, mert tőle kérték a feloldozást, vele találkozva érezték meg igazán Isten szabadító, irgalmas szeretetét. Más szent emberekkel azért volt nagyszerű találkozni, mert távolba láttak. Mert erőteljes, igaz útmutatást tudtak adni egyes emberek és nagyobb közösségek számára. II. János Pál pápánál jártam egyszer. Sokak javaslatára előre megfogalmaztam magamban, hogy mit fogok tőle kérni. Mielőtt még előadhattam volna kérésemet, ő hozta szóba a témát és olyan távlatot nyitott, amely megnyugvást, bizalmat, örömet adott hosszú évekre. Nem véletlen, hogy ahol a szent pápa megjelent, ott elkezdett mozogni és zúgni a tömeg, mindenki felé fordult. Nem azért, mert ő olyan nagyszerű volt, hanem mert megérezték, hogy rajta keresztül Krisztus szól hozzánk. De különleges érzés volt már pap koromban néha hazamenni a szüleim lakásába is, ahol édesapám halála után már csak édesanyám lakott. Még amikor nem egyeztettük is előre, hogy mikor érkezem, már a lépcsőházban éreztem, hogy édesanyám szeretettel vár és mindig nagy öröm volt ez a találkozás. Nem véletlen tehát, hogy mikor valaki eltávozik körünkből, azért imádkozunk, hogy eljusson a ,,szentek társaságába".
A szenteket tisztelve, a szentekkel találkozva meglátjuk magát Krisztust is. Nem véletlenül hívják az üdvösséget is Isten boldogító színelátásának. Isten azonban Krisztusban fordult egyszer s mindenkorra az emberiség felé, ezért vágyunk valami olyan bensőséges találkozásra Krisztussal, amit legjobban talán a látás szóval fejezhetünk ki. Már a 4. zsoltár abban látja a boldogságot, hogy Isten ránk ragyogtatja arcát (Zsolt 4,7-8). Ez az isteni arc pedig számunkra Krisztusban ragyogott fel. Ezért írja Szent Pál apostol: ,,Isten ugyanis, aki azt mondta: »A sötétségből támadjon világosság«, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán felragyogjon nekünk" (2Kor 4,6)
*
Avilai Nagy Szent Teréz költői szavakkal kifejezte:
Lássalak csak Téged,
Jézusom, te drága,
Lássalak csak Téged,
Haljak meg utána.
Lássa, ha ki rózsát,
Jázmint akar nézni,
Én ha nézhetek rád,
Ezer kert vagy égi.
Édes Názáreti,
Szeráfok virága,
Lássalak csak téged,
Haljak meg utána.
Boldogság sosem kell,
Amíg Jézus távol,
Eped gyötrelemmel
Akiben ez lángol
Csak te légy a gyámol,
Te szerelmed vágya,
Lássalak csak Téged,
Jézusom, te drága,
Lássalak csak Téged,
Haljak meg utána.
...... ..........
Képen: Erdő Péter a szentmise végén elvégezte a lucernárium szertartását, amelynek során a halottakra emlékezve meggyújtják a feltámadott Jézust jelképező húsvéti gyertyát.
...... .......
Ezt a Krisztussal való találkozást ünnepeljük a szentekben, erre törekszünk akkor, amikor a szentek példáját követve megéljük a velük való közösséget. Erre a boldogságra teremtett minket az Isten, ennek eléréséhez kérjük az ő segítségét és összes szentjeinek közbenjárását. Ámen
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Walczer Patrik
Magyar Kurír 2019. november 1
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 09:12:52, szombat
|
| |
| |
Pécsi Rita a halottak napjáról.
...... .......
Mi a halál? Hová ment, aki soha nem jön vissza? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő írását adjuk közre.
Mit válaszoljunk erre? Egyáltalán, beszéljünk-e erről, vagy hessegessük el még a gondolatát is? Sajnos a közvélekedés az utóbbit sugallja, hiszen igyekszünk távol tartani magunktól a természetes halállal való szembesülés minden formáját. Szeretteink nem otthon töltik az utolsó óráikat, gyermekeink nem jönnek el a temetésükre, inkább nem beszélünk ezekről a dolgokról, menőbb a Halloween-parti, mint a negatív csengésű halottak napja. ,,És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem" - írja Szerb Antal. Lassan tabuvá vált az a tudás, amibe a régi ember belenőtt. Paradox módon mégis ellepi a gyermekvilágot az ölés, a pusztítás gondolatköre, olyannyira, hogy az elmúlással kapcsolatban szinte csak ezzel az agresszív ,,halálpornóval" találkoznak a gyermekeink. A virtuális játékok ezernyi formáját kínálják fel annak, miként lehet embereken átgázolni, minden utadban állót felrobbantani, lelőni, megsemmisíteni. Polcz Alaine egy hároméves kislány kérdésével érzékelteti ezt a jelenséget: ,,Anyu, a nagymamát ki lőtte le?"
Felkészületlenül érnek bennünket a gyerekek kérdései, és nemegyszer a saját halálunk körüli dilemmáink is. Jó választ akkor tudunk adni ezekre, ha valamelyest letisztult bennünk az, hogy mit is gondolunk a halálról.
Henri Boulad jezsuita szerzetes véleménye szerint a halál nem probléma, hanem misztérium. A problémának ugyanis létezik ésszerű megoldása. A misztérium ezzel szemben a szív és az intuíció világához tartozik. Akkor tárul fel, ha egész valónkkal hatolunk belé.
Az ember, amióta csak létezik, mindig hitt a halálon túli életben, s a halált kultúrától függetlenül a másik világ kapujának tekintette. Ennek nincs köze semmilyen valláshoz. Azt is evidenciának tartotta, hogy szerettei valami titokzatos módon a haláluk után is jelen vannak az életében. Mi is furcsa kettősséget tapasztalunk ezzel kapcsolatban. Elhunyt szeretteink távol vannak tőlünk, mégis közel érezzük őket magunkhoz. Mintha csak egy másik szobába mentek volna át. Változást e tekintetben csak a két-háromszáz évvel ezelőtt megjelent racionalizmus hozott: hatására megelégedtünk azzal, hogy csupán a ,,fejünket", az eszünket használjuk. Ekkor tagadtuk először azt, hogy az ember a halála után tovább él. Pedig ,,jól csak a szívével lát az ember" (Saint-Exupéry).
Életünk csupa átalakulás, s ezek közül talán a legnagyobb a halál. Ám minden életváltozásnak sajátja a növekedés, az előző állapot túlhaladása. Így lesz a lárvából pillangó, az elhalt búzaszemből kalász. Bizonyos meghalások nélkül nincs megújulás. A hitünk is csak azt a tapasztalatot erősíti meg, amit a természetben lépten-nyomon látunk.
Ám a halál a legmélyebb ösztönünket, az életösztönt akarja eltörölni. Ezért szorongunk, félünk, rettegünk tőle. Ez is örök emberi érzésünk marad. Még Jézus emberi valója is beleremegett a halál közelségébe. Jézus vérrel verítékezett. Csoda, hogy nem vagyunk képesek elébe menni a halálnak? Hogy féltjük tőle a gyermekeinket? Az élet Alkotója életre hívott minket, és a halhatatlanság vágyát hordozzuk magunkban.
A kisgyermekek még nem is fogják fel a végességet. Szerintük, aki meghalt, az is visszatér. Csak kisiskoláskorban kezdünk ráeszmélni a valóságra, hogy minden élő átmegy ezen a nagy változáson. Fontos, hogy ebben az életkorban a gyermek megtapasztalja a hétköznapi elmúlást, beszélgethessen a veszteségek fájdalmáról, kérdezhessen a halálról. Fel fogja fedezni, hogy az ember testből és lélekből áll, s a test útjához hozzátartozik a halál. De a lelkünk nem csak a testtel együtt tud létezni. Sőt, keresztényként hozzátehetjük, hogy hisszük a test feltámadását is. A szeretet képes átlépni a testi halál szűk kapuján; csak a szeretet látja a másikat halhatatlannak.
Miért lennék a gondolataidon kívül, csak mert szemed nem lát...? Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
(Henry Scott Holland)
A belső erőt nyújtó válaszaink kulcsa ebben a kettősségben van. Engedjük, hogy a gyermek átélje: bizony, fájdalmas és nem minden szempontból megmagyarázható a szeretett ember távozása. Sírunk, megrendülünk, vigasztalást keresünk. És mégis átéljük a bizonyosságot, hogy az élet halad tovább. A szeretet, a kapcsolat megmarad. Átalakul. Továbbra is keressük a kapcsolódást elhunyt hozzátartozónkhoz, beszélgessünk a családban a vele közösen átélt élményeinkről, gondozzuk magunkban halottaink emlékét, és legfőképpen azt, ahogyan szerettek és szerettük őket. Ahogyan átadták, amit tudtak, ahogyan másokat szolgáltak. Idézzük fel az önfeledt pillanatokat, amikor örülhettünk egymásnak. Köszönjük meg az együtt töltött napokat, órákat. S eközben újra összekapcsolódhat a lelkünk, csakúgy, mint korábban, és lassanként bennünk is letisztul az életünk értelme, a halál súlya. Kirajzolódik az a tapasztalat, amit a régiek úgy tanultak meg, hogy a szeretteiket a ,,kapuig" kísérték. Mert ,,a haldokló mellett lemeztelenednek a dolgok" (Polcz Alaine): csak a szeretetnek, az adásnak, egymás felemelésének van értéke. A koporsón nincs zseb. Az elválás mindig fájdalmas és értelmetlen, de mindenen átragyog az a bensőséges közelség, amit a szeretettel teli kapcsolatban megéltünk. Ez örökre megmarad.
Mit mondjunk tehát a gyermekeinknek minderről? Csakis azt, amire a szívünk mélyén rájöttünk. Éljük át együtt ezt a misztériumot, akár hétköznapi eseményekhez kapcsolódva, és ne csak ,,fejben" tisztázzuk. Szép ebben a nehéz feladatban, hogy általa nem csupán a halál kikerülhetetlen valóságára készítjük fel őket, hanem a boldogulást az egymás iránti szeretetben kereső, a kapcsolatokban mélyen gyökerező életre, sőt az örök életre is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 08:53:46, szombat
|
| |
| |
Ne nyugtalankodjék szívetek! Egészen pontosan inkább: Ne rendüljön meg a szívetek! Jézus, mielőtt a halálba indulna, a hátramaradt élőknek biztatást és útmutatást ad. Halála előtt az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni. Jézus azonban szembesíti őket ezzel a nehéz helyzettel. Az első, vagyis a földi halált nem lehet elkerülni sem a bűnösöknek, sem az igazaknak. A második halált elkerülhetik az igazak. A földi halál ténye így vagy úgy megrendülést okoz mindenkinek. Jézus nem megnyugtatni akarja apostolait, hanem arra biztatni őket, hogy hitben szembesüljenek ezzel az élménnyel. A halál is az életről szól. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 08:52:32, szombat
|
| |
| |
Az olvasmányokat a gyászmisékre kijelölt szövegekből szabadon vehetjük.
vagy 4.
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Azon a napon majd megsemmisül a zord halál is.
Sion hegyén a Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek.
Szent hegyén leveszi róluk a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.
Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy ő megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!
Ez az Isten igéje.
vagy 7.
OLVASMÁNY a Makkabeusok második könyvéből
Jól és hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról.
A harcok befejeztével Makkabeus Júdás, a választott nép bátor vezére, gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a megholtakért. Jól és hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról. Ha ugyanis nem hitte volna, hogy azok, akik elestek a harcban, egykor feltámadnak, fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta volna, hogy a halottakért imádkozzék. Ő azonban fontolóra vette, milyen nagy jutalom vár azokra, akik vallásos lelkülettel pihentek el a halálban.
Szent és üdvös dolog tehát imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől.
Ez az Isten igéje. Iz 25,6a.7-9 vagy 2Mak 12,43-46
*
vagy 6.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Életünkben és halálunkban egyaránt az Úréi vagyunk.
Testvéreim!
Egyikünk sem él csak önmagának, és egyikünk sem hal meg csak önmagának. Amíg élünk, Istennek élünk, és ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, mindig az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és azért támadt fel, hogy mind a holtaknak, mind az élőknek Ura legyen.
Mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk. A Szentírásban ugyanis ezt olvassuk: ,,Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, és minden nyelv magasztalja az Istent!"
Tehát mindegyikünk számot ad magáról Istennek.
Ez az Isten igéje.
vagy 12.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első leveléből
Az örökkévalóságban együtt leszünk Krisztussal és szeretteinkkel.
Testvéreim!
Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük.
Ha Jézus - mint ahogy hisszük - meghalt, és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.
Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi, élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonájának szavára az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi élők, akik életben maradunk, velük együtt elragadtatunk a magasba, hogy találkozzunk Krisztussal, és örökké az Úrral legyünk.
Vigasztaljátok egymást ezzel a tanítással!
Ez az Isten igéje. Róm 14,7-9.10b-12 vagy 1Tessz 4,13-18
*
vagy 2.
EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Istent és az ő igazságait csak jóakaratú, alázatos emberek ismerhetik meg.
Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását:
,,Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket.
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, - és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű."
Ezek az evangélium igéi.
vagy 16.
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus lakóhelyet készít nekünk mennyei Atyánknál.
Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: ,,Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!?
Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!"
Ekkor Tamás így szólt: ,,Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?"
Jézus ezt felelte: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
Ezek az evangélium igéi.
Mt 11,25-30 vagy Jn 14,1-6
Imádság
Uram, taníts megismerni a szenvedés értelmét és értékét. Te tudod, hogy félek tőle, s minden ember így van vele. Jó órákban, mikor közelségedet érzem, mindenre kész vagyok, erősnek érzem magam, és igent tudok mondani a kereszthordozásra. Néha az is eszembe jut: kérnem kell téged, hogy küldj szenvedéseket, hogy hozzád hasonló lehessek. Érzem lelkem mélyén, hogy a szenvedés drága ajándék, a te szereteted felbecsülhetetlen kincse.
Elmélkedés
Jézus örömhírének, evangéliumának a lényege az üdvösség kérdése. Először: Jézus megváltást, szabadulást hozott minden embernek. Megszabadít minket bűnösségünktől és annak következményeitől, ezért az üdvösség mindenekelőtt bűneink bocsánatát jelenti, amelyet az irgalmas Istennek köszönhetünk. Másodszor: Jézus megszabadít minket tévedéseinktől és hitetlenségünktől. Ebből a szempontból az üdvösség az igazság teljes megismerését jelenti számunkra. Harmadszor: Az Úr megszabadít minket a gonosz befolyásától és segít a kísértések legyőzésében. Ebből a szempontból az üdvösség azt jelenti számunkra, hogy Isten kegyelmével az életszentségre törekedhetünk. Negyedszer: Jézus megszabadít minket a haláltól és örök életet ad nekünk. Ebből a szempontból az üdvösség feltámadásunkat jelenti.
A szabadulást, az üdvösséget Jézus Krisztus, az Isten Fia hozza el mindenkinek. Azok számára, akik már eltávoztak az életből és azok számára is, akik most élnek, vagy a jövőben születnek erre a földre. Ma, halottak napján elhunyt szeretteinkre, családtagjainkra, ismerőseinkre és barátainkra gondolunk, akik reményünk szerint már elnyerték a krisztusi szabadítás gyümölcsét, az üdvösséget, az örök életet. Ugyanakkor arra is gondolunk, hogy a mi földi életünk is véget fog érni, át kell lépnünk a halál kapuján. Éljünk úgy, hogy ez az átlépés az örök életbe való belépést jelentse számunkra!
C. Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-02 08:29:34, szombat
|
| |
| |
...... ......
.......
...... ........... ......
Forrás: Katolikus ma oldal
- Feol oldalon
Virágot, mécsest viszünk örök, nem múló szeretetben elhalt rokonaink, barátaink sírjára. Este sok mécses világítja ódon temető utat, mintha apró fénylő csillagok lennének. Lehet, hogy a meghaltak lelkeit ábrázolja a sötétben. Megyünk ólomlábakkal előre és szemünk szerettünk sírja után kutat.
Most elsején is kimegyünk a temetőbe. Sokan lesznek, talán érezzük, hogy szeretett halottaink bennünket várnak.
Viszünk majd mécseseket, ez lesz az örök szeretet lángja. Virágokat, koszorúkat teszünk majd a sírok fejfájára.
Halottak napján síri csend van. Hozzátartozók halk hangja töri meg a csendet. Sokan fekete ruhában, s szomorúság tekint a temetőre. Itt érezni igazán, hogy legfontosabb az ember hite.
Kispadra leülünk majd, s, beszélgetve a régmúltba révedünk. Előjönnek majd így az örökre szép emlékek. Ez lesz az örömünk, nekünk, akik még emlékezhetünk.
Idézzük pillanatokat, történéseket, beszélgetünk, s még talán anekdotázunk is a meghalt tetteiről. Hátha meghallja az aki, ott lenn alussza örök álmát. Ez lehet talán az örök börtönnyugalom.
Hozzátartozóink sírjához menet közben tekintsünk a meghalt hősi halott katonák közös nyughelyére is. Gondoljuk át, hogy ők a Hazáért haltak meg! Tegyünk egy szál virágot a sírhalmok egyikére...
Friss krizantémok, virágok, gyertyák sokaságának látványa, alkalmával szomorúság fészkelődik be az emberi lelkekbe. Észre kell, hogy vegyük, ahogy ott ülünk és beszélgetünk, a múlt jelez felénk. Átéljük a múltat, észreveszünk, eszünkbe jut olyan emlék, amire máskor talán nem is gondoltunk rá. Éljük át szeretettel, vegyük észre, amit a belső érzésünk sugall.
Emlékezésünk, átérzett érzések hatására fájdalom költözik lelkünkbe, és egy-egy könnycseppünk is kicsordul ez alatt. Ha úgy érezzük, sírjuk el könnyeinket. S, gondoljunk arra, hogy egyszer majd nekünk is eljön az idő, amikor itt lesz. A sírunk.
- P. Tamási József atyával Gondolatok halottak napjára és Mindenszentekre
Videó Link
- László atya gondolatai mindenszentek és halottak napján videó Link
- Ünnepi gondolatok mindenszentek és halottak napja előtt
Közeleg mindenszentek és halottak napja, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Ez az időszak valamennyiünket megérint, hiszen halottai mindenkinek vannak. A mindennapok rohanásában fontos, hogy amennyire tudunk, lelkiekben is felkészüljünk az előttünk álló napokra. Ebben segítenek bennünket a történelmi egyházak képviselőinek ünnepi gondolatai.
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
246 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5269
- e Hét: 16899
- e Hónap: 50053
- e Év: 283800
|
|
|
Offline
