|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2020-01-14 17:05:24, kedd
|
|
|
Nincsen szó...
Nincsen szó, hogy elmondhatnám
milyen kegyelmes volt hozzám,
s mi szívemben végbement,
mikor meghallottam szavát,
s éreztem annak hatalmát,
amit nékem kijelent.
És ha más is hinne Benne,
csodában nem kételkedne,
mert szívében volna már.
És ha beteg, meggyógyulna;
viharoktól mentes volna,
aki békességre vár.
Tudománnyal, elmélettel,
színessé szőtt ígérettel,
- az mindegyik egyre megy -
bölcsességgel, ékes szóval,
megfogható földi jóval,
lelkünket nem mentik meg!
De ha Isten közbelépett,
amit mond nemcsak ígéret,
hanem élet - végtelen...
De rövid a földi élet,
s nem tudom mikor ér véget;
de már Isten van velem.
Emberi szó, véges elme
bizonyságot, hogy tehetne
arról, Aki végtelen?
De Ő látja gyarlóságom,
meghallgatja imádságom,
s beszél hozzám Istenem.
Vajda Pál |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-01-14 16:55:09, kedd
|
|
|
Karácsony estjén
Nyájukat őrző, szelíd pásztorok;
Csillagfényes, csendes éjszakák;
Angyali karnak égi himnusza;
Szépen díszített karácsonyfák.
Képzelet-szülte gyermeki álmok;
Ajándék-váró kicsi kezek;
Jászol-bölcsőről mondott szép mesék,
Ma én rólatok emlékezek.
Emlékezek, de szomjas lelkemet
Nem üdíti fel már az emlék -
Harmatos fűben, ha jár a vándor,
Szomját oltani az nem elég.
Bölcs sem vagyok, hogy előre lássak
S csillag-utakon célhoz érjek,
Királyt keresek, ki koldusan is
Befogad, ha hozzá betérek.
Tudom, előtte az összetört szív
Egy drága kinccsé magasztosul
S a vezeklők közül azt áldja meg,
Ki eléje bűnbánattal hull.
Csillogó lámpák tündérvilága,
Nem kápráztatja többé szemem -
Karácsony estjén a valóságot,
Az én Megváltómat keresem.
Vajda Pál |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-01-14 16:04:11, kedd
|
|
|
Csendre vágyom...
Csendre vágyom, - de nem hangnélküli,
Embernélküli néma, süket csendre, -
Ne legyen zaj, idegmaró, folytonos robaj,
Mely mint éles tőr hasít a lelkembe.
Ne álljon meg az élet lüktetése,
De gyűlöletszülte harc némuljon el,
Szerszám zöreje, mint muzsika szólhat,
De fegyverek zaját hallgattassák el.
Csendre vágyom: áldott, békés csendre,
Hol küzdelmek után égi béke vár...
S Bánatos szívek leghalkabb sóhaja
Sem vész a semmibe - más szívhez talál.
Nem vihar előtti nyomasztó csendet,
Sem a félelem dermedt hallgatását,
Mikor a fájó szív zokogni nem mer -
Hanem a lélek felszabadulását...
Kicsiny élet-hajónk viharba került:
Sátáni erővel dúl a fergeteg...
Az emberi lelkek örvénylő mélyén
Új vihar születik, s szívünk megremeg.
Már-már elmerülünk, segítség nincsen;
Kihez forduljunk? - a hős is elesett -
Vitorláink tépett, irányt vesztettünk;
Ha segítség nem jő, minden elveszett.
Előre, hátra, jobbra s balra néztünk,
Segítséget mi, embertől reméltünk...
Háborgó világban, picinyke hittel
Az Élet Uráról megfeledkeztünk...
Uram, ébredj! Nézd, hajónk süllyedni kezd!
Könyörülj rajtunk, - nincsen más segítség !
- Háborgó lelkünk ily viharát látva:
Szelíden parancsol s lesz nagy csendesség...
Vajda Pál
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-01-14 11:41:17, kedd
|
|
|
Vándortársak
A fájdalmak útját én már egyedül is jártam;
A reménytelen jelennél messzebb alig láttam.
De míg a törékeny testben tart a földi élet,
Szárnyaszegetten még mindig felszállhat a lélek.
Az utam felfelé ívelt, erőm fogytán volt már,
De tudtam, hogy a hegycsúcson Valaki rám is vár.
Felhő nem száll oly magasra, ott napfény vesz körül,
Fáradtam, de kitartottam - szívem annak örül.
Te is fáradsz vándortársam, látom ha rád nézek;
Talán segít, ha azt tudod, hogy én veled érzek.
Ha azt várod, hogy sebedre balzsamot én rakjak,
És az elcsüggedt lelkednek reménységet adjak -
Én ugyanazt várom tőled - egy sors jutott nékünk...
Ha egymás terhét hordozzuk, könnyebb lesz a léptünk.
Fél teher a megosztott gond - útitársad vagyok;
Testvéred, aki már tőled, olyan sok jót kapott.
Kezet fogtunk - két erőtlen gyermeke az Úrnak;
Botladoztunk és fáradtan indultunk az útnak.
De titkunk nincs; kevés szóval is megértjük egymást;
Megosztjuk a gondjainkat, éppúgy mint az áldást.
Tudjuk mi azt is nagyon jól: közeleg halálunk,
De azért még tövisek közt virágnyílást látunk.
Egyet terhünk, egy a célunk: menni feljebb, feljebb...
Mert tudjuk, hogy fáradt testünk ott fenn megpihenhet.
Ó, de nézd csak embertársam, Valaki már itt járt,
És fenn a hegyen keresztje, kínálja az áldást.
A mi terhünk nagyobb részét is magával vitte;
Amiről mi nem is tudtunk: magáévá tette.
Egymás sorsában osztozva, könnyebb volt a terhünk,
De új reményt, üdvösséget, csak Őnála leltünk.
Bűnösökkel cimboráltunk - ezt Krisztus is látta -,
De azt, ha most Őt követjük, Isten megbocsátja.
Vajda Pál |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-01-14 08:16:45, kedd
|
|
|
"A bűn sötétben tévelyeg..."
1Thessz 5,4-10
Gyermekkoromban került kezembe az ún. ,,Szavak nélküli könyvecske", mely színes oldalakon, az emberi szív négyféle ,,állapotát" mutatta be, a feketétől a vörösön és a fehéren át az aranyig. Erről szól a következő négy nap üzenete.
A fekete szín a bűn jelképe. Nemcsak a színhez szoktuk kapcsolni, hanem olyan eseményekhez vagy gondolatokhoz, melyekre szintén jellemző a sötétség. Ilyen az éjszaka is. ,,Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé."
Sokan azt mondják, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem vannak benne árnyalatok is, mint a szürke. Misztikus vallásokra is jellemző, hogy a fekete és fehér, az anyag és a lélek, a rossz és a jó össze van keveredve a világban és az emberben is, s nem lehet eldönteni, mi a jó. Mások humanizálják a sötétet, és azt mondják: árnyékra is szükség van (Az ember tragédiája), de azt kell mondanunk, hogy az ember szíve igenis fekete. Ami bűnnel teli, az sötét. Pál szóhasználatában: az éjszaka. Azért nem látunk sokszor reálisan, mert a szívünk nem lát jól. Sötétben nem lehet tájékozódni, és nem lehet haladni sem. A sötétben félelem lapul. ,,A bűn sötétben tévelyeg, és bajba dönt vakon; de Krisztus kézen fog s vezet világos utakon." - énekeljük szép bűnbánati énekünkben (467). Pál azt írja, hogy mi nem a sötétségben járunk, hanem a világosságban. Ez persze nem valami külső világosságot jelent.
Ahhoz, hogy szívünk állapotával tisztában legyünk, szembe kell néznünk vele, milyen is valójában.
Rút volt szívem, sötét, de Jézus oda betért.
S mert megmosott a vér, már szívem hófehér.
Ott járok majd, tudom, a színarany úton.
Ó, mily csoda nagy szeretet, lemosta bűneimet.
(gyermekének)
|
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2020-01-14 07:59:36, kedd
|
|
|
A Bárány kardja
,,Szájából kétélű éles kard jött ki." (Jel 1,16)
Mindaz, amit az Ószövetség megjövendölt a Messiásról, Jézusban teljesedik be. Mégis, kiderült, hogy minden annyira más, mint ahogy bárki remélte. Isteni módon más.
Például Izráel arra a következtetésre jutott, hogy olyan szabadítót kell várnia, aki harcos lesz. A Messiás (azaz a Felkent, a ,,Király") szét fogja szórni minden ellenségét. Szent háborúba vezeti majd népét. Tartós békét teremt, és visszahozza az aranykort Izráelnek és a világnak.
Mi történt hát a harcos királyra vonatkozó próféciákkal? Jézus máris a ,,Király". Legalábbis egy ember látta őt királyi pompájában. Ez a valaki János volt, Patmosz szigetén. De hogy is állunk ennek a királynak a kardjával? Igen, van neki kardja. Csakhogy nem ott viseli, ahol minden más katona hordja a kardját, nevezetesen baloldalt, kihúzásra készen. A kard a szájából jőn ki.
Minden tekintetben fontos része ez a nagy meglepetésnek, az Isten országáról szóló örömhírnek. Az oroszlán úgy jelent meg mint bárány. A bíró irgalmazni jött. Az arató vetni. És a király kardja, szablyája jött ki a szájából. Az ige az ő harci eszköze.
Mégis, az Úr igéje, szava - az Úr kardja, szablyája. Krisztus annak idején figyelmeztette a városokat, ahol hallották igéjét, hogy ha nem figyelnek rá és nem engedelmeskednek neki, akkor nem lesz remény számukra az ítélet napján.
Krisztus ugyanazt mondja a mi kontinensünknek is, mely egykor tele volt templommal és Bibliával. Nem szabad rászednünk magunkat az evangélium látszólag ártalmatlan jellegétől, sem attól a könnyedségtől, ahogy az emberek bánnak az igével (akár szeretik, akár megvetik, akár befogadják, akár elvetik azt). Valójában az evangéliumnak megvan a hatalma arra, hogy megnyissa vagy bezárja Isten országa ajtaját. A szablya - Isten szava. Isten szava - szablya.
Napi gondolat
Mit mond neked ez a bibliai szakasz és az igemagyarázat Isten szavának a te életedben való jelentőségéről?
Andrew Kuyvenhoven |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2020-01-14 07:46:30, kedd
|
|
|
,,Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy" (Jn 10,4)
Ez fokozottan nehéz munka Pásztorunknak és nekünk is - nehéz nekünk menni, de ugyanígy nehézz volt Neki az, hogy fájdalmat okozzon. Mégis meg kell tennie. Nem szolgálná legjobb érdekünket, ha mindig boldog és kényelmes helyzetben maradnánk. Ezért továbbvezet bennünket. A pásztor kimegy az akolból, ezért a juhok mennek utána az életerőt adó hegyoldalakra. Ugyanilyen módon, a munkásokat ki kell vinni az aratásba, különben az érett gabona tönremenne.
De bátorodjunk! Sohasem lenne jobb maradnunk, ha Ő egyszer másként dönt; ha Urunk szerető keze továbbvezet minket, annak kell a legjobbnak lennie. Előre az Ő nevében a zöld legelőkre, a csöndes vizekhez és a hegyi magaslatokra! (Lásd: Zsolt 23,2) ,,Előttünk megy." Tehát bármi is ér minket, az először Őt érte, és a hit szeme mindig fel tudja ismerni fenséges jelenlétét, mert Ő megy elől! Amikor nem vehető észre a jelenléte, akkor veszélyes továbbhaladni. Vigasztald szíved azzal a ténnyel, hogy a Megváltó saját maga is átélte mindazt a megpróbáltatást, aminek elviselésére kér bennünket. Nem kérne téged arra, hogy menj át azokon, ha nem volna biztos abban, hogy az ösvények nem túl nehezek vagy nem túl kimerítőek neked.
Ez az áldott élet - nem aggodalmaskodva nézni lefelé az útra, nem túlságosan aggódni a következő lépés miatt, nem föltétlenül választani azt, amit még nem mérlegeltünk a jövő felőli súlyos felelősség miatt, hanem csöndesen követni a Pásztort.
Sötét az ég és árnyas, friss a hajnal,
Borús a lét, az éjjel nem múlt el,
A vágyott célnál nem zeng még az új dal,
De tudom jól, az Úr készít mindent.
Veszély les rám, reszketek borzalmamban,
Olykor szívem még fél is a jövőtől;
Az Úr tudja, mi vár rám zord utamban,
Nyugodt vagyok, mert Ő megy legelöl.
Vad kételyek vetnek rám baljós árnyat,
Mert azt hiszem, hogy rossz idők jönnek.
Ám Isten szól, hogy békességben várjak,
Ő kijelöl előre minden léptet.
Ő megy elől! Ez lesz vigasztalásom.
Ő megy elől! Félni nincs semmi ok.
Ő megy elől! Készülök üdvre vágyón.
Ő megy elől! Bizton célhoz jutok.
J. Danson Smith
A távol-keleti pásztor mindig nyája előtt haladt, mindig a frontvonalban. A juhok ellen irányuló bármilyen támadásnak először őt kellett számításba vennie. Most Isten jár előttünk. Ő van benne holnapjainkban, és az embereket a holnap tölti el félelemmel. Igen, Isten már ott van. Életünk minden holnapjának el kell mennie Őelőtte, mielőtt velünk találkoznának. (F. B. Meyer)
Istené minden holnapom,
Tőle épp azt kérem ma,
Hogy a szikrázó hajnalon
Adjon erőt utamra.
Új erőt, ha elgyengülök,
Reményt a keserv nyomán,
Vigaszt a veszteség között,
Napfényt az eső után.
L. B. Cowman |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
384 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35882 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 813
- e Hét: 3319
- e Hónap: 15194
- e Év: 202996
|
|
|