|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2019-12-08 12:56:34, vasárnap
|
| |
| |
...... .........
Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzete
Mitől lesz valami egyedivé, különlegessé? Ha a dolgok egyedisége nem is zárható be egyetlen magyarázatba, az egészen bizonyos, hogy az odaszánás és az odaadás gesztusa még egy hétköznapi tárgyból is valami rendkívülit tud létrehozni, a szegény asszony két fillérjét (Mk 12,42) nagyobb adománnyá varázsolja, mint a milliomosok millióit.
,,Falat kenyér, pohár bor, egy csepp víz az életed, de mindennél többet ér, ha Jézushoz elviszed" - gyakran ott visszhangzik a fülemben a Dax-Dió dala, amikor az Eucharisztiában a felajánlás pillanatához érünk. Ez a kenyér és ez a csepp vízzel kevert bor attól lesz számunkra különlegessé, hogy egyrészt Isten ajándékaként tekintünk rájuk, másrészt odaszánjuk őket, és bennük egész ajándékba kapott életünket, valónkat, munkánkat, örömünket, küzdelmeinket: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk (...), felajánljuk néked, mint a föld/a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Az Eucharisztia falat kenyerének és pohár borának befogadásához és odaszánásához ad méltó, illő keretet a kehely és az áldoztató edény, a pyxis. Ahhoz az áldozati lakomához terítünk meg velük, ahol a csodálatos csere valósul meg: az általunk felajánlott adományok magunkhoz vételekor az isteni élet részeseivé leszünk, amire méltó életünkkel szeretnénk válaszolni (húsvét 5. vasárnapja, felajánló könyörgés).
A kehely és az áldoztató edény anyagára vonatkozó előírások ezért beszélnek arról, hogy azoknak nemes fémből vagy az egyes vidékek közfelfogása szerint nemesnek tartott anyagból kell készülniük, hiszen ezek kifejezik tiszteletünket a titok iránt, aminek hordozói lesznek: Jézus értünk lesz eledellé.
Ez az oltárra helyezett két tárgy nem önmagáért van, hanem alázattal befogad, hordoz, továbbad: talán ezért sem baj, ha az anyag nemessége nem párosul hivalkodó kidolgozással, hanem segít a figyelmet az Eucharisztia történésén, a csodálatos cserén tartani.
Szent Benedek Regulájában a házgondnokról szóló fejezetben van egy különös mondat: ,,A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét" (32,10). Az oltáron történteket valami a hétköznapi világunkhoz kapcsolja. A csodálatos csere nem áll meg az Eucharisztia ünneplésénél: itt ragyog fel az egész teremtett világ rendeltetése, létezésének eredeti értelme: hogy létével Istenre mutasson, őt dicsőítse, az értünk meghalt és feltámadt Krisztus jelenlétét hordozza. Itt születhet meg bennünk a teremtés és különösen a másik ember iránti tisztelet, alázat, ami az oltár szent edényét veszi észre minden dolog mélyén, hogy ami teremtetett, az képes Istenre - capax Dei.
Fotó: Max Pixel
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-08 12:30:06, vasárnap
|
| |
| |
advent 2. vasárnapja.
Mennyire szükségünk volna hiteles emberekre életünkben: az Egyház, a társadalom életében. Olyan emberekre, akik reményt adnak, akik hitelesen képviselik az ügyet, Krisztus ügyét. Milyen kár, hogy az utóbbi évtizedekben magánüggyé váltak dolgok: megszűnt a közösségi tudatunk, ahogy eltűntek a hivatások, és csak munkák lettek, megjelent a ,,magánélet" is. Nyolc órában végzem a munkám, és a többi: magánélet, magánügy. Milyen nagy szükség volna egy Keresztelő Szent Jánosra ma is, aki hitelesen lép fel kortársai előtt, aki nem egyensúlyozgat, hanem az igazságot mondja, nem félti a pozícióját, mert tudja, hogy a földi pozíció mulandó, és csak az Isten előtti pozíció számít. Ki is megy hozzá egész Jeruzsálem, és kemény, de igaz beszédet hallanak. Ők is érezhették, hogy valami nincs rendben az életükkel és a Keresztelő rá is világít: gyümölcstelen az életetek. A törvénytudók a betű emberei, de elfelejtették az igében jelen lévő Lelket, elfelejtették az igét adó Istent.
A Teremtő, az életet adó Isten nagy kincset és erőt bízott ránk: a Krisztusban elrejtett élet titkát. De mi sokszor csak a titokra figyelünk, és annak rejtettségére - közben elfelejtjük élni az életet, fölfedezni a nyilvánvalót az életünkben. Pedig micsoda élet rejtőzik az Istent szerető ember életében: Izajás próféta látomása a paradicsomi kert sokszínűségét és csodálatos békéjét vetíti elénk! Elgyönyörködhetünk ebben a különös állatseregletben, annak isteni békéjében, és elképesztő erőt fedezhetünk föl benne.
Magunkba nézve is ilyen szép állatseregletet fedezhetünk föl: a bátor oroszlánt, a vérszomjas farkast, a szelíd bárányt, az ártatlan kis borjút. Milyen felfordulás van bennünk néha, amikor egyik vagy másik felülkerekedik. De ha befogadjuk a közelgő Messiást, béke lesz bennünk, a sokféle érzelem, vágy békében tud élni bennünk. És valóban olyan élet és sokszínűség támad bennünk és körülöttünk, ami méltó a teremtő Istenhez, ami már valóban gyümölcsöző élet lehet.
Keresztelő Szent János fellépése és hitelessége elgondolkodtat minket prófétai küldetésünkről. Vajon rámutatunk a mai világ fonákságaira? Rámutatunk a társadalom és a saját közösségeink fonákságaira? Mit kezdünk ezekkel a fonák helyzetekkel? Ferenc pápa sokszor felhív minket, hogy figyeljünk oda azokra, akik kívül rekednek a társadalom és az Egyház peremén. Mert nem elég csak a rámutatás, az okoskodás, a lebuktatás, hanem cselekedni kell. Keresztelő Szent János azért volt hiteles, mert élte is, amit hirdetett. Először a magunkban és köztünk lévő fonákságot kellene megoldanunk, úgy élnünk, ahogy elvárjuk a másiktól, és utána szót emelni a másik jobbítására is.
Az adventi idő lehetőség a jótékonykodásra is, hogy átgondoljuk, valóban szükségünk van-e annyi mindenre, ami körülvesz bennünket? Átnézve szekrényeinket, ,,majd jó lesz még valamire" tárolóinkat, megtelt hűtőinket, keressük azokat, akik tudják használni, ami nekünk már nem szükséges, de számukra az életet jelentheti. Szakítsunk időt rá, hogy családjaink együtt vigyék el a rászorulóknak vagy a karitásznak a felajánlott dolgainkat, fölösleges holmijainkat. Néha ami számunkra kevés vagy jelentéktelen, az másnak sok és fontos. Főleg a mögötte lévő emberi gesztus: gondoltunk rá, segíteni akarjuk, embernek nézzük, nincs elfelejtve. Így teljesíthetjük Szent Pál mai figyelmeztetését is: ,,Karoljátok fel egymást, amint Krisztus is felkarolt titeket."
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-08 12:28:25, vasárnap
|
| |
| |
Advent 1. vasárnapján arról az adventi és karácsonyi titokról elmélkedtünk, hogy velünk az Isten. Jézus születésével Isten emberré lett, vállalta emberi sorsunkat, emberközelségbe került hozzánk. Ezeket a gondolatokat folytassuk ma az érem másik oldalával! Azzal, hogy néha úgy fordul az ember élete, hogy árnyékba, sötétségbe kerül, nem ragyog rá Isten jelenlétének fénye. Bizonyos élethelyzetekben sokan ezt mondják: ,,Nincs velem az Isten." Vagy: ,,Elhagyott az Isten." Mások talán kérdésként fogalmazzák meg ugyanezt az érzést magányosságukban vagy betegségükben: ,,Hol van ilyenkor az Isten?"
A keresztény szóhasználatban a lélek sötét éjszakájának nevezzük azt az időt, amikor valaki nem érzi Isten jelenlétét vagy kételkedik létezésében. Olykor csak napokig, máskor akár évekig is eltarthat ez a ,,sötét éjszaka." Egyesek azt mondják, hogy maga Isten távolítja el ilyenkor az ő jelenlétének érzését, megtapasztalását az ember szívéből. Mások ezt elképzelhetetlennek tartják, úgy gondolják, hogy ilyen nagy próbatételt Isten senkinek sem ad, hanem inkább az ember felelősségét emelik ki: az ember az, aki bűneivel olyan messze távolodik Istentől, hogy nem érzi jelenlétét, nem érzi szeretetét.
A ,,lélek sötét éjszakája" kifejezés Keresztes Szent Jánoshoz köthető, aki ilyen címen írt könyvet erről a negatív élményről. A kifejezés olyan lelkiállapotot jelöl, amikor valaki az Istennel való lelki egység után váratlanul Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg. Keresztes Szent János a nappalok és az éjszakák váltakozásával írja le az ember hullámzó kapcsolatát Istennel. Amikor Isten szeretetében élek, az a fényes nappal, amikor pedig hiányát érzem, az a sötét éjszaka. Nem kísértés, hitetlenség vagy bűn okozza a negatív élményt, hanem az húzódik meg a hátterében, hogy nem érzem Isten kegyelmi segítségét. Hangsúlyozni kell itt, hogy Keresztes Szent János nem azt mondja, hogy Isten megvonja vagy megtagadja kegyelmét az embertől, hanem azt, hogy az ember nem érzi, nem látja a kegyelem megnyilvánulásait, jeleit az adott élethelyzetben vagy életszakaszban. Azt is írja továbbá, hogy az emberi lélek Isten utáni vágyakozása megmarad, csak éppen nem teljesedik be ez a vágyakozás.
A ,,lélek sötét éjszakája" a lelki fejlődés egy sajátos állomása, amelyet Keresztes Szent János is átélt, de Sziénai Szent Katalin, Lisieux-i Kis Szent Teréz és Szent Pio atya életrajzában is olvasunk hasonlót, hogy csak néhányat említsünk a szentek közül. Úgy kell tekintenünk erre az élményre, hogy Isten időnként bújócskát játszik velünk, elrejtőzik előlünk, és amikor megtaláljuk, annál nagyobb lesz az örömünk. Talán éppen az a szándéka, hogy a lelki életnek egy magasabb szintjére vezessen minket. Ebben az értelemben a ,,lélek sötét éjszakájára" úgy kell tekintenünk, mint egy lépcsőfokra lelki fejlődésünk útján. Olyan lépcsőfokra, amely után nem látszódnak a következő fokok, nem látszódik semmi. Igen, ez a hit, az Istenre való teljes ráhagyatkozás. Néhány lépés a teljes sötétségben, amely után felragyog az Isten. Egy olyan lelki élmény ez, amely után újra megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten!
C. Horváth István Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Advent |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-08 12:22:06, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Maroka!
A mikulás már megérkezett, de most már Karácsonyra készödün.
Erőt, egészséget kívánok neked, Lovász Marika
.....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaim képei és videói |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2019. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
392 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3646
- e Hét: 15276
- e Hónap: 48430
- e Év: 282177
|
|
|
Offline
